Délmagyarország, 1967. augusztus (57. évfolyam, 179-205. szám)

1967-08-12 / 189. szám

Végzet! az erszág az aratással A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumban közölték, hogy augusztus 11én lényegében befejeződött az aratás. A tapasztalatok igen kedvezőek: minden eddiginél rövidebb idő alatt és kevesebb veszteséggel került raktárakba az ország kenyere és a takarmánygabona. A gabonatermő terület több mint kilencven százalékáról gépek vágták le a termést, ezen belül a kombájnok részesedése megközelíti a 95 százalékot. Ez azt jelenti, hogy a teljes termőterület mintegy 85 százalékán az aratással párhuzamosan a cséplés is befejeződött. Az aratógépekkel vagy kézi erővel levágott gabona behordása és cséplése, a szakemberek becslése szerint — augusztus húsz körül teljesen befejeződik. „Ér&" a culcer A hosszan tartó kánikulai hőség és szárazság ellenére a cukorrépa-ültetvények fejlődése az ország nagy részén kielégítő. Az idén csaknem 182 000 hold termése vár betakarításra, ami várhatólag fedezi majd az ország évi szükségletét. Az idei cukorrépatermés betakarítását augusztus utolsó, illetve szeptember első napjaiban kezdik meg. A cukoripar illetékes szakemberei közölték, hogy az úgynevezett korai felárat az idén is megkapják a szerződő gazdaságok, de csak a cukorgyárakkal kötött előzetes megegyezés alapján szeptember 15-ig átadott répáért. Hol csation a nem létező ostor? Egy vizsgálat tapasztalatai A nem létező ostor bojtja, azt hiszem, sehol sem csattan. Ami nincs, az nem csattanhat. De átvitt értelemben azoknak az embereknek a hátát sújtja, akik nem tudnak hozzájutni a keresett cikkhez, legyen az éppen ostor vagy palacsintasütő. A népi ellenőrök nemrégiben vizsgálatot tartottak azzal a céllal, hogy megállapítsák, milyen a lakosság ellátása a különféle vegyes iparcikkekből és milyen tényezők befolyásolják a jelentkező igények legteljesebb kielégítését. A NEB tizennégy kiskereskedelmi üzletben tartott részletes ellenőrzést. Megállapították, hogy a boltvezetők ismerik a hiánycikkek körét és annak megfelelően továbbítják megrendeléseiket a nagykereskedelmi szerveknek, vagy a szállító vállalatoknak. Egy csongrádi üzlet listáját érdemes közelebbről is szemügyre venni, hogy milyen rendelést adtak fel és milyen teljesítésben részesültek. CSONGRÁDI FMSZ MŰSZAKI BOLTJA etfck neve esengtíreduktor rúd elem villamos fCtőtest villanyborotva hsiszéritó motorkerékpárköpeny kerékpárkör.eny Mátra és Túra kerékpár kábelek, drótfonatok rendelt mennyiség lio db 1100 db 220 db 40 db 75 db 50 db 7200 db 503 db 13 200 ím kapott mennjdség 50 db 100 db 100 db 10 db 8 db BOO db 245 db 5200 ím Könnyen belátható, hogy az üzlet a rendelésének még a felét sem kapta meg. Nyilvánvaló, hogy az ilyen ellátás zavarokat okoz a vevők körében és szinte a szállítás napján elkapkodják e cikkeket. Aki nem elég szemfüles, hiába keresi az előbb említett közhasználati dolgokat. Akár mind a tizennégy üzlet rendelési listáját példaként állíthattuk volna, sőt azokét a boltokét is, amelyeket ezúttal nem ellenőriztek. A kisteleki vasműszaki szaküzlet hiába rendelt 500 darab harapófogót, nem kapott egy darabot sem, a szentesi vasüzlet pedig hiába várt palacsintasütőre, a rendelési listáján áthúzták. Nincs. Tessék lista helyett egy kis felsorolás: villamos szerelési anyagok, elosztók, konnektorok, T-dugók, biztonsági lakatok, kéziszerszámok, húsdarálók, mákdarálók, kávéőrlők, kerékpár külsők. különféle bádog anyagok, étkészletek, mokkás készletek, porcelánkancsók, kristály áruk, jénai áruk és így tovább és így tovább — mind hiánycikk. Mi a döntő? A listának is van másik oldala, éppen úgy, mint az A képviselők ínyifi&csjcs Csongrád megyéből — az itt élő lakosság számarányának megfelelően — 16 képviselő vesz részt a legfelső törvényhozó testület, a parlament munkájában. A képviselők tevékenységéről beszélgetett lapunk munkatársa Katona Sándorral, a Csongrád megyei képviselőcsoport vezetőjével, a Hazafias Népfront Csongrád megyei bizottság titkárával. @ A képviselőket idén márciusban nem lajstromosan, hanem egyéni kerületenként választottuk. A képviselőcsoportnak mi a szerepe? — A választások óta eltelt hónapok már bizonyítják, hogy az egyéni választókerület — mint forma — közvetlenebb kapcsolatokat biztosít a választókkal, ami egyik fontos feltétel a képviselői munkálkodáshoz. Ezzel együtt viszont szükséges, hogy a megye képviselői az országos fejlődés keretében közös erővel vegyenek részt a megye és székhelye átfogó, egyetemes haladása elősegítésében, a jelentkező problémák megoldásában. Ennek keretét adja a képviselőcsoport, tartalmát pedig annak testületi munkája. A képviselőcsoport testületi tevékenységében három összefüggő cél érvényesül. Először: a folyamatos munkakapcsolat biztosítása az országgyűlés elnökségével. Másodszor: az egyéni választókerületi munka segítése, a lakosság észrevételeinek összegezése, s ezek figyelembe vételével a felkészülés az országgyűlés ülésszakára. Harmadszor: a megye életének, fejlődésének és gondjainak testületi úton történő megvitatása, s közös állásfoglalás e közérdekű kérdésekben. A képviselőcsoport az országos hatású ügyekről állásfoglalásait, javaslatait eljuttatja az országgyűlés elnökének, valamint az illetékes minisztériumoknak. főhatóságoknak; eliár érd°mí intése-ükért. Észrevételeztük például a Beszélgetés Katona Sándorral, a Csongrád megyei képviselőcsoport vezetőiével mezőgazdasági termékek felvásárlási és fogyasztói árai közötti „feszítő" különbségeket. 0 A képviselőcsoport idén milyen témákról tárgyal testületi ülésein? — Napirendre tűzzük a 14—18 éves fiatalok iskoláztatásának, szakmai képzésének, s általában a fiatalok pályaválasztásának helyzetét, az ezzel összefüggő tennivalókat Csongrád megyében és Szegeden. Foglalkozik a képviselőcsoport a Csongrád megyében és székhelyén végzett népi ellenőrzés eredményeivel, tapasztalataival. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy a képviselők jelölő- és csatlakozó gyűlésein a lakosság köréből elhangzott javaslatokat a helyi államhatalmi szervek munkáiukban hasznosítsák. Általában az a tapasztalat, hogy a tanácsok figyelembe veszik ezeket a javaslatokat. A Szeged m. j. városi és a makói városi tanács, valamint a bordánvi községi tanács példásan ügvel arra. hogy ne merüljenek feledésbe a közhasznú gondolatok. s azokat beénítik a város, illegve községfejlesztő programba. — Az általános, jő tapasztalatok mellett azonban akadnak még helui tanácsok, amelneknek vezető tisrtsénviselői vem törődnek kettőén a lakosság véleményével vagy formálisan kezelik azt. Érért a törődést a közérdekű javaslatokkal, azok megvalósításával szintén napirendre tűzi id"n a Vánviselőrsonort testületi ülése. A fémáréi a fson "rád megvei és a SzepAd m. i. városj tanács vé"re»hajtó bjzofteágairok titkárai nyújtanak tájéko-*t-+-et. f Virf/M A parlameni álIanAÁ bÍ7C***á.<ra.lna.lc munkáta,. Részt vesznek-e ebben a Csongrád megyei képviselők? — Az állandó bizottságok minden fontos kérdésben, egvobelc ]rörö+t a t«-"ényjavaslatok előkészítésében is hallatják szavukat A megyei képviselők közül hatan választott tagjai áz állandó bizottságoknak. Természetesen a megye többi képviselője is időről időre meghívottként részt vesz egy-egy állandó bizottság ügyrendjének vitájában, és így tolmácsolhatja a választók javaslatait. £ Milyen a képviselők és a választók kapcsolata, miről számolnak be a képviselők megbízóiknak, a lakosságnak? — A képviselők megbízóikkal, a választókkal rendszeresen találkoznak, kölcsönösen meghallgatják egymást. Mint a választáskor, most is kölcsönös a bizalom, közvetlen a kapcsolat. Rendszeresek a képviselői fogadóórák, s valamenny: megyei, szegedi képviselő beszámolót tart választóinak az időszerű kérdésekről, az országgyűlés ülésszakáról, a végzett munkáról. A parlament őszi ülésszaka várhatóan tárgyalja maid a tsztörvény- és a földtörvényiavaslatot, valamint az új Munka Törvénvkönvvet. Ezek rendkívül érdeklik a lakosságot és ezért a képviselők a majd elfogadott új törvények jelentőségéről is tájékoztatják választóikat. Természetesen a törvények megalkotásához kérték és kérik a képviselők a választók t-5ná"cait. Mik a kénviselői fogadóórák és beszámolók tapasztalatai? — Általában nő az érdeklődés a közügyek iránt. A választók segftőszándökkal őszintén beszélnek. A lakosság szívesen veszi a kénviselők beszámolóit, mert nyíltan és őszintén szólnak a választók örömeiről, gondjairól. A Csongrád megyei kénviselők — miként az egész parlament — a lövőben még hatékonnahhan azokkal a tennivalókkal eredményekkel és gondokkai foglalkozik, amelvek a választókat fc'alknzta+'ák. Morvay Sándor éremnek. Ami hiánycikk a szentesi üzletben, nem biztos, hogy hiánycikk a vásárhelyi, vagy a szegedi üzletben, esetleg fordítva. Az áruk hiányjellege néha indokolatlan felhalmozáshoz vezet nemcsak némely háztartásban, hanem éppenséggel üzletekben is. Előfordulnak olyan esetek, hogy egyes üzletekben fél évre. vagy egy évre is elegendő cikket tárolnak. A szegedi 339-es villamossági szaküzletben 5000 darab konnektorvilla halmozódott fel, amelynek „felvásárlási ideje" több mint fél esztendő. Ugyanakkor számos üzletben — más városokban és falvakban — hiánycikként jelezték a kennektorvillákat. Körülbelül hasonló példával lehetett találkozni a szegedi 335-ös üveg- és porcelánboltban. Az üzlet az első negyedévben 3900 darab mély- és lapostányért rendelt, ezzel szemben több mint 10 ezer darabot kapott. Ugyanebben az üzletben 480 darab prpsszóspohár helyett 1332 darabot tároltak, mert ennyit kaptak. E háromszoros túlteljesítések máshol áruhiányt okoztak, a vásárlóknak pedig sok bosszúságot, hiszen ők nem tudhatták előre, hogy hol kell kezdeni a vásárlási expedíciót. Az indokolatlan felhalmozásnál természetesen az összeköttetésnek is nagy szerepe van. Amelyik üzletnek jobb a kapcsolata, annak az ellátása is jobb. Jelen körülmények között inkább a forgalomnak kellene dominálni, nem pedig a személyes kapcsolatoknak. Nem elháríthatatlan akadályok Az ellenőrzés a hiányok okait pontokba foglalta. Ezek szerint: egyes cikkeknél hiányzik az alapanyag, némely terméknél az ipar kapacitása szűkös, nem kielégítő a kis- és nagykereskedelem kapcsolata, kedvezőtlen a termelői és a fogyasztói ár, s gyakran a boltvezetők hanyagsága, hozzá nem értése, fásultsága miatt nem találjuk a keresett iparcikket az üzletekben. Ha alaposan szemügyre vesszük ezeket az okokat, kiderül, hogy nincs közöttük egy sem, amelyet ne 'ehetne megszüntetni. Az igaz. hogy önmaguktól nem „múlnak el". Van példa arra is. hogy a kereskede'mi szervek önállóan próbáltak enyhíteni a hiánycikkek listáján. A kisteleki fmsz a balástyai termelőszövetkezettel kötött szerződést arra, hogv a tsz 500 darab permetezőgép szórófejet készítsen számukra, a baksi szövetkezetben pedig 10 ezer folyóméter drótfonatot készítettek a kisteleki üzlet megrendelésére. Fordított példák is vannak, amikor a kereskedelem merevségén múlik a dolog. Például a Hódmezővásárhelyi Fémipari Vállalat 14 500 darab alumínium bögréjét azért nem vette át a kereskedelem, mert nem a belföldi szabványnak megfele'öen készült, szegecses füllel, hanem ponthegesztéssel, miI vei exportra szánták. Vé' gül is visszamaradt, j Végezetül csak annvit. thogy a hiánycikkek okai " nem mindig elháríthatatlai nok. Sokkal többet kell tenniük mind a kereskedelmi. mind az ipari vállalatoknak azért, hogy egyre kurtább legyen ez a hyakunkon levő nyűgös lista. Gazdagh István Eszményi vezető -1968 E

szményi vezető az, aki nem feledkezik meg arról, hogy nemcsak a pénzzel, anyaggal, gépekkel, szery' számokkal kell okosan gazdálkodni, hanem az emberekkel, az emberek képességeivel, törekvéseivel is"... „Aki nem felejti, hogy a legfontosabb mégiscsak az ember a maga vágyaival, gondolataival, gondjaival, hogy a munkások közérzete, hangulata is egy a termelési tényezők sorából, és sorban nem is az utolsó, hanem a legelső, a legfontosabb." Mások személyes, hétköznapi tapasztalataik útján határozzák meg az eszményi vezetők normáit és azt tartják: az a jó vezető, aki nem veszíti el soha azt a képességét, készségét, hogy beleélje magát munkatársai helyzetébe, munkakörülményeikbe, aki a legnagyobb elfoglaltsága közepette is szemmel kíséri embereit, s akinek mindig van néhány jó szava a beosztottjaihoz. Megint mások nem tartanak igényt az ilyen véleményük szerint „látványos kapcsolatokra, lelkizésre", helyette sokkal inkább azt várják el vezetőiktől, hogy mindig kéznél legyen az anyag, a szerszám, hogy folyamatos legyen a munka, s hónapról hónapra biztos a kereset. A munkásközvélemény, a műhelyközvélemény ilyen igénye, elvárása jogos volt tegnap, és az lesz holnap is. Ezek mellett azonban napjainkban újszerű minősítés van kialakulóban. A munkások számolnak. A többi között nagyon kritikusan számotvetnek például vezetőik szakértelmével mert előre látják: ezentúl már nem az lesz a „jó vezető", aki például a különböző tervegyeztető tárgyalásokon — szóval a tervalkudozások során — a lehető legjobb pozíciót ügyeskedi ki — alacsony tervszámokat, amelyek azután könnyen túlteljesíthetők, és mennél több ingyenes | állami beruházást — mert a jövőben már nem lesz ilyen alku. A vállalatok már most saját maguk döntenek gazdálkodási terveikről. A beruházás sem lesz nemzeti ajándék, a fejlesztésről is a vállalat dönt majd, de a saját források, a vállalat bevételének, tartalékainak terhére. A munkásokban egyre elevenebben él az a felismerés, hogy ez az alapvetően megváltozott helyzet a korábbiaktól sok vonatkozásban eltérő, másfajta képességet, szemléletet kíván a vezetőktől. Amíg a régi gazdasági mechanizmusban a fentről — a tervhivatalból, minisztériumokból, tanácstól — kapott utasítások sikeres végrehajtása minősítette nemcsak a vezetők, hanem a vezetésük alatt álló kollektívákat is — és ez a minősítés hozta meg az erkölcsi és anyagi elismerést is — addig az új gazdasági mechanizmus — a tervezés és irányítás új rendszere — már a vállalati vezetők gondjává teszi a vállalati tervek, célok meghatározását. Tehát a vállalatoknál kell már most választ találni, a mit miből, kikkel, hogyan, mennyiért kérdésekre. A munkások jól tudják, hogy vezetőik ilyen irányú számvetésében ők maguk is — anyagiakban, erkölcsiekben is — közvetlenül érdekeltek. Közvetlenebbül, mint eddig bármikor. Igv azután nagyon is érthető, hogy a műhelyekben miért keresik újfent a választ: melyek a jó vezető ismérvei, jellemző tulajdonságai, tehát hogy milyen az eszményi vezető? A

munkásközvélemény mindenekelőtt őszinte, egyenes beszédet vár a vezetőitől, gerinces magatartást minden helyzetben, minden körülmények között. Határozott igent a vállalat fejlődését gyorsító lépésekre, kezdeményezésekre, s határozott nemet a konzervatizmusra, a buktatókra. A most leköszönő régi gazdasági mechanizmusban másoké volt a termelés és másoké az áruk értékesítésének gondja. Így azután a termelő vállalat számláján a bevétel akkor is megjelent, amikor a külkereskedők csak nagyon alacsony árért tudták a vállalat termékeit értékesíteni, de olyankor is, amikor az áru eladhatatlannak bizonyult és évekig porosodott a raktárak polcain. Ilyenkor a társadalom, a népgazdaság számlájáról fedeztük a veszteséget. Ezentúl nem így lesz, ezentúl már a vállalatok látják a hasznát, de kárát is a piac értékítéletének. Ezért is kell az őszinte, az egyenes beszéd. Miért nem korszerűsítjük az öntödét? Miért kell hónapról hónapra más fazonú ruhákat varrni a szalagon? Miért helyeznek át a fényezőbe? Miért nem fizetnek több nyereségrészesedést? Miért vettek fel 20 embert a forgácsolóba és miért mondtak fel X-nek és Y-nak? Miért oszt több kedvezményt a szomszédos gyár kollektív szerződése, miért nem építhet lakást a mi vállalatunk is? Ilyen és hasonló kérdésekkel kell majd szembenézni, és a munkásoknak ezek a kérdései soha sem maradhatnak majd válasz nélkül. Ezért az a vezető cselekszik szimpatikusán, aki elhatározásait, intézkedéseit és azok hatását maga is gyakorta minősíti. Aki nem utólag magyarázkodik, hanem elébe megy a munkások kérdéseinek, mi több, fel is készíti őket arra, hogy kérdezni tudjanak. Eddig is nagyon rossz akusztikája volt például az olyan termelési tanácskozásoknak, ahol annyira elvont, általánosságokba torkolló, fennhéjjázó vagy olyan „magas szinten" mozgó tájékoztatókkal hengerelték le a munkásközvéleményt, hogy a munkások végül szóhoz sem jutottak. Vagy azért nem, mert idő sem maradt rá, vagy azért nem, mert a hallgatóságban valamiféle klssebbségi érzés alakult ki a túlzottan is magasröptű beszámolók hallatán, vagy mert a munkások egy idő után észrevették, hogy szavuk alig több a falra hányt borsónál. A munkások azt tartják eszményi jó vezetőnek, aki bízik a nagy többség egészséges ítéletében. Aki építeni tud és akar azokra, akik szívvel, lélekkel dolgoznak, nemet mondanak a lógósoknak, hízelgőknek. Aki különbséget tud tenni anyagi és erkölcsi elismerésben is a jól és rosszul végzett munka kőzött. Aki szolgálatnak tekinti a vezetői posztját és nem fizetett alkalomnak a hatalmaskodásra. S

zakértelem a dolgok intézésében, emberség a beosztottak szervezésében, ügyes-bajos dolgaik intézésében, szocialista vezetőkhöz méltó vezetési stflus, magatartás és szemlélet — igy összegezhetnénk az eszményi vezető ismérveit, jellemző tulajdonságait. Mindezek megbízható kontrollja lesz majd a gazdálkodás eredménye, a munka hasznossága, tehát az az eredmény, amellyel a jól dolgozó vállalatok munkásaik és a nagyobb család, a társadalom boldogulásához hozzájárulnak. DOLGOS JÁNOS Szombat, 1967. augusztus 13. DÉL-MAGYARORSZÁG 3