Délmagyarország, 1967. július (57. évfolyam, 153-178. szám)

1967-07-02 / 154. szám

Kádár János beszéde bel- és külpolitikai kérdésekről (Folytatás az 1. oldalról.) latikus intézmények, válasz­tásokra készültek és polgári baloldali előretörtéssel lehe­tett számolni, ami természe­tesen még mindig rendkívül messze volt mindenféle kom­munizmustól, vagy proletár­diktatúrától. Ez mégis olyan i esztö perspektíva volt a görög burzsoázia, a reakció, s a NATO hangadói számá­ra, hogy már ezzel szemben is szükségesnek tartottak ka­tonai puccsot szervezni, rendkívüli állapotot és a legkegyetlenebb terrort be­vezetni. Az imperialisták tudják, hogy a jelen történelmi vi­szonyok között a világháború pusztulásukat jelenti, de bé­kében sem tudnak élni. s úgy látszik, tudatosan irányt vettek úgynevezett helyi há­borúk ki robbantásáig. Ezek közül kettőről szeretnék szól­ni, a vietnami és a közel­keleti háborúról. Jóleső érzéssel tapasztal­tam, hogy a magyar ifjúság egöntudatosabb képviselői a kongresszuson helyesen, pon tosan. a párt állásfoglalásó­val. a szocialista országok, a viiág minden haladó embe­rének véleményével össz­hangban minősítették az amerikai agresszorok viet­nami háborúját, s megfelelő módon szóltak arról a segít­ségről. amelyet a saját lehe­tőségeik szerint a magyar fiatalok is nyújtottak a har­coló vietnami népnek, és arról is, hogy ezt a támoga­tást és segítséget folytatni fogják. Az Egyesült Államok Dél­Vietnamban klasszikus gyar­matosító háborút folytat; te­rületet akar befolyása alatt tartani cs az ott található legreakciósabb erőkkel szö­vetkeztek. hogy a legkönyör­tclenebb eszközökkel eltipor­ják Dél-Vietnam népét, semmivel sem enyhébb, s minden nemzetközi jogot sértő agressziót folytatnak a Vietnami Demokratikus Köztársaság, egy szuverén ország ellen, bombázzák vá­rosait és a legkülönbözőbb természetű háborús cselek­ményeket követik el az or­szág és népe ellen. tunk és harcolunk a faji megkülönböztetés és atroci­tás ellen bármikor és bárhol találkozunk azzal, legyen az az amerikai négerekkel szembeni diszkrimináció, vagy bármilyen más. Ez a kérdés egyik oldala. A másik oldala az, hogy az elmúlt évtizedekben a vi­lág különböző országaiból nagy számban vándoroltak ki Tzraelbe zsidó emberek, így Magyarországról is, és izraeli állampolgárok lettek. A rokoni, érzelmi kapcsola­tok zavarhatják a tisztánlá­tást. Meg lehet érteni, hogy egy ember politikai állás­foglalását megzavarja, ha az agressziót elkövető or­szágban testvére, vagy roko­na él. Az állásfoglalásnak azonban a külpolitikában is elvi alapon kell nyugodnia. Mi az igazság mellett vagyunk! A vietnami nép a világreakció fő erejével harcol A hós vietnami nép im­már két és fél esztendeje nyílt háborúban, hősiesen és eredményesen áll szemben és harcol a világreakeió fő erejével, az amerikai agresz­szorokkal. Mindnyájan hal­lottuk tegnap vietnami test­véreink, a vietnami fiatalok képviselőit. A háború eddigi menete és története bizonyít­ja, hogy vietnami elvtár­saink szavára biztonsággal építhetünk, a vietnami nép á testvéri szocialista orszá­gok támogatását élvezve to­vább fogja folytatni hős harcát és meg fogja hiúsí­tani az amerikai imperialis­ták minden tervét. A nyugatiak időszakonként szónokolnak arról, hogy ők nem akarják folytatni a vi­etnami háborút; így, vagy amúgy hajlandók lennének a háborút befejezni. Ezeket a szólamokat a valóság té­nyei leleplezték már. Bizto­sak lehetünk abban, hogy az amerikai agresszor akkor fog meghátrálni, amikor a vietnami nép és a haladó emberiség egyesített ereje erre kényszeríteni fogja. Ne­künk internacionalista köte­'ességünk, hogy minden tő­lünk telhető segítséget meg­adva hozzájáruljunk a vi­etnami háború befejezésé­hez Ennek feltétele, hogy az Egyesült Államok szün­tesse be a bombázást és mindenféle agressziót a VDK ellen és a vietnami elvtársak követeléseinek megfelelően vonja ki csa­patait Dél-Vietnamból. Ez a vietnami háború befejezésé­nek módja £z így lesz. er­ről mj szilárdan meg va­gyunk győződve. Ennek tu­datában élünk és vesszük ki részünket ebből a valóban világjelentőségű harcból. Ha nem elvi alapon fog­lalnánk állást, akkor ko­moly zavarok keletkezhet­nének. A magyar állampol­gárok közül viszonylagosan soknak él gyermeke, testvé­re. vagy más rokona az Egyesült Államokban és Nyugat-Németországban is. Hová jutnánk a politikában, ha azért, mert néhányszor tízezer magyar állampolgár­nak rokona él az Egyesült Államokban, nem ítélnénk el következetesen az Egye­sült Államok uralkodó kö­reinek imperialista politiká­ját és vietnami agresszióját. Hová jutnánk, ha nem száll­nánk szilárdan szembe a Nyugat-Németországban új­jászülető neofasizmussal, mi­litarizmussal és az uralkodó revansista politikával azért, mert ott magyar állampol­gárok rokonai élnek ? És hová jutnánk, ha ml Izrael kétségtelenül jogtalan háborús lépéseit nem ítél­nénk el. mint miperialista agressziót azért, mert né­hány ezer embernek apja, gyermeke vagy testvére él Izraelben ? Mi azt valljuk, hogy az Egyesült Államok népén^t jövője akkor lesz jó, ha az Egyesült Államok abbahagy­ja a' vietnami háborút és minden agresziót. (Nagy taps.) Nyugat-Németország népének akkor lesz jó, ha feladják a revansizmust, felszámolják az agresszív militarizmust és megkeresik a testvéri egység útját a_ Német Demokratikus Köz­társaságban élő német nép­pel, a béke és a barátság útját Európa többi népével. (Taps.) És az Izraelben élő népnek, dolgozóknak akkor lesz jó, ha szembeszállnak saját kormányuk imperialis­ta agressziójával, és megke­resik a béke, a barátság és az együttélés útját az ott élő arab népekkel. (Nagy taps.) Mi tehát az imperia­lista politika és nem a zsi­dó mép, nem Izrael állam ellen vagyunk. Mi az igazság mellett va­gyunk. és azok mellett, akiknek oldalán az igazság ma e kérdésben van: az arab népek mellett. Szoli­dárisak vagyunk velük, és tőlünk telhető módon tá­mogatjuk harcukat, hogy az agresszió következményeit felszámolják. felépítését senki sem fenye­geti a szocialista világon be­lülről, azt csak az imperia­lista agresszor fenyegeti, és nekünk az ellen kell har­colnunk. (Nagy taps.) A szocialista országok vi­szonya jelenleg nem zavar­talan. a világ kommunista mozgalmán belül nincs teljes egység. De mi kommunisták vagyunk, és ezzel a helyzet­tel is szembe tudunk nézni. Számunkra van egy parancs, az, hogy ilyen viszonyok közt is szorosabban kell tömöríte­nünk azokat az erőket, ame­lyek tömörülni óhajtanak az imperializmus ellen. (Hosz­szan tartó, ütemessé váló, nagy taps.) Résztvettünk a Karlovy Vary-i értekezleten, ahol ösz­szegyűltek Európa kommu­nista és munkáspártjai, hogy Európa népeinek legégetőbb kérdésében, a béke és biz­tonság ügyében konzultálja­nak. Ilyen összejöveteleken' már régóta nem született és nem is születhetik olyan ha­tározat, amely valamely párt önállóságát, vagy valamely szocialista ország szuvereni­tását sértené. Tanácskozásról ián szó, ahol a jelenlevők megvitatnak valamit, megál­lapodásra jutnak, azt dekla­rálják. vagy nem deklarál­ják. Hogy abból mi válik va­lósággá és melyik párt ho­gyan tesz annak eleget, az a pártok saját ügye. Bizo­nyos azonban, hogy nem nél­külözhetjük a marxista elemzést, a közös tanácsko­zást. Az erőket tömöríteni kell oly módon, ahogy Karlovy Varyban történt, hogy a közös kérdésről, a közös feladatról beszéltünk anélkül, hogy bárkit is kiát­koztunk volna azok közül, akik nem jöttek el. Ellenke­zőleg; mindenkit felhívtunk, hogy vegye ki részét a harc­ból. A nyilatkozatban nincs olyasmi, amivel egy kommu­nista párt ne érthetne egyet. Ugyanezt tettük Moszkvá­ban. Szükségesnek tartottuk, hogy az izraeli agresszió kérdésében állást foglaljunk. Aki egyetértett, aláírta, aki nem, az nem írta alá. Szük­séges, hogy a világ ismerje a kommunista állásfoglalást egy adott kérdésben. Mi így látjuk a követendő utat is. Hívei vagyunk a széles körű és nagy tanács­kozásoknak. Több regionális, és még szélesebb körű ta­nácskozást kell tartanunk, és arra kell irányt vennünk, hogy aki egyetért, az talál­kozzék és konzultáljon. A magyar nép közös műveként A proletár internacionalizmust valljuk és követjük A közel-keleti viszály magva régi Legutóbb a Közel-Keleten tört ki háború. Ez a háború azzal kezdődött, hogy Izrael állam katonai egységei jú­nius 5-én hajnalban táma­dást indítottak az Egyesült Arab Köztársaság, Szíria és Jordánia ellen. Ez kétségte­len és vitathatatlan agresz­szió. Az izraeli csapatok arab országok területét fog­lalták el, tartják megszáll­va és különböző kegyetlen­ségeket követnek el az ál­tr.luk megszállva tartott te­rületeken, elűzik az arabo­kat saját hazájuk területé­ről, saját földjükről. Az izraeli agresszióval kapcsolatban pártunk, kor­mányunk állást foglalt ide­haza és nemzetközi fórumo­kon, Moszkvában és az Egyesült Nemzetek Szerve­zetében. Állásfoglalásunk vi­lágos. közvéleményünk azzal egyetért. Az izraeli agresz­szió ellen vagyunk és a megtámadott arab országok oldalán állunk. Szilárdan vallott álláspontunk. hogy az agresszió következménye­it fel kell számolni és az agresszornak nem származ­hat háborús bűneiből semmi előnye. Sarkalatos kérdés, hogy a támadó és idegen területeket megszállva tar­tó izraeli csapatokat vissza kell vonni a június 5-i tá­madást megelőző kiindulási állásokba, a fegyverszüneti i onalak mögé. Csak ezek­után lehet szó a térségben valóban létező kérdések igazságos és normális meg­oldásáról. A viszály magva régi. nem újkeletű dologról van szó. Az összeütközések évtizedek óta folynak ebben a térség­ben. Néhány évtizeddel ez­előtt ez a közel-keleti térség teljes egészében az imperia­listák gyarmati birtoka volt. Az imperialisták rátették kezüket a világnak e térsé­gére, amely nagyon gazdag egy természeti kincsben, az olajban és katonai-politikai szempontból rendkívül fon­tos. Az arab népek szabad­ságharcának erdményeként azonban ez a terület jelen­tós mértékben és jelentős részben kicsúszott kezükből. Az imperialisták nem adták fel a térségért a harcot, a június 5-i izraeli agresszió mögött is ók állnak. Mi elvi alapon hívei va­gyunk minden nép nemzeti szabadságának és valljuk, hogy minden nemzetnek, népnek joga van az állam ­alkotáshoz. Ebből az elvből kiindulva az annak idején ismert módon létrejött Iz­rael állammal, annak létét elismerve, diplomáciai kap­csolatot létesítettünk és tar­tottunk fenn, annak ellené­re. hogy Tzrael szabályos imperialista, kapitalista ál­lam. ahol meg vannak az osztályellentétek, meg van a termelőeszközöket birto­kában tartó burzsoázia, meg vannak a munkások, parasztok, akiket a burzsoá­zia kizsákmányol, és olyan kapitalista kormány van ha­talmon, amely az imperia­lizmus fő erőivel haladva, imperialista törekvéseket tá­mogat. Hozzátartozik a kérdéshez az is, hogv a világon szét­szórtan élő, magukat zsidó­nak valló emberek a zsidó nép hazájaként tekintenek Izraelre. Jól emlékezünk arra. hogy a Hitler-fasizmus miféle barbárságokat követett el. Középkori nézeteket hirdet­tek. faji megkülönböztetést alkalmaztak és nagyszámú zsidó származású embert meggyilkoltak. A mi állás­pontunk, a kommunisták ál­láspontja e kérdésben soha­sem volt bizonytalan, vagy vitatható Mi mindenkor, mindenféle fajelméletet el­utasítottunk és mindén erőnkkel, fenntartás nélkül harcoltunk a második világ­háború időszakában is a fa­ji megkülönböztetés, a zsi­dóüldözés és a Hitler-fasisz­ta barbárság ellen. Harcol­Mi kommunisták nem szervezünk semmiféle pucs­csot, semmiféle helyi hábo­rút nem robbantunk ki,' nem gyújtogatunk. A mi t ilágnézetünk a harc más útját diktálja nekünk. Az imperialisták világnézetébe hatalmi törekvésébe, imperia­lista koncepciójába illik be­le a puccsok szervezése és helyi háborúk kirobbantása. A közelmúltban néhány ilyesmi sikerült nekik. De mi, kommunisták óvnánk őket attól, hogy hamis kö­vetkeztetésre jussanak és azt higgyék, hogv ez így megy majd az idők végez­téig. Ez nem fog így men­ni. mert a szocialista világ és a harmadik világ népei s a haladó emberek megfele­lő módon fognak harcolni, hogy ez a kurzus befejeződ­jék. Elvtársak! A történelem más úton jár. ötven éve annak, hogy a világ egy nagy országa, az akkori Oroszország kisza­kadt a cárizmus, az impe­rializmus bilincseibői. Azóta a szocializmus világrend­szerré vált és ma három földrészen vannak szocialis­ta országok. A szocialista országokon túl is vannak országok, nem utolsó sor­ban arab országok — Algé­ria. Egyiptom és Szíria —, amelyek a társadalmi hala­dás és a szocializmus saját értelmezésük szerinti útján haladnak előre. Nem vélet­lenül és nem utolsósorban ezért is következett be az imperialista agresszió az Egyesült Arab Köztársaság és Szíria ellen. A gyarmati rendszer ro­mokban hever. Igaz, hogy a gyarmati sorból felszabadult és politikai függetlenséget nyert országok a társadalmi fejlődés különböző fokain, a gazdasági feilődésnek éppen a gyarmatosítók bűne miatt alacsony szintjén állnak, nincs fejlett iparuk, nincs fejlett közlekedésük, belső erőik sem eléggé szervezet­tek. és sok nehézséggel küz­denek. Az imperialisták ezt igyekeznek a maguk előnyé­re kiaknázni, gazdasági foj­togatást és zsarolást, kato­nai beszivárgást, vesztegetést, korruptálást alkalmazni, puccsokat szervezni. De ez történelmileg nem változtat azon a tényen, hogy a gyar­mati rendszer összeomlott és ma már csak maradványai vannak. A történelem azt bizonyít­ja, hogy a szocialista or­szágból sohasem lesz többé még egyszer kapitalista or­szág, és a gyarmati rendszert az imperialisták nem tudják még egyszer visszaállítani. Ml azt valljuk, hogy a mi világnézetünk győzelméhez, a szocialista rendszer világ­méretű győzelméhez nincs szükségünk háborúra. A szo­cialista társadalmi rend enélkül is felül fog kereked­ni a kapitalizmuson a Föld minden országában a társa­dalmi erők harcának ered­ményeként és a társadalmi fejlődés törvényszerűségei­nek megfelelően. A Magyar Szocialista Munkáspárt és a Magyar Népköztársaság külpolitikája a szocialista országok és a harmadik világ .országainak egységét, összefogását szol­gálja. A szocialista országok egységének és tömörülésének hívei vagyunk. Mostanában egyes szocia­lista országoknál felbukkan­nak a nemzeti elkülönülés elemei. Ennek szélsőséges példáját látjuk a pekingi ve­zetők nacionalista, nagyha­talmi magatartásában és po­litikájában. Mi a szocialista országok kapcsolataiban a nemzeti korlátoltság, a nem­zeti elkülönülés ellen, a pro­letár internacionalizmus, va­lamennyi szocialista ország testvéri egysége és együtt­működése mellett vagyunk. (Nagy taps.) A proletár internacionaliz­must valljuk és követjük a nemzetközi kommunista mozgalomban, az ott jelent­kező feladatok megoldásá­ban, ezért a tanácskozások, a konzultáció hívei vagyunk, annak a hívei, hogy vonjuk össze, egyesítsük a kommu­nizmus erejét, a közös ellen­ség, az imperializmus ellen. (Nagy taps.) Ebben a kérdés­ben manapság vita van. Em­legetik, hogy a „nagy" ne nyomja el a „kicsit", a „ki­csi" ne nyomja el a „na­gyot". Mi azt tartjuk, hogy a szocialista országok szuve­renitását, nemzeti független­ségét, békés épitő munkáját, a szocialista, kommunista társadalom mielőbbi teljes A Magyar Szocialista Munkáspárt, a Magyar Nép­köztársaság, a Magyar Kom­munista Ifjúsági Szövetség kitart eivei és barátai mel­lett, a Szovjetunió mellett, a szocialista országok mellett, s azok mellett, akikkel szo­lidaritást vállaltunk. Mi el­vi politikát folytatunk, de ez megfelel, a magyar nép jól felfogott érdekeinek. Szeretném megértetni az itt képviselt korosztállyal, hogy bár a jövendőhöz na­gyon fontos a romantika, meg sok egyéb, ami a fia­taloknak kell, de a legesleg­fontosabb, hogy a magyar ifjúság elvek szerint éljen, s legalapvetőbb elvünk szo­cialista hazafiasságunk és proletár internacionalizmu­sunk. (Nagy taps.) Belpolitikánkkal kapcso­latban szeretném hangsú­lyozni. hogy törekvéseink, társadalmi céljaink tömör megfogalmazása a szocialis­ta társadalom teljes felepí­. tése. Ez a társadalom a magyar nép számára épül, 6 csak a magyar nép műveként jö­hpt létre. Ebben a harcban, munkában megvan a szere­pe és feladata a pártnak, és az ifjúsági szövetségnek: többek között az, hogy hir­dessük a szocialista társa­dalom felépítése érdekében szükséges tennivalókat, lel­kesítsük és mozgósítsuk a tömegeket a feladatok meg­oldására, szervezzük, vezes­sük a tömegeket, de a nagy mű csak a nép munkájával valósulhat meg. A politika nyelvén ez azt jelenti, hogy pártunk politi­kája a munkásosztály vezet­te munkás-paraszt szövet­ségre. az. értelmiséggel való szoros együttműködésre, a nép valamennyi haladó ere­jének tömörítésére épül. Más nyelven: a hazafias nép­front-eszmére, a kommunis­ták és a pártonkívüliek szö­vetségére. A gazdasági mechanizmus reformjának célja A szocializmust építő Magyarország a magyar nép közös műveként jött létr.e és az a nép országa. Még igazabb, hogy az ifjúságé lesz a jö­vendő szocialista Magyaror­szág. És az szép ország lesz. Ott igazság lesz olyan dol­gokban is, amikben ma még nincs. A gazdasági munkában most az ötéves tervet kell megvalósítanunk, s a gaz­dasági mechanizmus reform­jával kell foglalkoznunk. Ez utóbbival kapcsolatban a legokosabb, amit ajánlhatok, hogy ne célnak tekintsék, hanem eszköznek. A gazda­sági mechanizmus reform­jának megvan a maga meg­határozott világos célja: ez, hogy hatékonyabbá és job­bá tegyük a gazdasági tevé­kenységünket. Amit az öt­éves tervben a termelési eszközök fejlesztése, az életszínvonal-emelés, a kul­turális ellátás területén el­határoztunk, azt most már a gazdasági mechanizmus reformja segítségével kell megvalósítanunk. És ha a re­formot jól vezetjük be. te jól hajtjuk végre, akkor még lendületesebb, még gyorsabb fejlődés követke­zik a gazdasági munkában is. Felvetődött itt az a prob­léma, hogy mit csináljon a KISZ a reformmal kapcso­latban, mi a feladata. Én a KISZ-nek azt ajánlom, hogy amint nem szükséges a KISZ bizottságainak külön és önálló külpolitikát, kü­lön és önálló belpolitikát ki­dolgozniuk, ugyanúgy nem szükséges kidolgozniok kü­lön ifjúsági gazdasági me­chanizmus reformot sem. (Nagy derültség, taps.) A re­form alapelveit tudományo­san kidolgozták, politikailag ellenőrizték és korrigálták, most a kormány rendelke­zéseiben és jogszabályaiban konkretizálja, teljessé teszi és bevezeti, vAz ifjúság a maga lendületével, szocialis­ta meggyőződésével, helyes­lésével és kritikájával ele­venen és bátran kapcsolód­jék bele és végezze el azt, amit az ifiúsági szövetség és az ifjúság elvégezhet. Milyen az ifjúság? Az ifjúságnak természete­sen vannak anyagi, művelő­dési problémái. Ezekkel fog­lalkoznak az illetékesek, de tény. hogy tíz esztendő alatt a dolgozók reáljövedelme több mint ötven százalékkal növekedett. Ennek megfele­lően az ifjúság — a mai korosztály is — ennyivel. jobban él, mint a tíz eszten­dő előtti fiatalság. A műve­lődésben is nagy eredmé­nyek vannak. Tíz évvel ez­előtt az iparitanuló-iskolák­ban 88 ezer fiatal volt, most 183 ezren tanulnak A kö­zépiskola nappali tagozatán akkor 126 ezer volt, most 230 ezer a hallgatók szá­ma; az egyetemen pedig 24 ezer helyett most 52 ezren vannak. Erre még az ellen­ségeink sem mondhatják, hogy nem komoly ered­mény. örülök annak, ami már megvan a középiskolai, fő­iskolai egyetemi diákok számára ós szeretném, ha 2 DÍL MAGYARORSZÁG Vasárnap, ,1067. julius

Next

/
Thumbnails
Contents