Délmagyarország, 1967. július (57. évfolyam, 153-178. szám)

1967-07-18 / 167. szám

Aranyérmek Lipcséből A lipcsei nemzetközi ki­állítás magyar pavilonjának nagy sikere volt mind a nagyközönség, mind pedig a szakmai bírálóbizottság kö­rében. A pavilont eddig több mint félmillió látogató kereste fel. A nemzetközi zsűri öt aranyéremmel ju­talmazta a magyar állami konzervipar és a Terimpex árult. Aranyérmet nyert a gyermektápszer, a készéte­lek közül pedig négyfajta húskonzerv. Elismerő okle­velet kapott a lecsókészít­ményünk és egy alkoholtar­talmú gyümölcsszörp, vala­mint a gyümölcsfagylalt alapanyaga. Kőbányák az Mföldön Befejezés elolt az árpa aratása Befejezés előtt az őszi ár­pa aratása, jól halad a ta­karmány-betakarítás. Az el­múlt hét száraz, meleg idő­járása kedvezett a betaka­rítási munkáknak, s a ter­melőüzemek mindenütt tel­jes létszámban mozgósítot­ták az aratógépes, kombáj­nos brigádjaikat, hogy mi­előbb fedél alá kerüljön a termés. A termelőüzemek többségében befejezték a lu­cerna második kaszálását és betakarítását, kazlakba ke­rült a vöröshere első termé­se is. Országosan végeztek a rétek és a javított legelők kaszálásával. Falu a nyolcadik századbál A bodrogközi Karos köz­ségben a Tobolyka-paíak partján megnyitott homok­bányában nyolcadik század­ból származó település nyo­maira bukkantak. A homok­réteg alól olyan leleteket hozott felszínre az ásatás, amiből arra következtettek, hogy a tatárjárás során el­pusztult falu alatt már a VIII. században lakott tele­pülés volt Az eltűnt falu felkutatására folynak az ásatások. A maradványok feltárása körülbelül három hetet vesz igénybe. Befejeződtek a soproni ünnepi hetek Az ünnepi hetek gazdag programja az elmúlt 12 nap­ban mintegy hetvenezer ha­zai és több ezer külföldi, főképpen osztrák látogatót vonzott a városba. A látoga­tottságot tekintve az idei ünnepi hetek kiemelkedő eseményei közé tartozott a Bánk bán előadása, Simándy József Kossuth-díjas kiváló művésszel a címszerepben. A baksi főagronómus sú­lyos gondként említette a bekötő utak hiányát. Tíz­tizenkét millió forint kelle­ne nekik utakra. S ha még volna is pénz, ki tudja, mi­korra vállalnák a munkát? A kő — mire ideér a Mát­rából — rendkívül megdrá­gul. Még a balástyai Móra Ferenc Tsz elnökétől is hal­lottam: öt kilométer út építésére jelentették be az igényt. Megkapják-e? Arra kicsi a remény. De hát egyáltalán szüksé­ges-e a vagonok, gépkocsik ezreiben, a folyami uszályok soraiban követ szállítani az Alföldre, amikor van itt ép­pen elég kő, csak fel kéne tárni. A balástyai elnök ezt megerősítette: a forráskút— balástyai összekötő utat an­nak idején a helyszínen vá­gott homoki mészkőből ala­pozták. Kiállta a második világháború kegyetlen pró­báját, s most sem rosszabb, mint a többi vele egyidós makadám. Erősebb a téglánál Megtudtam, hogy a Móra Ferenc Tsz-nek tulajdon­képpen máris van egy szé­pen jövedelmező kőfejtése. A kövesbrigád 900 forintot kap egy kubikméter (kb. 6,5 köbméter) kő kivágásáért, a tsz pedig 1300 forintért ad­ja el családi házak építésé­hez. Kell minden mennyi­ségben. Kifogástalan alapot, kőlábazatot lehet belőle ké­szíteni. Erősebb, mint a tégla, s viszonylag olcsóbb ls. A kistelek—majsal műút közelében levő bánya képe fellelkesített, de egyben el is szomorított. A mindössze pár száz négyszögöles gödör mellett hosszú, széles kaz­lakban álltak a kivágott tömbök, egyik-másik három mázsánál is nehezebb. Az emberek szerint annyi kő van itt, hogy talán tíz évig sem fogy el. Azt pedig sen­ki nem tudja, hogy ezen­kívül még hány ilyen kő­mező van a Móra Ferenc Tsz birtokán. Horváth József idősebb ember itt a kővágó mester, vagy inkább brigádvezető. Régi szakember az alföldi kőbányászásban. ö tapaszta­latból tudja, hogy ez a kő ami itt van, még a hegyi mészkőnél is keményebb. Amikor megtudta, hogy tu­lajdonképpen nemcsak ró­luk akarok írni, hanem ar­ról, hogy meg kellene már szervezni az alföldi kő gé­pi erővel való kitermelését — mert nagy szükség van erre — elkomorodott: — Nem jó lesz az! Ezt a követ csak így, ahogy mi csináljuk, kézzel lehet ki­vágni. Pontosabban: neki van már egy találmánya. Kőfú­ró gép! Le is rajzolta a ned­ves mésziszapra. Nem más ez mint egy nagy nehéz vasráma, melynek a köze­pén vastag fúrÓ6zár halad át. A szár tetején pedig 80 kilós vasúti kocsikerék fek­szik. Ezt a kereket kell haj­tani kézzel. Használni azon­ban még nem lehet ezt a szerkezetet, mert nem talál­tak eddig olyan kemény fú­rót, amelyik ki ne csorbul­na ebben a kőben. A kereset meg a gép Közben hallottam Gyu­ricza Mihály meg Vastag József dörmögését: — A gép nem hiányzik nekünk. Megszaporodik a kő és akkor vége a jó ke­resetnek. A tsz-elnök nem hallotta a pusmogást, tovább lelke­sedett: tolólapot szerelnek majd az Sz 100-asra, azzal túrják le a löszt a kő tete­jéről. Már ezzel is gyorsul a termelés. Ha egy kompresszort, lég­kalapácsot is szereznének, tán még szép skatulya ala­kúra is ki lehetne vágni a követ, mert így a lehetetlen, alakú, ólomnehéz darabok­kal irgalmatlanul megszen­ved a kőműves is, aki épít. Ez a kőügy napokon át nyugtalanított. Dr. Koch Sándor professzornak, a Jó­zsef Attila Tudományegye­tem Ásvány- és Kőzettani Kétszázféle iparág a fogyasztási szövetkezetekben Az általános fogyasztási már 70 millió forint értékű és értékesítő szövetkezetek kútgyűrű. áteresz-csatorna, a kereskedelmi és szolgálta- kerítésoszlop, cement- és tási munkájukkal párhuza- mozaiklap került ki. mosan kereken 200 féle ipa- A vidéki húsellátás javí­ri tevékenységet folytatnak, tása érdekében a szövetke­Országosan 3200 üzemmel zetek saját sertéshízlaldáik­rendelkeznek, amelyekben ból látják el a húsáru üze­az évi termelési érték eléri meiket Tavaly a szövetke­a 750 millió forintot. Leg- zeti hizlaldákból 21 000 hízó nagyobb termelési „felfutás" került vágásra, az idén pe­tepasztalható a mezőgazda- dig több mint 30 000-re szá­sági termékeket feldolgozó mítanak. A fogyasztási szö­uzemei ki­üzemekben: aszalókban, mekben és szeszfőzdékben. , A szövetkezeti betonára egészítő bútorfélékét keszi­fczemekból a múlt évben tenek. Súlyos károkat okozott a vasárnapi vihar A nagyerejű vasárnapi vi- harminc körzetben szünetelt harok az ország több vidé- az áramszolgáltatás. Sere­kén okoztak károkat, köz- gélyesen és Tác közelében lekedési és áramzavarokat. egész viUanyqszlopsort for­Fejér megye felett két hul- gácsoltak szét, illetve gyúj­tómban söpört végig az erős t.ottak föl a villámcsapások, széllel, mennydörgéssel, vil- Jégverésről főként Marton­'ámlással, helyenként pedig vásár, Tác, Székesfehérvár, jégesővel érkező vihar. Az Bicske és Lepsény környé­ítéletidő zavarokat okozott kérö1 adtak jelentést az áramszolgáltatásban, le- Komárom megye egyik szaggatta a vezetékeket, községére — Vértesszőlősre tönkretette a transzformáto- — valóságos vízáradat zá­rokat és a nagyfeszültségű dult a hegyekből. A víz szigetelőket Az esti órákban nagymennyiségű iszapot so­hatvan községben, a megye- dort a községen végigvezető székhelyen pedig mintegy M—l-es útra, s az egy 400 méteres szakaszon járhatat­lanná vált. A megye több községéből tetemes károkat okozó villámcsapásokról ad­tak jelentést Az ország északkeleti vi­dékén — Szabolcs-Szatmár megyében — ugyancsak több gazdasági épületeit ért villámcsapás. Az M—5-ös útvonalon — Lajosmiz.se határában — emberéletet követelt a vi­har. Hervai Gyula, 25 éves kecskeméti fiatalember, mo­torkerékpárjával „belesza­ladt" az úttestbe csapódott villámba A légnyomás kö­vetkeztében a motorkerék­pár vezetője és pótutasa a földre zuhant. Hervai Gyu­la a helyszínen belehalt sé­rüléseibe, pótutasát, Mihály Józsefet életveszélyes álla­potban szállították kórház­ba. (MTI) hűtőházakban, vetkezetek faipari savanyító üze- tóbbnyire kisbatorokat, Intézete vezetőjének javas­latára kerestem fel dr. Mi­hálcz Istvánnét, az egyete­mi Földtani Intézet kutató­ját. Férje, a néhány évvel ezelőtt elhunyt dr. Mihálcz István professzor a legna­gyobb ismerője volt az al­földi mészkő-képződmé­nyeknek. Azt már Mihálcz­nétól tudtam meg, hogy férjével még 1944-ben kö­zös dolgozatban írták le az alföldi mésziszaptelepek, mészkőképződmények kelet­kezését. E tudományos mun­ka nagy gazdasági jelentősé­gére azonban eddig még senki sem figyelt fel. Gazdag készlet Arra, hogy mégis mennyi homoki mészkővel számol­hatunk az Alföldön, tömö­ren így válaszolt: nagyon sokkal. Hiszen majd min­den laposban megtalálható a mészkő, ahol valamikor kisebb-nagyobb tómeder fe­küdt. Átlagosan ötezer éves tölgy-, mogyorókorbeli kép­ződményekről van szó. Az­után bemutatott dr. Mol­nár Béla adjunktusnak, aki szintén kiváló ismerője a témának. Molnár adjunktus szerint a Duna—Tisza kö­zén a Tiszához közeli ho­mokvonulatban mintegy 900 négyzetkilométerre tehető az a terület, melyen na­gyon gyakoriak a mészkőte­lepek. Neki is az a véle­ménye, mindenképpen ér­demes volna a homoki mészkő gépesített kiterme­lését megszervezni. Molnár adjunktus nem maradt meg a tsz-ek útügyi problémáinál. Kiterjesztette gondolatait a kőolaj-kutatá­sok útgondjaira is. Példá­val szolgált arra, hogy az egyik tökéletesen előkészí­tett fúrást azért kellett ab­bahagyni, mert a hely, út hiányában megközelíthetet­lenné vált. Külön technológia A homoki mészkőből va­ló útépítés sajátos techno­lógiáját hamarosan kí kel­lene dolgozni — javasolta Molnár adjunktus. — Bi­zonyos mértékig fagyérzé­keny anyagról van szó, te­hát szükséges a homoki mészkőből épített utak ba­zaltzúzalékkal, bitumennel való felső burkolása. íme a tudomány és a gyakorlat egyaránt bizonyít. Már csak az a kérdés, mi­kor nyúlnak a vállalatok, az építtetők ezért az anya­gért, mely haszontalan geo­lógiai képződményből érté­kes ásványi kincs rangjára emelkedhet. Csépi József Mindnyájan fogyasztók vagyunk Pár hónapja országosan nagy port vert fel a „kiváló" címkével, celofánablakos dobozban forgalomba hozott rizs minősége. A kereskedelem már jelentős mennyiséget eladott az áruból, mikor a népi ellenőrzés, a KERMI vizs­gálatai és a Népszabadságban megjelent cikkek hatására a helytelenül minősített rizst kivonták a forgalomból. Igen, de addig sok tízezer fogyasztó károsodott, az előállí­tó üzem pedig illetéktelen haszonhoz jutott Szegeden az Élelmiszer és Vegyiáru Nagykereskedelmi Vállalat által 1966. december 1. és 1967. május 1. között forgalomba hozott több mint 40 vagon rizs kiilönbözö mi­nősítési osztályokba sorolását a nagykereskedelmi vállalat kérésére is 12 alkalommal ellenőrizte az itteni minőség­vizsgáló intézet. Megállapították, hogy mintegy 10 vagon áru minősítése nem felel meg a szabványoknak. Ennek alapján 522 mázsa rizst visszadatak a szállítónak, 258 má­zsát, pedig leáraztak. De 220 mázsa ekkorra már elkelt a megengedettnél magasabb aron. A „kiváló" jelzésű dobo­zos rizsből 292 mázsa került forgalomba, ebből is több mint 100 mázsát megvásároltak a fogyasztók, 191 mázsát pedig visszautaltak a kibocsátó iparnak. Még a legutóbbi hetekben tartott ellenőrzéseken is megállapították, hogy a város sok boltjában árusítanak a szabván;,-nak nem meg­felelően osztályozott rizst. Ezért a városi tanács kereske­delmi osztálya írásban hívta fel az Élelmiszerkiskereske­delmi Vállaiat figyelmét a szükséges intézkedések meg­tételére. / Hasonló példákat lehetne sorolni más élelmiszerek fe­lületes vagy szándékosan rossz minősítésével kapcsolatban. Lapunkban is többször szóvá tettük már, hogy a húsár­rendezések óta egyes kolbász- és szalámi-fajták zslrszalon­na alapanyagának mennyisége hirtelen megnőtt, mert a zsíráru fele annyiba kerül, mint a hús. Irtunk arról is, hogy a tejnél és a tejtermékeknél előírt kötelező zsírtarta­lom az ellenőrzések alkalmával csak elvétve éri el az elő­írásban foglalt mennyiségi arányt. Nyár közepén vagyunk s jelenleg különösen érdekes a zöldségfélék és gyümölcsök minősítése, osztályozása, s ezzel kapcsolatban a fogyasztói árak megállapítása. A szabvány például az őszibaracknál 10 féle osztályozást ír elő. Ebben a skálában a gyümölcs épsége, színe, tiszta­sága, frissessége mellett lényeges a mérete: 34 milliméter átmérőtől 81 milliméterig 10—12 forint kilogrammonkénti árdifferencia is lehet. Június 27-én az egyik boltban 20 forint kilogrammonkénti áron hoztak forgalomba olyan őszibarackot, amelyet csak 13,20 forintért lehetett volna árusítani. Másutt 17 forintért kínálták a 9 forintért elad­ható gyümölcsöt Ebben az esetben azt is megállapították, hogy a MÉK szabályosan árazta a számlát, a „felminősí­tés" a boltban történt. Ugyancsak több elárusítóhelyen el­lenőrizték az újburgonya árát is, s megállapították, hogy átlag 60 fillérrel magasabb áron adták el a boltok kilo­grammonként, mint ahogy a szabvány szerint lehetett volna. A konkrét tapasztalatokat azért szükséges megemlíteni, mert a fogyasztóknak is tudniuk kell, hogy érdekeik meg­védésére kormányrendelet van érvényben — a szabványok­ról —, s ennek végrehajtását a különböző szervek rend­szeresen ellenőrzik. Az ellenőrzések és ezek eredménye alapján hozott intézkedések ugyanakkor mind a kereske­delem, mind a gyártó ipar, illetve a termelők érdekeit is szolgálják. A kereskedelem bővülése, nagyobb önállósága azzal jár együtt, hogy mindinkább érvényesülnie kell a korrekt üzleti mentalitás­nak. A fogyasztó nyilván csak ott fog vásárolni, ahol az eladó iránt abszolút bizalma van. A kereskedelem annak az üzemnek vagy termelőnek lesz állandó megrende­lője, amelyik féltőén ügyel áruja minőségére, védi márká­ját. Tehát a termelőnek, a kereskedőnek csak az a cél lebeghet a szeme előtt: a vásárló a meghatározott fogyasztói árért a meghatározott és megfelelő áruhoz jusson hozzá. Ott ahol ez az elv nem érvényesül — akár felületességből, akár öncélúságból — a fogyasztó megkárosítása, becsapása, megélhetésének nehezítése következik be. Ez pedig már az össztársadalmi érdekkel is ellenkezik, s büntetendő cselek­mény. A tanács kereskedelmi osztálya, az Állami Kereskedel­mi Felügyelőség, a népi ellenőrzés, a társadalmi aktivisták fokozottan figyelemmel kísérik a szabványok betartását, de szükség van arra is, hogy minden vásárló külön-külön is ellenőr legyen. Ez mindannyiunk érdeke. KONDOROSI JÁNOS GYORSPOSTA • GYORSPOSTA GYORSPOSTA • GYORSPOSTA GÁZTÜZHELYCSERE Boldog Ilona Szeged, Haj­nóczy utca 1/b. szám alatti lakosú olvasónk arra kér választ szerkesztőségünktől levelében, hogy miként cse­réltethetné ki lakásában az ingatlankezelő vállalat tu­lajdonát képező gáztűzhe­lyet. A gázművek szakértője szerint a tűzhely már hasz­nálhatatlan és megjavítani sem lehet. Körösi Ferenc, az L ke­rületi házkezelőség vezetője érdeklődésünkre azt vála­szolta, hogy amennyiben Boldog Ilona nem akar vár­ni, míg a kiutalásoknál sor­ra kerül, vásároljon új gáz­tűzhelyt Ha ezt előre köz­a lakásba, tönkreteszik a bútort és a szőnyeget. A kánikulai melegben lehetet­len az ablakokat becsukni". A panasszal kapcsolatban helyen kiégtek a póznán el­helyezett biztosítékok, amely­ről a lakástulajdonosok nem tehetnek. Nálam is ez tör­tént: a póznán levő biztosí­Bökönyi Jánosné, az Ingat- tékot kivágta a villámcsa­lankezelő Vállalat panasz­ügyi előadója elmondotta, hogy telepük végén valóban ott van a mészraktár, mely ezért, a hibámon a Londoni körút felé esik. munkáért 16 forintot A raktárt jelentős beruhá­zással építették, máshová helyezni már lehetetlen, te­kintve, hogy a raktárhoz kö­zel építették a mészoltó ak­nákat is. Ami a mészraktár szom­szédságát illeti, azon tény­leg nem lehet változtani, azon viszont igen, hogy az sí kirendeltségének vezetője pas, s ezt jelentettem a DAV-nak. Két dolgozó ki­jött a hibát elhárítani, és kívüli kellett fizetni. Miért? Amikor a DÁV gépkocsivezetőjétől megkérdeztem, hogy milyen címen szedik be tőlem a 16 forintot, vállat vont és azt mondta, hogy erre rendelet van, ha nem hiszem, fordul­jak illetékes helyre". Varga János, a DÁV váro­li a házkezelőséggel, akkor ugyancsak szomszédos laka- személyesen vizsgálta meg a vételárat beszámítják a lakbérbe. MÉSZRAKTAR A SZOMSZÉDBAN A Londoni körút 24. szá­mú házból Cserven Béláné tosműhelyben kevésbé za­jongjanak, a vashordókat ne dobálják, hasonlóképp a szeméttartályokat sem. A VIHAR PÉNZBE KERÜL Zombori István hattyaste­a fordult panaszárai szerkesz­tőségünkhöz. A többi között lepi nyugdíjas olvasónk írja: „Lakásunk a ház első következő szövegű levelet vihar alkalmával ez okozta emeleten van, s az ablakok- küldte szerkesztőségünknek: a zárlatot. A hiba kijavítá­HR.^ IFLAN V-.-I-RÍM OEIV A T TKV A— . . ' ™ Zombori István olvasónk panaszát A vizsgálat ered­ménye: az utcai csatlakozó­vezeték feszes a ház és az oszlop között. A belső csat­lakozóvezeték viszont, ame­lyet még 1935-ben szereltek fel. e!é\"ült. elöregedett, a szigetelés lekopott róla. A hoz igen közel esik az IKV „Az utóbbi vihar itt Hattyas­mészraktára. Szállításkor telepen is sok kárt okozott „ ne, mészporfellegek szallnak be a villanyhálózatban. Számos reállításárét a 16 forintot sakor a DÁV szerelői jógo­san kérték a biztosíték hely­. Kedd, 1967. július 18, DU MAGYARORSZÁG 3

Next

/
Thumbnails
Contents