Délmagyarország, 1967. július (57. évfolyam, 153-178. szám)

1967-07-11 / 161. szám

a Ciprusi Dolgozó Nép Haladó Pártja küldöttségének látogatása A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának meghívására 1967 június 29 és július 7 között baráti látogatást tett Magyarországon a Ciprusi Dolgozó Nép Haladó Pártjának négytagú küldöttsége Chrisztosz Petasz, a Politikai Bizattság tagjának vezetésével. A küldöttség találkozott Komócsin Zoltánnal, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjával, a KB titkárával, és a Központi Bizottság más képviselőivel. Ebből az alkalomból elvtársi légkörben kicserélték nézeteiket az előtérben álló nemzetközi kérdésekről és a két testvérpárt kapcsolatairól. A megbeszélések bizonyították, hogy az MSZMP és a Ciprusi Dolgozó Nép Haladó Pártja azonosan ítéli meg a nemzetközi helyzetet, a kommunista világmozgalom problémáit, a két párt között egyetértés áll fenn a tennivalókat illetően is. A Magyar Szocialista Munkáspárt és a magyar dolgozó nép azonosítja magát a ciprusi népnek az angol és amerikai imperialisták elleni szabadságharcával, támogatja a ciprusi nép elidegeníthetetlen jogát, hogy saját maga döntsön sorsáról. A két párt képviselői egyetértenek abban, hogy az imperializmus elleni harcban égetően fontos a nemzetközi kommunista mozgalom egységének helyreállítása, erősítése. A két párt úgy ítéli meg hogy fokozott és sürgős erőfeszítésekre van szükség a nemzetközi kommunista mozgalom egységének megszilárdítása érdekében. A Ciprusi Dolgozó Nép Haladó Pártjának küldöttsége elutazott Budapestről. Dél-vietnami fiatalok hazánkban A Dél-vietnami Felszabadítási Front ifjúsági szervezetének küldöttsége, amely észak-európai körút után érkezett Budapestre, hétfőn újságírókkal találkozott a Magyar Sajtó Házában. Rodolfo Mechini, a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség elnöke nyitotta meg az öszszejövetelt, majd Le Huong, a küldöttség vezetője számolt be a látogatás tapasztalatairól és az amerikai agresszorok újabb gaztetteiről. Hangsúlyozta: — A Demokratikus Ifjúsági Világszövetség kezdeményezte és szervezte meg utunkat, amely jó alkalmat adott arra, hogy a legkülönbözőbb népek fiataljaival találkozzunk ismertessük meg népünk életét, helyzetét. Nagy segítséget jelent számunkra a világ haladó ifjúságának, népeinek együttérzése, szolidaritása. Erőt ad harcunkhoz és arra ösztönöz mindannyiunkat, hogy még határozottabban, még keményebben szembeszálljunk a betolakodókkal. Kutatók az ország kenyeréért Üj búzafajta a Kiszombori—I középmagas, a szemek erősen állnak a kalászokban, mégis könnyen csépelhető, ami alapvető biztosíték a lehető legkisebb aratási szernveszteségre. A minap egy újabb váratlan „tűzkeresztségen" esett át a Kiszombori l-es. — Hosszú kutatói munkásságom alatt — mondotta Lelley János —, az idén történt meg először, hogy jégOdesszai egyetemisták a szegedi építőtáborban A szovjet testvérváros Az odesszai Mecsnyikov Tukomszomolistái Idén ismét dományegyetem 15 fős csorésztvesznek a KISZ Csöng. E^S^tfifiLS VélK^t rád megyei építőtáborában. SSSSwES?J2ESZ lyein dolgozik. A Tolbuhin sugárúton — a Szikra lakások mögött — épülő új lakóházak építkezésén hétfőn meg is kezdték a munkát A csoportvezető Andor József adjunktuson kívül még egy „veterán" van köztük: Olenyik Vjacseszlav fizikushallgató. A többiek először járnak Magyarországon. A csoportban öt lány is van, ők a gorzsai állami gazdaságban kukoricát címereznek. A szovjet egyetemi hallgatók augusztus 5-ig maradnak Szegeden. Az építőtábor után tíz napot töltenek még hazánkban: Budapesttel ismerkednek és a balatonföldvári nemzetközi express táborban nyaralnak. eső verte végig tenyészkertjeinket. őszintén meglepődtünk, amikor megláttuk, hogy a sűrű jeget is jól viselte el a Kiszombori l-es. A kiszombori kutatókollektíva már újabb meglepetést is előkészített a gyakorlati termelésnek. 1967-ben ismét három fajtajelöltet jelentenek be országos kipróbálásra. Csépi József A mongol nép ünnepe Magyar államférfiak üdvözlő távirata Ma ünnepli Mongólia népe Iskolái, kórházai, könyvtá- retettel köszöntjük a Mona népi forradalom 46. év- rai és a modern társadalmi gol Népköztársaság népét fordulóját. élet minden egyéb kulturá- nagy nemzeti ünnepén. Dr. Lelley János a Kiszombori L búzatáblában A Kiszombori I. elnevezésű új hazai intenzív búzafajtáról a vélemények egységesek: a magyar búzanemesítés és köztermesztés egyik legnagyobb ígérete. A Szegedi Dél-Alföldi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet kiszombori búzanemesítő telepe a bölcsője. Világra segítői dr. Lelley János, dr. Parádi László, dr. Szunics László, Császár Jenő és az itt dolgozó tudományos kollektíva valamennyi tagja. A telep vadonatúj épületei szótlanul is arról beszélnek, nemrégen rakott itt fészket a tudomány. Lelley János elmondta, 1963-ban kezdődtek el az építkezések, akkor települt ide a búzanemesítés a kompolti állomásról. A kiszombori kutatócsoport már 1963-ban három búzafajta-jelöltet adott országos kipróbálásra. Az országos fajtakísérletekben azonban egyedül csak a Kiszombori l-es állta ki a rendkívül magas követelményeket Három év alatt öszszesen 15 különböző helyen négy és hatszoros ismétlésben próbálták ki. Az első évben — kisparcellákról átszámítva — 18,09 mázsa, 1965-ben 19,01 mázsa, tavaly pedig már 24,95 mázsa kifogástalan minőségű holdankénti átlagtermést biztosított. Az olasz San Pastore-ból a nagy termőképességet a magyar Kompolti 169-esből a téli fagytűrést, a szovjet Bezosztájából a magas sikértartalmat és a rozsdarezisztenciát örökítették át a Kiszombori I-esbe. E sok jótulajdonság mellett ráadásul 10 százalékkal haladta meg három esztendő átlagában a termés a szülőfajták eredményeit. Ezzel a nemesítést ciklus lezárult, s a végbizonyítvány jelessége percig sem lehet vitás. Az új búza szárszilárdsága is kifogástalan, Amidőn Szuhe Bátor, a lis vívmányai igen fejlettek, nép fia, és vele együtt a Több száz iparvállalata nemmongolok apraja-nagyja hős- zetközi színvonalon termel, költeménybe illő elszántság- Mezőgazdasága modern tergal kisöpörte földjéről a melőmódszereket alkalmaz, cári fehérgárdista terrorcsa- Állattenyésztése mennyiségi patokat és velük együtt a és minőségi eredményeivel feudális urakat — Mongólia nagy elismerést érdemel, középkori jellegű, elmaradt Mongólia a Szovjetunió ország volt. Ipari és mező- után másodiknak lépett a gazdasági termelés csírájá- marxizmus—leninizmus, a ban is alig létezett, állat- szocializmus útjára a vilátenyésztése pedig az ősi kez- gon. Mongólia szilárdan kidetleges formák között folyt, tart szovjetbarátsága melDe Szuhe Bátor, Csolbaj- lett, mert ez nemzeti érdeka szán és a Mongol Népi For- A mai Mongólia a szociaradalmi Párt — Lenin sze- lista humanizmus nagy, vimélyes tanácsát követve — ruló országa, a béke igaz csodákat, művelt. Ma ez a 46 védelmezője és ott vanminj évvel ezelőtt még oly re- denütt, ahol a népek testvé1 ménytelenül elmaradt ország risége és szabadsága helyifejlett és szakadatlanul fej- áPást kíván, lődő agrár-ipari ország lett. Mi, magyarok testvéri sze^.WSÖVJÉJUNÍÖ J ^ fHobszgol F. M. Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Fock Jenő, a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány elnöke a mongol nemzeti ünnep alkalmából üdvözlő táviratot küldött Jumzsagijn Cedenbal elvtársnak, a Mongol Népi Forradalmi Párt KB első titkárának, a Mongol Népköztársaság Minisztertanácsa elnökének és Zsamszarangin Szambu elvtársnak, a Mongol Népköztársaság Nagy Népi Hurálja Elnöksége elnökének. lifT9* Ulángom^6" ajtgrggsz núr ® Jtf nt OSI 7V W"ur Ozsabhlarit: 9 I ÜT % ü Szén l Kőolaj A Vas •A Mangán A Arany Q Fluorit m \ * Altanbulag: x ^elenya^Dar'hanft* OEEa'U'os! "" ^ABV^^®/ Csojbalszan J> k —. rSJ*' - csajr X ítozunbaín a | ' ^X^ - / 4 * <? o b y ^amszagbuiag; \ Wi D SÓ © Erőmű Mongólia az 1921. július ll-én lezajlott népi forradalom előtt a világ legelmaradottabb országai közé tartozott. Az ország gazdasági életének alapja a nomád állattenyésztés volt; gyárIparral nem rendelkezett, a lakosság szükségletelt a kis- és kézműipar látta el. A bányászatot a külföldi tőkeérdekeltségek (amerikai, angol, belga) aranykitermelése és szénbányászata képviselte. Az %lmúlt 46 esztendőben, a szocialista építés éveiben ez a helyzet alapvetően megváltozott. A Mongol Népköztársaság ipara a Szovjetunió segítségével kiépült. Az első ipari vállalatok a 20-as években keletkeztek. A 30-as évek végére az ipar már a népgazdaság önálló ágazataként szerepelt, a népgazdaság termelésének egyötödét adta. Megváltozott az ipar földrajza is. Amig a fejlődés első szakaszában (1920—1930) az ipar főleg a fővárosban összpontosult, a 30-as évek végén új létesítmények keletkeztek az ország északi és északkeleti részén, a Höbszgöl és Hentij közigazgatási körzetekben, valamint a Kerulen folyó völgyében, de az ország déli területein is. Az első 5 éves terv időszakában (1939—1943) a termelés megkétszereződött. E rohamos fejlődés eredményeként ma már az ipar a népgazdaság termelésének a felét teszi ki. Az ország természeti viszonyaiból. valamint a gazdasági élet sajátos fejlődéséből adódóm la Vaskohászait ' 0 Gépipar 4 Kőolaj-finomítás @s> Vegyipar E533 Eprtóanyag-ipai Tedilipar | U Bőripar & Faiper @ Élelmiszeripar an ma is k lakosság 64 %-át foglalkoztató állattenyésztés a gazdasági élet alapja. Az állattenyésztés adja a mezőgazdasági értéktermelés 80 %-át. (Szántóföldi művelésre az ország területének csak 2,3 %-a alkalmas. A szántóföldek és a feltörésre alkalmas szűzföldek nagyobb részt Észak-Közép-Mongóliában vannak. Itt eddig 260 ezer ha földet törtek fel.) A mezőgazdaság igen fontos problémája a legelők és a szántóföldek vízellátása. Egyes területeken a növénytermesztés csak öntözéssel lehetséges. Az ország vízszegény területein nagyszabású kútépítési munkálatokat folytattak, amelyben magyar szakemberek is részt vállaltak. Miért „csak" 1968-ban? T

alán soha nem emelkedett a termékeny vitatkozás olyan magas közélett rangra hazánkban, mint ezekben a hetekben, hónapokban. Egymást érik az ankétok, konferenciák, nem is szólva a vállalati atmoszféráról, amelyet szinte mindenütt az újat kereső gondolat és töprengés jellemez, helyesebben: mindezek vitája. Ily módon vált a gazdasági reform előkészítésének befejező időszakában a társadalmi méretű eszmecsere — a holnapi eredményes gazdálkodás elsőrendű megalapozójává. Mivel a viták az ország jövőbeli fejlődésének ilyen fontos alkotóműhelyei, és mert a gazdálkodás modernebb módszereinek tömérdek részletkérdése bőséges és nagyon jelentős polémiaanyagot nyújt, célszerű néhány gondolattal megvilágítani olyan alapkérdéseket, amelyek egyértelműségük miatt aligha érdemesek különösebb vitatkozásra, jóllehet, a közvéleményt ilyen problémák is foglalkoztatják. Magyarán szólva: a gazdasági reformmal összefüggésben akadnak olyan közéleti kérdőjelek is, amelyek voltaképp — ténykérdések: tehát a valóság folyamatainak, számbavételével egyértelműen megválaszolhatók. Ilyen, mostanában fel-felbukkanó kérdés ez is: miért éppen most, illetve: miért „csak" most kerül sor az új gazdaságirányítás bevezetésére? Célszerű rendet tartunk az érvek bőségében, ezért kezdjük a sort — időbeli folyamatossággal — a „régi" mechanizmus néhány stílusjegyének ábrázolásával. Kétségtelen, hogy ez az irányítási rendszer magán viseli azokat a vonásokat, amelyek kialakulásának történelmigazdasági körülményeit tükrözik. Hadd fordítsuk le ezt a kissé általánosan hangzó megállapítást, a kortársak, valamennyiünk személyes emlékeire. Másfél-két évtizede alighanem távolról sem az okozta legfőbb vásárlási gondjainkat, hogy kapni-e ilyen vagy olyan színű, mintájú, minőségű ruhát és cipőt, hanem, hogy egyáltalán jut-e minden állampolgárnak valamilyen lábbeli, vagy ruha! Alapvetően és általánosan a hiány jellemezte akkor a gazdálkodást, ami egyszersmind azt is jelentette: a termelésnek nem kellett számolnia olyan tényezőkkel, mint az értékesítés, a piaci kereslet, hiszen eleve abból indulhatott ki —- és teljes joggal, megalapozottan —, hogy bármit állít elő, mindenre szükség lesz. Ez, a természetesen csak fokozatosan szűkülő hiány volt tehát a gazdálkodási módszerek egyik meghatározó tényezője. A másik sem kevesbé fontos: a gazdálkodás olyan jellegű, irányú megszervezése, hogy az adott anyagi eszközök felhasználásával lehetőleg minél több ember számára nyíljék foglalkoztatási lehetőség. Gondoljuk át alaposabban, miről van itt szó, a hiányokkal küzdő, beruházási javakban szegény országban azokra a létesítményekre kellett fordítani a rendelkezésre álló eszközöket, amelyek egyrészt: a lehető legtöbbet „adják vissza" az országnak, másrészt: amelyek segítségével gyorsan bővíthető a foglalkoztatás. Az elvi meggondolásokon túl is, az ipar volt kedvező terep ehhez — jóllehet, természetesen, a mezőgazdaság fejlesztése is elsőrendű érdek volt —, ám az iparba beruházott forintok lényegesen gyorsabban növelték a nemzeti jövedelmet, egyszersmind úgyszólván korlátlanul rendelkezésre állt a munkaerő, amellyel a termelés emelhető. Közbevetőleg meg kell jegyeznünk: ebből az objektív helyzetből — és nemcsak „hiba" vagy vállalati „melléfogás" miatt — növelték akkoriban elsősorban új dolgozók munkábaállításával termelésüket a« iparvállalatok és csak másodsorban a technológia, a műszaki feltételek költséges javításávaL I

dőközben azonban — nem utolsósorban az említett beruházási, foglalkoztatási stb. módszerek hatásaként —, alapjaiban változtak gazdálkodásunk körülményei. Az ipari termelés mintegy ötszörösére nőtt, és egész sor, valamennyiünk életéből ismert ténnyel biztosítható, hogy a mai iparirányítás kinőtte azt a keretet, amilyennel az ötödrésznyit termelő vállalatokat vezették egykor. A boltokban ma már korántsem az a fő kérdés: kapni-e — természetesen ezek a kérdések is: milyen színben, fazonban, minőségben? Más szóval: a piaci kereslet rendkívül erőteljesen nőtt és változatossá vált. Tegyük hozzá: a mi gazdasági életünkben különösen jelentős arányú külkereskedelemben — tehát a világpiacon — még erőteljesebben teszik fel ugyanezeket a kérdéseket, amikor eladni akarunk. Aligha kell most már mindehhez hozzátenni, hogy lényegében különbözik a hiánnyal, illetve kifinomult piaci igényekkel számoló gazdálkodási irányítási rendszere. Pontosabban, ameddig csak arról van szó, hogy mindenkinek jut-e, mondjuk, elegendő cipő, addig a cipőtermelés egyetlen központból is irányítható, hiszen — némi egyszerűsítéssel — csak a lakosság számát és a cipőgyárak maximális teljesítőképességét kell ismerni, s kitűzni azt a célt, hogy termeljék a lehető legtöbbet. Az elemi igények kielégítése után azonban ez az utasítás odavezethet — közismerten vezetett is —, hogy eladhatatlan cipőkészletek halmozódnak fel, miközben egyik-másik típust, fazont hiába keresünk az üzletekben. Mindebből az következik, hogy a gazdaságirányítás korszerűbb rendszerének — történelmi értelemben vett — startidőpontjához előbb arra volt szükség, hogy elérjük a gazdasági fejlődés bizonyos szintjét. Természetes azonban, hogy az említett tárgyi, tehát gazdasági feltételek és folyamatok „megérése" mellett, bizonyos szubjektív körülmények is szükségesek voltak az új mechanizmus- történelmi „színrelépéséhez". Nyilvánvaló, hogy a gazdaságirányítás alapvető megváltoztatásához szükség volt bizonyos tapasztalatszerző, kísérleti periódusra is. Közismert, hogy lényegében már 1957—58-tól egész sor olyan gazdálkodási változást vezettünk be, amelyek, ha csak lépésekben haladva is, de már a mai új gondolatok és módszerek előhírnökei voltak. A nézetbeli, szubjektív tényezők sorából nem hagyhatók ki azok a feltételek sem, amelyek összefoglalóan a párt által mind kedvezőbb hőfokra hevített politikai atmoszféra címszóval jellemezhetők, s amelyek megteremtették a társadalmi-gazdasági folyamatok megalapozott kutatásának, bátor gondolatok által sugallt új módszerek széles körű megvitatásának, a vizsgálódás-kísérletezés légkörének feltételeit. A

kérdésre, hogy miért most, sőt: miért „csak" mcrst az a válasz is hozzátartozik, hogy a „most" korántsem fogható fel az idősor egyetlen pillanataként. Bár az új gazdaságirányítás bevezetése időhöz kötött, a start: 1968. január elseje, hiba lenne ezt statikusan és nem folyamatnak értelmezni. Valójában ugyanis, január 1 — szinte úgy mondhatnók — jelképesen értendő, az új mechanizmus egész sor eleme akkor kezd működni, ám a korszakváltás összhatása, a korszerűbb gazdaságirányítás teljes fogaskerék-rendszerének működése csak hosszabb időszakban bontakozhat ki. Lényegében tehát olyan folyamatról van szó, amelynek bizonyos előtörténete csaknem évtizednyi es kibontakozásának holnapja is csak évekkel mérhető! T. A. «an •• i i i» i i imi-i r • mi MII _ Kedd, 1961 július 1L DÉL-MAGYARORSZÁG *