Délmagyarország, 1967. augusztus (57. évfolyam, 179-205. szám)
1967-08-05 / 183. szám
Befejezés előtt a gabonabetakarítás A legfrissebb jelentések szerint az ország gabonatermő területének 96 százalékáról takarították be eddig a termést. A szakemberek számítása szerint augusztus 5—10 között az egész országban véget ér a gabonabetakarítási kampány. A gépi aratás részaránya országosan 90 százalékos volt Július 30-ig kereken 114 000 vagon kenyérgabonát vásároltak fel országosan a terményforgalmi vállalatok, s azóta ugyancsak erős volt az átvétel irama. (MTI) Épül az óriás gyár A 150 000 lakosú Volgamenti város, Togliatti, az egykori Sztavropol szomszédságában, mind nagyobb arányokat ölt az autógyár építése. Ez a gyáróriás elkészülte után, évente 660 ezer személygépkocsit fog kibocsátani. Hamarosan 3000 fiatal jön Togliattiba Komszomol-ajánlással. Munkába áll 2000 műszaki szakiskolát végzett specialista is. Mindenhez köze van "A tsz-gazdaközösségekben is egyre többet beszélnek arról, milyen változást hoz az új gazdasági mechanizmus a nagyüzemi mezőgazdálkodásban. Ezeknek a rögtönzött eszmecseréknek gyakran olyan mellékzöngéje van, mintha a közgazdasági szemié'et térhódításával egy időben elhalványulna a tsz-ekben a pártmunka. A technika és szakma mellett mintha kevés szót kapna a politika. A szegedi Űj Élet Tsz párt-alapszervezetének programjában pedig ezt olvastam: a pártalapszervezet megnövekedett feladata az új gazdasági mechanizmusban ... Mi hát az igazság: kisebb, vagy nagyobb szerepet kap a közös gazdaságokban a pártalapszervezet? — erről beszélgettünk Árendás Józseffel és Nagy Istvánnal, a szegedi Űj Élet Tsz párttitkárával, illetve elnökével. A termelést szolgálja Az új gazdaságirányítási rendszer bevezetése — kétségtelen — változást hoz a tsz-gazdálkodásban, ez viszont feltételezi a pártmunka változását is. Mégpedig előnyére! A gazdaközösség nagyobb önállósága a szervezésben és a termelésben, természetesen a felelősség fokozódását, az erők összefogását és mozgósítását eredményezi. Ez — a gazdasági \-ezetés mellett — a kommunisták felelősségét és hatáskörét is megnöveli. Mivel a tsz elsősorban termelőegység, a pártalapszervezet sokirányú, száz gyökérből fakadó és száz termőágban gyümölcsöző tevékenysége is végső fokon a termelést szolgálja. Hogyan? Nem apró ügyek, anyagbeszerzési gondok elintézéséve1, hanem azzal, hogy a termelés fő tényezőjére, s egyben a tsz gazdájára — a parasztemberre hat. Alakítja, formálja magatartását és közösségi szemléletét. Bonyolultan jelentkezik a falvakon a gazdai és szakmunkás! kétoldalúság. Nagy István tsz-elnök érdekes megfigyelése, hogy a részesművelés bevezetése ugyan gondosabb növényápolást, végül is jobb termést hozott, de ugyanakkor a saját „kis mezsgyéig" való látásmódot támasztotta fel a gazdákban. Ki-ki műveli a maga parcelláját, de mintha kissé elidegenedett volna a közösség gondjaitól. A jobb szakember tehát egyelőre kevésbé gondos közösségi gazda lett. Másik beszédes példa, hogy a gazdák megdolgoznak a keresetért, de „midőn leesik egy kéve a kocsiról, nem nyúl le érte". Ez nincs benne a fizetésben. Nos, ezek mögött az aoróságok mögött fontos gazdai magatartás reilik. A pártalapszervezet sajátos politikai feladata. hoev a lelkiismeretes munkán túl, közösségi szemléletre, közvagyon féltésére nevelje az embereket. Jobb közösségi szem/élet De maradjunk csak a termelésnél ... Az új gazdaságirányítás nemcsak a tsz egésze számára nyújt nagyobb önállóságot, de a fonlosabb brigádok önálló gazdaságos elszámolását is lehetővé teszi. A szocialista brigádmozgalom igazi, közgazdasági tényezőkre épülő szervezésének előfeltételeit megteremti. Árendás József párttitkár az Októberi Szórta1 is ta Forradalom 50. évfordulója tiszteletére őszi betakarítási versenyt szervez, ezzel egy időben traktorosokból, műhelymunkásokból, szarvasmarha-tenyésztőkből és baromfigondozókból három-négy szocialista brigádot alakítanak. Ezek a szakmai nevelés, a közgazdasági gondolkodás és a közösségi szemlélet valóságos iskolái lehetnek. A szocialista versenymozgalom a több búzán, több tejen és húson felül megtermi a maga kis „űj hajtását" a közösség fáján. Nagy István elmondta, hogy a tavalyi versenyben annyit elértek: a gazdák nem fogták pártjukat a hanyagul dolgozóknak. E parányi rügypattanásban a jobb közösségi szemlélet, a szövetkezeti gazdai magatartás jelentkezik. A pártalapszervezet gazdasági tevékenységében új vonás az, hogy a gazdaságpolitikai célkitűzések közérthető, gyakorlati jellegű magyarázatával, a helyi hasonló tennivalók ismeretévél kialakítsa a szövetkezeti gazdákban a helyes közgazdasági gondolkodást. Számos előadás szolgálja az Űj Élet Tsz-ben a gazdaságpolitikai nevelést. S ebben az a legjobb, hogy több esetben vizsgálják saját gazdaságukat közgazdasági „szemüvegen" át. Az okokat vizsgálják A pártalapszervezet tehát az új mechanizmusban is be'eszól a gazdálkodásba, köze van mindenhez, ami az emberekkel kapcsolatos. Nem aprólékos, napi tennivalókra gondolunk, hanem érdemi (a legfontosabb dolgokra vonatkozó) beleszólásra. A pártellenőrzésben előtérbe kerül az elemző munka, vagyis a konkrét sikerek és hibák mögött az előidéző okokat vizsgálják. így menet közben orvosolható, sőt megelőzhető egy-egy káros jelenség. Az Új Élet Tsz párt-alapszervezete a lényeges problémákban döntő küldöttgyűlés előtt rendszerint megbeszéli, elemzi a problémát. Véleményüket a közösség nyilvánossága előtt is elmondják. Az Űj Élet Tsz 40 fős pártalapszervezete természetesen nem hibátlan, olajozott gépezet. Több olyan tagja van, aki maga is alapos nevelésre szorul. S hogy ezúttal kedvezőbb a kép, mint a valóság, annak az a magyarázata, hogy elsősorban a tsz-pártalapszervezet újszerű gazdasági tevékenységéről, a gazdaságirányítási rendszerből fakadó jövőbeni feladatokról beszélgettünk az Űj Élet Tsz-ben. Balogh Ödön Ái -•s-m' Üj úton a kereskedelem A kereskedelem a várospolitika egyik alkotó eleme, s különösen az a mi társadalmunkban. A villany, a víz, a csatornázás, az úthálózat fontosságával legalábbis egyenértékű Hiába a fényes cégtábla, a pazarul berendezett üzlet, ha nem tudják elénktenni a pultra, amire éppen szükség van. Különösen fontos számunkra, mióta a város ipara minden korábbinál erősebbé, nagyobbá terebélyesedett, mióta — a Szegeden dolgozó környékbeli s újabban a távolabbról is ide járó emberekkel "együtt — naponta legalább 140 ezer ember ellátásáról kell gondoskodni. Az élelmiszerek forgalma 1964 óta 8, a vendéglátásé több mint 9, a ruházaté 3,6, az egyéb iparcikkeké csaknem 13 százalékkal növekedett. összességében 8,7 százalékkal nőtt a város kereskedelmi forgalma. S talán nem hat e fejlődés lebecsülésének, ha azt mondjuk: még csak az elején tartunk. Nemcsak mennyiségileg fejlődnek az igények, hanem változnak is a különböző gazdasági tényezők hatására." Amit néhány évvel ezelőtt még szívesen vásároltunk, az esetleg ma már nem is kell, s másféle árucikkeket keresünk inkább. Ez természetesen statisztikailag is kimutatható, de enélkül is bárki példák sorával tudná bizonyítani. A kereskedelem akkor tart lépést az igényekkel, ha a kereslet minél tökéletesebb kielégítésére törekszik. Csupán egy adalék, amely a háziasszonyok, dolgozó nők ezreit érinti: a konzervforgalom két év alatt 20 százalékkal növekedett Szeged kereskedelme igen sok újdonságot produkál, a jelek szerint reneszánszát éli. Űj üzletek, s köztük korábban nem ismert, új típusú üzletek sora nyílt s nyílik a jövőben is. Közvetlen ablakot nyitott a vásárlókra a nagykereskedelem: csupán a BÚTORÉRT lakberendezési áruház évenként 6,5 millió forint értékű bútorhoz juttatja a vásárlókat nem is beszélve külön a választék javulásáról. De itt van az AUTÓKER boltja, mely a vidék első autó alkatréNémet mérnökjelöltek a Rókusi pályaudvaron Fridrich Weser főiskolai tanárral a MÁV Szegedi igazgatóságán ismerkedtem meg. Tizenegy drezdai mérnökhallgatót kísért el Szegedre, nyári gyakorlatra. Tanítványait a Rókusi pályaudvaron kerestem fel. Közben elmondta, hogy fia, aki vegyészmérnök, nemrégiben védte meg kandidátusi disszertációját a veszprémi egyetemen. Ezért is szívesen jött Magyarországra, kedveli és szereti a magyar népet. A Drezdai Vasútmérnöki Főiskola és a Szegedi Vasútforgalmi Felsőfokú Technikum között három évvel ezelőtt szövődött a barátság. Akkor egyezett meg a két tanintézet, hogy a nyári szünetben a szegedi diákok Drezdában, a drezdaiak pedig Szegeden töltik el kötelező szakmai gyakorlatukat, s azon felül egy kis nyaralást is a Balaton, illetve a Keleti-tenger partián. Tizenegy diák volt tőlünk és tizenegy tőlük. — S ki kerülhet a tizenegyes létszámba? — érdeklődtem. A tanár az ujjain számlálta a feltételeket. — Először is az építési szak tanulói, másodszor az, aki a negyedik félévet elvégezte és harmadszor pedig, akinek kitűnő a tanulmányi eredménye. Ez a külföldi gyakorlat kitüntetésnek számít. A Rókusi pályaudvaron könyen megtaláljuk a német diákokat, mert ismerik már őket az ott dolgozó vasutasok. Fridrich "Weser tanár úr a tizenegy fős csoport „brigádvezetőjét" kéri hozzánk. Wegncr Joachim a mellette dolgozó Semat Günthert is magával hozza. Kérdem tőle, hogy minek köszönheti a brigádvezetői titulust. — Voltunk már fizikai munkán egy vasútépítésen — mondja —, s ott engem neveztek ki brigádvezetőnek. Akkor lettem „vezető", s azóta is megmaradtam annak. Magáról elmondia, hogy Drezda és Berlin között egy kis faluban született, ott laknak ma is négy testvérével együtt. — S hogyan választotta a vasutas szakmát? — Amikor katona voltam, egy vasútépítő századba osztottak. Ott szerettem meg a vasatat és kezdett érdekelni a vasútépítés. így iratkoztam be a főiskolára. Semat Günther viszont családi szakmát folytat tovább. — Édesapám ugyancsak vasúti mérnök volt — mondja —, most nyugdíjban van. Hogy családi hagyomány náluk a vasúti munka, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy Günther testvére is vasutas, mozdonyvezető. — Hogy érzik magukat a Rókusi pályaudvaron? Milyen a munka? — kérdem a brigádvezetőt. Wegner Joachim mosolyog, letörli a verejtéket, aztán mondja: — jó, nagyon jó, A magyar vasutakról csak felszínes a benyomásuk, de Szegedig vonattal utaztak és dicsérik a körülményeket. — A német vasúttal összehasonlítva jó a gyorsaság, kényelmesek, tiszták és tágasak a vagonok. Az utasellátás ugyancsak kiváló, — mondják többen is egyszerre. — Milyen elkévzelésük volt Magyarországról? — Annyit tudtunk, hogy szép ország és kedves, barátságos emberek a magyarok, de elképzelésünket felülmúlja a gyakorlat. Szeged különösen tetszik mindenkinek. — mondja a brigádvezető ... Megtudom, hogy jártak ők már sokat „Szegeden", de odahaza, a drezdai Szeged étteremben. Elismeréssel nyilatkoznak a Szeged étterem italairól és ételeiről. Ugyancsak nagy élménv volt számukra a szegedi Tisza partján főzött halászlé is. Gazdagh István szeket árusító üzlete a magán gépkocsi tulajdonosok számára: azután a RAVILLüzlet, ahol mindenféle háztartási gép kapható. Űj típusú bolt az élelmiszer-kiskereskedelem kezelésében levő állami gazdaságok boltja is: alig néhány hete húzták fel először redőnyét, s máris törzsközönsége van. Üzlet berendezését tervezi a cipőgyár, ifjúsági ruházati áruházét a fogyasztási szövetkezet, s még lehetne folytani a felsorolást, hiszen jelenleg is több különféle szervvel tárgyalnak ilyen ügyben a kereskedelem illetékesei. Különféle szervekkel — ez maga is újdonság. Korábban a tanácsi fennhatóságú állami kiskereskedelem egyedül uralta a piacot. Ma már nem: a kereskedelmi politika úgy kívánta, hogy a többszektorúság elve vonuljon be a gyakorlatba: az a vállalkozás kapjon előnyt, üzlethelyiséget, támogatást, amely leginkább képes szolgálni a vásárlók érdekeit A többszektorúság elvének érvényesülése igen sok előnnyel jár. Azzal például, hogy javul az áruk minősége, nagyobb lesz a választék. Mindkettő kézenfekvő, hiszen egyenesen következik az előbb elmondottakból, hogy ugyanannyiféle és ugyanolyan áru, mint amilyen a többi üzletben is kapható, nem keltheti fel a vásárlók érdeklődését. Előny az is, hogy több áru kerül az üzletekbe. A fogyasztási szövetkezet gyermekruha áruháza a serdülő korúak ruházati ellátásán segft majd, ami mindeddig egyik Achilles-sarka volt a szegedi kereskedelemnek. A termelőszövetkezetek üzletei az élelmiszer, különösen a zöldség, a gyümölcs és a baromfihús ellátásban hozhatnak majd számottevő javulást. A közgazdaságtan szóhasználata szerint: a többszektorú kereskedelem feladata, hogy szabad árualapokat tárjon fel és kössön le a városban. Tanácsi kiskereskedelem, nagykereskedelmi demigross (közvetlen kiskereskedelmi értékesítés) fogyasztási szövetkezet, állami gazdaság, termelőszövetkezet él máris, s él majd méginkább egymás mellett. Vajon „békés" lesz-e egymás mellett élésük? A kérdés ilyen feltevése persze tréfás, de nem alaptalan. A sokféle üzlet akarva, nem akarva versenyezni kénytelen egymással azért, hogy a vásárlókat magához kösse. Ez a verseny olyan előnye az új kereskedelmi politikának, amely minden különösebb ráfordítás nélkül, mondhatni ingyen hoz hasznot. Kezdve azzal, hogy a kiszolgálás mindannyiunk örömére előzékenyebbé, udvariasabbá válik, folytatva azzal, hogy végre olyan árupropaganda születik, melyből a közönség megtudhatja, megismerheti, hogy mit érdemes vásárolnia, befejezve azzal, hogy a kereskedelem újabb szolgáltatásokat hajlandó nyújtani, hazaszállítja az árut, vállalja összeszerelését, üzembehelyezi stb. A kezdeti eredményeknek mindannyian tanúi vagyunk. Különösen a Tisza Áruház vágott élre a kezdeményezésekben, mióta megfelelő, korszerű otthont kapott szinte diktálja az iramot a többieknek. Rendre vezeti be a különféle szolgáltatásokat, árubemutatókat rendez, tanácsadással szolgál, keresi az iparral való új kapcsolatok felvételének lehetőségeit. S nem ő az egyetlen, aki megértette, hogy merre vezet a kereskedelem útja, hogy az áru egyszerű elosztása ma már édeskevés, a jó értelemben vett kereskedelmi tevékenységé a jelen, s még inkább a jövő. E zek szerint máris hiba nélkül való Szeged kereskedelme? Korántsem! Számtalan kisebb, nagyobb hiányosság szeplőzi a fejlődést, ami nemcsak egyaránt bosszantja a kereskedőt és vásárlót, de hátráltatja is a kibontakozást. Erőteljesen hat még az „áruterítés" évtizedek óta beidegződött szokása. Hogy mást ne mondjunk: a rendelkezésre álló adatok szerint Szeged aránytalanul gyengén részesedik a megye áruellátásából, annak ellenére, hogy a nagykereskedelmi vállalatok igyekeznek kiemelten kezelni. Az élelmiszer és a vendéglátó forgalom 39—40 százaléka itt bonyolódik le, mégis több árucikkből a rendelkezésre álló keret alig 32—34 százalékát hozzák forgalomba a megye székhelyén Ez már csak azért is értelmetlen, mert míg Szegeden hiány van belőlük, másutt felesleges készletként jelentkeznek, s a kereskedő is boldog lenne, ha nem porosodnának üzletének polcain. Azt sem sikerült még elérni, hogy valamennyi keresett árucikk mindig kapható legyen. Ennek egyik oka, hogy az ipar esetleg nem tartja kifizetődőnek gyártását, a másik, hogy a vállalatok egy része a belföldi igényekre való tekintet nélkül vállalja évről évre exportjának fokozását Furcsa, de így van, hogy bár a Minőségi Cipőgyárnak üzeme van Szegeden, s termékei eljutnak a világ minden tájára, a városban alig lehet kapni belőlük. Ezen majd segít önálló üzlete, de a cipőgyáron kívül még számos olyan gyár és gyártmány van, amelyre állnak az előbb elmondottak. Ha már a cipőknél tartottunk, sajnos másra is fel lehet őket hozni példának: a minőségre, illetve a rossz minőségre. Köztudott hogy a kereskedelmi forgalomba kerülő árucikkek egy részének nem megfelelő a minősége, s ezek között is elsősorban „menetelnek" á hazai piacra kerülő cipők. Soha ennyi reklamáció, soha enynyi csere nem volt mint mostanában. Az ipar és a kereskedelem, jó szokára szerint, azon vitatkozik, hogy melyikük felelős érte. Kár a vitáért, mert az nem segít, meg egyébként is közös a felelősségük. Nem az anyagokkal, nem a festékkel van a hiba jelen esetben, hanem abban, hogy az Ipar még mindig nem tudja felszámolni a technológiai lazasá-r gokat, a kereskedelemet pedig átvevőinek gyenge munkája terheli. Hiába cserélik ki a cipőt vagy a más hibás árut a boltban, a vásárlók bizalmát megrontja, ha pénzükért nem azt a minőséget kapjak, amit joggal elvárnak. A gazdaságirányítási rendszer reformja minden bizonnyal segít majd megszüntetni a hibákat, de a változás természetesen nem máról holnapra következik majd be. Kereskedelmi politikánk máris tapastzalható új irányai azonban hozzásegítenek az új helyzetre való felkészüléshez, és a továbbiakban annak érvényre juttatásához is. Addig még sok munka van hátra, de a kezdeti eredmények méltán jogosítanak fel bennünket arra. hogy tudjuk és higgyük: nem csak új úton, jó úton is halad a kereskedelem. FEHÉR KÁLMÁN Szombat, 1967. augusztus ö. DÉL-MAG* ARORSZ A* 3