Délmagyarország, 1967. szeptember (57. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-30 / 231. szám

Befejezte ülésszakát az országgyűlés Szirmai István : Az NDK-val kötött szerződésünk az európai béke és biztonság megsziiárdílását szolgálja A két német állam polgá- vőnek tekinti. Ezt a szerrainak rokoni, emberi kap- ződést — mint ismeretes — csolatait is csak így lehet 1938 szeptemberében kötötTöbb mint 22 éve már annak, hogy befejeződött a II. világháború. Európában még fájnak a sebek, figyelmeztetnek a romok, mégsem élnek az emberek biztonságban, nem valósult meg a félelem nélküli élet. A háborút követően az amerikai és európai reakció a NATO-ba tömörülve új háborút, úgynevezett hidegháborút indított; fenyegetésekkel, atomzsarolással, erőszakos válságok kirobbantásával, a feszültség fokozásával, diszkriminációkkal fagypontra hűtötte Európa légkörét. A szocializmus, a társadalmi haladás, a béke erői következetes és meg nem szűnő harcot vállaltak a hidegháború felszámolásáért. Az európai biztonság megteremtéséért átfogó offenzívát indítottak az európai szocialista országok, az európai kommunista és munkáspártok. Legutóbb 1966 júliusában foglalkozott Bukarestben a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testülete a nemzetközi feszültség enyhítésének feladataival, és az ismert nyilatkozatban a nemzetközi közvélemény elé tárta az európai biztonság megteremtésének és a béke védelmének gyakorlati programját. Ez év áprilisában az európai kommunista és munkáspártok Karlovy Varvban megtartott értekezlete újabb felhívással fordult Európa népeihez. harcba hívta a társadalmi haladás és a béke minden hívét az európai biztonság megteremtéséért. Ma már tapasztalatok bizonyítják, hogy a hidegháborús eszközök nem alkalmasak sem az imperializmus válságának leküzdésére, sem a tőkés hatalmak belső problémáinak megoldására, még kevésbé a szocialista világ fejlődésének meggátlására. Egyre szélesebb körű Európában az a felismerés, hogy a hidegháborút a békés egymás mellett élésnek, Európa két része egymáshoz közeledésének kell felváltania. A szocializmus és béke erőinek kitartó offenzívája, a hidegháború csődje, a fokozatosan kialakuló, bővülő gazdasági, tudományos, kulturális kapcsolatok a szocialista és kapitalista országok között, a nagyméretű turizmus, egymás jobb megismerése megérlelte a feltételeit annak, hogy Európa népei és kormányai együtt keressék a biztonságot, a béke, a félelem nélküli élet megteremtésének legjobb módjait. Ezt a szemléletet tükrözi, ezt a célt is szolgálja. ez irányban tett fontos lépést jelent a Magyar Népköztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság között megkötött barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés. megalapozni. A Német Szövetségi Köztársaság által mesterségesen szított feszültség az, ami megnehezíti a kölcsönös látogatások kötöttségeinek feloldását, az államhatárok két oldalán élő német emberek baráti közeledését. A nagy koalíciós kormánya továbbra sem ismeri el a Német Demokratikus Köztársaságot és ragaszkodik az egyoldalú képviselet jogához. Ennek sem jogi, sem morális alapja nincs. 17 millió német ember szocialista államot, új társadalmi rendet épített. Milyen jogi alapon igényli ennek a szuverén államnak jött létre a Magyar Népköztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság között a most törvénybe iktatásra javasolt barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés. A szerződésben a Magyar Népköztársaság és a Német képviseletét a nyugatnémet Demokratikus Köztársaság monopoltőke? Nyilvánvaló a ték, az angol konzervatív csődpolitikus Chamberlain, az emberek millióinak életéért, felbecsülhetetlen értékű anyagi javak és kulturális kincsek megsemmisítéséért felelős Hitler és társa, a másik fasiszta diktátor, Mussolini, francia részről pedig Daladier írta alá. Ebből a szerződésből senkinek joga nem származhat, senkire kötelezettség nem hárulhat. A Német Demokratikus Köztársaság népe nehéz harcot vív. A front legelső vonalában küzd a reakció nagy erőinek állandó eszmei nyomása ellen, és védi a szocializmus, a béke. az Egyesült Nemzetek politikai cél: még 17 millió né- az egyetemes emberi halaSzervezete alapokmányának elveivel és céljaival, a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testülete 1966-os bukaresti nyilatkozatával, a kommunista és munkáspártok 1967-es Karlovy Vary-i felhívásával összhangban rtép egyedüli képviseleti jo- kötelezettséget vállaltak, gát, érvényben levőnek tart- hogy fellépnek a békét és a egyezmenyt érvényben ja a müncheni egyezményt, nemzetközi biztonságot venem ismeri el önálló és szu- szélyeztetö nyugatnémet mivérén államként a Német litarizmus és revansizmus Demokratikus Köztársasá- erői ellen, hatékonyan bizgot, a háború után kialakult tosítják a második világháhatárok revízióját követeli, ború után megvont határok lehetőséget ad új fasiszta védelmét, a Német Demokszervezetek működésére. ratikus Köztársaság határaiIlyen viszonyok között nak sérthetetlenségét. metet a tőke szolgálatába kényszeríteni. Erre azonban a német tőkés osztálynak nincs és soha többé nem is lesz lehetősége. Anakronizmus — komikusan is hangzik —, hogy a Német Szövetségi Köztársaság kormánya a müncheni ledás állásait. Azok a szerződések, amelyeket az utóbbi időben a Német Demokratikus Köztársaság a szocialista országokkal, köztük a Magyar Népköztársasággal is kötött, kifejezik a szocialista országok messzemenő bizalmát, szolidaritását az NDK és népe iránt. Az NDK barátunk, testvérünk, szövetségesünk Új szavak — régi tettek az NSZK-ban Az Amerikai Egyesült Államok külpolitikája mérgezi a nemzetközi légkört Az európai biztonság nemcsak európai kérdés, nemcsak az európaiak ügye. Egy európai háborús konfliktus világháborús katasztrófához vezetne, ugyanakkor a más földrészeken folyó háborús politika is kihat Európa békéjére. Vannak még ugyanis nagy erők a világon, élükön az Amerikai Egyesült Államok kormányával és leghűségesebb szövetségesükkel, a Német Szövetségi Köztársasággal, amelyek továbbra is a nemzetközi feszültség fenntartását. sőt fokozását akarják. Az Amerikai Egyesült Államok a Vietnami Demokratikus Köztársaság és a vietnami nép szabadságharca ellen indított népirtó háborújával, Izrael közel-keleti agressziójának morális, politikai és anyagi támogatásával minden egyetemes emberi haladást szolgáló társadalmi fejlődéssel szembeni erőszakos fellépésével mérgezi a nemzetközi légkört, akadályozza a békés egymás mellett élés politikájának realizálását. Európában ugyanezt a szerepet a Német Szövetségi Köztársaság tölti be. De Európa minden országában, a Német Szövetségi Köztársaságban is egyre többen lesznek a független nemzeti politika hívei, sokasodnak a hidegháború ellenségei. Nincsenek illúzióink, de reméljük, hogy ez a fogamat a Német Szövetségi Köztársaságban is gyorsulni fog. Az európai béke biztosítása nemcsak a szocialista országok, nemcsak a kommunista és munkáspártok ügye. Ebben a harcban részt kell vállalnia mindenkinek, aki európainak és a béke hívének vallja magát, a nemzeti függetlenséget féltő polgári erőknek, nemzeti kulturájukat féltő, az európai életet amerikanizáló törekvésekkel szemben fellépő ifjaknak, nőknek, hívőknek és nem hívőknek egyaránt. Utalok a kommunista és munkáspártok Karlovy Vary-i értekezlete nyilatkozatának egyik fontos megállapítására: „Az európai népek képesek arra, hogy maguk oldják meg kontinensük békéjének és biztonságának kérdéseit, vegyék hát saját kezükbe Európa sorsátF' A két baráti, szövetséges ország új szerződése ezeket a békeszerető, harcos erőket bátorítja és segíti. Az európai biztonság nem épülhet az elrettentésre, az úgynevezett erőegyensúlyra, a katonai tömbökre. Amíg létezik az agresszív célokat szolgáló Észak-atlanti Szövetség, a Földközi-tenger keleti partjaitól Norvégia csúcsáig az Amerikai Egyesült Államok és az Északatlanti Szövetség katonai támaszpontjai kerítik be kontinensünket és idegen katonai erők állomásoznak e térségekben, addig Európa népei nem élhetnek nyugalomban. A Varsói Szerződés tagállamai éppen ezért többször is megismételték javaslataikat: oszlassák fel egyidejűleg a katonai szövetségeket és a szemben álló katonai tömbök helyett közösen új európai biztonsági rendszert építsenek ki. Töbször javasolták a külföldi katonai támaszpontok felszámolását, a külföldi csapatok visszavonását saját nemzeti határaik mögé. Ezekkel a javaslatokkal a magyar nép teljesen egyetért és azok megvalósítására törekszik. Csak nagyon lassan haladunk előre a kijelölt cél felé. Az előrehaladás elé gátat emel az Amerikai Egyesült Államok legreakciósabb köreire támaszkodó Német Szövetségi Köztársaság kormányának politikája. A Német Szövetségi Köztársaság kormánya elszakadva az európai realitásoktól, magának igényli a német A Német Szövetségi Köztársaság kormányának képviselői többször nyilatkoztak már úgy, hogy nem kívánják folytatni a hidegháborús politikát, a megbékélés útját keresik. Szavaikat azonban nem igazolják tetteik. A Német Szövetségi Köztársaság megalakulása óta egyre jobban összefonódik az Amerikai Egyesült Államok monopoltőkéjével, annak imperialista politikáját szolgálja. Nem veszi figyelembe az európai népek, magának a német népnek az érdekeit sem. Az európai nemzetek függetlenségét, szuverénitását sértő, kontinensünktől idegen politikát képvisel. Európa népei nem ringathatják magukat illúziókban, nem fogadhatnak bizalommal békés nyilatkozatokat. ha ezek mögött a hidegháborús gyakorlat folytatását tapasztalják. Az európai népek, haladó pártjaik, még kormánykörök is, megértéssel fogadták a Varsói Szerződés tagállamainak a katonai tömbök egyidejű feloszlatására, az idegen haderők visszavonására vonatkozó javaslatát. Az első éles disszonáns hangot ebben a kérdésben is a Német Szövetségi Köztársaság kormánya ütötte meg. Willy Brandt, a szövetségi kormány külügyminisztere cikket írt az Aussenpolitik augusztusi számában és ebben kiállt a katonai tömbök, a NATO védelmében: attól óvott, hogy a tömbpolitika helyébe túlburjánozzék a bilateralizmus a Kelet—Nyugat kapcsolatokban. A NATO-t, ezt a közismert agresszív célú katonai szövetséget az egyhüléspolitika bázisának minősíti és védi. Ez maradéktalanul a régi politika. A Német Demokratikus Köztársaság kormánya az egész német nép érdekeit, Európa biztonságát szolgálja azzal, hogy ennek ellenére folytatja erőfeszítéseit a két német állam normális kapcsolatainak megteremtéséért. Willy Stoph, a Német Demokratikus Köztársaság miniszterelnöke az elmúlt napokban ismét javasolta: kezdjenek tárgvalásokat a két német állam magas szintű képviselői. Szerződéstervezetet hoztak nyilvánosságra, amelyben javasolják, hogy a két szuverén német állam a nemzetközi jog elvei alapján létesítsen egymással normális államközi kapcsolatokat, mondjon le az erőszak alkalmazásáról, ismerje el a jelenleg fennálló határokat, nyilvánítsa hatálytalannak A német munkás-paraszt állam, a Német Demokratikus Köztársaság barátunk, testvérünk, szövetségesünk. összekötnek bennünket a közös célok, a szocializmusért és a békéért folytatott közös harcunk, a proletárinternacionalizmusnak mindkét népben mélyen gyökerező eszméi, a Varsói Szerződéshez, a Szovjet(Véleményünk szerint ezek unióhoz való hűségünk, a a javaslatok teljesen össz- szocialista országokhoz fűzőa müncheni egyezményt és mondjon le a nukleáris fegyverekről. hangban vannak az európai népek érdekeivel, a német nép céljaival. dő baráti kapcsolataink. A két ország közötti kapcsolatok zavartalanok, testvériek. Ez a baráti viszony egyformán szolgaija' nemzeti céljainkat és a nemzetközi munkásosztályt is történelmi hivatása betöltésében. A Magyar Népköztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság között aláírt barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződést a munkás nemzetköziség szellemében a legnemesebb emberi célok valóra váltásáért, a szocializmusért, a békéért kötöttünk. Kérem a szerződés törvénybe iktatását. Interpellációk a szövetkezeti bekötő utakról, az idegenforgalomról, az építőanyageiiátásról Elsőnek dr. Török Lajos, Zala megyei képviselő a termelőszövetkezeti bekötő utak építésével kapcsolatban intézett interpellációt a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhez. Megkérdezte a minisztert, milyen lehetőség van a tsz-bekötő utak építésének meggyorsítására, s kérte, hogy a hiányzó szakaszokat legkésőbb a negyedik ötéves terv végére elkészíthessék. Dr. Dimény Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter válaszában rámutatott, hogy az elmúlt években a termelőszövetkezeti bekötő utak építésére irányuló igényeknek országosan csak kisebb részét tudták kielégíteni. A felmérések szerint ugyanis az országban mintegy 6100 fejlesztésre alkalmas termelőszövetkezeti major van. ezek közül a múlt év végén mindössze 1500 volt ellátva szilárd burkolatú bekötő úttal — jóllehet a második ötéves terv időszakában mintegy félmilliárd forint állami dotációt használtak fel erre a célra. Zala megyében az országos átlaghoz viszonyítva rosszabb a helyzet. A kormány foglalkozott a legutóbbi időszakban a mezőgazdaság útellátásának kérdésével, s intézkedéseket tesz a helyzet fokozatos javítására. Elmondotta még a miniszter, hogy a termelőszövetkezeti bekötő utak építési előirányzatát a harmadik ötéves tervben, a második ötéves tervhez viszonyítva, mintegy háromszorosára emelték. Ez lenetővé teszi Zalában is a helyzet javítását, mégpedig olyan mértékben, hogy a megyének az országos átlaghoz viszonyított elmaradását a következő két évben fel lehet számolni. A miniszter válaszát az interpelláló képviselő és az országgyűlés tudomásul vette. Varga Gáborné Borsod megyei képviselő interpellációjában hangoztatta: — Az idegenforgalom népgazdasági jelentősége a gazdaságirányítás új mechanizmusának körülményei között tovább növekszik Kérdem a kormányt — mint az idegenforgalom legfőbb felügyeleti szervét — kíván-e ennek megfelelően változtatni idegenforgalmunk jelenlegi szervezeti és anyagi keretein? Kívánatos volna ugyanis a jelenleginél mind szervezeti, mind anyagi vonatkozásban egységesebb idegenforgalmi szervezet létrehozása. Szurdi István belkereskedelmi miniszter válaszában rámutatott: a korszerű és egységes magyar idegenforgalmi szervezet kialakítását indokoltnak tartja. Ennek előkészületei már meg is kezdődtek.' Az ezzel kapcsolatos javaslat még ez év októberében a gazdasági bizottság elé kerül. A képviselő és az országgyűlés a miniszter válaszát elfogadta. Szerecz László Somogy megyei képviselő az építőipar alapanyag-ellátásával kapcsolatban az építésügyi és városrendezési miniszterhez interpellált. Elmondta, hogy Soépítkezéseket akadályozó burkolóanyag-, perlit- és cementhiány okát, s a lehetőségekhez képest mielőbb biztosítsák a szükséges építőanyagokat. A Belkereskedelmi Minisztérium illetékes szervével együttesen keresünk megoldást a tetőfedő- és falazóanyag-kereslet kielégítésére, ha a hiányt az elosztás aránytalansága okozza. Az építőanyag-ellátás nehézségeiről szólva a miniszter rámutatott, hogy a termelés fokozódó üteme mellett is vannak, illetve még egy darabig lesznek problémák az építési igények vártnál jóval nagyobb növekedése miatt. — Ez évben cementből mintegy 200 ezer tonnával, téglából több mint 100 millió darabbal, tetőfedő anyagokból csaknem 2 millió négyzetméterrel, betontermékekből pedig 200 millió forint értékű mennyiséggel többet bocsátottunk az építőipari vállalatok és a lakosság rendelkezésére, mint amennyit az éves terv előirányzott, de még mindig nem tudjuk kielégíteni a megnövékedett keresletet. A kereslet és kínálat egyensúlya érdekében a kormán.^ ez évben több nagy fontosságú határozatot hozott és ennek megfelelően anyagi eszközöket bocsátott rendelkezésünkre az építőmogy megyében, s a me- anyagipar gyorsított fejleszgyeszékhelyen, Kaposvárott is jelentős építkezések folynak. A munkákat azonban akadályozza, hogy kevés a cement, a betonvas, a perlit, a tetőfedő anyag, a burkolóanyag. Mit kíván tenni a miniszter az alapanyag-ellátás javítására? Dr. Trautmann Rezső építésügyi és városrendezési miniszter válaszában a többi között a következőket mondta: — Intézkedem, hogy a helyszínen vizsgálják meg a Somogy megyei közületi másul vette. téséhez. A fejlesztés eredményeképpen főként a falazóanyag, a kötő- és adalékanyag-termelést jelentősen növeljük, továbbá új, korszerű épületszerkezeteket és burkolóanyagokat gyártó kapacitásokat hozunk létre. Arra számítunk, hogy néhány éven belül minden vonatkozásban megszüntethetjük az építőanyag-ellátás zavarait. A miniszter válaszát az interpelláló képviselő elfogadtá, s két ellenszavazattal az országgyűlés is tudoSzombat, 1967. szeptember 30. DÉL-MAGYARORSZÁG i