Délmagyarország, 1967. augusztus (57. évfolyam, 179-205. szám)

1967-08-18 / 194. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! S^g^dj kÜldÖftséCg utazott Odesszába MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT LAPJA 57. évfolyam, 194. szám Ara: 50 fillér Péntek, 1967. augusztus 18. Az Ukrán Kommunista Párt Odessza városi bizottsága és az Odessza városi tanács meghívására tegnap, csütörtökön reggel nyolcnapos baráti látogatásra szegedi küldöttség utazott Odesszába, Szeged szovjet testvérvárosába. A küldöttség vezetője: Sípos Géza, az MSZMP Szeged városi bizottságának titkára; tagjai: Árendás György, az MSZMP Szeged városi párt-végrehajtóbizottságának tagja, a szegedi Felszabadulás Tsz elnöke, dr. Csikós Ferenc, a Szeged városi tanács vb titkára. Szabó G. László, az MSZMP Szeged városi bizottságának munkatársa, dr. Dudás Béla, a Szeged városi tanács egészségügyi osztályának vezetője és Tóth Mihály, a Szeged városi tanács pártszervezetének titkára, főelőadó. A három követelmény A

közelmúltban leváltottak egy gazdasági vezetőt Pedig előélete becsületes, évtizedek óta végez társadalmi munkát, megszerezte az egyetemi diplomát is. Csak vezetni nem tudott. Furcsa a képlet: politikai és 6zakmai felkészültsége látszólag megfelelő volt, de az emberek között mégis felkészületlennek találtatott. Bizalmatlanság, elzárkózás jellemzete, a segítőkész véleményeket figyelmen kívül hagyta, elhamarkodott döntéseket hozott: ez volt a mérleg nehezebb felében. A példa tehát azt mutatja; politikai tisztesség, szakmai felkészültség adott esetben mit sem ér, ha a vezető rosszul vezet... Szocialista módon vezetni — ma már ennek a fogalomnak is története van. A gazdaságirányítás reformjának első tavaszán, a jövő év márciusában lesz húsz esztendeje, hogy a bankok és vállalatok után államosítottuk a száz főnél többet foglalkoztató nagyüzemeket is, élükre pedig harcokban kipróbált, szakmájukhoz értő munkásemberek kerültek. Nem sokkal később új útra lépett a magyar mezőgazdaság, a szövetkezeti kollektívák élére becsületes, de kisüzemi vagy földmunkás tapasztalatokkal rendelekző parasztembereket választottak. Ha az újonnan elismert vezetők csak azt mondták: „Fogjuk meg emberek a munka nehezét", százak és ezrek váltak hasonlóvá a népmesék hőseihez. Később bonyolódni kezdtek a gazdasági viszonyok. A mennyiségi igény fokozatosan a választék iránti követelménnyel bővült, szükség szerint tért nyert a csín, a használhatóság vizsgálata, s nem volt közömbös a ráfordítás mértéke, a korszerűség színvonala sem. Már kevesebbet ért a „hórukk"-stílus, követelőzni kezdett az összehasonlító gazdasági elemzés, a statisztika, a korszerű üzemszervezés. Megjelent a Minisztertanács 1021-es rendelete, amely képesítéshez kötött sok vezetői munkakört Ezekben a hónapokban ismét sok szó esik a korszerű vezetés tudományáról. A korszerű vezető... De milyen is lesz az? Kezdjük ott, hogy a vezetők túlnyomó többsége nem lesz új, de megedződve, mint korszerűbb ismeretek, tapasztalatok birtokában várja az új feladatokat. Hiszen a két szocialista évtized zömében felkészült rátermett kulturált kádereket nevelt Eleget tudnak tenni — az új körülmények között is — a párt Politikai Bizottsága által bem régen hozott határozatnak: hűségük, gyakorlati tapasztalatuk, áttekintőképességük és emberismeretük együtt teszi őket alkalmassá a megnövekedett feladatokra. Az említett párthatározat a kádermunkáról, a személyzeti munkáról, e terület politikai ellenőrzéséről és fejlesztéséről intézkedik. Azt célozza, hogy a gazdaságirányítás reformjának bevezetésekor, a fokozott követelményeknek kellő önállósággal cselekedve eleget tudjanak tenni a vezetők: a reájuk bízott társadalmi vagyonnal és a vagyont gyarapító emberek munkájával, alkotó szándékával hatékonyan gazdálkodjanak. Az új gazdasági mechanizmus az imént említett hármas követelményt sürgeti az élet minden szintjén. Mert egyszemélyben dönthet és dönt is a gazdasági vezető. De az önállósággal szabad teret kapott vezető akkor dolgozik jól, intézkedéseit akkor kíséri elismerés, ha azok vállalati és népgazdasági érdekek szempontjából eredményesek, ha kivívják a párt és szakszervezetek helyeslését, s döntéseiben sűrítve ott található a dolgozók többségének tapasztalata, igenlése. A kádermunkáról szóló párthatározat ilyen és hasonló gondolatokat tartalmaz. Rendelkezik a minősítésekről, az iskoláztatásról, az új káderek neveléséről is. Az előttünk álló időszakban helyi pártszervek és alapszervezeti taggyűlések értékelik és vitatják tovább a sokrétű feladatokat. A helyi önállóság növekedésével párhuzamosan egyre több irányítási és beleszólási jogot kapnak a városi, járási és kerületi pártbizottságok. Megmozdul majd az állami apparátus is, hogy a személyzeti munkában mindenütt érvényre jusson a politikai, a szakmai és vezetési erények hármas szabálya. Ezzel párhuzamosan kerül tető alá az új Munka Törvénykönyve, amely ledönt sok — vezetői cselekvését bénító — korlátot, ám ezzel együtt megfogalmazza a szakszervezetek érdekvédelmi és vétójogát is! N-*m lesz abszolút határvonal vagy választóvíz az 1968-as év első napja. De attól kezdve vizsgázni kezd a sokoldalúan felkészült vezető, s az őt segítő, véle egy „mechanizmusban" élő irányító szerv és termelő kollektíva. A vezető, s az általa irányított, illetve helyes terveiben őt támogató közösség, az önállóságot jelentő nagykorúság küszöbére lép, hogy az egyéni és társadalmi érdekeket összehangolva gyorsítsa a gazdaság fejlődését, az emberek boldogulását. Történelmileg ismét magasabb fokon folytatódik a szocialista építés munkája. Megnyugtató és sokat mondó az a tény, hogy a kádermunkáról szóló párthatározat egyik folyamatos következménye a reformról szóló alaphatározatnak. Az előre tett lépést itt is a kommunisták kezdeményezték, elsősorban tehát a párttagság fórumain vitatják meg a gazdasági vezetés további javításának helyi feladatait is. A végleges bizonyítvány pedig már — a következő években — csak az együttes munka gyümölcse lehet. JUKMICS LÁSZLÓ Több ezer javaslat az új Munkatörvénykönyvhöz Rendelet a termékforgalom szabályozásáról Ülést tartott a Minisztertanács i A kormány Tájékoztatási Hivatala közli: A Minisztertanács csütörtökön ülést tartott. A munkaügyi miniszter, az igazságügyminiszter és a Szakszervezetek Országos Tanácsának Elnöksége előterjesztette a Munka Törvénykönyvének és végrehajtási rendeletének tervezetét. Az április 7-i ülésen hozott kormányhatározatnak megfelelően a törvénykönyv tervezetét nyilvános vitára bocsátották, a gazdasági vezetők, a társadalmi és tömegszervezeti — közöttük szakszervezeti — tisztségviselők és aktivisták, jogászok, közgazdászok, munkaügyi kérdésekkel foglalkozó szakemberek és vállalati dolgozók körében megvitatták. Mintegy 400 ezer dolgozónak volt alkalma arra, hogy véleményét nyilvánítsa a tervezetről, s több ezer javaslatot tettek. Az észrevételek és javaslatok figyelembevételével átdolgozott tervezetet ismét megvizsgálták a minisztériumok, a szakszervezetek, s megvitatta a Szakszervezetek Országos Tanácsának Elnöksége. A Minisztertanács a tervezeteket megtárgyalta és úgy határozott, hogy a törvénytervezetet az országgyűlés elé terjeszti. A kormány a miniszterek feladatává tette: gondoskodjanak az általuk kiadandó végrehajtási rendelkezések előkészítéséről oly módon, hogy azok a törvény kihirdetésével majd egyidejűleg megjelenhessenek. A Minisztertanács megvitatta és jóváhagyólag tudomásul vette az Országos Tervhivatal elnökének a néngazdaság I. félévi fejlő-, déséről és ehhez kapcsolódóan a munkaügyi miniszternek az I. félévi munkaügyi helyzetről szóló jelentését. A munkaügyi miniszter tájékoztatta a kormányt a gyermekgondozási segély bevezetésének tapasztalatairól. A Minisztertanács a tájékoztatót tudomásul vette. Az Országos Tervhivatal elnökének és az Országos Anyag- és Árhivatal elnökének előterjesztése alapján a kormány rendeletet hozott a termékforgalomról. Az 1968. január 1-én hatályba lépő rendelet rendezi a szocialista szervezetek (állami vállalatok, intézetek, intézmények, társadalmi szervek, szövetkezetek stb.) termékforgalmi kapcsolatait. Kimondja, hogy ezek' a szervezetek a jogszabályok keretei között piaci kapcsolatok alapján termékeiket bármely szocialista szervezetnek eladhatják; bármely szocialista szervezettől beszerezhetik, maguk választják meg a legcélszerűbb szerződésfajtát is. Meghatározza egyben azokat a központi szabályozó eszközöket, amelyekkel a termékforgalom a népgazdaság érdekében szabályozható lesz. A Központi Népi Ellenőrzési Bizottság elnöke beszámolt a közúthálózat fejlesztésének és a mezőgazdasági nagyüzemek bekötő és belső úthálózatának helyzetéről folytatott vizsgálat megállapításairól. A Minisztertanács a jelentést tudomásul vette és határozatot hozott. A művelődésügyi miniszter előterjesztése alapján a kormány rendeletet hozott az irodalmi alap, a képzőművészeti alap és a zenei alap tagjai egységes segélyezési rendszerére. A rendelet a szerzett jogokat továbbra is biztosítva egységesíti az alapok tagjai részére alkotómunkájuk előmozdítását szolgáló juttatásokat, ösztöndíjakat, illetőleg segélyeket. A mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter tájékoztatta a kormányt az országos mezőgazdasági kiállítás és vásár előkészületeiről. A Minisztertanács ezután egyéb ügyeket tárgyalt. Hatezer anyának 3 millió forint segély A gyermekgondozási segély bevezetésének tapasztalatairól szóló tájékoztató arról számolt be, hogy — az öthónapos szülési szabadság letelte után — május második felében jelentkeztek első ízben azok az anyák, összesen 2200-an, akik a segélyt igénybe vették. Június végéig számuk 6000-re emelkedett, s mintegy 3 millió forint összegű segélyt fizettek ki számukra. A januári és februári szülések együttes számának alapján kiszámítható, hogy az igényjogosultak több mint 59 százaléka élt a kormány rendeletében biztosított lehetőséggel, s ezeknek 54,2 százaléka az iparban, 45,8 százaléka pedig a népgazdaság más munkaterületein dolgozott. Ha a februári szülések számához viszonyítjuk a segélyt igénybe vevő anyák számát, az arány már a 78 százalékot is meghaladja. Az eddigi tapasztalatok azt igazolják, hogy a segélyrendszer bevezetése a kisgyermekes anyák helyzetének további javítása, a családvédelem szempontjából hasznos volt. Az Országos Nőtanács és a Szakszervezetek Országos Tanácsának tapasztalatai szerint a szülés előtt álló dolgozó nők örülnek ennek a lehetőségnek, nagyra értékelik a kormány intézkedését. Várható, hogy a jövőben is jelentős többségük igénybe kívánja venni ezt a juttatást. A Találmányi Hivatal feladatai és hatásköre Az Országos Találmányi tározat a következő főbb Hivatal feladatairól és ha- előírásokat tartalmazza: tásköréről szóló kormányha- — Az Országos Találmányi Hivatal az iparjogvédelem országos hatáskörű hatósága és központi állami elvi irányító szerve. — Az Országos Találmányi Hivatal hatósági jogkörében végzi a találmányi bejelentések vizsgálatát, a szabadalmak engedélyezését és nyilvántartását, a védjegyek, az ipari minták és eredetmegjelölések vizsgálatát, lajstromozását és nyilvántartását. — Az elvi irányítás körében figyelemmel kíséri az iparjogvédelmi jogszabályok betartását, a gazdasági ösztönzőknek: az iparjogvédelmi tevékenységre gyakorolt hatását; fejlesztik az iparjogvédelmi nemzetközi kapcsolatokat; külön jogszabályok szerint — a szakszervezetekkel együttműködve — ellátja az újítói és feltalálói mozgalom központi elvj irányítását és propagandáját. Iparjogvédelmi központi dokumentációs és információs feladatokat végez, irányítja és elősegíti az iparjogvédelmi propaganda tevékenységét. Az ágazati minisztériumokkal együttműködve támogatást nyújt a vállalatok iparjogvédelmi tevékenységének kialakításához és továbbfejlesztéséhez, megrendelésre iparjogvédelmi dokumentációs és információs szolgáltatásokat nyújt. (MTI) Véget ért Tito közei-keleti körútja Csütörtökön délelőtt végetért Tito elnök egyiptomi látogatásának második szakasza és ezzel befejeződött a jugoszláv államfő közel-keleti körútja; az elnök Naszszer egyiptomi, Atasszi szíriai és Aref iraki államfővel tanácskozott a közelkeleti válság problémáiról. Tito Bagdadból Kairóba visszatérve rövid eszmecserét folytatott Nasszerrel, majd az alekszandriai különvonaton sor került a hivatalos tárgyalásokra. Tito és Nasszer, valamint munkatársaik zárómegbeszélése az alekszandriai Rasz El Tin palotában csütörtökön másfél óráig tartott. A plenáris ülés után Tito és Nasszer Edvard Kardelj jelenlétében több mint másfél órás külön megbeszélést folytatott. Mértékadó körökben kijelentették, hogy a tárgyalások során teljes egyetértés jött létre a közel-keleti válság kiküszöböléséhez vezető út tekintetében. A tárgyalásokról Kairóban és Belgrádban egyidejűleg közös közleményt adnak ki. Az Ahram Tito nyolcnapos közel-keleti látogatásáról szólva két megállapítást tesz: 1. Az izraeli kolonialista agresszió támadásától sújtott arab államok egyesítik erőfeszítéseiket más arab államokkal az agreszszió következményeinek felszámolására. 2. A jugoszláv elnök, mint az arabok barátja folytatni fogja az érintkezést és a konzultációt az arab államokkal, bizonyos el nem kötelezett országokkal, hogy ki lehessen kerülni abból a stagnálásból, amelyben a közel-keleti probléma az ENSZ útján új erőfeszítést tesz az el nem kötelezett országok antikolonialista kezdeményezése érdekében is. Tito jugoszláv elnök csütörtökön a kora délutáni órákban az EAK-ban, Szíriában és Irakban folytatott megbeszéléseinek befejeztével a Galeb nevű hajón hazaindult Alexandriából. Tito elutazása előtt újságíróknak kijelentette: itt folytatott megbeszéléseiről derűlátással tér vissza hazájába. Hozzáfűzte, hogy megértésre talált azoknál az arab vezetőknél, akikkel a közel-keleti válság politikai megoldásáról folytatott megbeszéléseket. Tito elnök hangsúlyozta, hogy az újságírók a megbeszélések részleteiről az elhatározott akciók végrehajtása során értesüljenek majd. fiz arab olaj kérdése a bardadi konferencián Az arab országok gazdasági-, pénzügyi- és olajipari minisztereinek bagdadi értekezletén megállapodtak a konferencia napirendjét illetően. Csütörtökön zárt ajtók mögött folytatta munkáját az a három bizottság, amelynek feladata, hogy jelentést készítsen a következő három fontos kérdésről: a nyugati országokba irányuló olajszállítások három hónapra történő leállításának hatása; (az Irak javasolta terv értelmében ez év szeptember 1-től kezdődne) az embargónak az arab országok gazdaságára gyakorolt hatása; annak értékelése, hogy mit nyernének az arab országok ebből a bojkottból. A kairói rádió jelentése szerint Irak az értekezleten kéri, hogy léptessenek életbe szankciókat az olajembargót megszegő arab államok ellen és hozzanak létre egy közös arab bizottságot, amely az embargó végrehaj. tásának ellenőrzését végezne.