Délmagyarország, 1967. július (57. évfolyam, 153-178. szám)

1967-07-01 / 153. szám

KGSTtanácskozás A KGST közlekedési állandó bizottságának légiközlekedéssel foglalkozó tagozata Ulánbátorban megtartott ülésén megvitatták a KGST országait összekötő légijáratok 1966. évi tevékenységéről szóló beszámolót, majd javaslatokat dolgoztak ki e légijáratok további jobb kihasználására. D szov'et akadémikuskii'tfíütség láiogatásai A hazánkban tartózkodó szovjet akadémikus küldöttség vezetője, M. V. Keldis akadémikus, a Szovjet Tudományos Akadémia elnöke péntek délelőtt a Mechanikai Mérőműszerek gyárába látogatott. N. K. Kocsetkov professzor ugyanebben az időben a Reanal Finomvegyszer gyárat kereste fel, majd együtt ellátogattak a Nemzeti Galériába és a Parlament nevezettességeivel ismerkedtek. P. N. Fedoszejev akadémikus a Párttörténeti Intézetbe látogatott, ahol a vendégeket Vas Henrik, az intézet igazgatója üdvözölte. A baráti beszélgetésen részt vett Nemes Dezső, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja. Pénteken az Akadémia 'dísztermében nagyszámú hallgatóság előtt tartotta meg Keldis akadémikus „Atudomány és a gyakorlat" eímű nagy érdeklődéssel várt előadását Tízmilliós beruházás Tovább épül a főcsatorna Hat méter mélységben — Földkiemelés A Szabadkai út mentén hetek óta valóságos építőtelep nöu a volt lóverseny tér felőli részen. A munkahely átnyúlik a tanárképző főiskola gyakorló kertjébe is. Feltornyozott különféle építőanyagok arról tanúskodnak, hogy nagyszabású munkát végez itt a keletmagyarországi vízügyi építővállalat A Szegedi Víz- és Csatornamű Vállalat beruházásában tovább folytatják a Szegeden • majd átfutó, az egész várost érintő főcsatorna építését. A munka első része volt az úgynevezett hattyasi átemelőmű és csatorna elkészítese. Mint képünk is ábrázolja, a csatorna tovább építésének kezdeti szakaszánál tartanak. A szabadkai úttól jobbra hat méter mélységben dolgoznak a kubikosok. Kétezer köbméter föld kiemelésével készítik a vízátemelő mű alapját. Sur Gyula építésvezető elmondotta, hogy a nemzetközi forgalmat is lebonyolító úttestet nem vágják át, mert akkor a közlekedés itt megbénula. Az úttest és a villamos sín alatt fúrnak át, hogy a nagyméretű csöveket lefektessék. Innen fut a 270 centiméteres belvilágú vasgyűrűs betoncső a Gólya utcán át a Kolozsvári térig, majd onnan tovább a Veresács, a Nemestakács utca, illetve a Tolbuhin sugárút felé, majd másfelé ágazik el. A tervek szerint idén tízmillió forintot fordítanak e nagyszabású munka első fázisára. A jövő héten megkezdik a vízátemelő mű alapjának betonozását, majd a kijelölt nyomvonalon hozzáfognak a csövek lefektetéséhez. i (Somogyiné felv.) Hegyven szegedi diák a vásárhelyi majolikagyárhan Mintha szanatóriumban len- Minden gyerek takaros, 400 hajlandóság kell a kerámiárénk. A vásárhelyi Vörös- forint körüli nyaralási pénzt hoz. Bennünk sok ilyen hajPropagandisták lobogó Iskola udvara csokoládészínű, pokrócon heverő lányokkal, fiúkkal teli. Napoznak, olvasgatnak a rákeres a tapasztalatok mellé, lam van, s mielőbb szeretnénk megszerezni a művéA gyárban, persze, nem terhelik túl a fiatalokat szi mintázás, díszítés technikai feltételeit hogy az elgyogó június végi délelőtt- Csak hat ór-t dolgoznak na_ képzeléseket formában fc™- ponta, munkájukat azonban inthessük! Lehetnek negyvenen, többeégében Szegedről, a Tömörkény István művészeti gimnáziumból. Van azonban három pécsi kislány is. Va— Azt Írja meg, hogy a kollégiumból nincs szabad hűségesen ellenőrzi, osztályozza Stefanyik Mihály, aki elégedett az utánpótlással. — Kitűnő a munkaszellem, szépen rendbe raknak lujárásunk! — fordul hoz1 amennyien egyhónapos gyá- mindent dolguk végeztével, a búcsúzás előtti perli termelési gyakorlatra jót- s termelésük is nagy több- eekben egy nyúlánk, fekete tek, délutánjuk, a messze- 6égben hibamentes mond- ^ajú fiatalember kicsit inföldön hires vásárhelyi ma- ja a művezető. Ennek dulatosan. .jolikagyárban telik el min- megfelelően aztán sok az Meglepetéssel meresztem dennap. ötös az osztályzatokban. lá szememet, de Bodnár tammmm A diákok egy része már námő gyorsan segítségemre Önálló tervezéssel, munka- s*et— S haszonnal? darabbal foglalkozik. S a — Igen. de akkor azt is — Hogyne! Nagy szükség gvár megengedi, hogy haza- meg kell írni, édes fiam, van erre a négy hétre. Az vigyék ezeket a gyakorlat ho§y miért vagytok pár naIskolában megszerzett, job- leteltével Plg büntetve, s úgy hiszem, tára elméleti tudás itt, a Takács Rozália és Czirok erl~°l Jobb hallgatni! gyár falai, kemencéi között Irén egy-egy boroskészlettel A göndörhaju, s az őt hálealizálódik — mondja a bíbelődik. Modern vonalú, tulról bökdöső, biztató pajleányok hasonlóan szép bar- ízléses darabok. tas ekkor angolosan^ elsomnára sült „főnökasszonya", — Modern lesz a festése, ;ürdál a diakgyurubol, mely Bodnár Zsuzsa tanárnő. díszítése is — mondja Czi- körülvesz bennünket. Majd — Az üzem nem vág sa- rok Irén, aki a művészeti folytatja Bodnár Zsuzsa vanyú képet a fiatalok hon- gimnázium végeztével a fő- — Egyébként termeszetes. foglalásához' iskolán akar továbbtanulni, hogy nem hagyjuk szabad— Szó sincs, róla! Két — És a többiek? jaja az ifjúságot A korai nagyszerű segítségünk van a Tíz kéz emelkedik a leve- -efekvésre a délelőtti pihevezetők között — kapcsoló- gőbe, s még ennél több, mi- nésflcre elsosorban egeszdik a beszélgetésbe a fiúi kor az iránt érdeklődöm, se"uSyi szempontból van indulatok zordon őre, Palo- hogy szeretik-e a pályát, a szükség A gyerekek iskolatás tanár úr. — Fazekas fő- mesterséget, amit választót- fan heten kent egyszer vetmérnök például minden he- tak. +tek részt műhelygyakorlatunkét maga tervezi meg, s Ábrahám Magda már a ton, 3 órában A fiatal szer6 hozza tevékenységünket harmadik nyárelejét tölti vezetnek bizonyos fokig összhangba a gyári terme- Vásárhelyen, nagyon meg- megterhelést jelent a hirteléssel. Délelőtt a rendes mű- kedvelte a környezetet, szí- 1/n változás a mindennapi szak dolgozik. A lányok, fiúk vesen maradna itt techni- « órai munka, korongozás, délután, munkaidő leteltével kusnak, ha leérettségizik. Észre is lehet venn, rajtuk állnak be helyükre. A köz- Oáhn Márta, aki önálló mun- Némelyiket reggel 7-kor vetlen irányítást Stefanyik kaként egy karcsú vázán ugy kell kibányászni ágyáMihály, a gyerekek szeretett végzi az utolsó plasztikai bol... Persze, jut azért idő Miska bácsija látja el, ügyel- műtétet, szintén az iparág- strandolásra szórakozásra! ve arra. hogy hibamentes, tan kíván elhelyezkedni a "keddig tart? Mikor fejő munkadarab kerüljön ki középiskola után. * vasarhelyi ta" kezük alól. Igen, mert mind S mit,mond két „zöldfülű? borozás? macra kerül Hogy azután Két elsős? Boros Magda és - Juhus nyolcadikáig mivel honorálják a gyakor- Farkas Olga? zengik kórusban a lányok, lati foglalkozás termelését? — Sziv, lélek, művészi Moltlvay Gyozo Hivatalosan is befejeződött az 1966'67-es pártoktatási év. Ebből az alkalomból a Szeged városi pártbizottság tegnap, pénteken délután a Tisza Szálló koncerttermében közel 300 propagandista részére ünnepélyes zárófoglalkozást tartottAz ünnepségen megjelent Deák Béla, az MSZMP Szeged városi végrehajtó bizottságának tagja, a pártbizottság osztályvezetője is. Horváth Lászlóné, a városi pártbizottság munkatársa összefoglalta a különféle politikai tanfolyamok, iskolák idei eredményeit és szólt az 1967/68-as oktatási év feladatairól. Végül a városi pártbizottság nevében több propagandistának könyvjutalmat adott át. Ezután dr. Hrabovszki Mihály, a megyei pártbizottság munkatársa az MSZMP Csongrád megyei bizottságának emlékplakettjét adta át 120 propagandistának. Több: között emléklapot kapott Bezerédi István, Rudas Lászlóné, Pántya József, Ritter József, Bárdos Miklós. Bata János, Grósz Vera, Bartha Emil, Pamuk József és Fodor István, akik 1945 óta. a felszabadulástól kezdve fáradhatatlan propagandistái a pártnak. 99 Demokrácia és szájcslás F| emokrácia volna, vagy mi?" — így vágott vissza egy szájas, akinek nyelvöltögetéseit megsokalltam és visszautasítottam. Nyilvános helyen és nyíltan fröcskölte a rendszert, a politikát, úgyannyira, hogy nemcsak politikai meggyőződésemet és önérzetemet sértette vele, hanem a közhasználatú, mindennapi igazságokat is. „Vagy tévedek, nem demokrácia volna nálunk?" — kérdezett még egyszer, most már szemtelenül, hátha ezzel lefegyverez, beléjn fojtja a szót. S akik még ott ültek, azok közül is kérdőn néztek rám. Az volt a tekintetükben: hát igen... demokrácia van... hadd mondja mindenki a magáét! Különben is, nem olyan időket élünk már, hogy csak úgy lepiszszentse az egyik ember a másikat! Valamiféle politikai „zsandárnak" nézhettek hát, vagy ólomfejű dogmatikusnak, mert nem indított semmiféle tiszteletre a demokráciának ez a fajta értelmezése. Módszer ez mostanában. Aki csípni vagy rúgni akarna rajtunk egyet, az is maga elé vonja a demokrácia pajzsát. Mert hiszen magunk is sokat beszélünk és írunk arról, hogy fejleszteni kell a közélet demokratizmusát, bátorítani kell az embereket véleményük őszinte megfogalmazásában, olyan társadalmi légkört kell teremteni, hogy ne legyen gátlásuk embereknek gondolataik nyüt kifejtésében. Csakhogy mi ilyenkor mindig több millió korrekt demokratára gondolunk — s nem egynéhány alattomos ellenségre. Mi nem valamiféle absztrakt demokrácia hamis meséjének illúziójával élünk, hanem a szocialista demokrácia valóságos, megtestesült eszméjével. És ebben a kategóriában nemcsak az fér meg, hogy millió és millió embert bátorítunk: beszéljen, politizáljon, gondolkodjon, bíráljon, javasoljon, örüljön, aggódjon — hanem az is: lepisszentjük aki gúnyolódik népünk igyekezetén, bizalmán, lesajnálja legszebb törekvéseinket, ellenünk akarja fordítani gondjainkat. Persze — ez lenne az igazi, ha mindig így tennénk. Ha mindenütt rátapadna egy-egy tenyér a nyíltan vagy rafináltan mocskolódó szájra. De egyszer-másszor magunk is beugrunk a kibúvó kérdésnek: „Demokrácia van, nemde?'' Máskor meg mérgelődünk vagy dühösen nyelünk egyet, és tovább megyünk, vagy panaszkodunk. Még kommunistától is hallottam ilyesfajta bizonytalankodást: talán túl bőven mérjük a demokráciát... vagy rosszul porciózzuk... egyesek azért engednek meg maguknak politikai szemtelenségeket. Pedig nem erről van szó. Micsoda igazságtalan, antiszocialista dolog lenne a szocializmus közösségének demokráciáját devalválni pár mosdatlan szájú vagy választékosan propagandázó politikai áskálódó miatt! Kész lehetetlenség — s nem is ez a gondolat természetes és igaz útja. Ezekben az emberekben fel kell ismernünk a demokrácia közellenségeit és éppen a szocialista demokratizmus érdekében és védelmében az az egyetlen lehetséges magatartás velük szemben, hogy torkukra forrasztjuk a szót. Ez a milliók, a közösségek szabadsága és kötelessége azokkal szemben, akik nem tudnak vagy nem akarnak alkalmazkodni törvényeihez. leordítsuk csak meg a kérdés előjelét: szocialista demokrácia van nálunk, nemde? És ez a közállapot nem tűrheti meg az ellene való bomlasztást, a destrukciót, a politikai fröcskölést. Sem törvényeink, sem törekvéseink szellemével nem fér össze. Az a mesterségesen képzett látszat sem tarthat vissza bennünket minden körben és minden körülmények között vállalt védelmétől, hogy politikai útonállók esetleg rossz demokratának tartanak bennünket. Ne dicsérje a mi demokráciánkat senki esetleges olyan tapasztalatból, hogy mondjuk itt akár gyalázkodni is lehet! Mert bár igaz, hogy a szocializmus attól nem omlana össze, az iránta élő nemzeti bizalom attól nem lenne kisebb — de a szocialista demokrácia tisztelete, rangja csorbát szenvedne. Mégis csak tüsköt szórnak ezek a talpunk alá, s önérzetünket sértik. Nincsenek ugyan sokan és lesállásokból „tüzelnek", próbálgatva, hogy akad-e közönségük, nem lehetne-e kórust szervezni az egyéni huhogásból; olykor a nagyfröccs, a féldeci „érzéstelenítő", figyelemaltató hatása adja nekik az alkalmat. De oda kell figyelni rájuk! A vendéglőben is. a villamoson is, a futballmeccsen is! Már az első mérgezett nyilaikat vissza kell lőni! Sokszor láttam, tapasztaltam már, hogy erélyes figyelmeztetésre visszahúzódnak, mint a giliszta, de kéthárom ráhagyás után már akár a nyilt izgatás sorompóján is átvetik magukat. Az elnézés vérszemet ad nekik, az erélyes visszautasítás szabadkozásra, magyarázkodásra, kéremszépenezésre szorítja őket. Még a „dörzsöltebbeket" is, akik szebben, ügyesebben „csomapolnak", „intelligensebben" destruálnak. A finomabb kés is a közösség hú^át vágja, talán mélyebben, mint az otromba. S ha meggondoljuk, hogy a szocializmus ellenségei közül is csak az ostobák fújnak direkt módon, azt mondhatjuk: még jobban oda kell figyelnünk! Nemcsak a nyugati szocializmus-ellenes propaganda „finomodott" sokat az utóbbi években, hanem az itthoni közvetítők módszerei is. !%I em vélétlenül hoztam éppen most szóba ezt a témát. Ugyanis ismételten tapasztalni lehetett, hogy amikor a világimperializmus valamelyik osztaga szemtelen, pimasz vállalkozáshoz lát a föld valamelyik térségében, itt is megélénkülnek a politikai darazsak. Találgatások, sajátos eszmefuttatások kalózpropaganda-rádiókból ismert előregyártott elemeit variálgatják, hogy az egészséges közgondolkodást megzavarják, bizonytalanságot keltsenek, nehezítsék az egységes nemzeti közvélemény kialakulását. S ha esetleg e kétségtelenül nagy kisebbség javíthatatlan gondolkodásmódjára ezt is mondhatjuk, éljenek azzal, de szocialista demokráciánk tartalma és termés'^te nem eneedi, hogy igyekezzenek nézeteiket közösségekkel vagy a közvéleménnyel „megosztani". Mert hogy még egyszer feleljünk a legelső kérdésre: itt szocialista demokrácia van! Érdemes lenne nekik elővenni azt a brossúrát... SZ. SIMON ISTVÁN Forgalmi tiszteket avatott az autóközlekedés Pénteken, tegnap az Autóklubban Kiss Dezső közlekedés- és postaügyi miniszterhelyettes félavatta az autóközlekedés ötvenhat idén végzett új forgalmi tisztjét, akik a jövőben a KPM Autóközlekedési Vezérigazgató- közlekedjenek sag iranyitasa ala tartózó budapesti és vidéki vállalatoknál teljesítenek szolgálatot Nyomatékosan aláhúzta a miniszterhelyettes, hogy lényegesen többet kell törődni a személyszállítással. Gondos szervező munkával el kell érni, hogy pontosan az autóbuszok, a forgalmi személyzet jobban szolgálja az utasok kényelmét. EgyüUmSklfflés Pénteken a Kulturális Kapcsolatok Intézete és az Indiai Tudományos és Ipari Kutatási Tanács újabb három évre szóló műszaki és tudományos együttműködési munkatervet írt alá. A munkaterv értelmében — többek között — műszeripari, vegyipari, optikai, parazitológiai, műszaki dokumentációs szakembereket cserélnek. Szombat, 1967, július U QÍL-MAGYARORSZÁ* 3