Délmagyarország, 1967. szeptember (57. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-06 / 210. szám

Dana-konferencia Odesszában Odesszában, Szeged szovjet testvérvárosában megkezdte munkáját az 1955. évi pozsonyi egyezményben részt vevő dunai hajózási társaságok igazgatóinak értekezlete. A konferencián Bulgária, Csehszlovákia, Jugoszlávia, Magyarország, Románia és a Szovjetunió hajózási társaságainak és külkereskedelmi szervezeteinek vezetői vesznek részt A napirenden a dunai hajózási társaságok flottái kihasználásával összefüggő kérdések szerepelnek. Készítik a helyet a szegedi Lenin-szobornak Mint korábban már hírt adtunk róla, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom ötvenedik évfordulója tiszteletére Lenin-szobrot állítanak fel Szegeden. Kiss István szobrászművész alkotása a megyei párt- és tanácsház előtt, a Rákóczi téren kap helyet Az új Lenin-szobor avatásának előkészületei a közelmúltban megkezdődtek. Építőmunkások dolgoznak már napok óta a kijelölt területen, hogy a mintegy 3 méter 70 centiméter magas, monumentális szobor méltó környezetben álljon. A Rákóczi teret korábban díszítő szobrot — Madarassy Walter ülő nőt ábrázoló figuráját — az átalakítási munkálatok miatt áthelyezik.. Az említett alkotás az Odessza-városrészben kap új helyet Fock Jenőt A mezőgazdasági kiállítás bizonyít A miniszterelnök látogatása a kiállításon Az alaptól a tetőig ©

A nyárvégi kékségben :assan, céltudatosan mozdul az emelődaru gémje. A magasból a nagyerejű acéltorony vezetőfülkéjéből távoli arc tekint le; Üj falusi József, a vezető nagy figyelemmel irányítja a gépet. Aztán a jókora horog „rábólint" a homokkal megrakott kontinerre, s Lengyel Oszkár és Joszt János, akik eddig buzgón lapátoltak, most sebtében összekapcsolják a terhet az emelővel. Jel beszéddel Rándul, feszül a tartókötél, simán, pontosan teszi meg az utat fölfelé. Átúszik az első emelet friss falai fölött; majd leereszkedik Valentin József, a harmadik itt munkálkodó kubikos előtt Ö a szokásos integető jelbeszéddel mutatta meg a daru kezelőnek, hova szánja a nedves homokrakományt Most szépen „leülteti" és kinyitja a kontinert. Szétomlik a homok, amivel a beton alá kell ágyazni az első emeleten. A legutolsó találkozás óta közelebb jutottak az éghez az építők a szegedi Nemestakács utcai munkálatoknál, de nem sikerült a korábbi adósságukat letörleszteni. Király Bálint segéd művezetővel, aki most az építkezés első embere, irányítója (a szakmában kijelölőnek, régi mesterségbeli szóval fallégernek mondják ezt a beosztást) nézünk körül az új falak között Anyag van A földszintre deszkábóllécből összetákolt feljárón kap aszkodtunk fel. Hűvösséget áraszt magából a friss, nedves épület; válaszfalaknak még híre sincs. Csak a középső vastag főfal osztja két részre a területet — Majd ha az első emeletre rakják a födémet akkor kerül sor a válaszfalazásra — magyarázza a munka rendjét a fiatal segédművezető. Az ablakok, ajtók sárgán kivirítanak a falból. De a két nagy „helyiségben" is ott sárgálnak, amikor volt rá idő, mind idehozták. S minden egyéb anyagot is ideteremtettek, úgyhogy az anyaghiány nem okozhat lemaradást. Az első emeletre már előkelőbben, a kész lépcsőkön keresztül jutunk fel. Kész az udvarra néző függőfolyosó is. Közvetlenül a lépcsőfeljárattal szemben Furák András bácsi, egy idős kőműves éppen akkor illesztgeti a téglákat az ablakkeret fölé. Király Bálint „benézi" a sort megbeszélik. hogy az egyik végén emelni kell. Kevés a munkáskéz Az építkezés — gondoltam lentről-kívülről — csak látszatra kihalt Itt azonban minden kétséget kizár a látvány: nemhogy kevesen, de úgyszólván alig vannak munkások az új falak között. Mintha a megelevenedett létszámhiányt láttam volna magana előtt azt a jelenséget amit annyiszor megvitatnak a járókelők, nézelódők is, mondván, hogy csak néhány embert láttak lézengeni. Nos, a néhányat igen; a lézengést azonban már nem lehet felróni az ittenieknek. Igyekezettel dolgoznak. A sapkás, munkaruhás Furák bácsi mellett ott „ragasztja" a falat két félmeztelen, barnára sült fiatal kőműves, Farkas András és Szepesi József is. De kívülük csak Kovács Lajos van ezen a fronton, ő az egyetlen segédmunkás, neki kellene kiszolgálnia a kőműveseket Csak feltételes módban lehet mondani, hisz egymaga semmiképp sem győzi; hol az egyik, hol a másik szakmunkás kászálódik le az állványról habarcsért időnként a téglát is maguk készítik oda maguknak. Az ok: mostanában többen is búcsút vettek itt a munkától. Különösen könynyen megteszik ezt a segédmunkások. Nemrég hárman is itthagyták a csapatot Az egyik idős dolgozó portásként keresi eztán a kenyerét a többiek is kevesebb fáradtság, jobb kereset reményében váltottak munkahelyet. Sajnos, köznapi, megszokott dolog ez az építőiparban, nagy gondot okoz a vállalatoknak, hogyan „kössék meg" az embereket Mert meggyökereztetés nélkül bizony nehéz ügy a kapacitás állandósítása, a határidő tartása. „Magad uram..." — Ha még három olyan segédmunkásunk lenne, mint a Lajos,. a fejem se fájna — mondja a segédművezető. — Nehéz igy egyedül — panaszolja Kovács Lajos. A többiek persze segítenek, együtt visszük a maltert. Még jó, hogy van ez a gépesítés, az anyagot megkeveri a gép, fel is nyomja, a daru meg ideteszi a téglát a hátunk mögé. Egy jellemző epizód a nehézségek sorából (érdemes ideírni, mert azt ls mutatja, hogy a „kiesés" milyen bonyodalmakat okoz): múlt héten — mesélik — volt olyan eset, hogy a darukezelő lejött a toronyból, mert neki kellett megrakni a kontinert, aztán visszament és beemelte a rakományt S még arra is szükség volt hogy Király Bálint a segédművezető a gépkezelővel, Berta Mihállyal együtt nekilásson maltert keverni. Magam is láttam hasonlót. Kovács Lajosnak odalent volt dolga, s addig magad uram alapon maguk a kőművesek mentek a habarcsos ládához, ők vitték az állványhoz és kanalazták át a másik ládába, hogy folytathassák a falazást. Nagy és közös gond Különösen érzékeny dolog a munkáskezek elvesztése egy már amúgy is hiánynyal küzdő vállalatnál. Most megint megosztva dolgozik a brigád, többen egy másik építkezésen tevékenykednek, s ráadásul betegük is van. Félő, hogy a meglevő létszám is tovább csappan, mert mint hallom, a szakmunkások közt is akad, aki otthonához közelebb szeretne dolgozni, vagy vastagabb boríték reményében más munkahely után érdeklődik. A vállalat — mint Honti György főmérnöktől megtudom — létesített már munkásszállást is a vidékieknek, prémiumokat tűzött ki és adott Adatokat, összegeket sorol a főmérnök annak bizonyítására, hogy lehet keresni; aki többet dolgozik, meg is kapja az érte járó magasabb bért. A lecke ennek ellenére továbbra is fel van adva, és — cseppben a tenger — nemcsak ezen az építkezésen, nemcsak ennél a vállalatnál, hanem az egész építőiparban. Valahogyan meg kell találni az építtetők s egyben az építők érdekének legjobban megfelelő megoldást. Egy bizonyos: az anyagi ösztönzés növelése, hatékonyabbá tétele nagy vonzerő; s ha valahol, hát az építőiparban szükség lesz ennek a teljes kimunkálására a következő hónapokban. Legyen érdemes és kifizetődő épitőmunkásként „meggyökerezni", jól dolgozni — ez nemcsak vállalati érdek; közérdek is. Mert hány most épülő ház van még ezen kívül, amelynél a munka lendületét viszszafogja a nagy és régi betegség: a létszámhiány! Simái Mihály Kedden délelőtt Fock Jenő, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnöke ellátogatott az Országos Mezőgazdasági Kiállítás és Vásárra. Társaságában volt dr. Ajtai Miklós. a Minisztertanács elnökhelyettese, a Politikai Bizottság póttagja, dr. Korom Mihály igazságügyminiszter, Nagy Józsefné könnyűipari miniszter és dr. Trautmann Rezső építésügyi és városfejlesztési miniszter. A vendégeket dr. Dimény Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter üdvözölte és kísérte végig mezőgazdaságunk látványos seregszemléjén. Elsőnek a mezőgazdaság eredményeit, örvendetes fejlődését és jövőjét reprezentáló főpavilont tekintették meg. A vendégek egyebek között nagy érdeklődéssel szemlélték a pavilonnak azt a részét, amely a falu szocialista nagyüzemi mezőgazdaságra való áttérését ismerteti. Megtekintették a falusi népművészek alkotásait, s a jövő falujának terveit. A látogatók útja ezután a szabadtéri gépkiállításon át a nehézipari pavilonba vezetett. Ütközben Diménv Imre külön felhívta figyelmüket a Vörös Csillag Traktorgyár legújabb, legkorszerűbb termékeire, köztük a nagydíjjal kitüntetett félig függesztett ekére. A nehézipari pavilonban a vendégek elidőztek a műanyagból készült, mezőgazda, sági és háztartási eszközök egy-egy érdekesebb kollekciója előtt. A növénytermesztési pavilonban főleg a kenyérgabona-termesztés „frontáttörő" sikereit jellemző táblázatok, valamint az iregszemcsei Délkeletdunántúli Mezőgazdasági Kísérleti Intézet keverék takgrmány-futószalagrendszer ragadta meg a vendégek figyelmét. Dimény Imre közölte, hogy a nádudvari Vörös Csillag Termelőszövetkezet 300 mázsa feletti holdanként cukorrépa-termésátlaga világszínvonalat képvisel. A látogatás következő állomása a belkereskedelmi pavilon volt ahol Nagy Józsefné könnyűipari miniszter tájékoztatta a vendégeket a bemutatókon szereplő legkorszerűbb gyártmányokról. Ezután mikrobuszra szálltak a vendégek, s megszemlélték a nagy sikert aratott szovjet panelházakat és az erdőgazdasági Fűz-, Nád- és Kosáripari Vállalat praktikus és tetszetős faházait A Tápéi Háziipari Szövetkezet fonóasszonyai díszes gyékényszatyorral kedveskedtek Fock Jenönének és Nagy Józsefnének. Az OKlSZ-pavilonban Erdős József, ac OKISZ elnöke kalauzolta a vendégeket s mutatta be a háztáji kisgép-újdonságokat. Végül a fővárosi Kertészeti Vállalat és a SZÖVOSZ pavilonját tekintették meg a vendégek. A kiállítás bemutatópályáján megszemlélték a díjnyertes tenyészállatok felvonulását, a hortobágyi és a mezőhe gyesi csikósok, a kettes-, négyes- és ötösfogatok parádés bemutatóit valamint Lénárt Béla bravúros attrakcióját A miniszterelnök nyilatkozata A kiállítási szemle után Fock Jenő nyilatkozatot adott az MTI és a Népszabadság munkatársának: — Sajnos, a mezőgazdasági kiállítás megnyitásán nem vehettem részt és csak most volt alkalmam a kormány néhány tagjával együtt megnézni az igen jól sikerült bemutatókat — mondotta. — Több nyilatkozatban is olvastam, hogy a mezőgazdaság már kezdi meghálálni azt a sok beruházást, amit a népgazdaságtól kapott. Ebből tévesen azt a következtetést is levonhatnák az újságolvasók, hogy nagyon sok volt a beruházás és ezután kevesebb lesz. Igaz, hogy beruházási javakkal bőségesen nem rendelkezünk, mégis az a véleményem, hogy a mezőgazdaságnak s vele együtt az élelmiszeriparnak még igen sok beruházást kell kapnia, s kitermelnie a saját hasznára. Jó dolog, hogy a nyári betakarítási munkákat a termelőszövetkezetekben csaknem teljesen gépesíteni tudtuk. Ugyanilyen hatalmas feladat vár a kormányra, a gépgyártóiparra az őszi betakarítás gépesítésében. is. Ennek ugyanis még csak a kezdetén tartunk. — A kiállításon láttuk már azokat a gépeket, amelyeket a mezőgazdaságnak, szerintem a következő négyöt évben meg kell kapnia. A mezőgazdaságnak a betakarítógépeken kívül minden bizonnyal szüksége van jó néhány ezer teherautóra is, hogy kevesebb traktort kelljen majd a szántás-vetés helyett szállításra felhasználni. — Azt is láthatjuk, hogy lassacskán elmosódnak már a termelési színvonalbeli különbségek az állami gazdaságok és a termelőszövetkezetek között. Nekem, mint a kormány elnökének, s a Szélesebb úttest, iobb közlekedés (Somogyiné felv.) Szegeden nagy erővel dolgoznak a Tolbuhin sugárút felújításán, a két körút között. A közművezetékek cseréjét még a tavasszal elvégezték, mostanra csak a gázcsövek fektetése maradt. Átalakították ezen az útszakaszon a villamos légvezetékeit is, a hozzá tartozó egyenáramú magasvezetékkel együtt Mint fényképfelvételünk ls mutatja, jelenleg már az úttest kiszélesítésénél tartanak az építők. Sokkal rendezettebbé válik viszont az úttest, 14 méter széles lesz. A villamospálya továbbra is az út közepén marad. A Tolbuhin sugárút belső részének átépítésére mintegy 4 millió forintot fordít az L kerületi tanács kormánynak a kiállítás ünnepi hangulatában sem szabad megfeledkeznünk arról, hogv a kiállítás a legjobb gazdaságok eredményeit mutatja be. A termelőszövetkezeteknek kereken egyharmada még a gyengébb gazdaságok közé tartozik. Kötelességünk ezeknek felemelése. Az említett termelőszö-' vetkezetek jelentős hányada nem a vezetés gyengeségei miatt termel keveset s drágán — bár elvétve ilyen is előfordul — többségük kedvezőtlen körülmények között gazdálkodik és erre nekünk a továbbiakban is gondolnunk kell. — A közelmúltban a kormány foglalkozott ezekkel a kérdésekkel. Határozatot hozott a mezőgazdasági nagyüzemek jövedelemszabályozási rendszeréről, s ezen belül arról, hogy miként kell okosabban, sokrétűbben, körültekintőbben segíteni a kedvezőtlen körülmények között dolgozó termelőszövetkezeteket. — Ügy gondolom, hogy a mezőgazdaság hozzávetőleg — az aszály ellenére is — teljesíti ez évi tervét, hiszen a szárazság előtt a gabonaföldekről rekordtermést takarítottak be. A mezőgazdaságban dolgozók minden elismerést megérdemelnek a gazdag gabonatermésért, s azért a derekas munkáért, amit ez a kiállítás is bizonyít — fejezte be nyN latkozatát Fock Jenő. Szabadságot Theodorakisznak! A magyar ifjúság mélységes megdöbbenéssel értesült arról, hogy a rekaciós görög junta letartóztatta és börtönbe vetette Mikisz Theodorakiszt, a haladó szellemű politikust, ifjúsági vezetőt és világhírű zeneszerzőt. Egy emberként tiltakozunk Glezosz, Theodorakisz és társai letartóztatása, börtönbe vetése, megkínzása ellen, és a magyar fiatalok milliói nevében követeljük azonnali szabadon bocsátásukat. Szerda, 1967. szeptember &QÉL-MAGYAROIt$ZÍM 3