Délmagyarország, 1967. június (57. évfolyam, 127-152. szám)

1967-06-04 / 130. szám

Fogadás Phenjanban katonai küldöttségünk tiszteletére Kádas István, hazánk phenjani nagykövete szombaton este fogadást adott a Czinege Lajos vezérezredes, az MSZMP PB póttagja, honvédelmi miniszter vezetésével a KNDK-ban tartózkodó magyar katonai küldöttség tiszteletére. A népeink szoros együttműködése és barátsága, néphadseregeink fegyverbarátsága jegyében lezajlott fogadáson megjelent Kim Csang Bon hadseregtábornok, a Koreai Munkapárt Politikai Bizottságának tagja, miniszterelnökhelyettes és nemzetvédelmi miniszter, valamint Cso Gvan hadseregtábornok, vezérkari főnök és O Dzin U hadseregtábornok, politikai főcsoportfőnök, a Politikai Bizottság tagjai, a Koreai Néphadsereg tábornoki és tiszti karának számos képviselője, párt- és állami vezetők, közéleti személyiségek. Jelen voltak a Vietnami Demokratikus Front phenjani képviseletének vezetői. Czinege Lajos a fogadáson pohárköszöntőt mondott. Névadás, kitüntetés termelőszövetkezetekben Tiltakozó békegyűlés Ujszentivánon Falunap Mihályteleken Tanulófiatalok, KISZ-isták •züleikkel, tanáraikkal vonultak fel zászlók és transzparensek alatt tegnap délután Űjszentiván utcáin: „El a kezekkel Vietnamtól!", .Szabadságot a görög népnek!" — hirdették a maguk készítette táblák, amelyekkel tiltakozott Űjszentiván lakossága az amerikai imperializmus vietnami rablóháborúja és a görög hazafiak bebörtönzése ellen. A tüntető tömeg később a községi művelődési házba vonult, ahol tiltakozó békegyűlésen vettek részt. Megjelent a tiltakozó gyűlésen Rózsa István, a Csongrád megyei pártbizottság titkára, Csizmás Sándor, a járási pártbizottság titkára, Gyuris Szilveszter, a járási tanács vb elnökhelyettese. Ott volt Pável Balázs kolhozelnök vezetésével a csehszlovákiai Striba község kolhozistáinak négytagú küldöttsége is, akik baráti látogatásra Űjszentivánra érkeztek. A gyűlés szónoka Kalap® István, a Hazafias Népfront járási bizottságának titkára méltatta a nemzetközi békemozgalom hatalmas erejét, Pável Balázs a stribai Csehszlovák—Magyar Barátság kolhoz elnöke a csehszlovák nép elszánt békeharcáról szólt, majd átadta Bállá Pálnak, az újszentiváni tsz elnökének a stribai kolhozisták ajándékát, egy művészi értékű olajfej tményt, amely részletet ábrázol abból a tátrai tájból, ahol a Csehszlovák—Magyar Barátság kolhoz tagjai élnek. Ezután Balla Pál bejelentette, hogy az újszentiváni Űj Élet Termelőszövetkezet hivatalosan is felvette a Magyar—Csehszlovák Barátság Tsz nevet. Ezzel állítanak méltó emléket a magyar és csehszlovák dolgozó parasztok testvéri barátságának. Sas Béla, osztályvezető, a Csongrád megyei tanács megbízásából a forradalmi munkás-paraszt kormány elismerő oklevelét adta át az újszentiváni szövetkezeti gazdáknak. Ezt az elismerést az 1966. évi országos termelési versenyben elért tizenkettedik helyezéssel vívták ki maguknak a most már Magyar—Csehszlovák Barátság Tsz tagjai. A tszek Csongrád megyei versenyében pedig tavaly a második helyen végeztek. Ezért a szép sikerért pedig a megyei tanács elismerő oklevelét nyújtotta át Sas Béla. Ugyancsak ez alkalommal vette át kitüntetését a szövetkezet két kiváló dolgozója, Tóth János brigádvezető és Hajdú János tehenész. Mindketten „Kiváló Termelőszövetkezeti Tag" miniszteri kitüntetésben részesültek. 9 A mihályteleki hagyományos falunap tegnapi műsorának fénypontja a közös munka tavalyi sikerének ünnepe volt. Este a művelődési otthonban a szövetkezeti gazdák és a meghívott vendégek ünnepelték a szegedi Üj Élet Tsz 1966. évi eredményeit, mellyel tizedik helyezést nyertek a tsz-ek ország® termelési versenyében. Az elismerő oklevelek átadása alkalmából rendezett ünnepségen megjelent dr. Förgeteg Sándor, az MSZMP Csongrád megyei végrehajtó bizottságának tagja, a Délalföldi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet igazgatója, Ozwald Imre, az MSZMP Szeged városi bizottságának ®ztályvezetóje, Árvái József, a Szeged vár®i tanács vb elnökhelyettese, Hofgesang Péter, a Hazafias Népfront városi bizottságának titkára. Jelen volt a mihálytelekiek országgyűlési képviselője, Bódi László is. Nagy István, a szegedi Üj Élet Tsz elnöke üdvözölte a vendégeket és a gazdákat, Árvái József ismertette a szegedi tsz-ek, köztük elsősorban az Üj Élet Tsz termelési sikereit, majd átnyújtotta a kormány elismerő oklevelét, valamint a városi tanács végrehajtó bizottsága által adományozott oklevelet Nagy István tszelnöknek. Az MSZMP Csongrád megyei bizottságának nevében Förgeteg Sándor gratulált az eredményekhez és átadta a pártbizottság elismerését kifejező oklevelet. A tsz két dolgozója, Hajdú Balázs és Kószó Vince a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium elismeréséül Kiváló Mezőgazdasági Dolgozó jelvényt és oklevelet kapott Közéletünk hírei HAZAÉRKEZETT INDIÁBÖL AZ MSZMP KÜLDÖTTSÉGE Szombaton hazaérkezett Indiából az MSZMP küldöttsége, Púja Frigyes, az MSZMP KB külügyi osztályának vezetője és Venéczi János, az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottságának tagja, a budapesti pártbizottság titkára. A küldöttség Indiában megbeszéléseket folytatott S. A Dange elvtárssal, az Indiai Kommunista Párt Országos Tanácsának elnökével és Cs. R. Rao elvtárssal, a párt Központi Bizottságának főtitkárával és a KB titkárságának más tagjaival. ELUTAZOTT A ROMÁN KERESKEDELMI DELEGÁCIÓ Ion Olteannak, a román belkereskedelmi miniszter első helyettesének vezetésével román kereskedelmi delegáció tartózkodott hazánkban. A küldöttség megismerkedett a magyar élelmiszerkereskedelem és vendéglátóipar szervezetével, tevékenységével. A két ország belkereskedelme szempontjából haszn® tárgyalások után a román kereskedelmi delegáció szombaton elutazott hazánkbóL KGST-megbeszélés Budapesten A KGST-országok és Jug®zlávia kereskedelmi kamaráinak elnökei június 1—3 között tanácskozásra ültek óssze Budapesten. A megbeszélés baráti légkörben folyt le. (MTI) A tudományos kutatómunka és a gyakorlat Felszabadulási emlékmű Debrecenben Debrecen belvárosának nagyarányú korszerűsítése során, az Arany Bika Szálló előtti Főtér új kiképzést kap. Ebbe illeszkedik az Alföldi-palota melletti park is, amelyben a felszabadulás történelmi jelentőségű eseményét jelképező új emlékművet állítanak fel. Pátzay Pál, Kossuth-díjas szobrászművész háromalakos — magyar családot ábrázoló — bronzszobrát a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulója alkalmából avatják fel. (MTI) T enin megállapítása, „Tegyük a tudást, a tudományt mindennapi életünk alkotórészévé", talán soha nem volt annyira aktuális, mint napjainkban. A Magyar Szocialista Munkáspárt IX. kongresszusának határozatai is rámutatnak arra, hogy gazdasági életünk és egész társadalmunk fejlődése szempontjából a megvalósítandó feladatok a tudomány hatékony közreműködését igénylik. Mivel gazdasági életünk és egész társadalmunk fejlődése fokozottan megköveteli a tudományos tevékenység hatékonyságának növelését, nem kis felelősség hárul a tudományos élet különböző területein munkálkodó tudósokra és kutatókra kutatás irányításának és ellenőrzésének feladatát ellátó vezető testületekre. A kutatómunkával szemben támasztott igények és a kutató munka területén napjainkban felmerülő problémák világos megfogalmazása, illetve tisztázása, ezek optimális kielégítését illetve megoldását biztosító tudománypolitika keresése as kialakítása jelenleg tudomány® életünk egyik központi kérdése. A kutatómunka területén felmerülő valamennyi probléma elemzése egy hosszabb tanulmányt kívánna, így e cikk keretében csak egy — talán egyik alapvetőnek minősíthető — kérdés tárgyalására lehet vállalkozni, de ennek sem a teljesség igényével. Ez a téma az elmélet és gyakorlat kapcsolata, amely a köznapi életben is manapság többször felvetődik és nagyon sokféle — közöttük nemegyszer helytelen — értelmezésével találkozhatunk. Érdemesnek lászik ezért ezzel kapcsolatban néhány fogalmat tisztázni. Teljesen rendbenlévő és jogos az az igény, hogy az egyes tudományterületeken folyó kutatások eredményei fokozottabb mértékben kerüljenek felhasználásra a gyakorlati életben. Ebből azonban nem következik, sőt egyenesen helytelen az az általán®ítás, mely szerint csak olyan kutatásoknak van létjogosultságuk, amelyek eredményei azonnal jelentkeznek a mindennapi gyakorlati életben. A tudományos kutatómunkában manapság a kutatások célja és a témák jellege alapján három kategóriát szokás megkülönböztetni, éspedig az alap-, alkalmazott" és fejlesztési kuRomlott a minőség vagy javult az ügyintézés? Reklamációk nyomában a szegedi üzletekben — Kérem szépen, tessék ezt a cipőt megnézni, három iiete vettem, de már a felsörész elvált a talptól. Elvittem cipészhez is, de azt mondta nem lehet megcsinálni, gyártási hibás — lépett az Elit cipőbolt üzletvezetőjéhez, Major Ferenchez a panasz®. Még azt is hozzátette sajnálkozva : — Pedig olyan szép ez a cipő és nagyon kényelmes is. Mit lehet tenni? A bolt vezetője szakszerűen megnézegette a cipőt, sőt odahívta az üzletvezető-helyettest is és együttes erővel állapították meg, hogy a reklamáció jog®, a fekete lakkcipő hibás. Mindezt közölte a vevővel is és aztán udvariasan felajánlotta: — Másik cipőt választ vagy a pénzt adjuk vissza? A vevő persze ragaszkodott a cipő helyett cipőhöz, s hamar®an talált is kedvére valót. A sikeres ügyintézés, meg vásárlás után elégedetten távozott az üzletből. Még azt is elfelejtette, hogy végső soron a rossz szolgálatot tett cipő miatt b®szankodjon. A szegedi ruházati és cipőüzleteket járva, a reklamációs jegyzőkönyveket nézegetve úgy tűnik, romlott a minőség, emelkedett a vásárlók jogos panaszainak száma. Nincs olyan üzlet, ahol ne panaszkodnának a konfekció minőségére, a cipő sarkára, vagy a rossz festésre. A látszat ezúttal csal: nem az ipar dolgozik rosszabbul, hanem a panaszok intézése javult. — Két-három évvel ezelőtt, de még tavaly is igen gyakran kerestek fel a vásárlók bennünket azzal, hogy reklamációjukat elutasították az üzletekben — mondja Fodor Pál, az Állami Kereskedelmi Felügyelőség vezetője. A múlt évben is több mint 25-en tették szóvá, hogy hiába vitték vissza a rossz minőségű árut, különböző indokok alapján elutasították őket. Az estek többségében a vásárlóknak volt igazuk. Az idén viszont — mutatja a jegyzőkönyveket Fodor Pál — mindössze egyetlen esetben kellett eljárnunk: a kiskundorozsmai körzeti íoldművesszövetkezet cipóboltjának vezetője, Kővári Józsefné ellen, mert egy jogos reklamációt azzal utasított el, hegy csak egy hónapig fogadnak el minőségi kifogást. Pedig az ő üzletében is, mint sok hasonló boltban, ott volt kifüggesztve a szigorú rendelkezés, mely szerint hat hónapig lehet elfogadni reklamációkat. A boltvezetőnek egyébként akkor is figyelembe kell vennie a vásárló jogos kérését, ha nem tartja jogosnak a panaszt, s kötelessége a KERMI-hez elküldeni az árut alaposabb minőségi vizsgálatra. Az Állami Kereskedelmi Felügyelőség rendszeresen figyelemmel kíséri, hogyan foglalkozik a kereskedelem a minőségi reklamációkkal, így jól ismerik a fejlődést, azt. hogy mennyivel udvariasabban, gyorsabban intézik a panaszokat S ez természetes is, hiszen a rendelkezések értelmében semmiféle anyagi kár nem éri a kiskereskedelemet, ha visszaveszi a hibás árut. A kárt a nagykereskedelem és az ipar minden esetben megtéríti. H. M. tatásokat. Természetesen nem lehet — legalább is nem minden tudományos területen — az egy® kategóriákat egymástól élesen és egyértelműen elhatárolni. Az alapkutatások feladata, például a természettudományok területén a természet, a bennünket körülvevő anyagi világ jelenségeinek, az anyag különböző sajátságainak sokoldalú tanulmányozásán keresztül új törvényszerűségek feltárása, ezek és a már ismertek közötti összefüggések megállapítása. Az alkalmazott illetve a fejlesztési kutatás feladata, hogy az alapkutatás által feltárt ismeretek, összefüggések elemzésével azok gyakorlati alkalmazási lehetőségeit keresse és kidolgozza illetve egy meghatározott feladat megvalósítása érdekében a legmegfelelőbbet adaptálja. Az alapkutatások eredményei — legalábbis az esetek többségében — nem gyorsan, hanem csak rövidebb vagy hosszab idő után realizálhatók anyagi értékként, de a tudomány történetének tanúsága szerint is az igazán új technikai eredmények rendszerint valamilyen elvileg új felfedezés alkalmazásával függenek össze. Tévedés lenne azonban azt gondolni, hogy az új felfedezések könynyen születnek, vagy a szerencsés véletlenek összejátszásaként keletkeznek. Rendszerint egy-egy kutató nevéhez fűződó jelentős új eredmény, felfedezés elérésében benne foglaltatik sok-sok kutató által korábban végzett vizsgálatok pozitív és negatív eredménye, tapasztalata. Talán közhelynek tűnik, de az atomenergia hasznosításáig nagyon sok kutatónak kellett az atomok szerkezetének felderítésére vonatkozóan intenzív kutatási tevékenységet folytatnia és nagyon sok ehhez hasonló esetet lehetne még a tudomány történetéből megemlíteni. Az előző rövid fejtegetés alapján talán érthetővé válik, miért káros nemcsak a tudomány, hanem a gyakorlat szempontjából is az a korábban nálunk is tapasztalható prakticista szemlélet, amely a tudomány® kutató munkát annak forintban kifejezhető értéke szerint próbálta rangsorolni és támogatni. Szerencsére az elmélet és gyakorlat értelmezése napjainkban mentes ettől a szélsőséges nézőponttól. A gazdasági irányítás reformjával kapcsolatban megjelent határozatok is kiemelik az alapkutatások jelentőségét, bár részleteikben az alkalmazott kutatásoknak bizt®ítanak nagyobb hangsúlyt és ez bizonyos aggodalmat váltott ki a kutatók körében. Azt a veszélyt vélik többen fennforogni, hogy az alkalmazott kutatások egyébként nagyon indokolt fejlesztése ®etleg az alapkutatások terhére fog bekövetkezni, ami éppen a fejl®zteni kívánt alkalmazott és fejlesztési kutatás bázisának redukcióját eredményezné. Nagyon sok példával lehetne igazolni hazai és külföldi viszonylatban is, és éppen az alkalmazott kutatást végző intézetek életéből vett példákkal, hogy a gyakorlat által felvetett problémák megoldásához is nélkülözhetetlen az alapkutatás. További bizonyítékul szolgálhatnak egyes — különböző technológiai eljárásokat sőt kész üze' meket eladás céljából kidol• gozó — nyugati cégek, amelyekben a kutatási tevékenység 50—60 százaléka alapkutatás bázisának redukcióját mivel ®ak így tudják biztosítani azt, hogy állandóan új, modern technológiával jelentkezhetnek a világpiacon. Megjegyzendő, hogy egy-egy technológia eladása e cégek részéről rendszerint csak akkor történik, ha a következő, az előzőnél jobb hatásfokú technilógia is már kidolgozásra került. Mindezekből az a következtetés kínálkozik, hogy a tudományos kutatómunka termelési és társadalmi hasznosításában, a felvetődő és megoldásra váró feladatok megvalósításában az alapkutatásokra is lényeges szerep hárul. [V em mondható ugyanak1 * kor el nálunk, nogy a zömmel alapkutatási tevékenységet folytató kutatunelyek — egyetemek és akadémiai kutaóintezetek — rendelkeznének kielégítő áttekintéssel azokról a népgazdasági feladatokról, amelyek esetleg érdeklődési körüktx is vágnak es amelyen megoldásában segítséget tudnának nyújtani. Hasonlóképper fennáll az a helyzet is hogy a gazdasági életet irányító szervek sem teljef mértékben tájékozottak aa egyes kutató helyek teve kenységét, azok kutatási profiliát, személyi és tárgyi felkészültségét illetően. Szükségesnek látszik tehát megfelelő koordináció megterem tése e tekintetben, az országosan rendelkezésre állt kutatási kapacitás felmérése, továbbá a népgazdasáj 15 éves fejlesztési terv* alapján annak meghatározá sa, hogy milyen területekej kell fokozni az alap- és alkalmazott kutatásokat és » kutatási feladatok elvégzésére a rendelkezésre álW kutatóhelyek közül melyik illetve melyek a legalkalmasabbak. Indokolt ebből a szempontból felmérni azt is hogy az egyetemeken — így Szegeden is — meglevő kutatási kapacitás milyen területeken tud bekapcsolódni az országos célkitűzések megvalósításába. Egy ilyen jellegű koordinációt a gazdaságirányítás reformja is szükségessé tesz, de ugyanakkor ennek megteremtése minden bizonnyal lényeg®en gyümölcsözőbbé tenné a tudomány és a gyakorlat közötti kapcsolatot is. Az alapkutatást végző kutatóhelyek kapacitása és a népgazdasági feladatok között létesítendő koordinációnak az egyetemek viszonylatában még további jelentősége van. Az egyetemek egyik leglényegesebb feladatuk ellátásához, a jövő szakembereinek képzéséhez nem nélkülözhetik a színvonalas és többségében alapkutatás jellegű kutatótevékenységet. Különösen fontos ez ma, amikor az oktató-nevelő munkával szemben megnövekedett követelmények teljesítése hárul egyetemeinkre. Az egyetemi oktatók ugyanis tudományos kutató munkájukkal szerzik meg egyrészt a kellő szakmai tekintélyt és azt az élményt, amely a szaktudományok kellő hatásfokú átélését biztosítja és így lehetővé teszi számukra a szükséges ismeretek élményszerű átadását. Szükség® a kutatói tevékenység egyetemeinken azért is, mert a különböző munkahelyek általában többé-kevésbé kész szakembert szeretnének kapni és ezeket valahol az alapvető összefüggések feltárásának, az új keresésének módszerére meg is kell tanítani. Talán megkockáztatható az a kijelentés is, hogy az alapkutatásoknak az egyetemeken még pt-kor is létjogosultságuk lenne, ha ezeknek eredményei a gyakorlatban egyáltalán nem jelentkeznének belátható időn belül. De minthogy nem ez a helyzet, inkább arra kell törekedni, hogy az egyetemeken levő kutatási kapacitást mind az egyetemek nevelői funkcióját. mind az egy® népgazdasági feladatokat figyelembevéve és koordinálva, minél nagyobb hatásfokkal tudjuk a jövőben kihasználni. Többek között e problémák elemzése a feladata annak a tudományszerzési ankétnak, amely június 7-én, szerdán ul össze Szegeden, s amelven a magyar tudományos élet országos irányító fórumainak kepviselői is megjelennek majd. Dr. MARTA FERENC egyetemi docens / Vasárnap, 1967. Június 4. DÉL-MAGYARORSZÁG jj