Délmagyarország, 1967. május (57. évfolyam, 102-126. szám)

1967-05-09 / 107. szám

Szálló Iván szobrai ^msi napiő Szabó Iván művészete el­ső alkalommal kerül a sze­gedi közönség elé. Bár nevét és munkásságát, művelődés­politikai és nevelő tevékeny­ségét széles körben ismerik, igy Szegeden is, ahol Hódme­zővásárhely közelsége állan­dó szakmai kapcsoltot bizto­sított vele és a keze alatt for­málódó ifjú tehetségekkel. Mégis: a személyes találko­zás szobraival sok meglepe­tést és tanulságot szolgáltat­hat azoknak is, akik közeleb­ről, s azoknak is, akik csak hírből ismerik munkáit. Más szempontból is jelen­tősnek tartom ezt a bemutat­kozást A képzőművészet leg­ősibb, és a formafejlődés szempontjából talán legizgal­masabb ága, a szobrászat, századunkban kevesebb meg­értést, kevesebb érdeklődést kap, mint a nagyobb viharok között fejlődő, a színek von­zásával rendelkező festészet vagy a modern technika bra­vúrjait felhasználó grafika. Nem véletlenül igyekeznek új meg új technikával, néha a lényeget megkerülő játékos ötletekkel felhívni magukra a figyelmet a szobrászok is, be­lesimulni az építészeti elkép­zelésbe, vagy önálló létüket olykor bizarr képzettársítá­sokkal igazolni. Szobrászaink legjava azon­ban bölcs makacssággal tart ki a legrégibb és legegysze­rűbb technikák mellett. S valljuk be, ők adják ma is a legtöbbet, s közülük az első sorokban küzd a magyar szobrászat nemzeti karakte­réért és európai rangjáért Szabó Iván. Élete korunk igazi embere­inek sorsát példázza. Ez az élet szoros ölelésben tartja művészi munkáját. Lelkessé­ge. emberi eszményei, friss szelleme, egészséges élet­szemlélete. és kapcsolata min­den rendű és rangú ember­rel — sokszor önvizsgálatra készteti a nála fiatalabbakat is. Ilyenkor arra gondol az ember, hogy vajon saját éle­te, munkája ad-e ilyen látha­tatlan, megbecsülésből és sze­retetből font koszorút fejére, olyat, amelyet Szabó Iván so­ha nem várt, s tán egy tréfás mondattal el is hárítana ma­gától. Életrajzi adatai egybevág­nak hazánk kulturális éle­tének krónika jávaL Mindig ott találjuk, ahol a legfor­róbb a légkör, ahol a fejlődés mozzanatai jelölik ki az em­beri, művészi cselekvés mód­ját. A forradalmi mozgal­makban. a szocializmus elő­készítői között, később a népi kollégium munkás és paraszt­fiataljainak sorsát egyenget­ve a művészet-politika szer­vezeteiben vitázva, harcolva, a főiskolás fiatalok társasá­gában. Súlyos farönkök, ne­hezen formálható kövek kö­zött műtermében az anyag­gal, a gondolattal viaskodva. S amilyen vigyázó szeretettel, de tudatos céllal végzi mun­káját a szocialista társada­lom formálásában, az ifjúság nevelésében, ugyanúgy köze­ledik a halott fából, az ólom­ból, kőből kiszabadítani kí­vánt valósághoz Is. A legkü­lönbözőbb műfajokban — a köztéri szobroktól, emlékmű­vektől kezdve a klsbronzo­kon, kőszobrokon keresztül a fa-sztélékig, érmekig, kerá­miákig, rajzokig — követke­zetesen művészi világnézet, formai elképzelés irányítja. Röviden talán úgy foglalhat­nám össze: egyszerűség és emberség. Ez a két szó az alkotómun­ka kibontakozásának korsza­kos küzdelmét foglalja össze. Az egyszerűség, a modern szobrászat elveinek alkalma­zását, fokozását, a mintázó technika fölényes birtoklását jelenti, az emberség a szi­lárd világnézetet. Ez a min­denki gondját értő, sok em­ber sorsáért aggódó magatar­tás tölti meg különös varázs­zsal alkotásait, mélyről faka­dó elpusztíthatatlan hit az emberben, a közösség erejé­ben, a társadalom fejlődésé­ben. Megállásra, elgondolko­dásra késztető gondolatiság, s nem utolsó sorban a néző­ben sokáig továbbrezgő líra, az egyszerű dolgok igazságá­nak felismerése, alkotó mun­kája részesévé, szellemi társ­szerzőjévé ez tesz bennünket. D. FEHÉR ZSUZSA Megnyílt a III. Dél-alföldi Tárlat Vasárnap délben a hódmezővásárhelyi .Tornyal János Múzeumban megnyílt a III. Dél-alföldi Tárlat. Á megnyi­tó ünnepség részvevőit dr. Dömötör János múzeumigaz­gató, országgyűlési képviselő köszöntötte, majd Mocsár Gábor, a Magyar írók Szövetsége Dél-magyarországi cso­portjának titkára mondott megnyitó beszédet. Ezután Szentes város tanácsa nevében dr. Bajomi Sándor vb elnökhelyettes átadta Szalay Ferenc Munkácsy-díjas fes­tőművésznek a Koszta Emlékplakettet és a vele járó mun­kajutalmat A megnyitó ünnepségen megjelent Vári Ernő a hód­mezővásárhelyi pártbizottság titkára, Hantos Mihály a Csongrád megyei tanács vb elnökhelyettese, Sajti Imre a hódmezővásárhelyi városi tanács vb elnöke is. A kiállítást egy hónap múlt a a szegedi képtárban is bemutatják. Kubai krónika Senki sem csodálkozhat ra érdekes, hogy ha zavar is azon, hogy a fiatal kubai a megformálás művészi szint­filmgyártást az ország életé­nek leglényegesebb, legfon­tosabb kérdései érdeklik, s hogy másodrangú, mellékes jének egyenetlensége, az amit mond, nekünk sokkal fonto­sabb, mint az, hogyan mond­ja. A fogalmazás döccenői dolgokhoz nincs kedvük. Az másodrangúvá válnak közölt sem csodálható, hogy ezek a fiatal filmművészek ezekről a lényeges kérdesekről min­dent el akarnak mondani, amit csak tudnak, nem tö­rődve azzal, hogy a monda­nivalónak ez a hatalmas mennyisége széttöri a hagyo­mányos formákat és szerke­zeteket. Bármennyire is ter­mészetes és magától értetődő ez a felfokozottság, világos, hogy csak részben erény. Mindenféle művészetnek tö­rekednie kell ugyanis bizo­nyos megszerkesztettségre, megkomponáltságra, formás­ságra, az anyag elrendezésé­nek gazdaságosságára; a mű­vészet végül is nem árvíz, amely mindent elsodor és magával visz. A Kubai krónikának az a legfőbb baja, hogy mindent eí akar mondani tárgyáról, arról, hogyan jut egyre job­ban érvényre Kuba életében a kommunisták programja, a szocialista gondolat és akció. Ezzel sokat markol. Szinte minden társadalmi osztályt, réteget, és csoportot, minden­életanyag izgalmasságához képest Mást ne mondjunk, mi például úgy tudtuk, a szocialista eszme Kubában a forradalom győzelme után viszonylag későn hatott. A filmből kiderül, hogy ez a fejlődés jóval korábban, szin­te közvetlenül a győzelem után megkezdődött. A film rendezője, a fiatal Ugo Ulive arra törekedett, hogy ne „szepen megfor­mált", hanem hiteles anya­got adjon. Ez, úgy érezzük, végeredményben sikerült ö. Vendégjáráson az ÉDOSZ népiegyiitíes A közelmúltban a Szegedi Nemzeti Színházban szocia­lista brigádok részére bemu­tatott új műsorával indult vendégszereplő körútra Csongrád megye városaiba, falvaiba az ÉDOSZ „Szeged" népi együttes. Egy hete a ruzsaiak meghívásának tet­tek eleget, amikor a helyi művelődési otthonban adtak műsort az együttes táncosai, énekes -hangszeres-táncos szólistái, a két zenekar, leg­utóbb — szombaton és va­sárnap — pedig az apátfal­vi és kiszombori közönség tapsolt az ÉDOSZ-osok szín­vonalas produkciójának. Kiszomboron akkora sikerük volt, hogy a közeljövőre is­mét meghívást kaptak. A megyei vendégszereplések sorozata Mindszenten foly­tatódik. Szegeden megkezdődött a békehónap Gyűlés és hangverseny ..Május hónapja — a béke hónapja A természet és a történelem sajátos össze­csengése: május a természet újjászületése és május a történelem legsötétebb erőin aratott győzelem szimbólu­ma. Május 9-én idén is meg­kezdődik országszerte a bé­kemozgalom immár hagyo­mányos rendezvénysoroza­ta" — hangoztatta ünnepi beszédében Diós József, a Hazafias Népfront szegedi I. kerületi bizottságának tit­kára tegnap este a Juhász Gyula Művelődési Otthon­ban, a fasizmus felett ara­tott győzelem évfordulója alkalmából rendezett béke­hangversenyen. Lacsán Mihályné ország­gyűlési képviselő, a Hazafi­gának elnökhelyettese külön üdvözölte a hangverseny külföldi vendégeit, a szak­szervezetek budapesti kong­resszusán részt vett delegá­ciók Szegeden tartózkodó tagjait: Jose Prietot, Diaba­té Mamadyt, Lamara Fodit, Diallo Mamadont, Matsus­hita Jirót és Szano Torit, akik közül néhányan felszó­laltak a program első ré­szében rendezett ünnepi gyűlésen. Jose Prieto, a ku­bai általános szakszervezet szervezési osztályának mun­katársa, Matsushita Jiro. a Japán Szakszervezetek Fő­tanácsának tagja, az Újság­írók Szakszervezetének fő­titkára és Diallo Mamadon, az üssz-afrikai Szakszerve­zetek Szövetségének képvi­selője, a Guineai Szakszer­as Népfront városi bizottsá- vezetek Szövetségének tit­kára egyaránt hangsúly ózta: a fasizmus ma is fenyegető veszélye elleni összefogás szükségességét, a népek szo­lidaritásának jelentőségét más nemzetek szabadság­küzdelmei iránt. A gyűlést színvonalas mű­sor követte, ahol a Liszt Ferenc Zeneiskola tanárai. dr. Erdei Péterné, Mvcsai Pálné, Szalay Miklósné, Sta­nics Béla. Markó Leó, B. Simkó Teréz, a Szegedi Nemzeti Színház kamarakó­rusa és művészei, Szabadíts Judit, Szabados Margit, Sza­lay Miklós, a KISZ Balázs Béla színpadának tagjai. Nóvák Zoltán, Berg Kata­lin, valamint a Tömörkény Gimnázium dr. Mihailen György vezette kórusa mű­ködött közre. jének operai feldolgozásánál. Találunk rá példát — ha na­gyobb méretekben is — a ha­Zenei naptár Mészáros Emma koncertje A tanárképző főiskola hangverseny-sorozatában Mészáros Emma zongorázott s igényes műsorával fejlő­dését újból igazolta. Már Bach játékában az elmé­lyült, lényeget kereső elő­adói stílust dicsérhetjük. A barokk mestert Mozart a­moll szonátájának I. és II. tételében még jól felismer­hettük. A hangvétel söté­tebb színezete csak a záró tételben hangolódott át a mozarti rokokóba és ezt az előadás derűs fénye és tech­nikai csiszoltsága biztosan közvetítette a hallgatóság­nak. A Beethoven E-dúr szonátú top. 109.) három té- vei, alapjaiban tonális hang­Gyermekopera Móra Ferenc meséjéből Nagy mesterek zenélés! talános iskolája a főiskola formájához kisgyerekeknek dísztermében rendezett szom­alkotó módon közelíteni alig- bat délutáni koncertjén ora­ha találhatott volna szeren- tórium-formában mutatta be csésebb utat Szőnyi Erzsébet a művet, dr. Bárányi Albert­Móra Ferenc bűbájos mesé- né vezényletével. Természe­tesen jelentékeny segítséggel: a Liszt Ferenc Zeneiskola ta­nárainak 9 tagú vonósaene­zai zeneirodalomban: Ránki karával, s a didergő király György Pomádé királya ha- szerepében Sinkó Györggyel, sonló módon szól a legifjabb a Szegedi Nemzeti Színház zenerajongókhoz: énekelve, kitűnő basszistájávaL A ri­muzsikálva, a mese köntösé­ben megismerni, befogadni a ker nem is maradt el, s egy­aránt jutott elismerés fősze­hagyományaiban hatalmas replőknek, a zongorán kísérő operamúfaj 6—14 éves gene- Bozóki Andrásnénak és a rációnak — ez adja speciális legifjabb operaénekesek­értékét Szőnyi Erzsébet gyer­mekoperájának, A didergő királynak. Szereplői — egyet­nek", Balázs Ivánnak, Ba­lázsfi Katalinnak, B alazsfi Istvánnak, Balla Mártának, len kivétellel — valamennyi- Bánki Beának, Madarász Klá­en gyerekek: kórusban, szó­listaként, duettekben szere­pelnek, sőt zenekari anyaga rának, Otoltics Zsuzsának, Vajda Juliannának, Szendrei Évának — az iskola tanulói­teikre szabott. Muzsikája mértékletesen él a modern kor disszonáns szerkesztésé­telének mondanivalója a IX. szimfónia humánumát sejte­tő záró variációkban érke­zik a költői csúcsra. A hangverseny közremű­ködője Gábor Éva már koráb­ban megcsillantotta értékes szopránjának gazdag szín­skáláját. Ezúttal a barokk mester, Hándel és Alessand­ro Scarlatti áriáiban tűnt ki jó szövegmondásával, stí­lusbiztonságával és a han­gulatok finom rajzával. Re­mek kamarazenét nyújtott Hándel „Süsse Stille" kez­detű áriájában, amelyet Mo­noki Lajos concertáló hege­dű- és Érsek Éva főiskolai hallgató gordonkaszólama egészítette ki kerek hangzás­sal. Gábor Éva műsorának Péterné Frank Klára megértő segítőtársa volt, hibátlan ze­neiséggel. A műsort Avasi Béla ismertette szellemesen, magas színvonalon. Szatmári Géza is majdhogynem az ő mére- nak. A szólamok precíz, gon­dos betanításáért dicséret il­leti Sinkó Györgynét, és Vincze Istvánt A műsor első részében az iskola Bartók és. Mozart kó­rusa adott hangversenyt Sin­kó Györgyné és Erdős János zású, szellemes fordulatok kaf, gázdágon osztogatott népdalinvenciókkal, mozgal­masan. A Szegedi Tanárképző Fő- vezetésével, iskola I. számú gyakorló ál­n. l Mihály András szerzői estje A Korunk kamarazenéje sorozatban a B-bérlet ötödik előadása Mihály András szerzői estje volt Mihály András alkotómű­vészete a magyar népzene, Bartók, Kodály és a schön­bergi expresszív-dodekafon művön volt lemérhető, mely­ben két teljesen ellentétes, s ugyanakkor egymást harmo­nikusan kiegészítő zenei ív feszül egymásnak: a férfias erő, s az egyszerűségében fennséges lá©- líra, melyet szinte összekovácsol és meg­iskola hagyományaira épült koronáz a virtuóz codetta. de sajátos ízzel és invenció­val alkot mindig a lényeges teljes kiaknázására, az em­beri érzés és gondolatvilág legmélyének kifejezésére tö­rekszik, s ennek veti alá fö­Az est kétségtelenül leg­inkább várt és legjobban si­került műsorszáma, a bartó­ki hagyományokat követő II. Vonósnégyes, nem kis mértékben a Tátrai vonós­Presszöasztalok mellett, korán nyitó cukrászdákban adtak első randevút hetid reggel a már felnőttnek szá­mító szegedi középiskolások — néhány órával a balla­gási ünnepély előtt. A rad­nótisták egy csoportja a szomszédos Hungária-euk­raszdából már negyed 10­kor az. iskola udvarára sie­tett, ahol bensőséges házi fé 1 e°áUáspon tót" veisorakoztat « népségen először maguk kö­, . . .. . zött búcsúztak az alsóbb osz­a filmben. Az abrazoiasnak Tarisznya, pogácsa... Ballagó diákok ez az extenzitasa, mindenre kiterjedő volta megakadá­lyozza, ho©_ a film a válasz­tott tárgy emberi mélységei­be hatoljon. Számunkra azonban, akik Kuba életét csak távolról szemlélhetjük, furcsa módon ezért érdekes a film. A ben­tályosok a végzősöktől, és vi­szont Horváth László ne­gyedikes és Jung József harmadik osztályos diák sze­mélyében a két KISZ-titkár is elköszönt egymástól, s amikor a leendő negyedike­sek kis tarisztnyával, pogá­csával, korty borral és ötfil­léresekkel kedveskedtek a „nagyoknak", az egyenruhás lányok szemében itt-ott ne levő dokumentatív anyag. könny csillant. Dr. Bánfalvi náziumi és egy autószerelő szakközépiskola közel 300 tanulójának kívánt sok si­kert a küszöbönálló érettsé­gire — Szegeden sehol sem ballagtak ennyien. A házi ünnepség után megnyílt az iskola kapuja szülők, roko­nok, barátok, ismerősök szá­mára is, s az udvar pillana­tok alatt megbolydult méh­kassá változott — miközben bent az épületben a Gaudea­mus igitur és más diáknó­ták, népdalok dallamára bandukoltak termekről ter­mekre a meghatódott diá­kok. A Tisza-parti gimnázium­ban három osztály 85 tanu­lóját búcsúztatta dr. Török László igazgató: „Minden dicséretet megérdemeltek, és információ ugyanis annyi-1 József igazgató a hat gim- mert egyéni elgondolásaito­kat, vágyaitokat igyekezte­tek összeegyeztetni a tár­sadalom és a népgazdaság igényeivel, s ezzel a felnőtti érettség első szép tanúbi­zonyságát adtátok már a vizsgák előtt". A diákok többségének zsebében ugyanis már ott volt az üzemi, vállalati szerződés, amely lehetővé teszi, hogy hamarosan sokoldalúan mű­velt, szakmailag kitűnően képzett kereső dolgozók le­gyenek. Közel 60 diák a gimnázium padjaiból egye­nesen a termelő munkába, ipari tanulónak tart, s an­nak a húsz-egynéhány ne­gyedik osztályosnak is zöm­mel van már vállalati szer­ződése, akik továbbtanulás­ra jelentkeztek, ók már fel­nőtté válásból is érettségiz­tek.! lenyes mesterségbeli tudását négyes remek előadásának is. A műsor első számaként volt köszönhető. hallott Ciacona éppen az előbb említettek reprezentáns hordozója: kemény, feszítő erejű részek váltakoznak fi­lozofikus telítettségű és ne­mes líraisággal átitatott ze­nei mondanivalóval. Ugyanez tűnik ki a Radnóti Miklós és József Attila verseire írott dalciklusokból is. A ze­neszerzői stílus je©'ei leg­jobban talán az 1962-ben Kodály 80. születésnapjára komponált Mouvement gor­donkára és zongorára című Az esten a legtöbb felada­tot Szűcs Lóránt vállalta magára, aki különösen a Mouvement és a dalciklusok kíséretében jeleskedett Ezút­tal is gyönyörködhettünk Sándor Judit kivételes dalénekesi képességében. A Kis Szvit-et és a Mouve­ment-ot bemutató Mező László a hangszer fölényes ismeretével és a Mouvement remek tolmácsolásával nyúj­tott élményt. Csala Benedek Szegedi sikerek Salgótarjánban Vasárnap fejeződött be Salgótarjánban az amatőr dzsessz- és tánczcnekarok harmadik országos fesztivál­ja. ahol hátom kategóriában mintegy 50 együttes versen­gett a különböző fokozatok elnveréséért. A beat kategó­riában kiosztott 7 aranyérem közül kettőt a szegediek nyertek: a Kristály- és a Móra Ferenc Művelődési Otthon zenekara. A dzsessz­együttesek versenyében ezüstfokozatot kapott, a sze­gedi Dixieland és a Hulin­trió. A zsűri különdíjait az ugyancsak szegedi Molnár Gyula (klarinét) és dr. Hu­lin István (zongora) szerez­te meg, a legjobban előadott szovjet, valamint kötelező szám (Blueberry Hill) díját a Kristály-zenekar. Kedd, 1967. május 9. OEL-MAGYAROASZA6 S

Next

/
Thumbnails
Contents