Délmagyarország, 1967. szeptember (57. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-19 / 221. szám

M

int minden elv, a proletár internacionalizmus is meghatározott viszonyok között érvényesül és alkalmazásának helyessége csak a gyakorlat kapcsán bírálható el. Az idén ötvenéves szovjet hatalom, a megvalósult szocializmus első országának gyakorlata, története minden kommunista és munkáspárt, minden szocialista ország számára nélkülözhetetlen ismeretek kincsestárát adfc. A Szovjetunió tapasztalatai és sikerei meggyőzően bizonyítják a marxista—leninista elveink, kommunista eszméink, közöttük a proletár internacionalizmus erejét és igazságát. Az önállóan fellépő munkásosztály már a múlt század közepén, a Kommunista Kiáltványban szembeszegezte a burzsoá nacionalizmussal és sovinizmussal a maga legfontosabb forradalmi elvét, a proletár internacionalizmust. Azóta folyik, és még nem ért véget az a küzdelem, amelyben az osztályérdekeket elködösítő, a nemzeteket szembeállító nacionalista és a dolgozók osztályszolidaritását, a népek barátságát hirdető internacionalista eszmeáramlatok ütköznek meg egymással. Ennek az eszmei küzdelemnek végső kimenetele sorsdöntő a nemzetközi munkásosztály, sőt az egész emberiség jövőjének alakulásában. A cári Oroszország proletariátusa 1917-ben a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelemre vitelével, a szovjetállam megteremtésével bebizonyította, hogy a marxizmusnak a kapitalista diktatúra megdöntéséről, a munkásosztály hatalmának kivívásáról, a szocialista társadalom megteremtéséről szóló tanításait meg lehet valósítani a gyakorlatban. Az akkor még egyedülálló szovjethatalmat mélyen áthatotta a proletár internacionalizmus eszméje. A Szovjetunió puszta léte, növekvő ereje, az egyetemes emberi haladással mindig összhangban álló politikája bátorította a szocializmusért, társadalmi haladásért, a békéért küzdő embereket az egész világon. A Szovjetunió fennállása óta a nemzetközi munkásosztály hazája és támasza. A második világháború idején, példásan teljesítve internacionalista kötelezettségét, nagy áldozatok árán felszabadította a fasiszták által elnyomott népek, leigázott országok egész sorát. A történelem menetének fő irányát századunkban az októberi forradalom győzelme, a fasiszta hatalmaknak a második világháborúban bekövetkezett megsemmisítő veresége, a szocializmus világrendszerré fejlődése, a gyarmati rendszer széthullása határozza meg. A szocialista forradalom három világrész újabb 13 országában győzött, két évtized alatt megváltozott Ázsia, Afrika Latin-Amerika képe. Üj, független országok jöttek létre és léptek az antiimperialista politika, az önálló fejlődés útjára: az imperialisták sok területen elvesztették régi befolyásukat. Az imperialista világrendszer, a nemzetközi helyzet alakulása következtében, egyre mélyülő és általános politikai válságba került, és mind jobban összeszűkülő befolyási övezetét védi. Egyes vezető tőkés államok gazdasági és katonai ereje az imperializmus rendszerének politikai válsága időszakában is növekedett és az utóbbi 2—3 évben a reakciós puccsok, törzsi szeparatista felkelések szervezésével, a vietnami, majd a közel-keleti háború kirobbantásával fokozták agresszív tevékenységüket és növelték a nemzetközi feszültséget. A burzsoázia — amely elnyomó, kizsákmányoló rendszerét nem propagálhatja nyíltan, még kevésbé teheti ezt agresszív, reakciós céljaival — az eszmei, politikai harc színtérén legtöbbször álruhát ölt. A haladó eszmék ereje tükröződik még abban is, hogy a kizsákmányolók „jóléti állam"-ról, az amerikai, az izraeli agresszorok „önvédelem"-ről beszélnek, az 1956-os magyarországi és az idei görögországi ellenforradalmi felkelést és puccsot „forradalom"-nak nevezték. Az imperialisták és hazugságaik mindjobban lelepleződnek, a reakciós, népellenes puccsokkal és a helyi háborúkkal súlyos szenvedéseket okoznak a népeknek, növelik az általános háború veszélyét, de a történelmet megfordítani, a szocializmus térhódítását megakadályozni, régi gyarmati rendszerüket, egykori világuralmukat visszaállítani nem tudják többé. A jelenlegi helyzet fokozott éberséget, tisztánlátást, egységes, aktív fellépést kíván a haladó erőktől. Az imperialisták minden tőlük telhető zavarkeltő manőverrel a szocialista országok közötti viszony élezésére, az újonnan felszabadult ázsiai és afrikai országok megosztottságának elmélyítésére, e két nagy antiimperialista erő egymás közötti viszonyának megzavarására törekszenek. A provokációknál számításba veszik a gyarmati sorból nemrég felszabadult népek, országok viszonylagos társadalmi, gazdasági, katonai fejletlenségét. Mindezt számbavéve, ma a legfontosabb követelmény az összes antiimperialista erő összefogása és közös fellépése. Szükséges és lehetséges, hogy a szocialista és az újonnan felszabadult országok életét döntően befolyásoló társadalmi erők, népeik, az emberiség alapvető érdekeiből kiindulva, rendeljenek alá minden kérdést az imperializmus elleni közös harc követelményeinek. A 14 szocialista ország népeinek alapvető érdekei egybeesnek. Az egység és szoros együttműködés közös érdek, és a szocialista országok népeinek közvetlen érdekein túlmenően világpoltikai szükségesség. A szocialista országok egységét nem objektív okok, hanem azok a szubjektív tényezők — mégpedig a nemzeti elkülönülés és a burzsoá nacionalizmus elemei — bontották meg és akadályozzák, amelyek az utóbbi években a legsúlyosabb formában Mao Ce-tung és csoportja politikájában jelentkeztek és érvényesültek. A szocialista országok társadalmi életét vezető kommunistáknak, pártoknak biztosítaniok kell, hogy kapcsolataikban minden téren és teljes mértékben a proletár internacionalizmus, a testvériség és egység érvényesüljön, a nacionalista elkülönülés elemei pedig eltűnjenek azokból. Az országaink dolgozóiban élő és erősödő hazafiság népeink történelmi hagyományaiból, a felszabadult nép mai valóságából, a szocialista forradalom vívmányaiból. az országépítő munka nagy eredményeiből, közös harcainkból táplálkozik, ezért nem akadálya, hanem összefogó ereje és támasza országaink internacionalista egységenek. A Magyar Szocialista Munkáspárt tevékenységében az internacionalizmus érvényesítésére törekedett mindenkor, mert vallja, hogy a kommunista és munkáspórtoknak a nemzetköziségben van fő erejük és munkájuk hatékonysága függ tőle. A szocialista országok kapcsolatában a marxizmus—leninizmus elveinek érvényesítésére ma sokkal inkább szükség van. mint eddig bármikor, a szocialista országok. a nemzetközi kommunista mozgalom, a népek szabadságharca további erősödése, az imperialista aknamunka meghiúsítása és a nyílt agressziók visszaverése érdekében. A jelenlegi viszonyok között, amikor Kommunista Internacionálé, vagy más, hasonló nemzetközi szervezet nem működik, amikor minden párt teljesen önállóan dolgozik, amikor független és szuverén szocialista országok maguk határoznak ügyeikben, különösen fontos marxista—leninista elveink tisztaságának megőrzése és érvényesítése. Annak tudata, hogy minden egyes kommunista és munkáspárt tevékenységéért saját munkásosztályának, népének és a nemzetközi munkásosztálynak egyaránt felelős. Minden marxista—leninista pártra kötelező, hogy feladatai meghatározásánál saját munkásosztályának, népének, országának Hz internacionalizmus-ma A PRAVDA VASÁRNAPI SZÁMÁBAN KÖZÖLTE KADAR jANOS ELVTÁRSNAK, A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI BIZOTTSÁGA ELSŐ TITKÁRÁNAK IRASAT. AZ INTERNACIONALIZMUS — MA CÍMMEL. A NAGYJELENTŐSÉGŰ CIKKET TELJES TERJEDELEMBEN ADJUK KÖZRE. helyzetéből induljon ki, de ugyanúgy kötelező annak figyelembevétele is, hogy az egyes pártok politikája nem lehet ellentétben a nemzetközi munkásosztály, a szocialista országok közös érdekeivel. Ma is időszerű Lenin figyelmeztetése, hogy az internacionalizmus egy forradalmi párttól, az egyes országok munkásosztályától nem csupán szavakat, hanem tetteket követel. Az internacionalizmus nem elvontan, hanem csak az- élet által napirendre tűzött kérdésekben szükséges konkrét állásfoglalásokban érvényesülhet és ölthet testet a valóságban. Ma csaknem 90 kommunista és munkáspárt tevékenykedik a világon, közülük 14 szocialista országban. Pártjaink a legkülönbözőbb viszonyok között dolgoznak, ezért a belpolitikai és közös, nemzetközi feladatok helyes összehangolása nagy és komoly munkát kíván. Ebben a marxizmus—leninizmus elmélete, az internacionalizmus, saját pártunk és a nemzetközi kommunista mozgalom forradalmi tapasztalatai segítenek és biztos iránytűt adnak számunkra. A tapasztalat arra tanít és a helyzet arra kötelez bennünket, hogy egy álláspont megítélésében, számunkra fontos kérdésben, így egy párt internacionalizmusának megítélésében szükséges az elhangzott nyilatkozatok mérlegelése, de elengedhetetlen a szavakés a tettek egybevetése is. A kommunista világmozgalom, a szocialista országok egységének, az imperialistaellenes akcióegységnek követelése világszerte oly erős és elemi erejű a tömegekben, hogy ezzel nyíltan szembeszállni kevesen mernek azok kö-; zül, akik igényt tartanak a kommunista és haladó elnevezésre. Ezért szavakban minden internacionalista és forradalmár. A világ kommunista és munkáspártjainak majd mindegyike, és a marxizmus—leninizmus elveihez hű kommunisták a Föld minden országában mind szavaikban, mind tetteikben, valóban internacionalisták. Azonban a nemzetközi kommunista mozgalom soraiban az utóbbi években olyan jelenségek is mutatkoznak, amelyeket éppen internacionalista elvünkhöz ragaszkodva nem lehet szó nélkül hagyni, ellenkezőleg, határozottan vissza kell utasítani. Az internacionalizmus azt igényli tőlünk, hogy a marxizmus—leninizmus eszméinek tisztaságát védelmezzük pártjaink soraiban is, nemzetközi mozgalmunkban is. Ilyen vonatkozásban nem helyeselhető az a helyenként és egyeseknél tapasztalható állásfoglalás, amely vitás kérdésekben ,.semleges" magatartásban, vagy egyenest a nemzetközi kontaktusok és elvtársi eszmecserék előli elzárkózásban nyilvánul meg. Nem fogadható el internacionalista állásfoglalásnak az sem, hogy egy párt — akár a legnagyobb jóhiszeműséggel is — a nemzetközi helyzet önmaga által kialakított sajátos értelmezését, és ezzel kapcsolatos taktikáját az egyedül forradalminak deklarálja és — figyelmen kívül hagyva a többi testvérpárt véleményét — az egész világmozgalomtól saját álláspontjának elfogadását követeli, m-rem következetesen internacionalista az az állásfoglalás, amelynél az internacionalizmus, az egység általános hangoztatása nem jár együtt a nemzetközi kommunista mozgalomnak, a szocialista országoknak, a népek szabadságharcának időszerű és konkrét kérdéseiben szükséges fellépéssel. Így az amerikai agresszorokkal hősi harcot vívó vietnami testvéreink megsegítése, az izraeli agresszió következményeinek felszámolása, a nyugatnémet revansizmus visszaszorítása kivétel nélkül íminden kommunista és munkáspártnak közös harci feladata. Még ha tízezerszer „forradalmár"-nak, vagy a marxizmus—leninizmus „világító napjá"-nak nevezi is önmagát valaki, semmi köze sincs a proletár internacionalizmushoz, ha a Szovjetunió Kommunista Pártját, Európa majd minden kommunista pártját revizionistának nevezi, és azt állítja, hogy a Szovjetunióban, majdnem minden európai szocialista országban „visszaállították a kapitalizmust". Az igazi internacionalizmust, a szavak és a tettek teljes egységét példázza a Szovjetunió Kommunista Pártja, a Szovjetunió egész története. Megdöntve a reakciós cári burzsoá-földesúri rendszert, megteremtve a szilárd szovjethatalmat, felépítve elsőként a szocialista társadalmat, biztosították a nép felemelkedését és ezzel megteremtették a világforradalom, a népek szabadságharcának erős és megdönthetetlen támaszát. A Szovjetunió volt az a kőszikla. amelyen szétzúzódott az új középkorral fenyegető fasizmus. Ez az ország az, amely önzetlenül, áldozatkészen támogatta és támogatja a szocializmus útjára lépett nemzeteket, az imperializmus ellen küzdő minden népet. A Szovjetunió hadserege az a legfőbb erő, amely ma fékentartja az imperialistákat és megakadályozza egy új világháború kirobbantását. A Szovjetunió Kommunista Pártja, megszabadítva elméletünket és gyakorlatunkat a megmerevedett dogmáktól, a jobb- és „baloldali" torzításoktól, új lendületet adott a marxista—leninista kutatásnak, a szocialista tudománynak és építésnek. Az internacionalisták, a kommunisták, a világ öntudatos dolgozói, haladó emberei a megvalósult szocializmus országát látják a Szovjetunióban, s mindenkor töretlen hívei a Szovjetunióval való barátságnak. Pártunk, a magyar szocialista forradalom erői az elmúlt ötven esztendő során, az internacionalizmushoz, munkásosztályunk, népünk érdekeihez híven, mindenkor együtt harcoltak szovjet testvéreinkkel. Magyar internacionalisták harcoltak a polgárháború idején a szovjet Vörös Hadsereg soraiban. A szovjet-állam és a Magyar Tanácsköztársaság deklarálta szövetségét 1919-ben. A szovjet hadsereg szabadította fel a hitlerista elnyomás alól a magyar népet 1945-ben. és 1956-ban is segítséget nyújtott a külső és belső ellenségei által szorongatott Magyar Népköztársaságnak. Mindez, és a népünknek százféle formában nyújtott szovjet segítség a proletár internacionalizmus ragyogó megnyilvánulása. Elveink és pártunk forradalmi tapasztalatai alapján valljuk, hogy a Szovjetunióhoz való viszony mindenkor a legfontosabb és legbiztosabb próbaköve volt minden politikai irányzatnak és mindenekelőtt a proletár internacionalizmusnak. A szocialista országokban az internacionalizmus a Szovjetunió iránti barátságban, az összes szocialista ország iránti barátságban fejeződik ki, és ma mindenekelőtt a szocialista országok egységének és összefogásának építését követeli meg. A nemzetközi reakció előtt ismert és félemetes erő a proletár internacionalizmus, ezért folytatja mindenütt a legkülönbözőbb formában a Szovjetunió, a szocialista országok ellen irányuló propagandáját. Az imperialisták az egyes szocialista országok politikai gyengítése és egységük bomlasztása céljából mindenekelőtt a nacionalizmust, a szovjetellenességet próbálják felszítani. Pártunk tapasztalatai azt bizonyítják, hogy szocialista és nemzeti törekvéseinket együttesen és jól csak a társadalmi haladás útján, a Szovjetunióval, a szocialista országokkal összefogva, a nemzetközi munkásosztály céljaival összhangban szolgálhatjuk. A szocialista országok erejét meghatványozza a szocialista világrendszer léte, a szocialista országok egysége, együttműködése. Ez az egység a Szovjetunió nélkül — különösképpen pedig ellene — elképzelhetetlen. Mindenki, aki tudatos ellensége a munkáshatalomnak, a népi demokratikus államnak, a szocializmusnak, egyben szovjetellenes is; ilyenek természetesen az imperialisták, s nálunk itthon azok, akik visszasírják a kapitalista-földesúri rendszert. Vannak mások, akik nacionalista, vagy egyeb előítéletek rabjaiként szemben állnak a kommunizmussal, az internacionalizmussal, a Szovjetunióval. Újabban azonban akadtak a világban olyan emberek is, akik kommunistáknak mondják magukat, s közben szovjetellenesek. Mi azonban nem ismerünk szovjetellenes marxizmus-leninizmust, szovjetellenes internacionalizmust, szovjetellenes kommunizmust. Tudjuk, hogy ilyen a valóságban nincs. A szocialista országok viszonylatában az internacionalizmus követelménye az egység, a kölcsönös testvéri segítségnyújtás, a gazdasági és kulturális együttműködés, amelynek jobb és mind teljesebb megvalósulásáért a _mi pártunk és kormányunk is dolgozik. Ennek megfelelően nagy fontosságot tulajdonítunk az európai szocialista országok viszonylatában a Varsói Szerződés és a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa alapokmányaiban meghatározott politikai, katonai ás gazdasági együttműködésnek. Minthogy már nem egy, hanem 14 országban számolták fél a kizsákmányolók hatalmát, folyik a szocialista építés, ezeknek az országoknak együttesen kell vállalniok és betölteniük azt a szerepet, amit csaknem 30 éven át a Szovjetunió egyedül töltött be. A szocialista országoknak együttes feladata, hogy erőik összefogásával oldják meg belső építési feladataikat, segítsék a tőkés világban harcoló forradalmi munkásmozgalmat, a szabadságukért és az önálló fejlődés jogáért harcoló népeket és tegyenek meg mindent ezután is egy új világháború kirobbantásának megakadályozásáért, az emberiség tartós békéjének kivívásáért Az igazi nemzetköziség most a szocialista országoktői mindenekelőtt az imperialistákkal szembeni akcióegységet követeli meg. A nézeteltéréseket félretéve, elsősorban részletekbemenően egyeztetni kell a Vietnamnak, az arab országoknak és minden megtámadott népnek nyújtott segítség módját és lebonyolítását. Nem kétséges, hogy a Vietnami Demokratikus Köztársaság függetlenségének megvédéséért Dél-Vietnamban a nép szabadságáért és önrendelkezési jogáért Közel-Keleten az izraeli agresszió következményeinek felszámolásáért, az európai biztonság megteremtéséért folyó harc végső fokon az imperializmus vereségével, a haladás erőinek győzelmével végződik. De nem mindegy, hogy mikor, ezért mindenkinek kötelessége előmozdítani a szocializmus, a nemzeti függetlenség, a béke erőinek tömörítését, a népek szenvedéseinek megrövidítését. A Magyar Szocialista Munkáspárt internacionalista, a nemzetközi kommunista mozgalomhoz tartozik, annak harci osztaga. Pártunk politikája munkásosztályunk, egész népünk érdekeit, nemzeti céljainkat szolgálja, és egyben internacionalista. Meggyőződésünk, hogy ha politikánk nem szolgálná nemzeti érdekeinket, nem felelne meg a nemzetközi munkásosztály érdekeinek sem, és ha nem volna internacionalista, akkor veszélybe sodorná hazánk érdekeit is. Internacionalista kötelességünk, egyben nemzeti érdekünk a szocializmus teljes felépítése hazánkban, a szocialista világrendszer erősítése, a szabadságukért küzdő népek támogatása, a hozzájárulás egy új világháború megakadályozásáért folyó küzdelemhez. A kapitalista világban küzdő testvérpártjaink, a szocialista országok népeinek azzal teszünk jó szolgálatot, ha helytállunk a magunk frontján, valóra váltjuk az eszmét, sikereket érünk el az új társadalom építésében. A nemzetközi osztályharc, a két világrendszer küzdelme bennünket is arra kötelez, hogy dolgozzunk a szocialista országok egységének megteremtéséért, az imperializmus elleni harc akcióegységének megvalósításáért, a szocialista országok együttműködésének tudatos, tervszerű szélesítéséért. Mint ez nemzetközileg ismert, a magyar kommunisták, a magyar munkásosztály és a szocializmust építő magyar nép igyekszik e kötelességeinek, erejének megfelelően, eleget tenni. A társadalmi haladásért, a nemzetek szabadságáért, a békéért világméretekben folyó harc vezetésének nehéz, de megtisztelő feladata a világ kommunista- és munkáspártjaira hárul. A testvérpártok küldetésüknek akkor tudnak eleget tenni, ha a lenini elvekhez hűen, a tömegekkel öszszeforrva harcolnak s erőiket egyesítik. A nemzetközi kommunista mozgalom egységének erősítése konzultációkat, nemzetközi tanácskozásokat kíván. Azt gondoljuk, igaz az, hogy végső fokon minden párt teljes felelősséggel és önmaga alakítja ki politikáját, de az is igaz, hogy egyetlen párt sem nélkülözheti a testvérpártok tapasztalatait. A helyzet értékelése, a tennivalókra vonatkozó nézeteink egyeztetése, a nézeteltérések kiküszöbölése csak a marxizmus—leninizmus alapján és elvtársi eszmecserék keretében lehetséges. A

Magyar Szocialista Munkáspárt véleménye az, hogy minden pártnak jogában áll úgy határozni, hogy nem vesz részt valamennyi nemzetközi tanácskozáson, de ugyanúgy megvan minden pártnak az a joga, hogy összejöjjön és tanácskozzon közösen azokkal a pártokkal, amelyek ezt szükségesnek tartják. Éppen ezért helyeseljük a legutóbbi Karlovy Vary-i, moszkvai és budapesti tanácskozásokon követett gyakorlatot. Pártunk képviseltette magát ezeken a tanácskozásokon, azért, mert ezt az internacionalizmusból eredően erkölcsi, politikai kötelességének tartotta, s így fog eljárni a jövőben is. A magyar kommunisták azon a véleményen vannak, hogy a közelmúlt évek sok új és fontos problémát vetettek fel, amelyeket közösen kellene megvizsgálni; időszerűvé vált a kommunista- és munkáspártok újabb tanácskozása. Az internacionalizmus szellemében, elvtársi módon, a marxizmus—leninizmus fényénél kell megvizsgálnunk a világban kialakult helyzetet, mozgalmunk kérdéseit, a harc követelményeinek megfelelően. Minden kommunista- és munkáspártot meg kell hívni, s a tanácskozás közös előkészítésébe be kell vonni mindazon pártok képviselőit, amelyek arra igényt tartanak. Célunk az egység erősítése, az eddiginél erősebb és szélesebb antiimperialista front és akcióegység útjának egyengetése. Mozgalmunk és egységünk további erősítésére irányuló törekvéseinket azonban az ezt ellenzők kedvéért nem adhatjuk fel. A nemzetközi munkásosztály és a népek szabadságának zászlaját a múltban is azok vitték előre, és ma is azok az erők tartják magasra, amelyek készek voltak a közös ügy érdekében fellépni. A magyar nép céltudatosan és eredményesen folytatja a szocialista társadalom teljes felépítésére irányuló munkáját. Bizakodva néz a jövőbe, erőit meghatványozza annak tudata, hogy barátjának és szövetségesének mondhatja a nagy szovjet népet, a Szovjetuniót. Internacionalista érzelmei nyilvánulnak meg abban a tiszteletben és szeretetben is, amit most, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmének 50. évfordulóján sokféle formában, ünnepélyesen fejez ki a magyar társadalom. Pártunk, népünk szívből új sikereket, új győzelmeket kíván a proletár internacionalizmus zászlaját mindenkor magasan tartó Szovjetunió Kommunista Pártjának, a nagy szovjet népnek. Kedd, 1MT. szeptember IA 0tL~MAGYÁROASZA9 3