Délmagyarország, 1967. július (57. évfolyam, 153-178. szám)

1967-07-15 / 165. szám

Befejezte munkáját az országgyűlés ülésszaka (Folytatás az 1. oldalról) ratív úton, hanem valósánek megfelelően azonban e gos gazdasági előnyök bíztörekvéseinket a jövőben tosításával kívánjuk érvéelsősorban nem adminiszt- nyesítenL Az építőipari árreformról — Az építőipari árreform kidolgozásánál abból az elvből indultunk ki, hogy ha a megfelelő feltételek adottak, az építmények árai — hatósági intézkedések nélkül is — a közgazdaságilag indokolt szinten legyenek és stabilizálódjanak. Ezért az árszabályozó rendelkezések lehetővé teszik, hogy a tervezési és kivitelezési munkák árait egyre 6zélesebb körben az építtetők és a kivitelezők megállapodásai rögzítsék. Ennek megfelelően az építőPéter János: ipar jelenlegi merev árszabályozásáról fokozatosan áttérünk a maximált, illetve irányárakkal szabályozott megegyezéses árak rendszerére. A várható árváltozások az építő- és építőanyagiparban általában előnyösen fognak hatni műszaki fejlesztési céljaink megvalósítására. Az új árarányok a beruházót érdekeltté teszik a korszerű építési módok alkalmazásában. Az előgyártott szerkezetek és a korszerűbb építési technológiák árszintje ugyanis kedvezőbb lesz a hagyományosénál. A távlati fejlesztés kulcskérdése változatlanul a nagyelemes lakásépítési mód mind szélesebb körű elterjesztése, a korszerű vasbeton- és acélszerkezetek mind nagyobb mérvű alkalmazása, a közműépítés technológiai fejlesztése. Felszólalása végén a miniszter bejelentette, hogy már ebben az évben kidolgozzák a IV. ötéves tervidőszak várható építési igényeihez igazodó műszaki fejlesztési koncepciókat, körvonalazzák az építőipar kapacitásfejlesztésének követendő irányát, s kidolgozzák az építésiparosítás anyagi-műszaki bázisának továbbfejlesztésére vonatkozó javaslatokat. Dr. Petri Gábor: Munkálkodunk a kedvező nemzetközi légkörért Péter János külügyminiszter beszéde elején rámutatott: Fock elvtárs a kormány beszámolójában felvázolta a nemzetközi helyzet fő vonásait, s kifejtette álláspontunkat a legfőbb eseményekkel kapcsolatban, ismertette kormányunk külpolitikai tevékenységének alapelveit és céljait. Ezeknek az alapelveknek megfelelően úgy szolgáljuk a magyar nép ügyét a kormány külpolitikai tevékenységével, hogy erősíteni igyekszünk a nemzetközi viszonyok javítására irányuló tendenciát és fékezni, hatástalanítani törekszünk a nemzetközi viszonyok rontására irányuló tendenciát. A kormány külpolitikai tevékenysége nemcsak szomszédainkhoz fűződő kapcsolatokra, nemcsak a bennünket nyilvánvalóan közvetlenül érintő ügyekre terjed ki, hanem az öt világrész majdnem minden tájára és a nemzetközi élet minden lényeges eseményére. A földkerekségnek ma már nincs távoli pontja. Minden nagyobb esemény a Föld egészére kihat. A magyar nép élete, mindennel összefügg tehát, ami ma a nemzetközi élet terén, történik. Népünk, közvéleményünk gyorsan reagál minden nemzetközi eseményre. Érthető módon — folytatta beszédét Péter János — mélyen foglalkoztatott bennünket a közel-keleti válság minden mozzanata. A közel-keleti válság ma is nyitott kérdés. A fegyverszünet ellenére a háborúnak nincs vége. Egyes szakaszain a frontoknak újra, meg újra fellobbannak a harci cselekmények, s amíg az agresszió eredményeként elfoglalt területeket az agreszszor ki nem üríti, addig az agresszió tovább tart, ellene minden akció, a fegyveres is jogosult. Az agresszor termonukleáris háború veszélyét idézte fel Péter János ezután részletesen elemezve a körülményeket, rámutatott az ENSZ-nek a közel-keleti problémával kapcsolatos szerepére, feladataira, majd arról beszélt, hogy Izrael állam helyén kétezer évig arabok éltek s Izrael állam csak 19 éve létezik: százezer fö államalkotó elemmel jött létre. A lakosok száma két és fél millió ma. Ezek nagyrészt a világ minden tájáról települtek oda, kiszorítva és elüldözve az arab őslakosokat. Az elmúlt két évtized alatt Izrael állam kormányai megcsúfolták azok váradalmait, akik az ország létrehozása mellett döntöttek és legtöbbet magának Izrael népének ártottak. Minkinkább nyilvánvalóvá válik tehát, hogy itt a kolonializmus és az antikolonializmus ellentéteinek vagyunk tanúi. Kormányunk ebben a kérdésben is következetesen elvi politikát folytat, a kérdés minden lényeges nemzetközi összefüggésének figyelembevételével. Péter János — miután kifejtette, hogy kormányunk 1956-tól kezdve, tekintettel Izrael magatartására, nem volt hajlandó diplomáciai kapcsolatait Tel Aviwel kiszélesíteni, sőt azokat a június 5-i agresszió után megszakítottuk — rámutatott: a merénylő általában előnyben van áldozatával szemben. Így volt ez most is. Most azonban a merényletet különösen súlyos bűncselekménnyé teszi az, hogy olyan időben követték el az agressziót, amikor a helyi konfliktusok a termonukleáris háború veszélyével járnak. Az izraeli miniatűr villámháború agresszorait — mondotta Péter János — a vietnami háború immár kétéves eszkalációja bátorította. Mindezzel Izrael kormánya magának Izrael népének okozta a legnagyobb kárt, mert Izrael állam létét — figyelembe véve a százmilliós arab államok sorsát — a jövőt tekintve bizonytalanabbá tette, mint bármikor eddig volt az elmúlt húsz év alatt. Ha ugyanis voltak olyan Szilárdítsuk a gyógyító tudomány alapját erők, amelyek Izrael megsemmisítésére készültek, ezek az agresszió következtében nem gyengültek, hanem saját igazolásukat láthatják. Az ENSZ-közgyűlés akkor tesz jót a Közel-Keletnek, az arab országoknak, Izrael népének és általában a nemzetközi helyzet alakulásának, ha kimondja, hogy Izraelnek csapatait vissza kell vonnia határai mögé. Még ezt követően is mindaddig állandó nemzetközi veszélyek forrása lesz a Közel-Kelet, amíg alapvető változás nem lesz Izrael külpolitikájában. Kormányunk részt vesz minden olyan kezdeményezésben, amely az izraeli agresszió következményeinek a felszámolására és a népek békés egymás mellett élésének elősegítésére vonatkozik. Bizalommal jelentem az országgyűlésnek — mondotta Péter János —, hogy a baráti országok vezetőinek budapesti értekezlete reálisan tárta fel a közel-keleti válságból adódó nemzetközi problémákat. Közös erővel mindent megteszünk a közel-keleti agresszió következményeinek felszámolásáért, a békés megoldásért. Befejezésül Péter János rámutatott: ha jól valósítjuk meg népgazdaságunk irányításának reformját, országunk az eddiginél is megbecsültebb és értékesebb gazdasági partner lesz a nemzetközi gazdasági élet területén. Dr. Petri Gábor egyetemi tanár, szegedi képviselő hozzászólásában a kormánybeszámoló egészségügyi megállapításaihoz fűzött megjegyzéseket Hangsúlyozta: a beszámolóból kitűnik, hogy a kormány jól ismeri az ország egészségügyi helyzetét, s körvonalazódnak a még föllelhető hiányosságok felszámolására teendő intézkedések. Örvendetes tényként nyugtázta, hogy olyan időszakban, amikor a kormány figyelme és az egész ország erőfeszítése közgazdasági kérdések megoldására összpontosul — nem szorulnak háttérbe a gazdasági élettel csak lazán összefüggő egyéb területek sem. A kormány beszámolója arra vall, hogy kellő figyelemben részesül mindaz, ami az életszínvonal alakulásával kapcsolatos. A képviselő a következőkben utalt az egészségügyi és a gazdasági reform néhány összefüggésére. Kiemelte, hogy ha tartalmilag nem is, de működtetését illetően az egészségügyi intézmény is üzem. A továbblépés elengedhetetlen követelménye az eddigi gyakorlat újraértékelése: meg kell tanulnunk például azt a leckét —mondotta —, hogy a legnagyobb pazarlás, ha olyasmivel takarékoskodunk, amire okvetlenül szükség van. Példaként megemlítette, hogy az egészségügyi intézmények személyi összetételének ésszerű átcsoportosítása — esetleg kiegészítése — megoldaná a képzettségüknél alacsonyabb igényű munkát végző egészségügyi dolgozók problémáját. Vagy a másik példa: ahelyett, hogy kisebb költséggel fenntartható intézményekben viselnék gondját az idős, elesett és megfelelő családi környezetet nélkülöző embereknek, kórházakba, klinikákra veszik fel őket, s elfoglalják az ágylétszám nem éppen jelentéktelen részét. Dr. Petri Gábor a továbbiakban vázolta azokat a feladatokat, amelyeket az egészségügy-fejlesztés érdekében — véleménye szerint 1970 és 1980 között — végre kellene hajtani. Legfontosabbként az orvostudományi egyetemek megfelelő rekonstrukcióját említette. Az elmúlt évtizedben a magyar egészségügyre nehezedő sürgős feladatok érthetővé tették azt a törekvést — mondotta —, hogy az egészségügyi ellátás minden területe a pillanatnyi szükségletnek megfelelően nagyjából arányosan fejlődjék. A továbbiakban azonban át kell térni a szerves, az egészségügy belső törvényeihez igazodó fejlesztésre. Ez azt jelenti, hogy mindenekelőtt az egészségügy és az egész gyógyító tudomány alapját kell megszilárdítani. Ez az alap — mert hivatott székhelye az oktatásnak, az orvosképzésnek, a különleges feladatokra való felkészítésnek és a gyógyászati kutatásoknak — az egyetem. Dr. Petri Gábor végezetül kitért az új gazdasági mechanizmus részét képező hatásköri decentralizáció kérdésére. Őszintén bízva abban — mondotta —, hogy a tanácsok megnövekedett felelőssége az egészségügy hasznára válik majd, ügyelni kell arra is, hogy a szabályozás eszközei, lehetőségei és a lényeges kérdésekben való döntés joga ne csússzon ki az országos áttekintéssel rendelkező felelős szervek, elsősorban az Egészségügyi Minisztérium kezéből. Fock Jenő válasza a vitában elhangzoitakra A Parlament üléstermében Fock Jenő záróbeszédében elöljáróban örömmel nyugtázta azt az egyetértést, amely a több mint félszáz felszólalásból kicsendült a kormánybeszámolóval kapcsolatban. — örvendetes — mondta a miniszterelnök —, hogy teljes volt a képviselők egyetértése a kormány politikáján belül a gazdaságpolitikai kérdésekben, a távlati gazdaságfejlesztési elgondolásokban. A felszólalók értékes, a jövőben minden bizonnyal sokféleképpen kamatoztatható gondolatokkal, észrevételekkel. javaslatokkal egészítették ki a beszámolókban érintett témákat. Bírálatokban, kritikai megjegyzésekben sem volt hiány, és ez megint csak jó dolog. A kormány nevében köszönetet mondok valamennyi képviselőnek azért a bizalomért, amely felszólalásaikbó' kicsendült. — A kormány a több éves gyakorlatnak megfelelően most is összegezni fogja a felszólalásokban konkrétan megfogalmazott feladatokat, az elhangzott észrevételeket; egy hónapon belül tárgyal ezekről a kérdésekről, és válaszát megküldi az országgyűlés elnökének, illetőleg a javaslattevő képviselőnek. A vitában érintett kérdések közül Fock Jenő válafza először a bányászok helyzetét érintette. Még ebben az esztendőben eleget leszünk, megtárgyaljuk — mondotta — a bányászokkal kapcsolatos határozatok végrehajtásának menetét Válaszában ezután arról szólt, hogy a Balaton-part fejlesztésére a jövőben is jelentős összegeket biztosítanák. Kitért arra is a miniszterelnök, hogy a korábban már kidolgozott árvízvédelmi távlati tervhez hasonlóan a közeljövőben megszületik a hosszabb távlatra szóló belvízrendezési, belvízvédelmi terv is. — A felvásárlással kapcsolatban ls számos észrevétel hangzott el a parlament ülésszakán — mondotta a továbbiakban a miniszterelnök. Megjegyezte, hogy a felvásárlást általában szidni szokták, jó szót nemigen kap, pedig ez a nagyon fontos tevékenység igen gyakran rendben bonyolódik, csak éppen olyankor senki sem veszi észre, hogy ez is létezik. Amikor azonban problémák adódnak, akkor azokat igenis vizsgáljuk meg és a legsürgősebben intézkedjünk. A parlamenti vitában többször felvetődött a lakáskérdés. E témakörön belül felvetődik az állami lakások kérdése, mégpedig két szempontból — folytatta a kormány elnöke. — A probléma egyik oldala, hogy a tanácsok megkapták a lakásszámot és hozzá millió forintban az összeget. S mjvel az állami kivitelezésű lakásoknál, a házgyári építkezéseknél többletköltség merül fel az eredetileg számítotthoz képest, joggal teszik fel a kérdést, hogy tulajdonképpen mi a mérvadó: a lakásszám-e, s annak alapján több pénzt fognak kapni; vagy a pénz határozza meg, hogy mennyi lakást tudnak építeni és akkor kevesebb lakás készül. A mi véleményünk az — hangsúlyozta Fock Jenő —, hogy a megadott lakásszámok változatlanul érvényesek, és az ehhez szükséges anyagi eszközöket biztosítani kell a tanácsoknak ahhoz, hogy az előirányzott lakásszámot teljesíteni tudják. Részletes választ adott a miniszterelnök az építőanyagok árával kapcsolatos észrevételekre is. Felvetődött például, hogy ha az építőanyagok megdrágulnának, ez a magánlakás-építés költségeit is megnövelné. A kormány elnökének véleménye szerint az építőanyagok árában lesz némi változás, de maga az árszínvonal nem fog emelkedni az új mechanizmusban, ezért a magánlakás-építkezés általában nem lesz drágább, mint eddig volt. A Minisztertanács elnöke ezután azokra a kérdésekre válaszolt, amelyek közvetlenül a gazdaságirányítás új rendszerével összefüggésben merültek fel. Ehhez kapcsolódik az a kérdés is: vajon értékálló lesz-e a forint a gazdaságirányítás új rendszerében? A kormány meggyőződése hogy értékálló, a fogyasztói arszínvonal pedig szilárd lesz. Amikor stabi! árszívonalrói beszélünk, ezt úgy értjük, hogy lehet egy-két százalékos növekedés, lehet teljes stagnálás, s lehet egy-két százalékos árszínvonal-csökkenés is. Részletesen kitért Fock Jenő azokra a felszólalásokra is, amelyek arra vonatkoztak, hogy az új mechanizmus nem veszélyezteti-e a szociális vívmányokat Rámutatott, hogy meggyőződése szerint ettől nem kell tartani. Ismeretes, hogy eddig a kormány nyújtott támogatást például az üzemi bölcsődék, napközik, óvodák fenntartásához, a közétkeztetéshez. A továbbiakban ugyanezt a támogatást biztosítja azzal, hogy átadja az üzemeknek, és azok maguk dönthetnek arról, horv hogyan használják fel. Ha az üzemek szem előtt tartják saját távolabbi érdekeiket, arra az eredményre kell jutniuk, hogy erősíteniük kell a már meglevő szociális vívmányokat, nem pedig sorvasztaniuk. Rátérve az országgyűlés munkájára, megemlítette, a kormány szeptember végén vagy október elején az országgyűlés elé terjeszti a Munka Törvénykönyv, a tsz-törvény és a földjogi törvény tervezetét. A tervek szerint november végén vagy december elején már a jövő évj költségvetést is az országgyűlés plénuma elé terjesztik. összefoglalva a vitában elhangzottakat, a következőket mondta: — Az országgyűlés a nép parlamentje; azok a gondok, eredmények, feladatok kerültek itt szóba, amelyek dolgozó népünket foglalkoztak ják. A felszólalásokból az a bizalom sugárzott, amely népünkben él pártunk, kormányunk politikája iránt. Az új mechanizmus minden bizonnyal sokkal jobb lesz, mint az eddigi volt, de csupán a lehetőségét teremti meg annak, hogy jobban, hatékonyabban érvényesüljön a munka — ahogyan a költő mondja: az élet anyja —, amely alapja társadalmunk gyorsabb fejlődésének. Az országgyűlés tanácskozásából kitűnt az is, hogy egyöntetű a vélekedés: szorgalmas munkával megoldhatók a szocializmus építésében előttünk álló feladatok. Szombat, 1967. július 15. OE.L-MAGYARORSZÁG