Délmagyarország, 1967. augusztus (57. évfolyam, 179-205. szám)

1967-08-20 / 196. szám

D várospolitika energiája Ma befejeződnek az ünnepi hetek A lakosság köréből sokan és a legkülönfélébb ügyekkel keresik fel Szegeden a megyei jogú városi tanács 87, valamint a három kerületi tanács 176 tagját. A közeletj demokratizmus elemeként a tanácstagok útján is részt kér és kap a lakosság a város ügyeinek intézéséből. Akár a jóra biztató, akár a város életét érintő, némely negatívumot bíráló szavuk meghallgatásra talál. Természetes ez a „visszhang", mert a tanácstagok ugyanazt az életet élik. mint óitalában a lakosok, akiknek a soraiból jelölték, majd választották őket az államhatalom helyi szerveibe. A városi és a kerületi tanácsok irodáiba gyakran kopognak be a tanácstagok, s üt- és járdajavítás, parkosítás, kereskedelmi ellátottság stb. dolgában sürgetik az intézkedést. Közvetítik tehát mindazt a jogos dolgot, amire a lakosság kéri őket, ami. ben van mód a cselekvésre. A tanácsok végrehajtó bizottságai, vezető tisztségviselői, szakigazgatási szervei a jelzéseket számon tartják, komolyan veszik. A város fejlesztésére vonatkozó hasznos észrevételeket közelebbi, vagy távolabbi megvalósításra feljegyzik, az anyagi lehetőség és a sürgősség sorrendje szerint. A tanácstagok jelölő gyűlésein a választók által elmondott észrevételekkel ugyancsak így törődtek, s ez a gyakorlat marad és izmosodik a jövőben. Vannak olyan emberek, akik a lakók közötti veszekedésben, albérlő és főbérlő vitájában igazságtevésre, jobban fizető munkahely keresésére stb. kérik a tanácstagot. Felfogható ez a bizalom valamiféle jeleként is, de a tanácstagoknak alapvetően nem ez a dolguk, megbízatásuk nem ilyesmikre szól elsősorban. Jó néhányan a választókerületben csak aszerint mérik a tanácstagok munkáját, hogy „elintézte-e a járda szélesítését, javítását, az utcában a gazcső nagyobb átmérőjűre cserélését, hogy a lakásokban gázzal fűthessenek, és így tovább. Vajon csak ezt látni és ezen az alapon mérlegre tenni egyegy tanácstag, vagy éppen a testület munkáját, igazságos-e? galom az újszegedi hídon, miért nem építenek egy másik hidat is!" Ezekről anynyit: a város vezetése, a helyi államhatalmi szervek is jól tudják, hogy a várost hol, miben és mennyiben szorítja a cipő. A témák napirenden vannak, a házgyár is, az új híd is kellene, és szeretné a tanács, ha már megvalósulhattak volna. A szándék azonban önmagában véve kevés, a megvalósítás anyagiakon múlik. Minden józanul gondolkozó és ítélő ember beláthatja, hogy az állam és a helyi tanácsok anyagi erőforrásai, eszközei végesek, addig nyújtózkodhatunk, ameddig a takaró ér. A szeeedi tanácsok is csak fokról fokra valósíthatják meg mindazt, amire jogosan7 szükség és további igény van. A házgyár különben — éppen a város vezetésének sok közbenjárására a felsőbb hatóságoknál — a mostani ötéves tervben, az eredeti határidőnél korábban felépül. Az újabb közúti híd a távlati tervben szerepel, mert még jó ideig elsődlegesebb közcélra kell a rendelkezésre álló pénzt fordítani. Követelmény lesz a jövőben is, hogy a legcélszerűbben és a leggazdaságosabban használjuk fel az anyagi eszközöket. E tekintetben — sok bénító paragrafus és egyes emberek fogyatékos munkája miatt — a tervezés, vagy a kivitelezés fázisaiban olykor mérgesítő hibák is csúszhatnak, de ezek ellen a jövőben is hadakozik a tanácsi testület és végrehajtó bizottsága. A tanácstagok túlnyomó többsége közéleti szereplő úgyis, hogy részt vesz a tanácsi állandó bizottságok munkájában. Az állandó bizottságok működési körük szerint vizsgálják a város életének egy-egy vonatkozását, és a tanácsi szakigazgatási szerveknek javaslatokat tesznek a munka javítására. Törekvésük. hogy az állandó bizottságok az eddiginél tartalmasabban segítsék, ellenőrizzék a tanácsi szakigazgatási szervek ténykedését, intézkedéseit. Jó a kapcsolat, kölcsönös a bizalom a tanácstagok és a választók között. Ez tükröződik a testületi munkálkodásban és ez a várospolitikához, a tanácsi feladatok ellátásához is termékeny energiát nyújt. Morvay Sándor A Cigánybáró tegnap esti és a Don Carlos mai előadásával befejeződnek a Szegedi Szabadtéri Játékok. Az ünnepi hetek két utolsó napja, s főképpen a két előadás, ismét sok ezer vendéget vonzott a városba. A hét végére több mint 30 ezer látogató jött Szegedre. A menetrendszerű járatokon kívül 37 belföldi és 7 külföldi — NDK, csehszlovák, lengyel, jugoszláv — autóbusz, egy jászberényi és két budapesti különvonat szállította a fesztivál magyar és külföldi vendégeit a városba. Nagy forgalmuk volt az idegenvezetőknek is: mintegy 2 ezer hazai látogatónak s 2 jugoszláv turistacsoportnak mutatták be Szeged nevezetességeit. A Cigánybáró tegnap esti búcsúelőadását zsúfolt nézőtér köszöntötte. A nagy sikerű produkciót megtekintette dr. Vitéz András, az Országos Idegenforgalmi Hivatal vezetője és ott vblt Marc Kucsmára, a Magyar—Francia Baráti Társaság nizzai szervezetének elnöke is. (Somogyiné felv.) © © Vitathatatlanul helyes, hogy a tanácstagoknak a lakosság érdekeit kell képviselniük a tanácsüléseken. Viszont ezt a szocialista morállal megegyezően úgy kell tenniök, hogy az többségi érdeket fejezzen ki, akár útjavításról, akár város-rekonstrukcióról, urbanizációról van szó. Hogy a példánál maradjunk: kérés lehet a járda szélesítése, a gázvezetékcsere, de ha más utca sokkal rosszabb, azt kell kijavítani, előbb az avult gázvezetékeket kell kicserélni, hogy egyáltalán kaphasson egy városrész gázt. Ha tehát a közösségi, többségi érdekeket tartjuk elsődlegesnek — és ebből engedni nem lehet —, akkor az említett és a hozzá hasonló esetekben indokolatlanul kap rossz osztályzatot egyik vagy másik tanácstag. Hallani olyan véleményt is: „Miért nem gondoskodik a tanács arról, hogy már működjék Szegeden a házgyár, hiszen nagyon kell a lakás?!" Vagy: „Nagy a forGazdagodik, szépül Szeged, elsősorban az itt élő embereknek. Az itt lakók és az ide látogatók a szó szoros értelmében tapinthatják, érzékelhetik: a város új reneszánszát éli. Nekünk, akiknek itt, a Tisza partján telnek hétköznapjaink és ünnepeink, jogos büszkeséget jelent ez. S hogy a lakosság nemcsak szavakkal „működik közre", azt mutatja, hogy szép hagyományként évről évre milliókat érő társadalmi munkát végez tanácstagjaival együtt. Ide kívánkozik: a várospolitika — ami Szeged egész életét felöleli — nagy hozzáértést, a jelen és a jövő körülményeivel, összefüggéseivel számoló munkálkodást kíván. Szegeden a várospolitika — ha akadnak is egyszer-másszor bosszantó, megszüntetendő negatívumok — öszszességében igen pozitív, hozzáértő kezekre vall. Igaz az is, hogy voltak és vannak észrevételek1 a város építésével kapcsolatosan. Ezekre ezután is számítani lehet, hiszen a város szeretetéből, az összefüggések hiányos ismeretéből adódnak. A fejlődő város féltése, a gazda érzése, a segítőkészség magyarázza, hogy Szeged szinte minden lakója „várospolitikus". Szeged nagyléptű előrehaladásához, lakói élet- és munkakörülményeinek javításához az alkotó energia feltételeit a párt és a kormány politikája teremtette és teremti meg. Az államhatalom helyi szervei ezt a politikát valósítják meg a gyakorlatban. A várospolitika adja alapvetően a tanácstagok feladatait, kötelességeit megbízóik iránt. A tanácsnak testületi munkájában döntenie és határoznia kell az anyagi eszközök felhasználásáról. A költségvetést, a váras tervét tárgyaló testületi ülések ezután — a korábbinál jóval nagyobb tanácsi hatáskör és döntési jog következtében — bizonyára jóval vitázóbbak lesznek. Ezekben a vitákban, majd az ezt követő döntésekben a tanácstagok útján érvényesül a közvélemény egészséges, a realitásokkal számolo hangja. Kitűnő tudományos tárom volt a biokémiai vándorgyíiiés A biokémia élő szervezetekben végbemenő kémiai változásokat vizsgáló tudomány, melynek tárgyköre, eredményei éppúgy kapcsolódnak az orvostudományokhoz, mint például az agrártudományok műveléséhez. Sőt, napjainkban egyre több nagyipari ágazatnak is útmutatást nyújtanak új technológiák kidolgozásához. A Magyar Kémikusok Egyesületének keretén belül 11 esztendeje alakult Biokémiai Szakosztály előadási és vitafórumot biztosít a hazai biokémiai kutatások, ipari eredmények számára, valamint hathatós segítséget ad a biokémikusok továbbképzéséhez. A szakosztály évenként rendez vándorgyűléseket, s idén a nyolcadikat Szegeden bonyolították le augusztus 17—19-én. A tegnap befejeződött háromnapos tanácskozás után arra kértük dr. Gerendás Mihály Kossuth-díjas professzort, a szakosztály vezetőségi tagját, röviden foglalja össze a vándorgyűlés eredményeit, tapasztalatait. — Szegeden a nyolcadik összejövetelünket rendeztük meg, s ezúttal is bebizonyosodott: a vándorgyűlés kialakult formája megfelel elképzeléseinknek. Az előadók csupán vitaindító beszámolókat tartottak, ezáltal nagyobb lehetőség nyílott a vélemények kicserélésére. Legnagyobb érdeklődést talán a szombat délelőtti program váltotta ki. ahol az izomfehérjékkel foglalkozó dolgozatokat élénk vita követte. Bár a szegedi dr. Huszák István kiemelt előadása a professzor betegsége folytán elmaradt, a két föreferátum izgalmas volt. Dr. Guba Ferenc, a Budapesti Orvostudományi Egyetem Biokémiai Intézetének docense az elektronmikroszkópia alkalmazásáról beszélt a biokémiai kutatásban. s elmondta, a fehérje molekulák egyes csoportjait bizonyos technikai apparátus segítségével már fel lehet deríteni. Sőt, elektronmikroszkóppal megfigvelhetők a sejtosztódás alapfolyamatai ls. A szakosztály pályázatán díjat nyert fiatalok is megtartották előadásaikat, melyeknek színvonala a szakosztály új kezdeményezését dicséri. A háromnapos vándorgyűlésen részt vettek szegedi tudományos intézetek előadói is, s a tanácskozás közreműködői ellátogatták a József Attila Tudományegyetem biológiai, valamint a Szegedi Orvostudományi Egyetem mikrobiológiai intézetébe. — A vándorgyűléssel párhuzamosan ezúttal is megrendeztük a fővárosi Labor Műszeripari Művek termékeinek kiállítását, s egy teljes délutánt szenteltünk az ezzel kapcsolatos előadásoknak. A kiállításon számos új műszerrel találkoztunk, így az országban először gyártott ultrahangos sejt- és szövetroncsoló készülékkel, mely a sejtekben és szövetekben levő anyagok felszabadítására szolgál. A két főreferátumból, közel ötven előadásból és tartalmas vitából álló vándorgyűlés résztvevői hasznos tapasztálatokkal távoznak Szegedről. Utoljára: Don Carlos Ma este ismét megszólalnak Verdi Don Carlosának dallamai a Dóm előtti színpadon, s a halhatatlan remekmű ulolsó előadásával befejeződnek az idei szabadtéri játékok. Képünkön: az opera egyik látványos jelenete. A fáklyás tömeg a börtönbe zárt Don Carlos kiszabadítására indul Arcok a Don Carlosból Erzsébet: Moldován Stefánia Moldován Stefánia, a budapesti opera népszerű művésznője Szegedre mindig úgy jön, mintha haza jönne. Ügy jött két éve a szabadtérire Erkel Bánk bánjában Melinda szerepét énekelni, s úgy jött most is, hogy a Don Carlos Erzsébetét a Dóm előtti színpadon megformálja. — Szeged az én második otthonom. S nemcsak nekem. A tavasszal Jugoszláviában és Olaszországban vendégszerepeltem Simándy Józseffel, Komlóssy Erzsébettel és Szalma Ferenccel. Szőnyi emlékmúzeum Zebegényben A kartárs, egykori tanár kolléga és barát, Pázay Pál szobrászművész meleg, vallomásszerű szavai után nyílt meg Zebegényben a Szőnyi István emlékmúzeum a Bartóky tó. 7. sz. alatt, Szőnyi volt műtermes házában. Mindez nem egészen hét évvel a nagy magyar mester halála után. Olyan időben tehát, amikor még együtt van az emberi és művészi hagyaték, s nem 50—80 év után kell keresgetni a tárgyakat. Gyorsan, érzékenyen és nagyvonalúan reagáltak az illetékesek egy kortárs nagy magyar művész emlékének megőrzésére! Szőnyi életműve kiemelkedő helyet foglal el a huszadik századi magyar képzőművészet történetében. Arra a Nagybányára épül, amelyik a múlt század vége historizáló és nagy tetteket megörökítő festészete után a táj szépsége felé fordult. Innen indul el Szőnyi István is a derűs napfény, az alkonyi nárázatok festői megjelenítésének világától, hogv azután fokozottabban forduljon a tájban élő ember felé és hogv munkássága túlsúlyát a táj és az ember kapcsolatának mesteri kifejezése. megörökítése képezre. Most ennek az életműnek a mesterdarabjai, a Zebeffényi temetés, az Fste. a Reggel. a Kerti pad és az ezt kiegészítő festmények, rajzok nem túlzsúfolt, de az életművet jól jellemző együttese ott sorakozik abban a házban és műteremben, ahol Szőnyi István 36 éven át élt és alkotott. Ott vannak a művek a zebegényi tájban, mely ihletőjük volt, és a zebegényi emberek között, kikkel olyan közvetlen baráti kapcsolatot tartott évtizedeken át. A tágabb környezet, a táj mellett együtt élnek és hatnak ezek a művek az alkotó szűkebb világával, a házzal, kerttel, műteremmel. A szobákban bútorai, könyvei, kedves tárgyai, a műteremben munkaeszközei, karcolószerszámaí. A műVész egyéniségének puritánságát, tisztaságát érezzük az egyszerű házban. Megértjük, hogy ide vonult vissza, távoltartva magát a művészeti élet pillanatnyi előnyöket hajszoló nyüzsgésétől. És ebből a kis faluból, melyet előtte alig-alig ismertek, egyetemes érvénnyel tudott szólni, általános emberit tudott mondani úgy. hogy sohasem vált el ettől az általa kedvelt vidéktől és az ittélőktől. Öröm számunkra a Szőnyi emlékmúzeum megvalósításával kapcsolatos kezdeményező készség, határozottság és gyorsaság. egyben remény arra. hogy még hasonlók sora követi maid. Dömötör János Az úton jöttünk rá, hogy mind a négyen Szegedről indultunk, Vaszy Viktor keze alól. El is neveztük magunkat „Vaszy-kvartettnék". Moldován Stefánia mögött nehéz év áll. Ebben a szezonban vendégszerepelt a Szovjetunióban, Romániában, két premierje volt Budapesten: A négy házsártos és a Denevér. — Igaz, ezek úgynevezett „könnyed" művek. De ezért meg kellett fizetni. A négy házsártost például reggel 9től este 9-ig jóformán megszakítás nélkül próbáltuk, hogy „könnyed" előadás legyen. — Erzsébet szerepét egyébként itt a szabadtérin éneklem először. A szerep statikus, színpadi szempontból nem mozgalmas. A királynő kénytelen érzéseit elrejteni palástja mögé. Mint ahogyan a királyi udvarokban mindent palástoltak. — A szerepet olaszul kellett megtanulnom, s ez számomra bizony nagy munka volt. De megérte. Örülök, hogy kitűnő partnerekkel énekelhetek együtt. Ügy tudtunk közösen dolgozni, mintha már tíz év óta együtt játszanánk. Hogy ez mennyire igaz, maga a produkció, a szabadtéri Don Carlos előadás forró sikere bizonyítja. Ö. L. Vasárnap, 1967, augusztus 2®. DÉL-MAGYARORSZAt 5