Délmagyarország, 1967. szeptember (57. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-20 / 222. szám

fiz oiaj és a gáz nyomában Lekanyarodtunk a közút fiPftlnCTIlCnlf I ténetet elmondtam Tenkei Lekanyarodtunk a közút aszfalt szalagjáról, s a kuko ricaföldeket borító pára mö­gül egyszeriben elővillant a fúróberendezés acélteste, ahol a sárgasisakos emberek dol­goznak a vasszerkezetei® között A kutatófúrás mun­kásai. — Megérkeztünk! — Jöj­jön, „szemrevételezzük" a mai kőzetmintáinkat — in­vitált Tenkei Sándor geoló­gus. Maroknyi anyag Jóformán csak a szája mozgásából tudtam olvasni a dübörgő kompresszorok mellett. A geológus amolyan konyha stelázsifélére muta­tott; a polcokon kis föld­vagy homokkupacok álltak. Ezek a mélység követei — mondta Tenkei Sándor. A szemre szinte egyforma fe­kete színű maroknyi anyag a laikusnak nem mond sem­mit — a geológus olvas a kőzet titkaiban. — Látja, ott az apró ka­vicsszerű darabkákat. Ezek jelzik a kvarcit réteget. Itt elértük a tároló szerkezetet, a konglomerátumot. Előkerül a főfúrómester. Nagy Lajos is. Mutatja a berendezés naplóját, amely­ben minden elért méternek benne van a története. A legfelső lapon ez áll: szep­tember 8. — Algyő — 51-es berendezés. Balra hosszú számoszlop, ez jelzi az elért métereket. Olvasom; 2480. jobbra — 29 perc — azaz ennyi idő alatt fúrtak 1 mé­tert. Aztán 2481. 2482, már 32 perc. tovább 36 perc ... A hozzáértő ebből megtudhat­Geológusok között ja: hamarosan befejeződik a mélyítő munka. Közel van a fúrás végcélja. A barakképület egyik kis asztalán üvegek, kémcsövek állnak. Tenkei Sándor gyors kísérletre készüL Az egyik lapos üvegből acetont önt a kőzetmintára, A kémcsőben a folyadék színre is olyan lesz, mint a tej. összenéz­nek az emberek. És Tenkei Sándor már mondja: gázt találtunk. — Az már biztos, hogy itt földgáz lesz. A nap­lóba már alig jegyeznek ezután. A geológus újra meg­szólal: — Nagy elvtárs, haladja­nak még két métert, azután öblítsenek. Utána mehet a magfúró, mintát veszünk, — főfúrómester azonnal moz­dul s néhány perc múlva a csigasor emelni kezdi a fúrószárat... Fel berreg az autó motorja, indulunk a geológusok „fő­hadiszállására". „Üj fogalmakat hoztunk" Nemrég megkérdeztem egy embert, hogy tudja-e, mit csinálnak errefelé a geológu­sok. Bizonytalanul válaszol­ta: talán azt, mint a bioló­gusok. Csak nem rovarokat, hanem különböző köveket, meg mindenféle ásványi anyagot gyűjtenek. Míg Do­rozsmára értünk, a kis tör­ténetet elmondtam Tenkei Sándornak is. Nem mosoly­gott rajta. — Ujak vagyunk mi itt, új szakmát, új fogalmakat hoztunk. Nem lehet csodálni; még nem tudnak bennünket hová tenni, és főleg azt nem tudják, milyen emberek va­gyunk mi, akik megkeresik az olajat meg a gázt a föld­ben... Munka és jó szavak ^-s. rvk- «7:n ©sí ír mnstaná- tnssá&ii munkát., akik mint- Nvilván iffa7.nk van abban Leningrád —Szeged Ünnepi munkásőrgyűlés a ruhagyárban Tegnap délután a Szegedi Ruhagyár művelődési ter­mében ünnepi gyűlést tar­tott a szegedi Gera Sándor munkásőr zászlóalj IV. szá­zada a közelgő fegyveres erők napja alkalmából. A gyűlésen részt vett minden olyan vállalat párttitkára és igazgatója is, amelynek dol­gozói ebben a században munkásőrök. Az ünnepségen ott volt Ozvald Imre, az MSZMP Szeged városi vég­rehajtó bizottságának tag­ja, a pártbizottság osztály­vezetője is. A munkásőr zenekar el­játszotta a Himnuszt, majd Peták József munkásőr megnyitója után Babinszky László, századparancsnok mondott beszédet Ezután a vállalatok, intézmények megbízottai jutalmakat ad­tak át a munkásőr dolgo­zóiknak. A Béke utcai álta­lános iskola úttörőinek ne­vében Altorjai István csa­pattitkár köszöntötte a szá­zadgyűlést. Az Internacio­nálé hangjai után a mun­kásőrök uzsonnán látták vendégül munkahelyeik meghívott képviselőit Tenkei Sándor fiatalember. Diplomáját Leningrádból hozta, hat évvel ezelőtt — A mi tudományunk rengeteg tapasztalatot és is­meretet követel. A legszük­ségesebbeket én a világ má­sik végén gyűjtögettem, az iskolapadból egy expedíció­val egyenesen a Karakum­sivatagba utaztam, öt hóna­pig dolgoztam a Jenyiszej folyó medencéjében, az Alsó­Tunguzka folyónál. Földtani kutatás volt a feladatunk, nekem pedig ez a diploma­munkámat jelentette. A Szovjetunió földje után meg­ismertem hazánkét is. előbb Dél-Somogyban, majd Nagy­lengyelen dolgoztam, míg végül „vándorutam" ide, Szegedre vezetett. Amit jó néhány ezer kilométerrel arrább tanultam és megis­mertem, azt itt is jól hasz­nosítom. Kitűnő bizonyítvány Dorozsmán minden dél­előtt valamennyi szegedi geológus találkozik egymás­sal és vezetőjükkel, Somfai Attilával. Minden délelőtt napirendre kerül az elmúlt huszonnégy óra összes ered­ménye és eseménye. A szobában térkép függ a falon. Apró, színes papír tornyocskák mutatják, hol dolgoznak az olajbányászok. A rózsaszín kutatófúrást, a kék lyukbefejezést, a sárga javítást jelent. Hamarosan már laboratórium is segíti a munkánkat Szegeden. Azt mondják, a szegedi medence kútjai „nem csap­ták be gazdáikat". Előre tud­iák, honnan jön az olaj és honnan gáz. Nincsenek vá­ratlan. hivatlan események sem. Ez ta'án szerencse? Nem a szegedi geológusok kitűnő bizonyítványa' Matkö István S ok szó esik mostaná­ban az anyagi érde­keltségről; méltó he­lyükre kerülnek a köztudat­ban is meg a vállalati élet­ben is a prémiumok, része­sedések és egyéb ösztönzők. Szükség van erre a szeref)­meghatározásra, hiszen új gazdaságpolitikánk egyik sar­kalatos elvéről van szó. Olyan elvről, amely haté­konyabbá teheti a termelés új vonásait, jelentősen hoz­zájárulhat az egyes üzemek, s ezáltal egész gazdaságunk fejlődéséhez. Eddigi és jövendő fejlődé­sünkben azonban munkál egy másik, nem kevésbé fontos hatóerő, amelyet er­kölcsi ösztönzésnek szoktunk nevezni. Morális vonatkozá­sokról lévén szó. ezt nem le­het rendszerbe foglalni, ösz­szegezni, kiutalni, sokkal bonyolultabb, problematiku­sabb annál, sokkal inkább emberhez kötött, jellemből fakadó. Ezért is bújnak el némelyek az „én szakember vagyolc és nem pszichológus" kényelmes hangoztatása mö­gé, nemtörődöm vagy rideg magatartásukat mentegetve. Még sok' hasonló kibúvó akad — ezek megkeresésére ugyanis nem sajnálják a fá­radságot —, de mindben csak részigazság van, egy­oldalú felfogása ennek a kér­désnek. A szocialista társa­dalom pszichikai-morális vo­natkozásban éppúgy egyre nagyobb célokat tűz maga elé, mint a gazdasági vagy más területeken. Még egy sőt is ide kívánkozik — hisz végső soron minden az em­berebb emberért van. A közösségben formálódó em­bert szolgálják gazdasági célkitűzéseink, neki szól az új mechanizmus egész bo­nyolult rendszere is, amelyet az anyagi értékek megte­remtése mellett a morális értékek növelésére, kamatoz­tatására is felhasználunk. Helyénvaló hát, hogy erre is, arra is ráemeljük' a reflek­torfényt, — Én is a piacról élek — szoktak mondani. Most, ami­kor fokozottabban érvényre juttatjuk a piacot, a gazda­sági élet különböző mozgá­sait. nem árt hozzátenni: azért nem mindent pénzért tesznek az emberek. S nem­csak a kommunistákra, a mozgalmi aktivisták leg­jobbjaira gondolok itt, nem­csak azokra, akik napjukat éifélig megtoldva, meggyőző­désből végeznek nagy fon­tosságú munkát, akik mint­egy belső parancsra állan­dóan és fáradhatatlanul dol­goznak a közösségért. Ez vonatkozik minden becsüle­tes dolgozóra is, társadal­munk, jövőnk megannyi szorgalmas építőjére. S ahogy a munka tisztességéhez ná­lunk hozzátartozik az anyagi megbecsülés, erkölcsi elisme­rést is érdemelnek ezek az emberek; a borítékolt és bo­rítékon kívüli juttatások mellett környezetük, veze­tőik és az egész társadalom tiszteletére is rászolgálnak. E nnek a megbecsülés­nek a kifejeződése ezerféle lehet. S le­gyen is ezerféle; egy okle­vél szimpla átnyújtásával nem érhet véget a vezető számára ez a fajta „köteles­ség". Az már maga is baj, ha külön és nehéz köteles­ségnek tekintik, erőltetetten, mesterkélten, a leereszkedés­től nem mentesen csinálják. Megfigyelhette akárki: az emberek azokat a felettese­ket szeretik, akik nem „meg­játsszák", hanem élik a hoz­zájuktartozást, akik ember­séges, megértő, segítőkész légkört tudnak maguk körül teremteni. Közelebbről: azo­kat, akik nemcsak szakmai tekintélyek, hanem a szocia­lista magatartási normákat is példázzák a maguk poszt­ján. „Kenyér, szabadság, mun­ka és jószavak" — a költő szerint egyaránt kellenek a dolgos tömegeknek. S az em­berséges szót nyilván nem egy-egy napi jócselekedelben lehet jóváírni — az egész vezetési stílusban szükség van rá. Pártunk és kormá­nyunk , nagy erőfeszítéseket tett és tesz az állampolgár jó közérzetéért. A gazdasági vezetőknek, akik a mi álla­munk funkcionáriusai is egy­ben, a maguk helyén szin­tén nagy fontosságot kell en­nek tulajdonítani, hisz a jó közérzetbe nagyon sok mun­kahelyi tényező is beleját­szik. Szerencsére számos helven már nyitott kapukat dönget ez a kívánság. Beszéltem vezetőkkel, akik esküdtek rá. hogy szóbeli prémiumokkal is „meg lehet venni" az em­berek szívét, lelkesedését. Nyilván igazuk van abban is, hogy a kétféle ösztönzés akkor a legszerencsésebb, ha együttesen, egymást felerő­sítve hatnak az üzemben. Ha a jó szóért, segítő taná­csért, eligazításért nem hi­ába kopogtat a beosztott. Ha a vezető magatartása, érdek­lődése nem a függést, hanem az együvétartozást hangsú­lyozza a munkapad melletti beszélgetések alkalmával. Ér­zékeny anyag az ember, jól­esik neki, ha a teljesítményt párban kíséri az értékelő fi­gyelem, ha nem mérik fuka­ron az érdemhez a dicsére­tet sem, sőt megtalálják a módját, hol, hogyan, mikor adhatnak nagyobb súlyt az elismerésnek. Ezek már va­lóban pszichikai vonatkozá­sok is: mindenki örül a jól végzett munkának, sikeresen megoldott feladatnak — ez az úgynevezett siker-élmény. Nem sokból áll ezt, az egyes ember, vagy egy-egy brigád örömét közös örömmé tenni, mindenütt meg lehet találni a megfelelő alkalmat. Em­beri dolog: mindnyájukban ott a „mit szólnak hozzá?" kérdése, az önbecsülés álta­lában arányos a másoktól kapott megbecsüléssel, s ugyanígy az önbizalom is a kapott bizalommal. Hány embert ösztönzött már to­vábbi vállalkozásra, újításra a megbecsülés; hiánya pedig hánynak szegte kedvét — noha praktikusan gondol­kodva anyagilag igy is, úgy is pontosan annyi a fizetség. A hol a hideg ész mel­lett helyén van a ve­zetők szíve, ott he­lyére kerül az erkölcsi ösz­tönzés is. Fontos, hogy egy­re inkább így legyen; a munkások. szakemberek megbecsülése kiemelkedő fe­jezet az új gazdasági me­chanizmus most iródó köny­vében, az alkotókedv, mint termelési ténvező is egyre naevobb szerepet kap. Az épülő szocializmus nemcsak termékeket, anyagi javakat ad; az emberi méltósáeot. a munkás önérzetét is maga­sabbra emeli, előbbre he­ivezi. Ezért is sokat kell te­hát tennünk, hisz e tekintet­ben is többet várnak a hol­naptól az emberek. SIMÁI MIHAl.T Negyvenötmillió tonna árut szállított a dunai Holta Valahol Magyarországon Gyakorlatoznak a néphadseregünk egységei ,Támad" a barckocsidandár Közvetlen vízi út a Morván át az Oderával és az Elbával A IV. hajóipari konferen­cia kedden Balatonfüreden folytatta munkáját. A hazai és a külföldi szakemberek ezúttal a folyami áruszállí­tás teljesítménynövelésének lehetőségeit vitatták meg. A témával kapcsolatban dr. Fekete György, a MAHART vezérigazgató-helyettese el­mondotta, hogy egy év alatt 45 millió tonnányi árut szál­lítottak a Dunán a hajózá­si vállalatok. Ezt a forgal­mat nyolc ország dunai flottája bonyolította le. ösz­szesen hárommillió tonna befogadóképességű hajótér állt rendelkezésükre. A konferencián most megvitatják többek között azt is, hogyan lehetne még több árut szállítani a Du­nán. Az elkövetkező 10—15 évben ug.yanis a vízi fuva­rozás újabb lehetőségekkel élhet. Tervek szerint megva­lósul a Rotterdam—Szulina közötti 3500 kilométeres ví­ziút-rendszer, amely két tengert és számos közbeeső országot köt össze. Közvet­len vízi út létesül a Morván át az Oderával és az Elbá­val. Számolnak a tervezett kelet-európai körforgalmú vízi út átadásával is. (MTI) fi Magyarok Vílágszövelsége elnökségének ülése A Magyarok Világszövet­ségének elnöksége dr. Bog­nár József elnökletével ülést tartott. Megemlékeztek az elnökség nemrég elhunyt tagjairól, Abelovszky József­ről, Gyetvai Jánosról és Ko­dály Zoltánról, s érdemeiket jegyzőkönyvben örökítették meg. Az elnökség — kérelmére — felmentette Beöthy Ottót a szövetségben főtitkári tisz­te alól és elismerését fejez­te ki eredményes munkássá­gáért. A volt főtitkár to­vábbra is megmarad a Ma­gyarok Világszövetsége el­nökségének tagjaként. Az elnökség ezután tagjai közül főtitkárrá választotta és tisztségébe iktatta Kár­páti Józsefet. (MTI) Új kollégium Középiskolás fiúkon és le­ányokon kívül hatvan álta­lános iskolás tanuló is ott­honra talált Hódmezővásár­hely űj, most avatott 400 személyes kollégiumában. A négyemeletes épület 16 mil­lió forintba került. Vasamap. 1967. szeptember 3. DÉL-MAGYARORSZÁG 7 Rádiólokációs rendszerek és műszerek biztosítják tájékozódást a földön és a levegőben a MTI Foto — Frledmann Ferenc felvétele A 18 éves korban bevonult légvédelmi tüzérek bemutató gyakorlata R

Next

/
Thumbnails
Contents