Délmagyarország, 1967. szeptember (57. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-10 / 214. szám

Egy nemzedék F E5SIENDRE önvizsgálata Májusi vasárnap fénytörésben m Az első világháború után, a húszas években tömegével íródtak a regények, melyek a háborút végigéltek, régigszenvedette* és végigremenykedettek. elsősorban u harminc körüli generáció élményeit rögzítettek. Valakinek el kellett mondania a szenvedett, a lövészárkokat, az iszonyú kínokat, az ember féreggé, patkánnyá nyomotodását. a felizzó társadalmi ellentéleKCt, a gyötrő vágyat a jobb. igazaágosaob élet után. mely maid a háború múltával ráköszönt a katonákra. F,1 kellett mondani az érlelődő forradalmat, el kellett mondani az emberséget, a retteneteken át is tisztán megmaradd joságot, megértest, szolidaritást, testvériséget. Senki más el nem mondhatta mindezt, esek az. aki megélte, átkinlódla. S a regények java azok tollából került ki, akik bőrükön éreztek a háborút. Solohov, Erich Maria Remarque, Hemingway — vagy éppen Kancz Aladár — egy nemzedék élményét irta meg, ilyen vagv olyan módon, tehetsége. világlátása szerint. Volt. aki a nyugati front állóharcainak itt-ott naturalizmusba csúszó, hátboraongató kepeit villantotta fel, volt aki, a háború mocskán, romjain is kivirágzó nagy-nagy szerelmet írta meg, a volt, aki egy nep forradalmi vajúdásának óriási freskóját festette — de akárhogyan volt is, az akkor harminc-negyvenes, vagy meg fiatalabb generációnak önmagával, sorsukkal, eszméikkel, kudarcaikkal szembenézniük, ezzel kellett leszámolniuk. Egy nemzedék önvizsgálata volt ez. m A harmincas évek Magyarországának társadalmi nyomorúságát azok írták meg teljes, elkeserítő, fellázító mélységben, akik ezidőtt alkották az úgynevezett közepgenerációt A népi írók sora — Veres Péter, Szabó Pál, Dart^as József, Sinka István — vagv a falukutatók. Erdei, Féja, Illyés és mások: Déry Tibor, Nagy Lajos, Gellért Andor Endre (a sort szirvte tetszés szerint bóvithetnérvk) a kortárs szemevei és felelőssegével mérte fel a magyar élet különböző szektorait Illyés az uradalmi cselédekét. Darvas a Viharsarok embereiét. Veres Péter a hajdúsági-alföldi kisparasztokét Déry a városi értelmiségét, Nagv Lajos a kispolgárokét — mintha el lett volna osztva, ki kiről-miről szóljon. Marx mondta Dickenaről, hogy regényeiből többet megtudott a korabeli angol társadalom helyzetéről, mint egy könyvtárra való közgazdasági szakkönyvből. Ugyanez mondható el a harmincas-negyvenes évek magyar irodalmáról is. különösen ha még beleszámítjuk a nem emiitetteket. Móriczot. Radnótit, József Attilái. Németh Lászlót Semmiféle történelemkönyv olyan gazdag, árnyalt átélt « éppen ezért emberi közelségű és a közelségé miatt magával ragadó képet erről a korszakról felrajzolni nem képes, mint a kortárs-írók művei. Egy nemzedék önelemzése és önvizsgálata folyt e regényekben, szociográfiákban. verseskötetekben, novellákban. Szembenéztek korukkal, s benne önmagukkal. Nem haboztak levonni a tanulságokat es következtetéseket. El helyezni ezt a korszakot térben és időben. S e generáció személyes élményei hevének is csilapulnia kellett, oldódnia a keserűségnek, lecsiszolódni az éleknek, sérelmeknek. megtelelő arányúra válnia az elragadtatásnak és a lelkesedésnek. Ügy túnik. mindez mostanában ért be. Most jött el annak az ideje, hogv ez a generáció elvégezze a szamára elkerülhetetlen önvizsgálatot, s ezzel együtt a kor vizsgálatát. A müvek sora arra vall, hogy ez a folyamat még csak a kezdetén tart, de már eszrevehető a tendencia, a mozgás iránya. E Emlékeimben vasarnap volt. akkor a férfiak tetőtől-talpig mosakodtak e&aládok ülték az asztalt körül a leány áttetsző vízbe tette a rózsát kis rókafiakat dajkáltak az odvak emlékeimben vasárnap volt akkor én illatos keményített inget öltöttem es papírt készítettem s hegyeztem (ceruzát s egy naposzlop sétált az udvaron át egy szeplős naposzlop s te megmostad hófehér harminckét [fogad s a habtiszta ég a szájadhoz ért emiékeimben vasárnap volt akkor Mostanában egy újabb generáció kezdte el irodalmunkban az önvizsgálást A folyamat egyes állomásait nemcsak regények jelzik: dráma, sőt film is akad ebben a körben, nem is egy. A ma harminc és negyven közöttiek nemzedéke lát hozzá e müvekben, hogy felmérje ifjúsága problémáit, rendbetegye önmaga és mások előtt is mindazt, amit húszéves fejjel megélt. Nehéz időszakról beszélnek ezek a művek. A felszabadulás utáni, még tisztázatlan frontokkal szembenálló politikai erők küzdelme, az államosítások, a fordulat eve, a személyi kultusz kezdődő politikai-gazdasági torzulásai, kreált perek, dogmatikus nézetek — embert, erkölcsöt, hitet, szível, erőt, barátsagot, szerelmet próbára tevő évek voltak ezek. Ellentmondások közepette alakult egy új hazában ogv új nemzet, a születés gerineropogtató fájdalmaival kisérve ezt a formálódást. Az országos konfliktusok megbolydítottuk az. egyén életét is, a nagy történelmi mozgások erői között őrlődött az. egyes ember is. telve rövidebb táré. de számara annál szorongalóbb konfliktusokkal. Ezt a korszakot megírni, müvekben számba venni, drámai össz.eütköz.éseit sorokban ábrázolni — ki más vállalkozhatna ra teljesebb joggal, mint az a generáció. nvúynek tagjai majdhogynem kísérlett nyúlként „csinálták végig" ezeket az eveket ; akik egyszerre voltak alanyai és alkotói mindazoknak a hibáknak és eredményeknek, melyek azokat az éveket jellemzik. Ehhez persze el kellett telnie bizonyos időnek, mely távlatokat ád a tíz-tizenöthúsz. évvel ezelőtti eseményeknek, szituációknak. Meg kellett várni, amíg egy nagyobb folyamattá összeállt fejlődési periódus kitapintható szakaszaként él tudjuk A mib-«k — mondtuk. Nos, kicsit vissza kell nyúlni, Herskó János Parbeszéd-éig példáuL mely ha nem is teljes sikerrel, de a maga nemzedékének útját, megpróbáltatásait vitte filmre, az, önelemzés és a társadalmi elemzés igényével. Vagy Szakonyi Károly drámájáig, az Eletem. Zsóká-ig, amelyben ket barát szétváló útja jelzi a negyvenes evek vegének — ötvenes évek elejének tragikussá ia fordulható konfliktusait, az önbecsülés és az önutálat mareangoló-felörlő ellentmondásait. Alighanem ezekkel a művekkel kezdődött három-négy éve ez az önvizsgáló folyamat. Aztán jöttek az újabb alkotások — különösen az elmúlt egy-másfél esztendőben szaporodott meg a számuk. Az elsők egyike volt Somogyi Tóth Sándor regénye, a Próféta voltál, szivem. Szabados Géza alakjában egv, az ellentétes erők vonzasában és taszításában széthulló egyéniségű. sem üllőnek, sem kalapácsnak nem jó típus öltött testet, magába sűrítve sok-sok, nem csupán a Szabados által képviselt életszférára jellemző vonást. Azt mondta el Somogyi Tóth ebben a regényben, hogy miként élt rosszul a számára nyitva álló lehetőségekkel az az ember, aki valamikor, népi kollégista korában lobogott, őszintén és szenvedéllyel hevült eszméiért — s úgy látszik, gyengének találtatott a nagy időkben, mint annyi más Szabados Gábor. A Próféta voltál, szivem után egymást követték a nemzedék újabb önvallomásai. Filmen is: Gaál István alkotása, a Zöidár, minden egyenetlensége ellenére is szívbemarkolóan igaz híradás volt az akkor induló, a népből jött új értelmiségi küzdelmes útjáról, ezer irányba folytatott tusájáról, megrázó emberi összeütközéseiről. Aztán Ixiszló Anita regénye, A hitehagyott. melynek npár tágabb. ht>yl*ontú az igénye, mert nem csupán egv rövid periódust, hanem egy egész korszakot fog ál, két ember sorsában kísérve, azokban tükröztetve az elmúlt tizenöt év változásait. Majd jött Jávor Ottó regénye, a Vonuljatok ki, chansonok, a legnagyobb ívű és igényű vállalkozás az említett művek közül a korszak felmérésére. Jávor ugyarús nem csupán az 1*45 utáni esztendőknek, a mi generációnk számára nagyon is élő problémáival viaskodik, hanem korábbra, a Horthy-korszakba nyúl vissza az eredőkért, oda. ahonnan a mai középgeneráció gyermekkori élményeit, behatásait és ráhatásait hozta, ahol neveltetése alapvonásait megszerezte. Ez a szándéka szerencsésen ötvöződik a megvalósítás formai eszközeivel: modern regénytechnikája. a sorsok egvmásbafont, több síkon mozgó ábrázolása megfelel annak a komplex gondolati igénynek, melylyel az író ehhez a korszakhoz közelít. Jávor önvizsgálata nemcsak téziseket és a nt.i tézise ket sorakoztat fel, hanem keresi a szintézis lehetőségeit is. A biztonság, amellyel a „honnan?" kérdéseire válaszol, a Vonuljatok ki, chansonok-at egy másikfajta önvizsgálás vonalához is kapcsolja: Cseres Tibor Hideg napok cimú regényének egy generációval, de legalábbis egy-két. évtizeddel idősebb hősei tartanak ilyen önvizsgálatot a ..mi magyarok és a fasizmus" megjelölésű témakörben — vagy Darvas Részeg esó-jéhez. sőt Illyés Malom a Seden című drámájához is. 11 a halottak szavunkra szépen válaszoltak inkább tanitóan mintsem vadlón elbeszélgettek velünk a holtak emiekeimben vasarnap volt akkor ünnepi csend ünnepi nagy szünet tisztara sepert szobák s a fák tanúsága, hogy nyár jön s az ég tanúsága, hogy nyár jön: üljetek körém, adjatok sót. kenyeret adunk, adunk, sot kenyeret adunk, adunk készítünk fürdőt fenyöszagút lenvászon lepedőt hűvöset agyat vetünk! Emlekeírnben vasarnap volt akkor jelöld meg kérlek piroe betűkkel piros szavakkal állj meg a tükrös reggelt fényben jelöld magaddal. késÍTT A felszabadulást tizenöt-husz évesen megértek nemzedéke megkezdte az ónvizsgálódást. az irodalomban, a filmen. Ennek az önvizsgálódásnak kettős töltete van: egvrészt rendbe kell tenni ennek a nemzedéknek saját életútját, önmaga előtt is; másrészt fel kell mérnie azt az, életutat is. melyet ez idő alatt az egész ország megtett. Minél jobban egybe tud fonódni ezekben a müvekben e két követelmény teljesítése. minél jobban képesek ennek a nemzedéknek az írói a maguk sorsában a nemzet sorsát ls elmondani, annál hívebb híradások lesznek ezek a regények, filmek, elbeszélések, drámák egy. az egész magvar nép történelmében rendkívüli jelentőségű korról. Az igazán nagy. szintetizáló mű még várat magára. Valószínű, hogv egyetlen alkotó nem is lesz képes a teljes, átfogó összegezést létrehozni: művek sorában teljesül majd kj a korszak nagy freskója. De egy biztos: most jött el e művek megírásának ideje. TAKÁCS ISTVÁN Hiába ordítozott Ted. nem futott oda senki sem, pedig a bűntudatos hegyfalak — a geológus lábára szikla zuhant — segítettek a maguk módján, felerősítve vészüvöltését, de hiába vijjogott az ezernyi visszhang, nem jöttek szabadítók. — Gazemberek! Hol lekedlek? — sikoltozta a kopár hegység. Szabadon maradt jobblaba kétségbeesett dühhel rugdal-' ta a bamba kőtuskót, melv csaknem térdig temette maga alá a balt, szétroncsolva azt. Nagynéha, egészen fent, megmoccant a függőleges, szürke fal, mintha óvatosan előrehajolva lesne le a szerencsétlen fiatalemberre, aki verítékezve küszködött poros tövében. Minden Ilyen kis moccanás újabb lazulást jelentett. Azt, hogy bármikor elindulhat, az egész, hegyfal és Ted veg'egesen eltűnik a sok millió tonna kőzet alatt. — A balta megmaradt..,.! — nyújtózkodott hiába Ted. Kaparászó ujjai- nem értek el odáig. A hézag gyermekarasznyi. volt, Ha elérheti — gondolja — csonkolja sajátmagát és igy még megmenekülhet, ha ugyan el nem vérzik. De nem érte el a síkos nyelet. — Dűljetek le már! Aztán csöngetés közeledett, vidám, rapszodikus, mintegy farsangi meneté. Ted el tompultan hallgatta és nem lepődött meg már akkor sem. amikor egy lónagyságú, ezüstös, pókszerű valami torpant meg fölötte és csitítgatni kezdte bársonyosan lágy asszonyi hangon. — Nyugalom! — búgta. — Nyugalom! Nyugalom! Rögtön rá recsegi-e jatszani kezdett egy vérpezsdítő torreádordalt, lelkes lármával, mint egy cirkuszi zenekar. — Megnyugodtál tőle? — kérdezte a fülkínzás után. — Megnyugodtál? — keskeny homlokzatán lilásvörös lámpák pislogtak aggodalmasan. — Az életkedved máris visszatért! Ugyebár! — Tökéletesen — könyökölt. fel Ted a porból. — De add csak ide gyorsan a baltát . . . Éppen fölötte állsz! A baltát! Erted? — tagolta. mintha nehéz felfogású egyénnel vitázna. — Lecsapom' a lábam és vihetsz máris, mielőtt ránk omlik a hegy! A mutatósén bonyolult szerkezet sértődötten válaszolt. — Én mentőgép vagyok, nem pedig mészáros — duruzsolta. — Megoperállak! Odafent pedig gúnyosan mordult fel valami. Aztán kőszilánkok zápóra zuhogott alá. figyelmeztetésül, mert a sziklafal elunta évmilliárdos ácsorgását, Rogyni készült. — A baltát! — csapkodott maga körül Ted. — A baltál. te felpiperéz.et.t idióta! Hogv a sátán vinné el ezeket az. automatikákat! Rendületlenül • udvarias maradt a fem-pók. Két ütemet is lejátszott valamelyik ősi polkából, jelezve. hogy teltrekészen optimista és elnézi a sértéseket. — Megtudhatnám a vércsoportodat? — emelte fel DARAZS ENDRE A FÉMPÚK egy végtagját a sok közül. A mozgékony izek találkozásában tű csillogott. — Ha nem tudnád, az sem baj. Vérképet csinálok. Nos? . — AB-esoport. vagyok! — rikoltotta Ted halálos félelemben. — Mit fontoskodsz. te állat? Aki megkostruálta az agyadat, nagy ökör volt! Mentől várok és egy bürokrata érkezik! Az elégedetten zümmögő gépezet süket maradt Ted rimánkodására. — „Félrebeszélsz" zümmögte — és néhány végtagjával ügyesen pattintotta fel saját hátának födelét és csörömpölve tett-vett, válogatott a száznyi műszer között. Az. cseppet sem zavarta, hogy a gyanús meredély már egyfolytában csikorgott, mint egv indulatos fogsor, és hogv tőle alig három lépésnyire disznó nagyságú kődarab csapott be, erőteljes csattanással. — Gyönyörű műtét lesz — mondta elégedetten a bársonyos hang. Elaltassalak? — A baltát... — susogta Ted már mindennel kibékültem — A balta ... A balta... — tenyereit megadóan szorította rá szemeire, hogy mitse lásson majd a hegyomlásból. — A pokolba a bányatársasággal! — Ne szidalmazd munkaadódat! — korholta a gep. — 0 jóságos! Ö könyörületes! ö ad neked kenyeret! Ted idegsokkosan röhögve hallgatta a gép zagyvaságait, Az pedig megörült. Ragyogtak lámpa-szemei — vérnyomásod lement, derűs vagy. tehát nem kell altatás. Elég lesz a helyi-érzestelenités is! Az. érszoritókkal. sebészkésekkel. tamponokkal, tűkkel megtűzdelt karjai előrelódultak az alkonyati fojtott forrréágban, de a sokmindenhez szokott hegy sem állta tovább ezt a komédiát és a problémát pillanatok alatt oldotta meg. Harsogva omlott le a szűk völgybe, miptha piergeben vadul nevetve karomkodna valaki. GYÖRGY FERENC Tóparti t ö rté n et Esteledett. A tó tündéri tükre megborzongott. S rnsgborzongott a gyönyörű szep. aranyszőke, fiatal lány is a tóparti padon, ötszirmú virághoz hasonlatos finom, keskeny kezének mutatóujját a könyv lapjai közé helyezi. s> igi' ügyetlen mozdulatokkal kanyarítja vállára a sarga gyapjú-kardigánt. Őszre jár. Hűvösödnek az esték. Lám, a nyárfáról is éppen ebben a tünö pillanatban búcsúzott el egyetlen sárga levele, s libegve lengedez lefelé. Pontosan az özszemú, csodafinom lányka lába elé. Lehajol, felveszi a holt levelet. megszagolja, nyilván azért, hogy érzik-e vajon rajta már az enyészet illata, vagy tán csak amúgv unalmaban hullott le. Sóhajt. S gyorsan bedobja az elmúlt levelet a hulladékgyűjtőbe. Aztán elmosolyodik. Az ovális napcsókólta-barna arcocskán szinte leolvasható a gondolat: egy falevél nem csinál őszt... Meg világos van. de már kigyullad a foghíjas neonreklam az üres ettermen: É..EREM. (A leány neveti: „tétlen étterem." Ezt gondolja.) A alán tovább olvassa az angol könyvet, ott. ahol az ujjacskája az olvasójel. Fennhangon olvas, gondosan ellenőrizve a kiejtését, nemely szót elgondolkodva ismételgetve, mintegy ízlelgetve a kifejezéseket. Magyar—angol szakos tanárnőnek készül. S az. újabb sóhaj annak szól, hogy az bizony még soká lesz .. . Most. barna, hosszú pillák ereszkednek a végtelen kedves pillantású, óriási őzike szemekre. Fejét lehajtja, az arany hajtömeg zuhataga fellángol a hunyó nap még meleg sugarában. — Too good to be true — suttogja a mondatot, ahol tart a könyvben. Tu gud tu bi tru — mondosatja többször is. Hogy: túl jó ahhoz, hogy igaz legyen. Ezen hoszszan eltűnődik. De most megrezzen, szívéhez kap, mert valaki a magasból, mintegy az égből, ismétli ezt az angol mondatot! A gyönyörű szep lány feltekint a magasba, s friss szájacská.iál bűbájos mosoly ékíti. És ismétli az angol mondatot, együtt a fölötte turbékoló gerlével, amely „tökéletesen helyen kiejtéssel!" — szívbéli meggyőződéssel egyre csak mondogatja: — Tu gud . .. tubitru ... tu gud ... tubitru .. . tubi truuu . . . — Tubi! Hát te vagy? Te édes! — tekint fel a fára, a madár riadtan száll tova a hirtelen mozdulatra. Most pillantotta meg a pad másik vegén üldögélő, a tunö nap telé sóvár arccal forduló fiatalembert. Nyilván akkor ülhetett oda, amikor ő el volt melyedve angol olvasmanyában. 8 DÍL-mAGYARORSZAC Vasárnap, 1961. Keptamber 19.