Délmagyarország, 1967. szeptember (57. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-14 / 217. szám

Kozmikus híd Egyre közelebb az a nap, amikor a szovjet távol-kelet északi fővárosában, Magadánban megkezdik a Moszkva—Kozmosz—Magadán tvközvetítést Teljes lendülettel folyik az Orbit elnevezésű, legészakibb földi televíziós állomás szerelése. Befejezéséhez közeledik a vevőberendezés szívének és a mikrohullámú részlegnek a szerelése is, amelyek felfogják a Mólnyija mesterséges hold jelzéseit. A Nagy Október évfordulójára üzembe helyezik a kozmikus hidat. Vízhiány vagy vízbőség? A város vízellátási helyzete Harminckilenc kút A népi ellenőrzési bizottság legutóbbi vizsgálata bőven elemzi a szegedi vizA jó barátság jegyében Magyar—szovle! találkozó Balástyán Faluhelyen ritkán töri meg valamilyen esemény a köznapok viszonylag egyhangú folyamatát. Éppen ezért Balástya helyi krónikásai is bizonyára jelentős dátumként jegyzik fel szeptember 13-át: ezt a napot a magyar—szovjet baráti találkozónak szentelték a község vézetői. Ügy déltájon autók fékeztek a tanácsháza előtt, és az érkezőket az egyik tágas irodába invitálták. Itt Keresztúri József községi vbelnök fogadta őket. Meleg szavakkal köszöntötte a vendégeket: Alekszej Karpacsovot, a Szovjetunió budapesti nagykövetségének sajtóattaséját, Alekszej Korzint, a Szovjet Híradó című folyóirat főszerkesztőjét, B Novosztyi (APN) hírügynökség magyarországi irodájának vezetőjét, Anatolij Szemjonovot, a TASZSZ magyarországi tudósítóját, Jurij Akimovot, az APN moszkvai munkatársát. Üdvözölte a baráti találkozót rendező szervek képviselőit: Csápenszki Istvánt, az MSZMP szegedi járási bizottságának első titkárát, Csizmás Sándort, a járási pártbizottság titkárát, Kiss Istvánt, a járási pártbizottság osztályvezetőjét, Rácz Lajost, a Csongrád megyei Hírlap főszerkesztőjét, dr. Lókös Zoltánt, a Dél-Magyarország és a község megjelent vezetőit Ezután Pásztor János, a járási párt-végrehajtóbizottság tagja, a községi csúcspártvezetőség titkára, iskolaigazgató adott rövid tájékoztatót a község munkájáról. Amit mondott az tömörségével is alkalmas volt arra, hogy tovább mélyítse Sokat hallani mostanában nal általános emelkedésével, kor 39 ezer köbméter víz a vízellátás általános nehéz- összefüggő ok, hogy a fej- fogyott a városban, ségeiről. Ezért a szakembe- lett lakáskultúra, az egészrek vizsgálatokat folytatnak ségesebb és igényesebb életaz egyre fenyegetőbb víz- mód a lakosságot is az edhiány okainak feltárására, diginél sokkal több víz fo_ _ gyasztására készteti. Nabí 33 ezer Szegeden is ez az egyéb' ként pozitív fejlődés magyaköbméter rázza az elhasznált vízmenynyiségnek az évenkénti gyors ^TátáT helyzetét. Az'alacso A laikusnak is kezenfekvo, emelkedeset. Míg tíz evvel nyabb fogyasztás ellenére Hogy. a nagymérvű iparoso- ezelőtt a napi 16 ezer köb- ig63.ig állandóan vízhiány dás, az új termelőüzemek méternél alig valamennyivel volt a nyári hónapokban, azsokasága, s ezeknek a víz- több vízfogyasztás volt a jel- bta a magasabb igények elhasználók közé való besoro- lemző, addig jelenleg a napi ienere gem találkozni ilyen lása az egyik döntő oka a átlag a 33 ezer köbméter kö- problémával (Eltekintve á fogyasztás megnövekedésé- rül mozog. Ezen a nyárop helyenkénti ' hálózatmeghibánek. A másik az életszínvo- már olyan nap is volt, ami- sodasok átmeneti zavaraitól.) Mindez annak köszönhetőj hogy az 1904-ben alapított szegedi vízmű mostani vezetői a városfejlesztési tervek figyelembevételével növelték a víztermelő kapacitást, építettek új és javítottak meg régi vezetékeket, így nyomon tudták követni az igényeket és jó szervezettséggel biztosították a lakosság, és az üzemek vízszükségletét. A vállalat a város területén túlnyomórészt magasnyomású vizel lá' tási rendszerhez jelenleg 39 i mélyfúrású kutat üzemeltet, 1 ezekből percenként több { mint 35 ezer liter vizet nyer. Az öt vízműtelep közül három régebbi, a III. és az V. számú telep új, illetve ezek I továbbépítése jelenleg is folyamatban van. A vezetékhálózat hossza 239,7 kilo] méter, erről több mint 9 ezer házba szolgáló bekötés ; és 323 közkifolyó van. Ezzel ' a rendszerrel 108 ezer embert — a lakosság 89 százalékát — napi átlagban és egyenként 168 liter vízzel látnak el. A peremterületeken ezenkívül 26 régi, kisebb teljesítményű kút működik és ezekhez 27 kilométer alacsonynyomású veí zeték tartozik. A fejlődés arányát jól mutatja, hogy a vállalat állóeszköz-állománya 1960 óta 54 millió forintról csaknem 98 millió forintra nőtt. Folyamatban van Szegeden három, összesen 4500 köbméter térfogatú víztorony építésének előkészítése, ezek közül kettőnek már a kiviteli terve is megvan. Megépítésük 1969 körül várható. A párttag - agitátor N' (Somoeyiné felv.) Szovjet Híradó ankét. A képen (balról jobbra): A. Korzin, A. Karpacsov, Pásztor János és Keresztúri József tyai lakos ma négy termelőszövetkezetben gazdálkodik, hozzáértéssel és szépen boldogul. A bizonyíték: van már a községben vagy 300 egyéni tulajdonban levő autó, legalább 1500 motorkerékpár és a közös gazdaságokban 60 különféle traktor segíti az egyre imponálóbb terméshozamok növelését. A mintegy 2 ezer holdat kitevő szőlőnek és főszerkesztőjét gyümölcsösnek 40 százaléka új telepítésű, egyre szapobeszélgettek a szíves vendéglátó családdal. Mi csak annyit említünk meg, hogy cfe évi jövedelmük tavaly 100 ezer forintnál is többre rúgott a háztáji föld és állattartás bevételével együtt. Igaz, három-négyen hajnaltól alkonyatig törik magukat a kertészetben, de meg is van a látszatja. A barátsági nap jelentős eseményeire délután a művelődési házban került sor. Itt népes hallgatóság jelenrodnak a frissen épült csa- létében .A. Korzin elvtárs ládi házak, sok ezer szám- beszélt a Szovjet Híradó ra tenyésztik a jószágot, ami munkájáról, terveiről és armind-mind a tsz-ekben meg- ra kérte a balástyaiakat, senövekedett munkakedvről gj^^ hozzá véleményeikkel tanúskodik. Most a Szovjetunió fél évszázados jubia szerkesztőséget a még , „ jobb, még érdekesebb foleumanak kozeledtevel ezert lyóirat előállításához. A is hangsúlyozták munkájuk küzveUen hangulatú ankét eredményeit a balástyaiak, mert — mint mondták — ket értük is a szovjet hősök. A szovjet vendégek látKésőbb közvetlen közelről is alkalmuk volt meggyő- hasznos ötlettel ződni a valóságról: meghív- gazdagítani a lap a magyar—szovjet barátsá- nem hiába hullatták vérűgot. A többi kozott megemlítette, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom gyümölcsét akkor a balástyaiak is közvetlenül élvezték, ha nem is hosszú időre. A tanácsháza falát egy emléktábla ékesíti ezzel a felírással: „Itt alakult meg 1919. június 9-én Szeged külváros munkás-katona-paraszt tanácsa és itt tartotta üléseit". Tehát ebbe a dél-alföldi tanyavilágba is eljutott a Nagy Október éltető szele, s nem a dolgos lakosság a hibás érte, hogy a Magyar Tanácsköztársaság átmenetileg elbukott. De mintha csak a legelső alkalmas pillanatra vártak volna a balástyaiak, Magyarországon az elsők forint a között — 1944. október 15én — üdvözölhették a szabadságot hozó szovjet hadsereg harcosait. S az azóta eltelt 22 év eredményei nagyon is figyelemre méltóak. A szovjet elvtársak papírt és írószert vettek elő, hogy gondosan feljegyezhessék az elhangzottakat. Hogyne érdekelte keretében többen is elmondták véleményüket, így Komáromi Ede, Szűcs József, Pásztor János, Pásztor Jánosné, Kisguci István, Virág János és mások. Elismerően, ható örömmel vették tudo- szívesen szóltak a Szovmásul a boldogulás tényeit, jetuniót sokoldalúan ismertető folyóiratról és egy-egy kívánták további Rekonstrukció Szeged nagyméretű iparosodása, a lakosság mind nagyobb mennyiségű vízfogyasztása miatt a régi, elavult vezetékhálózatot nagyrészt ki kell cserélni. Ez a rekonstrukció a kívánatosnál lassabban folyik: 1964 óta 10,5 kilométer vízhálózat bővítését valósították meg. Még mintegy 60 kilométer hosszúságú vízvezetéket kell kicserélni ahhoz, hogy a víz továbbításának rendszere is kielégítő legyen. A következő évek most már főként ebben a vonatkozásban jelentenek nagy feladatot a vízmű dolgozóinak. A vállalat az utóbbi években ennek a célnak megfelelően növelte építőmunkásainak, szakemberinek létszámát. em kell pártunk illegális időszakába visszamenni példáért, emlékezhetünk a felszabadulás utáni évek ma már gyakran csak pátosszal említhető nyílt agitációira, amikor minden kommunista örült, hogy hirdethette a társadalmi változások igazságát, a jobb emberi jövő bekövetkeztét. A körülmények, a tennivalók irdatlan mennyisége, a magára eszmélt tömegek alkotókedve, önállósága szenvedélyes apostolaivá tette a párttagokat a napfényre került kommunista párt szándékainak, programjának. Az emberek — még az ellenség is — ahhoz igazították életüket, cselekedeteiket, mit mondanak, mit akarnak a kommunisták. Mert fgy szűnt meg a nagybirtok, s lett a föld a népé, így kerültek munkás igazgatás alá a gyárak, így lett gyakorlója az állami hatalomnak a munkásosztály és a vele szövetséges parasztság. A társadalom több mint két évtizedes változásai során is elsőrendű szerepet töltött be a kommunisták agitációs munkája. Igaz, ezalatt volt olyan időszak is, amikor az agitáció szerepét a pártmunkában nem mindig és nem mindenütt értelmezték és alkalmazták helyesen. Az idősebbek még jól emlékeznek: az agitátorok rendszerint általában a szocialista építőmunka soron levő feladataira, egy-egy politikai akcióban való részvételre inspiráltak, s nem tehettek róla, hogy a vezetés hibáiból ezek között akadtak elvileg helytelen koncepciók, irreális elképzelések, túlméretezett és népszerűtlen feladatok is. A személyi kultusz gyakorlata eltorzította akkor az agitáció fogalmát, s utóbb sokakat kiábrándított. Pártunk az ellenforradalom leverése után helyreállította a pártélet lenini útmutatásait. A dolgozó tömegek szemében népszerű, a munkások, a parasztok, az értelmiségiek, és más, dolgozó kisemberek által helyeselt, elfogadott és támogatott politikát alakított ki. Ez a politika fő vonalaiban évtizede változatlan. Az őszinte meggyőződésen alapuló agitációs munka új fellendülése erősítette és siettette sikereit: a szocializmus alapjainak megteremtését, a népi-nemzeti egység konstruktív kibontakozását, a szocializmus felépítésének következetes útját, nemzetközi tekintélyünk megszilárdítását. Természetes, ezekben az eredményekben — örvendetesen — ma már a párton kívüli néptömegek mind szélesebb köre részes a politikát igenlő,' s végrehajtó aktív cselekedeteivel. S ilyen körülmények között sokszor a látszatból, a felszínes jelenségek megítéléséből olyan vélemények is napvilágot látnak párttagok köreiben is: van-e szükség agitációra, agitáljanak-e a kommunisták. A kérdés feltevői az említetteken kívül főleg a szervezeti forma-változásokból indulnak ki: azt mondják, ma már nincs — mint régen — „agitátorhálózat", „agitációs gárda", „népnevelő brigád" stb., vagyis megszűnt az egyes párttagok speciális megbízatása: az, hogy agitáljanak. Tapasztalatok szerint a jogos és szükségszerű agitáciőt többen kényelmességből is vitatják. Hivatkoznak arra, hogy a párt és a kormány határozatai önmagukért szólnak, közérthetőek, minden állampolgárt érdeke szerint érintenek, tehát nincs szükség „agyonmagyarázásra". Igaz, az agitációs munka is fejlődött, s ma már nem az elvek unalomig való ismételgetése a lényeg. Társadalmi haladásunk sokrétűsége azt követeli, hogy a politikai irányelvek realizálásába, a helyi viszónyok felmérésébe és okos hasznosításába sajátosan szóljanak bele az agitátorok. A kulturális forradalom, a gazdasági reform — hogy a legátfogóbb célokat említsük csupán — nem sematikus, hanem a dialektika törvényeinek megfelelő végrehajtást igényelnek, s ezt igenis a párttagoknak, az agitátoroknak kell felvilágosító érveikkel megmutatniok. Az előttünk álló nagy feladatok ma éppen úgy megkövetelik az „élcsapat" elvének időszerű alkalmazását, mint a sokat emlegetett „hőskorszakban". Hamis kifogásokkal is találkozunk olykor, mondván: „nem minden párttag rendelkezik ehhez megfelelő ismeretekkel és beszélőképességgel..." Akik mondják, elfeledik, hogy az említettek nagyon is relatív tulajdonságok. Meglehet, hogy némely elvtársunk ismeretei és képességei halványabbak a szükségesnél, az osztályharc, a szocialista építőmunka mai igényeinél. Meglehet, hogy felmerül a továbbképzés, az önképzés, a képesség fejlesztésének szükségessége. De azzal a képességgel és készséggel minden kommunistának rendelkeznie kell, hogy ismerje pártunk politikáját, a maga környezetében népszerűsítse, megértesse a politika időszerű kérdéseit, s ha szükséges, konkrét kérdésekben meg is védje minden félremagyarázással és támadással szemben. A párt kiadta azt az ésszerű jelszót, hogy „agitáljon minden párttag!" — ennélfogva az agitációs tevékenység szerves része az egész pártmunkának, az szervezetileg sem választható el a pártszervezetek, a kommunisták egyéb feladataitól. Az agitáció nem egyesek, hanem minden párttag mindennapos kötelessége, ott és akkor, ahol és amikor erre lehetőség, illetve szükség van. Az igény tehát minden kommunistával, pártunk minden tagjával szemben ez. KONDOROS! JÁNOS ták őket o Móra Ferenc Tsz számait. A beszélgetést köegyik állattenyésztő major- vetően nagy tetszéssel nézjába. Itt Nagy Sándor tsz- tek végig rövidfilmeket a elnök adott vázlatos képet a Szovjetunió életéből, amemegalakulás óta eltelt hat lyekkel a szovjet nagyköesztendő sikereiről. Ismét vétség kedveskedett a barátvolt mit feljegyezgetni. A szövetkezet még soha nem zárt mérleghiánnyal, sőt egyre gyarapítja a gazdák jövedelmének alapját. A sági nap résztvevőinek, A tapasztalatokban és a közvetlen barátság számos megnyilatkozásában gazdag találkozó az esti órák tobb mint oteZer holdas ban fejeződött be. Ezt kögazdasagban ma 20 millió vetően hazafelé a szovjet forint a tagsag kozos va- vendégek a kisteleki Üj Élet gyona. Ennek titka a hoz- Termelőszövetkezet vezetőizaerto, szakszerű vezetes to- nek meghívására az estét a vábbá az, hogy a tagságot mindig előre tájékoztatják szegedi járás e nagy községében töltötték. Itt Bálán a vezetőség elgondolásairól. Miklós, a községi pártbizottAz egyéni jövedelmekre ság első titkára, Szabó Jószemélyesen is kíváncsi volt zsef, a községi tanács végA. Szemjonov és J. Akimov. rehajtó bizottságának elnöElindult hát Sztancs József a menet ke. Sági Ferenc tsz-elnök szövetkezeti és a község és a tsz más gazda tanyájára. A négyszo- vezetői társaságában hoszvolna őket, hogy a mintegy bás, fürdőszobás lakás üve- szan időztek és meleg bará1500 tanyán élő, 5700 bálás- gezett verandáján hosszan ti estét töltöttek együtt. Új házak a Tolbuhin sugárúton Szegeden újabb három leten éppen a lakás elváház, 111 lakás épül a Tolbuhin sugárúton, a Szikraházak mellett. Áprilisban csak az alapozás volt még készen, most a belső vakolást is elvégezték már hány lakásban. A négyemeletes épületek két és fél szobás- és garzonlakásain csupa fiatal dolgozik. A Mü. M. 600-as iparitanuló-intézet három brigádja — 45 másod- és harmadéves, az egyik ház belső falazását végzi. Oktatójuk, Domonkos István elégedett velük. Előfordul ugyan, hogy kétszer kell lasztó falakat emelik, ügyelve arra, hogy a dupla fal az előírt távolságra kerüljön egymástól, vagyis a közte levő levegőréteg, né- amely a hang- és hőszigetelést biztosítja, megfelelő vastag legyen. A Radnóti gimnázium 42 elsőéves tanulója tíznapos termelési gyakorlatát tölti itt. Az ipari tanulóknak se16 szerelő sürög a három házon. Ahogyan Szögi László, az építkezés vezetője és Mészáros István művezető elmondta. két szövetkezeti ház 1967. december 31-ig elkészül, a harmadik épületet pedig már október végére szeretnék úgy felépíteni, hogy készen álljon a műszaki átadásra, tehát az esetleges hiányokat is pótolják addigra. Mindketten gédkeznek, ők szállítják fel úgy látják, sikerülni fog. az építőanyagot és így nem Korábban ugyan sok bajuk kis részük van a munka folyamatosságának biztosításában. Rajtuk kívül a távolt az anyagellátással, most viszont ez annyira megjavult, hogy emiatt sem csinálni valamit, de rossz valy felszabadult kőművesek kell az átadási határidő elmünkét nem hagynak maguk után. A harmadik emetízfős brigádja, két szakmunkás brigád, 20 vakoló és tolódásától tartaniuk. H. Zs. Csütörtök, 1967. szeptember 14. DÉL-MAGYARORSZÁG 3