Délmagyarország, 1967. június (57. évfolyam, 127-152. szám)

1967-06-27 / 149. szám

fl szovjet diplomácia csúcshete VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK1 T/oszlgtn szovjet miniszterelnök hétfőn, sokatmondó és nagy jelentőségű sajtóértekezlete után elhagyta az Egyesült Államokat. Ezzel olyan diplomáciai hét fejeződött be, amely a szovjet külpolitika rendkívüli erőfeszítésekkel teli történetében is egyedülállónak mondható. A közelmúlt néhány nap alatt a szovjet békediplomá­cia tevékenységét mindenekelőtt Koszigin egyesült álla­mokbeli és Podgornij egyiptomi látogatása fémjelezte. Mindkét utazás egy közvetlen és rendkívül súlyos válság­helyzet következménye volt. Azé, amelyet az izraeli had­erő váratlan támadásával kirobbantott izraeli—arab hábo­rú idézett elő a Közel-Keleten. Az események azonban világossá tették, hogy a Szov­jetunió békediplomáciája sokkal távolabbra tekint egy mégoly fontos és válságos körzet problémáinál, s a nem­zetközi helyzet legsúlyosabb problémáit képes a békés megoldás érdekében akár a válság csúcspontján is a ma­guk összességében felvetni. A kiindulópont természetszerűen — és a közvetlen szükségletnek megfelelően — a közel-keleti helyzet volt, s ebben a tekintetben Podgornij egyiptomi látogatása a legszorosabban összefügg Koszigin New York-i tartózkodá­sával. A Podgornij—Nasszer találkozó során négy hivatalos és több magán jellegű megbeszélést tartottak, amelyeknek eredményeiről és irányáról Podgornij a legmagasabb szin­ten és közvetlenül tájékoztathatta Koszigin miniszterelnö­köt Ily módon a Koszigin—Johnson találkozókon a szov­jet miniszterelnök a távolról sem egysíkú politikát foly­tató arab világ következetesen imperialistaellenes szárnyá­nak álláspontját és nézeteit tolmácsolhatta. A közel-keleti helyzettel kapcsolatban mind Koszigin ** beszéde az ENSZ rendkívüli közgyűlésén, mind a Johnson—Koszigin csúcstalálkozók után tartott sajtóérte­kezlete ismételten világossá tette: a szovjet diplomácia közel-keleti béke és nyugalom érdekében elengedhetetlenül az első lépésnek tartja a nemzetközileg megállapított fegy­verszüneti határokon túl előretört és idegen államok terü­letének részeit megszállva tartó izraeli hadsereg egységei­nek visszavonását Egy ilyen lépés a megegyezés feltétele. Ehhez tartozik az is, hogy miként azt már az első Ko­szigin—Johnson találkozó után elhangzott tájékoztató meg­említett —, mind a két tárgyalófél Izrael, mint közel-ke­leti állam létezésének alapjaiból indul ki. Ez a Szovjetunió politikája és magatartása szempontjából — amely, mint ismeretes, diplomáciai kapcsolatot tartott fenn Izraellel a háborúig —, kétségkívül nem jelentett új momentumot. Megemlítésének azonban mégis jelentősége volt. Nemcsak azért, hogy eloszlathasson tévhiteket és rágalmakat, hanem azért is, mert az utóbbi napokban az arab stratégiai elgon­dolások bizonyos árnyalati módosulásának jelei mutatko­zott. Az Al Musszavar című befolyásos kairói hetilap kommentárjában hangsúlyozta: Izrael elpusztításának és felszámolásának tézisei nem tekinthetők a legjobb kiindu­lási pontnak. Podgornij Kairóba utazása előtt és után egy­aránt találkozott Tito jugoszláv államelnökkel. így külön­leges súlyt kap a Borba kairól kommentátorának az a megjegyzése, hogy az ilyen állásfoglalások egy új arab stratégia formálódásának körvonalait mutathatják. Végső soron tehát a szovjet békediplomácia magas szintű erőfeszítései a legizzóbb, s a legközvetlenebb veszé­lyeket hordozó kérdésben rendkívül rövid idő alatt felvá­zolták egy, az agresszió következményeinek felszámolását célzó reális politika körvonalait. Ez önmagában véve is rendkívüli eredmény. A Koszigin—Johnson csúcstalálkozó foglalkozott a nemzetközi helyzet többi égető problémájával is, min­denekelőtt az amerikai imperializmus vietnami agresz­sziójával. A szovjet diplomácia erőfeszítéseinek iránya eb­ben a tekintetben is világos: Koszigin azért harcolt a glassborói találkozókon, hogy megértesse az Egyesült Ál­lamok politikai vezetőivel: vietnami agressziója katonai zsákutcába került, és a végső megoldást csak a Vietnami Demokratikus Köztársaság bombázásának feltétel nélküli megszüntetése, a megszálló csapatok visszavonása jelent­heti. A megbeszélések során — a jelentések szerint — elő­relépés történt a két fél között a tervezett atomsorompó ügyében. A dolog jellegéből fakad, hogy a két glassborói talál­kozó nem eredményezett látványos megegyezést Ezzel ter­mészetesen a felek mindegyike, a nemzetközi helyzet minden józan megfigyelője előre számolt. Hiszen hat év után első ízben találkozott a világ két legnagyobb hatal­mának politikai vezetője. Mégpedig olyan hat év után, amelynek lényeges politikai tartalma az Egyesült Álla­mok vietnami agressziójának kiterjesztése volt. A szovjet diplomácia — mint Koszigin hétfői sajtóértekezletéből ki­tűnik —, ezért figyelmeztette a legmagasabb szinten az Egyesült Államokat, hogy mind a szovjet—amerikai vi­szony, mind az USA és a kelet-európai szocialista orszá­gok viszonyának javulása csak az egész világpolitikára ár­nyékot vető vietnami amerikai agresszió felszámolása után bontakozhat kl. Ua figyelembe vesszük, hogy a csúcstalákozó a nem­zetközi helyzet páratlanul feszült pillanatában jött létre — akkor nemcsak egyszerűen formális „protokoll­megjegyzésnek" kell ítélnünk Koszigin ama kijelentését, hogy a megbeszéléseket mindkét fél „hasznosnak" talál­ta. Hiszen éppen Koszigin utalt arra közgyűlési beszédé­ben: a nukleáris kor elsőszámú parancsa, hogy a nagyha­talmak keressék a közös megállapodás felé vezető utat A szovjet diplomácia óriási érdeme, hogy az utóbbi tíz esztendő talán legnehezebb és legválságosabb pillanatai­ban ezt világossá tudta tenni az egész nemzetközi közvé­lemény előtt Ennek az eredménye volt a csúcstalálkozó létrejötte, amely eredetileg nem tartozott az ENSZ rend­kívüli közgyűlésére utazó Koszigin miniszterelnök prog­ramjába. S ennek a következménye az a közlés, hogy a két glassborói találkozó során megkezdődött magas szintű érintkezés külügyminiszteri síkon és a szokásos diplomá­ciai csatornákon tovább folyik. Mindez magától értetődő­en azt is jelenti, hogy súlyos és kemény diplomáciai küz­delem korszaka kezdődik. A szó azonban most már félre­érthetetlenül a diplomatáké, s ebben döntő része van a szovjet békepolitika most véget ért csúcshetének. 57. évfolyam, 149. szám Ara: 50 fillér Kedd, 1967. június 27. Alekszej g€osziginAszov/et, , B wm m miniszterelnök scailokonferenciájci az Egyesűit Államokból az ENSZ-patofiában Kubába utazott Alekszej Koszigin szov­jet miniszterelnök hétfőn New Yorkból Havannába utazott. A szovjet minisz­terelnök havannai látoga­tására a kubai kormány­nyal r.ötött megállapodás nyomán kerül sor. Koszi­gin hétfőn megérkezett Havannába. A szovjet mi­niszterelnököt Fid el Cast­ro kubai miniszterelnök fo­gadta. Közlemény a csúcs­találkozóról Az egy óra húsz perces konferencián a szovjet mi­niszterelnök ismertette a Johnson elnökkel folytatott tárgyalásairól kiadott köz­leményt Kifejtette állás­pontját az ENSZ rendkívüli közgyűléséről és csaknem harminc kérdésre válaszolt A szovjet részről kiadott közlemény szerint Koszigin szovjet miniszterelnök és Johnson elnök között két ta­lálkozó jött létre Glassboro városában, amelyeken szá­mos nemzetközi kérdésről folyt eszmecsere. A felek kifejtették néze­teiket a közel-keleti hely­zettel kapcsolatban. A szov­jet fél kijelentette, hogy a fő feladat jelenleg az arab államok ellen agressziót el­követő Izrael csapatainak haladéktalan kivonása a fegyverszüneti vonal mögé. Ez a közel-keleti béke hely­reállításának kulcskérdése. Ez a kérdés áll az ENSZ rendkívüli sürgős közgyűlé­se figyelmének előterében s haladéktalanul pozitívan kell megoldani. A vietnami kérdésről folytatott eszmecserében is­mét megnyilvánult, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok álláspontja gyöke­resen eltér egymástól. A szovjet fél aláhúzta, hogy a vietnami kérdés békés meg­oldása csak úgy lehetséges, ha abbahagyják a Vietnami Demokratikus Köztársaság elleni bombatámadásokat és Dél-Vietnamból kivonják az amerikai csapatokat Mindkét fél aláhúzta, hogy fontosnak tartja a mi­előbbi megállapodást a nuk­leáris fegyverek eltiltásáról szóló nemzetközi egyezmény megkötéséről. A tárgyalások során átte­kintették a kétoldalú, szov­jet-amerikai kapcsolatokat. Egészében véve, a találko­zó alkalmat adott a Szovjet­unió és az Egyesült Államok kormányának arra, hogy a megvitatott kérdésekről • ki­fejtse véleményét, s ez a két fél megítélése szerint hasz­nos. Válasz a kérdésekre A sajtókonferencián a kérdésekre válaszolva a szovjet miniszterelnök közöl­te: a közel-keleti kérdések­kel kapcsolatban nem jött létre megállapodás, mert az Egyesült Államok a csapa­tok kivonását más tervekkel akarja összekötni. A két or­szág külügyminisztere azon­ban kapcsolatban marad egymással. Koszigin pozitív­nak minősítette az ENSZ­közgyűlés első hetét, mert a felszólalók többsége elítélte az agressziót és követelte az agresszor csapatainak kivo­nását. A szovjet miniszterel­nök hangoztatta, ha a köz­gyűlés halogatja a döntést, ez növeli a háború felújulá­sának veszélyét. A megfelelő döntésnek minden országra egyaránt kötelezőnek kell lennie, végrehajtásáról a Biztonsági Tanácsnak kell gondoskodnia, a tanácsnak szankciókat kell alkalmaznia azok ellen, akik megszegik az ENSZ határozatát Koszi­gin hangoztatta: véleménye szerint Johnsonnal a közel­keleti kérdésről folytatott tárgyalásai nem befolyásol­ják a Szovjetunió viszonyát az arab országokkal. „Mi bí­zunk az arab országokban, s az arab országok bíznak bennünk" — mondotta. Nézeteltérések A vietnami kérdésben a tárgyalások nem változtattak a mélyreható nézeteltérésen. Megítélésem szerint nem va­gyunk közelebb a békés megoldáshoz — jelentette ki Koszigin megállapítva, hogy a vietnami agresszió súlyo­san és károsan hat ki a szovjet—amerikai kapcsola­tokra. „A szovjet nép nem akar háborút, és meggyőző­désem szerint az amerikai nép sem, de a háború foly­tatódik, az agresszió nem szűnik meg" — mondotta. Koszigin rámutatott, ha az Egyesült Államok abbahagy­ná a vietnami agressziót, ak­kor lehetőség nyílnék a gaz­dasági és kulturális kapcso­latok kibővítésére, a techni­kai cserére és ez együttmű­ködésre a világpolitikai kér­dések megoldásában. Ez egy­ben az Egyesült Államok úgynevezett „hídépítési" po­litikájának próbaköve is. A szovjet miniszterelnök ezzel kapcsolatban képte­lenségnek minősítette azt az állítást, hogy a két szuper­nagyhatalom közös meg­egyezéssel akarná rákény­szeríteni döntéseit a világ többi országára. „Ez ellen­tétes világnézetünkkel, filo­zófiánkkal, gondolkodásunk­kal — mondotta. — Minden országnak részt kell és részt is lehet vennie az ENSZ keretei között a világ kérdéseinek megoldá­sában. A konfliktusok rende­zésére pedig a Biztonsági Tanács a megfelelő szerv." Eló'rehaladás az atomstop ügyében Koszigin közölte, előreha­ladás történt a nukleáris fegyverek elterjedését meg­akadályozó egyezményről, az ilyen egyezmény megkötése a Szovjetunió, az USA és minden nép érdeke. A Szov­jetunió ugyanakkor minden eszközzel meggátolja, hogy Nyugat-Németország nukle­áris fegyverhez jusson. Ami rakétaelhárító rakétafegyve­rek eltiltásával kapcsolatos amerikai javaslatot illeti, Koszigin kifejtette ez nem szolgálja a béke érdekét, mert a védelmi jellegű fegy­verek helyett támadó fegy­vereket gyártanak. A Szov­jetunió javasolta, hogy a le­szerelés kérdését teljes egé­szében tárgyalják meg. A szovjet miniszterelnök közölte: a tárgyalásokon érintették az európai bizton­ság problémáját, de nem mentek bele a kérdés rész­letes tárgyalásába. Em­lékeztetett arra, hogy a Szovjetunió megnemtámadá­si egyezményt javasolt a NATO és a Varsói Szerződés országai között, sót javasol­ta, az európai katonai blok­kok teljes feloszlatását, de a nyugati hatalmak mindkét javaslatot visszautasították. Koszigin közölte, hogy rö­videsen visszatér Moszkvá­ba, de útja során esetleg több más országot is felke­Fock Jenő látogatásai Fock Jenó, a Miniszterta­nács elnöke, aki szombaton Koszigin szovjet miniszter­elnökkel és több más szocia­lista ország kormányfőjével együtt repülőgéppel rövid kiránduláson vett részt a Niagara vízesésnél, vasár­nap délelőtt kisebb hajó­kirándulást tett New York Manhattan félszigete men­tén. Az ENSZ rendkívüli köz­gyűlésén részvevő magyar küidötség vezetője vasárnap délután New York legneve­zetesebb múzeumaival is­merkedett, s felkereste a többi között a város legna­gyqbb gyűjteményét, a Met­ropolitan múzeumot is. A New Jersey államban levő Glassboroban vasár­nap, középeurópai idő sze­rint éjjel fél 12 előtt befe­jeződött Koszigin szovjet miniszterelnök és Johnson amerikai elnök második ta­lálkozója. Koszigin és John­son a találkozó befejeztével rövid nyilatkozatot tett, amelyben kijelentették, hogy a megbeszélések hasznosak voltak. EToszigin és Johnson a csúcstalálkozóról helikopter­rel utaztak el: az amerikai elnök visszatért Washing­tonba, Koszigin pedig New Yorkba utazott, ahol az ENSZ épületében, magyar idő szerint éjjel egy órakor kezdte meg sajtókonferen­ciáját (RáOTőtelefoto - MTI KOlfOIfll Képszolgálat) Másodszor találkozott vasárnap Glassboróban Johnson Kosziginnal. A szovjet mi­niszterelnököt Johnson a kollégium parkjában fogadta

Next

/
Thumbnails
Contents