Délmagyarország, 1967. október (57. évfolyam, 232-257. szám)

1967-10-20 / 248. szám

Hiányzik egy aláírás... A Szegedi Kazánjavító Ktsz 1964-ben- költözött do­rozsmai úti telepére. Nem túlzá.s, romantikus körül­ményeit között kezdődött az élete, a terület nem volt közművesítve, egyetlen használható épület sem állt rajta. A munkások először egy nagyméretű katonai sátrat húztak fejük fölé, ebben kezdtek dolgozni. A „sátoros szövetkezete csakhamar fejlődésnek in­dult. Kutat fúrtak, majd új üzemházat, s legutóbb egy szerelőcsarnokot épí­tettek. Tavaly a munká­sok közel egyhónapi mun­kabérüket kapták nyere­ségrészesedésként, az idén termelésük eléri a 10 mil­lió forintot Nemrég jelen­tő® exportlehetőség adódott a szövetkezet számára, a Szovjetunió részére készü­lő baromfifeldolgozó gé­pekhez gyártanak alkatré­szeket Sajnos, a nekilendülés­nek egyelőre vége. Hiába a sokat ígérő perspektíva. A Kazánjavító Ktsz vég­érvényesen kinőtte körül­ményeit, a meglevő szo­ciális létesítmények nem tudják kielégíteni a mun­kásokat. Jellemző, hogy az iroda egy kiöregedett vas­úti kocsiba szorult; 70 em­berre mindössze 20 négy­zetméteres öltöző és négy zuhanyozóval felszerelt für­dő jut! A szövetkezet munkaerőgonddal küzd. De a jelentkező — ahogy meg­látják az öltözőt fürdőt — azonnal visszafordulnak. A ktsz ezért látott hozzá egy új üzemház építéséhez. A beruházási programot az OKISZ is elfogadta. Van kivitelező, anyag, de ért­hetetlenül valahol mégis megakadt az ügy. A ktsz nem kapta meg a végleges engedélyt és a hitelt a szo­ciális ház felépítésére. A Csongrád megyei KISZÖV. ben mindenképpen Indo­koltnak tartiák a beruhá­zást; a kazán 1a vító ktsz rá­szolgált, fejlődéséhez szük­ség van erre. Az idő múlik, eltelt a nyár, sajnos, búcsút mon­dott a hosszú és meleg ősz is. Az a bizonyos aláírás talán télre vár — amikor már úgysem lehet meg­kezdeni az énítkezést? Matkó István Neves szovjet költök érkeznek a szegedi irodalmi estre Az októberi forradalom jubileuma alkalmából hazánk­ban tartózkodó szovjet költők, Mihail Lukonyin vezetésével, hétfőn Szegedre látogatnak. Este 7 órakor a Tisza szálló kon­certtermében a dél-magyarországi írócsoport, az MSZBT megyei elnöksége és a városi tanács művelődésügyi osz­tálya rendezésében irodalmi műsorban mutatkoznak be a költészet szegedi szerelmeseinek. A szem tői-szembeni ta­lálkozást Rozsgyesztvenszki), Ohudzsava, Lukonyin, Kaza­kova, SzergeJev és a hazai publikum között a szegedi színház művészei: Szabó Kálmán, Kovács János, Miklós Klára és Csernák Árpád közvetítik. Bevezetőt dr. Csukás István, tanszékvezető egyetemi tanár mond. gyűjteménye 1950-ben jelent meg Irkutszkban. Sokoldalú és termékeny író, eddig 16 kötetet írt: verseket, riport­gyűjteményeket, gyermek­meséket, melyeket Moszkvá­ban, Novoszibirszkben, Ir­kutszkban publikált Legis­mertebb műve a Talpfák (Spali) verseskötet 1964-ben került a szovjet olvasók ke­zébe. Fenyvesi István Közlekedés­todominyi konferencia A Közlekedéstudományi Egyesület rendezésében két­napos konferencián vitatják meg a főváros, a vidéki vá­rosok, általában az egész or­szág közlekedésfejlesztésé­nek időszerű kérdéseit. A ta­nácskozást csütörtökön dr. Csanádi György közlekedés­és postaügyi miniszter nyi­totta meg a Közlekedési Mú­zeum tanácskozótermében. Fényképksáliafás Odesszáról Mintlia csak a szegedi ut­cák kerültek volna a tab­lókra, a Csongrád megyei tanács székházának előcsar­nokában megnyílt, Odesz­szát bemutató kiállításon — olyan ismerős az egész. A Magyar—Szovjet Baráti Tár­saság és a KISZ megyei bi­zottsága által rendezett ki­állítás képeit az odesszai pártbizottság és SZMBT ajándékozta városunknak, felszabadulása alkalmából. Házakat, utcákat, embe­reket közvetítenek ezek a képek, a tengerparti város sajátos arculatát, amelyben — nem hiába a testvérvá­rosi kapcsolat — szegedi ut­cák hangulata, városképi kultúrája rezonál. Láthatjuk múzeumait — a képzőmű­vészeti és régészeti —, a Puskin múzeumot és a For­radalmi múzeumot, becse­sebb képzőművészti alkotá­saival egyetemben; az opera és balett-színházat, és lát­hatjuk a híres „Patyomkln" lépcsőt is. Ízelítőt kapunk iparáról, divatműhelyéről, jellegzetes óriás daruiról — és hogy a körképből semmi ne hiányozzon — pihenő, szórakozó fiatalok életéből. RÓBERT ROZSGYESZT­VENSZKIJt a magyar olva­sók jól ismerik a Négy szov­jet költő című kötetből. Kétszer járt már hazánk­ban, Rekvlem-je — Kaba­levszkij zenéjével — magyar hangversenytermekben is felcsendült, „Levél a XXX, századhoz" című nagy lélek­zetű költeménye méltán szerepel legjobb előadómű­vészeink programjában. Az altáji születésű költő nem­csak Amerikát — az Észa­ki-sarkot is megjárta: A vízen vándorló sugárút cí­mű kötetében elementáris erővel ábrázolja a sarkku­tatók hétköznapjait. Nemze­déke közéleti felnőtté válá­sát, erkölcsi igényességét a forradalmi hagyományok ro­mantikája és a holnap tu­dományos-emberi távlatai­nak érzékeltetésével fejezi ki — nyelvileg is mai, ver­selésében is korszerű for­mában. RIMMA KAZAKOVA 1958 óta jelentkezik köteteivel. Sokat utazik, különösen a Távol-Kelet hagyott benne fel-felbukkanó nyomot vad szépségével, rohamos lükte­tésével. Szenvedélyes hangú lírikus, nőiesség és etikai kérlelhetetlenség olvad egy­be többnyire szaggatott-zak­latott hangulatú verseiben. Rab Zsuzsa a Hózápor című antológiában „keményen mértéktartónak" nevezi. BULAT OKUDZSAVA — akinek a Nagyvilág már több versét bemutatta — va­lóságos iskolát teremtett az­zal, hogy lírai hangszerelé­sű, a hétköznapi érzések mögött filozofikus tartalmat bújtató verseit, a maga szerezte dallamokon* gitár kíséretében adja elő. A ré­gi orosz románcok és a mai szovjet városi folklór song­jainak sajátos hangulatú öt­vözete szólal meg rendkívül népszerű, kirándulásokon, baráti összejöveteleken or­szágszerte dalolt verseiben. MIHAIL LUKONYIN az idősebb nemzedék tagja. Traktorgyári munkásból lett költő a harmincas évek de­rekán. „Szívdobogás", „Egy munkás nap" és más kötetei után az elmúlt évek egyik könyvsikere lett „Szerelmi vallomás" című ciklikus poé­ma ja. A forradalommal egy­idős nemzedék nehéz, de vonzó útjáról vall inkább hagyományos verselésű, vé­gig magas érzelmi-gondolati hőfokú művében. Jelenleg az Ami elengedhetetlen cím­mel új, válogatott verseinek kötetén dolgozik, s tanít a hírneves Gorkij író-főisko­lán. MARK SZERGEJEV — szibériai költő, első lírai Az első kudarc uavmek Egy kis városrendezés ^Egy olvasó" jeligével kaptuk a következő levelet: „Az Üttőrő tér végében lakók örömmel nézik az ott emelkedő új, nagy épülete­ket. Sok ember gondolt már arra, vajon miért nem épí­tik be a tér egy részét is ugyanilyen épületekkel? így igen nagy, gondozatlan, el­hanyagolt, látogatottsága minimális. Kár parlagon hagyni, amikor sokkal ki­sebb, rossz telkeken, fog­híjakon építkezünk a vá­rosban. A környéken sok a magánház, a kisgyerekek számára játszótérnek nem szükséges. Az úttörőknek, úgy vélem, fele is elég vol­na. hiszen csak alkalomsze­rűen használják.'' Mivel már máskor ls ér­te „támadás" Szeged tere­it, nem hagyhatjuk szó nél­kül az Úttörő térrel kap­csolatos észrevételt. Olva­sónknak nincs igaza: szük­ség van rá, így, teljes ter­jedelmében. Bár Szegeden aránylag több a zöld terü­let, mint más hasonló vá­rosokban, mégsem elég. A napi városrendezésnek min­dig szem előtt kell tarta­nia a város fejlődését. A ma még nagynak tűnő tér a környék beépülése után egyáltalán nem lesz nagy. Azzal sem értünk egyet, hogy elhanyagolt. A kerüle­ti tanács éppen az utóbbi években hozatta rendbe, szép út vezet át rajta, kel­lemes virágágyak díszítik. Azzal pedig, hogy Úttörő térnek nevezték el, s átad­ták a környék úttörőinek, példamutatóan jártak el. Van még a városban elég terület lakóházépítésre, bún lenne ezt elvenni a járóke­lőktől, pihenő öregektől, ját­szó gyermekektől. „Szökik a villamos" „Október 17-én, 10 óra 30 perckor a Fodortelep felé közlekedő 307—308-as számú ikerkocsi megszökött a köz­ponti megállóból — írja Kovács Mihály olvasónk. — Mire a Rókus felől érkező kocsi lefékezett, s megállt, emez sebes iramban nekiindult. Az átszállni szándéko­zó utasok hoppon maradtak. És ez nem először történt. Mivel tudjuk, hogy a villamosok dolgozói között szép számmal vannak udvarias emberek is, nem ártana, ha az említett kocsik személyzete példát venne róluk, s leszokna a szökésről." Verik a lovakat Már nem először adunk helyet olyan levélnek, mely­áru Nagykereskedelmi Vál­lalat főosztály-vezetője vá­laszolt: „A lap megjelenésének napján kivizsgáltuk a sze­gedi fiókunk ecetellátottsá­gát. Megállapítottuk, hogy szeptemberben állandóan volt raktáron 10 és 20 szá­zalékos ecet ís. Megállapí­tottuk továbbá, hogy a fiók inkább a 20 százalékos ecet forgalmazását szorgalmazta. Még október 4-én 18 boltba 2 ezer 500 üveg 10 százalé­kos ecetet szállítottunk, s túraszállításaink alkalmá­val is már csak ilyet adunk az üzleteknek". Isten hátarnögött! vidéken, a kietlen-zord tajgán eleve­nedik meg Eduárd Gavrilov és Valerij Kremnyov film­jének története: egy friss­diplomás tanítónő első ku­darcainak, első nekibuzdulá­sának, első könnyeinek, ér­tetienségbe-ütközésének és első vigasztalanságának hét­köznapi históriája. Ott, ahol a madár is fázósan repül tovább, a vonat csak má­sodperceket vesztegel, és ahol az iskolából kirajzó gyermekhad vad örömmel csatangol fel karcsú fe­nyők útvesztő rengetegébe, fázósan zsugorodik az er­dész-piszkálta zsarátnok köré, és regényes fantáziá­val ábrándozik el a szibériai táj fennségén. A körülmény-környezet ismerős, ha más képzelet­állította tilalomfákkal sze­gélyezetten, de sokezer ki­lométerrel errébb, nálunk is érzékeny valóság: az egye­tem-főiskola nemesen egy­szerű tanárképző műhelyé­ből elkerülni a perifériára. Oda, ahol hatványozódik a tanítósors, milliméterekre törpül a tanár-diák távol­ság, s ahol a fegyelmezés sokkalta több a városi isko­lák steril-szabályainál. Olyan élettörvényt kell itt magára szabni a pedagógusnak, hogy annak falanxába vala­mennyi lehetséges helyzet­nek határozott megoldás ma­radjon. Egy tétova-elejtett szóra, bizonytalan lépesre felbolydult a tizenévesek lel­kiismerete, követelődző igaz­ságszeretete, romantikus be­tyárbecsületé. fA tanítónő olyan közegbe ütközik, me­lyen csak kiskapukat talál. Botond-rést nem üthet raj­ta, az intézett kikristályoso­dott — persze nem vétkes, rossz, cinikus, de erényeinek mértékében, hibáinak foká­ban elmerevedett — rend­tartásával szemben kevés­nek bizonyul. Pedig nem is jött világmegváltó akarással, modern-liberális lobogással a fővárosból, csupán ösztö­nösen érzett-vállalt egyéni­ségével igyekezett hajthatat­lanul ellenállni pedagógus­társai szürke sorbaállásának. A történet végén ugyanarra a vonatra száll fel, amellyel jött; visszaindul Moszkvába, ám veresége csak ideiglenes. Erre céloz tanítványainak konok szolidaritása, néhány kollegájának hallgat ólagos­félve megsúgott rokonszenve. N. L Stan és Pan, a nagy nevettetők Két észrevétel Sándor Mátyás írja a Ju­— amennyiben ez átmene­tileg segítséget jelentene — felajánl 150 mázsa 500-as cementet, melyet megállapo­,, , , . . dás szerint legkésőbb 1968. ben olvasóink szóvá teszik február 28-ig kellene ré­azt az állatkínzást, melyet a szünkre visszaszállítani.'' téglát fuvarozó kocsisok Örömmel adunk helyet az hász Gyula utca 5/b-ből; művelnek a rókusi Izabella- elvtársi segítségnyújtás szép „Mák ugyan kapható, de *. példájának, s reméljük, az éleimiszer-kiskereskede­hogy a városgazdálkodási lem hanyagsága miatt fél vállalat élni is fog vele, ha eXr taláf $5 a cementhiány meg mm- üzletet, ahol megdarálhat­dig tart. ja." hídon és a közúti Tisza-hí­don. Most ismét erre hív­ja fel a figyelmet N. N. le­vélírónk: „A fuvarosok ütik a szegény lovakat, de azok nem tudnak menni, annyira csúszik a lábuk. Miért nem szórják le homokkal az utat? A járókelők örülné­nek, hogy ilyenkor lenne ott egy rendőr, aki megakadá­lyozná az állatok kínzását". Adnak kö'csön cementet Október 6-i számunkban „Új utak, járdák készülnek" címmel számoltunk be a vá­rosgazdálkodási vállalat idei munkáiról. Arról is írtunk, hogy a tervbe vett befejezé­si határidők teljesítése ve­szélybe került, mivel ce­menthiány gátolja a mun­kát. Cikkünkre a csengelei Aranykalász Termelőszövet­kezet reagált, s Gazsovits József tsz-elnök a követke­zőket írja: „A cementhiány elhárítására szövetkezetünk Gyors intézkedés A Dél-Magyarország ok­tóber 4-i számában „Van és mégsincs" címmel foglal­koztunk az üzletek ecetel­látásával. A cikkre Jankó Imre, a Csongrád—Bács me­gyei Élelmiszer és Vegyi­A Népkert sor 13-ból Pris­ka Pál kér segítséget a gáz­műtől: „Lakásunkban június ele­je óta le van zárva a gáz és gázszolgáltatás egyáltalán nincs. Többször is felkeres­tük a gázművet, de a vízme­legítőt még mindig nem ala­kították át földgáz haszná­latára. Nagyon kérnénk sür­gős intézkedést!" Szerkesztői üzenetek Stant és Pant alaposan ki­porolták — már úgy értve, a filmjüket: zenéjét kicse­rélték, vágásokkal megfris­sítették — míg most újra a nézők elé kerülhettek. A régi időkre nem is emlékez­tet más — a nők akkor is rövid szoknyát hordtak, a férfiak pedig, úgy mint most többnyire nadrágot —, mint a sodró és mozgalmas történések, sziporkázó gegek és a harsány nevetés. A húszas években virág­korát élő amerikai fiim­burleszk nevettetőinek sorá­ban találjuk Stan Laurelt és Olivér Hardyt, akik az al­katuk teljes különbözőségé­ben rejlő komikumot gyü­mölcsöztették főleg a Chap­lin-filmeknél, persze egysí­kúbb, de egységesebb kon­cepció szerint. A habos torták, csetlések­botlások világában igazán jól érzik magukat hőseink, a szisztematikus rombolásra és verekedésre azonnal kész Stan és Pan, Illetve sors és szereplőtársaik, a szintén neves Charlie Chase, Max Davidson és Edgár Ken­nedy. A filmek rendezési el­véül szolgáló spontaneitást, az igazi tűzvészekre és bo­nyodalmakra váró készen­létet, a varieté, cirkusz és színpadi vígjáték ötvözeté­ből megszülető burleszk minden sikeres eredményét élvezhetjük végig ebben a filmösszeállításban. 3. A. Bírósági ítéletek Tiszai István: A családi­ház-építkezésekkel kapcso­latos eredményekkel és problémákkal 1967. szeptem­ber 22-től három folytatás­ban megjelent írásunk fog­lalkozott. Mivel lapunkat járatja, bizonyára megtalál­ja odahaza. Sebők János, Kecskemét, Kis utca 8.: Nyári emlékeiről írt levelét megkaptuk, s egy mondatát idézzük is: „Jövőre. is el­megyek Szegedre, olyan jól éreztem magamat." B. K.: A Dugonics tér repdezését még az idén befejezik, a Rákóczi tér átépítése is nagyjából kész lesz a Lenin­szobor avatására. „Magá­nyos emberek" feligére: Le­velében igen érdekes gon­dolatot. ötletet vet fel. Kér­jük, kísérje figyelemmel la­punkat, rövidesen foglalko­zunk a magányos emberek problémájával. AZ ALNYOMOZÓ Pintér Gyula 35 éves, Sze­ged, Földműves utca 33. szám alatti lakos, alkalmi munkás, büntetlen előéletű korábban fegyveres testület­nél szolgált. Leszereléskor fegyvertartási engedélyét és utazási igazolványát nem szolgáltatta vissza, sőt azo­kat meghamisította. „Előlép­tette" önmagát hadnagynak, az igazolványát is úgy javí­totta ki. Egy alkalommal it­tasan jelent meg a szegedi nBgyállomás várótermében, ahol megszólított egy fiatal­korú lányt, s kiadta ma­gát a vízi rendőrség nyo­mozójának. Felszólította a lányt, hogy saját érdekében kövesse. Lecsalta a Tisza­partra a Boszorkányszigetre, ahol a lánnyal erőszakosko­dott. Az álnyomozó karmai­ból három katona mentette ki a lányt. Pintér Gyulát a szegedi megyei bíróság erő­szakos nemi közsülés kísér­lete és közokirat-hamisítás bűntette miatt vonta fele­lősségre és jogerősen 1 év 8 hónapi szabadságvesztésre ítélte, s 3 évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától. Kö­telezte kényszerelvonó-keze­lésre is. Büntetését szigorí­tott büntetésvégrehajtási munkahelyen kell letöltenie. A PÁLINKÁZAS KÖVETKEZMÉNYE Két testvér, Borbás Jáno6 és Borbás József, Szeged, Szűcs utca 12. szám alatti lakosok egy alkalommal együtt mentek el szórakozni. Fejenként nyolc féldeci pá­linkát fogyasztottak el, s annyira leittasodtak, hogy a további kiszolgálást megta­gadták tőlük. Borbás Jó­zsef ekkor odament egy asz­talhoz, ahol egy 58 éves ember ült, s megitta előle a nagyfröccsöt. Az idős em­ber emiatt felháborodott, mire az idősebbik Borbás többször ls megütötte. Végül ls eltávolították őket a he­lyiségből, kint az utcán azonban belekötöttek egy munkásőrbe, akitől Borbás János el akarta venni a pisztolyt, hogy bent a ven­déglőben rendet teremtsen. Egy másik munkásőr sietett társa segítségére, a fiatalabb Borbás azonban azt tettleg bántalmazta A Csongrád megyei bíróság Borbás Já­nost hivatalos személy elleni erőszak miatt 1 év 6 hónap, Borbás Józsefet 4 hónapi szabadságvesztésre ítélte jogerősen. Büntetésüket szi­gorított büntetésvégrehajtási munkahelyen töltik le. Péntek, 1967. október 30. D£f.-ffl A GYARORSZA 9 $

Next

/
Thumbnails
Contents