Délmagyarország, 1967. szeptember (57. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-29 / 230. szám

Kereskedelmi páriakiívaiilés Szegeden Az MSZMP Szeged városi A tanácskozáson sorrend­végrehajtó bizottsága tegnap, ben felszólalt: Telkes csütörtökön délelőtt a városi György, a Csongrád megyei pártbizottság székházának Ruházati Kiskereskedelmi nagytermében kereskedelmi Vállalat igazgatója, Pusztai Vártaktívaülést rendezett. Józsefné, a Rövid- és Kö­Ezen részt vettek a város ke­reskedelmének vezetői, to­vábbá a kereskedelmi párt­alapszervezetek, a boltveze­tők és eladók képviselői. Perjési Lászlónak, a vá­rosi pártbizottság első titká­töttáru Nagykereskedelmi Vállalat igazgatója, dr. Kuti Árpád, a Szegedi Élei mi ­szerkiskereskedelmi Vállalat igazgatója. Farsang László­né, a Szeged m. j. városi ta­nács kereskedelmi osztályá­rának* elnöki megnyitója nak vezetője, dr. Salgó után a városi párt-végrehaj- László, a Csongrád megyei tóbizottság beszámolóját, va- Vendéglátóipari Vállalat lamint állásfoglalását Szeged áruforgalmi főosztályának kereskedelmének helyzetéről vezetője. Deák Ferenc, a és fejlesztéséről a lakosság Csongrád megyei tanács ke­ellátásának további javítá- reskedelmi osztályának ve­zetője és Börcsök Ferenc, a Vas- és Műszaki Nagykeres­kedelmi Vállalat igazgatója. A vitában felmerült több kérdésre Balog István, majd Perjési László sáért Balogh István, a városi párt-végrehajtóbizottság tagja, a pártbizottság osz­tályvezetője ismertette. Az elmúlt évek kereske­delmi fejlődését és a lakos- zárszavában ság ellátását Szegeden ösz- válaszolt, szegező, majd a város ál- (A kereskedelmi pártakti­talanos elorehaladasabol ki- . , . induló elemző és előremuta- va-ülésrol, valamint a varo­tó beszámoló után, amely si párt-végrehajtóbizottság segítette az átmenetet az új állásfoglalásáról. Szeged ke­gazdasági mechanizmusba, reskedelmi helyzetéről élénk vita alakult ki. A hoz­es zászólók több javaslatot, ész­fejlesztéséről lapunk vasár­revételt tettek, hasznosan naPi számúban adunk rész­egészitették ki a beszámolót, letes ismertetést.) I. T. Novikov F&gyw©f®s ©főink Budapesten jteBjesítik kötelességüket I. T. Novikov, a Szovjet­unió Minisztertanácsának elnökhelyettese, a Miniszter­tanács mellett működő épí­tési állami bizottság elnö­ke, a magyar kormány és dr. Trautmann Rezső épí­tésügyi és városfejlesztési miniszter meghívására ha­zánkba érkezett. Vasas-kongresszus A vasasok Koltói Anna utcai székházában csütörtö­kön megkezdte kétnapos munkáját a Vas- és Fém­ipari Dolgozók Szakszerve­zetének XXV. kongresszusa, amelyen 430 küldött és több mint száz meghívott vendég tanácskozik a szakszervezet munkájáról, feladatairól. A kongreszuson megjelent Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, a SZOT főtitkára. Kis­házi Ödön, az Elnöki Ta­nács helyettes elnöke és dr. Horgos Gyula kohó- és gépipari miniszter. Történelmi hagyományt idéz a fegyve­res erök napjának ünnepe, az 1848-as honvédsereg felejthetetlen győzelmét. És felidézi mindazt a történelmi emléket, amely a magyar nép szabadságszereteté­hez és fegyveres forradalmi fellépéséhez kötődik — 1919 vörös hadseregének dicső­séges küzdelmeit, a partizánok bátor tet­teit. Leginkább mégis a mára fordítja a figyelmet: honvedeitikre, határőreinkre, karhatalmisláinkra, rendőreinkre, munkás­őreinkre, akikről ünnepen és hétköznapon egyaránt tudjuk, hogy helytallnak, fel­adatukat, kötelességüket fegyelemmel és meggyőződéssel teljesítik. Méltó fegyver­társak a béke nagy hadseregében, a szo­cialista országok fegyveres erői között. A fegyveres testületek az egész nép megnyugvására védelmezik hazánkat, de egyúttal ifjúságunk nagy nevelőiskolái is. Itt erősödik jellemük, gyarapodik tudá­suk. Mim Erdei Ferenc, a Hazafias Nép­front Országos Tanácsának főtitkára mondta tegnapi üdvözlő, köszöntő beszédé­ben a rádióban és a televízióban: „Kato­nának lenni mar nemcsak virtus, rang és edzettség, hanem szakma is ... Tisztjeink és tiszthelyetteseink fáradtságot nem is • merő és hozzáértő oktató-nevelő1 munká­jának is része van abban, hogy néphad­seregünk katonái, a fegyveres testületek tagjai számtalanszor bebizonyították; min­den időben számítani lehet rájuk. Ilyenek most a mí katonáink, s Ilyen szerepet töltenek be fegyveres testüleleink hazánk szocialista epitésében. És külön kell szólnunk ilyen ertelemben a munkás­őrségről. Ök a munka mellett vállalták azt a szerepet, hogy fegyveres szolgálatot teljesítenek s kiképzéssel és tanulással gyarapítsák katonai ismereteiket és fenn­tartsák szervezett készenlétüket társadal­mi rendünk védelmében. űket köszöntjük most és szocialista fegyverbarátainkat, akik ezen az ünne­pen együtt örülnek velünk, együtt gra­tulálnak fegyveres erőinknek, és minden napon készek — miként a mi hadsere­günk is —. hogy közös történelmi üg>lin­ket és az emberiség békéjét megvédel­mezzék. ünnepségek, megemlékezések, kitüntetések a fegyveres erük napja alkalmából A fegyveres erők napja A KISZ Központi Bizottsága katonát soronkívül elöléo­alkalmábóí tegnap ország- levelet intézett a fegyveres tettek, jutalmaztad. szerte megkezdődlek az ün- erök , hjí°"áÍhoz- Ebben A szegedi helyőrség má­, , ,., . , egyebek kozott megállapítja: sík alegységénél: ünnepségén népségek, megemlekezések. ; Fegyveres erőink a mi jelen voltak a Dózsa György ügyünket és jövőnket re- általános iskola úttörő csa­Siklós János: A Furka hágó alatt Q Svájci óra Korán indultunk, alig virradt, már elértük Gletsch községet. Megálltunk es forró teát ittunk. Ismét elfogott a szorongás, mivel itt még magasabb a vidék, s a többiek felmutogattak a csúcsra: azon kell átjutnunk. Hó alól kiszabadított keskeny szerpentin uta­kon kanyarogtunk, emeletnyi magas­ba emelkedett mellettünk a fagyos hó, az út másik oldalán meg mély, sziklás völgy-vonulat kísért. — Az a Furka-hágó? — kérdeztem, hogy így is jelezzem mennyire érde­kel a panoráma. — Pontosan. Ez Svájc legmagasabb pontja a maga 2431 méterével... majd meglátod milyen szép. — Szóval a Furka alatt húzódik meg ez az ország. Elindultunk, lassan, óvatosan, mert a síkos úton csúszkált az autókerék. Magamban elbúcsúztam minden ba­rátomtól és haragosomtól, gondolat­ban még felcsillant Ludlábnál a ho­mokpadka, aztán meg az atkai átkelő­— Gyönyörű! — szólt az egyik úti­társ és oldalba lökött. — Valóban, alig tudok szólni az el­ragadtatástól — s közben vártam, melyik pillanatban foghatunk kezet a gleccserekről lezuhant japán alpinis­tával, hogy sorstársként üdvözöljük egymást. A csúcson újra megálltunk. Beáll­tam a dicsérők sorába, abbéli örö­mömben. hogy túljutottunk ezen a hajmeresztően veszedelmes úton. — Lefelé nehezebb lesz — közölte a volán mögött ülő magyar. Újra elhagyott a derű, és kezdtem vizsgálni elmebéli állapotomat, ami­ért ilyen vakmerő kalandokba keve­redtem. Hát nincs nekem elég kínló­dásom, idegességem életem minden percében? Arra használom fel ezt a kis szabadságot, hogy itt is „egy frászban" éljek, mikor csúszók le ezekről az otromba sziklákról? Foga­dalmat tettem, ha innen lejutok, so­ha nem megyek magasabbra, mint a körtöltés. Ilyen keserves előzmények után láttam meg Montreux csodálatos és különleges világát. A Genfi-tó part­ján varázslatosan összeválogatott épí­tészeti stílusok, színek. Szállodák, magánvillúk. bérházak enyhén emel­kedő hegyoldalról ereszkednek alá egészen a tó partján. Ez a miniatűr város már az igazi vagyonosoké, a nagyhalaké: a fináncarisztokrácia igényeihez igazodó luxus felülmúlja a petőfi telepi képzeletet. A nagy cso­dálkozáson kívül mit is csináljon itt egy hetvendolláros szittya? El kezdi keresgélni Vevey irányában Chaplin villáját, házát és filmstúdióját, hátha szerez egy ingyen autogramot az öreg filmzsenitől. Bár legutolsó filmjéről a Hongkongi hercegnőről az itteni kiritikusok is úgy nyilatkoztak, hogy éppen a zsenialitás hiányzik ebből a produkcióból. A fiával közösen most újabb fil­met forgat, nagyobbik leánya pedig Amerikába ment férjhez, szintén a filmszakmába. Legalábbis a jól érte­sült pletykák így mondják a környé­ken. Nem jártunk szerencsével, mert időközben ránkesteledett. Az egyik ékszerüzletben találkoztunk egy an­gol úrral, akit kísértésbe hoztak a svájci aranyórák és vásárlási szánde­káról tett tanúbizonyságot, miközben mi is alapos megfigyelés alá vettük ezeket az órakülönlegességeket. Drá­gállottuk a valamire valókat. Az an­gol úr meg azt mondta, hogy rendkí­vül olcsók ezek az órák, de mégis­csak eláll a vételi szándéktól, mert a vámmal együtt éppen annyiba kerül, mintha Londonban vásárolná. Bocsá­natkérőn távozott. Már éppen azon voltam, hogy utánaszólok, valaho­gyan így: ..Maga balek, hát miért köti a vám orrára, hogy mit visel a karján." Csak ilyet ne tegyek, szóltak rám egyszerre ketten is. Mit képzelek, én. a vám elől eltitkolni valamit Angliá­ban? Nem értettem az aggályosko­dást. Elmagyarázták, hogy az angol ember az államot barátjának, védőjé­nek és támaszának tekinti. S úgy is kezeli, mint barátját, jótevőjét és nem csalná meg egy ' patkószög értékéig sem. Tudomásul veszi az állam tör­vényeit, tiszteli és betartja azokat. — Különlegesek ezek az angolok — tűnődtem hangosan. Nincsen ebben különlegesség — magyaráztak tovább, s példának hoz­ták a svéd, meg az amerikai orvost. Jövedelmének nagy százaléka adóba megy. Ha egy svéd orvos évente 120 ezer koronát keres abból hatvanöt­ezer korona adóba megy. S ha még többet keres, még nagyobb az adó összege, végül elmegy kilencven szá­zalékig is. De az soha nem fordul elő, hogy valaki hamis jövedelembeval­lást tegyen, az majdnem akkora bűn. mint az öngyilkosság. Ha rájönnek egyszer, az adócsaló becsülete saját hazájában egész életére elvész és ez­által egzisztenciája is megrendül. Magamban tűnődtem azután, hogy nálunk miért nem egészen így van? Gondoltam mindenfélét. Jól szabot­tak-e otthon a vámtörvények, meg az adótörvények. Vagy eleve úgy készül­nek, hogy ha részben, harmadában kijátsszák, az még nem nagy baj? Felötlött az is, hogy talán ez a szer­zési láz — ez a nagy gyarapodási le­hetőség — csalásra is ösztönöz embe­reket. Az angoloknak és a svédeknek, meg a svájciaknak is már évszázadok óta kialakult anyagi viszonyaik, er­kölcsi normáik vannak, itt már szük­ségtelen az ilyen olcsó, csirkefogó tempó, ami nálunk még elég sok em­bernél szinte divat. Ügy látszik ott­hon ebben a vonatkozásban nem akarnak hasonlítani a jellemes an­gol polgárhoz. Vagy nem elég szi­gorú a büntetésünk, ha megfogják a csaláson, kifizeti a bírságot és még mindig jól jár? Nincs erkölcsi meg­torlás talán, olyan megszégyenítés, amely hatékony nevelőeszköz a pisz­kos kis stréberekkel szemben (függet­lenül egzisztenciájuktól és „vallott" eszmei meggyőződésüktől). De aztán arra is gondoltam, hogy ez az angol gentleman ilyen, viszont más angol kevésbé gentleman. Mintahogyan a magyar emberek zöme is törvénytisz­telő. Vannak akik kevésbé respektál­ják az állam intézkedéseit Nem lehet fekete-fehérrel játszani itt sem; — Itt megállunk. Szép az erdő — fékezett az auto. — Nekem megfelel. Levackolódtunk. Egészen más kér­dések körül folyt a szó, én azonban még mindig a svájci óra vámjánál kotorásztam. Találtam is elfogadható magyarázatot arra. hogy miért van különbség a felfogások között. Az angol birodalom alattvalója él­vezte és élvezi a gyarmatokból érke­ző mérhetetlen kincs előnyét és fé­nyét. Ezt neki az angol birodalom, az ő „állama" biztosította, s ha véko­nyabban is, még ma is biztosítja. Ez­által gyarmat- és domínium tartó tő­kés államának támasza akar lenni ily módon is; a gentleman. Míg a magyart tatár, aztán török dúlta. A létéért való küzdelemben ezt a nációt sok mindenre megtanította, mert hiszen államalapító István óta rendszerint „alulról" küszködött: leg­többször félsikerrel. A mi renitenskedőink magatartásá­ban biztosan nagy szerepet játszik történelmünk utóbbi négyszáz éve és az utána következő huszonöt esztendő is. Voltaképpen nekünk a monarchiá­ban sem volt államunk, a monarchia német nyelvű törvénykezését nem tartották magyarnak, mert nem volt az. Viszont hazánk fiainak is azt kellett megtanulni, mert ellenke­ző esetben nem tudták volna ki­játszani az idegen állam reájuk kényszerített akaratát. Évszázadok alatt kialakult a középnemességben is a fariezus törvénytisztelet. Ezt vette út a céh, s később a tőkés, majd a jobbágy sorsbol szabadult paraszt s még később a munkás is. De ebben az utóbbiban már a legnagyobb sze­repet a kíméletlen kizsákmányolás, a rendkívül nagy életkörülményben különbség jelentette: a gazdaság és a szegénység között. Horthyék negyed századában ugyan az állam már ma­gyar volt. de ennek az államnak a tevékenysége ofyan kegyetlen volt, hogy nem tiszteletet, hanem ellen­szenvet váltott ki törvényeivel. Ez a történelmi múlt vastagon be­ivódott a fejekbe és a lelkekbe. S bár a helyzet megváltozott, de a tudat, érzés, megszokás még nem formáló­dott annyira, hogy mindenkinél el­nyomja a régit. Bármilyen intenzi­tással halmozódnak is fel az egyes társadalmi rétegek körében az anya­gi javak, annyi még sincs, hogy most már azt mondaná mindenki: „nekem igazán elég. hiszen megvan minde­nem". Bármily nagyot fejlődött az egészséges közgondolkozás, nemzeti műveltség, sok ember még nem érti, hogy végre van saját állama, s ez az állam már barátja, segítője, erős, biztos oltalmazója. — Hallatlan, Montreux közepéig az ékszerészig kellett eljönnöm, hogy Ilyesmire gondoljak — csodálkoztam hangosan. . — Mit beszélsz? — lökdöstek ol­dalba a többiek. — Semmit, semmit, biztosan ál­modtam. — Aludjál. Igaz is, mi a fenének morfondíro­zok én. Még majd az derül ki az egészből, hogy történelmi múltunk alapján felmentést akarok adni az ál­lam törvényeivel szemben vitézkedő hazafiaknak, s közben feldicsérem az angol polgárt. Pedig csak egy órás üz­letében kódorogtunk. dik, népünk legszebb szán- patának képviselői, s dékait, országépítő törekvé- szöntötték a seit oltalmazzák. Méltó örö- úttörők rövid műsorral kösei és folytatói történei- kedveskedtek. Ezután műnk legszebb hagyományainak." Dr. Erdei Ferenc, a Haza­fias Népfront Országos Ta­nácsának főtitkára a rádió­ban és a televízióban mon­dott beszédet csütörtökön este. A fegyveres erők napja alkalmából egész társadal­kü­lcatonákat. Az is az honvédő alegység KlSZ-szervezete az iskola úttörő csapatának zászlójára vörös szalagot kötött. Lábodi László szá­zados ünnepséget megnyitó szavai után Mai kos Karolj. a III. kerületi tanács vb titkára mondott beszédet Ezután Mihalik Ferenc al­munk nevében köszöntötte ezredes kitüntetéseket adott fegyveres testületeinket, né­pünk minden fegyveres szol­gálatot teljesítő fiát. A Csongrád megyei ta­át. A Haza Szolgálatúén Érdemérem ezüst fokozatát kapta Kovács István lö­törzsőrmester, Horváth Já­nos főtörzsőrmester, Pintéi nacsházan tegnap délelőtt Imre törzsőrmester. Banaú Török Laszlo, az MSZMP László őrmester. Szolgalat: Csongrád megyei végrehajtó Érdemérmet kapott Szilagyi bizottságának tagja, a me- péier őrnagy. Varga Gvula gyei tanács vb elnöke, fo- cs Tóth Zoltán százados Szabó József főtörzsőrmes­ter és Kókai József törzs­gadást adott a polgári vé­delem megyei és helyi hí- __ vatásos, valamid társadal- őrmester mi parancsnokai, vezetői. ünnepséget tartottak nép aktivistái számára. Jelen hadseregünk Csongrád me­volt dr. Kovács Lajos, a megyei pártbizottság osz­tályvezetője, alezredes, lem Országos Parancsnoksá­ga, továbbá G. A. Pomazan gyei kiegészítő parancsnok­ságán. Beszédet Ágoston Nyiri Tibor József, a megyei párt-végre­a Polgan Vede- haj tóbizottság tagja, a me­gyei pártbizottság osztály­vezetője mondott. Ezután alezredes. az ideiglenesen Acs József, a kiegészítő pa hazánkban tartózkodó szov­jet katonák képviseletétén. rancsnokság vezetője a Ha­za Szolgálatáért Érdemérem Torok Laszlo koszontotle a e"züst fokozatát nyújtotta át polgári vedelem hivatásos Szentandrási Pál őrnagynak es tarsadalmi parancsnokait. Szolgálati ' Érdeméremmel beosztottjait, aktivistáit, tüntették ki Csernai Istvár majd kitunteteseket nyújtott őrnagyot és Boros Kálmán át. Honvédelmi Érdemérem főtörzsőrmestert kitüntetést kapott Deák Fe- A szegedi karhatalomnál a renc. Földházi Imre, Hévízi délután rendezett ünnepsé­Lajos, dr. Domonkos Ga- gen résztvettek dr. Kovács bor. Feher Mihály, Hódossy L,aios, az MSZMP megyei Bela Horompo József, Kecs- bizottságának osztályvezető­kes Laszlo Kiss Miklós, Ka- je továbbá a társ fegyveres rucz Árpad, ifj. Pesti Sán- alakulatok és a hazánkban dor es Tóth Mihály. Szolgú- ideiglenesen állomasozo lati Érdeméremmel tüntet' ték kl Szála Ádám őrnagyot, Kahlesz Zoltán! Kenez Pál szovjet katonák képviselő' Ünnepi beszédet Oláh Mik lós, a Csongrád megyei és Kiss József századosokat. KISZ bizottság osztályvezc A szegedi helyőrség alegy- tője mondott, majd a" Móra ségénél a gazdag program Ferenc általános iskola fel­csütörtökön kezdődött. Az sorakozott úttörő díszraja egység ünnepségén jelen nevében Iha Ferenc köszön­voltak az ideiglenesen ha- tötte a karhatalmistúkat. Ez­zánkban tartózkodó szovjet után dr. Somogyi János katonák képviselői, s kö- őrnagy kitüntetéseket nyúj­szöntötték a katonákat a ruhagyári KISZ-isták kül­döttei is. Takács Józsefszá­tott át. A Haza Szolgálatá­ért Érdemérem arany foko­zatát , kapta Csiszár Géz.i zados, ünnepi beszéde után őrnagy, bronz fokozatát Sár. Gábor Kálmán parancsnok fa Szilveszter őrmester. Tfí a Haza Szolgálatáért Érdem- is számosan részesültek <!i érmet nyújtotta át Boros cséretberí és kaptak jutal­Ottó törzsőrmesternek. Több mat. Előadássorozatok az új mechanizmusról Az ismeretterjesztés újszerű nősen a közgazdasági szak­feladatairól tárgyalt tegnap osztály elé alIit fontos fe,_ a Hazafias Népfront es , . _ . .. a Tudományos Ismeretter- ad£Rokat- A munkát az ,pa­jesztő Társulat megyei el- n es mezőgazdasági terme­nökségének együttes ülése, lés folyamatos segítése, a A bevezető referátumot tar­tó Nemes Csaba, a TIT Csongrád megyei szerveze­tének természettudományos titkára hangsúlyozta:' az 1967/68-as oktatási év külö­közgazdasági szemlélet for­málása és a mechanizmus bevezetésével és megérteté­sével kapcsolatos műszaki propaganda együttesen ha­tározza meg. Póntek. 1987. szeptember 29. DÉL-MAGYARORSZÁG 5

Next

/
Thumbnails
Contents