Délmagyarország, 1967. július (57. évfolyam, 153-178. szám)

1967-07-27 / 175. szám

Ünneoi rock es Hatszáz Szegedre tart Szeged a színhelye, augusztus 6—7. az időpontja a „Nők könyvespolca" olvasómozgalom idei országos találkozójának, amelyet a tavalyi akcióhoz hasonlóan rendez a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat, a mozgalom szervezője, gondozója. J966. júliusa óta tízezer taggal gyarapodott, s így jelenleg 23 ezer fölötti tagsága van a nők könyvespolcának. Hatszázan képviselik az olvasó asszonyok, lányok népes seregét a szegedi összejövetelen. Idén méltó pavilont kapott az ünnepi hetek hagyományos őszibarack- és borkiállítása Szegeden. A Horváth Mihály utcában pár hónapja épült állandó kiállítási pavilon 400 négyzetméter területén (több mint kétszerese a korábban biztosított helyiségeknek) rendezik meg az idei nemzetközi barack- és borkiállítást. A szegedi táj e jellegzetes gyümölcsével járásunk számos gazdasága reprezentálja a szegedi napfény és homok, s nem utolsósorban a gazdák teremtő munkáját. A 41 kiállító között megtalálni az ország legjobb gyümölcstermesztő gazdaságait: Pécstől Badacsonyig, illetve Budatétényig. Kiváló boraival 14 gazdaság (köztük három jugoszláviai) mutatkozik be, mintegy 3500 palackkal. A likőripar különleges baracklikőrökkel és pálinkákkal vesz részt a bemutatón. A rendezők szorgosan készülnek a szombati nyitásra; a gyümölcsök (mintegy 450— 500 rekeszben) ízléses elrendezésére nagy gondot fordítanak. Érdekes és gazdag szakirodalmat gyűjtöttek össze a kiállítás rendezői, a gyümölcs és szőlő birodalmának Pliniustól, az ókori Róma tudósától egészen napjainkig megjelent reprezentatív kiadásait bemutatják. A kiállítás megnjútása és zárása napján kiváló szakemberek tartanak előadásokat az MTESZ szegedi (Széchenyi tér 3. sz.) előadótermében a barack növényvédelméről, termesztéséről, telepítési problémáiról. Az első két előadó dr. Bognár Sándor egyetemi tanár és dr. Gyúró Ferenc egyetemi tanár szombaton délután 3 és 4 órakor tart beszámolót az említett témákról. Számítanak a baracktermesztő szegedi és a szomszédos falvak gazdáinak érdeklődésére. •• ••, Karneváli kulisszák mögött A KISZ városi bizottsága 1958 óta minden évben megrendezi Szegeden a fiatalok karneváli felvonulását. Idén az I. szegedi ifjúsági napok keretében 29-én, szombaton lesz a karnevál. A már háromszor első díjat nyert textilművekben ismét nagyon készülnek. Azok a szegediek, akik az elmúlt évben végignézték a felvonulást, bizonyára emlékeznek még a textilesek véletlen balesetére, arra, hogy nagy gonddal elkészített rakétájuk szinte percek alatt leégett, éppen akkor, amikor be akarták gyújtani a füstbombákat is. Ebben az évben közérdekű kritikával jönek: a manapság oly sokat emlegetett „fúrást'? jelenítik meg. Az autójavító vállalat fiataljai várat építenek egy teherautóra. ötletük: Szigetesz a szakmai látóhatár Pillanatképek a nyári egyetemről Ahogy suttyomban benyitok az Ady téri egyetem Auditórium Maximumába, közel száz fühallgatÓ6, buzgón jegyzetelő hallgatóval, s aztán leülve, a szovjet Atutov professzorral találom szemben magam. A nyári egyetem pedagógiai tagozatán ugyanis, ahová késve becsöppenek, Pjotr Ragyionovics Atutov, a pedagógiai tudományok kandidátusa, a Szovjetunió Pedagógiai Tudományos Akadémiájának igazgatóhelyettese, a Szovjetunió tömeges pedagógiai kísérleteiről tart előadást. Beszéde végén udvariasan meginvitálja a résztvevőket: ha Moszkvában járnak, látogassák meg intézetében ... Aztán még meghallgatom Kari Heinz Günther professzornak, a berlini Központi Pedagógiai Intézet igazgatóhelyettesének hasonló témájú, A pedagógiai kutatás helyzete az NDKban című precízen gondos elméleti fejtegetéseit. A padokon fülhallgatók, amelyeken a német, orosz, lengyel résztvevők hallgatják a „tolmácsolt" előadásokat. Ezek összeköttetésben vannak a szomszédos teremben felállított stúdióval, ahol a nyári egyetem két tagozata az ismeretterjesztő és pedagógiai tagozat előadásai hallhatók a hangszórókon, s a fülhallgatókon a fordítás. Ehhez az erősítő berendezéshez egy stúdiómagnó is tartozik, amelyen a kívánt előadások, részletek megörökíthetők. A szünetben megtelik az előcsarnok, s a büfé asztalait körbeülik az előadásról kiáramló vendégek. Két kávé közt velük beszélgetek. Dr. Kelen József csengeri pedagógus a külföldi előadókat dicséri, mondván: tágítják a szakmai látóhatárt, a pedagógiai munkához sok hasznos gyakorlati tanáccsal szolgálnak; a szegedi Maláj György pedig a „hazai" professzorok mély, elemző, elvi síkon sokat nyújtó előadást elemezgeti. Ragyánszky Pál Kapuvárról jött. — Sok olyat hallottam, amit munkámban is tudok hasznosítani. — A fiatal, vidám Osváth Anna marcali pedagógus pedig az előadókkal létrejövő közvetlen hangulatú tapasztalatcseréknek örül. A Keletitenger partjáról ide érkező kutatókat, dr. Walther Gehlert és dr. Walther Friedet, a nyári egyetem német vendégeit dr. Rózsa Éva tolmácsnő segítségével kérdezem a szegedi tapasztalatokról, de kérés nélkül is szívesen mesélnek: — Nagyon örülünk, hogy a rendezőség a tudományos munkát összekapcsolja a szórakozással. Megismerjük a várost, láttuk a szabadtérin Mojszejevéket és kétnapos kiránduláson a Balatont, a Badacsonyt is. Annak is nagyon örülünk, hogy sok emberrel megismerkedhettünk ezen a nemzetközi fórumon. Molnár Zoltán, az egyik „rendező szerv" képviselője, a TIT megyei bizottságának titkára a további programról beszél: Este a Hamletet nézzük meg, holnap Gyopárosra megyünk kirándulni, de már voltunk Mártélyon is. Ügy érezzük, jól sikerültek a programok, bár néha előfordult, hogy a meghirdetett. előadásokról a jelentkezők egy része lemaradt. Szombaton ér véget a nyári egyetem. Aztán kis belépőkártyát nyom a kezembe a vendégek ruháját díszítő napsugaras jelvénnyel: Nyári Egyetem — Magyarország. J. A. vár védelme Zrínyi kirohanásával, s amint mondják, egyszerűen és mutatósan csinálják meg. A szalámi gyáriaknál már elkészültek a hatalmas szalámirudak favázai. A szegedi szalámi külföldi útjait akarják bemutatni, persze szalámival együtt, beszámítva a Holdat is, mint soronkövetkező export-partnert. — Mi az 1964. évi győztes Münchausen báróval indulunk a karneválon — mondja Czakó Mária, a gyufagyár KISZ-titkára. — Nagyon büszkék voltunk és vagyunk arra a győzelemre, mert a vándorserieget először mi nyertük el. Azelőtt is, és azca is minden évben a legjobb három között végeztünk. A legkomolyabb, leghoszszabb ideje tartó munka talán a MAV KISZ-eseié, akik már másfél hónapja kidolgozták az ötletüket. A közlekedés fejlődésének két mozzanatát mutatják be: a Pest—Vác között és a Buda—Pest belforgalmában közlekedő lóvasutat „korabeli" utasokkal, azonkívül egy modern Nohab diesel vontatót, ami napjaink fejlődési fokát jelzi. — Most nem „spórolunk" annyira a munkával és az anyaggal, mint tavaly, a piramis építésekor — mondja Szabó Imre KISZ-titkár. Ezer munkaórát szánunk a kettőre. — Pestről, a Közlekedési Múzeumból kaptuk meg a színes fényképet — mondja Kovács László alapszervezetit titkár, ecsettel a kezében. — Ifjúsági brigádunk a vállalt társadalmi munkában délutánonként dolgozik. Néha egy-egy órára az öregebbek is besegítenek. Reméljük, lesz eredménye munkánknak! Cs. V. Szeged idegenforgalma évről évre növekszik, s ehhez fel kell készülnie a vendéglátásnak is. E tekintetben sajnos eléggé a huszonnegyedik órában vagyunk, mert a vendéglőkben és éttermekben kevés az idegen nyelvet beszélő felszolgálók száma. A Csongrád megyei Vendéglátó Vállalat most a fiatal felszolgálókat anyagilag is érdekeltté teszi, hogy idegen nyelvet tanuljanak. Sajnos, eddig tankönyv sem jelent meg, amely kifejezetten a vendéglátásban használatos szókincset és társalgást tartalmazta volna. Szabó József, a Csongrád megyei Vendéglátó Vállalat Igazgatója elmondotta, hogy a Hági étteremnek egy 15 tagú szocialista brigádja tavasztól kezdve szervezett nyelvtanfolyamon vett részt. Tudásuk nincs vizsgáztatáshoz kötve, viszont mindenkit érdekeltté tettek, hosy a lehető legtöbbet saiátítsák el a tanfolyam anyagából. Szocialista vállalásuknak ugyanis a többi között ez az egyik legfontosabb pontia. Francia nyelvoktatás folyik esti levelező tagozaton a hódmezővá sáriiéi vi vendéglátó szakközépiskola keretén belül. Ide úgy iártak át tanulni a szegedi felszo?pá'ók közül főleg a fiatalok. Működik .gregoden a Budapesti Vendéglátóipart Technikumnak eev Jo bel "e-zett psztáiva. A másodikosok: és harmadikosok kö-mtt sikeresen vtzserí-rott mintegy 20 hnUrotó. főiskolát a Vő— fnr.n tek eddig, Péter József és Papp Jenő osztályvezetők, valamint a Takaréktár utcai halászcsárdából Jancsika Sándor felszolgáló. A vállalat igazgatósága úgy tervezi, hogy ősztől fogva a főiskolai végzettségűek fogják idegen nyelvre tanítani a fiatal felszolgálókat, üzletvezetőket. Szakmai minősítésükben ugyanis a jövőben lényegeren latba esik valamilyen idegen nyelv perfekt tudása. A vendéglátó vállalat a nyári idényre, főleg a szabadtéri játékok időszakára egyetemi hallgató fiúkat és lányokat is alkalmaz felszolgálóként. 43 egyetemista öt nyelven beszél, németül, angolul, franciául, oroszul és szerbül. Valamennyiüket meg lehet Ismerni arról, hogy könenyükön. zakójuk fazonján annak az országnak a zászlócskáját viselik, amely ország nyelvét beszélik. Vándorserieret bocsátott útiára a vendéglátó vállalat abból a célból, hogy me1vik étterme, nresreóia. csárdáia és bisztróia dolgozói áltoak helvt le°ir»hbsm a vendév'átás csúcs,időszakáhan. A vándorseriegért fo'vó versenvt a Hazafias Népfront városi bizottsága javasolta a vállalatnak. s annak: idotert rnaid az ért-ólmlben részt vesz pz jDtarni Kereskedelmi tZo.l_ ügvelőség. a Hazafias Népfront a Fzeced m. j. vá-osi taráéi kereskedelmi osztéttrq s tezmőí-zetesen a vállalat vezetősége. A. versePTmontok körött SZerorzt mtet Irövotztméov PZ ú — let tisztására V»QT*endezV Vultimál+eáPa a m-ndz,-,1-oW tri-i^ az italok tökéletes hűtése, s nem utolsósorban az udvariasság, figyelmesség. Olyan követelmények ezek, amelyeket egyébként is elvár minden étteremben, presszóban, csárdában, bisztróban a vendég. A kezdeményezést mindenesetre örömmel üdvözöljük a vendéglátás érdekében, s reméljük, hogy a vándorserleg odaítélése problémát okoz ma.id a zsűrinek, netán annyian lesznek közel az elsőséghez. L. F. Expressz segítség A XI. Autójavító Vállalatnál a tavalyinál jóval nagyobb a forgalom. Ezért a vásárhelyi szervízben áttértek a kétműszakos munkára. Az így felszabadult erőt a Szegedre érkező hazai és külföldi autós turisták szolgálatába állították. Újdonság, s máris népszerű, hogy — a Nemzetközi Autóklub, illetve a Magyar Autóklub es az autójavító vállalat közötti megállapodás értelmében — a klubtagoknak igazolólapjuk felmutatása ellenében azonnal megjavítják kocsijaikat. Még egy érdekes újdonság: a vizsgálóterem. Itt az NSZK-ból vásárolt speciális hibakereső géppel pillanatok alatt megállapítják a gépkocsik úgynevezett rejtett hibáit is. A társadalom és a vállalat számlájára A köznyelv egyszerűen „borítékon kívülinek" nevezi a különböző társadalmi juttatásokat. Az esetek zömében ez a fogalmazásmód úgy értendő: a családi költségvetéseken kívüli, tehát bevételeink összegezésekor elhanyagolható jövedelemforrás ... Ez a láthatatlan jövedelmi tényező — az országos „pénztár" számára nagyonis érzékelhető. Kiderül ez az alábbi statisztikai táblázatból is, amely a lakosság 1965. évi jövedelemforrásait, és ezek egymáshoz viszonyított arányát mutatja be: A LAKOSSÁG JÖVEDELMEINEK MEGOSZLÁSA FŐBB FORRÁSOK SZERINT Jövedelemforrás % Munkaviszonyból Mezőgazdasági termelésből Társadalmi juttatásból Egyéb forrásból 50,3 20,0 24,3 5,5 Összes jövedelem: 100,0 Lényegében tehát a jövedelmeknek mintegy a negyede származik különböző „borítékon kívüli" bevételekből. Ám még ennél az aránynál is elgondolkoztatóbbak azok az adatok, amelyek mozgásukban mutatják be a közvetett juttatások változásait. Nos, 1960 és 1965 között az egy lakosra jutó összes jövedelem 21,9 százalékkal nőtt, de ha részleteire bontjuk ezt az átlagot, kiderül: a társadalmi juttatások növekedési üteme az átlagnak mintegy kétszerese — 40 százalék — volt. Ugyanezt forintban vizsgálva: öt esztendő alatt a lakosság összes jövedelme 28,6 milliárd forinttal emelkedett, viszont ebből 15 milliárd jutott a bérek növekedésére, és a többi: béren kívüli juttatás volt. Hadd zárjuk a szám-felsorolást néhány különösen figyelemre méltó adattal: 1965-ben öszszesen 34,9 milliárd forintot tett ki a társadalmi juttatások országos számlája, ebből egy lakosra átlag évi 3440 forint jutott. Igazságos-e az elosztás? Mindez kellően bizonyítja, hogy — népgazdasági méretekben — enyhénszólva nem láthatatlan és korántsem elhanyagolható összegekről van szó. — Más kérdés, hogy vajon igazságosan és a népgazdaság érdekeivel összhangban oszlanak-e meg ezek a tízmilliárdok? A válasz meglehetősen bonyolult, mert hiszen mindenek előtt azt kellene meghatároznunk: hol a mérce, amely az elosztás igazságosságához valósághű támpontot adhat? Nos, ezúttal is csak a szocialista elosztás alapelve: a végzett munka minősége, mennyisége, színvonala, társadalmi értéke adhat ilyen iránytűt. Logikusnak és igazságosnak tekinthető, ha a társadalmi juttatásokat a jelenleginél jobban hozzáigazítanánk a munkához, a teljesítményhez. A valóság azonban korántsem ilyen egyszerű, mert figyelembe kell venni, hogy vannak olyan, társadalmilag fontos és ezért közössági számláról fizetendő szociális, egészségügyi, oktatási stb. feladatok, amelyek aligha köthetők a végzett munkához. Nyilvánvaló például, hogy a sokgyermekes családok támogatása olyan elemi társadalmi feladat, amely a családfő munkájától független anyagi hozzájárulást feltételez. Ilyen az ingyenes oktatás, a társadalombiztosítás, az öregekről való gondoskodásnak a befizetett nyugdíjhozzájárulás feletti, állami kiegészítése és egész sor egyéb társadalmi juttatás is. Ha valamilyen módon ezeket is az egyéni (és ezzel együtt a kollektív, vállalati) teljesítményekhez kötnénk, akkor e társadalmi érdekek kielégítése esetleg háttérbe szorulhatna. E néhány problematikus tényező szemléletesen jelzi, milyen feladatok rendezése hárul az új gazdaságirányítási rendszefre. amely egyebek között a társadalmi juttatások célszerűbb és igazságosabb elosztását is teendői sorába iktatta. A változások alapelvei — jóllehet, a részletek rendkívül szövevényesek —, voltaképpen egyszerűen megfogalmazhatók. Az egyik elvi pillér az, hogy a közös, társadalmi érdekeket kielégítő juttatások színvonala ezután sem kapcsolható közvetlenül a vállalati eredményhez, nyereséghez — ezeket továbbra is állami feladatnak tekintik. A kollektíva döntsön! A társadalmi juttatások másik csoportját azonban célszerű a vállalatok gazdálkodási eredményétől közvetlenül függővé tenni annak a terhére elszámolni és elosztását olyan „ítélőszék" mérlegelésére bízni, amely az eddiginél megbízhatóbban bírálhatja el a kifizetés feltételeit. A vállalat kollektívája ez! Ismeretes, hogy az új mechanizmus anyagi érdekeltségi rendszerének egyik legfontosabb csomópontja lesz az úgynevezett részesedési alap, amely a vállalatoknál szorosan a nyereség mértékéhez kapcsolódva képződik. Ebből fedezik majd a béremeléseket, jutalmakat, prémiumokat, a nyereségrészesedést és bizonyos béren kívüli juttatásokat is. A vállalatnál azonban önállóan dönthetnek majd arról, hogy az ide sorolt társadalmi juttatásokat átváltják-e bérre — tehát „borítékon belüli" pénzjövedelemre. Saját kórben döntenek viszont arról: hozzájárul-e a vállalat az üzemi étkezés költségeihez és mennyivel — illetve: inkább pénzben fizeti-e a hozzájárulást —; milyen mértékben fedezi a szociális, kulturális és sport kiadásokat, helyesebben: hogy az ilyen célokra kötelező minimum felett is vállalja-e a költségeket vagy másként adja ki a dolgozóknak ezeket az összegeket. A vállalat vezetősége a szakszervezettel közösen osztja el — éves keretekben — a részesedési alap előirányzatát a fontosabb felhasználási tételek szerint. Aligha kétséges, hogy széles körű viták, a vállalati közvélemény heves reakciói kísérik majd ezeket a felosztási polémiákat. Közelebb a munkához Közvetett juttatási rendszerünk ma még — a társadalom és a gazdaság fejlettségének valóságos színvonalától részben elszakadva —, sok kommunisztikus elemet is tartalmaz, mert sok olyan jövedelemforrást rendszeresítettünk, amelyből „mindenki egyaránt vehet". De ha a mainál jobban kötjük a munkához, a teljesítményekhez a társadalmi juttatások bizonyos körét, akkor a termelés, a gazdálkodás eredményességének lépcsőfokain — hamarabb jutunk el a távoli célhoz is, amikor majd a társadalom birtokában a javaknak valóban olyan bőséges mennyisége lesz, hogy szükséglete szerint mindenki egyaránt ve^ta belőle! Tábori András Csütörtök, 1967. július 37. DÉL-MAGYARORSZÁG 3