Délmagyarország, 1967. szeptember (57. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-26 / 227. szám

Testvérvárosok üdvözlései Czillei és a Hunyadiak Szeged és Odessza első intervíziós randevúja Liebmann Béla felvétele Srrraben a kamerákkal, közel a rési barátokhoz... Korom Pál és felesege, valamint Für Béláné a riporterrel, Moldoványi Ákossal Különös ismertetőjelük: a la Kardos Pál vezette női titkára. Dr. Biczó György, a barátság. Odesszát és Szege- kara, a Radnóti gimnázium Szeged m. j. városi tanács ejet földrajzilag a Tisza fűzi kórusa Joó Ete dirigálásá- vb elnöke mondott végül köegymáshoz. Ha valaki elcso- val. Kárpáti Mihály és né- szönetet a ritka találkozádálkozik a meghökkentő ál- pi zenekara Dankó-nótái, a lításon, kedves logikával Hulin dzsessz-trió Gershwinmegmagyarázzák: A Tisza száma, a Nemzeti Színház „Ki tud többet Szegedről" ömlik a Dunába, a Duna balettkara és Vaszy Viktor vetélkedő odesszai győzteseömlik a Fekete-tengerbe... vezette zenekara az Imre ként kereste kíváncsian a Most vasárnap a televízió Zoltán koreográfiájára ké- monitoron a szegedi győzsegített, hogy a két város szült Corelli-balettel, a Bánk test. Giday Andrást, a Ságmég közelebb kerüljön. Más- bán és a Székelyfonó Har- vári gimnázium tanulóját fél hónappal a Nagy Októ- math Éva—Réti Csaba elő- pedig, aki a szegedi Odeszberi Szocialista Forradalom adásában hallott részletével, sza-vetélkedőt nyerte, Lazar történelmi évfordulójának Móra zenekar új, e műsorhoz Zajamij. az. odesszai tanács ünnepe előtt kozmikus bra- írt Dobos Attila-számmal vb elnöke hívta meg jutavúrral kapcsolta össze a vi- Jobba Gabriella előadásában, sért, s hívta meg Szegedre Marat Tyicsenkót, aki lomüdülésre a Fekete-tenlágéterben azokat, akik sok- az ÉDOSZ népi tánc-együttese gerhez. sok közös emlékkel-élmény- Luíor Gyula Sarkantyús Mint várható volt, az egynyel ápolják a két város csárdásával találkozott az re inkább „belemelegedő" testvérbarátságát. éter hullámhosszán az odesz- klubdélután picit kicsúszott A kétórás randevú sok szai egyetem vokálegyüttesé- az időből, s amikor az Inemlékezetes pillanatából is vei, az 5f!-as számú iskola- tervízió szignálja könyörtelegmaradandóbb a történei- nak a Fekete-tenger dalát lenül véget vetett a forró met irt hétköznapok élmény- éneklő fiatal kórusával, az hangulatú találkozásnak, részerű visszaldézése volt. Odesszai Tengerészek Műve- gi és új ismerősök, első láAmikor Odesszában híre lődési Házának tánccsoport- tásra barátok keltek fel nement a találkozónak, több jávai, Rajkov szülővárosáról héz szívvel az mint félszázán jelentkeztek mesélő dalával, a felszabadító harcosok kö- Aztán folytatódott az imzül, hogy képernyőről lássák már szobaközelre varázsolt Moldoványi Akos s a mű viszont szegedi ismerőseiket, barátok, ismerősök különös sorvezető Kudlik Júlia. És Ott ült hát a kamera előtt randevúja. Az odesszai 58. mielőtt pontot teszünk enIvan V. Anionjuk, a géppisz- számú iskolából Magyaror- nek a kis tudósításnak a vétolyoe-kertész, akit a tiszai szág Ifjú Barátainak Klub- gére, elsősorban megköszönhídfőnél Sárkány Erzsébet ja üdvözölte a testvér Rad- jük Békés József fószerkeszfigyelmeztetett: a túlparton nóti gimnáziumot, a Gaga- tőnek. Takács István szermémetek vannak. Most az rin iskolát és persze a klub kesztőnek, Pauló Lajos főegykori szegedi kislány édes- díszelnökét, " Kádár János rendezőnek, két közvetlen anyja válaszolt Odesszába: elvtársat. Ludmilla lljuk és asszisztensének. Szűcs Lász,,sok boldogságot kívánok ne- Rácz László oroszul Ls vál- lónak. Kökényessy Ferencked, Ivan Vlagyimirovics, és tott néhány szót a legutóbbi nek és a televíziós láncolat azt, hogy mindig béke le- közös postájuk óta. Üdvö- megteremtésén fáradozó sok gyen". De Antanjuk 20 év zölte egvmást dr. Földi Gá- száz közreműködőnek, hogy után most látta viszont föl- bor, a KISZ Szeged városi a kepernyőn megteremtették dijét, Vologya Sapolovot is: bizottságának titkára és Ju UXl Évadnyitó előadás a Szegedi Nemzeti Színházban asztaloktól. Viszontlátásra, doszvidényijá — köszönt el a riporter két testvérváros őszinte, egyszerre érkeztek az odesz- rij Petropavlovszkij, az meleg találkozóját szai stúdióba, s kiderült, néhány utcára laknak egymástól. Sapolov elmondta: a szegedi harcokban súlyosan megsérült s a magyar ápolónők önzetlen gondoskodása segítette vissza az életbe. Ugyanígy üzent szovjet földre Für Béláné, Gilicze Istvánné, Korom Pál és felesége, s kapott választ: a viszontlátás talán soha nem remélt, megható örömét Odesszából Alekszandr Nyikolajevics Vaszjutyinszkij és felesége Szófia Szergejevna Hologyilnyikova hadiépitők 1945-ben azt a feladatot kapták, hogy Szeged főterén két emlékművet állítsanak a felszabadító harcok szovjet hőseinek. Ebből az alkalomból készített riportot egy szegedi újságíró, aki akkor ízlelgette a tollforgatás mesterségét. Most a Dél-Magyarország főszerkesztője. S dr. Lökös Zoltán ezalkalommal ezzel a cikkével köszöntötte Vaszjutyinszkijt, akinek kérésére aztán rövid riportfilm elevenítette fel a háború óta kicsinosított szegedi utcákat, gyárakat, üzemeket, a Dóm teret és természetesen Odeszsza lakónegyedet. Vendégségbe járt a kamera az ötéves városnegyed „régi" és új lakóinéi, Kozma István és Dovalovszki György családjánál. Viszonzásképpen Odessza történelmi nevezetességű utcái kerültek képernyőre. Zenés köszöntök innenonnan A tanárképző főiskoodesszai Komszomol első Nikolényi István Tavaly novémberben, amikor a budapesti Nemzeti Színház Hevesi Sándor téri új épülete Vörösmarty Czillei és Hunyadiak című történelmi drámájának erre az ünnepi alkalomra készült Benedek—Mészöly-féle átdolgozásával megnyitotta kapuit, a kritika és a színház között meglepően éles vita robbant ki. Kérdése az volt, szabad-e, lehet-e klaszszikusainkat a színpadi hatás kedvéért és érdekében átdolgozni? A kritika szerint nem; inkább elő sem kell adni. A színház szerint viszont természetesen igen: lehet, szabad, sőt ez esetben kellett is. A vlla hullámai viszonylag gyorsan elültek. Az idő. de főképpen az érvek a színháznak adtak igazat. Az átdolgozás ugyanis amellett, hogy lényeges, mégis tapintatos és alázatos, egyaránt hű Vörösmarty konkrét anyagához és szelleméhez. Egyetlen szó sincs benne például, amelyet ne ő írt volna. Most. a dráma első vidéki bemutatója, a szegedi premier után méginkább világos, hogy a vitában mindenképpen a színháznak volt és van igaza. Sőt még az is kiderült, hogy ez a kérdés az előadásnak egyáltalán nem fontos problémája. Az itt a legfontosabb kérdés, hogy a dráma úgy, ahogyan most van, ebben az átdolgozott formájában, képes-e, tud-e igazi, eleven színházi élményt, izgalmat adni, vagy csak — hogy úgy mondjuk — irodalomtörténeti, múzeumi élményt? Vörösmarty ezt a darabját egy trilógia első részeként írta. Hozzáfogott a Hunyadi László című második részhez is. Valamennyit meg is írt belőle, de aztán amikor 1844-ben bemutatták Erkel hasonló című operáját, s a közönség mámoros lelkesedéssel fogadta, a költő nemcsak kéziratkötegét tette félre, de a trilógia gondolatát is. Űgy érezte, „megelőzték". A kérdés az, nincs-e ebben a témakörben éppen a szegedi színház — többek között például a Hunyadi László sorozatos szabadtéri előadásai miatt — jobban „megelőzve", mint Vörösmarty volt és lehetett annak idején? Érdemes volt-e elővenni, műsorra tűzni? Érdames volt — feltétlenül. A színház nem csupán azért vállalkozott előadására. hogy „nemzeti drámairodalrtiunk ápolásának" egyébként egyáltalán nem mellékes, de sokak számára egy kicsit tankönyvizü kötelességét teljesítse, hanem, hogy közönségét tartalmas és szép színházi este élményével ajándékozza meg. A törekvés sikerrel járt Azt a vitathatatlan nehézséget, hogy a monumentális drámában közismert történelmi események elevenednek meg, legyőzte, feledtette két tényező. Egyrészt Vörösmarty darabformálásának ereje, nyelvének kivételes szépsége, a drámának az a sajátos vonása, hogy nagytávlatú jeleneteiben egy függetlenségéért elszántan küzdő nép sorsának legizgalmasabb problémái sűrűsödnek össze. Másrészt az előadás igényessége. kidolgozottsága és kulturáltsága. Szász Károly rendezése a rossz ízű naturalista hagyományoktól messze eltávolodva modernebb felfogásban építi fel az előadást. Ebben a fogalmazásban nincs nyoma az olcsó hatáskeresés és a harsányság eszközeinek; az előadás a szegedi színháznak azokhoz a törekvéseihez kapcsolódik, azoknak egyik sikeres produktuma, amelyek új stílusú színjátszás megteremtésére törekszenek. A dráma anyagában egyaránt szerepelnek a romantika és a realizmus hangjai. A bemutató modern szelleme azonban egyáltalán nem áll velük szemben, ellentétben, hanem sajátosan átszínezi, mintegy egyensúlyban tartja ezeket az elemeket Ahogyan Durkó Zsolt modern kísérőzenéje, Sándor Lajos jelzésekből álló díszletei és Gyarmathy Ágnes érdekesen modern hatású jelmezei is magától értetődő természetességgel olvadnak össze Vörösmarty művének régiesebb anyagával. A bemutató stílusa egységes és következetes. A feladat modern felfogású megoldásának törekvése kovácsolta össze a közreműködő művészek munkáját is. Ennek köszönhető, hogy az előadásban — ahogyan mondani szokták — mindenki a helyén van, nincs téves elképzelésű, hibás alapokra épülő alakítás. S végeredményben ennek köszönhető az is, hogy a színészek szemléletesen, erőteljesen valósították meg azt, ami az átdolgozásnak voltaképpen egyik fő célja: a kifejezőbb, plasztikusabb jellemrajzot. A két nagy történelmi alak, Czillei és Hunyadi László között feszülő ellentét fogja össze a drámát. Természetes tehát. hogy dramaturgiailag az ő figurájuk a legsúlyosabb az előadásban is; hozzájuk képest a többiek szinte mellékalakok. Czillei kissé romantikusan felnagyított alakját, a magyargyűlölő, romlott, elpuhult embert Pagonyi Nándor realista színekkel mutatta be. Kiemelve a szerep mondanivalójának lényegét nem hanyagolta el az apró, emberi vonásokat sem. Alakításának néhány pontján azonban még nem tudott teljesen elszakadni az intrikus ábrázolásának romantikus hagyományaitól. Szabó Kálmán Hunyadi Lászlója Czilleinek szinte pontosan az ellentéte. Az alakítás fiatal, tiszta szivű, becsületes, önzetlen embert mutat be, aki legfőbb kötelességének a haza, a király szolgálatát tekinti, de ha kell. kemény és határozott. Király Levente szemléletesen megformált V. Lászlója a becsületességre törekvő, jószándékú, de puhány ember, saját élvezeteinek, s az ezeket kitűnően ismerő és készségesen kiszolgáló Czilleinek rabja. Környezetének alakjai közül kiemelkedik Hőgye Zsuzsa sajátos színekkel felrajzolt Ágnese. Az alakítás könnyen válhatna egysíkúvá, de még Ágnes dramaturgiai fejlődését is hitelesen ábrázolja. Kovács Gyula jellegzetes karaktert teremt a könnyed, de pénzért mindenre kapható Henrik szerepéből. Kovács János rablólovag — Giskrája erőteljes, sokszínű, eleven alakítás. Kátay Endre újszerűen mutatja be Gara nádort. Nem a hagyományos, robosztus főurat, hanem az „okos", kombináló politikust ábrázolja. Katona András Szilágyija rokonszenves, hiteles. Horesnyl László Újlakija kissé vértelenebb. halványabb. Dcmjén Gyöngyvér Gara Mária gyenge illusztratív szerepében odaadó, hűséges szerelmes. Miklós Klára a Szilágyi Erzsébet szintén illusztratív szerepének adott emberi színeket. Sikerről mutatkozott be a produkcióban a színház két új művésze: Szabó István Madarász szerepében a Hunyadiakhoz hű, kemény katonát, a fiatal Csernák Árpád pedig Mátyás alakjában a kialakuló reneszánsz embert formálta hitelessé A sokszereplőjú darabból kiemeljük még Mentes József (Kapisztrán), Károlyi István (Rozgonyi), Halmágyi Mihály (Eyzinger), Kerpely Judit (Országhné). Gémesi Imre (Sírásó). Zádori István (Sírásó), Lakatos János (Köznemes). Székelyhídi György (Török), Sadt Ede (Lamberger) és a több szerepet is alakító Rácz Imre sikeres közreműködését. Ökrös László — páratlan bravúrral Páros intervíziós adás, amelyet páratlan ' technikai bravúrral es páratlan sikerrel bonyolítottak le — dióhéjban így jellemezhetnénk a vasarnapi SzegedOdessza tévé-naüsor két óráját Néhány jellemző adat: Szegedről Budapesten és Kijeven át ért Odeszszába a kép és a hang, s ugyanezen az úton erkezett hoz. zánk is a hős város képes üdvözlete. A moszkvai televízió Kijeven keresztül szintén átvette a testvérvárosokból közvetített műsort, s a szovjet fővárosból az egész országba szétsugározta. Az intervíziós adást Szegedről 60 tagú technikai apparátus röpítette az éterbe, s ehhez — hogy csak a nagyját említsük — 12 ezer méternyi kábelt, 7 kamerát, 30 mikrofont használt fel eszközként. Úttörő vállalkozásról lévén szó, páratlan volt az izgalom is, amely a kapcsolást megelőzte, A Tisza Szállónak szinte minden nagyobb termében — a „színhelyeken" — megsűrűsödött a levegő, a reflektorok, jődgőzlámpák, monitorok, kamerák körül várakozásteljes izgalom vibrált. Lámpaláz? — ez a szereplők privilégiuma, de valami hasonlót érezhetett az egész „stáb", ez a nagyrészt fiatalokból álló népes és rokonszenves gárda. Napok óta kemény munkával készültek a nagy és szép feladatra. „Ilyet még nem játszottunk" — mondta tréfásan a ho1 itt, hol ott felbukkanó vezető-operatőr Dobay Sándor. S az új. nak, a vállalkozásnak ez a pátosza délután 3 óra előtt néhány perccel feszültséggel töltött el mindenkit. Különösen áll ez az adás szívét és agyát jelentő közvetítő kocsikra. Az elsó kocsiban elhelyezkedve magam is láttam, hogy a vezérkar — a rendező, a kép- és hangvágó meg az asszisztens — várja a kép és a hang megérkezését, s ezzel együtt a technika diadalát a több ezer kilométeres távolság fölött — Megvan Odeszsza! — bizonyara a Fekete-tenger partján is ugyanígy örültek a szegedi képnek. Szűcs László, a dinamikus fiatal rendező. fején az állandó összeköttetést biztosító hallgatóval és vissza beszélő vei, intézkedik, utasít, irányítja a kamerákat: — Tessék: egy! Kettes! Vigyázz, nemsoká vége! Kivágod! Hátrafordul és ez a fordulat majd 200 kilométert jelent, mert a mögötte elhelyezett mikrofon Budapesttel, Pauló Lajos főrendezővel kapcsolja össze. — Kitűnő! Fog ez menni! Csak el ne kiabáld! — mindöszsze néhány szó jut az örömre, mert. a munka sodrában nincs megállás. Közben a barátság szálai is szövődnek a kollégák között. Jönnek az intervíziós láncon át a szépen megkomponált képek, s Szolovjov dala, a Pacsirták után hallani, amint a főrendező odaszól munkatársának, aki a közvetlen összeköttetést tartja Odesszával: — Mondd meg nekik, hogy nagyon tetszett, ezt nagyszerűen csinálták!... Igen. nagyszerűen csinálták Odesszában és Szegeden is. A kapcsolás, a kapcsolatok erősítése nagyszerűen sikerült: a televízió képláncolatában és a szívekben, a barátságban is. Simái Mihály fsf/étele Czillei és a Hunyadiak szer elmcspárja: Gara Mária (Demjén Gyöngyvér) és Hunyadi László (Szabó Kálmán) Megnyilt a londoni magyar filmhét Hétfőn Londonban, a National Film Theatre-ben ünnepélyesen megnyílt a magyar filmhét. Az egybegyűltek üdvözölték a filmhétre érkezett küldöttség vezetőjét, Pesta Lászlót, a Kulturális Kapcsolatok Intézetének alelnökét, valamint a küldöttség tagjait: Jancsó Miklós, Kovács András, Várkonyi Zoltán és Rényi Tamás rendezőket, Venczel Vera és Latinovits Zoltán színészeket, valamint Dósai Istvánt, a Hungarofilm igazgatóját. Ezután megtekintették Rényi Tamás Sikátor című filmjét. Kedd, '967. szeptember 26. DÉL-MAGYARORSZÁG 5