Délmagyarország, 1967. május (57. évfolyam, 102-126. szám)

1967-05-07 / 106. szám

A rendőrség megkülönböztetett figyelmében... Elhatározta, hogy nyűg- lom forradalmasítása, harci Angyalföld mozgalmi életé­díjas éveiben rendbe rak- osztagok szervezése...; 5. ben vettem részt újra, ahol ja munkásmozgalmi emlé- Leleplezni és lejáratni a le- a 20-as években kommunista keit. Már maga a vázlat vente egyesületének reakciós sejteket szerveztem és letar­is terjedelmes, egész fű- jellegét, ellenállásra buzdíta- tóztatásomig kerületi titkára zetet tölt meg. Regényre ni a dolgozó ifjúságot a dur- is voltam a pártnak. való témák, történelmi ta- va magatartást tanúsító le­nulmányra váró dokumen- venteoktatokkal szemben; 6. i'i • tumok pihennek benne. Az ifjúmunkások munkavi- U|fu Kölcsönkértük feljegyzése- szonyának javítása, a 8 órás , . , . it Pusztai (Pipicz) József munkaidő, az egyenlő mun- Q régi gyŐrbOl! elvtárstól, hogy a gazdag, káért egyenlő bér követeié- ° "' harcos életbe bepillant- se, két heti fizetéses sza- Együtt dolgoztunk itt sunk. badság, szervezkedési sza- Andrásfi Gyulával, Rezi „Beiratkoztam a Szociál- badság, emberséges bánás- Károllyal, Bakos Lajossal, demokrata Párt keretében mód kiharcolása. ..; 8. A pintér Károllyal, Földes működő szocialista ifjúmun- munkanélküliség felszámold- Lászlóval. Herz Blankával, kás csoportba, melynek 1920 sa; kereskedelmi szerződés a Micskó Rudolffal Farkas januárjában vezetője lettem. Szovjetunióval;... 9. A Vö- Aladárral Mód Aladárral Besüt a nap az ablakon, kor hordjuk szét a plakáto- nyelét, s felmentem a fővá- ^^ JElfL^^ I?S_ SegélyVl Timár ' Mátyással és más Csak a tettnek van örök élete Kétszáz nevet kfizöltflnk múlt vasárnap, má­jusi ünnepi számunkban: a Szocialista Hazá­ért Érdemrenddel kitüntetett Csongrád megyei forradalmi harcosok névsorát. Valamennyien három, négy, öt évtizedes forradalmi harc ré­szesei, a felszabadulás előtti forradalmi moz­galom kiemelkedő katonái, s az új elet és társadalmi rend építői a felszabadulás óta. Ahány név, annyi sors, annyi emlék. Van, aki merészebb tetteket hajtott végre, s van, aki szüntelen apró szervező és agitációs mun­kát végzett. Áldozatkész vállalkozásuk a for­radalmi múlt egészében futott egybe: ébresz­tői, agitátorai voltak a szocialista, kommunista gondolkodásnak, következetes harcosai és vé­delmezői a dolgozó osztályok érdekcinek, el­ső szervezői a munkáshatalomnak. Ismert emberek. S mikor néhányukat fel­kerestük, hogy megidézzük emlékcikkel a for­radalmi múltat, valamennyiük tetteire ls gon­doltunk egyszerre. Hiszen a történelem is a tetteknek állít örök életet. Sohasem szabad elfáradni rávetődik a fénykéve a kii- kat. rosba. A budai romeltakarí- » tettem' egltese elrejtése a beCör- elYtárfkka1' Csoportunkból nikai kórterem fehér ágyai- Ra befejez6dött egy_egyna_ tósnál dolgoztam jó ideig. b^ f kommunTste Sttek'v^lme. . > ra. Az ősz hajú idős Simon bb m^nk a tBalicskákat Mar akkor megvolt a negye- mozgalmi munkába... 1921- £tó i™nl.»»l,.lr Lajos váltig azt hangoztatja: fTisza irány-ba fordították. ?lk S^rekünk, s en is veg- ben \ KIMSZ togja lett V X rfc CPapl\/ Kiterjedt kapcsolataink menne o mar haza, porozs- mhon aratómunkás> kocsis, leg ittnon ragadtam. A pa- Gera sándort én szervez- o / .mAra: gazdasági cseléd volt, sőt tem be a mozgalomba 1921- QZ Or/OnbűH voltak a mozgalomban. A „Népszava" munkatársai — Kasztéi András, Kovai Lő­rinc —, hazafias érzésű tát, kizártak a Szociáldemok- Nem sokkal ezután Bécs- képviselők — dr. Rátz Kál­rata Pártból és mint tímár- be küldött a párt „titkár- man, Bajcsy-Zsilinszky End­segédet a Bőripari Munká- képző" tanfolyamra. Szerényi re — is kapcsolatban alltak sok Szakszervezetéből. Aktív Sándor elvtárs volt a tár- csoportunkkal, szervezője voltam ugyanis sam, szökve léptük át a ha- A Gestapo elol 1944-ben Szegeden az MSZMP-nek. tárt, s ugyanígy tértünk el keltett rejtőznöm Ve­vissza. Kun Béla, dr. Land- csesen óvtak meg elvtársak ler Jenő, Szánthó Béla és a veszélytől, ott értem meg Lukács György előadásait a felszabadulást is. Ügy jö­hallgattuk. hettem vissza Szegedre, hogy A párt vezérkara 1927 munkásigazgatónak küldtek februárjában lebukott, a hír- abba a gyárba, ahonnan ko­most vissza megint van a tizenegy hónapos kis- * rövid idei dolgozott 8 leghosszabb ideig a falé- ben mint cipészjnast... unoka, Ferike, ott a kert, E Imre malmában is mezgyárban dolgoztam, öt- i925-ben mint kommunis­amit csak ő tud igazan gon- . . seCédmunkás venhetben onnan mentem dozni, s ott a falu, amely- 5 ' nyugdíjba, nek gondjaiból, ügyeiből — Harmincnégyben volt még mindig sokat vállal ma- talán: a községi képviselő- f fiára. Tagja a községi párt- testületi választásokra engem /VIifidig OZ UluQt) bizottságnak, a tanácsnak, a jelölt a helybeli szociálde- o I földmúvesszövetkezet igaz- mokrata pártszervezet. Előre A közügyek mtézésében , gatósagának is. S elmúlt tíz számoltunk vele, hogy ugy- azóta sem fárad el Azt A K M SZ éve, hogy munkásőr. sem választanak meg, de a mondja; hogy az ellenforra­- De rájöttem, hogy jobb lakosoknak igy is meg kel- dalom alatt ^ volt a kí_ > j}nc7prvp7pcp türelmesnek lenni. Kora ta- lett mutatniuk, nogy va- vánsága; még a rend helyre- IJ difágáltam míg"'hazaenged- W köve ™n' SH ^'^-MvSeíS A kommunista Pártba 18 badt Töreky-tanács elé ke- rábban elüldöztek: az Orion á?áóiam> madt a malomtulajdonos: ^zésf s^-ToS « fs éves koromban léptem be A rüUünk, majd a Szemák-ta- bőrgyárba." „Mit gondol maga, ilyenem- ' gy e 1S rendőrség hamarosan eluldo- nacs ítelkezett fölöttünk. Innen már a történelmi bernek adok én kenyeret, aki J zött Szegedről. Mozgalmi 1929-ben szabadultam és a jelen ismert epizódjai kö­kommunista?" Nekem se kel- — És mindig van valami, érdekből Ladvánszky elvtárs szegedi rendőrség szigorított vetkeznek. Puszal József elv­lett több, kitört belőlem a amiben még részt szeretne tanácsára Budapestre költöz- felügyelete alá helyeztek. Ez társ azóta — kisebb meg­dűli- „Nem maga ad nekem, venni az ember. Én leg- tem- abo1 beválasztottak az a „figyelem" teljes nyolc szakítástól eltekintve, ami­hanem az én munkámból alább így vagyok. Nézze, itt MSZMP országos vezetősé- évig tartott. De azért köz- kor Budapesten dolgozott eszik a családjával együtt fe- a betegágyban is olvasom az Sébe- A Hűvösvölgyben új- ben az Orion bőrgyárban minisztériumban, tanácsnál hér kalácsot!" — és otthagy- újságokat, s irigykedve gon- jáalakítottuk a szétvert Vörös Segély csoportot szer- — Szegeden folytatta harcos Azt mondja, nem tett ő tam. dolok a fiatalabbakra: még KIMSZ-et, és kidolgoztuk ak- veztem, tagja volt Kezeko- életútját az ecsetgyárban, a nagy dolgokat. Az első há- mennyi minden áll előttük, cióprogramját. Eredeti meg- vich János, Galotti Ferenc, vendéglátó, majd a szolgál­ború után kettejük közül a r Tervek, elhatározások, jobb szövegezését, melyet Löwy Engi István, Balogh István, tató vállalatnál. Azt írja egy bátyja ment el vöröskatoná- P/pprfgfg/ élet, kevesebb gond. S most Sándorral és más elvtársak- A begyűjtött pénzt Zocskár helyen az emlékei között: nak. Oda is veszett, ö még O már gyorsan megy Nem úgy kal fogalmaztunk, máig is András ma jd Cseh Imre elv- „Elfáradtam." túl fiatal volt ekkor. Ovakran lézengett munka mint az én időmben, amikor őrzöm- , , társnak adtam át. 1941-ben De lehet-e egy kommu­- A mi községünkben nélkül^dig már akkor há- ™ég csupán a remény volt, . ,A programpontok kozott elüldöztek a gyárból. Sőt nista olyan fáradt, hogy ab­jq^bA átokult meg a Sz™ rom gyermeke volt A szak- ami beláthatatlan messzeség "yenek voltak: 1 A magyar- Szegednek is ismét búcsút bahagyná a munkát, a har­cSdemokrato P^8 de íSt Iz^fLt a párt csak ntha bői pislogott. orszagl lfjusamunkas mozga" kellett mondanom, üjpest és cot? teginkább Szegedre jártunk a és csekély segítséget tudott Apai büszkeség csendül a CvÍÍmIaIaM nm_„ r wA—ntmlákM. munkásotthonba etoadasokat, nyujtam. Simon Lajos a sa- szavából< amikor elsorolja, SZlIEilCICIl BlSCiSjV SZOFQCilvin szemináriumokat hallgatni. A jat sorsán keresztül erezte hogy gyermekei közül há­városi rendezvényeken vet- legfájóbban a gyűlölt rend- rom üzemi doigozó a leg- Mintha halk hegedűszó nak. Szerény, mindennapos Dominkó Júliával szólogat­tok részt a kiskundorozsmai szer terheit. idősebb fia, aki az'ő nevét szólna, olyan ez az asszony: epizódjairól mesél a szege- ta őket a munkásság szer­kubikosok is. — Alltunk, vártuk a mun- visei; 1949'óta hivatásos ka- a természete, a beszéde, az di munkásmozgalomnak, vezetibe — kit hová. Volt Kubikosként társaival kaalkalmat, s miközben kor- tonatiszt a néphadseregben, emlékei. Sose mondott nagy melyhez az első nagy há- eset, hogy keze írásával kel­egvütt bejárta az országot. gott a gyomrunk, azzal biz- _ En egy kis csavar vol_ szónoklatokat, sose haladt a ború éveiben került közel, tett felelősséget vállalni egy­Hónapokig, fél évig is távol tattuk egymást, hogy nem az osztáJy hatalmas gé- menet élén — de mindig s a párthoz, melynek 1925 egy családnál az énekkarba volt otthonától. A csoport- sokáig tarthat már. A róp- pezetében, de ők már lendí- vo,u szava fs. ""ndig ott óta elismert tagja. elengedett lányokért... Más­ban mindenki párttag volt, laPok, agitatoraink is arra tőkerekek. Egyik miatt sem voU a munkasok menet- A szegedi nőmozgalom kor röpcédulákat hordott, s bárhol dolgoztak mindig biztattak, ne veszítsük el a ke]1 szégyenkeznem egyik oszloPaban- Vannak is, akik kezdeteihez nyúlnak az üzeneteket. Minden elvtárs­„Országjárás — talicskával megvették a Népszavát. hitet. Akkor azt mondtam, sem felejtette el, hogy az többet vagy történetileg lát- emlékezés szálai. Az öt­csak megérjem Horthy bu- édesanyjuk meg én mit él- vanyosabbat érezve maguk pengős hadisegélyig, amiért a röplapot: — A visegrádi utat epítet- fcását, az elégtétel tesz a szen- tünk át> miiyen nehezen tud- mögött, rákérdeznek a moz- kilincselni, majd szervez- ólba, a csirkeketrecbe... S nál tudta, hová kell tenni az eresz alá, az tük a harmincas évek dere- vedésekért. tűk felnevelni" őket" " " ftolom "yen katonáinak ne- kedni keltett. A szegedi olyankor a rendőrség csodái­kán. Leányfalun volt a szál- Aztán ez az idő is eljött. ' vére: „Ki az? És mit esi- munkás gyermekbarát egye- kozott: napokon át figyelte láshelyünk Nem volt olyan Már 1944 októberében meg- Idős Simon Lajos a klini- nált? Ült börtönben? Meg- sülethez, amely a proletár a „legveszélyesebb" kom­hét hoev kétszer-háromszor a,akították Kiskundorozsmán kai ágyon úgy fordul, hogy verték megkínozták?" jóakarat, áldozatkészség tő- munistákat, s a röpcédulák tói Mvartak volna éisza- a k(>mmunista pártszeryeze- arcába süssön a nap s csak kéjéből élt és tartotta fenn mégis szállingóztak a város­fel ne zavartak volna ejsza teti sitnon La]OS pedig fegy- A nÓmOZPa 017) magat ban • •• Sok iszony! találé­kai ellenőrzés ürügyén a Vert kért, hogy őrizze a nép- percek mulva szo1 ismet" 'IUI'" Az első nyáron még csak konyság volt ebben. Olykor rendőrök. „A dorozsmaiakra hatalmat. — Azért mégsem igazi ez kGZd€t6Í 35 munkásgyerek „üdült" a a rendőrrel egyszerre járt vigyázunk, nehogy bajuk — Aztán pár hónap után Így, üvegen keresztül. A kis- Tisza-parton, amihez a szer- „küldetésben" — mégsem tegyen", ezt mondták, pedig felváltottak a fiatalabbak. Én unokám most biztosan a fű- Nem... Tombáez Imréné- vezett munkások adták a tűnt fel. arra voltak kíváncsiak, mi- megint megfogtam a talicska ben hempereg. nek másfajta emlékei van- pénzt; Tombáez Imréné és Sok-sok ilyen feleség lé­Bucsezán Miklósné bevásá- pett az erős megfigyelés rolt, a hátukon kivitték az alatt tartott férfiak helyébe, élelmet és megfőzték a gye­rekeknek. öt-hat évig csi­nálta ezt, minden nyáron. ~7­is vállalkozott, nogy minden gyárból Sokan emlékeznek még az 4LSITZ kiüldözött elvtársával dolgozzék 0 főztjére a maiak közül is , . , . együtt műhelyében; s ezzel magára Tombáez néni pedig egy kis VOPV Öartadot ? vonja a rendőrseg figyelmét. Ha versre is, amit a gyerekek 0/ r " nem lett volna olyan kiváló mester, valami kottára sokszor éne­akivel oly szívesen dolgoztattak a keltek: tiszturak és az előkelőségek is, talán Huszonkilenc a száma a kellemetlenebbül jár a rendszer [szegedi végóráiban. Így figyelmeztetésekkel gyermekbarát csoportnak átvészelte azt az időt, amelyben elv- Fiúk, lányok, jó pajtások, társait elhurcolták. [gyertek közénk hogy családi tanácsot keltett Negyvennégy-negyvenöt? Sóhajt, fittyet hányunk a gondnak! ahhoz tartani, ha egy kis mintha mindent el akarna fújni, ami Ez lesz a mi erős várunk, é i t tt házhoz- Most nl ríf+o vrrvl f • T-ntóOor, ifosontsóooi eljovendo uj viláaunk! . ' " Hanem a szemem a csillagos égen... Tallózgatunk a múltban. Hol pihen meg legszívesebben a gondolat, az emlékezés? Szegvár, az első élmé­nyek a földmunkás mozgalomból' Bőven lenne mit mondani. Már csak az apa emléke is megérdemelne né­hány meleg szót, aki sem hazat, sem földet nem hagyott a családnak, csak meggyőződést, a szociáldemokrata párttagság örökségét Rékasi László már 1913-ban követte. Fiatal cipész­segédként jült Szegedre, s hamar odatalált a párthoz. A háborít? Az Ilyen emléken jobb gyorsan átlépni. De 1919... a Kommunisták Magyar­országi Pártjának megalakulása, nem­csak az egyes ember, hanem a ha­ladó mozgalom „önéletrajzában" is fontos dátum. Közel fél évszázad tá­volából is gyújt, melegít az emlék. A forradalmi tanács tagja otthon a faluhan, s mikor a direktóriumnak menekülniek keltett, a szegvári föld­munkások legbátrabbjai, legöntuda­tosabbjai Csongrádra mentek, hogy vörösőr zászlóaljat szervezzenek. Űjra puska került hát Rékasi László vállára. De milyen másként őrizte, fogta és kezelte ezt a fegyvert! Szatymazra vezényelték őket. Itt tett a proletárdiktatúra katonája. A vörös őrség emléke mindig fel­idéz bennünk egy verset, Balázs Bé­la versét Fegyvert pucoltunk, sebet [kötöztünk, Üszkös haragon szikkadt a [könnyünk, Sok jó elvtársunk nem ült már [köztünk... Igen, nem egyszer keltett elvtársa­kat temetni. A különítményesek szatymazi vérengzéseinek sok tanúja él még ma is. És Rékasi elvtárs is a kezükre került Már-már falhoz szólították .. A véletlen mentette meg, s néhány ismerős, ö a szatyma­zi postán tartott szolgálatot, s mikor neszét vette a különítményesek meg­érkezésének, üzenetet adott a sán­doríaivi direktóriumnak. Az üzene­tét lehallgatták... Az első kegyetlen verés után megszökött tőlük ... Túlerő rontott mindenütt a vörös csapatokra, amelyeknek a hitükön kívül már csak puskájuk volt. A proletárdiktatúra ennek a frontnak nem tudott más segítséget adn: mint ahogyan a költő mondja: Tápláló hitet a kenyereszsákba, Robbanó álmot a patrontáskába ... Visszajött Szegedre. Minden oka meg tett volna, hogy féljen, vissza­vonuljon a politikától, lopja az éle­tét es a személyes kényelmét. De pont tizenkilenc után? Amikor megcsillant miden proletárok reménye? Amikor megtelte legmagasabb tartalmát egy egyszerű, de hivatott élet? Hanem a szemem a csillagos égen... — így fejezi be versét a költő a vörös őrségről. S Rékas1 Lász­'ó is a végtelen, sohasem foszló re­ményt őrizte meg az első magyar proletárforradalom tüzéből. Hiszen újra ott volt a pártban, a szakszer­vezetben, kilenc évig választmányi tagként dolgozott, végrehajtó bizott­sági tagságot szavaztak neki elvtár­sai a pártban. Sztrájkharcok sűrű­jébe került a gazdasági válság ide­jén, miközben maga is kenyérgon­dokkal élt így lett végül kisiparos, aranykezű, jóhírű mester, aki arra Egy asszonynak ritkán akadt akkoriban munka, idő is volt. A kenyér kicsi és sovány volt, de a remény gazdag. Hányszor előfordult, előtte volt: minden keserűséget, eljövendő új világunk! .. . „„„„ .... minden félelmet. A munkásmozga- , S mosolyogva meséli, mi- zs.rt vegyaak' vagy kihzes­lom feltámadásának, újjászületésé- Wen kis „osztályharcos" cse- suk a partdijat? Hányszor nek dátuma ez; az az idő, amikor a tepaték zajlottak le ott a előfordult, hogy a pártban párt újra élhetett, dolgozhatott, hó- strandon. A munkás gyerek- azt mondták: „Tudjuk, most díthatott szabadon eszméivel. A barat csoport parcellájához nincs keresetetek majd kommunista pártba talált vissza, k°zpl tették ugyanis a ka- más.knr .. n. „'' amelyet 1919 után lefejeztek, amely- tolikus egylet gyerekeit, az ™ , '' 6 a reg' T nek egyik szegedi alapító tagja volt, uri fiúk Pedig gyakran csú- könyvekben is mindenütt amely a Horthy-korszakban egyetlen fották a vékony csontú mun- helyén van a bélyeg... másodpercre sem lobogtathatta meg kisgyerekeket. Csöndes, halk, mosolygós, zászlaját. És nemcsak pártmegbíza- Kell-e mondani, hogy a E véetelenül merő .nó­tásból, saját elhatározásból is már a rendszer még ezt a szerény , „ , „glelenU1 ^ szövetkezésen törte a felét a kisipa- üdültetési akciót is kikezd- dott' hogy egyszer tőle is rosok újfajta közösségén. Így tett te? Szakképzett pedagógusok megkerdezték: mit csinált alapító itt is. az 1947-ben megalakult felügyelete nélkül nem te- hogyan élt akkor, amikor Délvidéki Cipész Szövetkezetben, het! Miért is nem hozattak titokban készült a történe­amelynek téglái a mai jóhírű szövet- a gyerekek mellé párizsi ne- i„m? Ki<! ,)r,i„ni,„t kezet alapjaiba ágyazódnak. 1950-ig velőnőket? lem" C101g0kat"" ae ügyvezető igazgató majd műszaki ve­írásba adott felelősség zető ebben a közösségben, a kitűnő mester itt tanítgatja a fiatalokat, szervezi a munkát, szalad anyag és rendelés után. Egészen a nyugdíjig... Az idő nem múlik persze nyom­talanul. Évgyűrűket ír az arcra, föl­falja az erőt, kikezdi az egészséget, lett a pártban. Munkásasszcn De azért a szeme ma is „a csilla- nyokat hívott a nőszövetség­gos égen". be, a munkás énekkarba. azokat sohasem múló, nagy­nagy szorgalommal és meg­győződéssel. Tombáez néni szervező Az oldalt írta: SZ. SIMON ISTVÁN és KONDOROSI JÁNOS Vasárnap, 1967. május 7. DÉL-MAGYARORSZAQ 5

Next

/
Thumbnails
Contents