Délmagyarország, 1967. augusztus (57. évfolyam, 179-205. szám)

1967-08-20 / 196. szám

M ost a munkáról szerkerató elvtárs .. Néhány az előbb említett vállalat- -í'ic/rct* lesz szó. De ha even belül tej jel-mézzel fo- nak. Találkoztam ezzel az • aít mond-om, lyó Kánaán lenne ebből az ismerősömmel néhány naphogy a munká- országból, ha nem lennének pal azulán. hogy Piroska léről lesz szó, olyan sokan, akik így dol- löl érdeklődtem az igazgatójánál. Nem tudtam legyőzni kíváncsiságomat, s megkérdeztem tőle, hogy ismeri-e közelebbről iksz ipszilont. ennek és ennek a vállalatnak az igazgatóját. Legnagyobb örömömre ismerte. Kérdésemre, hogy mi a véleménye róla. elborult homazon nem ér- goznak ... tek holmj szá- Ennek az asszonynak — rsz bölcselkedést, a munká- gondoltam magamban, amiről. mint a legősibb és leg- kor elment — sajnos, igaza lltalanosabb emberi tevé- van. Bevallom, imponált a kenységröl, még kevésbé ér- felháborodása, melyből teltek rajta valamiféle lelkes reérthetetlenül csendült ki a buzdító szózatot, mellyel na- szocializmus aggódó féltése, jvobb szorgalomra szeret- Elhataroztam. hogy közelem ösztönözni az olvasót lebbről is igyekszem mégis- lókkal így felelt: — Tudj- ó. nem, jsten. Alap. tem, ilyesmi- iában véve vei elohoza- 7'_/„ kétségtelenül todni nem is LUbzlo rend<^ em_ ^ rnernek. _ ^ ^ ber. mini a is Lehetne Kánaán —^ taban vannak 1-UIIUIIIU IIUIBIIMIÍ • • B hallom, hogy t munka tár- hajlott kora íadalmi jelen- ellenére eltoségevel, s legalább olyan jól merni őt, s ezért felkeres- sőrendű hegymászó', de a tudják, mint én, hogy a jól tem annak a vállalatnak az vezetésre nem ideálisan alvegzett munka a szocialista igazgatóját, melynél admi- kalmas, mert puha, nem építés alapja, hazánk fejlő- nisztrátorként dolgozik lm- eléggé határozott, könnyen désének. az életszínvonal már tizenkét esztendeje. A befolyásolható. Mindebből emelkedésének egyetlen biz- vállalat igazgató-ja — egyéb- nem származik valami nagy tosítéka. Szóval, csak semmi ként jó ötvenes, szikár és katasztrófa, mert hiszen a nyugtalanság, egyetlen szó- komoly küllemű férfi — kér- vállalat igy sem deficites, val sem kívánom nevelni désemre igy felelt: — Hogy sőt a tervét is teljesíti. Havagy pláne kioktatni önö- mi a véleményem Piroská- nem a szemlélet! Ezzel van ket. .Már csak azért sem, ról? őszintén megvallva, a baj! Mer ugyebár mi a szómért — mint az a továb- véleményem meglehetősen cializmus építésének alapluakból napnál fényesebben vegyes. Jó is, rossz is. Mint vető feltétele? A jól végzett ki fog derülni — erre sem- ember, mindenesetre feltét- munka. Dolgozni, dolgozni, mi szükség. Közvélemény- lenül korrekt, gondolkodás- dolgozni! Dolgozni lelkiiskutatást rendeztem ugyanis módja mindig progresszív, meretesen, dolgozni határoa lakosság különböző réte- Ügy tudom, harmonikus há- zottan. dolgozni céltudatogeiben, s ebből mérhetetlen zasságban él és példás csa- san; Ö azonban enervált, örömömre az derült ki, hogv ládanya. Ami azonban a tutyimutyi, lélektelen ember, a tisztességes munka min- munkához való viszonyát il- Tudja-e ön, gondolt-e már denkinek a szívügye, annak leti, e tekintetben bajok ön arra, hogy milyen tejjelországépítő jelentőségével vannak. Sajnos. Még egy- mézzel folyó Kánaán lenne mindenki tisztában van. szer sem tudtam belépni a ebből az országból, ha nem Nagyszerű dolog ez, nagy- szobájába úgy, hogy éppen lennének olyan sokán, akik szerű és örvendetes dolog, dolgozott volna. Hogv mit így dolgoznak? De most már itt az ideje, csinál? Sok mindent. Ká- Az iIlető, aki ezeket mondhogv a nyilvánosság ele tar- vezik a bufeben, cseveg a jam kutatásaim részleteit, s szomszéd szobában, telefonál Mennyit ér e ta, már nem fiatal ember. Mégis, amikor a Kánaánt megosszam önökkel a szív- a férjének uzsonnázik. Per- említette, arca kipirult, rán ma onfto n nnomftt om/\M-Ko« C7o a v o 1 1 o 1 n f Lm Műin — cai kisimultak, szeme tűzben égett. Minden mozdulatán érezni lehetett, hogy melengető örömet amelyben sze a vállalat kibírja ezt, azok nyomán részesültem. hál' istennek. Hanem a Körülbelül két héttel ez- szemlélet! Hanem a szociaelőtt történt, hogy a szer- l'z.mu.s, elvtarsam! A nep- fém & szociaiizmust> minkesztőségben, ahol dolgozom, Razdasag egyensúlya, fel- d(?n s2Hva érp61 tanúskodott felkeresett engem egy fiatal emelkedésünk zaloga a jo! Elé rpgen ismerem öt, s es rokonszenves nő. Mint végzett munka ezt ugyebár h miként dolgozik, véletelmondta, a felháborodás és on >,s tud-la- A munka, a . Tudom de ena bizalom hozta hozzam- a munka- a munka! Tudja-e, lenul tuaom i'Jdom, de^en tozalon? ameltoel a közt Rondolt-e mar arra. hogy mi- Redjék meg, hogy ne beszelügvekben megharcolt ki- lven tejjel-mézzel folyó Ká- jek róla. Nem tartozik ide, sebb-nagyobb csatáimat már naan 1<?nne ebbö! az "rszág- és tulajdonképpen nem is e\ek óta kíséri, s a felhá- bo'> ha nem lennének olyan jénveges. borodás, melyet az keltett ?°ka". akik lélektelenül, fél . tanulsaB a fontos a/ benne, hogv százhúsz forin- kezzel dolgoznak? A tanulság a fontos az tért hasznavehetetlen selej- Megrendülten láttam, hogy örvendetes tanulság, melyet tet vásárolt egy árhuázgyer- az igazgató szemében könny- bízvást levonhatunk valamekjáték-osztályán. — Hát csepp csillog. Mit bizonyt- mennyien: hogy tudniillik ne essen kétségbe az em- tott számomra ez a piciny nem vagvunk közömbösek, ber? — kiáltott fel el kese- kis könnycsepp? Azt, hogy Volt idő, amikor azok volredetten, majd így folytatta: ez a rokonszenves ember — Itt nem pusztán arról nem fásult, nem közönyös van szó, hogy én kidobtam lélek. Hogy egész szívével, százhúsz forintot, bár egy magában ez is bosszantó, feladatok nagyszerűségét Hanem a szemlélet! Hogyan melyeket a szocialista épí- élünk. Hiszen féltjük. S az nézi a világot az az ember, tömunka a ma emberére ró, ember csak azt félti, amit a aki ezt a hasznaihatatlan , ... . „, árut gvártotta, továbbá az, hogy *z'vugye a szociahz- sz.vehez közel allonak eiez. aki minőségileg ellenőrizte? mu-s> hogy úgv óvja, ugy Igen. felijük a szocializmust. Hol van a fejük ezeknek, félti, mint a szeme világát. Sajnos, ma még többnyire miközben a munkájukat Boldog voltam, hogy meg- a másiktól féltjük, s nem végzik? Mi a vólenienyük a ismerhettem. Namármost. önmagunktol — de ne lemunkaerkölcsről? Hogyan gyünk telhetetlenek, akarnak szocializmust epi- dn "t-lvel" e».v lamclu teni selejtes, lelkiismeretlen sdm abban a minisztérium- Nem megy minden egymunkával? Ide figyeljen, ban, mely felettes hatósága szerre. tunk. De ez az idő hál' istennek elmúlt. Ma már egész lelkével átérzi ama őszintén szeretjük azt a társadalmi rendet. melyben Egy Rembrandtnak, vagy akármelyik regi és új mesternek képét kialakult nemzetköz, piaci áron adják-veszik. Néha árverésen. De ha él az ember, és itt el, nálunk, mondjuk a Tisza mentén, ós hozzá tesszük, hogy éppen falun test, es képet szeretne eladni (mert kell a pénz, az ihlet is csak kenyeren él meg, núson már repült. — Mit ér egy ilyen kinti lézengő festőnek a munka.ia? Sokféle módon állapítják meg az alkudozók. Aki alkuszik, előszed minden fortélyt. Olcsón akar képet, nagyot, és ezért nem hagyja magát legyűrni. Azt miudja Berti, aki a szomszédban lakik — barackosa van. immel-ámmal téesítag. nagy kupec különben —, hogy művész úr, mind a három szobában remek bútoraim vannak, fessen egy csendéletet, amilyet akar. Aztán majd megatkuszunk. Ez már igen, gondolom, nem írja elő, hogy mi legyen rajta. Megfestettem a képet, hatvanszor nyolcvanas nagysagban. Gyurika, a kisfia ott lábatlankodott az eperta alatt, nezte hogy csinálom, délután meglett. Három órai munka. Fehér vásznat' akasztottam az ágra, az asztalra nagv birskörtéket rendeztem, egy regi vasiagnyakú kék korsót beállítottam szépen átszőtte az egészet a beszűrődő fény. Jól ment a munka. Gyurika elment haza, megjelentette apjának, kész a kép. Kama nélkül falun se szeretik meglátni elsőre a kepet. Mit csináljak, nincs nálam ráma? Bevittem a szabába, világos helyre állítottam, vártam Eertit. Megjött Megnézte a képet, ült a székben-, apróra szemügyre vette a kép alkatrészeit. Sokáig hallgatott. — Jók a körték, tizenegy darab, számolta meg. Pont tizenegy. lehet kétkiló húsz, harminc, nem több. — Szemöldökét összehúzta, rámnézett. — Annyi? — Kétésfél, itt vettem a boltban. Egyet se ettem meg belőle. De festhettem volna még rá négy darabot, vagy éppen ha kedvem tartja akár húszat. Beni nevet, nem bolond ő, mondja a legyintés. Wartburgja van, a Balatonra jár nyaralni, fia mérnök. Tudom, tudom, de azt is tudom, hogy ő is tanácstalan most, mit teg'-en.. Mit ér a kep.' Jó a kép? Az ember nem dobja ki pénzét hiaba. Berti szétnéz, meglátja a körteket az éjjeliszekrényen egy cserépben. keresgt!. kikeresi a leghas tsabbat, újra leül a szekbe. összehasonlítja a két körtét. — Hasonlít — mondja kicsit enyhültebben, de mindjárt összevonja szemölaöket, nehogy elkapasson. Az ördög csiklandoz most, nevethetnékem van, de nem lehet, megsértődik és if marad a kep. Minek nekem ez a sok kérte a képen? Ha nem ehetem meg. Mégis a hogv belémbujt az ördög, én is oeleilleszkedtem Berti módszerébe es komolyan szolottam. — A terítőt is nézze meg. Berti. Szíuke selyem, nyolcvan forint métere. Szabó néni adta koicsdn. megmondta az árát. Odahozom a szekrényből a tentót, Berti kelletlenül veszi at, lógatja. De megnézi a kepen a teritöt, aztán visszaadja. — Hamar meglett. Gyurika azt mondja. úgy ment. mint a játék. Három óra se kellett neki. — Van aki egy hétig csinál ilyet. Ez nem számit. Tetszik a kép? — Nem azért mondtam a körtét. Berti korainak tartja a nyilai kozatot. még el se kezdődött az igazi. — Három óra alatt mit lehet keresni'' Ha azt számítom, hogy tíz órai munkátardákat Érted mór? Tiz órakor lesz, pontosan tizenhárom ora múlva. Nem sok idő, kibírod. Ernőké tátott szájjal hallgat, bólint. Lemászik az agyról, nem kívánja többé a társaságomat. Meg kell hagyni, nem tudom mit tennénk Gyula nélkül. Most. hogy kioktatta Ernőkét, papírlapot núz elő a zsebéből. — Ide nézz, Apai Beosztottam szépen a napot. Most. hét óra húsz. Nyolcra felötózuhk, nyolc harmincra megreggelizünk. Már intezkedteni a konyhán, anyunál. Vállalta. Kilencre kiérünk az Állatkertbe. Ha délig akarunk maradni, az három óra. Nem sok idő, de megnézhetjük az emlősöket. a csúszómászókat, a madarakat, az akváriumot, persze csak futólag, a — növénykertre már aligha jut idő. Felhívtam a Kiskakast. foglaltattam asztalt. Termeszetesen a nevedben. Zúzapörkölt megfelel' A szabadtéri színpadok programja itt. van a másik lapon. A Varosmsjor... a Hűvösvölgy ... Megjelöltem, mit érdemes megnezni. Tehát... Bevallom, csodálom a fiút, Honnan van benne ennyi szervezőképesség? Tizennégv éves, és ezt a tizennégy évet úgy viseli, mint a legérettebb férfikort. Beszél, monj. ja a programot, de ér, alig tudom követni, a fejem meg zúg a rossz hajnali alvástól Ernőké sírásától. Tehát a gibbon az Állatkertben Ez is furcsa, mindent tud. minden érdekli, mindenhez van türelme. Kicsit félek ls Gyulától. Pedig büszke vagyok rá. h'szen a fiam. az iskolában semmi baj vele. szülői értekezletre nem kell jarm. nincs rá panasz. És tisztelettudó is. csak azért rnegis felek tőle, titokban, mint ahogy egy öreg uralkodó félhet elmé< miirszlerétől. Tehát neKem. mi a dolgom? Borotválkozni, öltözni, reggelizni. N'elli az étkezőfülkében terít, Mire kimegyek, már kesz a reggeli, Gyula ott áll enyja mellett, ellenőriz. — Apának csak kevés cukrot a kávéba, ebben a korban mór árt a sok cukor .. (negyvenöt éves vagyok!j Fejenként egy tojás, lágyan, ez megvan. Jö. A napi ásványi só szükséglet. Ernőkének mez. Anya. te ne egy él kenyeret, cs ak p5 rí tott zsömlét. Hányszor mondjam? Ülünk az aszta'nál. fegyelmezetten eszünk, mert Gyula szerint nyugodtan, lassan kell enni. Ehhez szükséges az időbeosztás, a kakodás artalmas. Ugyanilyen módszeresen, alaposan járjuk végig az állatkertet, ebédelünk a Kiskakasban, vesszük sorra a szabadtéri színpadok legjobb programjait. — Emlékszel? — mondom Nellinek — valamikor, gyermekkorunkban ezen a napon Szent István jobb kezét hordták körül a Varban ... — Lehet, csak ezért mondom. hogy olyasmiről essék sZó. amit Óvnia nem tud. Figyelem az arcát. Bólint. — Igen — válgszol anyja helyett — a budavári Zsigmond-kápolnában őrizték. Számos legenua fűződött a jól bebalzsamozott jobbhoz. .. Feladom a harcot. Kilenckor hazamegyünk. hogy megvacsorázhassunk és tízre felmeb.essünk a tetőre. Lapostetejü. modern házban lakunk, a szomszédok is mind fenn tannak már. bámuljuk a Gellérthegyet. várjuk a petárdákat. Emőke türelmetlen Mindenféle kis törtenetet taUlok ki, hogy megnyugtassam. — ott most, tenn a hegyen, aprócska olom.kato pak >.zi dol ózzák a rézágyukat, es majd meglátod, színes, fénylő golyócskákat lőnek az égre. hogy öröme' szerezzenek Ernőkének, meg mindenkinek ezen az ünnepen. Igaz. ami igaz. megteledkeztcm Gyuláról pedig ott állt hátam megett. stopperral a kezében. Hanem most: bumm, bumm' felszállt az első rakéta, aztán a második, harmadik, színes fényeső hullt az égből. Ernőké ujjongott örömében: — Ez a kis rézágyúkból jön? Hiszen ezek csillagok! Az égből potyognak le! — Az. az. micsoda csillagesö! — örvendezem Ernőkével. — Persze, nem lett volna szabad megteledkeznem Gyuláról. — Az Ilyen téveszmékét, kt tudja, milyen nehezen lehet kiküszöbölni — mondja. — Hallgass róni, Elnöke. Szó sincs ólomkatonákról. Azok ott fenn a hegyen, szakemberek. Ez is olyan szakma, mint más. A tűzijáték nem csillageső. De a csillagokról maid máskor A tűzijáték fény- és hanghatások előállítása könnyen égo és robbanó anyagokból. Legismertebbek a rakéta, a szélmalom, a bengáli lény.. . — Nézi « stoppert. — Igen. Fontosán öt másodpercenként lőnek fel egyet. Pikk — pakk — pukk! Robbannak a petárdák. Gyula olyan okos. N'elli büszke a fiára. Én is. De sokszor attól tartok, mindent annyira alaposan ismer, hogy talán nem is örül mar semminek. Titokban odasúgom Ernőkének: — Azok ott mégis csillasok. — Ernőké szigorúan néz ram. — Gyula azt mondta, nem! Hai igen. Ernőké ls olyan lesz. Az biztos. Nelli, meg en, majd tanulhatunk tőlük. val permetezték meg a kerti gyümölcsöst. kapott, nyolcvan forintot és ebedet. De ez nws munka, tudom. Azonban ha háromszorosát vesszük, akkor is csak kétszáznegyven lenne. Tíz órai munkát számivá. Három órát számítva eppen nyolcvan forint. Nevetek Feriin. tud számolni, jó gazda. — Várjunk csak. Ne számítsuk azt, hogy sokai kelleti festeni a mai képig, amíg ez a körtés meglett három ora alatt. Legyen nekem is a napszám, nem sértődök meg. De a vászon, a btindkerettel együtt száz forint. A festék maga ötven. Vonaton húztam idáig, cipeltem ez is penzbe került. Mondjuk erre a képre esik a* kó'tsegböl ótven forint. Ecselkopas, maga a körte, megint ötven forint. Mennyi eddig? — Háromszázharminc — adja össze Berti, és összehúzza szemöldökét. — Várjon Berti, a helyseg bérét is kalkulalni kell. ha már iparos módra számolunk. Napi harminc forint Tehát készkiadiis es háromóra napszám egyben háromszázhatvan forint. — Sok lesz — húzza fel kövér vállait Berti. Kint valaki járkál, halkan, talán Tera néni, a háziasszony. — Pedig még itt van a selyem!eritő, meg a vászonfüggöny. — Az is beleszámítsuk? — nevet. — Dehíszen ittmaradnak ezek, nem lehet beleszamitani. — Pedig muszáj, mert. nélkülök mi lenne a képen? Se terítő, se vászonháttér. Ha ez nem. mi? A világűr? Kikiáltok, biztosan Tera néni üldögél a tornácban. — Tera néni, mennyi is volt az egész terítő? — Amit elkért délben? Háromszáz forint. — Ez eddig hatszázhatvan forint. Berti, emelkedik a kep ara a maga módszerével. — Tera néni a vászonfüggöny mibe került" —Házivászon. megér az kétszáz forintot, meg az. Tiszta len. — Végösszeg Berti, egy fityinggel se oicsóboan: nyolszázhatvan. — Így nem lehet számolni —, kacag Berti, de érzem, hogj- szégyenli mag.it. Ha igy van, nincs vásár. Fordítok a dolgon, mindegy már. menjen haza, aludjon jól, majd hazautazok holnap, legfeljebb. — Berti, ha maga azt kérdi tőlem előszörre, hogy ez a kép. azt mondom, ötszáz. Maga jó szomszéd volt, ilyen képért ézre' szokta* megadni. Ha m meghalok, meg többet. Remélem. De lehet, hogy semmitse, ki tudja ezt előre. Elmúlunk mindannyian, jönnek új gyümölcstermelők cs új festők. Hat döntsön, mi les'-an a képpel? Berti izzad, tetszik neki a kep. ds t alami van benne. Végit meg is mondja. — Keveslem a körtéket. Még lesstn bele. legyen húsz. Ls őtsz.az. Itt a pén.í. Le is teszi az asztalra, megszamolja, hogy biztosan bűnbe vigyen. Berti megmagyarázza álláspontját. — Tudia, nem szeretem ha valamiből kevés van. Legyen az a kép gazdag, valami ilyesféle. Tudom én. érteni én. — megfordítom a képet, közelebo az ablakhoz, elebe állítom. — A festőnek mindég van valami célja egy képpel, még ezzel is volt nekem, nemcsak a pénz. Nézze csak azokat a terhesen, súlyosan heverő aranybörü gyümölcsöket. Hevernek a napon, az elet gazdagon ontotta őket a vílagra. A fény látszik velük, gyerekeivel, c hozta őket világra, de most búcsúzik lölük. Én pedig nem engedem hogy ez a pillanat elmúljon, a körték összeszáradjanak, feloszoljanak. mint egy huj la. a fény is elszánjon. hogy fekete legyen a világ ezen a képen a dús termő világ egyik jele van. Ilyesmiket gondoltam munkaközben, Berti., ezert gazdag a kép, ha húsz lesz rajta, nem lesz gazdagabb, sokan leszn°k, zsúfoltan, szorongani lógnak. nem lesz elég napfényük. Berti komolyan 'nézi a képet, majd némán kezetnyújt. Megértettük egymást. — A pénzt itthagyom, szóval megegyeztünk. Nyújtom a képet. Berti elhárítja. — ötszáz, és húsz darab körte legyen. De ne szoriisa őket össze, van itt még balra lent elég hely. Lehangoltan bámulok utána. ez a Berti, hiába, kutyából nem lesz szalonna. Tera néni .ion be. vigasztalgat. — Hagyja, ilyen ember ez Azt hiszi, bánja ez, hány körte van a képen? Hamar megcsinálta .ez a baj. Hát dolgozzon neki még egyet, azt akarja. Pedig nem ls az ő pénze megy rá. Nem kell ennek kép. — Nem kell? Itthagyta a pénzt. — Postás Mari mesélte, hogv ezer íorin'ot vitt neki tegnap a mérnök fiától. Az utalvánvon hatul ráírta, „Apám vegyen egy jó képet ezért Feleditöl. úgy hallom ott dolgozik a faluban". Ötszáz forintot keresett a képen. Ez már sok volt, méregbe jöttc-m. A kénét, meg a körtés tálat kivittem a kerítéshez. kikiáltottam Gyurikáért. A gyerek f irgén odaállt. — Figyelj ide. Itt. van a kép. amit apád kifizetett, még kilenc körtét kívánt, hogy meglegyen a húsz. A tálat majcí később hozd vissza, a Tera nénié. Ya&axnap, 13fiL augusztus -0. AGYARORSZÁG 7