Délmagyarország, 1967. szeptember (57. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-24 / 226. szám

A látszólagosan fordított értékrendek Az új gazdasági mechanizmus alapelvei, a gazdaságirányítás új rendszerének legfontosabb kérdéseiről hozott állami határozatok ma már széles körben ismertek, illetve megismerhetők, mert a Csongrád megyei pártbizottság összegyűjtötte az eddig megjelent döntések és kormányrendeletek közül azokat, amelyek leginkább közérdeklődésre tarthatnak számot, megfelelő magyarázó szöveggel ellátta és a közeli napokban valamennyi pártvezetőségünk rendelkezésére bocsátja. Ezáltal megkönnyíti a tájékozódást az új intézkedések és rendeletek körében. A szakembereknek, a vezető beosztásban dolgozóknak saját munkaterületükre vonatkozóan minden rendeletet, intézkedést alaposan, a gyakorlati alkalmazás igényével kell tanulmányozni. Enélkül nem tudnak eredményesen dolgozni. Közismert, ho© 1968. január 1-től országunkban lénygesen megváltoznak a társadalom anyagi szükségleteinek kielégítésére hivatott vállalatok működési, gazdálkodási feltételei. A társadalomnak azonban anyagi szükségletein kívül szellemi szükségletei is vannak. Ezeknek kielégítését sok vállalat és intézmény szolgálja. Ezek a vállalatok és intézmények (közgazdasági szemszögből minősítve) részben termékeket (könyveket, folyóiratokat, lapokat, filmeket, hanglemezeket stb) állítanak elő és hoznak forgalomba, részben nem anyagi szolgáltatást végeznek (színházi előadásokat, filmvetítéseket, koncerteket szerveznek stb.), végül oktatási, népművelési feladatokat látnak el. Indokolt megkülönböztetni a kulturális-művészeti szolgáltatás, a népművelés, az oktatás területeit a következők szerint: a) A kulturális-művészetl szolgáltatás körébe tartozik: a filmgyártás és forgalmazás, a moziüzem, a hanglemezgyártás és forgalmazás, a könyvkiadás és terjesztés, a képző- és iparművészet, a színjátszás, a zenei intézmények, irodalmi, képzőművészeti alapok stb. b) A népművelés körébe tartozik: ismeretterjesztés, könyvtárak, kultúrparkok, klubok, levéltárak, művelődési házak és otthonok, múzeumok. c) Az oktatás körébe tartozik: alsófokú oktatás (óvoda, általános iskola, ©ógypedagógia) ©ermek- és ifjúsá©édelem; középfokú oktatás: középiskola (szakközépiskola), szakmunkásképzés; felsőfokú oktatás: egyetemek, főiskolák, felsőfokú technikumok és intézetek, különböző fokú tanfolyamok stb. A művelődési területeket a jövőben ebben a csoportosításban kell kezelni — ahogyan ezt a Társadalmi Szemle legutóbbi számában Bállai László összefoglalta —, ho© ne zavarjuk ösz6ze a gyakorlati irányító tevékenységünket és mindent a helyén tudjunk kezelni. Minthogy a kultúra és a gazdaság kölcsönösen összefüggnek e©mással, a gazdaság működési mechanizmusának megváltozása a kulturális életet sem hagyja érintetlenül. Lehetetlen e© rövid ismertetés keretében mindent vázolni, amit az új irányítási rendszer bevezetése előidéz a művelődés területén. Mindössze néhány fő vonást emelünk ki a kulturális szolgáltatás és a népművelés területeiről. A szocialista kultúrforradalom követelményeinek megfelelően a kultúra állami dotálása továbbra is megmarad. S a dotáció a nemzeti jövedelem növekedésének arányában a jövőben is növekszik. Viszont 1968-ban a korábbi évek dotációjának színvonalán maradunk, tehát nem csökken, de dem is növekszik ez az összeg jövőre. Ám az állami támogatást a következő évben már jobban hozzá kell igazítani kultúrpolitikánk ésszerűbb, célszerűbb szolgálatához. S ennek előkészítése a mostani év utolsó ne©edében történik meg. Közgazdasági, gazdasági -eszközök útján jobban előmozdíthatjuk kultúrpolitikai céljaink egészségesebb érvényesülését, mint ahogy az a múltban történt Hogyan értendő ez a ©akorlatban? Vegyük a színházat. Kialakul majd az eddigi állami dotáció megtartásával a színházat igazgató városi tanács és a színház igazgatóságának lényegesen nagyobb önállósága, felelőssége a műsorpolitikáért és a gazdálkodásért egyaránt. A színház igazgatásága kultúrpolitikai elveinek alapján továbbra is elkészíti évi műsores gazdálkodási tervét. A szocialista kultúrpolitika célját kimutathatóan jól szolgáló művekre felhasználja az állami dotációt. Elsősorban ilyen színdarabokhoz, műsorokhoz szervez munkásparaszt-bérleteket, ifjúsági előadássorozatokat stb. Ezt a kezdeményezését minden valószínűség szerint az állam elsősorban dotálja. Viszont a közönség ízlésére ugyan nem káros, szórakozást nyújtó előadásoknál (például az operettek esetében) magasabb helyárakkal operál. Ily módon fordított értékrend keletkezik: az igényesebb műélvezés a fogyasztó részére olcsóbb lesz, mint a kevésbé igényes, mert az állam átvállal a jegyárakból. Ha a mozielöadásokat vesszük, itt is azonosak az elvek, mint a színháznál, csak a probléma bonyolultabban jelentkezik. Sok filmszínházunk jelentéktelen, ráfizetéssel dolgozik. Másrészt vannak olyan községek, ahol a művelődési otthon üresen áll, ugyanakkor nincsen megfelelő mozihelyiség, de a községi tanács nem engedi be a művelődési otthonba a mozit, mert az más céghez tartozik. , A szocializmus kultúrpolitikáját szolgáló magas fokú eszmei és művészi értékű filmeket az állam dotálja, míg a közízlésre nem károsokat (olyasmiket, mint például a Cicababák) nem finanszírozza. Ez valamelyest a jegyármozgásban is kifejezésre jut. A moziüzemi vállalat ezek után rákényszerül a komolyabb közönségszervezésre az államilag dotált nagy értékű filmeknél, ez kultúrpolitikai érdekek mellett anyagi érdeke is, mert ezek gazdaságilag többet hoznak, mint az úgynevezett kommersz filmek. Itt is jelentkezik tehát a fordított értékrend. A drágábbhoz, értékesebbhez olcsóbban juthat a közönség, mert az állam ezt elősegíti. Elkerülhetetlenül szükség lesz moziüzemeink látogatottságát felülvizsgálni a rentábilitás elvei alapján. És el kell határozni, hogy mi legyen néhány filmszínházzal, megtartja-e a moziüzemi vállalat vagy pedig felajánlja a községnek, a társadalmi szervnek vagy más faktoroknak, va© egyenesen javaslatot tesz, hogy a pajtaszerű piszkos vetítőhelyiségeket szüntessék meg. Ebben az esetben is a kultúrpolitikai és gazdaságpolitikai érdekek összhangjának megteremtéséről van szó. Vizsgálatra szorul ilyen esetekben a környék televíziótelítettsége, vagy a televízióhiány megállapítása, a mozgó vetítőgépek (művelődési autók) működésének más módon történő felhasználása. A könyvkiadási politikában is általában a fordított értékrend szerepel: a jó műalkotások elnyerik az állam anyagi támogatását, hogy ezek a fogyasztókhoz megfelelő áron kerüljenek, míg a közömbös, kultúrpolitikánkra, etikánkra ugyan nem ártalmas, de eszmei, esetleg művészi értéket kevésbé képviselő könyvek nem részesülnek állami támogatásban. Ezeket a fogyasztó magasabb áron kapja. A könyvárak differenciáltságában szintén realizálódik a kultúrpolitika és gazdaságpolitika összhangja. Fontos kérdés számunkra a látszólagosan fordított értékrend megértetése a közönséggel. Ugyanis a gazdaságban (például a kereskedelemben eddig is és a jövőben is) ennek fordítottja történik: a jobb minőségű gép, ruha, cipő, magasabb áron kerül forgalomba, mint a gyengébb minőségű. A minőségi különbségek és az árak egyenes arányban állnak egymással; ami jobb minőségű, az drágábban kel el a piacon. A művelődési területek közül néhány helyen pedig éppen ellenkezőleg alakulnak a dolgok: a tartalmasabb, az eszmeileg, esztétikailag jobb művek, tehát az értékesebbek, a drágábbak (színdarabok, filmek, könyvek stb.) alacsonyabb áron kelnek el, míg a gyengébbek, a tartalmilag, eszmeileg nívótlanabb művészi alkotások esetében a fogyasztóra hárul a teljes költség. Ennek a helyzetnek a megértetése kultúrpropagandánkra hosszú időre szóló nívós munkát hárít, mert a gazdasági élet értékrendjével látszólag fordított arányban alakuló értékeket az első időben kevésbé érti meg a „fogyasztó". A vásárló úgy gondolkozik: hogyha ez a könyv drágább, biztosan jó. Ha ennél a filmnél egy forinttal magasabbak a helyárak, mint a tegnapinál, akkor biztos, hogy ez a jobb film. Hiszen ilyen értékrenddel találja magát szembe a piacon, az üzletben, stb. Miért értené meg ennek a fordítottját az említett esetekben. A véglegessé váló rendelkezések megjelenése után e kérdésekre ismételten visszatérünk. Van egy lényegesnek látszó kérdés, amely összefügg az előbbiekkel. Ez a kultúra úgynevezett kommercializálódásának veszélye. Miből tevődik össze e veszély várható lehetősége? Abból, hogy — az elmaradottabb rétegek ízlésének nyomására — esetleg a kultúrpolitika gyakorlati alkalmazásával foglalkozók az elmaradottabb tömegek kultúrigényéhez igazítják elgondolásaikat, mert úgy vélik, abban találják meg jobban gazdasági számításukat. Figyelembe kell itt venni a látszólagosan fordított értékrenddel szembeni értetlenséget, a tartalmasabb, gazdagabb eszmeiséget nyújtó kultúrtermékek megértetésének, élvezésének szűkebb körű igényét, ami annyit jelent, hogy a könyv, színház, film esetében a közönség jelentős része inkabb szórakozást, ismert, megszokott dolgokat szeretne kapni. Nehezebb megszervezni például egy ifjúsági bérletet, munkás-paraszt-bérletet Hódmezővásárhelyen, Makón, Szentesen vagy Csongrádon, mint előadni a Csárdáskirálynőt. (A Szegedi Nemzeti Színház igazgatójának figyelemre méltó a megjegyzése: színházában az eszmei, művészi értékek semmilyen értelemben és semmilyen hatásokra nem csökkennek a jövőben sem.) A film forgalmazásánál is ez a helyzet; a művészi, jó filmek széles körű ismertetése, az ilyen filmekhez nagy közönség biztosítása nehezebb, mint bevetni a kommersztekercset (a Cicababákat, hogy példánknál maradjunk). A könyvkiadásnál —' Tiszatáj—Magvető — ennek kisebb a veszélye, mert az írók nem tiszavirág életű műalkotásokra törekszenek a délvidéken sem. Bár ez a veszély itt is jelentkezhet. A kultúra elkommercializálódásának elkerülését — hosszú távra szólóan — a közönség kulturális, esztétikai igényének sokoldalú és tervszerű fejlesztésével lehet megakadályozni. Ennek elodázhatatlan szükségességére már most érdemes felhívni az általános és középiskolai tanárok, a főiskolák, egyetemek tanszékeinek és valamennyi kultúrmunkás figyelmét. Hasonlóképpen szükséges felhívni a társadalmi szervek — szakszervezet, TIT, KISZ — figyelmét is. A jövőben már más módon és hatással jelentkezik a közönség ízlésének formálása, mint eddig. Kisebb értékű aggály, ho© e cikkünkben említett művészeti ágaknak olyan problémái keletkeznének, amelyek a kommercializálódással ellentétes tendenciákat hordoznának. Nevezetesen, hogy a közönség igényétől és ízlésétől elrugaszkodott műsorpolitikát alakítanának ki. Ez a veszély azért kisebb, mert színházunk, moziüzemi vállalatunk, könyvkiadásunk stb. nagyon is jól érzékeli a mai tömeges méretű kullúrigényt abban a közegben, amelyben dolgozik. Természetesen azok részére, akik a kulturális igény tekintetében magasabb fokon állnak, lehetne olyan megoldást találni, mint amilyet Budapesten kísérelnek meg az úgynevezett „zsebszínházak" megnyitásával és olyan filmbemutatókkal, amelyek nem kerülnek a nagyközönség elé, mert esetleg bemutatásuk érdektelenségbe fulladna. Persze a tömegkultúrával foglalkozó szervek, intézmények, művészeti ágak vezetőire hárul az. hogy kultúrpolitikánkat és gazdaságpolitikánkat úgy egyeztessék, hogy ne iktatódjék ki a szórakoztatás kedvéért a színvonal a valóságos eszmei; művészi érték. A gazdasági tényezőket ugyanis mérik, számontartják és megkövetelik. A kultúrpolitika hatását azonban nem lehet forintokban, nyereségben vagy deficitben kimutatni. Az e területeken dolgozó kommunistáknak, pártszervezeteknek mindenütt igen nagy a szerepük és felelősségük abban, hogy kultúrpolitikai elveink érvényesüljenek ezekben a művészeti ágakban, ezeknél a vállalkozásoknál, illetve vállalatoknál. -BCsak néhány elvi vonását említettük meg a gazdaságirányítás és a művelődési élet összefüggéseinek. Csak azokat, amelyek nálunk, az e területen dolgozó vezető ember számára a legkézenfekvőbbek. Ezek elvek, megformálásra kerülő elgondolások, nincsenek még törvényes formába öntve. A gazdaságirányítás reformja kapcsán kialakított elvek a kulturális életre vonatkozóan is megvannak és ezek egyértelműek; a kulturális életünk állami dotálása nem csökken, nem törekszünk önellátásra, a szocialista kultúrpolitikát nem rendeljük alá a piaci igényeknek. Gazdasági eszközökkel mindinkább befolyásoljuk és célszerűbbé tesszük kultúrpolitikai elveink jobb érvényesülését. Apró Antal Újvidékre látogatott Apró Antal, a Minisztertanács elnökhelyettese szombaton Újvidéken megtekintette a nemzetközi vadászkiállítást és a vadászati-halászati vásárt. Rudi Kolak, a Jugoszláv Szövetségi Végrehajtó Tanács (kormány) alelnöke a péterváradi erőd szállodájában díszebédet adott Apró Antal tiszteletére. Vietnami államférfiak köszöntő távirata Ho Si Minh, a Vietnami Dolgozok Pártja és a Vietnami Demokratikus Köztársaság elnöke, Truong Chinh, a Nemzet©üiés állandó bizottságának elnöke és Pham Van Dong miniszterelnök táviratban fejezte ki köszönetét Kádár Jánosnak, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága első titkárának. Losonczi Pálnak, az Elnöki Tanács elnökének és Fock Jenőnek, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnökének a Vietnami Demokratikus Köztársaság kikiáltásának 22. évfordulója alkalmából küldótl jókívánságaikért. Nguyen Duy Trinh, a VDK külü©minisztere Péter János külü©miniszternek mondott köszönetet a vietnami nemzeti ünnep alkalmából kifejezett jókívánságaiért. Tisztavató ünnepség Tegnap délelőtt a Zrínyi Miklós Katonai Akadémián ünnepélyesen kiosztottak az idén végzett hallgatók diplomáit. Az ünnepi eseményen részt vett Czinege Lajos vezérezredes, honvédelmi miniszter, az MSZMP Politikai Bizottságának póttagja, akit érkezésekoi katonai tiszMetadással fogadta'Tájékoztatc az NDK nagykövetségén Heinz Knobbe, az NDK budapesti na©követségénck ideiglenes ü©vivője szombaton baráti beszélgetésen tájékoztatta a magyar sajtó képviselőit az NDK népi kamarájának harmadik ülésszakáról és az azon megvitatott kérdésekről. Elmondta. ho© a tanácskozás napirendjén szerepelt a Magyarország és az NDK között megkötött barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződés rati" '-"'Míi-ól szóló törvényjavaslat is. Ezzel kapcsolatosan megje©ezte, hogy a szerződés lényegesen hozzájárul az európai békéhez. Az ülésszakon aláhúzták, ho© a szerződő felek közolt teljes az e©etértés az európai biztonság kérdésében és abban, hogy a tartós európai béke legfőbb akadálya Bonn kizárólagos képviseleti igénye. A továbbiakban Knobbe részletesen ismertette Willi Stoph miniszterelnök Kiesinger kancellárhoz. intézett szeptember 18-i válaszlevelét. (MTt) A lakosság érdekeinek védelme nagyobb szerepet kap Táiéhoztató a K/VLB inunká/áról A gazdaságirányítási rendszer reformja újabb feladatokat ró a népi ellenőrök negyvenezres táborára, tájékoztatta szombaton dr. Dabrónaki Gyula, a Központi Népi ellenőrzési Bizottság elnöke az újságírókat. Ezért már most, az előkészítés időszakában arra törekszenek, hogy támogassák a helyes elképzeléseket, intézkedéseket, s megakadályozzák azok mesterkedéseit, akik a lakosság, a népgazdaság rovására akarják érvényre juttatni egyéni vagy csoportérdekeiket. A KNEB és a területi népi ellenőrzési bizottságok idei vizsgálatai szinte a népgazdaság minden területét érintették. Átfogó programot dolgoztak például ki a vízgazdálkodás helyzetének felmérésére és felmérték többek között azt is, hogyan töltik be hivatásukat a mintegy 210 000 dolgozónak otthont nyújtó munkásszállások. Dr. Dabrónaki Gyula a továbbiakban hangsúlyozta: a gazdaságirányítási rendszer reformjáról szóló pártés kormányhatározatok előírják, hogy a népi ellenőrzés is kísérje figyelemmel a fogyasztói árak, a termékek minőségének alakulását, s őrködjék a lakosság érdekeinek védelmén. A fővárosi és a megyei területi népi ellenőrzési bizottságok mellett már az idén csoportokat alakítottak a feladatok megoldására. Tapasztalataik nyomán a népi ellenőrzési bizottságok már eddig is több részletes, illetve célvizsgálatot végeztek. A különféle vegyes iparcikkekben tartósan jelentkező hiányok okainak vizsgálatát azért határozta el a KNEB, ho© közreműködjék a központi, illetve helyi árualapok növelésében. A tájékoztatón szó esett arról, ho© a népi ellenőrzés szervei az idén hat hónap alatt körülbelül 1800— 2000 panasszal és bejelentéssel foglalkoztak. Ezek 70—80 százaléka közérdekű volt. Hangsúlyozták, hogy a KNEB és a területi bizottságok munkájában a jövőben is fontos helyet foglal majd el a lakosság bejelentéseinek, panaszainak vizsgálata. A gazdaságirányítás reformjával megnövekvő feladatokat a jelenlegi szervezeti keretek között kívánják ellátni úgy, hogy növelik munkájukban a társadalom szerepét és szorosabb kapcsolatot tartanak az ellenőrzésre jogosult állami, társadalmi, illetve szövetkezeti szervekkel. Ezzel egyidejűleg még nagyobb helyet kap tevékenységükben a lakosság érdekeinek védelme. Növelik a lakosság szociális és kulturális helyzetével foglalkozó vizsgálatok számát, folytatják a társadalmi tulajdon védelmével, továbbá az állami élet egyes területei® előforduló bürokratikus jelenségek feltárásával és megszüntetésével kapcsolatos ellenőrzéseik sorozatát is. (MTI) ro. 1967. szeptember 21. 0ÉL-MAGYAROR5ZA9 «*