Délmagyarország, 1967. október (57. évfolyam, 232-257. szám)

1967-10-01 / 232. szám

VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESOLJETEKl / • • A MA G Y A R SZOCIALISTA M U N K Á S P Á R T LAPJA 57. évfolyam, 232. szám Ara: 80 fillér Vasárnap, 1967. október 1. n helyzeti előny A gazdasági reform várható hatásait mérlegelve, sok vállalatnál beszélnek mostanában több-kevesebb aggoda­lommal arról: mi lesz január után az eddigi „mostohagye­rek" vállalatokkal? Nem indokolatlan kérdés ez, ha arra gondolunk, hogy a vállalatoknak ezután saját anyagi erőforrásaikra alapoz­va kell gazdálkodniok — javarészt ettől függ majd dolgo­zóik személyes jövedelme is — holott köztudomásúan tá­volról sem indulhatnak azonos szintről január 1-én. Anél­kül, hogy ezúttal részletesen vizsgálnánk, mennyiben okkal vagy ok nélkül, tény, hogy egész sor iparág és üzem jócs­kán háttérbe szorult a korábbi években, amikor a beruhá­zási eszközöket osztották. Aligha vitatható, hogy a januári starthelyzetben lesznek majd olyan vállalatok, amelyek technikai felszereltsége — szakmai műszóval: állóeszköz-el­látottsága — az átlagosnál lényegesen kedvezőtlenebb, pe­dig ezek a különbségek alapjaiban befolyásolhatják egy­egy üzem műszaki-termelési színvonalát, termékei piac­képességét, végső soron: a vállalat nyereségét. A Központi Statisztikai Hivatal több vizsgálata ele­mezte az állóeszközállomány eltéréseit; tanulságos lehet idézni néhány ilyen tényt. A beruházások nyomán megva­lósult általános iparkorszerűsítési eredményeket tükrözik ezek az összefoglaló adatok: az állami ipar állóeszközei­nek több mint 50 százaléka tíz évnél, 34 százaléka pedig öt évnél nem régebbi beruházásból származik. Ezen belül azonban rendkívül jelentősek az eltérések: a híradás és a vákuumtechnikai iparban például 74 százalék a Uz, és 49 százalék az öt évnél nem régebbi gépek aránya, a két adat viszont például az élelmiszeriparban már jóval az or­szágos átlag alatt van — 36 és 18 százalék —, a textilipar­ban is csak 38 és 28 százalék, s néhány gépipari ágban, például a fémtömegcikkiparban szintén alacsony korszerű­ségi szintet jelez. A bevezetőben említett aggodalmak végülis ebben summázhatok: vajon a korszerűbb üzemek dolgozói teljes egészében élvezik-e majd az ebből származó anyagi elő­nyöket, és fordítva: az elmaradott vállalatoknál dolgozók hátrányos helyzetbe kerülhetnek-e? A probléma gazdasá­gi és morális szempontból is sokkal bonyolultabb, mintsem hogy igennel vagy nemmel lehetne e kérdésekre válaszol­ni. Érdemes ugyanis elgondolkodni a következőkön: a re­form alapelve, ha úgy tetszik: morális főszabálya, hogy a személyes jövedelmek egy részét — a garantált alapbérek feletti hányadát — szorosan ahhoz a gazdálkodási vég­eredményhez köti, ami a vállalati nyereségekben fejeződik ki. Világos, hogy a társadalom legfontosabb érdeke annak az országos nettó jövedelemnek a növelése, amely a riö­vekvő vállalati nyereségek csatornáiból származik. Követ­kezésképp: hosszú távon aligha képzelhető el, hogy a — bár önhibájukon kívül, de mégis — kevésbé korszerű, ke­vésbé piacképes, tehát kisebb országos „bevételt" produ­káló üzemeket, végeredményben a többiek által előterem­tett nyereségből támogassák. Ez, egyebek között, ellent­mondana a reform legfontosabb céljának, annak ugyanis, hogy a közvetlenebb piaci hatások segítsenek a korszerűbb iparszerkezet kialakításában, magyarán: a jobbat, olcsób­ban, színvonalasabban gyártó vállalatok és ágazatok di­namikus fejlődésében, előretörésében. Mindez '— hangsúlyozzuk — hosszú távra érvényes elv. Merőben más kérdés viszont az, hogy január 1 után ezek a hatások korántsem érvényesülhetnek spotán; hiszen köz­tudomású, hogy a reform nem szabályozatlan, vak törvé­nyekkel működő piacot teremt majd. A reform első idő­szakában — és ma még persze nem lehet megmondani, hogy ez időben mit jelenthet —, egész sor intézkedés tom­pítja majd a korszerűség illetve korszerűtlenség, más szó­val: a vállalati dolgozók szempontjából objektív, rajtuk kívül álló tényezők kedvező, vagy kedvezőtlen hatásait. Tekintsünk át néhány ilyen „szabályozó-szelepet", amelyek végső kialakítása ugyan még csak most folyik, de körvonalai azért már láthatók. A szélsőséges nyereségdif­ferenciálódást mérsékli mindenekelőtt a vállalati nyeresé­gek progresszív adóztatása, továbbá — kivételes esetekben — az úgynevezett termelési adó, amely a vállalattól füg­getlen tényezők hatására keletkező többletnyereséget von­ja el. Rendkívül fontos továbbá a reformnak az a mód­szerbeli célkitűzése, hogy a vállalatnál maradó nyereség fejlesztési, illetve részesedési alapjait külön-külön adóz­tatja. Az eszközigényesebb üzemnél több maradhat a fej­lesztési alapban, mint a kevesebb gépet-berendezést al­kalmazó társánál, illetve: a létszámigényes vállalat ará­nyaiban többet tarthat meg a részesedési alapban, mint a technológiai törvényszerűség miatt (és nem jó vagy rossz létszámgazdálkodása következményeként) kisebb létszám­mal dolgozó másik vállalat. Nem kevésbé lényeges szabá­lyozó tényező az is, hogy bizonyos ideig erőteljesen diffe­renciált eltérésekkel határozzák meg a vállalatnál vissza­maradó amortizációt. Mindezt teljessé teszi az a — csak átmenetileg érvényes — központi előírás, amely 1968-ra felső határt szabott (4 százalékban rögzítve) az országos átlagbér-növekedésnek, ami a személyi jövedelmek emel­kedésének szélsőséges differenciálódását egyelőre nem teszi lehetővé. Mindez azonban természetesen csak átmeneti jellegű, s emellett a reform más elemei — mindenekelőtt a köz­vetlen piaci hatások — erőteljesen szaporítják majd a ke­vésbé korszerű, elmaradottabb berendezéssel dolgozó vál­lalatokat is a gyorsabb fejlesztésre. Erre természetesen csak akkor lesz módjuk, ha gazdálkodásuk eredményeként saját erejükből létrehozzák a fejlesztéshez szükséges anya­gi alapokat Amint egészében is: eredményesebb, hatéko­nyabb gazdálkodásra lesz szükség ezeknél a vállalatoknál, mert hiszen érthető, hogy idővel mérséklődnek majd az ideiglenes, központi „védő-szabályok" és nekik is fokoza­tosan saját — valóságos — nyereségükből gazdálkodva kell majd iramot tartani ok. , TÁBORI ANDRÁS }Kádár János elvtárs vezetésével Párt- és kormányküldöttség utazik Csehszlovákiába Csehszlovákia Kommunista d á r Jánosnak, a Magyar első felében magyar párt- és Pártja Központi Bizottsága- Szocialista Munkáspárt Köz- kormányküldöttség utazik n„a« ,és * C.SehSZl0VÍ\k Szo~ ponti Bizottsága első titká- baráti látogatásra Csehszlo­cialista Koztarsasag korma­nyának meghívására Ká- ranak vezetesevel oktober vákiaba. (MTI) Mai számunkból: Új törvényeinkről A magyar Lenin-legenda A szegedi kereskedelem Mennyit ér az egészség? Szociológiai vizsgálat az Odessza­lakónegyedben Szimulánsok, táppénzcsalók Üzbég baráti küldöttség hazánkban Az október 3-án, kedden kezdődő üzbég kulturális napok alkalmából szombaton hat tagú üzbég baráti kül­döttség érkezett hazánkba M. T. Turszunovnak, az Üzbég Kommunista Párt Politikai Bizottsága póttag­jának, az Üzbég Központi Állami Népi Ellenőrzési Bi­zottság elnökének vezetésé­vel. A delegációnak tagja V. J. Zahidov akadémikus, az Üzbég SZSZK művelő­désügyi minisztere is. A küldöttséggel együtt húsz tagú művészcsoport, vala­mint a Bahor üzbég népi­táncegyüttes is hazánkba ér­kezett. Az USA nem változtat vietnami politikáján Johnson elnök a hideghá­ború legsötétebb korszaká­nak szótárából vett frázisok­kal vette védelmébe pénte­ken a vietnami háborút a mindinkább szélesedő belső és nemzetközi bírálattal szemben. Johnson kijelen­tette, hogy az Egyesült Ál­lamok nem változtat viet­nami politikáján és „foly­tatni fogja előretörését". Johnson ismét elutasít Johnson beszédében azt mondotta, hogy a vietnami háború folytatásával az Egyesült Államok „nagyban csökkenti egy nagyobb, min­den bizonnyal nukleáris há­ború veszélyét", s „nem te­heti kockára Amerika biz­tonságát és fennmaradását" azzal, hogy kivonja Délkelet­Ázsiából az Egyesült Álla­mok erőit. Az elnök szavai szerint a háborúban „állandó és valósággal drámai sike­rek" születnek és „Dél-Viet­nam belső helyzete megszi­lárdulóban van". Johnson ismét elutasította a bombázások megszünteté­sére irányuló javaslatokat s felújította az amerikai kö­veteléseket az előzetes ga­ranciákra vonatkozóan. Washingtoni kongresszusi körökben csalódottan vettek tudomásul, hogv Johnson legutóbbi beszéde eevetlen Szabályozták a dolgozók távolsági utazási kedvezményeit Másfél milliárdos kedvezmény Többletköltség nem terheli a dolgozókat A Gazdasági Bizottság határozata A gyárak, üzemek, hiva­talok dolgozóinak jelentős része (mintegy 430 ezer em­ber) a MÁV, a MÁVAUTés a budapesti HÉV vonalain naponta utazik lakóhelyén kívül eső munkahelyére, a dolgozók más része (mint­egy 170 ezer ember) pedig hetente veszi igénybe ha­sonló céllal főleg a vasút távolsági vonalait. A napi munkába járáshoz csakúgy, mint a hétvégi utazáshoz az állam jelentős kedvez­ményt biztosít a dolgozók számára. E kedvezmény összege éven­te megközelíti a másfél mil­liárd forintot. A kedvezmények jelenlegi rendszere ma és a jövőben is megfelel annak a célnak, hogy a munkájuktól távo­labb lakó és a munkába já­rás miatt áldozatot vállaló dolgozókat anyagilag men­tesítse az utazási költségek nagy részétől. Az állami tá­mogatás folyósításának je­lenlegi módja azonban nincs összhangban a gazdasági mechanizmus reformjának azzal a célkitűzésével, hogy a vállalatok munkájához szükséges költségek a válla­latoknál jelentkezzenek. Márpedig a munkásszállí­tás költségei a termelés ér­dekében merülnek fel, az ezzel kapcsolatos kiadások azonban nem a termelő vál­lalatoknál, hanem a közle­kedési vállalatoknak adott állami dotációban jelentkez­nek. A Gazdasági Bizottság leg­utóbbi ülésén a gazdasági mechanizmus reformja kö­vetelményeinek megfelelően újonnan szabályozta a munkába járást szolgáló távolsági utazási kedvez­ményeket. Az új rendelkezés alapelve, hogy sem a jelenleg mun­kaviszonyban levő, sem a jövőben munkába lépő dol­gozókat a munkába járás kapcsán a jelenlegihez képest több­letköltség nem terhelheti — ennek' megfelelően a dol­gozóknak nyújtott utazási kedvezmények továbbra is fennmaradnak. Változást csak a hetenként hazajáró nős. illetve férjezett dolgo­zók utazási kedvezmérfvében hoz a határozat. Eddig — mint ismeretes — a heten­ként hazajáró nős, illetve férjezett dolgozók havonta háromszor 86 százalékos és kétszer 66 százalékos ked­vezménnyel utazhattak. Ja­nuár 1-től egységesen hetenként egy 86 százalékos kedvezmé­nyes utazásra jogosultak. A kedvezmény mértékének 86 százalékában való egysé­gesítése mintegy 10 millió forint évi megtakarítást je­lent a dolgozók részére. Az új mechanizmus alap­elveivel összhangban a ha­tározat intézkedik arról, hogy a kedvezményes jegyár és a teljes árú jegy árának 80 százaléka közötti kü­lönbözetet a munkáltatók fizetik. (20 százalékos kedvezményt továbbra is a közlekedési vállalatok adnak.) így a munkáltatóknál felvetődött utazási költség összegét az állami és a szövetkezeti vál­lalatok a nyereségadó terhé­re, az építőipari vállalatok a termelési költségek között, a költségvetésből gazdálko­dó szervek pedig költségeik terhére számolják el. Az 1968-ban elszámolt kedvez­mény összegét rögzítik és 1969-től a túllépés vagy a megtakarítás a vállalati eredményt rontja vagy ja­vítja. A határozatnak megfele­lően a közlekedési vállalatok új rendszerű bérletjegye­ket adnak ki, a bérleteket a jövőben havi. vagy félhavi időtartamra le­het megváltani. (A HÉV-nél továbbra is egyhavi bérlet marad érvényben.) A bérle­tet vagy a munkáltatók vá­sárolják meg dolgozóik ré­szére. vagy pedig a dolgo­zók váltják meg. Amennyi­ben a munkáltató vásárolja meg a bérleteket a dolgozó fizetéséből utólag kerül le­vonásra az általa fizetendő összeg. Abban az esetben, ha a dolgozó maga veszi meg a bérletet, akkor az egyhavi kedvezménynek megfelelő összeget bérfize­téskor a vállalat (intézmény) előre kiutalja dolgozója szá­mára. A munkáltatók dön­tik el. hogy e kétfajta le­bonyolítás közül melyiket választják. A távolsági utazási ked­vezmény új rendje 1968. ja­nuár 1-én lén életbe. (MTI új javaslatot sem tartalmaz a vietnami kérdést illetően. Megújult harci tevékenység A VDK légelhárító egysé­gei szombaton négy beha­toló amerikai gépet semmi­sítettek meg. A VDK légi­terében lelőtt amerikai gé­pek száma ezzel 2343-ra emelkedett. A dél-vietnami hadszinté­ren megújult harci tevé­kenységről számolnak be a hírügynökségek. A szabad­ságharcosok a Mekong del­tájában szombat reggel he­ves ágyútűzzel árasztották el a térségben fekvő amerikai főhadiszállást, Dong Tamnál, 67 kilométerrel Saigontól délnyugatra. A térségben fekvő négy délvietnami tá­maszpontot szintén lőtték a szabadságharcosok. Az elnökválasztás ellen Gumibottal támadt a rend­őrség szombat reggel Sai­gonban a tüntető diákokra, miután a dél-vietnami ideig­lenes nemzetgyűlés külön bi­zottsága érvénytelennek nyilvánította a szeptember 3-i elnökválasztások eredmé­nyeit. A bizottság a kora hajnali órákig tartó ülésezés után 16 szavazattal kettő ellené­ben, egy tartózkodással hoz­ta meg döntését. A jelentést a 117 tagú nemzetgyűlés elé terjesztik, amelynek a jövő hét keddjéig kell eldöntenie, ielölik-e a választások győz­tesét, Nguyen Van Thieut. elnöknek. Szakszervezeti kongresszusok A HVDSZ V. kongresszu­sa folytatta és befejezte ta­nácskozását szombaton. A vita lezárása után megvá­lasztották a vezető szerve­ket. A szakszervezet elnöke Seprényi Sándor, főtitkára Fa bók Zoltán, titkára dr. Sali Ferenc lett. Ugyancsak tegnap fejező­dött be a MEDOSZ XXÍI. kongresszusa. A szakszerve­zet elnökévé Hunya Istvánt, főtitkárává Kovács Istvánt, titkárává dr. Dobi Ferencet választották. Tegnap nyílt meg Buda­pesten a Vegyipari Dolgozók Szakszervezetének XX. kongresszusa. A kongresszus meghallgatta a központi ve­zetőség beszámolóját, Szilá­gyi Sándor főtitkár előter­jesztésében, továbbá a szám­vizsgáló bizottság jelentését, majd megkezdődött a vita.

Next

/
Thumbnails
Contents