Délmagyarország, 1967. szeptember (57. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-24 / 226. szám

A Karcsi kalanclj i körül Sajnos, egyelőre nagyon kereset tudunk Balázs Béla odesszai időszakáról. Még azt ser.i, hogy pontosan mikor volt. Tartamaról maga Ba­lázs Béla azt irjH, 1040 tájt, amikor német nyelvű napló­jában visszapillantva össze­foglalja életének előző más­fél évtizedét, hogy két évig tartott. Egyéb élettrajzi ada­tokból úgy sejtjük, 1935—36 körül lehetett ez. Azt is tudjuk, hogy mindvégig szál­lodában lakott feleségével. Naplójából keserves küz­delmeire következtethetünk. A szovjet fővárosban megne­hezedett a helyzet, írásaival nem boldogult. Hogy leve­gőhöz jusson, írja, filmirás­sal kísérletezett. Megírta Kari Brunnerról filmjét, és mint művészeti vezető az odesszai filmgyárral kötött tzerödést megvalósítására. „Mindent erre a kártyára kellett föltennem'' — írja. „Ha ez is kudarcba fulladt volna, pályámat mint filmíró befejeztem volna. Akkoriban más út nem volt számomra." Lent Odesszában, „az olasz orbszok" e kedvességgel és gyöngédséggel teli, bájos vá­rosában — ezek is Balázs Bela szavai — keserves küz­delem várt rá. Egyik szúk csoport,, amely akkoriban a hatalmat kisajá­tította magának, s melyet két es fél évvel később összees­küvőként ítéltek el, meg akarta akadályozni Balázs Bélát filmje elkészítésében. Q azonban a filmgyár veze­tőinek, a szovjet filmügy ké­sőbb ugyancsak börtönbe zárt akkori irányítójának, Borisz Sumjatszkijnak (aki Eizenstcinnek is ellensége volt, sok tervét megakadá­lyozta) gáncsoskodása elle­nére is megalkotta filmjét. „Élet-halál harc volt ez szó szerinti értelembon.* Az egeszsege ls ráment: szive, amely tizenvalahány év múlva, 1340-ben halálát is okozta, akkor kezdett ki-ki­hagyni. „Ma már minden száz lépés után egy percig meg kell allanom. Beteg let­tem. De a film elkészült! Nem egészen úgy, ahogy képzeltem. Az éles drámai helyzeteket ki kellett húz­nom. De mégis. És egészen nagy közönségsikere létt Három hónapig ment Moszk­vában, négy hónapig Lenin­grádban. A vidéken még két év múlva is!" Visszhangja azonban nem volt a lapokban, sőt: had­Balázs BMa életónrk eddig Ismeretlen szakasza tárult flil must,' hajrvatékanak rendezésével. Az Orvegyétfil még 1951-ben a Magyar Tudományos Akadémia kézirattárába ke­rült hagyatékot F. Csanak Dóra vette gondosan számba és bocsátottá közre katalógusat. Ebből derül kl, hogy Balazs Béla Odesszában ls élt. I Andor kénvszerítette Balázs Bélát (Kritika, 1964. 1. sz.), s amelynek kemény hangne­me sokat sejtet az akkori légkörből. „A politikai rá­galmazás tovább folyt elle­nem — irta naplójában Ba­lázs Béla — és ebben az időben ennek fele se volt tréfa..." Ha tudjuk, hogy "öccsét, a jeles biológust, a szintén szegedi születésű Bauer Ervint (Kaffka Mar­git első férjét) ezekben az években tartóztatták le, ítél­ték el koholt vádak alapján, s fejezte be életét valahol Szibériában, megérthetjük Balázs Béla ijesztő helyze­tét. Kis híján nem jutott Kun Béla, Karikás Frigyes vagy Lengyel József sorsá­ra. „Védekeztem, s így, ellen­támadással, fönntartottam magam. Nagyon sokat tud­nék erről mesélni. (Noha mindezekről és az ezeket megelőző odesszai időmről egyszer még beszélnem kell.)" Erre többé nem került sor. Most nekünk kell Ba­lázs Béla odesszai két esz­tendejének történetét földe­rítenünk. Odesszai barátaink segítségére számítunk ebben a Szeged számára erkölcsi kötelességet jelentő kutató­munkában. PÉTER LÁSZLÓ járat indult ellene. Nem­csak a film. hanem a belőle már Odesszában írott gver­mekregénve (németül: Kari­eben, durrhhalten! 1936, oro­szul Derzsics. Karlusa! 1941, magyarul Karcsi kalandjai, 1945) miatt is. A filmet nem láthattuk, a regényt (sőt a folytatását Mikor Karcsiból Károly lett címmel) azotjban olvashat­juk. Nehezen tudjuk elkep­zelni, mibe kapaszkodtak tá­madói. Hőse. Brunner Ká­roly — akinek alakjában Balázs Béla, mint naplójá­ban írta, élő személyt. Ruth Fischert akarta megdicsőíte­ni egy tízéves berlini kisfiú, aki az illegális kom­munista mozgalomban részt­vevő édesanyja révén kerül szembe — még vidám játé­kai közben — a fasizmussal. Bujkálások, a Gestapo kin­zókamrái, a koncentrációs táborok szörnyűségei érlelik Karcsit Károllyá. Nem ismerjük a Balázs Béla ellen emelt vádakat, s csak akkor látunk mind­ezekben tisztán, ha majd az emigráció irodalmának rész­letes történetét föltárják. Mindenesetre Balázs Béla naplójából kiérezhető, hogy többről volt itt szó, mint irodalomról. Ismerjük azt a vitát már, amelyre Gábor FABOK GYULA DEZSŐ JÓZSEF NAPRAFORGÓK Emlékezés Pap Károlyra Most volna hetvenéves Pap Károly, a két háború közti magyar irodalom egyik legjelentősebb, novellislája, ha a fasiszták nem végez­nek vele. közvetlenül a fel­szabadulás küszöbén, halál­táborban. Váratlan és szinte társta­lan jelenség a magvar iro­dalomban, a szélesebb olva­sóközönség még ma sem is­meri eléggé, pedig a ma­gyar novella legavatottabb mesterei és újítói közé tar­tozik. Tüneményszerű föl­lépését Móricz Zsigmond el­ragadtatott szavai jellemez­hetik a leginkább: „Ügy it­tam írásait, mint élő for­rást, amely, amint feltör, sa­rat, követ, dágványt robbant ki, aztán elúszik é.s meg­tisztul és partjain mág gyö­nyörűséges rétek, s virá­gos kertek, nagyszerű tá­jak, s élő és tűzzel táplált emberi szörnyek látszanak". Első nagy művéről a bib­liai tárgyú Megszabadítottál a haláltól című füzérről írta Móricz ezeket a megrendült sorokat. Pap Károly e mü­vét i.s, csakúgy, mint novel­láinak nagyobb felét, át­itatják a vallásos elemek, de CSENDÉLET néha a csodavárás hangula­tának megidezese sohasem a babonaság igazolása. Hősei­nek gyermeki hite a meg­kövesedett dogmák, társa­dalmi formák elleni láza­dással párosul a küszöbön álló forradalmi változás val­lásos-legendás szimbolikáid előérzete. Annak az. írónak közvetett vallomása ez a forradalom mellett, aki a Tanácsköztársaság bukása után szabadcsapatot. akart szervezni az ellenforradalom megdöntésére, akit a terro­risták meghurcoltak, bör­tönbe vetettek. Példázatai­nak emberi hitele és erköl­csi igaza mindig vitathatat­lan. Mikáél. a Jézusra em­lékeztető Pap Károly-hős, elsősorban a fennálló társa­dalom ellen lázad, amint az. író szerint maga .Jézus is a „zsidó proletáriátus veze­tője volt". írásai szigorúan zárt szer­kezetűek, szinte zenei hatá­súak, nemcsak stílusukban, de egész fölépítésükben is. Nyelve egyszerű, közvetlen, a fölösleges díszítő elemek­től é.s az. élőbeszéd lazasá­gaitól egyformán mentes, mégis természetes áradású, egyéni és megvilágosító ha­sonlatokban gazdag. Pap Károly élete csupa küzdelem é.s hányattatás, akár kedves költőjéé, Cso­konaié. Bár a magyar iroda­lom legnagyobbjai álltak mellé, Móricz mellett Ba­bits Mihály és Németh László is, forradalmi múltja miatt minden hivatalos el­ismerést megtagadtak tőle, gyakran a mindennapi be­tevőre se futotta sovány jö­vedelméből. Felesége, az ugvancsak író Pap Károlyrré áldozatos segítségével tud­ta csak nagyszabású terveit megvalósítani. Novelláinak második cso­portja é.s Azarel című regé­nye élesen elüt. bibliai vo­natkozású történeteitől. Köz­vetlenül az író társadalmát, sötét, és gonosz előítéleteit ábrázolja: mintha egy má­sik Pap Károlyt ismernénk meg belőlük. A ketkedöt, a vall a tót, az emberi termé­szet gonosz hajlamaitól el­rettenőt. Legmegrendítőbb novellája az Irgalom, mely­nek kisgyermek hőse nem akarja megcsókolni csúfnak tartott nagyapját, végül „megkegyelmez" neki, d« mélységes gyermeki ügyet­lenséggel: „meg akarlak csókolni háromszor, mert ha meghalsz, az. isten is annyit fog megítélni neked". B. városában történt cí­mű nemrégiben kiadott gyűjteményes kötetéből az is, kiderül, milyen otthono­san mozog az író a szegény nép között. Erényüknek tartja, hogv a kiábrándult­ság. a hazugság, az álszent­ség tengerében még őszintén hinni tudnak valamiben, mint Csuromné is, aki „is­tenkáromló módon" a hábo­rúban elpusztult fia képmá­sát ismeri föl a falon lógó feszületen, erényüknek, hogy halálukig ragaszkodnak a munkához, mint a Kéz kór­házba dugott öreg parasztja. A negyvenes években elő­törő fasizmus rettenete mind radikálisabb irányba viszi az. írót. Sajnos, e korszaká­ból csak kevés müve ma­radt fenn. De- állásfoglalá­sát jól jelzi Illyés Gvula visszaemlékezése. „Nyilvá­nosság elé lépni most? Csuk olyan írásmüvei volt haj­landó — azzal is falraga­szon —, amely után mind­kettőnket agyonlöjjenek". Az. irodalomkritikusok megegyeznek abban, hogy Pap Károly új irányzat elő­futára volt: a novellát klasa­szikus szigorú formává ne­mesitette. kortársához. Gel­lért Andor Endréhez és Ta­mást Áronhoz hasonlóan egy lebegő, varázslatos „tündé­ri realizmus" megterem­tője. Megérdemli a mai olva­só figyelmét, szeretetét is. Életműve tiszta párlat. az emberi szellem diadalát hir­deti az elnyomó Horthy-fa­sizmus hatalmával szemben, B. NAGY LÁSZLÓ Varsa fmr« • • üss a szent kezére! Kocsor Gergely kedves nagybátyám szerint igencsak kopasz ember lehetett az. aki kitalálta: a szövetkezetekben kül­döttgyűlést érdemes tartani, mivel így nem kell annyi embert mozgatni, könv­nyen megvan a kellő létszám is, és így tovább. Majd pedig felemelt ujjal megál­lapította: ...és az okos vezetőség olyan küldötteket küldet, akik pásszolnak a ter­veikhez. Érted már. édes ecscm? ... Mi­vel ertettem is. meg nem is, így aztán nem bírtam kétvállra birkózni vélekedé­sét. Mert ő mindig helybeli, vagyis b o d­zási példázatot hozott fel, én meg Pest­ről hogvan érveljek véle? Dehát nincs olyan k'opasz-fej-ki találta bölcsesség, ku­néros ravaszság, hogy az igazság lézersu­gara át ne vágná ... Torzsa Pál olyan harminc év fölötti, csendes természetű, szavasincs gépkocsi­vezető a bod7.ási Gazdag téeszben. Benne is van a nagyrokonságban, de nem szo­kott véle tüntetni, így szem elé sem igen került eddig. Talán azért is ül ott minden küldöttgyűlésen, télen-nyáron, éjjel-nap­pal. Mivel ott se vették eddig szavát. Szűcs Lajos, aki a téesz könyvtárát me­rő könyvmániából ébrentartja, nemrégi­ben 6 emlegette megszokott nagy lelkese­désével Torzsa Palit, mert jó esztendeje ez a Torzsa-gyerek lett a legrendesebb olvasnia. Csakhát én tudtam: a paraszt­emberek közt mindig is voltak könyverek, kt ezért, ki azért. De valami oka mindiE is akadt a betűbe menekedesnek. A múlt­ban is, manapság is. Világos, hogy senkinek nem kötötték az orrára: ez történt Torzsa Pali eseté­ben is. Történt pedig, hogy egyszer Tor­zsa szállította a kosaras lányokat Gyulá­ra vagy hová, s az is tény, hogy az egyik ölnyi leány, a begyes Kankula Júlia be­ült mellé a vezetőfülkébe, mondván: ő a csapatkapitány, és úgy megbabonázta a nőügyekben mindössze alapfokú ismere­tekkel bíró tanyasi pilótát, hogy bizony majd a fának vitte az új kocsit. Nem volt ez nehéz Julikának, hiszen ö már a világot bejárta a híres bodzási NB Il-es kosaras lányokkal. Torzsa Pali viszont esztendők óta csak az országutat le.ste. És aztán ha szombatonként találkozgatott is .Julikával, mindig csak beszélgetett, mire Julika azt mondta elég korán, hogy le kell feküdnie, mert holnap mérkőzés lesz. Hét közben sose futott össze az útjuk, mert Pál napszámban járta-döcögte a járást, a megyét. Szóval amolyan idétlen­kedés volt ez. nem szó szerint vehető sze­relem. Azt köztudomásúlag a Gazdag té­esz elnökének végtelenül jópofa, agilis, mindenre kapható és valamelyik ifjúsá­gi mozgalomban buzgólkodó fia, amaz ifj. Asó Máté gyakorolta. Hogv melléke­seri nős volt, gyereke is nyújtogatta utána este a kezét, nem túlságosan okozott ál­matlan éjszakát neki. Tény viszont, hogy jótékony ifjúsági aktivisták megsúgták a pilótának: amig ö passzalga t, adogat a labdával, addig más régen kosarat szo­kott dobni Julikának. Több se kellett: Torzsa Pál váratlanul bizonyságot szer­zett. aztán a maga csendes módján véget is vetett az ügyletnek. Többet Kankula kisasszonyt, bármennyire is hangoztatta, nem eresztette a pilótaülésre, és felirat­kozott olvasónak Szűcs I^ajos könyvtárá­ba. Eztán is eljárt a küldöttgyűlésekre. Továbbra sem szólalt fel, csak figyelt, fi­gyelt. s időnként noteszébe, ahová n meg­tett utnit mindig feljegyezte, valami dol­gokat felfirkantott. Az egyik téli délutánon, amikor már a városlakók szedelőzködtek a hazaautó­zásra. az elnök behívta magához Torzsát. A vén Ásó mindenkihez kedves, figyel­mes, csupamosoly, szintén fürge ember, akár a fia, pedig túlvan a hatvanon, úgv látszik a kertészkedés, a sok piacozás mind « mai napig legényes erőben tar­totta mégis, hát Torzsát is így fogadta. Kezébe nyomott Palinak egy menetleve­let. majd megbízólevelet, egy átvételi bé­lyegzőt. miegyebet, s szóban ezeket tette hozzá: — Torzsa fiam. bizalmi megbízatást kell teljesítenie, hallia-é, holnap reggel­től kezdődően. Elmegyen kocsijával, tud­ja, Veszprém megyébe, a Bakonyha. Eh­hez meg ehhez az erdészhez, ide 'meg ide. Rajta a papíron. Ott felnakodik a kocsira olyan fát. ami ott van, ami ki van válo­gatva. Aláírja az átvételi elismervényt, lebélvegzi, satöbbi. A fát hazahozza. Mert ez itt. úgy kell. mint a pápa fejére az aranycsákó. Ezeket a fákat várja a ser­teskombinátunk. Értve? Iparkodjon, Tor­zsa fiam, ho© mielőbb megforduljon. Fa nélkül pedig ne i.s lássam. Tudja, ez olyan jutányos fa, ezt mi protekcióval kapjuk. Azért is jobb, ha mielőbb itt van. Érti? No, vigyázzon magára, a ko­csira, isten istein ... Szóval rendes ember azért ez a vén Asó, gondolta Torzsa, ahogy kilépett az irodaajtón. Különb ez, mint az a nőkun­csorgó fia, akit az ég tudja, hová szip­pantott már el a csélcsap természete. Lám, az öreg mi mindenfelé össze nem bóklíssza a mindenséget, hogy a mi té­eszünknek meglegyen minden szükségese. Pedig ho© miket szájalnak erről a vén emberről is! Ho© szent, szent, de azért maga felé hajlik ennek is a keze. Hogy ez is csak güzül, ez is csak szerez, í©, úgy. Lám, fel sem érik ésszel a népek, hogy honnan hozat most is fát, a közös­npk. kérem, mert ez í© jutányos, olcsóbb, egyszerűen fölösen behozza a fuvart. Az ember ilyenkor még a munkae©séggel ki nem fizetett fáradságot se sajnálja any­nyira, gondolta' Torzsa Pál, már az ud­varon ballagvH. Aztán innen hívta vissza Ásó, az ud­varról. — Ja, most jutott az eszembe, Pali­kám. Megkértek, fiam. ho© odamenet ne lesven üresjárata, elfuvaroz négy-öt bú­tort, miegyebet. Itt van a cucc a gyűléste­rem elején. Ezt a papírt írassa alá az át­vevővel, hogy számfejthessük a költsége­ket. Majd hozza vissza. No, mindjárt megmutatom, jöjjön ... — mondta az el­nök, és megmutatta, melyik bútort szállít­sa el az üresjáratban. Hát már esteledett, amikor Veszprém­ben megállt az adott cím előtt, s többszö­8 OLl-MAGY ARORSZAG Vasárnap, 1957. szeptember ZL

Next

/
Thumbnails
Contents