Délmagyarország, 1967. május (57. évfolyam, 102-126. szám)

1967-05-16 / 113. szám

lefejezi©! a KGST építésügyi állandó bizonsásáoak tanácskozása A KGST építésügyi állandó bizottsága május 7-től 14-ig Budapesten tartotta 19. ülését. Megtárgyalták a bizottságnak a legutóbbi ülése óta végzett munkájáról és a feladatokról előterjesztett beszámolót, valamint a bizottság jövő évi munkatervét Megvitattak több jelentős dokumentumot a KGST tagországok építőiparának műszaki fejlesztéséről, elfogadtak szabványosítási ajánlásokat az épületek, a különböző építmények, a távfűtési hálózatok tervezéséről. Meghallgatták a delegációk beszámolóit a városrendezésben, az építőanyaggyártásban és az építésben alkalmazott számítástechnikai és matematikai módszerek tapasztalatairól, eredményeiről és az együttműködés bővítésének lehetőségeiről. A bizottság tudományos műszaki tanácsot alakított a ragionális tervezés és a városrendezés tudományos-kutatási munkájának fejlesztéséről. A KISZ Csongrád megyei bizottságának ülése Tegnap, hétfőn délelőtt ülést tartott a KISZ Csongrád megyei bizottsága, amelyen részt vett dr. Gombár József, a KISZ Központi Bizottsága egyetemi osztályának vezetője is. Az ülésen Szögi Béla, a KISZ Csongrád megyei bizottságának első titkára tájékoztatta a bizottságot a vezetőségválasztások tapasztalatairól. A KISZ megyei bizottsága ezután megvitatta és elfogadta a megyei küldöttértekezlet beszámolóját. Megkezdődött a SZOVOSZ VI. kongresszusa k (Folytatás az 1. oldalról.) lődött. Az 1961. évihez viszonyítva 40 000 vagonnal nőtt a felvásárolt mezőgazdasági termékek mennyisége, s így 1966-ban már elérte a 180 000 vagont. Ugyanekkor nagymértékben növekedett a mezőgazdasági termékek exportja is. A beszámoló a következőkben kitért azokra a meglehetősen széles körben hangoztatott véleményekre, melyek szerint a szövetkezeti kereskedelem túlontúl magas árréssel dolgozik. Szükségesnek tartjuk hangsúlyozni — mondotta ezzel kapcsolatban Szirmai Jenő —. hogy a felvásárlási és értékesítési ár közötti különbözet lényegében csak a forgalmazás költségeit fedezte. A szakma nélkülözhetetlen technikai fejlesztéséhez szükséges beruházásokhoz a szövetkezetek más gazdasági tevékenységének eredményéből öt év alatt nem kevesebb, mint 550 millió forintot kellett átcsoporr tosítani. Hasonlóképpen helytelennek ítélte a beszámoló azt a nézetet is, amely szerint a szövetkezeti zöldség-, gyümölcskereskedelem monopolhelyzetet élvez a piacon. 1966-ban a lakosság számára forgalomba hozott zöldségnek, gyümölcsnek, valamint burgonyának mindössze csak 47 százaléka ment át a szövetkezeti kereskedelem „kezén". A szövetkezeti kereskedelem dolgozói természetesnek veszik, hogy a gazdaságirányítás új mechanizmusának keretei között a jövőben mind a termelői, mind pedig a fogyasztói piacon kiszélesedik a verseny, s hogy ebben a versenyben mindenki egyenjogú partnerként vesz részt. Hangsúlyozzuk, hogy a szükséges árualapokat a szövetkezeti szervek a továbbiakban is szerződések útján akarják biztosítani. A szerződések vonatkozásában a földművesszövetkezetek a teljes egyenjogúság hívei. Jelentős változások tőrténnek az áruforgalom rendjében. A termelő maga választhatja meg, hogy hol r — a termőhelyen vagy pedig az üzletben — kívánja termékeit átadni. Előtérbe helyezzük a termelők és a felhasználók közötti közvetlen kapcsolatot. A beszámoló ezután a földművesszövetkezetek keretében működő egyszerűbb mezőgazdasági szövetkezetek helyzetével és fejlesztésével, a SZÖVOSZ-hoz tartozó egyéb szövetkezeti szervek munkájával, majd pedig a földművesszövetkezetek ipari tevékenységének kérdéseivel foglalkozott Állást foglalt amellett, hogy minden olyan ipari tevékenységet fejleszteniük kell a földművesszövetkezeteknek, amelyek a helyi nyersanyagok feltárásának és feldolgozásának eredményeként szélesítik az áruválasztékot. A földművesszövetkezetek keretében működő takarékszövetkezetekről szólva állást foglalt amellett, hogy tevékenységüknek elsősorban azokat a vonásait erősítsék, amelyek hozzájárulnak a lakosság háztartási és személyi szükségletének kielégítéséhez. A föSdmuvesszövetkezetek az új gazdasági mechanizmusban A továbbiakban a földművesszövetkezetek gazdái kodásának néhány kérdésével foglalkozott a beszámoló. Az új gazdasági mechanizmusban — mutatott rá — megnő a nyereség jelentősége. Ezt sokan még nem látják eléggé világosan. A nyereség mögött valamiféle nyerészkedést vagy spekulációt gyanítanak, holott a nyereség társadalmunkban a vállalatok, a szövetkezetek sokrétű munkájának együttes eredménye. A gazdaságos működés és a nagyobb nyereség a szövetkezetek fejlesztésének alapvető feltétele. Csak a nagyobb nyereséget elérő szövetkezetek elégíthetik ki magasabb színvonalon tagjaik szükségletét. A szövetkezetek működési körülméINaesti Kálinf: nyei között természetesen vannak úgynevezett objektív eltérések. Éppen ezért a hátrányos körülmények között, dolgozó szövetkezeteket a kölcsönös segítségnyújtási alapból támogatjuk. A beszámoló végül idézte a IX. pártkongresszus határozatának azt a részét, mely szerint „célszerű és szükséges a szövetkezetek szerepének növelése és működési körének további bővítése". Meg vagyunk győződve arról — mutatott rá ezzel kapcsolatban Szirmai Jenő —, hogy a több mint kétmilliós íöldmúvesszövetkezeü tagság, a választott vezetőségek és a százezernyi szövetkezeti dolgozó felelősséggel és lelkesedéssel vállalja az ebből adódó munkát. A tsz-ek és földművesszövetkezetek kapcsolatai Nacsa Bálint Csongrád megyei küldött, nagymágocsi tsz-elnök egyebek között rámutatott: — A földmúvesszövetkezeti áruforgalom tervteljesítését, a földművesszövetkezet tervtel.iesítésének eredményességét döntően befolyásolják a termelőszövetkezetek termelési eredményei. Ahogy a termelőszövetkezetek országunkban megszilárdultak és egyre többet termeltek. termelnek, ugyanúgy fejlődött a földmúvesszövetkezetek áruforgalma és eredményességi tervteljesítése is. Ezután így folytatta: — Szükségesnek látnék olyan kapcsolatot is a szövetkezetek között, hogy lennének a termelőszövetkezeteknek és a földmüvesszövetkezeteknek közös szolgáltatásaik. Közös szolgáltatások ugyan vannak már, de ezek viszonylag hiányosak, sokkal körültekintőbben kellene megszervezni azokat. Ezen belül a földmúvesszövetkezet lássa el a termelőszövetkezetet olyan dolgokkal, amelyek szerepelnek a tsz-ek üzemtervében, és amelyeket a földmúvesszövetkezet boltjaiban árulnak. Végül Nacsa Bálint javasolta, hogy a takarékszövetkezet — miután a törvény által meghatározott és jóváhagyott alapszabály szerint dolgozik és felelős a kezelt pénzekért — indokolt esetben folyósíthasson a hozzáfordulóknak kölcsönt ugyanúgy, mint ahogyan ez a OTP-nél történik. Kitüntetések a SZÖYOSZ-kongresszus alkalmából A Népköztársaság Elnöki Tanácsa a SZÖVOSZ VI. kongresszusa alkalmából kitüntetéseket adományozott a földmúvesszövekezeti hálózat kiemelkedő munkát végző dolgozóinak. A kitüntetéseket hétfőn délben a Parlament kupolatermében Losonczi Pál. az Elnöki Tanács elnöke adta át. Az ünnepségen részt vett Fehér Lajos, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese, Szirmai Jenő, a SZÖVOSZ elnöke és Rév Lajos, az MSZMP gazdaságpolitikai osztályának helyettes vezetője is. A Munka Érdemrend arany fokozata kitüntetést a következők kapták: Brachna János, a Bács-Kiskun megyei MÉSZÖV igazgatóságágának elnöke, Gombos Pál, a SZÖVOSZ főosztályvezetője, Horváth Mihály, a Mezőgazdasági Termékeket Felvásárló és Értékesítő Földművessövetkezeti Országos Központ igazgatóhelyettese, Kádasi János, a Zala megyei MÉSZÖV igazgatóságának elnöke. Kovács Gvörgy, a Fejér megyei MÉSZÖV igazgatóságának elnöke. Molnár Károly, a SZÖVOSZ elnökhelyettese és Tóth József, a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei MÉK igazgatója. A Munka Érdemrend ezüst fokozatát 35-en, a bronz fokozatot pedig ötvenhatan kapták. A Munka Érdemrend bronz fokozatát adományozták — többek között Ilia Mihálynak, a tápéi földmúvesszövetkezet igazgatósága elnökének és Pataki Ferencnek, a Kistelek és Vidéke Körzeti Földművesszövetkezet főkönyvelőjének. Az importanyagok helyettesítéséről — Gondolatok egy kiállításon — A

LEGNAGYOBB dicséret illeti a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége, a szakszervezetek, a Közgazdasági Társaság, a TIT és a KISZ Csongrád megyei szervezeteit azért a kiállításért, amelyet a VII. műszaki hónap keretében rendeztek és szerveztek Szegeden, a Juhász Gyula Művelődési Otthon termeiben. Ez a kiállítás az importanyagok helyettesítésének lehetőségeit mutatja be, s ezzel népgazdaságunk egyik legnagyobb gondjának enyhítését segíti. Köztudomású, hogy hazánk természeti kincsekben szegény és emiatt ipari nyersanyagaink rendkívül nagy százalékát külföldről hozzuk be. Nagy a száma azoknak a gépeknek, gépi berendezéseknek, készülékeknek, alkatrészeknek és műszereknek, amelyeket ugyancsak importból biztosítunk. E termékekért — nem ritkán — csak számunkra is létfontosságú élelmiszerekkel, közszükségleti cikkekkel, gépekkel és egyéb termékekkel fizethetünk. A laikus vásárló sűrűn méltatlankodik, amikor hallja, vagy látja, hogy a Hódmezővásárhelyi Divat Kötöttárugyár, vagy a Minőségi Cipőgyár Szegedi Gyáregysége és számos más üzemünk milyen gyönyörű termékeket szállít Párizsba, Londonba, vagy egyéb külföldi piacokra. De azt már kevésbé tudja, hogy e termékek ellenében kapjuk meg az üzemeink működéséhez, dolgozóink foglalkoztatásához, vagy mezőgazdasági termelésünk fokozásához, esetenként a lakosság közszükségleti cikkekkel való ellátásának bővítéséhez a szükséges külföldi termékeket. A behozott termékek helyettesítése tehát számunkra olyan valutakiadást takaríthat meg, amely másként sokszor fontos élelmiszerek vagy egyéb közszükségleti cikkek magunktól megvonását jelentik exportálás céljából. Esetenként azért nem tudunk valamilyen új — de nem létfontosságú — múanyagcikket közfogyasztásban megjelentetni. mert azokért szűkösen rendelkezésre álló nyugati valutát kellene adni. A hazai előállítása ezeknek az anyagoknak bővítheti termékeink választékát a belföldi és a külföldi piacon. Ismeretes az is, hogy nemcsak az jelentős, ha a külföldi anyagokat hazai előállítású anyaggal helyettesíthetjük, hanem az is, ha egy drágább importanyagot olcsóbb, de ugyanolyan, vagy megközelítő hatékonyságú importanyaggal tudunk helyettesíteni. Ugyancsak nem közömbös számunkra, hogy az importanyagot milyen piacról tudjuk beszerezni. Ha egy eddig, Nyugatról beszerzett terméket valamelyik baráti szocialista országból tudjuk behozni, ez számunkra szintén valuta-költségmegtakarítást jelent és nagyobb biztonságot az adott termékkel való ellátásunkban. Mindez külön aláhúzza, kiemeli a kiállítás jelentőségét. A szervezők nagy erőfeszítéseket tettek. Nem minden eredmény nélkül, hiszen érdekes, színes, a laikusok számára is érthető és sokat mutató kiállítást hoztak létre. A kiállító vállalatok egy része is nagy gonddal, körültekintéssel és ízléssel rendezte meg termékeinek bemutatóját. S

AJNOS egyes vállalatok vezetői mégsem ismerték fel e kiállítás jelentőségét és az ebből adódó nagy lehetőségeket. Miről is van itt szó tulajdonképpen? Arról, hogy üzemeinkben nagyok az erőfeszítések e népgazdaságilag felmérhetetlen jelentőségű probléma megoldására, az importanyag helyettesítésére. Ezeket az erőfeszítéseket és azok eredményeit sajnos kevéssé ismerik az üzemek kerítésein kívül, sőt sokszor még az üzemeken belül is csak szűk körben. Pedig az egyes üzemek eredményeinek megismerése ösztönzést adna más vállalatok kollektívája számára is. Nem ritka, hogy még egymástól teljesen eltérő jellegű termelést folytatók is át tudják venni egymás tapasztalatait, s jól tudják hasznosítani akár eredetiben, akár némi módosítással a maguk területén. Gyakori az is, hogy egy-egy területen már végigvitt kísérlet gondolatot, ötletet ad mások számára hasonló, de esetenként még eltérő problémák megoldására is. Nem közömbös egy üzem kollektívája számára az sem, hogy eredményeikről a nagy nyilvánosság előtt adhatnak számot, növelhetik a lakosság előtt kollektívájuk megbecsülését, tekintélyét. A kiállítás lehetőséget adott nemcsak a már elért eredmények bemutatására, hanem a megoldandó feladatok nyilvánosság elé tárására is. Feltehetően e kiállítást nagy számban megnézik mérnökeink, technikusaink, szakmájukat szerető és értő, gondolkodó munkásaink, sőt valószínűleg egyetemi intézményeink kutatói is. A kiállításon egy-egy üzem megoldandó problémáinak feltárása gondolatokat ébreszthet az üzemeken kívülállókban is a megoldás keresésére. így segítségül hívható egy-egy szélesebb kollektíva, társadalmunk különböző körei, s együttes összefogással előbbre vihető hoszszú idő óta fennálló nehézségek kiküszöbölése. A mi társadalmi rendünknek abban is megmutatkozik az előnye, hogy nálunk a termelés egyes c"- problémái sem csak egy szűk kör „üzemi titokként" kezelt gondját jelenti. M

IT MUTAT a kiállítás? Mutatja, hogy vannak már jelentős eredmények üzemeinkben az importanyagok helyettesítésében. Szinte szöveg nélkül is magyaráz a Kenderfonó és Szövőipari Vállalat, a Hódmezővásárhelyi Divat Kötöttárugyár és több más üzem termékeinek bemutatója. De sajnos nincs jelen minden, még csak jelentősebb olyan új vívmány sem, amely Csongrád megye területén született. Különösen szembetűnő, hogy hiányzik a kiállításról dr. Mészáros Lajosnak, a Szegedi Vas- és Fémipari Ktsz által már gyártás alá vett találmánya, a porlasztásos technológiával működő berendezés. De talán a legmeglepőbb, hogy a Rostkikészítő Vállalat, a Hódmezővásárhelyi Mérleggyár, a Tisza Bútoripari Vállalat és több más vállalat vezetői nem vették a fáradtságot maguknak, hogy bemutassák olyan termékeiket, amelyek rendkívül nagy jelentőségűek az importtermékek helyettesítésében. Hiányzik a kiállításról annak a megmutatása is. hogy feltárt természeti kincseink (földgáz, hévíz) hasznosítása milyen lehetőséget adna a drága import szén, gumi nyeresanyag stb. helyettesítésében. A megoldandó feladatok is csak rendkívül hiányosan láthatók a kiállításon. A rendezők ötletességét dicséri ugyan, hogy bemutatják a Baromfiipari Országos Vállalat Szentesi Gyáregysége által használt csomagolóeszközöket, amelyek importból származnak, de bizonyára helyi forrásból helyettesíthetők lennének. A Gyufaipari Vállalat Szegedi Telepe által kiállított termékeknél viszont nem ártott volna elhelyezni a felhívást, hogy rendkívül drága import faanyag helyettesítéséhez „ötleteket elfogadunk". A Szegedi Konzervgyár, a Paprikafeldolgozó Vállalat. a Csongrád megyei Tejipari Vállalat kérhetne ezúton is segítséget termékei hazai eredetű anyagokba való csomagolásához. Az egyébként látványos kiállítás hatását lerontja, hogy egyes kiállító vállalatok nem fordítottak elég gondot az anyagok bemutatására. Az egészségügyi bútorgyár magyarázó szöveget a megnyitásig nem készített a kiállított termékeihez. Több táblán pedig az apró betűk alig olvashatók. Egyes magyarázatok csak a legbeavatottabbak számára érthetők. T

UDJUK, hogy gazdasági és műszaki vezetőink elfoglalt emberek, sok gondjuk van. Mégis a fentebb leírtak azt mutatják, hogy némelyek nem tudnak rangsorolni a gondok között. Különösen most az ű.i gazdasági mechanizmus bevezetése küszöbén nem állít ki magáról jó bizonyítványt az olyan vezető, aki a népgazdaság számára ilyen nagy jelentőségű probléma megoldását nem tartja szem előtt. Ki kell használni minden lehetőséget, amely akár csak egy kicsivel is előbbre viszi a gondok megoldását, az anyag — különösen az importanyag — költségcsökkentését. Tapasztaljuk, hogy nem egy vállalati vezető fáradtságot nem kímélve igyekszik külföldre is eljutni, vagy elutazik az ország legtávolabbi zugába is tapasztalatokat szerezni. Ugyanakkor kevésbé ismerik a szomszéd gyár hasznosítható tapasztalatait. Nem használjuk ki eléggé azokat a helyi lehetőségeket, amelyek több üzemünk tapasztalt és szellemileg gazdag műszaki és újító gárdájának, egyetemi intézeteink tehetséges kutatógárdájának képességeiből adódnak. A kiállítás megnyitóján szép számmal jelenlevő érdeklődők között igazgatót, főmérnököt nemigen lehetett látni. Annál inkább dicséretére válik az üzemi szakszervezeti és KISZ szervezeteknek, hogy nem egy helyen a kiállítás szervezésével — amely főként az üzemek gazdasági és műszaki vezetőire tartozna — oly nagy gonddal foglalkoztak. A

TERVEZET szerint a kiállítás május 25-ig van nyitva. A rendelkezésre álló idő még lehetőséget ad a fentebb felsorolt hiányosságok egy részének megszüntetésére. A meglevő kiállítási anyag szemléletességi hibái és a magyarázó szövegek hiányosságai rövid idő alatt kijavíthatok. Elképzelhető, hogy egyes üzemek műszaki és újító kollektívája szervezetten megtekinti a kiállítási anyagot és esetleg a helyszínen beszélik meg, mi az, ami hasznosítható számukra. Helyes volna, ha egyetemi intézményeink, kutatói, a kiállítást megtekintve elgondolásaikat, javaslataikat közölnék a kiállítás rendezőivel, vagy az érdekelt gyárak vezetőivel. A rendező szervek a kiállítás ideje alatt vagy utána is szervezhetnének ankétokat az importanyagok helyettesítését szolgáló témakörökből. Fogyatékosságai ellenére is — melyekről nem a kiállítás szervezői tehetnek — rendkívül hasznos és sok tanulságot nyújt az importanyag-helyettesítő kiállítás. Példája annak, hogyan segíthetik a különböző tömegszervezetek, társadalmi szervek munkájukkal, rendezvényeikkel népgazdaságunk nagy és kis problémáinak megoldását, fejlődésünket. Dr. KOMÖCSIN MIHÁLY Jd. 1967. május 16. DÉL-MAGYARORSZÁG Sí V