Délmagyarország, 1967. július (57. évfolyam, 153-178. szám)

1967-07-01 / 153. szám

KGST­tanácskozás A KGST közlekedési ál­landó bizottságának légiköz­lekedéssel foglalkozó tagoza­ta Ulánbátorban megtartott ülésén megvitatták a KGST országait összekötő légijára­tok 1966. évi tevékenységé­ről szóló beszámolót, majd javaslatokat dolgoztak ki e légijáratok további jobb ki­használására. D szov'et akadémikus­kii'tfíütség láiogatásai A hazánkban tartózkodó szovjet akadémikus küldött­ség vezetője, M. V. Keldis akadémikus, a Szovjet Tu­dományos Akadémia elnöke péntek délelőtt a Mechani­kai Mérőműszerek gyárába látogatott. N. K. Kocsetkov professzor ugyanebben az időben a Reanal Finomvegy­szer gyárat kereste fel, majd együtt ellátogattak a Nem­zeti Galériába és a Parla­ment nevezettességeivel is­merkedtek. P. N. Fedoszejev akadé­mikus a Párttörténeti Inté­zetbe látogatott, ahol a ven­dégeket Vas Henrik, az in­tézet igazgatója üdvözölte. A baráti beszélgetésen részt vett Nemes Dezső, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagja. Pénteken az Akadémia 'dísztermében nagyszámú hallgatóság előtt tartotta meg Keldis akadémikus „A­tudomány és a gyakorlat" eímű nagy érdeklődéssel várt előadását Tízmilliós beruházás Tovább épül a főcsatorna Hat méter mélységben — Földkiemelés A Szabadkai út mentén hetek óta valóságos építőte­lep nöu a volt lóverseny tér felőli részen. A munka­hely átnyúlik a tanárképző főiskola gyakorló kertjébe is. Feltornyozott különféle építőanyagok arról tanús­kodnak, hogy nagyszabású munkát végez itt a kelet­magyarországi vízügyi épí­tővállalat A Szegedi Víz- és Csatornamű Vállalat beru­házásában tovább folytatják a Szegeden • majd átfutó, az egész várost érintő főcsator­na építését. A munka első része volt az úgynevezett hattyasi átemelőmű és csa­torna elkészítese. Mint képünk is ábrázolja, a csatorna tovább építésének kezdeti szakaszánál tarta­nak. A szabadkai úttól jobb­ra hat méter mélységben dolgoznak a kubikosok. Két­ezer köbméter föld kiemelé­sével készítik a vízátemelő mű alapját. Sur Gyula építésvezető el­mondotta, hogy a nemzetkö­zi forgalmat is lebonyolító úttestet nem vágják át, mert akkor a közlekedés itt megbénula. Az úttest és a villamos sín alatt fúrnak át, hogy a nagyméretű csöve­ket lefektessék. Innen fut a 270 centiméteres belvilágú vasgyűrűs betoncső a Gó­lya utcán át a Kolozsvári térig, majd onnan tovább a Veresács, a Nemestakács ut­ca, illetve a Tolbuhin su­gárút felé, majd másfelé ágazik el. A tervek szerint idén tízmillió forintot fordí­tanak e nagyszabású munka első fázisára. A jövő héten megkezdik a vízátemelő mű alapjának betonozását, majd a kijelölt nyomvonalon hoz­záfognak a csövek lefekte­téséhez. i (Somogyiné felv.) Hegyven szegedi diák a vásárhelyi majolikagyárhan Mintha szanatóriumban len- Minden gyerek takaros, 400 hajlandóság kell a kerámiá­rénk. A vásárhelyi Vörös- forint körüli nyaralási pénzt hoz. Bennünk sok ilyen haj­Propagandisták lobogó Iskola udvara csoko­ládészínű, pokrócon heverő lányokkal, fiúkkal teli. Na­poznak, olvasgatnak a rá­keres a tapasztalatok mellé, lam van, s mielőbb szeret­nénk megszerezni a művé­A gyárban, persze, nem terhelik túl a fiatalokat szi mintázás, díszítés tech­nikai feltételeit hogy az el­gyogó június végi délelőtt- Csak hat ór-t dolgoznak na_ képzeléseket formában fc™- ponta, munkájukat azonban inthessük! Lehetnek negyvenen, több­eégében Szegedről, a Tö­mörkény István művészeti gimnáziumból. Van azonban három pécsi kislány is. Va­— Azt Írja meg, hogy a kollégiumból nincs szabad hűségesen ellenőrzi, osztá­lyozza Stefanyik Mihály, aki elégedett az utánpótlással. — Kitűnő a munkaszel­lem, szépen rendbe raknak lujárásunk! — fordul hoz­1 amennyien egyhónapos gyá- mindent dolguk végeztével, a búcsúzás előtti per­li termelési gyakorlatra jót- s termelésük is nagy több- eekben egy nyúlánk, fekete tek, délutánjuk, a messze- 6égben hibamentes mond- ^ajú fiatalember kicsit in­földön hires vásárhelyi ma- ja a művezető. Ennek dulatosan. .jolikagyárban telik el min- megfelelően aztán sok az Meglepetéssel meresztem dennap. ötös az osztályzatokban. lá szememet, de Bodnár ta­mmmm A diákok egy része már námő gyorsan segítségemre Önálló tervezéssel, munka- s*et­— S haszonnal? darabbal foglalkozik. S a — Igen. de akkor azt is — Hogyne! Nagy szükség gvár megengedi, hogy haza- meg kell írni, édes fiam, van erre a négy hétre. Az vigyék ezeket a gyakorlat ho§y miért vagytok pár na­Iskolában megszerzett, job- leteltével Plg büntetve, s úgy hiszem, tára elméleti tudás itt, a Takács Rozália és Czirok erl~°l Jobb hallgatni! gyár falai, kemencéi között Irén egy-egy boroskészlettel A göndörhaju, s az őt há­lealizálódik — mondja a bíbelődik. Modern vonalú, tulról bökdöső, biztató paj­leányok hasonlóan szép bar- ízléses darabok. tas ekkor angolosan^ elsom­nára sült „főnökasszonya", — Modern lesz a festése, ;ürdál a diakgyurubol, mely Bodnár Zsuzsa tanárnő. díszítése is — mondja Czi- körülvesz bennünket. Majd — Az üzem nem vág sa- rok Irén, aki a művészeti folytatja Bodnár Zsuzsa vanyú képet a fiatalok hon- gimnázium végeztével a fő- — Egyébként termeszetes. foglalásához' iskolán akar továbbtanulni, hogy nem hagyjuk szabad­— Szó sincs, róla! Két — És a többiek? jaja az ifjúságot A korai nagyszerű segítségünk van a Tíz kéz emelkedik a leve- -efekvésre a délelőtti pihe­vezetők között — kapcsoló- gőbe, s még ennél több, mi- nésflcre elsosorban egesz­dik a beszélgetésbe a fiúi kor az iránt érdeklődöm, se"uSyi szempontból van indulatok zordon őre, Palo- hogy szeretik-e a pályát, a szükség A gyerekek iskola­tás tanár úr. — Fazekas fő- mesterséget, amit választót- fan heten kent egyszer vet­mérnök például minden he- tak. +tek részt műhelygyakorla­tunkét maga tervezi meg, s Ábrahám Magda már a ton, 3 órában A fiatal szer­6 hozza tevékenységünket harmadik nyárelejét tölti vezetnek bizonyos fokig összhangba a gyári terme- Vásárhelyen, nagyon meg- megterhelést jelent a hirte­léssel. Délelőtt a rendes mű- kedvelte a környezetet, szí- 1/n változás a mindennapi szak dolgozik. A lányok, fiúk vesen maradna itt techni- « órai munka, korongozás, délután, munkaidő leteltével kusnak, ha leérettségizik. Észre is lehet venn, rajtuk állnak be helyükre. A köz- Oáhn Márta, aki önálló mun- Némelyiket reggel 7-kor vetlen irányítást Stefanyik kaként egy karcsú vázán ugy kell kibányászni ágyá­Mihály, a gyerekek szeretett végzi az utolsó plasztikai bol... Persze, jut azért idő Miska bácsija látja el, ügyel- műtétet, szintén az iparág- strandolásra szórakozásra! ve arra. hogy hibamentes, tan kíván elhelyezkedni a "keddig tart? Mikor fe­jő munkadarab kerüljön ki középiskola után. * vasarhelyi ta" kezük alól. Igen, mert mind S mit,mond két „zöldfülű? borozás? macra kerül Hogy azután Két elsős? Boros Magda és - Juhus nyolcadikáig ­mivel honorálják a gyakor- Farkas Olga? zengik kórusban a lányok, lati foglalkozás termelését? — Sziv, lélek, művészi Moltlvay Gyozo Hivatalosan is befejező­dött az 1966'67-es pártokta­tási év. Ebből az alkalom­ból a Szeged városi pártbi­zottság tegnap, pénteken délután a Tisza Szálló kon­certtermében közel 300 pro­pagandista részére ünnepé­lyes zárófoglalkozást tartott­Az ünnepségen megjelent Deák Béla, az MSZMP Sze­ged városi végrehajtó bizott­ságának tagja, a pártbizott­ság osztályvezetője is. Horváth Lászlóné, a váro­si pártbizottság munkatársa összefoglalta a különféle po­litikai tanfolyamok, iskolák idei eredményeit és szólt az 1967/68-as oktatási év feladatairól. Végül a városi pártbizottság nevében több propagandistának könyvju­talmat adott át. Ezután dr. Hrabovszki Mi­hály, a megyei pártbizottság munkatársa az MSZMP Csongrád megyei bizottságá­nak emlékplakettjét adta át 120 propagandistának. Több: között emléklapot kapott Bezerédi István, Rudas Lász­lóné, Pántya József, Ritter József, Bárdos Miklós. Bata János, Grósz Vera, Bartha Emil, Pamuk József és Fo­dor István, akik 1945 óta. a felszabadulástól kezdve fá­radhatatlan propagandistái a pártnak. 99 Demokrácia és szájcslás F| emokrácia volna, vagy mi?" — így vágott vissza egy szájas, akinek nyelvöltögetéseit megsokalltam és visszautasítottam. Nyilvános helyen és nyíltan fröcskölte a rendszert, a politikát, úgyannyira, hogy nemcsak politikai meggyőződésemet és önérzetemet sértette vele, hanem a közhasználatú, mindennapi igazságokat is. „Vagy tévedek, nem demokrácia volna nálunk?" — kérdezett még egy­szer, most már szemtelenül, hátha ezzel lefegyverez, beléjn fojtja a szót. S akik még ott ültek, azok közül is kérdőn néztek rám. Az volt a tekintetükben: hát igen... demok­rácia van... hadd mondja mindenki a magáét! Különben is, nem olyan időket élünk már, hogy csak úgy lepisz­szentse az egyik ember a másikat! Valamiféle politikai „zsandárnak" nézhettek hát, vagy ólomfejű dogmatikusnak, mert nem indított semmiféle tiszteletre a demokráciának ez a fajta értelmezése. Módszer ez mostanában. Aki csípni vagy rúgni akarna rajtunk egyet, az is maga elé vonja a demokrácia pajzsát. Mert hiszen magunk is sokat beszélünk és írunk arról, hogy fejleszteni kell a közélet demokratizmusát, bátorítani kell az embereket véleményük őszinte megfogalmazásában, olyan társadalmi légkört kell teremteni, hogy ne legyen gátlásuk embereknek gondolataik nyüt kifejtésében. Csak­hogy mi ilyenkor mindig több millió korrekt demokratára gondolunk — s nem egynéhány alattomos ellenségre. Mi nem valamiféle absztrakt demokrácia hamis meséjének il­lúziójával élünk, hanem a szocialista demokrácia valósá­gos, megtestesült eszméjével. És ebben a kategóriában nemcsak az fér meg, hogy millió és millió embert bátorí­tunk: beszéljen, politizáljon, gondolkodjon, bíráljon, ja­vasoljon, örüljön, aggódjon — hanem az is: lepisszent­jük aki gúnyolódik népünk igyekezetén, bizalmán, lesaj­nálja legszebb törekvéseinket, ellenünk akarja fordítani gondjainkat. Persze — ez lenne az igazi, ha mindig így tennénk. Ha mindenütt rátapadna egy-egy tenyér a nyíltan vagy ra­fináltan mocskolódó szájra. De egyszer-másszor magunk is beugrunk a kibúvó kérdésnek: „Demokrácia van, nemde?'' Máskor meg mérgelődünk vagy dühösen nyelünk egyet, és tovább megyünk, vagy panaszkodunk. Még kommunis­tától is hallottam ilyesfajta bizonytalankodást: talán túl bőven mérjük a demokráciát... vagy rosszul porcióz­zuk... egyesek azért engednek meg maguknak politikai szemtelenségeket. Pedig nem erről van szó. Micsoda igaz­ságtalan, antiszocialista dolog lenne a szocializmus közös­ségének demokráciáját devalválni pár mosdatlan szájú vagy választékosan propagandázó politikai áskálódó miatt! Kész lehetetlenség — s nem is ez a gondolat természetes és igaz útja. Ezekben az emberekben fel kell ismernünk a demokrácia közellenségeit és éppen a szocialista demokra­tizmus érdekében és védelmében az az egyetlen lehetsé­ges magatartás velük szemben, hogy torkukra forrasztjuk a szót. Ez a milliók, a közösségek szabadsága és köteles­sége azokkal szemben, akik nem tudnak vagy nem akar­nak alkalmazkodni törvényeihez. leordítsuk csak meg a kérdés előjelét: szocialista de­mokrácia van nálunk, nemde? És ez a közállapot nem tűrheti meg az ellene való bomlasztást, a destrukciót, a politikai fröcskölést. Sem törvényeink, sem törekvéseink szellemével nem fér össze. Az a mesterségesen képzett látszat sem tarthat vissza bennünket minden körben és minden körülmények között vállalt védelmétől, hogy po­litikai útonállók esetleg rossz demokratának tartanak ben­nünket. Ne dicsérje a mi demokráciánkat senki esetleges olyan tapasztalatból, hogy mondjuk itt akár gyalázkodni is lehet! Mert bár igaz, hogy a szocializmus attól nem om­lana össze, az iránta élő nemzeti bizalom attól nem lenne kisebb — de a szocialista demokrácia tisztelete, rangja csorbát szenvedne. Mégis csak tüsköt szórnak ezek a tal­punk alá, s önérzetünket sértik. Nincsenek ugyan sokan és lesállásokból „tüzelnek", próbálgatva, hogy akad-e kö­zönségük, nem lehetne-e kórust szervezni az egyéni huho­gásból; olykor a nagyfröccs, a féldeci „érzéstelenítő", fi­gyelemaltató hatása adja nekik az alkalmat. De oda kell figyelni rájuk! A vendéglőben is. a villamoson is, a fut­ballmeccsen is! Már az első mérgezett nyilaikat vissza kell lőni! Sokszor láttam, tapasztaltam már, hogy erélyes fi­gyelmeztetésre visszahúzódnak, mint a giliszta, de két­három ráhagyás után már akár a nyilt izgatás sorompóján is átvetik magukat. Az elnézés vérszemet ad nekik, az erélyes visszautasítás szabadkozásra, magyarázkodásra, ké­remszépenezésre szorítja őket. Még a „dörzsöltebbeket" is, akik szebben, ügyesebben „csomapolnak", „intelligenseb­ben" destruálnak. A finomabb kés is a közösség hú^át vágja, talán mélyebben, mint az otromba. S ha meggon­doljuk, hogy a szocializmus ellenségei közül is csak az os­tobák fújnak direkt módon, azt mondhatjuk: még jobban oda kell figyelnünk! Nemcsak a nyugati szocializmus-elle­nes propaganda „finomodott" sokat az utóbbi években, ha­nem az itthoni közvetítők módszerei is. !%I em vélétlenül hoztam éppen most szóba ezt a témát. Ugyanis ismételten tapasztalni lehetett, hogy amikor a világimperializmus valamelyik osztaga szemtelen, pimasz vállalkozáshoz lát a föld valamelyik térségében, itt is meg­élénkülnek a politikai darazsak. Találgatások, sajátos esz­mefuttatások kalózpropaganda-rádiókból ismert előregyár­tott elemeit variálgatják, hogy az egészséges közgondolko­dást megzavarják, bizonytalanságot keltsenek, nehezítsék az egységes nemzeti közvélemény kialakulását. S ha eset­leg e kétségtelenül nagy kisebbség javíthatatlan gondol­kodásmódjára ezt is mondhatjuk, éljenek azzal, de szocia­lista demokráciánk tartalma és termés'^te nem eneedi, hogy igyekezzenek nézeteiket közösségekkel vagy a közvé­leménnyel „megosztani". Mert hogy még egyszer feleljünk a legelső kérdésre: itt szocialista demokrácia van! Érdemes lenne nekik elővenni azt a brossúrát... SZ. SIMON ISTVÁN Forgalmi tiszteket avatott az autóközlekedés Pénteken, tegnap az Autó­klubban Kiss Dezső közleke­dés- és postaügyi miniszter­helyettes félavatta az autó­közlekedés ötvenhat idén végzett új forgalmi tisztjét, akik a jövőben a KPM Au­tóközlekedési Vezérigazgató- közlekedjenek sag iranyitasa ala tartózó budapesti és vidéki vállala­toknál teljesítenek szolgála­tot Nyomatékosan aláhúzta a miniszterhelyettes, hogy lé­nyegesen többet kell törőd­ni a személyszállítással. Gondos szervező munkával el kell érni, hogy pontosan az autóbu­szok, a forgalmi személyzet jobban szolgálja az utasok kényelmét. EgyüUmSklfflés Pénteken a Kulturális Kapcsolatok Intézete és az Indiai Tudományos és Ipari Kutatási Tanács újabb há­rom évre szóló műszaki és tudományos együttműködési munkatervet írt alá. A munkaterv értelmében — többek között — műszeripa­ri, vegyipari, optikai, para­zitológiai, műszaki doku­mentációs szakembereket cserélnek. Szombat, 1967, július U QÍL-MAGYARORSZÁ* 3

Next

/
Thumbnails
Contents