Délmagyarország, 1967. május (57. évfolyam, 102-126. szám)

1967-05-12 / 110. szám

v k Lyuk a mennyezeten Csókási Andrásné olvasónk a Kossuth Lajos sugárút 11. számú házban házfelügyelő. Arról írt hozzánk küldött levelében, hogy márciusban lebontották a szomszédos Bocskai ütca 11/a számú házat. „Bontás közben észrevették, hogy a Kossuth Lajos sugárút 11/a számú ház házfelügyelői lakásának keleti fala csak hozzá volt ragasztva a lebontott ház falához. A tűzfalakat leszedték a mennyezetig s így lyuk keletkezett a mennyezeten s az esős időben beázik. A kamra mennyezete már be is ázott és leszakadozott. Az egyik lakásfeljáró lépcsőjénél a pihenő falát is lebontották s így az korlát nélkül balesetveszélyes. Hetek óta járok a legkülönbözőbb helyekre — ingatlankezelőhöz, tanácsi építési osztályhoz —, de panaszomat mindenütt azzal uasitják el, hogy nem ők az illetékesek. Dehát akkor kihez lehet ebben az ügyben fordulni?" OCo<*6 <Utvk, ifycik József Attila nyomdásza volt Rossz a vízóra Ambrus Antal, Üjszeged, Közép fasor 88. szám alatti lakos olvasónk tavaly is megjárta már a vízórával. Egy ízben 14 köbméter víz fogyasztását számlázták neki, s reklamációjára megállapította a víz- és csatornamű vállalat, hogy tévedés történt. Az idén áprilisában ugyanez az eset ismétlődött meg azzal a különbséggel, hogy reklamációjára több mint egy hónapja nem kapott választ a vállalattól. Pedig, amint írja, hosszú évek sora óta csak főzéshez és ivásra használ közüzemi vizet, mert mosakodásra és mosásra esővizet tárol. Így egész évi vízfogyasztása 14 köbméter szokott lenni, s lehetetlennek tartja, hogy most egy hónap alatt fogyasztottak volna el ennyi vizet. A tévedés oka, szerinte, megint abban keresendő, hogy elromlott a vízóra. Egyetértünk olvasónkkal abban, hogy a hibás mérőműszer megjavítása az üzemeltető vállalat feladata. Negyedszázad után — tanítóinkkal Szabadkáról Jáger József olvasónktól hozott meleghangú levelet a posta. A levélben foglaltakat, amelyet olvasónk 38 társa nevében írt, változtatás nélkül közöljük: Válaszolnakaz illetékesek Figyelmeztetés a mini-fasírtért Április 21-én közöltük Vörös Lajos olvasónk levelét, amelyben azt tette szóvá, hogy az üzemélelmezési vállalattól szállított ebédjükhöz mini-fasírtot kaptak. A vállalat üzemvezetője, Bagón András azt írta válaszlevelében, hogy az említett napon szakácsnőjük szabadnapos volt s az ebédet helyette egy kézilány készítette. „A panasztevő Vörös Lajosnak igaza volt, ezért elnézését kérjük. Az alkalmazottat, aki nem tartotta be az adagnorma előírásait, írásbeli figyelmeztetésben részesítettük." Tanuló — csak tanulókocsiban Április 7-i lapunkban Diákok a vonaton címmel megírtuk, hogy a vidékről bejáró tanulók elfoglalják a felnőttek elől az ülőhelyeket a vonaton, ugyanakkor a tanulókocsikba más nem szállhat fel, s azok gyakran üresen szaladnak. Szóvá tettük azt is, hogy a tanulók havi bérletét csak másodosztályú kocsikra kellene kiadni, mivel a diákoknak csak ilyen osztályra biztosít a MÁV külön utazási lehetőséget Cikkünkre Korén István, a Művelődésügyi Minisztérium megbízott főosztályvezetője a következőket válaszolta: „A korábbi megállapodás szerint a bejáró általános és középiskolai fiatalok számára a jövőben is külön tanulókocsikat kívánunk biztosítani, mert. azok üzemeltetését pedagógiai és gazdasági szempontból egyaránt helyesnek tartjuk. A cikkben említett probléma megszüntetése érdekében a MÁV-nak javasoltuk az üzletszabályok módosítását. A módosított szabályzat szerint az általános és középiskolai tanulók csak a másodosztályú tanulókocsikban utazhatnának. Utasítottuk a Csongrád megyei tanács vb művelődésügyi osztályát, hogy fokozott ellenőrzéssel bzitosítsa a tanulóbérlettel rendelkező fiataloknak a tanulókocsikban való utaztatását." Korrigálják a hibákat Lapunk április 23-i számában cikket közöltünk a Címzett a bútoripar címmel. A cikkben szóvá tettük, hogy sok a rejtett gyári hiba a bútorokban. Különösen gyakori a panasz a Somogy megyei Faipari Vállalat kaposvári üzemében készült Velence lakószobára. „Nem mindennapi esemény színhelye volt május 7-én, vasárnap egy csendes kis ház Szegeden a Pálfi utcában. Azért írok erről, mert fél évvel ezelőtt a Dél-Magyarország segítségével találtuk meg egyik régi tanítónkat. Öt is, s a többi tanítónkat is meghívtuk volt szabadkai osztályunk diákjainak 25. éves találkozójára. Levélbeli felkérésünkre vasárnap reggel az autóbusznál várt bennünket Pálvölgyi Ferenc és felesége és Nagy-Pál István. Mind a hárman tanítottak annakidején bennünket. Az volt a nagy meglepetés, hogy a 25 év utáni első szervezett találkozóra a volt osztálytársak közül 38an jöttek el. Elhozott bennünket a szeretet, a megbecsülés és az összetartozás érzése. Tanítónk csendes kis lakásában arra emlékeztünk, hogy az ő ajtaja hajdanában is mindig nyitva állt diákjai előtt. Felidéztük a régi emlékeket, eldaloltuk a régi nótákat s gondolom az utcán járókelők fejcsóválva mentek el ezek hallatára az ablak alatt. Talán nem is tudták, hogy ez a mi hangoskodásunk könnyeket takar. Elmondottuk egymásnak életünk sorát, s bizony némelyikünké kész regény. Abban viszont mindannyian megegyeztünk, hogy amire tanítóink neveltek, nem felejtettük el: mindig igaz emberek maradtunk. Köszönjük ezt a szép napot magyarországi vendéglátóinknak és a magyar hatóságoknak, hogy lehetővé tették találkozásunkat." Hatvanöt éves kovában elhnnvt Müller Lajos nyomdász, régi munkásmozgalmi harcos. Hamvasztás utáni búcsúztatása holnap, szombaton fél 12 órakor lesz a Farkasréti temető kolnmbáriumában. írásunk Müller Lajos életútjáról ad mozaikot, A Cenzúra árnyékában című könyvében Léderer Emma így ír Müller Lajosról: „József Attila nyomdásza volt..." Az irodalom barátainak körében nem ismeretlen a nyomdász neve. Tulajdonképpen csak 1931-ig dolgozott a szakmában, mivel akkor a szakszervezet — baloldali magatartása miatt — kizárta soraiból. Munkát így nem vállalhatott, mégsem távolodott el az ólombetűktől, mert széles körű baráti kapcsolatai révén sok kisnyomda tulajdonosa megengedte neki, hogy műhelyében dolgozzék. Ebben az időszakban haladó magyar írók és költők munkáit nyomtatja ki, úgy, hogy sokszor a tördelést és a szedést is egymaga végzi. Kiadóként is szerepel. Kevesen tudják, hogy az ő gondozásában jelent meg József Attila „Döntsd a tőkét, ne siránkozz!" című kötete. E könyv kiadása miatt bíróság elé kerül, s törvény elé idézik egy ismeretterjesztő könyv kinyomatásáért is. Max Hoddan, német kommunista író könyvét, az „Igazán a gólya hozza a kisgyereket" című felvilágosító füzetet József Attilára bízza, hogy magya nyelvre ültesse, majd ki is nyomtatja. Emiatt is József Attilával együtt kerül a vádlottak padjára. Nehéz élete volt Sokszor, mint csomag kihordó, kifutó, rikkancs — munkát vá' lal, hogy megéljen. 1929. március 15-é részt vesz a Petőfi téren rendezett tüntt tésen, ekkor, mint hontalant, kitolonco' ják, de a következő évben hazatér es ekko^ bekapcsolódik az illegális kommt nista párt munkájába. A háború alatt bujkálni kényszerül, de ekkor is dolgozi! üldözöttek számára gyárt hamis igazolvi nyokat, míg le nem tartóztatják. Börtönéből a felszabadulás hozza ki. Radnóti, akinek szintén nyomdásza és kiadója is volt, egy versében így emli kezik meg róla: „Előttem Müller a nyomdász / állt a mérleg előtt, / megméretett / s hat hónapot kapott". / Az akkori bíróságok mérlegén Mülle Lajos megméretve hat hónapot „ért". Ar igazság mércéje szerint azonban része irodalom történe tünknek. k. n. Liszt-kézirat a Somogyi-könyvtárban A Somogyi-könyvtárban F. b . 2678. katalógusszám alatt őrzünk egy kottát, amely a leltárkönyv tanúsága szerint 1937. március 22-én Szeged város adományaként került ide. A leltározó könyvtáros, Szőke Mihály ezt írta tékájára: „Liszt Ferenc eredeti, saját kezű fogalmazványa, öt oldal széles, fólió alakú hangjegypapíron". A címlapon — kétségen kívül Liszt kézírásával — a következőt olvashatjuk: Revive Szegedin! Marche hongroise de Szabady — orchestére par J. Masse[net, transerite pour piano par [F. Liszt. Magyarrá téve e szavak: Élj újra Szeged! Szabadi Frank Ignác (1825—?) magyar indulója, zenekarra földolgozta Jules Emilé Massenet (1842—1912), zongorára átírta Liszt Ferenc (1811— 1886). Mi ez a kézirat, hogyan került Szegedre? Meglehet, hogy annak idején, amikor a város tulajdonába került (a könyvtári leltárnaplóban az szerepel, hogy „vétel a szerzőtől"), a korabeli lapok többet is földerítettek a kézirat múltjáról, ún. provenienciájáról. Minthogy azonban nem tudjuk, hogy ez mikor történhetett, egyelőre csak egyéb forrásokból állíthatjuk össze történetét. Lelkes István (A magyar —francia bartásága aranykora, 1933) írja, hogy az 1878-i párizsi világkiállításon a magyar cigányok egy különös indulót játszottak, amely fölkeltette a francia zenekritikus és színházi intendáns, Armand Gouzien figyelmét. Elkérte a Plevnai induló szerzőjének, a kocsmáros Szabadi Frank Ignácnak a címét Berkes Kálmán prímástól, s azonnal írt neki Pestre. Szabadi magyar nyelvű válaszát, melyben lelkendezik Franciaországért, Munkácsy Mihály fordította le a francia zenetudós számára. A levél mellékleteként ott volt a kotta is. Gouzien a kiváló francia zeneszerzőnek, Massenetnek társaságában 1879. január 17-én néhány napra Budapestre jött. Massenet a Lahore királya című operáját vezényelte a Népszínházban. Meleg fogadtatásban volt részük, többek közt Liszt is estélyt adott tiszteletükre. Fölkeresték Szabadit is: Massenet megígérte Szabadinak, hogy indulóját átdolgozza ahhoz hasonlóan, ahogyan Liszt és Berlioz a Rákóczi -nótát. Ígéretének megtartására sürgette őt a szegedi nagyárvíz híre. A katasztrófáról valamennyi nagy párizsi lap már március 13-án hírt adott. A Figaro március 15én fölhívta a párizsi magyarok figyelmét. hogy az Egyetértés című magyar lap gyűjtést indított a szegedi árvízkárosultak javára. Másnap két Párizsban élő nagy Cikkünkre válasz érkezett a vállalat igazgatójától, Gelencsér Lajostól. Többek kö.:ött ezeket írta: „Minden igyekezetünkkel azon vagyunk, hogy a vásárlóközönség érdekeit a legmesszebbmenőkig kielégítsük. Ezért kérjük, akinek rejtett hibás bútor került a birtokába, az levélben keresse fel a vállalatunkat, hogy a hibákat korrigálhassuk." Uf váltópénz kerül forgalomba Hosszab Ideje kifogások hangzottak el amiatt, hogy az alumíniumból készült váltópénzérmék kopottak, ami megnehezíti a címletek felismerését, és hogy az 50 filléres könnyen összetéveszthető a 20 filléressel. Emellett alumínium-érméink a jelenlegi ötvözetben nem alkalmasak az automaták megbízható működtetésére. így akadályozzák az automaták szélesebb körű elterjedését. Az automaták működtetése megköveteli, hogy kopásállóbb érméket és 5 forintosokat bocsássanak ki. Mindezt mérlegelve, a kormány felhatalmazása alapján. » pénzügyminiszter rendeletet adott kl. hogy a váltópénzérméket kopásállóbb anyagból készítsék. Alpakkából 5 forintos, kopásálló ötvözött alumíniumból í forintos. 50. 20 és 10 filléres érméket bocsátanak ki. A 2 forintos, mivel anyaga megfelelő, változatlan marad. Az új érmék átmérői — a válogatás megkönnyítése végett — néhány tizedmilllméterrel kisebbek lesznek, mint a mostaniak. Csak az 50 filléres rajza tér el a Jelenlegitől: az ÚJ érmén az Erzsébet-híd körvonala látható. Az 50 és 20 filléres összetévesztésének elkerülése érdekében az új 20 filléres recézett, az 50 és a 10 filléres pedig sima széllel készül. A Magyar Nemzeti Bank az új érméket folyamatosan hozza forgalomba. A jelenlegi váltópénzérmék továbbra ls forgalomban maradnak. „Megették" a töltési a patkányok Most aktuális érdemes nagy a választék! méteres mosóanyagból kész kartonruhákból és fürdőruhákból a TISZA ÁRUHÁZBAN Lenin krt. 47. a FÖLDSZINTEN KÜLÖN FÜRDŐRUHA-STRANDCIKK OSZTÁLY! TISZA ÁRUHÁZ nyitva reggel 8-tól este 7 óráig. X. S. 133.559. A Tisza-pályaudvar végén, az úgynevezett közraktárak egy részén annyi a patkány, hogy jókora darabon valósággal szétszedték az árvízvédelmi töltés város felőli oldalát. A hosszan tartó magas tiszai áradással kapcsolatos védekező munkáról szinte naponta írtunk lapunkban, a jelentésekben sokszor előfordult, hogy a szivárgó vízen és egy-két jelentéktelen buzgáron kívül semmi rendellenesség nem volt a védelmi vonalakon. S íme most púderül t, hogy a város alattj ahol a Szeged m. j. városi tanács önálló árvízvédekező, a töltést kibontották a patkányok. Ne jósolgassunk, hogy mi lett volna, ha az elgyöngült töltést egy szélverte éjszaka benyomja a víz hatalmas ereje, mondjuk a tetőzésben, amikor 780 centiméter körüli vízállást mértek Szegednél. Azért szaporodtak el a patkányok a töltés lábánál, mert a Csongrád megyei Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat a közraktárak és a védősáv közé betongerendára szerelt, drótháló szerkezetű kukoricakotárkákat épített évekkel ezelőtt. Ehhez — mint most kiderült a IIL kerületi tanácsnál levő jegyzőkönyvből, a gyors intézkedésre felszólító határozatból és az Alsót-tiszavidéki Vízügyi Igazgatóság átiratából — sem építési, sem vízjogi engedélye nem volt. Az bizonyos, hogy a termények elraktározása minden esztendőben gondot jelent a gabonafelvásárló vállalatnak. Arra azonban gondolnia kellett voln.N a vezetőknek, hogy ilyen áron nem szabad építkezni! Az üggyel kapcsolatos jegyzőkönyvben a következő szerepel: „A Szeged m. j. városi tanács építési és közlekedési osztálya, mint e terület önálló árvízvédekező szerve, 1966. szeptemberében észlelte, hogy a patkányok a töltést rongálják. Elrendelte irátsukat a városgazdálkodási vállalatnál". Ha ez az észlelés szeptemberben volt, akkor a patkányirtás mellett a hevenyészett és engedély nélkül épített kutricákat kellett volna elsősorban felszedetni, mint a patkányok melegágyát. S e veszedelmes rendellenességre miért csak 1966 szeptemberében figyelt fel a Szeged m. j. városi tanács építési és közlekedési osztálya? Azért, mert vízügyi előadói sűrűn váltakoztak. Szinte esztendőről esztendőre egymásnak adták székükkel az ügyintézés kulcsát, s az új ember mindig elölről kezdte megismerni elődje területét, feladatkörét. A Csongrád megyei Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat sürgősen eleget tett a felszólításnak és — magunk is meggyőződtünk róla — szétbontotta a kutricákat és irtatta a patkányokat. Ott tátonganak azonban a töltésoldalba fúrt lyukak, amelyeken ki-be sétálhat akár egy választási malac is. A tiszai ár visszahúzódása után következik e töltésszakasz újabb felmérése, a talajszerkezet vizsgálata, hogy az eredeti geometriájú töltéstestet visszaállítsák. Ez bizony költséges munka lesz. Vajon ki fogja ezért kinyitni a pénztárcáját? A saját mulasztása miatt is kárt szenvedett Szeged m. j. városi tanács építési és közlekedési osztálya, avagy a kárt okozó Csongrád megyei Gabonafel vásárló- és Feldolgozó Vállalat? Az látszik bizonyosnak, hogy a fizetség nem lehet arányos, sőt a III. kerületi tanács, mint a szóban forgó terület gazdája, előkészítheti ebben az ügyben a szabálj'sértési tárgyalást is az érdekelt vállalattal szemben. L. F. magyar művész, Zichy Mihály és Munkácsy Mihály a Journal des Débats hasábjain a francia nemzethez fordult segítséget kérve az elpusztult szerencsétlen város számára. A mozgalom óriási sikerrel járt: színházak bevételükből adtak támogatást, matinét, kiállítást rendeztek Szeged javára. Jacques Normand verset írt a hullámsírba dőlt Szegedről, Massenet pedig korábbi ígéretét beváltva Marche heroipue de Szabady című szerzeményét készítette el a június 7-i nagy hangversenyre, melyet a párizsi Operában Szeged javára rendezett az árvízkárosult szegediek segélyezésére alakult bizottság (Comité francais d<secours dux inondés de Szegedin). A hangversenyt Berlioz magyar indulója vezette be, utána Saint-Saéns-nak ugyancsak erre az alkalomra komponált Réverie orientale (Keleti ábránd) című műve, . majd Massenet átirata hangzott el. Delibes Coppélia-csárdása és Massenet indulója aratta a legnagyobb tetszést. Sikerének jeleként az induló partitúrája megjelent a Vie Modern június 12-i számában. Egyébként az árvíz historikusa, Tápai Szabó László, nem tudni, milyen forrásból, Szeged halála és föltámadása című művében (1929), azt írja, hogy a szintén jelenlevő másik nagy francia zeneszerző, Gounod, azt mondta Massenet művéről: „Ezzel az indulóval forradalmat lehetne csinálni."'. A budapesti országos kiállításra hazánkba érkezett Crancia vendégek alföldi kőrútjuk során 1885. augusztus 19-én Szegedre is ellátogattak. Massenet, a csatornatervező Lesseps, a költő Coppée, a zeneszerző Delibes első útja éppen a Somogyikönyvtárba vezetett Aláírásukat a könyvtár vendégkönyve máig is őrzi! Egyelőre közelebbit nem tudunk arról, hogyan jutott Massenet darabja Liszt kezébe. Mindössze barátságuk ismeretes, de ez is elegendő indíték, ha figyelembe veszszük, hogy Liszt egyik törekvése volt magyarságának zenéjében való kifejezésre juttatása, magyar motívu mok — népzenekutatás híján: vélt magyar motívumok — keresése, fölhasználása. S minthogy a szegedi árvízkárosultakért ő is tenni akart, nyilván ezt az alkalmat is megragadta. Jakov Milstejn alapos, kétkötetes Liszt-monogfáfiájában a nagy zeneszerző müveinek jegyzékében a 324. sz. alatt szerepel ez a mú, 1879-es keltezéssel, s azzal a megjegyzéssel: „A szegedi árvízkárosultak javára". Egyik jegyzetében a kiváló monográfus azt írja: „Szabadi indulóját valószínűleg nem az eredetinek, hanem Massenet zenekari feldolgozásának alapján írta át". A kézirat ismeretében a valószínűleg szót bátran törölhettük. Könyves László Pcntek, 1967. május 12. DtL-MA6YARORS2AQ 5