Délmagyarország, 1967. május (57. évfolyam, 102-126. szám)

1967-05-14 / 112. szám

EVE A kormány a szétesés állapotában ©

A Miljukov-jegvzék előidézte válságból, a tömegek fenyegető követeleseiből a kormány megoldást csak a jobboldali eszer, mensevik vezetők közreműködéséből remélhetett. A Petrográdi Szovjet jobboldali vezetése a tüntetők nyomására „követelte", hogy a kormány magyarázza meg külügyminiszterének állásfoglalását. A semmitmondó magyarázatot a Fővárosi Szovjet, nem egyhangúan, de elfogadta, s ezzel az előállott helyzetet lezártnak tekintette. A Szovjet a kormánynak bizalmat szavazott további működéséhez, s egyben a tüntetések befejezésére hívott fel. A tömegek bizalmát az eszer, mensevik vezetők ekkor még éh ezték. A tömegek tudata ban az Idei glenes Kormány feletti ellenörzes megerösitésenek. valamint a legreakciósabb miniszterek leváltásának kívánalma dominált. A „forradalmi honvédelem" hangzatos jelszava ekkor meg ájtalanosan elismert volt A saját evőit túlértékelő burzsoá kormány ezért kereste az eszer, mensevik segítséget. Az Antant-hatalmak nagyköveten helyesnek ítélik a kormány e ténykedését. 1917 tavaszán francia és angol „szocialista" küldöttségek látogatják meg Oroszországot A szociál-soviniszta Albert Thoma.s, aki ekkor a hadfelszerelések minisztere, az angol Henderson, a belga Vandervalde több hónapon át „tevékeny" szerepet vállalnak az események alakításában. Fő funkciójuk természetesen az orosz tömegek részvételének biztosítása a háborúban; velük is ellensúlvoztatni akarják a Bolsevik Párt háborúellenes politikáját. Albert Thomas közvetlenül is beavatkozik a kormányválság megoldásába. A Miljukov—Gucskov párost korszerűtlennek tartja és úgy véli. hogy az ellenük kialakult népfelháborodásnak utat kell engedni. E véleményét. — fájdalom — még az arisztokrata angol nagykövet Buchanan is osztotta. A francia és angol partnereknek kínos volt Miljukov túlfűtött htreiassága. Albert Thomas Kerenszkijben látja a további megoldást, mivel vele „népivé" lehet változtatni a kormányt. Indítványozza, hogy Miljukov kulturális ügyekkel foglalkozzon. Kerenszkij április 26-án (május 8.) javasolta a fővárosi szovjet jobboldali vezetőinek, hogy lépjenek be sz Ideiglenes Kormányba, és koalíciós alapon kormányozzanak. Ugyancsak ezt kéri hivatalosan Lvov herceg, a kormány feje Csheidzétől. a Szovjet akkori elnökétől. A moszkvai burzsoázia osztja a kormány koalíciós átalakítási tervét. A Duma Ideiglenes Bizottsága viszont emlékezteti a kormányt, hogy annak összetételében csak a bizottság jóváhagyásával lehet változtatni. Ezidőtől megújulnak a Duma „magán"-tanácskozásai. Tehát a legnyíltabb reakciós politikai erők is mozgásba jönnek. A Szovjet vezetőinek kormányban való részvételéről szenvedélyes vita alakul ki. Az e kérdést tárgyaló első ülések — a jobboldali túlsúlyú vezetés ellenére is — határozatilag ellenezték a szóban forgó tervet. Ugyanakkor a hadseregben ezidóben több cári tábornok lemondott. A főparancsnokság olyan kormányt akart, amelynek tekintélye van a katonák előtt. Minden oldalról növekszik a nyomás az eszer. mensevik vezetőkre. Májusban a Szovjet 44 szavazattal 19 ellenében elfogadja a meghívást a kormányba. A koalíciós tervet a tábornoki kar is magáévá tette. A Duma Ideiglenes Bizottsága lenyelte e keserű pirulát és tudomásul vette az átalakítást. Május 5-én (18) megalakult az elsó koalíciós kormány. A kormány elnöke Lvov maradt, a hadügyminiszter Kerenszkij lett. A 8 burzsoá miniszter mellett 6 miniszter az eszer, mensevik pártokhoz tartozott. A koalíció osztálytartalmát. Miljukov is kimutatta: hX kormány létrehozása pozitív. Két közelebbi cél elérését teszi reményteljessé, mégpedig a hatalom megerősítését a hadsereg hangulatának megváltoztatását" A kadetok egyik vezetője Nyekraszov: „A szavakat, melyeket Gucskov nem hangoztathatott nyugodtan mondhatja Kerenszkij". A koalíció létrehozása megerősítette a burzsoázia és a kispolgárság blokkját „Május 6-a — írta Lenin — a burzsoázia győzelmes napja volt a kormány a szétesés állapotában volt A Szovjet vezetőinek egy szavára a kormány átadta volna a hatalmat, amit Lvov <s elismert." A jobboldali vezetők a burzsoázia megsegítésére siettek, 1 a burzsoázia egy időre e húzással elérte célját Az Ideiglenes Kormány első válsága ennek ellenére ts a tömegek balratolódását segítette elő és hozzájárult a forradalom továbbfejlődéséhez. Változatos program Tárja Gyulán a III. Erkel Diafcüonepek reszíyeyoit Májas 25-től 2fl-ig harmadszor rendezi meg a KISZ Békés megyei bizottsága Gyulán az Erkel Diákünnepeket. Az első 1963-ban volt, a másodikon, 1965-ben már több ezer Csongrád, Bács-Kiskun, Békés megyei és szegedi középiskolás diák, ipari tanuló töltött felejthetetlen napokat Békés megye patinás városában, Gyulán. Az idei, az 1967-es Erkel Diákünnepek előkészületei hónapokkal ezelőtt megkezdődtek. hogy a Duna—Tisza közén és a Dél-Tiszántúlon fekvő megyék diákjainak nagy politikai es kulturális találkozóját, minden eddiginél emlékezetesebb eseménnyé emeljék. A megyében és Szegeden befejeződtek a színvonalversenyek és a döntőkbe jutott csoportok, szólisták, szavalók mér a gvulai versenyekre készülnek. A KISZ Békés megyei bi- j zottsága elkészítette a diák- ! ünnepek részlel es kulturális programját, melyet több po- 1 litikai jellegű találkozóval gazdagítottak. Máius 25-én az EDÜ első napján „A középiskolai kulturális munka feladatai" címmel a Gyulára érkezett tanintézetek kultúrfelelősei tartanak megbeszélést, másnap rendezik meg az. 1957-es és a mai KISZ-titkárok találkozóját Csausz Vilmos, a sarkadi gimnázium igazgatóiának vezetésével. Má.ius 27-én. szombaton kommunista diákaktiva lesz. mig vasárnap a diákünnepeket záró, ifjúsági nagygyűlésen vesz részt a találkozóra érkezett diákság. Szerepel még a programban a „Kapcsolatok a világ ifjúságával" című kiállítás megrendezése a gyulai román tannyelvű gimnáziumban, valamint fotóés képzőművészeti kiállítás a gyulai várban. Sarkadon és Eleken május 27-én gálaesteket rendeznek, ugyanakkor Gyulán, a vár előtt vidám, zenés karnevált. A diákűnnepeket előkészítő bizottság már megszervezte a Gyulára érkező diákok. ipari tanulók ellátását, kijelölték a szálláshelyeket, és ami a legfontosabb: megérkeztek már Békéscsabára az arany-, ezüst- és bronzplakettek ts, a nagy vetélkedő dijai. Saas Ervin A klinikák hármas hivatásáról Irta: Dr. Földi Mihály egyetemi tanár > Több alkalommal Jelent meg cikk e hasábokon az ország, illetőleg Csongrád megye és Szeged egészségügyi helyzetéről, ezen belül a fekvőbeteg gyógyintézeti ágyellátottság problémájáról. A statisztikai adatékből kiderül, hogy mind Csongrád megye, mind Szeged kórházi ágyakkal való ellátottsága kiemelkedően jó: tízezer lakosra 88 ágv jut. ami tízzel több, mint az or. szagos átlag. Hogy még egy példát említsek: 1961-ben minden ezer szegedi lakos közül 29.3 fö részesült gyógyintézeti ápolásban, szemben a 26 fős országos átlaggal. A szegediek valamivel hosszabb ideig is részesülhettek fekvőbeteg gyógyintézeti kezelésben — 16.2 napig — mint ami az országos átlagnak megfelel (14.3 nap). Sokat írtak az egészségügynek a felszabadulás óta bekövetkezett na©- méretű örvendetes fejlődéséről. Éppen ezért én ezúttal nem az elért eredményeket kívánom újból reszletezni. hanem a teljes kép erdekében rávilágítok a klinikai munka néhány időszerű kérdesere Százéves a Magyar Történelmi Társulat Oktatás, gyógyítás, kutatás Idén lesz már. esztendős a Ma©*ar Történelmi Társulat. A* évforduló nemcsak a tagság belső életének ü©e, hanem az egesz hazai történesz-társadalom nagy eseménye is, hiszen a társulat fennaílása óta arra törekedett, hogv a történelemmel foglalkozók széles táborát öszszefogja. Az alapítók így fogalmazták meg céljukat: „Elhatároztuk egy oly magyar történelmi társulat kezdeményezesét, melynek célja, a hazai történelem minden ágának művelése mellett, e tudomány iránt mennél nagyobb részvétet gerjeszteni". S az 1867 tavaszán országszerte szétküldött. levelek nem maradtak válasz nélkül: még azon • nyáron Kolozsvárott öazszeúlt az első közgyűlés, megindult a társulat szakfolyóirata, a Századok, amely nemcsak az érdeklődés élesztője lett, hanem irányító, szervező, fórumává vált és maradt mindazoknak, akik szenvedélyes érdeklődéssel fordultak a nemzeti és az egyetemes múlt felé — hivatásból. vagy kedvtelésből. Munkájuk nyomán értékes okmányok, gazdag források kerülnek napvilágra a nemesi kúriák levéltárából, az illegalitásban működött pártok titkos irattára'ból. Egy évszázad után a jubileumi ünnepségeken egy szellemeben megifjodott hatékonyságában és jelentőségében megerősödött intézmény vet majd számot, a megteli úttal. S a felszabadulás után új alapokra, a marxista történetkutatás alapjaira he lyezett társulatnak a centenáriumi üléseken lesz is miről számot adni, hiszen beszélni kell a fővárosin kívül a hét vidéki csoport mozgalmas. é.s különösen a helytörténeti kutatásokban kitúnő munkájáról, számos értékes kiadványról, a viták, vándorgyűlések kialakította új szemléletről, a marxista történetírás megtett útjáról, a megalakult új szekciók eredményeiről. De leginkább talán arrról, hogy az elmúlt étekben a tanári tagozat a realista, illúzióktól mentes történelemszemlélet hasznos fórumává vált. s ez annal inkább jelentős, meri a felnövő ú.i nemzedék neveiéseról van szö. R. fi. Az Orvostudományi E©-etem felsőoktatási intézmény. Feladata, hogy orvosokat, gyógyszerészeket képezzen ki és már diplomával rendelkező fiatal orvosokat neveljen. Ezt a körülményt azért kell nyomatékosan hangsúlyoznom, mert gyakran esik szó az orvostudományi egyetem klinikáinak hármas fukciójáról: ilyenkor oktatásra, betegek gyógyítására és az orvostudomány művelésére gondolnak. (A negyedik funkció az ún. „területi munka".) A közelmúltban megjelent a Dél-Magyarországban egy cikk. melyet nagv örömmel üdvözöltem. Szerzője leírta, hogy bár az egyetemi klinikákra nagy megterhelés nehezedik. az orvosok mégsem rangsorolnak az előbb említett egvetemi feladatok között. hanem odaadóan gyógyítják a beszállított betegeket. Szeretném világosan megmondani, hogy egyetemi klinikán a gyógyításnak alárendelt szerepet kell játszania az elsőrendű feladat, az oktatás mögött. Az egyetemi klinikákon is természetesen gyógyulást keresnek a betegek, s a nagy képzettségű klinikus, miközben gyógyít, tanítja az orvostanhallgatót, a fiatal orvost, a jövő orvosát. Teljesen kézenfekvő, hogy nagyobb műszerezettség révén a bonyolultabb — vizsgálati és gyógykezelési — problémák is a siker nagyobb reményében oldhatók meg, mint kórházakban. Sajátos helyzet Az oktató és gyógyító feladatok speciális követelményeket támasztanak a klinikákkal szemben. Így szükség van arra, hogy amidőn a professzor pl. a szívbetegségekről beszél az orvostanhallgatóknak. elsősorban és főleg szívbetegek álljanak rendelkezesre, amikor a gyomor betegségeiről van szó, gyomorfekélyes, gvomorrákos betegekre van szükség stb. Szükség van az orvostanhallgatók gyakorlati kiképzésére is. Mindenki, aki már átesett orvosi vizsgálaton, ismeri azt a vizsgáló eljárást, melynek során az orvos végigkopogtatja a beteg mellkasát, majd fonendoszkópjával meghallgatja tüdejét, szivét. E vizsgáló eljárások elsajátításához hoszszú időre és ugyanúgy gyakorlásra van szükség, mint ahhoz, hogy valaki megtanuljon hangszeren játszani. Ezt a vizsgalbl^szséget megint csakis a klinika betegein lehet megszerezni. Tehát valóban klinikai gyógyítást igénylő beteganyagra van szükség, amely ezáltal szolgálja, segíti az orvosképzést. A mai „ömlesztett" be • tegbeutalás viszont nem szolgálja a gyógyítás klinikai szintjét, sem az orvosképzést. A közelmúltban olyan helyzet alakult ki, melynek eredményeképpen az egyetemi klinikák, alapvető hivatásuk legsúlyosabb kárára, alapfokú rutin betegellátó intézmények feladatát teljesitik. Szükség van olyan fekvőbeteg gyógyintézetekre. ahova a mentők mindazokat a súlyos betegeket beszállíthatják, akiknek apolása otthon nem lehetséges. Az egyetemi klinikák viszont csak akkor tudják teljesíteni feladatukat. ha legalább hozzávetőlegesen megtervezhetik betegforgalmukat. A mentőíigyelet A belklinikák es a kórhazak agvletszamuk aranyaban tartanak ún. mentöügveletet. A mentöiigyleti napok betegforgalmára jellemző. hogy ilyenkor a a mentők szünet nélkül szállítanak a klinikákra súlyos betegeket. (Pl. 1966. december 27-én 15 beteg került felvételre a 80 á©as II. sz. Belklinikára! Természetesen a mentők ennél jóval több beteget hoznak be. gyakran 20-at. 30-at egy ügyelet alkalmával; ezeket az ügyeletes orvosnak mind meg kell vizsgálnia és 10—15 perc alatt kell eldöntenie, hogv ki az. akit azonnal fel kell venni a belklinikára, ki az aki azonnali elhelyezésre szorul valamelyik másik klinikán. s végül ki az akit más alkalomra leheV előjegyezni.) Ha egy életunt felakasztja magát, azt természetesen a belklinikára szállítják, ahol kábultságából magához térve, nrdífozásával és hörgésével súlyos szívbetegek éjszakai nyugalmát teszi tönkre. Az önakaszlott ember nem belgyógyászati beteg! Lehetetlen helyzetet tart fenn a dühöngő részegeknek fekvőbeteg-gyógyintézetekbe történő beszállítása. Az 1/1964. VII. 30. BM. Eü. Min. rendelet hiába irta elő kijózanító szoba létesítését. Az Elnöki Tanács 1966. évi 27. sz. törvényerejű rendeletének 8. $ e) pontja is hiába rendelte el, hogy „a nyilvános helyen botrányt okozó, vagv magárai tehetetlen részeg személyt a rendőrség szervei kijózanító szobába szállítják!" Szegeden. az ország e nagy ipari, intellektuális központjában ma sincs kijózanító szoba. így az ügyletes klinikák, kórházak orvosa, a valódi betegekre fordítandó idő rovására viaskodik a részegekkel. S a részegeket a valódi betegek közé kell lefektetnie. (Pl. súlyos szívbetegek közé, akiknek nemcsak a bódulatából ébredező részeg duha.ikodása. hanem a legcsekélyebb izgalom is árt!) Előfordult már, hogv orvosokat, ápolónőket tettleg inzultáltak; egv fiatal orvosnőt egy részeg nemrég hasba rúgott. Arra is van példa, hogv férfibetegek botokkal, mankókkal hajkurásszák az őrjöngő részeget Nem magánügy az sem, hogy az ügyeletes orvos az ügyeletet megelőző napon reggel 8 órakor már bejött a klinikára, délután 5-ig ellátta a maga oktató, gyógyító, tudományos es területi lennivalóit, majd délután 5től másnap reggel 8-ig inspekciós szolgálatban volt és a következő napon reggel 8 órakor, mintha mi sem történt volna, teljes intellektuális éberséggel kell munkáját folytatnia. Szükségtelen bizonyítani, hogy az elmélyült oktató, kutató, gyógyító munkának nem kedvez ez a légkör. A helyes területi elv Az államnak e©'etemí belklinikán egv agy naponta 126 forintjaba kerül, kórházban 93 forintjába. Az új gazdasági mechanizmus szellemével is szöges ellentetben áll a drágább ágyakat ugyanarra hasznalni feL, mint az olcsóbbakat! Persze a kórházi ágyak jelentős részét is túlságosan drágán használjuk fel. Gondolok itt azokra a főleg idős, nem is annyira orvosi ellátást. mint inkább ápolást igénylő, gyakran magányos emberekre, akik különösen télvíz idején töltik meg a kórházakat és a klinikakat. Sokkal olcsóbb intézmenynyel: „fektetőkkel" meg lehetne ezt a kérdést oldani, sőt. azokat, akiknek fűlött lakásuk van, még körzeti nővér is ellathalná. Az egyetemi klinikák nem idegenkednek az úgynevezett területi feladatoktól. Attól sem. hogy a megye, sőt a szomszédos megyék szakmai központjai legyenek mind az új eljárások beve1 zetésében, mind pedig konkrétan egy-egy olyan beteg alvételeben. akinek kórismézése, betegsegmegallapítasa. vagy gyógykezelése a helyi kórház adottságai folytán ott eredményesen nem folytatható. Gazdaságilag é.s szervezésileg is helyesebb a különleges, vagy ritkább esetek vizsgálatához és gyógykezeléséhez szükséges eljárásokat regionális központban, nagv szériában végezni, mint kisebb kórházakban. 5—6 hónapcVrént adódó egy-egy eset ellátásához felszerelést, szenu zetet készenlétben tartani. Ebben áll az egyetem szempontjából a területi elv helyes alkalmazása. A betegellátás, az orvosképzés és orvostovábbképzés szempontjából szükséges ún. acut osztály felé" a modern szemléletnek megfelelően ilyen. specm . .an felszerelt osztályokra valók mindazok a betegek akik hirtelen bármely oknál fogva eszméletlen állapotba r.erültek. Létesíteni kellene Csongrád me©'ére. meg inkább azonban egész DélMagyarországra kiterjedő központi ágynyilvántartó hivatalt, mely a fekvőbeteggyógyintézetek megüresedett ágyaira, tervszerűen veszi fel a betegeket. Ehhez intenzívebb és pontosabb betegszállítási rendszert is ki kellene fejleszteni. Közös erőfeszítéssel Örömünkre szolgai, hogy az Egészségügyi Minisztérium nézeteinkkel egyetert: „Teljesen helytelen az a szemlélet, hogy az egyetemi klinikák es a tanácsi kórház osztalyai a betegfelvétel szempontjából egyenrangúak legyenek, hiszen az egyetemnek nemcsak az oktatás. a kutatás szempontjából. de a betegellátás teninletében is magasabb rendű feladatai vannak, mint egy városi kórháznak. Nyilvánvaló, hogy Szegeden is a területi elvet rosszul értelmezik és azt. hogv az egyetem egy nagyobb területnek legyen egészségügyi patronálója. konziliáriusa, úgyszól ván alig lehet betartani... helyes átszervezéssel megoldható lenne a jelenlegi, az egyetemet terhelő, semmiképpen sem indokolt felvételi kényszer" — állapította meg egy illetékes minisztériumi bizottság. Cikkem célja, hogy közös összefogással lássunk hozzá a rendezhető kérdések megoldásához. Az egyetem. a város, a meg.ve és egyéb hatósági szervek együttes erőfeszítése, meggyőződésem szerint, eredménnyel jár majd. 4 DÉL-MAGYARORSZÁG Vaaárnop, 1961. májas 14 A t