Délmagyarország, 1967. július (57. évfolyam, 153-178. szám)

1967-07-07 / 158. szám

1968. július l-től: Fokozatos áttérés a munkaidő csökkentésére a népgazdaság több ágazatában A Minisztertanács határozatai 1968. január l-től: II mezőgazdasági termékek forgalmának és felvásárlásának új rendje A Magyar Szocialista Munkáspárt IX. kongresszusán hozott határozatnak megfelelően a munkaidő csökkentésére javaslatokat dolgozott ki és terjesztett a Minisztertanács elé a munkaügyi miniszter és a SZOT elnöksége. Az előterjesztés alapján hozott kormányhatározat 1968. július l-től az alábbiak szerint szabályozza a munkaidő csökkentésének körét és mértékét: Nem egy időpontban Heti 44 órára csökkenthetik a munkaidőt az ipari és az építőipari ágazatokba tartozó összes állami vállalatok és szövetkezetek, továbbá a többi ágazatba tartozó ipari és építőipari vá'lalatok, valamint az ezekhez hasonló jellegű tevékenységet folytató, önállóan elkülöníthető nagyobb gyáregységek, üzemek. A munkaidő csökkentése ezeken a területeken a bérből és fizetésből élőknek mintegy felére, körülbelül 1 millió 600 ezer dolgozóra vonatkozik. A 44 órás munkahétre való áttérés nem egy időpontban, hanem két és fél év alatt, 1968. július l-e és 1970. december 31-e között történik — attól függően, hogy az egyes vállalatok mikorra teremtik meg a munkaidő csökkentéséhez szükséges előírt feltételeket. A munkaidő csökkentését ugyanis a vállalatoknak belső tartalékaik felhasználásával, önerőből kell megvalósítaniuk. A kormány határozata előírja, hogy a heti munkaidő akkor csökkenthető 44 órára, ha ez nem befolyásolja hátrányosan a vállalat fejlődését, a termelés. a termelékenység, az önköltség és a kapacitáskihasználás alakulását, valamint a népgazdasági igények kielégítését; nem okoz zavarokat más vállalatok és Intézmények működésében és a lakosság részére végzendő szolgáltatásokban; s végezetül: ha biztosítani tudják, hogy a rövidebb munkaidő ellenére sem csökken az érintett dolgozók bére, keresete. E feltételek megvalósítása esetén a folytonosan, illetve három műszakban termelő üzemekben az átlagos heti munkaidő 42—44 óra között (tört óraszámban is) megállapítható. Felkészülési terv A minisztériumok — másutt is hasznosítandó tapasztalatok szerzése céljából — kijelölhetnek egyegy vállalatot vagy gyáregységet. ahol a rövidített munkaidőt már 1968. január l-től bevezethetik. A közlekedés és a mezőgazdaság néhány területén a heti munkaidő jelenleg még rendszeresen meghaladja a 48 órát. Ezért a közlekedésben az előirányzott és folyamatban levő rekonstrukciók felhasználásával, a szervezési és vezénylési rendszer tökéletesítésével és egvéb intézkedésekkel, az állami mezőgazdaságban pedig az idényszerűséghez jobban igazodó szervezéssel és munkaidő beosztással törekedni kell a 48 óránál magasabb munkaidő csökkentésére. Ez a munkaidő rövidítés további 350 ezer dolgozót érint. Az elmúlt években az egészségre ártalmas munkakörök többségében bevezették a 36—42 órás munkahetet 1970 végéig — összehangolva az általános munkaidő-csökkentéssel — e területen is be kell fejezni a munkaidő rövidítését. Ennek megfelelően azokban az üzemrészekben és műhelyekben, ahol az egészségi ártalom miatt a többség heti 40—42 órában dolgozik és a különböző munkaidő szervezési nehézségeket okozna, ott a többi dolgozó munkaideje is ugyanennyi órára csökkenthető. Ha egészségre ártalmas üzemben eddig még nem csökkentették a munkaidőt 'és az ártalom a dolgozóknak csak kisebb részét érinti, célszerű, ha ezeknek a dolgozóknak a rövidített munkaidejét a vállalat többi dolgozójával azonosan állapítják meg. Amely vállalatnál 1970-ig nem kerülhet sor a 44 órás munkahét bevezetésére, ott az egészségre ártalmas munkakörökben dolgozók munkaidejét az ártalomnak megfelelő mértékben csökkenteni kell. Egy vállalaton belül a többi dolgozóval azonos mértékben kell csökkenteni azoknak a munkaidejét, akik a munkaközi szünetet (ebédszünet) a jelenleg érvényben levő rendelkezések szerint a törvényes munkaidőben veszik ki. A rövidített munkaidőre való zökkenőmentes áttérés biztosítása érdekében a vállalatoknak — a központi irányelvek alapján — felkészülési tervet kell kidolgozniuk, s ezt egyeztetniük kell az illetékes tanácsokkal, közlekedési és energiaszolgáltatási szervekkel. A rövidebb munkaidő a vállalat egészére egyszerre, vagy önálló üzemenként, fokozatosan is bevezethető. Ez utóbbi esetben a vállalati központok alkalmazottainak munkaidő-csökkentése nem előzheti meg a munkásokét. A technológiai, üzemszervezési. közlekedési, stb. követelmények, illetve adottságok figyelembevételével vagy a napi munkaidőt kell csökkenteni, vagy kéthetenként egy többlet-szabadnapot kell biztosítani. A módszer megválasztásánál alapvetően a gazdaságosság az irányadó. Azokon a területeken, ahol a feladatokat a szezonszerűség szabja meg (élelmiszer-, építő- és építőanyagipar. mezőgazdaság, közlekedés, stb.) az idényhez alkalmazkodó munkaidőt kell bevezetni. A vállalatok felkészülési tervüket a munkaidőcsökkentés tervezett időpontja előtt legalább negyedévvel nyújtsák be irányító hatóságuknak, amely — az illetékes szakszervezettel egyetértésben — a tervre két hónapon belül észrevételt tehet. A munkaidő csökkentésének jó előkészítése és megvalósítása érdekében a felügyeleti hatóságok az illetékes szakszervezetekkel együtt a Munkaügyi Minisztérium és a Szakszervezetek Országos Tanácsa által kiadásra kerülő irányelvek alapján 1967. szeptember 30-ig a vállalati felkészülési terv kidolgozásához ágazati, illetve iparági sajátosságokat figyelembe vevő útmutatást adnak ki. A felügyeleti hatóságoknak a Munkaügyi Minisztériummal, a Szakszervezetek Országos Tanácsával és az Egészségügyi Minisztériummal egyetértésben meg kell határozniuk azokat a munkaköröket, ahol az általános munkaidő-csökkentés keretén belül egészségi ártalom miatt 42 óra alatt indokolt megállapítani a heti munkaidőt, vagy ahol nem kerül sor a munkaidő általános csökkentésére, de egészségi ártalom miatt a munkaidőt rövidíteni kell. Feltárni a tartalékokat A felügyeleti hatóságoknak december 31-ig kell kijelölniük azokat az ipari és építőipari vállalatokat, egységeket, amelyekre vonatkozik a munkaidő csökkentésének a lehetősége. A nem ipari és építőipari ágazatokhoz tartozó ipari-építőipari termelő vállalatok és szolgáltató egységek kijelöléséhez a Munkaügyi Minisztériumnak és a Szakszervezetek Országos Tanácsának egyetértése is szükséges. A szövetkezeti iparban és építőiparban a munkaidőcsökkentés előkészítésével és megvalósításával kapcsolatos feladatokat — a munkaügyi miniszterrel egyetértésben — az OKISZ elnöke szabályozza. A kormány felkéri a Szakszervezetek Országos Tanácsát és a társadalmi szerveket, hogy mozdítsák elő a belső tartalékok feltárását és realizálását, különösképpen a munka- és az üzemszervezés további jelentős javítását, mert mindez előfeltétele a munkaidő rövidítésének. Megvalósítás onerobol A Szakszervezetek Országos Tanácsa és a Munkaügyi Minisztérium tájékoztatót dolgozott ki a munkaidő-csökkentés önerőből történő megvalósításának értelmezésére. Az önerőből történő megvalósítás azt jelenti, hogy az ennek folytán kieső munkaidőt — különböző műszaki, szervezési és gazdasági intézkedésekkel — teljes mértékben pótolni kell. Az önerőből történő megvalósítás — a gazdaságirányítás új rendszerével összhangban — vállalati kategória, ezt a vállalat egész működése alapján komplexen kell értelmezni. Ennek megfelelően: — A kieső munkaidő pótlására tett műszaki, szervezési és gazdasági intézkedéseknek nemcsak a meglevő színvonal tartását, hanem a szükséges további fejlődést is biztosítaniuk kell. — Az önerőből történő megvalósítás az élő és holt munkára együttesen vonatkozik, tehát a gépek és berendezések jobb kihasználásával — például a műszakszámok növelése útján — ellensúlyozhatok az esetleges (létszám, bér) többletráfordítások. — A gazdasági eredményük megfelelő alakulása céljából a kieső munkaidő pótlására a vállalatok — saját anyagi forrásukból vagy bankhitelből — a gépek teljesítőképességét növelő, illetve kiegészítő beruházásokat is megvalósíthatnak. — Ha a munkaidő csökkentése folytán egyes részműhelyekben, több dolgozóra van szükség, ez ellensúlyozható más részlegek, műhelyek stb. létszámának a csökkentésével, illetve a dolgozók átcsoportosításával. — A felsoroltakon túlmenően a vállalatok felhasználhatják saját forrásaik egy részét is olyan megoldásokra, amelyek elősegítik a munkaidő csökkentését Az önerőből történő megvalósítás fentiek szerinti értelmezése — a gazdaságirányítás új rendszerével összhangban — teljes önállóságot biztosít a vállalatok számára minden olyan, a munkaidő csökkentésével kapcsolatos intézkedésre, amely a vállalati belső tartalékokat feltárja és e célra felhasználhatóvá teszt A mezőgazdasági termékek forgalmának és felvásárlásának 1968. január 1től érvénybe lépő új rendjét a Minisztertanács az alábbiakban határozta meg: A termelők — a közellátás é" az export szempontjából korlátozott forgalmú cikkek kivételével — a maguk termelte mezőgazdasági termékeket megkötöttség nélkül bárkinek eladhatják. Korlátozott forgalmú cikkek maradnak: a kenyérgabona, a vágómarha, a vágóborjú, a vágósertés, a dohány, a nyersbőr (ló, szarvasmarha, juh, kecske és közfogyasztásra levágott sertés bőre), a nyersgyapjú és a fűszerpaprika. A termelőszövetkezetek a tagjaik háztáji gazdaságából származó termékeket is értékesíthetik. Adminisztratív kötöttségek nélkül A mezőgazdasági termékek túlnyomó többségét továbbra is a feldolgozó és felvásárló vállalatok, az általános fogyasztási és értékesítő szövetkezetek vásárolják meg, hiszen ez szolgálja a termelők érdekét, mert az értékesítés biztonságát jelenti számukra. A termelők közvetlenül eladhatják termékeiket — előzetesen kötött értékesítési szerződéssel vagy anélkül — élelmiszerek forgalomba hozatalával, feldolgozásával foglalkozó állami és szövetkezeti, kis- és nagykereskedelmi, vendéglátóipari, külkereskedelmi vállalatoknak, fegyveres testületeknek, közületeknek, intézményeknek, magánkereskedőknek, illetve külön engedély alapján (ha exportjogot kapnak) külföldi vevőknek, vagy — mennyiségi és ármegkötés nélkül — más mezőgazdasági termelő üzemeknek és fogyasztóknak. A mezőgazdasági nagyüzemek (állami gazdaságok, mezőgazdasági termelőszövetkezetek) nyílt árusítási üzletet is létesíthetnek, ahol a szükséges választék biztosítására saját termékeinken kívül más termelőktől származó árut is forgalomba hozhatnak. Erre a tevékenységükre — természetesen — ugyanazok az előírások vonatkoznak, mint az egyéb kereskedelmi szervekre. A kormány határozata kimondja, hogy a mezőgazdasági termékek rugalmas áruforgalmát akadályozó adminisztratív kötöttségeket meg kell szüntetni. Ha azonban a lakosság ellátása, a központi árualapok biztosítása szükségessé teszi, a kormány által meghatározott keretek között a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter — az érdekelt miniszterekkel és orszáeos hatáskörű szervek vezetőivel eeyetértésben — átmenetileg korlátozhatja, illetve engedélyhez kötheti egves mezőgazdasági termékek forgalmát és szállítását. A feldolgozó és felvásárló állami vállalatok, valamint az általános fogyasztási és értékesítő szövetkezetek, továbbá a SZÖVOSZ-hoz tartozó egyéb felvásárló szervek (szövetkezetek) feldolgozásra és a szervezett ellátást biztosító központi árjalapok képzésére bármely termelőtől vásárolhatnak mezőgazdasági terméket. A szövetkezetek a korlátozott forgalmú cikkekből is végezhetnek felvásárlást, ha erre a kijelölt állami vállalattól megbízást kapnak. A feldolgozó, felvásárló állami vállalatok és szövetkezetek egyfelől, másfelől a termelők az átvételi-eladási feltételekben szabadon egyeznek meg, de a hatóságilag rögzített árak. továbbá az úgynevezett behatárolt (maximált) árak megtartása a felvásárló szervekre kötelező. A lakosság egyenletes ellátása A lakosság egyenletes élelmiszer-ellátásának biztosítása érdekében a feldolgozó és felvásárló állami vállalatok kizáró1a"os jogot kapnak a korlátozott forgalmú cikkek felvásárlására. Ezeket a cikkeket a termelők csak a kijelölt feldolgozó és felvásárló vállalatoknak adhatják el. Ez a megkötés nem vonatkozik arra az esetre, ha a termelő más termelő üzemnek ad el kenyérgabonát vagy sertést, vagy ha a termelő közvetlenül a íosyasztéknak ad el a saját szükségleteiket kielégítő mennyiségű terméket. A kizárólagos felvásárlásra jogosult vállalat a termelő által felkínált teljes mennyiségben köteles átvenni a kenyérgabonát, a dohányt, a gyapjút és a nyersbőrt. A nagyfogyasztó közületek (kórházak, laktanyák, üdülők, szociális otthonok, üzemi konyhák stb.), továbbá a bel- és külkereskedelmi, valamint a vendéglátóipari vállalatok a korlátozott forgalmú cikkek kivételével bármilyen mezőgazdasági terméket vásárolhatnak a termelőktől. Az iparjogosítvánnyal rendelkező magánkereskedők továbbra is csak egyes cikkeket (zöldség, gyümölcsfélék, tej, tejtermékek, baromfi, tojás, szálas takarmány) vehetnek. Értékesítési szerződés Az értékesítési szerződéses rendszert ki kell terjeszteni az állami gazdaságok árukapcsolataira, a nagyfogyasztó közületek, a bel- és külkereskedelmi, a vendéglátóinari vállalatok és a termelők között létesített árukapcsolatokra is. 1968. július l-től a földadót nem természetben, hanem készpénzben kell kiegyenlíteni, de a cséplőgépkeresetet, valamint az őrlési és darálás! vámot átmenetileg továbbra is természetben kell fizetni. fl fanáesii hatáskörébe tartozó halósági bizonyítványokról A tanácsok végrehajtó bizottságai igazgatási osztályainak és a községi tanácsok vb-titkárainak hatáskörébe tartozó hatósági bizonyítványokról szóló kormányrendelet megállapítja, mi értendő hatósági bizonyítványon: olyan közokirat, amelyben a tanács vb említett osztálya (illetve titkára) az ügyfél jogi helyzetét érintő tényt, állapotot vagy adatot igazol — az ügyfél kérelmére, az általa megjelölt célra. A bizonyítvány nem tartalmazhat politikai vagy erkölcsi magatartásra vonatkozó igazolást (állásfoglalást vagy véleményt), továbbá javaslatot sem. Nem adható ki hatósági bizonyítvány olyan tény, állapot, vagy adat igazolására, amely az ügyfél által beszerezhető vagy rendelkezésére álló más hatósági okirattal (például: személyi igazolvánnyal) bizonyítható. A bizonyítvány hat hónapig érvényes. Amennyiben a benne foglaltak változatlanul helytállóak, az eredeti célra esetenként újabb hat hónapra többször is meghosszabbítható. Hatósági bizonyítvány csak a tények megvizsgálása után adható ki, de ettől el lehet tekinteni, amennyiben a bizonyítani kívánt tény köztudott, vagy ha ezt a hivatalos személy pontosan ismeri. A bizonyítványt vissza is lehet vonni, ha a kiállító hatóság tudomására jut, hogy a benne megállapított tények, adatok valótlanok, vagy időközben megváltoztak. Erről értesíteni kell azt a szervet, amelynél a hatósági bizonyítványt felhasználták. A bizonyítványok illetékével kapcsolatos szabályokat a pénzügyminiszter állapítja meg. A kormány határozatának megfelelően a miniszterek és az országos hatáskörű szervek vezetői — eddigi intézkedéseiknek csökkentés céljából történő felülvizsgálata után — még ebben az évben nyilvánosságra hozzák azoknak a hatósági bizonyítványoknak a jegyzékét, • amelyeknek bemutatási kötelezettségét ágazatuk területén a jövőben is szükségesnek tartják. A vízügyi ágazati irányítási jogkör A vízügyi ágazati irányítási jogkör gyakorlásáról hozott kormányhatározat kimondja, hogy a vízügyi ágazat tekintetében az ágazati miniszter feladatkörét az Országos Vízügyi Főigazgatóság vezetője látja el. Az ágazati irányító tevékenység ós felelősség kiterjed az egész vízgazdálkodásra, a vizek kártételei elleni védekezésre és a vízhasznosításra, továbbá az árvíz- és belvízvédekezésre, a helyi vízkárelhárításra — függetlenül attól, hogy az ilyen tevékenységet folytató szervek milyen szervezeti alárendeltségben működnek. A főigazgatóság vezetője hatósági jogkörében az egész ágazat területére érvényes hatállyal ellátja a vízügyi és az egyéb jogszabályokban ráruházott államigazgatási feladatokat Péntek, 1967. július X DÉL-MAGYARORSZÁG 3 \