Délmagyarország, 1967. június (57. évfolyam, 127-152. szám)

1967-06-11 / 136. szám

FENAKEL JUDIT vear ielőtt útnak Indultam, így összegeztem magamban az esetet: adva van a fiatal, csinos titkárnő. Az igazságtalanság vele történt, őt kell tehát először megkeresnem. A titkárnőt ugyanis kidobták az állásából. Kidobták első fokon, kidobták másodfokon, és jóváhagyták felső fokon. A jegyzőkönyvben ennyi az indoklás: „renitens magatartása miatt." Rossz nyelvek szerint arról van szó, hogv bár nem volt szívtelen teremtés, bizonyos szolgálatokat következetesen megtagadott bizonyos főnököktől. Meg különben is fiatal volt, túl fiatal, sőt legfiatalabb a nők között. Cipőit, táskáit Pesten vásárolta, pulóverjeit külföldről hozatta és másnaponként fésültette a haját. A nők irigyelték. azok is, akik házra gyűjtöttek, meg azok is, akik autóra gyűjtöttek és emiatt hároméves pulóverekben jártak, olcsó cipőket vásároltak. Közakaratból dobták ki a titkárnőt. A végrehajtást, jogi alátámasztást, aláírást egy Bodza nevű jogtanácsosra bízták. Bodza tudta, hogy a titkárnőt ok nélkül teszik az utcára. Tudta mint jogász, talán úgy is tudta, mint. ember. S mivel ő is csak ember volt. teljesítette a főnök szemhunyorító akaratát. Szerepe az ügyben egészen jelentéktelen, yégrehajtó közeg csupán, aki — mint mondani szokták — nem tehetett másképp. A szálak tőle a főnökig vezetnek, sőt több főnökig, egészen addig a főnökig, akinek idős, csúnya. és csöppet se renitenskedő sógornője s kidobott titkárnő helyére került. Világos képlet, a visszaélés annyira szembeszökő. hogv szinte azonnal megírhatnám. A becsület azonban úgy kívánja, hogy előbb személyesen ls találkozzam a szereplőkkel. A fiatal, csinos, kidobott titkárnővel elsősorban, mert neki kell igazságot. szolgáltatni. Elővettem a cédulát amire nevét, és címét följegyeztem. Orosz Magda. Tisza u. 7 b.. telefon nincs. Valószínűleg otthon találom, hiszen egyelőre állástalan. Mekszoktam. hogy a szerkesztőségig eljutó panaszkodók többnyire idős emberek. Betegek, akik több segélyt vártak; öregasszonyok. akik lakótársuktól szabadulnának: albérlők, főbérlők. nyugdíjasok, mániákusok. szóval olyanok, akik ráérnek panaszkodni. A fiatalabbak inkább továbbverekednek a maguk igazáért, vagy nem bíznak benne, hogv az újságíró többet tehet náluk, vagy egyszerűen munkahelyükről egyenesen a bölcsődébe sietnek, s nincs rá idejük, hogv- útba ejtsék a szerkesztőséget. Orosz Magda se nekem panaszolta el a baját, véletlenül jutottam hozaá. s még abban sem vagyok biztos, hogv szívesen veszi segítő szándékomat. Abban azonban biztos vagyok, hogy az újságíró nem mehet el tétlenül Orosz. Magda mellett, s ha már újságíró, meg kell próbálnia szembeszállni egy vállalat kávészagú ellenszenvével. Mert így messziről, ha csak békés információkért fordulunk hozzájuk, nagyon barátságosak ezek a kávészagú irodák. Csupa készség és mosoly az iroda, ha „itt van az elvtárs a sajtótól", és igazán öröm beülni a főnök reprezentatív foteljába. hogv a jó erős kávé mellett a jövő éi"i felújításokról beszélgessünk. Nincs ennél kényelmesebb munka, akárki megirigyelheti. De ha nem ilyen jólfésült kérdésekkel keressük meg az irodát, ha nem arra vagyunk kíváncsiak, hogv hány forintból építenek új ebédlő helvjséget. akkor csupa fullánk lesz az iroda, gombostűk állnak ki a reprezentatív fotelból, s irtóreg olvad a feketében cukor helyett. igv tüzeltem magam, amig a Tisza utcát kerestem, mert. — szégyellem bevallani — nem volt kedvem fölkutatni Orosz Magda ieazságát. Nem a fullánkos, mérges irodától ijedtem meg. legalább úgy ismertem már. mint a másikat: a készségeset, mosolygót. kávészagút. Csak egvszerűen nem ébredt fel bennem az igazságkereső indulat. Már pedig enélkiil nem tudok segíteni Orosz Magdán. Valahogy nem érdekeit ez. a lány. aki szén és csinos, és előhb-utóhb úsvis a talpára esik. És minél kevésbé érdekelt ő. annál jobban érdekelt az ügv másik, teljesen jelentéktelen szereplője, a végrehajtó közeg, az a Bodza nevű jogász aki igazán nem tehetett másképp. És mig az újságíró kötelességtudó sietséggel kereste Orosz Magdát a Tisza utcában, az író folyton a háta mögé pislogott, hátha véletlenül meglátja ezt a kis beosztottai, ezt a doktor Bodzát. Már egészen közel jártam a Tisza utca 7 b számú házhoz, már ki tudtam válogatni a többi ház közül, láttam, hogy sárgás színű, emeletes, még a régimódi ügyetlen helykihasználással épült. S akkor, mielőtt kezem a kilincsre tettem, hirtelen meggondoltam magam. Hátatfordítottam a Tisza utca 7/b-nek. Orosz Magdának — aki talán már engem lesett az ablakból — és egyenesen az irodába siettem, hogy megnézzem magamnak Orosz Magda helyett Bodza Lajos jogtanácsost. Nem ilyennek képzeltem. Azt hittem idősebb, pocakosabb, niegállapodottabb. Azt hittem, idősnek, pocakosnak jobban illene a jogtanácsosság. meg a végrehajtó közegség. De ő fiatal volt. alig túl a harmincon. Amellett elegáns, nemcsak hordta, viselt® is a ruhát, s az arca már kora tavasszal barnára napozott. — Dr. Bodza? — Parancsoljon — hajolt meg minden csodálkozás nélkül, mintha éppen engem várt volna. Most elő kellett, volna hozakodnom Orosz Magda ügyével. De ahelyett, hogy miért írta alá Orosz Magda elbocsátó papírját, ezt kérdeztem. — Ilyen korán kezdi a strand-szezont? — Van egy motorcsónakom — válaszolt készségesen. — Ez a szenvedélyem. — Rokonszenves szenvedély — mondtam, inkább azért, hogy időt nyerjek. — Az. egyetlen — mosolygott büszkén. Pigvelmesen végignéztem mégegyszer. — És a nők? Ehhez a külsőhöz illettek a szén feltűnő nők. akik sok festéket használnak és magas kontyba tornyozzák a hajukat. — Elváltam. A jogtanácsost, aki nem tehetett máskénp. családosnak képzeltem. A családosok általában nem tehetnek másképp. — Szóval egvedül él? — Egészen pgyedül. — Albérlet? — Főbérlet. Kétszoba-összkomfort. — Gyerek? — Szerencséra még időben észbekaptunk. — Tehát nincs. — A gyerek úgy jó. ha a másé. A napbarnított arcú. jofogú emberek szépen nevetnek. Egészség árad a nevetésükből. — Magát biztosan sokan irigylik? Vállat vont. — Nem tudom. — Orosz Magdát is sokan Irigyelték. Elkomorodott, de nem túlságosan. Csak annyira, amennyire mindenki elkomorodik. ha magánbeszélgetés közben a munkájával vegzálják. — A csinos nőket sokan irigylik — mondta tárgyilagosan. — És nálunk ő volt az. egvtlen csinos nő. — És volt bűne? Könnyű, lezser vállvonás. amolyan sportos mozdulat, — Lehetséges. — Maga csak tudja, hogy mi volt a bűne? — Az ilyen lány — tért ki a válasz elől — menjen el manökennek. — Nem mehet minden csinos lány manökennek. Széttárta a kariát. s ez annyit jelentett, „sajnálom, többet nem mondhatok". — Orosz Magdát jogellenesen elbocsátották. Gondolom, ezt maga jobban tudja nálam. — Nézze, ez nem olyan egyszerű — magyarázta indulat nélkül. — Minden munkahelyen vannak nemkívánatos emberek. — Kinek nemkívánatosak? — Például a főnöknek, valamelyik főnőknek. Ezek persze kifogástalan munkaerők is lehetnek, és más helyen esetleg nagyszerűen beválnak. Orosz Magdát a paragrafusok szerint nem kellett volna elküldeni. Ezt azért szögeztem le. nehogy a rendelkezésekre emlékeztessen. Elég jól tudom a szakmát, és ha rám bíznák Orosz Magda visszahelyezését, nem lenne nehéz dolgom. — Csakhogy magára mást bíztak. — Pontosan erről van szó. Nekem arra volt utasításom, hogv meneszteni kell. — Jobb meggyőződése ellenére? — És a paragrafusok ellenére. Egyébként a meggyőződésemre senki se kíváncsi. — Kifejezett, utasítást kapott? — Ne lovagoljunk szavakon. — Mégis? — Olyan megbízást kaptam, ami egyenértékű az utasítással. — Éspedig? — A főnököm rám szokta bízni a rázós ügyeket. — És ez rázott" — Rázott. Éppen a jogi megalapozatlansága miatt, — Figyelmeztette erre a főnökét? — Fölösleges lett volna. Ezt ő ugyanúgy tudta, mint én. — Maga nem szerette Orosz Magdát? — Én a kollegáimat általában se nem szeretem, se nem útálom. Elviselem őket. — Magdát is elviselte? — Elég jól elviseltem. — Nem sajnálta? — Különösebben nem. Voltak nála csú(Fefcér Kálmán raiza) nyább ügyeim is. Magda egy hónapon belül elhelyezkedik, ebben biztos vagyok Jó kávét főz. és gépelni is tud. Sót szorult helyzetben gyorsírni is. Nem lobogott benne a munkaláz, de azért elintézte, amit kellett, — Most saját maga ellen érvel. — Ez magánbeszélgetés, nem? Hivatalosan tudok másképp is. — Akkor most beszéljen hivatalosan. Arcvonásai átrendeződtek. Ahogy most rámnézett, szenvtelen, sőt. színtelen tekintettel. emlékeztetett az én elképzelt, jogtanácsosomra. Még a teste is megereszkedett. mintha belül már készülődne a pocakja. — Viselkedésében mindig volt valami kihívó, mintha a szépségével akárkit megfőzhetne. A kollegákban, a főnökeiben elsősorban a férfit látta, márpedig ezt egy dolgozó nő nem engedheti meg magának a munkahelyén. Egész magatartása, a feltűnő ruhák, a drága francia parfőmök. az a buzgalom, ahogy az utolsó divatot kergette, nyugtalanságot keltett az irodában. Valósággal lenézte azokat, akik a páváskodásban nem tudtak vele lépést tartani. A kartársnői mind komoly családanyák. csupa kispénzű tisztviselő és tisztviselő-feleség, nem is álmodhattak ob-an pulóverekről, cipőkről, mint amilyeneket ő havonként megvásárolt magénak. Alapos gyanú merült fel arra is. hogv nem tisztességes úton jut hozzá ezekhez a holmikhoz. — Nagyon csúnya dolog — szakítottam félbe. — Ezért kellett kidobni az állásából? — Esetleg. — Mi az, hogy esetleg" — Esetleg ki kellett dobni, ha a helyzete tarthatatlanná vált. — Mikor vált tarthatatlanná a helvzete? Amikor az egyik főnök sógornőjének állás kellett? Elnevette magát. — Erre a kérdésre csak magánbeszélgetésben válaszolhatok. — A főnöke bizonyára elégedett magaval. — Nem panaszkodhatom. — Sok hasonló ügyét vitte keresztül? — Volt néhány. — Sose tiltakozott" — Ne gyerekeskedjen. Engem azért alkalmaznak, hogy megcsináljam amit mondanak. Kicsi vagvok ahhoz, hogy külön véleményem legyen. — Azért, van? — Itt hordom a belső zsebemben, a személyi irataim, a fésűm, meg az anyam levele mellett. — De hiszen ez nem katonaság, ahol a parancsot mindenáron teljesíteni kell. Elnéző mosolygással mért végig. — Ha én nem teljesítem, majd tetiesítt más. Méghozzá az én helyemen teljesiti. — Tehát ha nem viszi keresztül Orosz Magda elbocsátását., maga repül? — Orosz Magda után még nem. Hiszen ez nem katonaság. De a második, harmadik Orosz Magda után rám is sor kerülhet. — Nos és aztán? Mostanában nagy szükség van ügyes jogászokra. Azt a rövid időt majdcsak kihúzná valahogy. — És minek tépjem magam reménytelen dolgokért, mikor a másik kollega úgv is teljesítené a narancsot. Az. utasítást, ha úgy tetszik. Ez kevésbé katonás. Nem egyszerűbb, ha lázongás, álláskeresés, állandó idegeskedés helyett úgy dolgozom, ahogy elvárják tőlem? — De—bólintottam ingerülten—.valóban egyszerűbb. Semmi kedvem se volt folytatni ezt. a beszélgetést. Már úgyis csak önmagunkat Ismételtük. Mosolyogva búcsúzott tőlem. Azt mondta. ha bármilyen felvilágosításra van szükségem. szívesen rendelkezésemre áll. Megköszöntem. Aztán azt is mondta, hogy örült a szerencsének. Miféle szerencsének? Annak, hogy megismerkedtünk. Nagvon kedves — mondtam. Még azt is mondta, hogy mindig örömére szolgál, ha kellemesen elbeszélgethet valakivel. (5 ugvan a magányt kedveli, ezért vásárolta a motorcsónakot is. de néha jólesik hallania a mások hangját. — Most meghallotta" — Természetesen. — No, és? Csodálkozva villant rám. — És semmi. Ma már nem juthattam el Orosz Magdához és talán holnap se jutok el hozzá. Rosszul telt a napom. Semmit se végeztem, ráadásul a kedvem is elromlott. ötöt-hatot kimarkolt belőle — Legközelebb majd meghálálom — ígérte, de ilyesmire sohasem került sor. A pla.i, bászát. is mindig otthon feledte. Ha föl akart jegyezni valamit, a mienket kérte el. — Add már ide egv pillanatra. Használat után szórakozottan a szivarzsebébe dugta. Ezért nem is haragudtunk rá, utóvégre jómagunk is ott lopkodtuk a ceruzát, ahol értük, a városi hivatalok íróasztalán pedig nyitott cigarettás doboz várt mirtdig az újSágírókra. A neheztelésnek egészen más oka volt. — Az igazi jó újságíró nem a hivatalokban, nem a városháza folyosóin tékozolja az idejét — oktatgatott állandóan bennünket — mert a riport, a szenzáció az utcán terem Ha végigmentek a piacon, annyi érdekes anyagot gyűjthettek, amennyit ket hét alatt sem kaparhattok össze a városházán. ö maga be is tartotta ezt az alapszabályt. Ritka vendég volt a városházán, ha jött, akkor is csak úgy két óra felé kapaszkodott föl a márványlépcsőn, de nem vizitelte sohasem végig a tanácsnokokat, meg a polgármestert, hanem bennünket környékezett meg. — Adjatok már valami anyagot öreg kollégátoknak — könyörgött szívhez szóló hangon —, legközelebb tőlem kaptok óriási szenzációkat.. Eleinte kollegiálisán lediktáltuk neki aznapi gyűjtésünk minden eredményét, elmondtuk, hogy ki milyen deputációt vezetett a polgármesterhez, hol szerelnek föl ú.i utcalámpákat. mennyivel emelik a gáz és a villany árát. mikor kap új burkolatot a közúti híd. Csereanyagot viszont soha. még véletlenül sem kaptunk tőle. Egyszer aztán fellázadtunk. Elhatároztuk, hogv kegyetlenül megleckéztetjük. Valami nagy szenzációt főzünk ki. amiből persze egyetlen szó sem lesz igaz, de beugratjuk vele. Így tanítjuk meg móresre. A szenzációt az egyik folyosó ablakmélyedésében agvaltuk ki, és kidolgoztuk hozzá a csatatervet is. Minden úgy alakult, ahogyan elképzeltük. A Testvtr most is két óra előtt néhány perccel szuszogott föl a városháza lépcsőjén és rögtön ránk csapott. — Adjatok, testvir, valami anyagot. Nigcs egy betűm se. Nem tudom, mivel tömöm tele a Friss Üjságot. Legközelebb meghálálom — fújta a régi nótát. — Nincs semmi a torony alatt, egyetlen koszos napihírt sem tudtunk szerezni — erősítgettük, de olyan hangon, hogy gyanút fogjon. — Látom az arcotokról, hogy valamit eltitkoltok. Le akarjátok öreg kollégátokat marasztalni. Ha istent ismertek, ne tegyétek ezt, velem. — De igazán semmink sincs. Tóni bácsi. — Tudom, hogv van. Csak titkoljátok. Addig húztuk az időt. míg a toronyóra elütötte a kettőt. és minden hivatal kiürült a városházán, még Somogyi Szilveszter, a polgármester is hazaballagott már, pedig ö szokott utoljára távozni. Csak ezt vártuk. Azt tudniillik, hogy a Tesvir ne ellenőrizhesse a szenzációnkat. — Hát még az egyszer átadjuk a matériát, de ha azért se kapunk legközelebb cserét, hát soha nem adunk egy megveszekedett sort se. Tóni bácsi egyre fokozódó izgalommal jegyezte — persze most is kölcsönkért plajbásszal —, amit diktáltunk neki. Igazi szenzáció volt. Arról szólt, hogy nemrég tért haza szökve, Mandzsúrián. Kínán keresztül két magyar törzstiszt az orosz hadifogságból. Teljes nevükkel és rangjukkal is szolgáltunk. Jelentkeztek a polgármesternél, és írásba foglalva adták át neki ajánlatukat. Bérbe kérik a várostól a Fehértó többezer holdnyi szikes területét, az egesz Vadvizországot, azt a meddő földet, amely meg birkaiegelőnek is gyönge, évi bérként mégis többet ajánlanak föl érte. mint amennyit a varos legtelevényebb termőföldjeiért kap. Ezen a haszontalan vizállásos területen rizst akarnak termelni. Akklimatizált rizsmagvakat hoztak magukkal Kínából, és biztosak benne, hogy fölhasználásukkal valóságos Knnaánná változtatják az egész Fehértót. Beadványukból szószerinti idegeteket is diktáltunk a lázasan jegyezgető Tóni bácsinak. Végül közöltük vele azt is, hogv a polgármester nagy örömmel fogadta az ajánlatot, megígérte a két törzstisztnek, hogy azt soron kívül, pártoló javaslattal terjeszti a tanács elé. Másnap reggel a Szegedi Friss Űjság első oldalán, hatalmas. egész oldal szélességű címmel megjelent a szenzáció úgy. ahogy lediktáltuk. Szegeden akkortájt négy vagy öt napilap jelent meg. de a szencációt csak a Szegedi Friss Üjság közölte, amiből Ü.ilaki Antal rögtön láthatta, hogy komiszul beugratták. Gyönge vigasz lehetett, számára, hogy a fővárosi lapok áttették a Friss Üjság szenzációját, de egész Szeged harsányan mulatott rajta. Mi persze hetekig bújtunk a Tesvir elől, mert — ki tudja — hálha a Gárdonyi eset óta titokban már összebarátkozott a párbajkarddal. Igazi elégtételhez, igazoláshoz csak évek múlva jutott volna, ha — megéri. De nem érte meg. 1921 októberében hírtelen meghalt, aránylag fiatalon, alig ötvennégy éves korában. A harmincas évek elején — mintha az élet csaknem szóról szóra valóra akarta volna váltani azt, amit az újságírók szabadjára engedett fantáziája agyait ki — két orosz fogságból szabadult katonatiszt jelentkezett a szegedi városházán és engedélyt kért arra. hogy a Fehértó egy alkalmas szögletében a Kínából hozott speciális rizsmagvakkal rizstermelési kísérleteket végezzen. Az engedélytVneg is kapták és a következő nyáron már rizsaratás volt a szegedi szikesen. Vasárnap, 1967- június 11. DÉL-MAGYARORSZAQ 7