Délmagyarország, 1967. július (57. évfolyam, 153-178. szám)

1967-07-25 / 173. szám

Meghalt Kassák Lajos Hamlet, dán királyfi Nyolcvanéves korában elhunyt Kassák Lajos, Kossuth-díjas író, költő. Több lapot szerkesztett, például a Ma, Munka, Alkotás. Kortárs című lapok, folyóiratok főszerkesztője volt. Első verseskötete Világanyáin címmel 1915-ben jelent meg. Azóta napjainkig csaknem hetven könyve látott napvilágot — némelyikük nemcsak magyarul — regények, novellák, versek, képzőművészeti és irodalmi cikkei, tanulmányok. Halála pótolhatatlan vesztesége irodalmunknak. Nádass József.* Kassák Lajosról Szurtos kovács, leengedi a kalapácsot, inas kezével egykedvűen int jól van emberek, aki elmegy, az elmegy, sírjára ültessenek kankalint. Szagos szegfűt, rózsát, árvácskát, tulipántot. vigasztalják mély. nyirkos magányát, megköszönni életét úgyse tudjátok, temérdek kincsét, pazar ajándokát. 1967. július 23. Pártnapok Szegeden Július 27: Az Öntödei Vállalat gyáregységében (a gyáregység dolgozói számára), előadó: Sípos Géza: a Pannónia Szőrmekikészítő és Szőrmekoníekció Vállalat szegedi gyáregységében (gyáregység dolgozóinak), előadó: dr. Biczó György; a Szegedi Ruhagyárban (a ruhagyár dolgozóinak), előadó: Csakmag György. Július 28: a megyei tanács nagytermében (a megyei tanács, a megyei és városi rendőrkapitányság és a KSH dolgozói részére), előadó: Jakab Sándor. Trópusi forróság Vasárnap Szeged fölött egyetlen felhő sem volt az égen, s a kánikula kivitte az embereket a partfürdőre, az uszodába, a Sárgára. A Tisza mentén több kilométer hosszan a kirándulóktól, fürdőzőktől volt népes a partmenti víz, s a füzes. A révőrség figyelmeztetése ellenére sokan bemerészkedtek a Tisza közepére, a hajózó útba. Az ilyen fürdőzés rendkívül veszélyes. mert a szabálytalankodókra könnyen rászaladhat valamelyik gyors járatú motorcsónak. Hogy ez be ne következzék, hathatósabb intézkedésekre lenne szükség a Tisza közepén úszkálókkal szemben! Vasárnap mérték a legmelegebb júliusi napot Szegeden. A Meteorológiai Intézet jelentése a volt repülőtéri állomáson 33.7 Celsius-fok volt a hőmérséklet, a József Attila Tudományegyetem Ady téri épületének tetején levő meteorológiai megfigyelő helyen pedig 33,5 Celsius-fokot mértek, Ezek szerint a június 27-i nap volt a legforróbb nap Szegeden, 34.6 Celsiusfokkal, a tepnapi hőség ezt nem érte el. 'A meteorológia az ország több helyére vasárnapra záporesőt, zivatart jelzett. Az esőzőna csak Kecskemétig terjedt végül is, ahol néhány milliméter csapadék hullott 8 óra tájban. Szegeden este csak felhős volt az égbolt, melyet hétfőn reggel 6 órakor is felhőfoszlányok takartak. Hétfőn reggel háromnegyed 9-kor már 27.9 Celsius-fokot mutatott a hőmérő, két tizeddel magasabbat, mint vasárnap reggel ugyanebben az órában. A Szegedi Fürdők és Hőforrás Vállalat tájékoztatása szerint a partfürdőn,' az uszodában, a csónakházakon és a kertfürdőn mintegy 32 ezer ember keresett enyhülést. A vendéglátó vállalatnak a partfürdői, szabadtéri pavilonjai, valamint szegedi üzletei rekordforgalmat értek el: 700 ezer forintot árultak. Elfogyott 352 hektó poharas és közel 20 ezer üveges sör, 32 mázsa fagylalt, közel 20 ezer üveg üdítő ital, 3400 pohár parfé. A vendéglátó vállalat bevételének mintegy 40 százalékát a különféle ételek felszolgálása adta. Az egyetemi fellebbezési kérvények elbírálása Az 1967—68-as tanévre pályázó egyetemi felvételizők a közelmúltban megkapták a felvételi vizsga elbírálásáról szóló értesítést. Több tízezer jelöltről lévén szó, nagy érdeklődés kíséri a felvételi eljárás soron következő fázisát: a fellebbezési kérvények elbírálását. Ezzel kapcsolatban az Illetékesek tájékoztatást adtak az MTI-nek: a Művelődésügyi Minisztérium felügyelete alatt működő egyetemeken augusztus végéig lebonyolítják az átirányítást kérők ügyeit. Az érintett intézményeken a fellebbezési kérvények elbírálására az átirányítási ügyek lebonyolítása után, vagyis augusztus 29-én, 30-án és 31-én kerül sor. így a pályázók a fellebbezési kérvényeik elbírálásáról szóló értesítést szeptember első napjaiban kapják kézhez. (MTI) Az egészen kicsi dubrovniki színpadon kívül nincs számontartott szabadtéri Hamlet-előadás. Pontosabban eddig nem volt. Igen, eddig: a szegedi szabadtéri vasárnap esti Hamlet premierjéig. Minden helyi elfogultság nélkül mondhatjuk és mondjuk: ez az előadás nevezetessé és emlékezetessé válik majd. nemcsak a szegedi, hanem általában a szabadtéri színjátszás történetében. Vámos László rendezése ugyanis megoldott egy elviműfaji problémát. Azt a kérdést, hogyan lehet egy kamarajellegű, tulajdonképpen monológokra és dialógusokra épülő drámát ilyen óriásszínpgdon, mint a szegedi, magas színvonalon előadni. Ügy tehát, hogy a dráma gondolati anyaga ne veszszen el, intenzitása ne csökkenjen és az egész produkció mégis a szabadtéri jellegének megfelelően populáris és a szó jó értelmében népi maradjon. Ez nem kis dolog. Nyilvánvalóan nem véletlen, hogy a szabadtéri színpadok — az intim hatású dubrovnikin kívül — nem vállalkoznak erre a szinte reménytelennek látszó feladatra. S most, a vasárnapi premier után azért kell megál Inunk ennél a pontnál egy pillanatra, mert a szegedi vállalkozásból nemcsak izgalmas vakmerőségét, hanem meggyőző eredményeit is dicsérhetjük. A szabadtéri színpadot mi mindig úgy képzeltük, s óriás méretei miatt a szegedit különösen, hogy a látványosság, a monumentalitás és a dekorativitás elengedhetetlen feltétele és követelménye. Hogy enélkül nincs és nem lehet szabadtéri színjátszás. Ez természetesen igaz. A vasárnapi premier után sincs okunk ezekről az elvekről lemondani. Csakhogy hol vannak ilyen elemek a Hamletben? Tulajdonképpen sehol. Vámos László vállalkozása nem is azzal vált jelentőssé, hogy a látványosságnak, a monumentalitásnak, a darabból hiányzó elemeit kitalálta és hozzáköltötte Shakespeare tragédiájához, felhasználva ehhez a szabadtéri roppant technikai apparátusát. Ha ezt tette volna, rosszat csinál. Aki azonban látta az előadást, tudja, hogy erről szó sincs, nincsenek az előadásban a darabhoz költött, hozzátett mozzanatok, a rendező nem kísérletezett a Hamlet szabadtéri „meghosszabbításával." Az előadás ilyen szempontból is pontos, hiteles, szöveghű. Vámos mást csinált. Már maga az a tény, hogy vállalkozott a dráma színrevitelére. bizonyítja, hogy szilárd meggyőződés élt benne: a gondolat ereje és fényessége még szabadtéri színpadon is képes pótolni a külsőséges látványosságot. De milyen legyén az a gondolat, melyik legyen az a dráma, amely erre képes? S itt következett a taláh megisAjándékozzon szegedi hímzett papucsot az FMSZ borszaküzletéből. Szeged. Somogyi utca 17. szám. S. 84 531 MÉSZ, CSERÉPKÁLYHA, CSEMPE, PARKETTA, KÖPOR, TŰZIFA, BITUMEN, BETONCSŐ 30—40-es és asztalosáruk korlátlanul kaphatók, vidékre is. A SÁNDOREALVI FMSZ TÜZÉP-TELEPÉN. X. S. 84 243 Kiválóan jó előnevelt G 33-cis iojóhibrid kapható a szegedi Móra Ferenc Tszben. Érdeklődni a központban Bocskai u. 5. sz. mételhetetlen telitalálat, hogy: a Hamlet. Ennek a több száz éves tragédiának gondolati anyaga ugyanis csakugyan olyan izgalmas és hatalmas még ma is, hogy képes lángragyújtani a színpadot, képes olyan fényességet teremteni, amelyhez képest a legnagyobb reflektorok világossága is csak halvány gyertyafény. Ezért nem volt szüksége a rendezőnek külsőséges látványosságra és dekorativitásra. A gondolat pótolt vasárnap a szegedi szabadtéri színpad puritán Hamlet premierjén mindent. De hát mi ebben a drámában az a nagyon izgalmas? Annyira gazdag anyagú munka ez, hogy valamit kiemelni belőle az egyszerűsítés veszélye nélkül, aligha lehet. Mégis talán nem vulgarizálás arra mutatni, högy Hamlet legáltalánosabb tartalma a Rosszal találkozó ember megrettenése, zavara, félelme és tehetetlensége. Általános emberi élmény ez, mindenki találkozott már vele, s ezért ván az, hogy Hamletet kortársának és egy kicsit önmagának is érezte az ember, régen is, és annak tekinti ina. a mi korunkban is. Nem egy évszázadokkal ezelőtt meghalt királyfi históriáját figyeltük tehát a szabadtéri nézőterén, hanem a magunk gondjaira, bajaira ismertünk rá, félelmeinkre, neuraszténiánkra egy kozmikus méretű dráma anyagában. Nem egy irodalmi mű kibontakozását, nem egy színpadi előadás fordulatait, nem valami csinált és mesterséges dolgot, hanem Hamletet, a kortársunkat figyeltük torokszorító izgalommal a csillagtetejű szabadtéri hatalmas nézőterén. Ez a maiság teremtett kapcsolatot a nézőtér és a színpad között, s erősebb és szorosabb, feszültebb és forróbb kapcsolatot, mint a legdekoratívebb látványosság. Mindebből persze nehogy azt gondolja valaki, hogy a szabadtéri Hamlet valami hevenyészett, összecsapott produkció volt, amely nemcsak a látványosságról, hanem magáról az igényes színpadi megformálásról is lemondott. Szó sincs róla. Az előadás minden szempontból kitűnően megkonstruált és a szabadtéri jellegéhez alkalmazott, csak éppen nem a látványosság irányába. A rendező, aki egyben az előadás díszleteit is tervezte, ha hatalmas, mozgatható oszlop felhasználásával konstruálta meg a játékteret. Ezek a hatalmas kőoszlopoknak tűnő építmények a nyílt színen mozognak, s a játéktér alakításán felül intenzív atmoszferikus hatást keltve: mintha hegyek mozdulnának. S egyébként is bővelkedik az előadás kitűnő színpadi ötletekben, mint amilyen például a szellemjelenet elképzelésében és kivitelben egyaránt bravúros megoldása. A címszerepet az utóbbi évek legnagyobb visszhangú Hamlet-alakítás színésze, Bemutatók, a szabadtéri játékokon Gábor Miklós játszotta. Mindenfelé egyoldalúság nélkül, a teljes embert felrajzolva emelte ki szerepéből a mai nézőkhöz legközelebb álló tartalmakat. A kortársat játszotta. Azt hisszük, ez sikerének lényege. Ezért kellett figyelni rá, ezért nem lehetett egy szavát sem elszalasztani. Szemléletes erővel, plasztikus hatással rajzolódtak kl az előadásbán a dráma többi; alakjai is a kitűnő szereplőgárdaalakításában. Bessenyei Ferenc Királya mindenféle egyszerűsítés nélkül teljes emberi portrét rajzolt. Hasonlóan gazdag és sokszínű alakítás Ajtay Andor Polqniusa. Tolnay Klári Királynéja karakterisztikus. Avar István kitűnő Horatio. Vass Éva Oféliája líraian rajzolt Űjlaki László Színészkirálya remekül megformált, s kitűnő Kőműves Sándor Sírásója. De a többiek is mindannyian színvonalasan megfeleltek szerepüknek. A színpadon igazi együttes mozgott. Hibás, rosszul felfogott és előadott alakítással nem találkoztunk. Az előadás stílusához, jellegéhez kitűnően illeszkedett Mialkóvszki Erzsébet jelmezei. Kurtág György kísérőzenéje erőteljes. Hunyadi László öt Hunyadi-premiert láttunk eddig a téren. Közülük négy tulajdonképpen és lényegében azonos volt: az első. 1959-es bemutató pillérein nyugodott. Az idei nyitóelőadás, a szombati premier azonban újat hozott, s bizonyos értelemben megszakította azt a hagyományt, amely ennek a méltán népszerű Erkel-operának az előadásában a szegedi szabadtérin kialakult. Nem is kérdés, szükséges volt-e változásra. A közönség mindeníéle színháztól és színpadtól újat, újdonságot vár. s hálásan fogadja ennek mindenféle jelelt. Nyilvánvalóan hálás azért is, ha egy jól ismert művet új feldolgozás fényében mutatnak be neki. Mikó András, az eddigi Hunyadi-előadások rendezője és Varga Mátyás, díszlettervező most erre vállalkozott. Űj koncepciójuk nem totális. Az tehát, amit hagyománymegszakításnak neveztünk, nem az eddigi előadások elveinek és megvalósult formáinak teljes fel forgatását és széttörését jelenti. A hagyományos Hunyadi-előadások olyan elemei, mint például a látványosság. a monumentalitás és dekorativitás. a színes. festőien komponált tömegjelenetek, magától értetődően változatlanok maradta!;, legalább is mint alapelvek. Mint megvalósult színpadi megoldások viszont a régiekhez képest természetesen nem változatlanok. Az új Hunyadiban más például a tömeg mozgásának szerkezete és rendje. A látvány azonban, amely ebből született, éppolyan színes, szép és dekoratív. mint a korábbi előadásoké. Sőt a tömegmozgás struktúrájának átalakulásával a monumentalitás és látványosság — magában hordva a 7 újdonság, tehát a meglepődés mozzanatait — még nagyobb arányú és hatású, mint volt. Az újcjonság tehát nem ebben van. Hanem abban, hogy ez az idői felújítás tagadja a szegedi szabadtéri alapvető „naivitását". Azt, hogy ez a színpad csodákat ,tud varázsolni a nézők elé, hatalmas várakat, épületeket, tornyokat. Egyáltalán, hogy a látványnak és a látomásnak elemi intenzitását tudja adni. A mostani felújítás azt tagadja, hogy a szegedi szabadtéri alapvető naivitásunkra. gyermeki csodálkozásunkra épül. Ez az elgondolás nem légből kapott, nem alaptalan valami. Való igaz, a modern színház egyik iránya mindenféle naivitással szembeszáll, s racionálisabb szellem híve. Egészen bizonyos, hogy ennek a kőszínházakból kiinduló elgondolásnak attól függetlenül is lehet létjogosultsága a szabadtérin, hogy ez a színpad természeténél fogva naivabb, mint a többi. Ezért nem az a kérdés, igaza van-e Mikó Andrásnak és Varga Mátyásnak abban, hogy a szabadtéri naivitását bizonyos értelemben fel akarják oldani, s a korábbi naturális díszletelemek helyett létrehoztak egy absztrakt színpadi konstrukciót, lépcsőknek és hidaknak semmiféle várra vagy valóságos építményre nem emlékeztető rendszerét. Az a kérdés, hogyan illeszkedik ez az új struktúra magához a színpadra vitt konkrét anyaghoz, Erkel operájához? Azt gondoljuk, nem illeszkedik jól. Az absztrakt — tehát egyáltalán nem naiv — alapkonstrukción ugyanis egy izig-vérig naiv drámai és zenei anyag kerül a közönség elé, olyan opera, amely elsősorban nem gondolati anyagával hat, hanem gyermeki naivitásunkra támaszkodik, és hogy úgy mondjuk vegetatív idegrendszerünket veszi célba, és éppen ezzel gyönyörködtet. Ez kétségkívül ellentmondás. De nem kiáltó. Ugyanis az előadás összes többi eleme — azzal, hogy a Hunyadi László naivitását erőteljesen és felfokozottan hangsúlyozza — ennek az ellentmondásnak az eltüntetésére. feloldására törekszik. Emiatt aztán ' a szó szabadtéri értelmében „naiv" előadást látunk most is, akárcsak az elmúlt években. t>e az előadásnak ez a művel egyező formája kétségtelenül a színpadi alapkonstrukció ellenében, azzal szemben érvényesülve jött létre. Ez a jó értelemben vett „naivitás" jellemzi a vezénylő Vaszy Viktor karmesteri munkáját is. Többek közölt például azért is, mert a lírai és drámai részek olyan jól eltalált egyensúlyát tapasztaltuk ezen az előadáson, mint talán még soha a szegedi szabadtéri Hunyadi-produkcióin. S ebben a szellemben születtek Móric Tivadar színpompás jelmezei és Barkóczy Sándor méltóságteljes táncai is. És természetesen ilyen szellemben, ilyen „naiv" felfogásban játszottak a közreműködő művészek is. A címszerepet a szegedi szabadtérin először szereplő Szőnyi Ferenc alakította, magas színvonalon és nagy hatással. Lírai színezetű tenorjához érezhetően az operának ilyen részei állnak közelebb. Ennek megfelelően alakítása is ezekben bizohyult a legsikeresebbnek, de jól oldotta meg a sz.erep drámai, hőst jellegű feladatait is. Ki szeretnénk emelni tiszta, világos szövegmondását, amely ilyen populáris jellegű színpadon, mint a szegedi, mindenképpen dicsérendő. V. László szerepét most is, mint eddig mindig. Szabó Miklós alakította. Ügy érezzük, játéka — különösen színészi szempontból — elmélyültebbé vált. Amit nyújt, a király teljes jellemrajza. Szilágyi Erzsébet szerepében Déry Gabriella kulturált előadásával, imponáló biztonságával és tudásával szerzett tapsokat. Gylmesi Kálmán Ciliéi szerepében elsősorban mint énekes alkotott-figyelemre méltót. Agai Karola líraian gyengéd Máriája az alakítás némely pontján kissé halványnak tűnt. A jó orgánumú Nagy Sándor Gara nádora — a fiatal művész ugyancsak először szerepelt a szegedi szabadtérin — a következő előadásokon nyilván súlyosabbá válik majd. Gregor József (Rozgonyi) és Réíi Csaba (Hírnök) jól megoldotta a szerep feladatait. A Szalay Miklós vezette kórus végig kitűnően működött közre. ÖKRÖS LASZLÖ Aján^éhozzon SZEGED OiTYVOXQT! Kedd, 1967. július 35. 5