Délmagyarország, 1967. július (57. évfolyam, 153-178. szám)

1967-07-04 / 155. szám

Közéletünk hírei APRÓ ANTAL MOSZKVÁBAN Apró Antal, a Magyar Moszkvába, a KGST végre­Népkoztársasag Miniszterta- ...... .... , . nácsának elnökhelyettese hajto bizottságának harmin­hétfón, tegnap elutazott cadik ülésszakára. ELUTAZTAK A SZOVJET VENDÉGEK Elutazott Magyarországról ga mellett működő Társa­Vlagyimir Georgijevics Szi- dalomtudományi Akadémia nyicin, a Szovjetunió Kom- professzora, akik az MSZMP munista Pártja Központi Bi- meghívására előadásokat tar­i i tottak hazánkban. A vendé­zotteagának ^osztályvezetője geket fo?adta Pullai Árpád, es Mihacln Zaharovics Bor, az MSZMP Központi Bizott­az SZKP Központi Bizottsá- ságának titkára. SZÍRIAI KERESKEDELMI KÜLDÖTTSÉG HAZÁNKBAN Néhány napos látogatásra si Minisztérium államtitká­öttagú szíriai kereskedelmi rának vezetésével A delegá­delegáció érkezett Budapest- ció] hétfőn hivatalában fő­re Mounir Wannous-nak, a kül" vrx . .... . .... ' kereskedelmi mmiszterhe­Város- es Kozseggazdalkoda- íyettes. MEGBÍZÓLEVÉL-ÁTADÁS „=K°^áCl^e;4HaZánk Prá- votnynak, a Csehszlovák gában akkreditált uj nagy- _ ' . . követe hétfőn, tegnap átadta Szoc,iallsta Koztarsasag el­megbizólevelét Antonin No- nőkének. fl Hagy Október jübiíeumÉnak tiszteletére Nyikolaj Mihajlov, a szov­jet minisztertanács mellett működő sajtóbizottság elnö­ke hétfőn délben a moszkvai Szokolnyiki-parkban meg­nyitotta a jubileumi év kere­tében rendezett nagyszabású nemzetközi könyvkiállítást, amelyen a Szovjetunión kí­vül Bulgária, Csehszlovákia, Jugoszlávia, Kuba, Finnor­szág, Magyarország Mongó­lia, az NDK és Románia vesz részt. Az ünnepélyes meghívásra magyar küldött­ség érkezett Moszkvába, élén Kornis Pállal, a kiadói főigazgatóság helyettes ve­zetőjével. A Szokolnyiki­parkban „magyar könyvnap" lesz, írótalálkozókkal, sajtó­fogadással, műsoros esttel. Szegedi áruk sikere Szabadkán Mozaik a Vajdasági Ipari Kiállításról és Vásárról Részlet a Kenderfonó- és Szövőipari Vállalat (Kiküldött munkatársunk­tól.) Szeged jugoszláv testvér­városában, Szabadkán pezs­gést hozott a Vajdasági Ipa­ri, Kézműipari Kiállítás és Vásár. A kapunyitás napjá­tól, július 1-től — bár rek­kenő a hőség — látogatottak a kiállítás termei. Az érdek­lődők közül a turistaként itt járó szegediek sem hiányoz­nak. Csillogó színfolt A szabadkai ipar jelentős. Termékei — kötöttáruk, ru­hák, konzervek, kerékpárok, villamossági felszerelések és villanymotorok, tésztafélék, és csokoládék, hűsítő és szeszes italok, harisnyák, csipkék és szőnyegek stb. — mind megtalálhatók a kiál­lításon. A Vajdaság rangos üzemei, kisipari szövetkeze­tei és kisiparosai szintén új termékeikkel jelentkeztek. Á Vajdaságon kívül van kiál­lító Belgrádból, Zágrábból, sőt Szkopjebői is. Üjdonságként látható a jugoszláv ipar már sorozat­ban gyártott hordozható te­levíziója. Egyik érdekesség és a szakmák között valóban csillogó színfolt, hogy 50 ékszerész és aranyműves is bemutatja produktumait, akárcsak az Aurómetall Arany- és Díszműüzem. Ta­kács Gusztáv szabadkai bronzműves Turizmus és Napozó című rézdomborítása a szakma remeke. ízelítő A kiállításon „ízelítőként" ott sorjáznak a szegedi ter­mékek. A fémfeldolgozóból például a motorkuli, a hang­szerárugyárból gitárok és hegedűk, a Fürdő és Hő­forrás Vállalattól csónakok. A Kenderfonó- és Szövő­ipari Vállalat, hazánk leg­nagyobb műszaki textíliákat készítő üzeme kenderárut és műszálas anyagokat, az üveg- és Porcelánértékesítő művészi kerámiát, porcelán­és üveg dísztárgyakat, a Szegedi Nyomda könyve­ket és plakátokat mutat be. A kisipari szövetkezetek — egyebek között — hűtőpul­tokat, szerszámokat, bútort, nyomdai felszerelést, oktatá­si szemléltetőeszközöket, anatómiai modelleket, bő­röndöket és divattáskákat sorakoztattak fel. Szegedről a legnagyobb közönségsikere — érthetően — az üveg- és porcelánáruk­nak, kerámiáknak, valamint a háziipar remekeinek, kö­zöttük is elsősorban a térí­tőknek van. Az Üveg- és Porcelánértékesítő Vállalat termébe órákon át csak sorbanállás után lehetett be­jutni, olyan nagy volt itt az érdeklődés. Jó bizonyítvány — Mi a vélemény a szege­di termékekről? — kérdez­tük Budai Istvántól, a kiál­lítás és vásár rendező bi­zottságának elnökétől. — A szegedi áruk, termé­kek jók, korszerűek, figyel­met érdemlöek, s általában sikert aratnak. A faipartól viszont a bemutatott lakó­szobát „kevésnek" tartjuk, többre számítottunk. Általános tapasztalat, és erről szintén szólt Budai István is, hogy a jugoszláv látogatók a Szegedről vitt termékekből a helyszínen, közvetlenül a kiállítóktól szerettek volna vásárolni. Ez jó, mert a termékek ki­tűnő bizonyítványa. Az áru­sításhoz viszont — indokol­tan — szükséges a két or­szág külkereskedelmi szer­veinek megállapodása, amit közöltek is Szeged képvise­lői a vásár rendező bizott­ságával. Különben a ma­gyar kereskedelmi szakem­berek. az exportot bonyolí­tó vállalatok képviselői is Szabadkán vannak, s így szerződések a magyar áruk szállítására, jugoszláviai árusítására természetesen köthetők. Hogy pontosan miből mennyi az igény, azt (Berger Sándor felv.) kiállitóterméből a következő kereskedelmi tárgyalások tisztázzák. Kölcsönös haszon Szabadkán a kiállítás — amelynek július elsejei ün­nepélyes megnyitóján jelen volt dr. Biczó György, a sze­gedi m. j. városi tanács vb­elnöke is július 10-én zárja kapuit Azután újabb állomásához érkezik Szeged és Szabadka testvérvárosi kapcsolata. A július 15-én nyíló Szegedi Ipari Kiállí­táson és Vásáron ugyanis bemutatkoznak a szabadkai termékek is. Szabadkán és Szegeden a kiállítás a két város kölcsö­nös hasznú ipari tapaszta­latcseréjét is jelenti, alkal­mat ad a magyar—jugoszláv kereskedelmi kapcsolatok bővítésére. Morvay Sándor flz ériele mj épünk keze munkával van tele. Sokoldalúan fejlesztjük országun­kat Korszerű színvonalra emeljük a termelés eszközeit és módszereit, hogy minde­nünk meglegyen, ami szük­séges. Azon vagyunk, hogy a dolgozo embereknek mind több jusson az élet javaiból, és mind kevesebb gond húz­za a vállukat. De a régi, jel­képes szólás igazsága szerint nemcsak kenyérrel él az ember. Az élet csak akkor szép és értelmes, ha a szel­lem napvilága ragyogja be. Anyagi jómód és palléro­zott értelem — ez a két do­log együtt van jó törekvé­seinkben. A kettő között szoros az összhang és a köl­csönhatás. A nemzet sorsán töprengő nagyjaink gondo­lataiban már a regi időkben is együtt gyökerezett ez a két összetartozó igény. Bes­senyei, népünk haladását és anyagi virágzását óhajtva mondotta, bárcsak „lennénk tudós nemzetté". Széchenyi, miközben a honi ipar megte­remtéséért küzdött, a jómód­ra jutott nemzetet mint „ki­művelt emberfők sokaságát" tekintette. József Attila meg­álmodta, hogy közeli időkben összefog és alkotó munkára lendül az egész nép, a fel­emelkedés terveit „a dolgozó nép okos gyülekezetei" fog­ják kimunkálni. Bizonyos, hogy jól és ered­ményesen csak az az ember dolgozhat, aki munkája cél­ját is látja, és az emberek erőfeszítéseiből születő nagy mű értelmét is át tudja te­kinteni. Ettől lesz a munka igazán emberi, enélkül vi­szont csupán lélektelen ro­bot Valamikor a népek akarat­lanul sodródtak a történelem árjában, anélkül, hogy tud­ták volna: hová tartanak s végül hová jutnak. A szocia­lizmus tette az embert sor­sának urává. A szocializmus korántsem csupán vasból és cementből, kőből és üvegből épül, hanem épp ily fontos épftö eleme az emberi érte­lem és öntudat. A szocializ­mus a milliós tömegek fel­ismert érdekeiből, céltuda­tos törekvéseiből táplálkozik. A szocializmust építő ember világosan látja a célt, tudja, hová akar és hová fog eljut­ni. Egyik legnagyszerűbb jel­lemvonása éppen az, hogy fel akar és fel is tud nőni a kö­vetelmények színvonalára: tanul, művelődik, bővíti fo­gyatékos tudását és tágítja látókörét. A teljes élet igé­nye munkál benne. Már pe­dig az élet csak a megvilá­gosodott értelemmel, a mű­veltséggel, a kultúra kincsei­nek birtoklásával együtt tel­jes. A kulturális felemelkedés szerves része a szocialista forradalomnak. Benne és ál­tala nő fel a nemzet a „Isi­művelt emberfők sokaságá­vá", benne és általa formá­lódnak a kisebb-nagyobb emberi közösségek a dolgo­zók „okos gyülekezeteivé". A kultúra eszközeivel a párt É'lásáart Matematikusok vándorgyűlése A szegedi Tisza Szálló koncerttermében hétfőn reg­gel kezdődött meg az álta­lános és középiskolai ma­tematika tanárok háromna­pos vándorgyűlése, amelyet a Bolyai János Matematikai Társulat oktatási szakosztá­lya és az Országos Pedagó­giai Intézet matematikai tanszéke rendez meg ré­szükre minden évben. Az ország egész területéről több mint háromszáz pedagógus, köztük számos szakfelügye­lő pedagógus vesz részt a tanácskozáson, amelyet Su­rányi János egyetemi tanár, a Bolyai János Matematikai Társulat alelnöke nyit meg. Ezután adták át az 1967. évi Beke-díjakat, amelyet Beke Manó egyetemi tanár, egykori kiváló pedagógus emlékére alapítottak. A dí­jat minden évben azok a pedagógusok kapják meg, akik a tanítási munkában és a matematika népszerűsíté­sében egyaránt kitűntek. Az 1967. évi díjakat ezúttal a közelmúltban elhunyt Anda Károly mezőberényi szak­felügyelőnek, Cser Andor­nak, az Országos Pedagógiai Intézet tanszékvezetőjének, Pá Ifi Sándornak, az Orszá­gos Pedagógiai Intézet do­censének, Pintér Lajosnak, a szegedi József Attila Tudományegyetem adjunk­tusának, Radits Erzsébet miskolci és Vitkai Aranka szegedi pedagógusoknak nyújtották át. Ezután Szőkefalvi Nagy Béla akadémikus, a szegedi József Attila Tudomány­egyetem tanára tartotta meg a vándorgyűlés első előadá­sát. A három nap alatt még nyolc referátum hangzik el. A pedagógusok többek kö­zött megvitatják az új oktatá­si tantervvel, az új tanköny­vekkel kapcsolatos legfris­sebb tapasztalataikat és is­mertetik a matematika ta­nításánál bevált új gyakor­lati és metodikai módszere­ket. A vándorgyűlés szabad délutáni programjaiként a résztvevők megismerked­nek Szeged nevezetességei­vel. az emberi értelem meghódí­tásáért is harcol. Abból in­dul ki, hogy csak egy művelt, tájékozott, fölvilágosult nép lehet a szocializmus letéte­ményese. Hiszen a legtöké­letesebb anyagi-technikai vívmányokkal berendezett világ is sivár volna, ha ben­ne az emberek életét nem fényesítené meg a szellem, az értelem, a szépség, és a belőlük táolálkozó öröm. A z MSZMP IX. kong­resszusa, felmérve né­pünk eddig megtett történelmi útját, joggal álla­pította meg, hogy a közgon­dolkodásban, a nép tudatá­ban — az értelem meghódí­tásáért vívott küzdelem eredményeként — előre tör­tek a szocialista elemek. Né­pünk nagyot nőtt tudásban, korszerű ismeretekben, elvi­politikai tisztánlátás dolgá­ban. A párt szívós erőfeszí­tései, és az emberek feltörő tudásvágya nyomán jelentős tért hódított a leghaladóbb tudomány, a marxizmus—le­ninizmus. Felmérhetetlen szellemi nyereségünk, hogy a dolgozó emberek mind na­gyobb tömegei a marxizmus —leninizmus eszmei fénykö­rében ítélik meg az élet je­lenségeit, mérik meg saját tapasztalataikat, figyelik a bel- és külpolitikai fejlemé­nyeket. Nem könnyű tartós és át­fogó sikereket kivívni a ter­melésben, a jobb életkörül­mények megalapozásában. De még kevésbé könnyű az a küzdelem, amely az érte­lem meghódításáért folyik. A kultúra, a tudás, a szelle­mi műveltség nem olyan vár, amit huszáros rohamokkal be lehetne venni. Egy-két év alatt új, modern városokat emeltünk a kukoricafölde­ken, gyáróriásokat a kietlen pusztaságokon. De egy-két év az értelem meghódításáért íolyó harcban roppant kurta idő; jól tudják ezt mindazok, akik eltökélték, hogy előre küzdik magukat a tágasabb tudás és műveltség bozótos ösvényein. Mégis: milliók vállalják ezt a küzdelmet, mert nemcsak jobban akar­nak táplálkozni és ruházkod­ni, nemcsak kényelmesebben akarnak élni. hanem pa'léro­zott értelemmel, tiszta ítélő­képességgel, éretten gondol­kodva. A régi, múltba süllyedt vi­lág anyagi javak dolgában bizony nyomorúságos örök­séget hagyott erre a nemze­dékre, nem is szólva a ször­nyű háborús pusztításokról. De ennek a nemzedéknek nemcsak az anyagi örökség romjait kell eltakarítania, hogy helyén egy modern, új világ épületét emelhesse fel. Még ennél is fárasztóbb, ne­hezebb lebontani egy avult világkéoet, felszámolni az elmaradottságot, megbirkóz­ni a régi világ kispolgári szellemi hordalékával, a rossz ízléssel, a szellemi igénytelenséggel, a torz szem­léletmóddal. Miközben a jó­lét eszközeit termeljük, nem feledhetjük, hogy a szocializ­mus nélkülözhetetlen tarto­zéka az egészséges közgon­dolkodás, a helyes világné­zet, a tárgyi valóságon ala­puló tudatvilág és a szellemi igényesség is. mi agy türelmet igénvlő l^j küzdelem ez, hiszen olykor a közönv és a hamis tudat állít falat azok elé, akik az értelem meghó­dításának arcvonalán harcol­nak. Viszonylag még sok em­ber van, aki nem könnyen hiszi el, ami igaz, viszont igen könnyen bedől minden­nek, ami hazug. Még sok em­ber van, aki nem fogadja szívesen, ha értelmét ébreszt­getik, és könnyen odaveti: „nekem ne magyarázzanak". A tudatlanság furcsa módon szinte gőgös önhittséggel jár együtt. Ügy igaz, hogy men­nél mélyebbre hatol valaki a tudnivalók tömkelegében, annál inkább belátja: mi­lyen keveset tud a nagy egészből. Mindenkit ráébreszteni az igazságra valódi érdekeikre, megnyitni előttük az értelem és a szellem világát — ez az egyik legfőbb tennivalónk. Az élet úgy lesz boldog és gazdag, ha ezt a harcot is teljes sikerrel vívjuk meg — az értelem meghódításáért. BÉKÉSI JÖZSF.F Magyar békedelegáció Stockholmban Vasárnap délelőtt elutazott Stockholmba dr. Sik Endré­nek. az Országos Béketanács elnökének vezetésével a Nemzetközi Vietnam Konfe­rencián résztvevő magyar delegáció. A küldöttség tag­jai: dr. Réczei László, egye­temi tanár, az Országos Bé­ketanács alelnöke, Darvasi István újságíró, a Béke-vi­lágtanács tagja, dr. Káldy Zoltán evangélikus püspök, Matolcsi Károly újságíró, az Országos Béketanács tagjai és Sebestyén Nándorné, az Országos Béketanács titkára. A delegációt a repülőtéren Bugár Jánosné, a Hazafias Népfront főtitkárhelyettese és Zalka András, a külügy­minisztérium főosztályveze­tője búcsúztatta. Áruház, éttermek élelmiszer-üzletek A szegedi és Szeged kör­nyéki tsz-ek, továbbá a Ma­gyar Állami Pincegazdaság Csongrád—Szolnok Vidéki Üzeme és a Szeged és Vidé­ke Értékesítési, Fogyasztási Szövetkezet — mint jelen­tettük — közös szövetkezet, vállalat alapítását határozta el Csongrád megyei Városel­látó és Értékesítő Szövetke­zet névvel. A MÉSZÖV sze­gedi székházában hétfőn dél­előtt tartotta meg első kül­dött-közgyűlését a közös szö­vetkezeti vállalat. A közgyű­lésen az MSZMP Csongrád megyei bizottsága képvisele­tében megjelent és felszólalt Bódi János, a megyei párt­bizottság munkatársa. A küldött-közgyűlés hatá­rozatban is kimondta a vá­rosellátó, értékesítő szövet­kezet megalakulását, majd megválasztották öttagú igaz­gató tanácsát. Az igazgató tanács elnöke Árendás György, a szegedi Felszaba­dulás Tsz elnöke. Tagjai: Nagy Sándor, a ba'ást.vai Móra Ferenc Tsz elnöke, Gombos István, a Szeged és Videke Körzeti Értékesítési, Fogvasztási Szövetkezet el­nöke, Király Ferenc, a Pin­cegazdaság igazgatója és Rapcsányi Árpád, a tépéi Tisza táj Tsz főkönyvelője, Az ugyancsak öttagú ellen­őrző bizottság elnökéül pe­dig Szabó Jánost, a Szeged és Vidéke Fogyasztási, Érté­kesítési Szövetkezet főköny­velőjét választották meg. A Csongrád megyei Város­ellátó, Értékesítő Szövetke­zetben résztvevő tagszövet­kezetek és a Pincegazdaság képviselői összesen 1 millió 250 ezer forintot szavaztak meg a szövetkezet induló pénzalapjául, amit részje­gyek címén fizetnek be. A küldött-közgyűlés ez­után megvitatta a szövetke­zet előtt álló legfontosabb feladatokat, melyek végre­hajtásával elsősorban a sze­gedi dolgozók élelmiszer el­látását segítik. Szegeden a jövőben összesen 6 zöldség, gyümölcs, hentesáru szaküz­let, s éttermek, kisvendég­lők létesítését határozták el. Ezek között fontossági sor­rendben első helyen van a Kossuth Lajos sugárút 8. szám alatti hús- és hentes­áru szaküzlet megnyitása ősszel. Ezzel párhuzamosan készül a Széchenyi téren, az MTESZ volt helyiségeiben a Városellátó és Értékesítő Szövetkezet mintaáruháza. Elhatározta a küldött-köz­gyűlés — egvebek között —, hogy négy zöldség-gyümölcs­árusító pavilont is létesíte­nek a Marx téri piacon. Kedd, 1967. július L pÉL-MAGYARORSZÁG 3

Next

/
Thumbnails
Contents