Délmagyarország, 1967. augusztus (57. évfolyam, 179-205. szám)

1967-08-11 / 188. szám

Fáisry Zoltán kitüntetése A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa Fábry Zol­tán csehszlovákiai magyar írónak — írói érdemei elis­meréséül — 70. születésnap­ja alkalmából a Munka Vö­rös Zászló Érdemrendje ki­tüntetést adományozta. A kitüntetést csütörtökön az író szülőfalujában, a Kassa melletti Stószon —, ehol Fábry Zoltán fiatal ko­ra óta él — adta át Barity Miklós, a prágai magyar nagykövetség ideiglenes ügy­vivője és Sztankó Pál po­zsonyi magyar fókonzul. Át­adták Fábry Zoltánnak, a csehszlovákiai magyar iro­dalom vezető egyéniségének a Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsá­gának és a Magyar Népköz­társaság művelődésügyi mi­niszterének üdvözlő levelét is. Az ünnepség után a Szlo­vák írószövetség Stósz-für­dőn ebédet adott Fábry Zol­tán tiszteletére. Enyhül a szárazság Az előző két nedves esz­tendő után aszályos nyár köszöntött ránk az idén. Az ország nagy részét érintő szárazságot súlyosbította a rendkívül hosszan tartó ká­nikulai hőség. Van-e kilátás a közeljövőben szárazság enyhülésére? A Meteoroló­giai Intézet távprognózis osz­tályán közölték, hogy nyu­gatról máris érkezőben van az itteninél hűvösebb lég­tömeg, amely hazánkban va­lószínűleg már pénteken mérsékli a hőséget. (MTI) Sok újítás — kevés haszon Tudományos szakemberek panaszolják gyakran: a ma­gyar mezőgazdaságban álta­lában még ma is egy évti­zed szükséges ahhoz, hogy egy-egy nagy vívmány, föl­fedezés közkinccsé váljék. S ez a hosszú idő számos nagy jelentőségű tudományos fel­fedezést emészt meg anél­kül, hogy komolyabb hasz­nát venné a népgazdaság. A közelmúltban a Dél-al­földi Mezőgazdasági Kísér­leti Intézet egyik talajjaví­tással, modern rét- és lege­lőgazdálkodással foglalkozó állomásán tucatnyi olcsó ja­vítási eljárást mutattak be. Az ajánlott módszerek költ­ségei már egyetlen évben is többszörösen térülnek visz­sza alkalmazásuk esetén. 130—140 mázsa jó minőségű szénát kínálnak holdanként olyan területek, melyeken régebben nyáron át csak pár hónapig talált sovány harap­nivalót a jószág. Amikor azonban megkérdeztük: ho­gyan vizsgáznak ezek az el­járások a tsz-ekben, sajnál­kozva említették, eddig még nagyon kevesen jelentkeztek nálunk, megdöbbentően ki­csi az érdeklődés. Akik pe­dig már próbálkoztak, a kö­telező technológiai utasítá­soknak a felét sem tartották be. Vállalkozásuk azonban még így is eredményes volt. Itthon nem kapós? A Kossuth-díjas Fejes Sán­dor nevét — sok hazánkfia személyesen js tapasztalhat­ta már ezt — az egyszerű földművelő emberek köré­ben is sokkal többen isme­rik Bulgáriában vagy Jugo­szláviában, mint hazánkban. Ö dolgozta ki többek között a termőíves orsós almater­mesztés rendszerét. A Fejes­féle almatermesztési rend­szer az almás gyümölcsösök termelésében forradalmi vál­tozásokat hozott. Szinte évek alatt terjedt el Európa­szerte, azonban a szegedi táj gyümölcstermesztésében ma is még az özönvíz előtti el­járások az uralkodók. A tsz-ek több ezer holdat ki­tevő almás telepítéseiben egyetlen termőíves orsós rendszerű almafa sem ta­lálható, csak helyienként ház­táji kertekben fedezhetjük fel a magyar pomológiának ezt a rangos vívmányát. A háztáji gazdaságok több­ségében még mindig a ki­csiny teljesítőképességű par­lagi tyúkokat tartják. Évi tojáshozamuk általában a százat sem érik el, jóllehet kisállattenyésztéssel foglal­kozó kutatóintézeteink — kiváltképp a gödöllői1 — egész sor új tyúkfajtát aján­lanak, melyek egyike-másika még félig külterjes viszo­nyok kőzött is 200, vagy még nagyobb tojáshozammal fizetne a tenyésztőnek. Kémia — és hozzáértés Másik hatalmas munkate­rület a kemizálás. A leg­több fejlett mezőgazdaság­gal rendelkező államban már régi múltja van pél­dául a tejtermelésben és a szarvasmarha-hizlalásbűn a karbamid etetésének. Az ál­landóan jelentkező fehérje­hiány már-már klasszikus kémiai pótlószere ez. A sze­gedi táj termelőszövetkeze­teiben azonban csak éppen­hogy kóstolgatják még a szarvasmarhák ezt a jó tu­lajdonságokkal bíró ható­anyagot, pedig jóllehet, ve­gyiiparunk máris messze­menően ki tudná elégíteni a szarvasmarha-tenyésztés igé­nyeit. A szakemberek közül nagyon sokan azonban nem merik vállalni a karbamid etetésével járó kockázatot, mert a szakszerűtlen adago­lás beláthatatlan kárt is okozhat. Igazuk van abban a gazdaságok irányítóinak, hogy ők nem lehetnek a nap minden órájában az ál­latgondozók és a takarmá­nyozók' sarkában, akik kö­zül a többség ma még nem ismeri e vegyianyag külön­féle tulajdonságait. Az egyik Szeged környéki közös gazdaságban súlyos kárt okozott az új telepítésű gyümölcsösökben a nagy ha­tóanyagtartalmú műtrágyák oktalan használata. A mér­téktelen adagolással több mint ezer fiatal fát pusztí­tottak el. Pedig jót akartak, azt, hogy az ő gyümölcsö­seik még nagyobb terméssel fizessenek, mint másoké. Ma pedig az a gondjuk, hogyan szabaduljanak meg tönkre­ment ültetvényeiktől. Kell-e az új? A sort tovább folytathat­nánk, azonban a felhozott példák már önmagukban is világosan mutatják: milyen hallatlanul nagy nehézséget kell leküzdenünk ahhoz, hogy a termelőszövetkezeti termelés minden tekintet­ben megfeleljen a kor kö­vetelményeinek. A vezető szakemberekkel közösen, a kommunistákra vár az út­törő szerep. így adódik a kérdés: kell-e az új? Szo­cialista iparunk fejlődését mérföldes lépésekkel gyorsí­totta az újítók mozgalma. E mozgalom segítségével meg­számlálhatatlan munkaterü­leten szakítottak eddig az elavult, nem gazdaságos módszerekkel. Az újító szak­körök forradalmi jelentősé­gét is a kommunisták ismer­ték fel elsőként. Menet köz­ben soraikból is tömegesen kerültek ki olyan újítók, akik módszereikkel egész sor termelési ágazatot indítottak el a gyorsabb fejlődés út­ján. A tsz-ekben dolgozó kommunisták ebben a vo­natkozásban is sokat tanul­hatnak munkás elvtársaiktól. A mind bonyolultabbá váló mezőgazdasági terme­lés parancsolóan követeli, hogy a tsz-ekben is megszer­vezzük az újítók szakköreit, mozgalmát. A legtapasztal­tabb gazdák, az új módsze­rekért rajongó szakemberek szervezett csoportjaira lenne' szükség, melyek le tudnák küzdeni a nehézségeket, me­lyek ott állnak még az új termelési eljárások útjában. E csoportok kimozdíthatnák holtpontjáról a rét-legelő­gazdálkodás fejlődését is. Széles körű ismeretterjesz­téssel, személyes példamuta­tással segíthetnék az állat­tenyésztést. Hasonló szere­pet tölthetnének be a szőlő­es gyümölcstermesztés fej­lesztésében is. Például mind hazai, mind pedig nemzet­közi szinten tömegesen je­lentkeznek az új szőlőfajták, melyek termésátlagokban és minőségben is többszörösen felülmúlják a hagyományo­san termesztett fajtákat A mezőgazdasági, termelőszö­vetkezeti szakkörök elsőként ismerkedhetnének meg e faj­ták jó tulajdonságaival, ér­tékesebb szellemi tőkét ko­vácsolhatnának közösségük javára. Nemcsak az agronómus dolga A tsz-ekben is terebélye­sedik a szocialista brigádok mozgalma. A szocialista bri­gádok is több bátorításra várnak az új módszerekkel kapcsolatban. Amikor a me­zőgazdaság szocialista átszer­vezéséért folyt a küzdelem, a falusi pártszervezetek vol­tak az újért való harc mo­torjai. Ma azonban már a tsz-ek pártszervezetednek gyűlésein úgy tűnik, mintha kevesebb szó esne a „ho­gyan továbbról". Sokan úgy vélekednek: ne szóljunk bele a szakembe­rek dolgába. Egy-egy új ter­melési eljárásnak azonban csak akkor van létalapja egy tsz-ben, ha azt nemcsak a főagronómus ismeri, hanem már jóelőre felkelti az az egyszerű szövetkezeti gazdák érdeklődését is. Tehát a kezdeményező szerep most is a kommunistáké. A gazda­sági irányítás új rendszeré­ben is azok a paraszti kö­zösségek jutnak majd ki­emelkedő gazdasági fölény­hez, melyek elébe mennek az időnek, s arra a kérdés­re, hogy kell-e az új, cse­lekvő igennel válaszolnak. Csépi József politikánk az új mechanizmusban Vályi Péter pénzügyminiszter tájékoztatója A Minisztertanács Tá* jékoztatási Hivatalában tartott főszerkesztői ér­tekezleten csütörtökön Vályi Péter pénzügymi­niszter ismertette az or­szág pénzügyi politiká­ját és válaszolt a hozzá intézett kérdésekre. Mindenekelőtt leszögezte, hogy a jelek szerint hazánk gazdasági és pénzügyi hely­zete az új gazdaságirányítá­si rendszer bevezetésekor, 1968. január 1-én megnyug­tató lesz. Jelenleg a gazda­sági életben olyan előzetes számításba nem vett jelen­ségek nem mutatkoznak, amelyek az új mechanizmus bevezetését gátolnák vagy nehezítenék. Az iparban a termelés színvonala nyolc százalékkal, a munka ter­melékenysége hat százalék­kal nagyobb, mint egy évvel ezelőtt volt. Az máris tény­ként állapítható meg, hogy ez az esztendő jó gabona­termést hozott, viszont az utolsó napok szárazsága ron­totta a kapásnevények ter­méskilátásait. A nemzeti jö­vedelem előreláthatólag na­gyobb lesz a tervezettnél. A fizetőképes kereslet és a rendelkezésre álló áru­mennyiség nagyjából egyes árucikkektől eltekintve egyensúlyban van. Bizonyos területeken az áruválaszték is bővebb. Bár az ismert gondok — például a hús-, a bútor-, a gépkocsi- és az epítőanyagellátás terén — természetszerűleg nem szűn­hetnek meg egyik napról a másikra. Ma már tisztán láthatók jövő évi pénzügyi politikánk bizonyos általános irányai. Alapvető feladatunk és cé­lunk, hogy a dolgozók élet­színvonalának emelése te­kintetében teljesítsük a har­madik ötéves terv előírásait. Minthogy az új rendszerrel együttjáró összes lehetősé­geket előre számításba ven­ni nem lehet, a pénzügyi po­litika terén a maximális biz­tonságra kell törekedni. Ezeknek az alapelveknek a figyelembevételével folyik jelenleg — mondotta a mi­niszter — a jövő évi költ­ségvetés, a hitelpolitikai irányelvek és az évi terv, valamint az ezzél kapcsola­tos intézkedések előkészí­tése. Ezután a pénzügyminisz­ter a sajtó képviselőinek kérdéseire adott választ. Az első kérdés az volt: vajon nem hozza-e magával az új gazdaságirányítási rendszer az infláció veszé­lyét? Ezzel kapcsolatban hangoztatta, hogy pénzügyi politikánk a forintvaluta szi­lárdságának biztosítására irányul. Ehhez szorosan kap­csolódik a pénzügyi mérle­gek egyensúlyának fenntar­tása, természetesen lehetősé­get adva bizonyos részterü­leteken a piaci árak játéká­nak is. Hangsúlyozta a pénzügy­miniszter, hogy az új rend­szerben az exporttal és im­porttal kapcsolatos eddigi megkötöttségének igen nagy része megszűnik ugyan, de lesznek közgazdasági eszkö­zök az egyensúlyi helyzet to­vábbi fenntartására és a kül­kereskedelmi tevékenység hatékonyságának fokozására. Ilyen eszköz például az egy­séges devizaszorzó alkalma­zása, aminek révén a terme­lő vállalatok bevételeik és nyereségük alakulásában közvetlenül érzékelhetik a külső piac hatását. Ezenkí­vül a Külkereskedelmi Mi­nisztérium bizonyos engedé­lyezési jogkört kap a beho­zatali és kiviteli ügyletek te­kintetében. Nem lesz ez va­lamiféle cenzúra, célja csu­pán az, hogy a külkereske­delem tevékenységét — ter­mészetesen a szocialista pia­cok lehetőségeinek legtelje­sebb kihasználásával — a számunkra legkedvezőbb irá­nyokba terelje. A beruházási politika kér­désével kapcsolatban el­mondta a pénzügyminiszter, hogy az újonnan épülő nagy létesítményekre vonatkozó­lag igen szigorúan bírálják majd el a kormányhoz ér­kező kérelmeket. Ugyanak­kor támogatják a gyorsan megtérülő és a fizetési mér­leget javító, valamint az olyan beruházásokat — pél­dául az építőanyagipar te­rületén —, amelyek éppen a gyorsabb és korszerűbb be­ruházásokat segíthetik elő. A jövő évben a beruházások­nak körülbelül negyvenöt százalékát állami költségve­tésből, negyven százalékát a vállalatok saját erejéből, ti­zenöt százalékát pedig álla­mi hitelből finanszírozzák. A továbbiakban az utóbbi két kategória aránya növe­kedni fog az első rovására. Utal a pénzügyminiszter arra a sokhelyütt felmerülő észrevételre, hogy az egyes vállalatok 1968. január 1-én különböző színvonalról in­dulnak, mégpedig nagyrészt korábbi döntések folytán, s így az igazságosság követel­né, hogy a jövedelemelvo­nást iiállalatonként differen­ciálják. Az új gazdaságirányítási rendszer egyik alapvető esz­köze — mondotta — a jöve­delemszabályozási rendszer, mert a vállalati jövedelmek alakulásától függ a vállala­tok és ezen belül az egyé­nek érdekeltsége is. Már most nagy gépi felkészült­séggel folyik a várható jö­vedelmek előzetes felméré­se, de tiszta kép csak akkor lesz, ha a termelői árak már véglegesen kialakultak. A jövedelem szabályozása során azonban o cél nem valamilyen egyenlősítő „igaz­ságszolgáltatás", hanem a jövedelmező termelésre va­ló ösztönzés. Ezért a régi és a korszerű üzemek között a jövedelemelvonás tekinteté­ben nem tesznek különbsé­get. A méltánytalanul nagy differenciák kialakulásának megelőzésére viszont a vál­lalatoknál valószínűleg és néhány évig a visszamaradó amortizációt fogják külön­böző mértékben megállapí­tani. így a korszerűtlen kö­rülmények között dolgozó vállalat birtokában több amortizációból származó be­ruházási eszköz marad. Vályi Péter befejezésül hangsúlyozta: bár az új gaz­dasági mechanizmus előké­születei megfelelően halad­nak, számolnunk kell azzal, hogy az új gazdaságirányí­tási rendszerre nem térhe­tünk át menetközben jelent­kező problémák nélkül. Rendkívül fontos tehát, hogy az idei év hátralevő részé­ben az új mechanizmus elő­készületei mellett — meg­felelően dolgozzunk az évi terv feladatainak maradék­talan teljesítésén. (MTI) Olcsóbb és gyorsabb Az országban elsőként a 31. sz. Állami Építőipari Vállalat kezdte meg egy újfajta, 18 méter fesztávú, 2 mé­ter széles, TT keresztmetszetű feszített tetőelem gyártását, illetve alkalmazását Hódmezővásárhelyen, az Alföldi Por­celángyár edénygyári üzemének két, összesen 27 ezer négyzetméter alapterületű csarnokának építésénél. Teg­nap délelőtt az építkezés területén szakmai bemutatót tar­tottak. Az újfajta tetőszerkezettel kapcsolatban elmondották, hogy alkalmazása olcsóbbá és gyorsabbá teszi az épít­kezéseket. Jubileumi kiadványok Az év hátralevő részében majd tucatnyi, jelentős mun­kásmozgalmi kiadvány lát napvilágot a Párt.történeti Intézet gondozásában. Már sajtó alatt van A magyar forradalmi munkásmozga­lom története című sorozat második kötete, amely 1919 augusztusától 1945 áprilisá­ig, a Tanácsköztársaság meg­döntésétói a felszabadulásig kíséri figyelemmel az ille­galitásban dolgozó kommu­nista párt vezette haladó erők tevékenységét. A Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom félévszáza­dos évfordulójára elhagyja a nyomdát a Magyar interna­cionalisták a Nagy Októberi Szocialista Forradalomban és szovjet-oroszország pol­gárháborújában címmel. Az ötvenedik jubileumra készí­tették A Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom és Ma­gyarország című tanulmány­kötetet is. A tanulmányok a KMP megalakulásának, az 1918-as magyarországi pol­gári demokratikus forrada­lomnak, valamint a Magyar Tanácsköztársaság történe­tének kérdéseivel foglalkoz­nak. Péotek, 1967. augusztus ll. DÉL-MAGYARORSZÁG 3

Next

/
Thumbnails
Contents