Délmagyarország, 1967. szeptember (57. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-12 / 215. szám

Tízezrek látogatják Megtekintette a szovjet jubileumi kiállítást Kádár János és Losonczi Pál is Kádár János, a Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottságának első tit­kára feleségével hétfőn látogatást tett A szovjet tudomány és technika 50 éve ju­bileumi kiállításon. A vendégeket F. J. Tyitov, a Szovjetunió budapesti nagykö­vete és Sz. I. Kozlov, a kiállítás igazgatója fogadta és kalauzolta. A szovjet tudomány és technika 50 éve című, rendkívül érdekes anyagú buda­pesti jubileumi kiállítást mind a főváros, mind a megyék lakóinak népes csoportjai látogatják. ÍJjabb és újabb tízezrek te­kintik meg a kiállítás sok érdekességét, (Wormser Antal felvétele) közte az űrhajózás és az atomkutatás esz­közeit, berendezéseit. Hétfőn kora délután meglátogatta a kiállítást Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke is. Társaságában volt dr. Korom Mihály igazságügyminisz­ter és Cseterki Lajos, az Elnöki Tanács titkára. A vendégeket F. J. Tyitov, a Szovjetunió budapesti nagykövete vezette végig a kiállításon. Képünkön: a kiállítás látogatóinak egy csoportja a kozmosz titkait kutató Pro­ton—1 űrállomást nézi. Ezt a típusú űr­állomást 1965-ben juttatták a szovjet tu­dósok Föld körüli pályára, hogy a koz­moszból értesüléseket kapjanak. Záróprogramként Szegeden Szovjet tudományos filmek bemutatója A 70 milliárd eV proton­gyorsító) a szűkebb szakmai "A Nagy Októberi Szocia- kiállításán hazánkban tartóz­llsta Forradalom 50. eszten- kodó szovjet küldöttség tag­dős jubileuma alkalmából jai — látogattak Szegedre, érdeklődésnek szólt. A Vtsz­Szegeden rendezett tudomá- akiket az MTESZ klubjá- szatérés a hangok világába nyos-műszaki előadássorozat ban dr. Blaskovics Zoltán, egy donyeci gépésznőt mu­záróprogramjaként tegnap az MTESZ Csongrád me- tátott be, akinek zajos kör­délután a Műszaki és Ter- gyei elnöke fogadott. Dr. nyezete erősen kikezdte hal­mészettudományi Egyesüle- Bátyai Jenő, az MTESZ lását. Mikroszkopikus fűl­tek Szövetségének Széchenyi Csongrád megyei szervezeté- műtéttel gyógyították meg, téri klubjában négy szovjet nek műszaki titkárának üd- s a film izgalmas képekkel ismeretterjesztő filmet mu- vözlő szavai után Valentyi- időzött a Jupiter-lámpák fé­tattak be. Ez alkalommal na Hudosina elmondta, a nyében lezajlott operáció Valentyina Hudosina, a budapesti kiállításra gazdag szakaszainál. A Csodálatos Szovjet Exportfilm Nemzet- filmanyagot hozott a Szov- anyagok a világűr meghódí­közi Kapcsolatok Osztálya jet Filmexport, s ezekből tásáért küzdő szovjet tudo­Filmpropaganda vezetője és néhányat többfelé bemutat- mány kísérleteiből idézett: Tnrii Goncsarek a Moszkvai tak már Magyarországon. tűzálló szilikonok előallitá­Juríj Goncsareic, a MoszKvai ^ sát mutatta be. Ezekkel az Rádió magyar adásainak fő- A Szegeden levetített anyagokkai sikerülhet majd szerkesztője — a szovjet tu- szovjet kisfilmek közül ket- idegen bolygók viszontagsá­domány és technika fővárosi tő (Röntgenspektométerek, gait legyőzni. Magyar üzletkötések Lipcsében Közvetlen magyar—NDK áruválaszték-csere A magyar külkereskedel­mi és iparvállalatok szak­emberei számos export­import üzletkötéssel érkez­nek haza a vasárnap zárult lipcsei őszi vásárról. Szer­ződést írtak alá többek kö­zött laboratóriumi vegysze­rek, gyógyszerek, oltóanya­gok exportjáról-importjá­ról, a Hungarotex műrostot, a Ferunion ablakrámát, és ajtókeretet, továbbá síkkötő- zárását követő órákban még gépeket vásárolt, s plasztik nem állnak rendelkezésre a pők nemcsak az aranyérmet ségleti cikket cserél a két or­odaítélő szakbizottság köré- Szág. Három évvel ezelőtt ben arattak sikert, hanem még mindössze hárommil­az üzletembereknel is. Az lió rubel értékű választék­idei vásáron ugyanis arany- csere b0nyolódott le, ez év­érmet kapott a konyakszínű, ben pedig ennek értéke 5,6 fekete szalaggal megkötött és miiii<j rubel lesz. (MTI). az enciánkék spanglis női lakkcipő. A magyar cipőipar termékeiből a vásáron há­romszázezer párat kötöttek le az az NDK importőrei. Az őszi vásár közvetlen Tanácsi gazdálkodás az új mechanizmusban A z önállóság, mint köz­gazdasági fogalom terjedt el az utóbbi esztendőkben, nyilvánvaló összefüggésben a gazdaság­irányítás reformjának elő­készületeivel. Szakkörökben, de a széles közvéleményben is jólismert ma már a re­formnak az az elvi alapvo­nása, hogy erőteljesen bővül a vállalatok döntési köre. Nem ennyire köztudomású — jóllehet —, hogy az ön­állóság kiterjesztése a helyi államhatalmi szervekre, a tanácsokra is vonatkozik. Érdemes erről szólva min­denekelőtt a változások el­vi hátterére utalni. A re­form kidolgozásának egész folyamatában nyilvánvaló volt, s ezt valamennyi erről szóló dokumentum hangsú­lyozza, hogy a gazdaságirá­nyítás korszerűsítése koránt­sem képzelhető el csupán szűken értelmezett gazdasá­gi közegben, tehát az ország társadalmi viszonyainak fej­lődésétől elszigetelten. El­lenkezőleg: a gazdaságirá­nyítás reformjának egyszer­re feltétele és kedvező ered­ménye — a demokratizmus erősödése; általánosságban szólva: a közösség ügyeinek tényleges intézésébe és el­lenőrzésébe mind szélesebb tömegek kapcsolódhatnak be. A tanácsok államigazga­tási, gazdálkodó és egy­szersmind tömegszervezetek. S ha a két előbbi funkció — az igazgatás és a gazdál­kodás — döntési határvona­lai szélesebbre tágulnak, márpedig a reform éppen ezt irányozza elő, ennek tényleges megvalósítása nem képzelhető el másként, csak úgy, ha az adott közigazga­tási körzet lakossága a szá­mára valóban nagy hordere­jű, életkörülményeit, mun­káját közvetlenül befolyáso­ló döntésekben közvetlenül részt vesz. Nyilvánvalóan aligha ösz­tönzi a tömegeket közvetlen részvételre a helyi -ügyek irányításában és ellenőrzé­sében az a fajta „munka­megosztás", hogy a taná­csok összegezik területük igényeit, de az anyagi esz­közök felhasználását túlnyo­mórészt már nem ők, hanem a „felső szerv" dönti el. Ha viszont a tanács a szó leg­teljesebb értelmében gaz­dálkodhat — beleértve ter­mészetesen az anyagiak cél­szerű felhasználásának el­döntését is —, akkor a helyzet alapjaiban változik, mert hiszen ily módon a lakosság közreműködése sem korlátozódik csupán véle­ménynyilvánításra. S a reform konkrét megvalósításának lá­tószögéből nézve — még egész sor kérdés ma­radt nyitva. Természetes például, hogy a tanács te­rületén működő állami ipar­vállalat a korábbinál ön­állóbban dönt majd anyagi javaink felhasználásáról — miként növekedhet tehát ezen a síkon a tanácsi ha­táskör? Továbbá: milyen szerep jut az ezután is ér­vényes, sőt: sokkal jelentő­ségteljesebbé váló központi terveknek, illetve az ehhez kapcsolódó központi anyagi forrásoknak? A gazdaságirányításban csakúgy, mint az élet min­den területén, aligha vezet eredményre a dialektika olyan jellegű mellőzése, háztartási árut adott el, a Terimpex-vaj, sajt, húskon­teljes adatok, de mintegy 50 millió rubelre tehető az zerv és más élelmiszerek eddigi Lipcsei üzletkötések exportjára, az Agrimpex kü- értéke, lönböző vetőmagok import­jára írt alá szerződést. A Mogürt-nek sikerült besze­reznie újabb 500 Trabantot, s így 9300 fölé emelkedik az NDK-ból ez évben ha­zánkban érkező személygép­kocsik szára©. A magyar ci­Évnyitó a marxista—leninista középfokú iskolán Szegeden tegnap délután a gatója ismertette az oktatási Csongrád megyei tanács programot. nagytermében megkezdődött az új oktatási év az ötödik évébe lépő marxista—leni­nista középfokú politikai esti iskolán. Szabó G. Lászlónak, a Szeged városi pártbizott­ság munkatársának megnyitó hallgatók közösen vesznek részt a kéthetenkénti eloada­A Lipcsei vásáron írták alá a két ország belkereske­delmének vezetői a közvet­len választékcserére vonat­kozó szerződést, amelynek értelmében 1968-ban 12,5 millió rubel értékű közszük- vezetője, az esti iskola igaz- kat. A 460 hallgató az üzemi, vállalati pártszervezetek ja­vaslata alapján vesz részt az esti iskolán, ahol filozófiát, politikai gazdaságtant és a tudományos szocializmus is­meretanyagát oktatják. A amely a folyamatokat csak­is „vagy-vagy" elhatárolás­ban képes elképzelni. Ami az imént elsőként említett tényezőt illeti": noha az ál­lami vállalat önállósága bő­vül, egyszersmind azt is tervezik, hogy úgynevezett kommunális adó formájá­ban a vállalatnak is hozzá kell járulnia a terület fenn­tartási és fejlesztési költsé­geihez. A tanács pedig — amely fejlesztési céljainak megfelelően szabályozhatja ennek az adónak a kulcsát, s ezzel „olcsóvá" vagy „drá­gává" teheti az ipari üzem működését, másrészt: dönt­het az adó felhasználásáról — ténylegesen gazdálkodó stílusban folytathatja mun­káját. A központi tervek és források finanszírozzák to­vábbra is azokat a kiemel­kedő jelentőségű beruházá­sokat, amelyek egy-egy táj gazdasági arculatát, vagy egy-egy iparág teljes hori­zontját alakítják — ilyenek az új utak, vasútvonalak, nagyüzemek, esetleg egy-egy vidék teljes kommunális há­lózatának korszerűsítése stb. Természetes, hogy ezek a döntések nem kerülhetnek helyi hatáskörbe, hiszen itt országos összefüggéseket kell ismerni, szükségszerűen fe­lülemelkedve a lokálpatrio­tizmus határain. Ezen túl azonban, a jelenleginél sok­kal nagyobb összegekkel — és nem csupán szélesebb ha­táskörben — gazdálkodhat majd a tanács, ami azért is ésszerű, mert így a helyi körülmények legjobb isme­retében, születhet a döntés: mire költsék ezt a pénzt. Közbevetőleg megjegyezzük, hogy — előzetes elképzelé­sek szerint — az iparválla­latokhoz hasonlóan a taná­csok is maguk dolgozzák majd ki az országban álta­lános, háromféle tervet: az éves, az ötéves és a 15 éves távlati előirányzatot. T alán nem árt mind­ehhez azt is hozzá­tenni, hogy már nem­csak elvi körvonalak ezek, hanem részben idei valóság. A népgazdaság más terüle­teihez hasonlóan, a tanácsi gazdálkodás irányításában is jelentős változásoknak lehe­tünk tanúi idén, s bár ezek csupáo kezdeti lépések, ám — a reformhoz vezető lépé­sek! Idén a tanácsok gazdál­kodnak az állami költség­vetési összegnek mintegy az ötödével. A harmadik ötéves terv időszakában összesen 35 milliárd forint a taná­csok rendelkezésére álló összeg. A pénz mennyiségé­nél is jelentőségteljesebb az a változás, ahogyan ezt a pénzt most már felhasznál­hatják. önmagában véve ta­lán az is jelez egyet­mást, hogy számottevően mérséklődött a tanácsi gazdálkodást meghatározó, úgynevezett kötelező mu­tatók száma: két esztendeje még 76, a múlt évben 39 ilyen mutató szorította szúk határok közé a helyi jog­kört — idén 13-ra csökkent a mutatók száma. Igaz, ez sem kevés, éppenséggel 13 mutatószámmal is jócskán korlátozható a gazdálkodás önállósága. Az idei, bővülő önállósághoz tartoznak to­vábbá azok az intézkedések is, amelyek módosították a helyi, kommunális beruhá­zások értékhatárát — ma­gyarán: a korábbinál maga­sabb összegek esetén kell „felső" jóváhagyás, még­hozzá 5-ről 30 millióra nőtt ez a határ. Helyileg dönt­hetnek a költségvetés átcso­portosításáról is, s nem­kevésbé jelentős, hogy a megyék, a megyei jogú vá­rosok és a főváros taná­csait felhatalmazták a munkaerő-gazdálkodás he­lyi feladatainak meghatáro­zására. Mindez jó előjele és ked­vező előkészítése a holnap­nak, amikor a tanács még határozottabban területe fe­lelős gazdájává válik! TÁBORI ANDRÁS Keresik jobb megoldásokat A Nagy Október tiszteletére ifjú műszakiak kezdeményezése a textilművek ben szavai után Bakos László, a felsőfokú vasútforgalmi tech sokon, majd a következő hé­ten 21 szemináriumi csoport­nikum marxista tanszékének ban dolgozzák fel a tanulta­Az FMKT — a Fiatal Mű­szakiak és Közgazdászok Ta­nácsa — nem egyszer mutat­ta már meg oroszlánkörmeit az üzemekben. Így volt ez például a Szegedi Textilmű­vekben, ahol az ifjú műsza­kiak nemcsak „házon belül" vívtak ki hírnevet maguk­nak; tavaly az országos pá­lyázaton is sikerrel szerepel­tek. A Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom 50. évfordu­lójának tiszteletére most is­mét kezdeményezőként lép­tek fei a szegedi fiatalok. A Textilművek KISZ-bizottsá­ga a Pamutnyomóipari Vál­lalat KISZ-bizottságával egyetértésben novemberre meghirdette a „Fiatal mű­szakiak és közgazdászok hó­napját". A hónap célja: a jubileumi tizteletadás jegyé­ben pezsgőbbé, elevenebbé tenni- a fiatal műszakiak mozgalmát a nagyvállalat­hoz tartozó kilenc gyárban; az ifjú műszakiakat megismer­tetni egymással s egymás munkájával; tudásukat, fia­talos lendületüket fokozot­tabban felhasználni a mű­szaki, gazdasági feladatok végrehajtásában. A rendezvénysorozat tu­lajdonképpen nem is korlá­tozódik egy hónapra, hi­szen például a szakdolgoza­tok, pályamunkák készítése máris foglalkoztatja a sze­gedi gyár s a többi üzem ér­dekelt dolgozóit A jobbat, többet eredményező megoldá­sokat, a speciális helyi prob­lémák kulcsát keresik pályá­zataikban a műszaki ifjú gárda élenjárói. Ugyanebben a szellemben kerül majd sor az előadá­sokra is, részint általános ér­dekű, részint az egyes üze­mekben fontos témákból. S nem lenne fiatalok rendez­vénye, ha érdekes vetélkedő­vel nem kötnék egybe a műszaki hónapot November 25-én és 26-án Szegeden lesz az elődöntő és a döntő, — ezen a két napon a kilenc gyár hat főből álló csoport­jai mérik össze szakértelmü­ket, tudásukat talpraesett­ségüket. Ebből az alkalom­ból sok fiatal műszaki érke­zik majd a szegedi gyárba, ahol jó szórakozásukról, mű­soros esttel, bállal is gondos­kodnak. A nagy vállalattól a leg­messzebbmenő támogatást kapták és kapják a rendezők, ez is mutatja, hogy nagyra értékelik a műszaki ifjú gár­da eddigi teljesítményét, s méginkább számot tartanak munkájára a továbbiakban. Maga a díjazás is szép sum­mákban juttatja kifejezésre a megbecsülést. Ebből az al­kalomból vándorserleget is alakított a Pamutnyomóipa­ri Vállalat: az a gyár, ame­lyik elnyeri, egyben a jövő évi rendezés jogát is magáé­nak tudhatja. Mert el ne fe­lejtsük: a szegediek kezde­ményezésével létrejött „Fia­tal műszakiak és közgazdá­szok hónapját" ezután min­den esztendőben megrende­zik a Pamutnyamóipari Vál­lalat gyáraiban. Kedd, 1967. szeptember 12. DÉL-MAGYARORSZÁG 3

Next

/
Thumbnails
Contents