Délmagyarország, 1967. július (57. évfolyam, 153-178. szám)

1967-07-19 / 168. szám

Hazánkba érkezik a japán külügyminiszter Takeo Miki, Japán kül­ügyminisztere Péter János külügyminiszter meghívásá­ra július 29—31. között hi­vatalos látogatást tesz ha­zánkban. Előzetesen a Szov­jetunióba, Lengyelországba és Csehszlovákiába látogat. Űtjára felesége és a japán külügyminisztérium több vezető munkatársa is elkí­séri. (MTI) Hegkezdődött a finn—magyar barátsági hét Harmati Sándornak, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa titkárának vezeté­sével hétfőn este négy kü­lönrepülőgépen 360 főnyi magyar küldöttség utazott Helsinkibe. Kedden a kora reggeli órákban megérkezett a Fe­rihegyi repülőtérre a 360 főnyi finn csoport Helsinki­ből. A finn csoport kedden Budapest nevezetességeivel ismerkedett, szerdán pedig részt vesz a finn—magyar barátsági hét ünnepélyes megnyitóján. A Rákóczi téren helyezik el a szegedi Lenin-szobrot Mint már korábban hírt adtunk róla, a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom 50. évfordulóján Lenin szob­rot avat Szeged. A szobor el­készítésére kiírt pályázatot Kiss István szobrászművész és Dávid Károly építőmű­vész — a Népstadion Kos­suth-díjas alkotója — nyer­te. A megyei és városi párt­ós tanácsi vezetőszervek az érdekelt központi tervekkel egyetértésben úgy döntöttek, hogy az új Lenin szobor a Rékóczi térre, a megyei párt- és tanácsház székhá­za elé kerül, e terület meg­felelő építészeti átalakításá­val. A jelenleg ezen a he­lyen levő szökőkutat és szobrot Újszegedre, az Odessza lakónegyedbe helye­zik át. Lapozgatás a negye „anyakönyvében" Száz év alatt másfélszeresére nőtt Szeged lakossága A lakosság száma összefügg az ipartelepítéssel Demográfiai adatok elem­zése mindig érdekes és ta­nulságos, különösen napja­inkban, a szocialista terv­gazdálkodás időszakában. A megye demográfiai helyze­téről és alakulásának ten­denciájáról tárgyalt tegnap a Csongrád megyei tanács végrehajtó bizottsága. Az összehasonlító adatok sze­rint 100 év alatt Szeged la­kossága másfélszeresére nö­vekedett, míg a megye la­kosságának növekedése alig haladta meg az 50 százalé­kot. Az Alföldnek az iparo­sításban való lemaradása el­sősorban a városok lakossá­gának elvándorlását ered­ményezte. Az utóbbi évek ipari fejlődése viszont elő­segíti a városi lakosság nö­vekedését. Szentes és Hód­mezővásárhely kismértékű, de állandó fejlődést mutat, míg Makó és Csongrád la­kosainak száma csökkenő tendenciájú. Érdekes, hogy a szegedi járás községeinek lakossága állandóan emelke­dik, ezzel szemben a makói és a szentesi járás községei lakosságának száma csök­ken. A számítások szerint a következő években a lakos­ság várható emelkedése Csongrád megyében 3,6 szá­zalékos lesz. A megye négy városának lakossága előre­láthatólag 2,8 százalékkal emelkedik, míg a községek lakóinak száma továbbra is csökken. A számításokat azok az adatok támasztják alá. amelyek egyrészt a har­madik ötéves terv időszaká­ban tervezett munkahelyek fejlesztéseiből, másrészt az algyői szénhidrogén meden­ce kiépítéséből adódnak. Sze­gedre mintegy 9 ezer, AI­győre pedig 3 ezer olajipari és építőipari szakmunkás betelepítésével lehet szá­molni. Csongrád megyében a ter­mészetes szaporodás erősen eltérő egyes területeken: Csongrádon és Makón ter­mészetes szaporodásból nö­vekedés nincs, mivel a ha­lálozások száma évről évre meghaladja a születések számát. A szegedi járás községeiben a természetes szaporodás kedvező, a ma­kói járásban kedvezőtlen, míg a szentesi járásban vál­tozó. Csongrád megyében a természetes szaporodás ked­vezőbb alakulását segíti Szegednek az utóbbi három évben jelentkező pozitív adata. A lakosság számának ala­kulásában érdekesek a kor­összetétel adatai is. Ennek vizsgálatára igen nagy szük­ség van, mert az ebből le­vonható következtetések ad­nak megbízható alapot el­sősorban a munkaerőforrás várható nagyságára és ösz­szetételére, csökkenő vagy növekvő tendenciájára. A számítások szerint a 0—14 éves gyermekek száma az 1949. évi 23,8 százalékról 19 százalékra csökken, mely­nek oka, hogy 1967-től kezd­ve kerülnek ki ebből a kor­ból a szigorított abortusz­rendelkezés időszakában született gyerekek. A 15—39 éves korúak számának ala­kulásában egyrészt a csök­kenés és másrészt emelke­dés várható. Ennek oka, hogy 1960-ban még jelen­tős volt Csongrád megyéből az elvándorlás, mely első­sorban ezt a korcsoportot érintette legjobban. Ugyan­akkor az emelkedő tenden­ciát magyarázza a 0—14 éves korcsoportból kikerülő népmozgalmi csúcsnak a 15—39 éves korcsoportba való átkerülése. Az 55—59 éves korcso­portban az emelkedő ten­dencia országos és átlagos jelenség. Az 1971-re jelent­kező csökkenésnek pedig az az oka, hogy a harmadik ötéves terv végére már je­lentkezni fog a második vi­lágháborús veszteség hatása, bár ennek csúcsértéke csak 1971 után alakul ki. A 60 éven felüli korcsoport ál­landó és egyenletes növeke­dést mutat, ami az átlagos életkor emelkedéssel van összefüggésben. A 60 éven felüliek magas számát ösz­szevetve a 14 éven aluliak csökkenő számával, a jelen­ség kedvezőtlen. Ez a me­gye lakosságónak elörege­dését mutatja. Csongrád megye városai, valamint Szeged lakossága számának alakulása mutat­ja, hogy a termelés minden­kori helyzete befolyásolja a lakosság számának és elhe­lyezkedésének alakulását. Az utóbbi évek gyorsütemű fejlődése a lakosság számá­nak csökkenését megfordí­totta. A munkaerő felesleg eltűnt, hogy helyet adjon a munkaerő keresletnek. Bányászokból olajmunkások Nagyol)! lefislőségek Szegen a renmalikus betegségek gyógyítására Minden keze/és egy helyen Téli medence is lesz Újszegeden Tegnap délben ünnepé­lyes keretek között mutat­ták be Csongrád megye és Szeged város több vezetőjé­nek és a sajtó képviselőinek — akik közt jelen volt Siklós János, az MSZMP Csongrád megyei Bizottságának titká­ra és Papp Gyula, a szege­di városi tanács végrehajtó bizottságának elnökhelyette­se — és a szakembereknek sz újjávarázsolt Szabadság Filmszínházat. A vendégek­nek Bán Rozália, a Csongrád megyei Moziüzemi Vállalat igazgatója tartott tájékozta­tót, majd megtekintették a berendezéseket. Ezután a je­lenlevő vendégeknek levetí­tették az Ezek a fiatalok cí­mű új magyar filmet. A filmszínház sorsát ed­Évekkel ezelőtt a mozgás- A mozgásszervi betegség- hető. Erre Szegeden adott a szervi betegségekben szen- ben szenvedők száma növe- lehetőség, mivel a hévíz védőkét a belgyógyászati, a kedőben van — a megbete- gyógyhatású. A lakosság szá­sebészeti és az orthopédiai gedések előfordulásának sta- mára — különösen azoknak, szakrendeléseken látták el, tisztikájában világviszony- akik olyan munkahelyen csak 1956-tól kezdve kezeli latban a harmadik helyre dolgoznak, ahol a mozgás­okét külön óraszámban a lépett elő —, míg 1956-ban szervi megbetegedések gyak­szegedi rendelőintézet. A 1763, 1960-ban már 16 ezer ran fordulnak elő — lehető­szakrendelés helye 1962 óta embert kezeltek ilyen beteg- vé kell tenni, hogy ezeket a a gőzfürdő, ahol a kezelést ségekkel. A reuma-szakren- vizeket szabadon használ­az Anna gyógyvíz felhasz- delés kezdeti éveiből való hassák. nálásával is kiegészítették. adatok azt is megmutatják, A városi tanács végrehaj­hogy a szakrendelés óráinak tó bizottságának tegnapi novekedesevel a kezelésre ülése úgy határozott, hogy jelentkezők szama is emel- miután a gőzfürdő épületé­rt VI ff K ti1. , ,. ,, _ ben elhelyezett mosoda a "7" Kimutatható, hogy a reu- patyo!at új üzemházának matikus bantalmakban szen- felépülése után elköltözik, vedő betegek 58 százaléka helyén a r>uma szakrendelés ipari dolgozó, a nok aránya és a fizikoterápiás szolgálta­% Cefinet-egew-" tást kell bővíteni. Az átren­sek szama a 30—60 év kö­zött a leggyakoribb. A teljes dezessel megoldható az is, felmérés szerint Szegeden — hogy a betegek minden a megbetegedést a lakosság szükséges kezelést egy he­számához képest húsz száza- lyen kapjanak meg. A kó­lóknak véve - 24 ezermoz- sőbbiekben a Székely-sori gasszerv! beteggel kell sza- hév-zkút szekunder vizének A reuma, a tudomány mai hasznosítását szolgáló, télen álláspontja szerint gyógyít- is használható medencét épí­ható, s méginkább megelőz- tenek Újszegeden, Ma a Szabadság Filmszínház dig is érdeklődéssel kisérő olvasókat már tájékoztattuk az új mozi érdekességeiről: a lépcsős-teknős, jó látási vi­szonyokat biztosító nézőtér­ről, a központi szellőzőbe­rendezésről, a modern, rej­tett világításról, a „fregoli" ruhatárról, s a könnyebb mozgást biztosító lépcső­rendszerekről. A hat millió forintos költséggel rendbehozott és ma nyíló filmszínházban a szélesvásznú vetítés átala­kítása miatt az eredeti, 1100 személyes nézőtér 768-ra csökkent. Az egymillió fo­rintos, sztereóhatású, 70 mil­liméteres vetítők — a film­technikai vállalat ígéretei szerint — november 7-re ér­keznek meg. ök azt mondják, más a bánya s más idefenn a nap tüze. Lent ismerős minden, tudják, miként vár rájuk naponta a fejtés, a légkala­pács,- a csille. A lift lesza­lad az aknába, s a műszak szinte észrevétlenül elrepül. A bánya közel van, házaik­kal együtt az egész életük köréje épült, s ezer szállal kötődött hozzá. Legtöbbjük­nek apjuk, nagyapjuk szer­számai is megvannak, a fényesre kopott éld csáká­nyok és a horpadt davy­lámpák. De mostanában egyre töb­ben kényszerülnek otthagy­ni ezt az életelemet, egyre több bányát zárnak be. Az ősi mesterség örökösei szer­te az országban új szakmá­kat próbálnak, így kerülnek az Alföldre is, olajmunkás­nak. Maradtak tizennyolcan Az olaj- és szénbányá­szatban tulajdonképpen csak az elnevezés meg a köszön­tés — a jó szerencsét — a közös. Ahogy a folyékony olaj különbözik a kemény széntől, úgy mások a körül­mények és az emberek, más a munka is az olajbányá­szatban. A volt vájárok, se­gédvájárok, csillések, gép­kezelők legtöbbször komo­ran, bizakodás nélkül érkez­nek Szegedre a kőolajfúrási vagy a termelő vállalathoz. Sokan közülük egy-két hét, esetleg hónap múlva csaló­dottan szedik a sátorfájukat. A kőolajtermelő vállalat szegedi üzemében körülbelül ötven bányász jelentkezésé­re emlékeznek. A papírok ma azt mutatják, mindösz­sze tizennyolcan maradtak a csőszerelőknél vagy a ku­taknál. A kőolajfúrási üzem­nél hasonló a helyzet. Az okok: a volt bányászok nem találták meg a helyüket, nem volt elég a kereset, vagy néhány fegyelmi ügy vezetett szakításhoz. Kevés olyan idekerült bá­nyásszal találkoztam, aki itt képzelné el jövendő életét. Hogy miért? Erre talán egy itt maradni szándékozó tár­suk, Demecs Gábor válaszai adnak feleletet. Ide kötődnék! A terepjáró gépkocsi so­káig birkózik a sárral, míg elérkezünk az új szeparátor állomáshoz, a tápéi mező közepére. Vagy tízen, jóné­hány collos acélcsöveket kapcsolnak egymáshoz, ame­lyek majd olajat hoznak a termelő kutakból. Az egyi­kük. Demecs Gábor 30 év körüli ember, nógrádi. Bri­gádvezetője, Szabó János így jellemzi: — Rá lehet számítani a nehezebb fel­adatoknál is. Ritka ez az új emberek között, akik nem szokták meg a nehéz és ké­nyelmetlen munkát. Héttagú brigádomban több bányász is van, de őket össze sem le­het hasonlítani Demeccsel. — Tizenöt évig dolgoztam odalent, s mivel ott fiatal­nak számítottam, nemrég elküldtek — mondja, majd szinte fogai között szűrve a szót, így folytatja: — Május 26 óta vagyok az olajter­melő vállalatnál. Vájárként háromezret is megkerestem, most kétezer körül van a fi­zetésem. A család otthon­maradt. Tíznaponként a dekádszünetekben láthatom őket. Nagyon nehéz ezt meg­szokni. — És ezután? — Én azért szeretnék Itt­maradni, ide kötődni. Meg­becsülöm ezt a munkát, mert fantáziát látok benne. A pénzzel egyelőre elégedett vagyok, a körülményekhez azonban idomulnom kell. Hol a sárhoz, hol a tűző naphoz. Amióta idejöttem, jóformán meg sem tudtam rendesen fürödni. S a szál­lásunk sem eszményi. A csa­ládom több száz kilométerre van tőlem, pedig nélkülük nem ember az ember. Hogy végleg ittmaradjak? — kö­zelemben szeretném tudni a fiamat, a lányomat meg a feleségemet. De ezt az új életet is meg kell szeretnem, s el kell felejtenem a bá­nyát. Igazi pionírmunka Demecs Gábor ennél töb­bet nem mond. Egyik társa folytatja a beszélgetést. — Kilencen lakunk egy szobában — mondja Halmai Lajos. A Vásárhelyi utca 37. szám alatt egy magánház­ban szállásoltak el bennün­ket. Két lavór az összes „szociális berendezésünk". Amióta Szegedre kerültem — annak pedig hat hónap­ja — itt nem is fürödtem meg úsy tetőtől talpig, iga­zán. Még kezet mosni sincs kedvem ezekben az alkal­matosságokban. Pedig a mű­szakok után sokszor a bo­riink színét sem látom a fe­kete olajtól, meg a ragadós sártól. Az alföldi olajbányászat nagyon fiatal: nehéz és ugyanakkor szép is. A ku­tató és termelő berendezé­sekkel együtt nem építhet­tek komfortos lakásokat és jólberendezett szállásokat: az alföldi olajbányászok ma kétségtelenül igazi pionír­munkát végeznek. Az olaj­ipar és Szeged város egy­aránt komoly áldozatokat hoz az olajmunkások szoci-: ális körülményeinek megja­vításáért. A szükséges laká­sok és munkásszállók ha­marosan felépülnek. De addig is mindent meg kell tenni az olajbányászok helyzetének jobbrafordításá­ért. Demecs Gábornak és a hozzá hasonló, ezen a vidé­ken dolgozni akaró embe­reknek segíteni kell az új otthon megtalálásában, az idekötődésben. Nem szabad megfeledkezni arról: ők nemcsak új munkát, hanem új életet kezdtek. A szegedi medence olajprogramjának sikeres végrehajtásához a volt szénbányászok erejét, szorgalmát sem nélkülözhet­jük. Matkó István Jubileumi gépScocsisorsolás Hat esztendeje, 1961. au­gusztusában rendezte az Országos Takarékpénztár a gépkocsi nyereménybetét­könyvek első sorsolását. Az­óta 24 húzáson 3539 nyere­ményautó talált1 gazdára. Jelenleg csaknem 95 000 tízezer forintos és több mint 300 000 ötezer forintos gép­kocsi nyereménybetét-köny­vet tartanak nyilván az OTP fiókjaiban. Ezek közül az április 30-ig váltott és au­gusztus 1-én még érvényben levő betétkönyvek részt vesz­nek a 25. betétkönyv húzá­son. A „kis jubileumi" sor­solást augusztus 19-én Vesz­prémben a szabadtéri szín­padon rendezik meg, két részletben, délelőtt a buda­pesti, délután a vidéki be­tétkönyvekre jutó nyere­ményautókat sorsolják ki. Az idén novemberben ren­deznek gépkocsi nyerémény­betét-könyv sorsolást, amely­re július 31-ig még lehet be­tétkönyvet váltani. (MTI) Epül az alagút­kemence A szegedi l-es számú tég­lagyárat mintegy 37 és fél millió forintos költséggel új­jáépítik. Korszerűsítik a téglaégetés hagyományos technikáját, a régi körke­mencék helyett alagút ke­mencét építenek. Ezzel a nehéz fizikai munkát is ki­küszöbölik, ugyanakkor az üzem termelése is jelentősen növekszik. Az építkezést már meg­kezdték, s előreláthatóan jö­vőre be is fejezik. A régi kemencék ez év októberéig még dolgoznak, s többmillió téglát adnak a szegedi épít­kezésekhez. (Somogyiné felv.l _ Szerda, 1967. július 19s m MWMQRSZAG 3

Next

/
Thumbnails
Contents