Délmagyarország, 1967. május (57. évfolyam, 102-126. szám)

1967-05-27 / 123. szám

mMiflm A könyvek ünnepén /rto; Simon István Kossuth-díjas költő 4 r. ünnepi könyvhét lassan már olyan megszokott lesz hazánkban, hogy évről évre szinte a népszokások sok évszázados hagyomanyaival vetekszik. Nagy városok utcáin, vagy a legtávolabbi tanyavilág valamelyik útkereszteződésénél klasszikusaink és élő irodalmunk reprezentánsai adnak frissen megjelent műveikben találkozót az olvasóközönséggel. Ez a közönség nemcsak számszerűségben nőtt hatalmasra az elmúlt tíz esztendőben, hanem igényességben is. A könyvekben a mai olvasóközönség a való világ és élet művészi tükörképét keresi, az igazságkeresés küzdelmét tiszteli. Választ vár az írótól a lelkében felmerülő kérdésekre, melyeket a kor vet fel napról napra, s melyekre az ember a jövő szempontjából is érvényes, hat1 latosan segítő válaszokat szeretne kapni. A jó könyv, az igaz írás adhat minderre lehetőséget. S hogy valóban a lehetőségből realitás legyen, vagyis eljuthasson a könyv asztalunkig, könyvkiadásunk nagy erőfeszítéseket tesz — kettős értelemben is. Egyrészt komoly anyagi áldozatoktól sem retten vissza, másfelől igényes válogatásra törekszik, hogy valóban irodalmunk jelentős értékeit csoportosítsa évenkint a könyvhétre, úgy irányítva ezt a folyamatot, hogy klasszikus irodalmunk is, mintegy a mainak alapja, jól tarthassa a föléje emelkedő, egyre növekvő újat Tehát ha valaki évenként a könyvhéten csak az ünnepi alkalomra megjelentetett klasszikusokat vásárolja meg, alig egy évtized alatt egész irodalmunk gerincét, mintegy a keresztmetszetét szerezheti meg könyvtárának. Nyilvánvaló, ez is a titka a könyvhét sikerének, az olvasói közvélemény ezért várja a széles terítésből oly jó válogatási lehetőséget a könyvsátoroknál. Az ilyenkor megnyilvánuló érdeklődés és olvasási kedv, az emberek szeretetteljes vonzódása a könyvhöz már önmagában is felkeltheti a felelősségérzetet az íróban, még hathatósabban sugallja, milyen kötelezettségei vannak embertársaival, az egész társadalommal szemben. Érzi, segítenie kell a helyes eligazodásban, hiszen az író hivatástudatából eredően eleve az élet, a társadalom bonyolult törvényeit kutatja s művészi szintézisben mutathatja föl olvasójának. S ilyenkor, a könyvhét napjaiban, személyes találkozásokkal jó kapocs teremtődik író és olvasó között, mintegy a személyes emlék is hitelesíti az ünnep meghittségét majd később a hétköznapokban. Amikor kezünk a könyv után nyúl, hogy pihenve művelődjünk, szórakozzunk, telítődjünk a művészet szépségeivel. Ha szimbólumot keresnénk, amely hűen kifejezi korunk szellemiségét, keresve se találhatnánk jobbat mint az olvasó ember képét. Különösen a könyvhét táján, amikor ez a szimbólum meg inkább megelevenedik. Képes Regénytár-sorozat Új szépirodalmi könyvök A Szépirodalmi Könyvkiadó Magyarországon új, de a világ könyvkiadásában már ismert, közkedvelt könyvtípus megjelentetését kezdte meg. Képes Regénytár gyűjtő címmel. Köteteiben a cselekmény minden lényeges mozzanatát képek illusztrálják, a kép és a szöveg egymást kiegészítve jeleníti meg az elbeszélt történetet. A Kepes Regénytár sorozatot jól olvasható, nagybetűs szedésű és színes képekkel gazdagon illusztrált izgalmas elbeszélésekből állítják össze és két változatban jelentetik meg. Az egyik változatban körülbelül 160 oldalas hosszabb elbeszélések és kisregények látnak napvilágot, nyolc oldalanként egy-egy egészoldalas képpel, a másik 60— 80 oldalas elbeszéléseket részben egészoldalas, részben szövegközti illusztrációval. A Képes Regénytár két típusának kötetei havonként váltakozva jelennek meg. Legújabban Móricz Zsigmond Mese a zöld füvön című kalandos műve után Honoré de Balzac: A vörös vendégfogadó című regénye látott napvilágot Gyergyai Albert fordításában Szántó Piroska élvezetes rajzaival. Idén még a következő műveket vehetik kezükbe a Képes Regénytár olvasói: Prosper Mérimée Tamavgo, Karikás Frigyes Korbély János. Jókai Mór A két menyasszony, valamint Mikszáth Kálmán A beszélő köntös, Szép Ernő Mátyás király tréfái, Jack Ixmdon A vadon szava és Puskin A kapitány lá nya. A Szépirodalmi Könyvkiadó a közelmúltban a hazai szépirodalom több jeles új művével, s régebbiek újabb kiadásával jelentkezett, amelyek egy része könyvheti olvasmány is. Barabás Tibor Éjjeli őrjárat című, élvezetes olvasmányt nyújtó munkája Rembrandt életrajzát adja. Tulajdonképpen regényes életrajz, amelyet azonban tárgyi megbízhatósága avat kórtörténetileg és a festőóriás élettörténetét is nyomon követve hitelessé. Szabó Magda: Alvók futása az ismert írónő első elbeszé'éskötete. Megdöbbentő ismeretlen vilSsot tár eiénk. A nála megszokott kiváló es mélyreható pszichológiai érzékkel elemzi öregek, gyermekek, életerős felnőttek együttlétét. Az írónő sokoldalú tehetségének szép példája ez a kötet, amelynek érdekessége és művészi színvonala legjobb regényeivel egyenrangú. Tamási Aron: Jégtörő Mátyás kötete a címadó kisregényt és a Ragyog egy csillag című regényét tartalmazza. A valójában egybefüggő két mű Tamási jól ismert ízes, tündéri realizmusával idézi meg népi hőseinek, elsősorban Mátyásnak és Mártának emberi történetét. Szerelmük, házasságuk, a nehéz élettel birkózásuk eposzát veszi kézbe az olvasó. Heltai Jenő versel már harmadik kiadásban látnak napvilágot. A könynyedén szellemes, de mély, átélt humanizmusú, sajátos színű költő pályakezdő versei, s az egykor népszerű Kató-versek, valamint humoros portréi és az 1947-ben megjelent Elfelejtett versek mellett a kötet átnyújtja a csak újságokban megjelent verses krónikáinak legszebb darabjait, az utolsó évek kiadatlan verseit és műfordításainak legjavát is. (Az ízléses kiállítású kötet egyébként a Szegedi Nyomdában készült.) Áprily Lajos: A kor falára címmel megjelent kötete eddigi verseinek leggazdagabb válogatása. A nagy életművű, a két világháború élményeitől megrendült, elégikus és búj káló szomorúságú költőnek szinte teljes életútja és költői arculata rajzolódik ki e lapokról. A versek őrzik a tájak, évszakok hangulatait, de ezekkel együtt a nagy történelmi események emlékeit is. Űjabb érmeft a gyulai diáknapokról (Munkatársunk telefonjelentése.) Csütörtöki tudósításomat ott fejeztem be, hogy a vers- és prózamondók vetélkedőjében 14 szegedi diák szereplésének értékeléséről csupán annyit tudtunk meg: egy aranyérmet biztosan szereztek. Tegnap reggel kiderült, ez volt az utolsó is. A zsűri meglehetősen fukarkodott az érmek osztogatásával. fgy Pusztaszeri Emíliának (Ságvári gimnázium) ezüst, Balogh Tibornak, Kovák Zoltánnak (Radnóti), Szabó Olgának (Ságvári), Tessáry Juditnak (Tömörkény), Zádori Fekete Máriának (Rózsa Ferenc) és Szele Zsuzsának (Mii. M. 600-as iparitanuló-intézet) bronz plakett jutott. Mint várható volt, a pénteki versenynap legnagyobb érdeklődéssel kísért eseménye a tánczenekarok, énekesek bemutatója volt. Nyolc beat-együttes lépett mikrofonok, erősítők mögé, köztük a szegedi Ságvári és Tisza-parti gimnázium legénysége. A zsűri végeredményben a két szegedi együttesnek ezüst érmet adott, az énekesek kategóriájában Benyus Aranka (Tisza-parti) ezüst, a Halász Anikó—Bodor Judit (Ságvári) duó bronz érmet nyert. A városi tanácsháza épületében jóval szerényebb zenekísérettel léptek parkettre az amatőr és klubközi társastáncverseny résztvevői. Utóbbiak közül a „D" kategóriában Szegedről Palánkai László—Molnár Mária (Radnóti) nyert aranyérmet két kettős pedig bronzérmet; „C" kategóriában a Törökgyörgy József —Kiss Gyöngyi (Mü. M. 600.. illetve Tömörkény) páros aranyérmes, s két ezüst és két bronzérmes pár került még Szegedről. A zeneiskolában 19 kamaraegyüttes találkozott, s a Tömörkény gimnazisták most is kiemelkedő teljesítményt nyújtottak. Az Aldoboly Nagy Magda—Sín Katalin—Kerek Ferenc trió, a Dömötör László—Ürmössy Károly, valamint a Garassy Károly—Fekete Éva szonátapárok arany-, az Vdvardy Éva—Sín Katalin— Erdélyi Ilona; a Garassy Károly—Mátyai Katalin— Udvardy Éva—Sín KatalinDömötör László együttesek ezüst, a Faragó Éva—Kemény Erzsébet szonátapár bronzérmet nyert. A Ságvári gimnázium kamarazenekara, valamint a Papp Mariann—Fráter Gizella és a Gombai Ildikó—Újházi Gyöngyi zongorakettős is bronzérmet kapott. A szellemi öttusa versenye, lapunk zártakor fejeződött be, s a Radnóti gimnázium csapata győzött a hódmezővásárhelyi Bethlen Gábor gimnázium előtt. Nikolényl István A szatymazi „boszorkánykonyha" A történet 1957-ben kezdődött, amikor dr. Jancsó Miklós — az azóta elhunyt — szegedi Kossuth-díjas akadémikus felkérte Tábith Jenőt, az Országos Mezőgazdasági Minőségvizsgáló Intézet (OMMI) kutatóját, hogy állítson elő a számára kristály® capsaicint. Ez a paprikaerezetből nyerhető rendkívül erős hatóanyag Jancsó professzor különféle élettani kísérleteinek folytatásához vált szükségessé. Most tiz esztendő múltán így emlékszik vissza az ügyre az OMMI kutatója: — Számomra lekötelező volt Jancsó professzor ajánlata, mégis alig mertem vállalni a munkát, mert tudtam, hogy eddig capsaicint sehol a világon nem sikerült előállítani üzemi termelési módszerekkel. Csupán vegyészeti laboratóriumokban, igen kis mennyiségben kristályosították ki ezt a gyógyászat számára sokat ígérő hatóanyagot. Förgeteg és Schaar kollégáimmal hosszú hónapokat töltöttünk el türelmetlen kísérletezésekkel, mire végül is megszületett az első 100 milligrammnyi capsaicin. Később a debreceni BIOGAL gyógyszergyár készítményeként megjelent a Capsoderma nevű kenőcs. Izületi bántalmak, reumás, köszvényes megbetegedések jó gyógyszerének bizonyult, azonban capsaicin alapanyag hiányában nem sokáig folytathatták a gyártást Debrecenben. Miért maradt abba? Jogos tehát a kérdés a kutatóhoz: miért nem folytatták az új gyártástechnológia ismeretében a munkát? Hiszen egyetlen kilogramm capsaicinért 285 ezer forintot fizetnek ma is. — A capsaicint korábban a szegedi csípős paprika kézzel kihasított erezetéből készítettük. Közben azonban a paprikafeldolgozó vállalat más, fejlettebb gyártástechnológiát vezetett be. Nem hasítottak többé kézzel az asszonyok. A gépi koptatás által keletkezett kefeporból pedig nem lehetett gazdaságosan jó minőségű capsaicint készíteni, tehát kényszerhelyzet elé kerültünk. De azért nem bíztuk sorsára az ügyet. Egy tsz ajánlkozik Néhány hónappal ezelőtt történt: a szatymazi Béke Tsz vezetősége ajánlatot tett a debreceni gyógyszergyárnak capsaicin szállítására. Az igazgatóság örömmel vette az jánlatot.. Az első 65 grammnyi bemutató tételről március 9-én állította ki a gyár a „megfelelő" bizonyítványt. Ezután kezdődött el az üzleti tárgyalás a budapesti Gyógyszeripari Alapanyagellátó Nagykereskedelmi VáUalat és a Béke Tsz között. Egy kilogramm capsaicint rendeltek Szatymazról, melyből 600 grammra a hivatalos szállítási szerződést is csakhamar megkötötték. A további ajánlatok szerint — amennyiben a szatymaziak megbízható szállítónak bizonyulnak — 1968-ban csupán a BIOGAL 2500 gramm capsaicint fogyaszt. De szó lehet külföldi megrendelésekről is. Tulajdonképpen hogyan került az ügybe a Béke Tsz? Ezt már Bérezi Béla fiatal gépésztechnikus, az ügy egyik „megszállottja" mondta el: — Tábith Jenő Szatymaz szülötte. Kezdő kémia—biológia szakos tanár korában itthon ls tanított valameddig. Mostanában is genetikus talaj térképeket készített a szatymazi tsz-ek számára. E munka közben beszélgettünk arról, hogy a szatymazi földeknek nemcsak az őszibarack-termesztéshez vannak kiváló adottságaik. Tán még nagyobb haszonnal termeszthetnénk olyan gyógynövényeket, melyeket ma még rendkívül drága áron szerezhet be a hazai gyógyszeripar. E növények termesztéséhez is felajánlotta szaktudását a szegedi kutató. Díszpaprikából::: A tsz elsőként 40 ezer forintot adott a kísérleti gyártás elkezdéséhez. A közgyűlés döntött abban is, hogy már az idén 5 holdon termesztenek paprikakülönlegességet, melyet eddig Szeged környékén leginkább dísznövényként tartottak számon. A kutatók jelenlegi ismeretet szerint azonban ez a paprikafajta rendelkezik a legmagasabb capsaicin tartalommal. Az 5 holdnyi területről számítások alapján körülbelül 5 kilogramm capsaicint lehet nyerni, melynek összértéke egymillió 290 ezer forint A vállakózás hírére a Járási tanács vb kiadta a gyártás folytatásához szükséges ideiglenes engedélyt Bizonyítani kell! Szőlőskertek, gyümölcsfák rengetegében ütött-kopott villácska áll, homlokát sűrű repkénybozót takarja. Ebben kapott helyet a „boszorkánykonyha". A laikus számára alig mondanak valamit a sűrű vörös olajjal telt tégelyek, a maró csípősséget árasztó üstök, mosógépek. Csak egyetlen kívánsága támad a látogatónak: azonnal minél meszszebbre elhagyni a helyet. Tábith Jenőnek és agilis technikus barátjának még csak egy pici tüsszentés sem hagyja el az ajkát. Talán bizony megszokták már ezt a kínzó környezetet? Nem. az ilyen körülményeket sohasem lehet megszokni — mondták —, de előbb bizonyítani kell: gyártanunk kell minél többet ebből a bűvös szerből és azután majd rendes üzemre is gondolhatunk. Ma még ezernyi gond, probléma tornyosul az igazi üzemi méretű gyártás előkészítése, megszervezése, a szükséges anyagiak beszerzése körül. Aki azonban beleszagol a szatymazi „boszorkánykonyha" fojtogató levegőjébe, csak azt mondhatja: jó ügy ez, érdemes segíteni. Csépi József Kiállítási csarnok épül A Szegedi Ipari Vásár és Kiállítás új pavilonnal gazdagodik ebben az évben. A Szövetkezetek Csongrád megyei Központja, a Pince • gazdaság és a Szeged m. j városi tanács közös fina' szírozásával egy állandó je legű, 400 négyzetméter alar területű csarnokot építene a Horváth Mihály utcába -, a Fáklya mozi kerthelyisi gében. i Az építkezést a napokbt í megkezdték. A csarnok te vezője és kivitelezője a F. városi Faipari és Kiállítás: kat Kivitelező Vállalat. A csarnok vasszerkezetű les . faburkolattal és üveghor lokzattal. A kiállítási csr-nokban első ízben a bút< ipar mutatja be terméke . majd őszibarack-, bor- > virágkiállítás kap helyet ; z új pavilonban. Zakopanéi fődíj — szegedi diákoknak A Lengyel Eszperan'ó Szövetség zakopanei líceumi csoportja minden évben nemzetközi pályázatot hirdet a tanuló Ifjúság számára. A pályázat elbírálásánál a magatartást, a tanulmányi eredményt, az eszperantó nyelvtudást és a nemzetközi levelezési kapcsolatokat is figyelembe veszik. Idén nagy kitüntetés érte a szegedi Ságvári Endre eszperantó ifjúsági csoportot, mert a fődíjat, a 10 napos zakopanei eszperantó táborozást, megosztva, két szegedi fiatal nyerte: Szaniszló Katalin, a Radnóti gimnázium II. osztályos, és Zoltán Erna, a Ságvári gyakorló általán® iskola VII. osztályos tanulója. A díjnyertes firtatok nyelvtanáruk. Székelv Imre veztésével június második felében utaznak a lengyel Kárpátokba. Fejjelt zöldborsó Megállapodás jött létre tegnap a MÉK és a konzervgyár között, hogy a tulajdonában levő fej tógépen közvetlen felhasználásra is dolgozzanak fel zöldborsót. Egy-két hét múlva már nagyobb mennyiségű zöldborsót tud felvásárolni a MÉK, s akkor naponta 15—20 mázsa fogy el a vendéglátó vállalat, az egészségügyi intézmények, a napközi otthonok és az üzemi étkezdék konyháin. Tervezik, hogy a boltokban is forgalomba hoznak zöldborsót, s ezzel segítik a háztartási konyhák gazdasszonyainak munkáját. Ennek egyelőre a megfelelő csomagolóeszközök és módszerek hiánya az akadálya. Jó lenne, ha nem sokáig váratna magára a megoldás, s a kitűnő kezdeményezésnek a fogyasztók is hasznát látnák. J

udit érdekes lány. Számomra legalábbis. Mint mondja, szeret istenien élni, cukin öltözködni, meghökkentő szavakat használni, autózni, de nem bírja az olvasást, és az írást sem neki találták fel. Fél éve küldött egy névnapi kártyát, amelyen enynyi állt mindössze: „Laklisziasz." Először azt hittem, titkos találkára invitál, I csak később tudtam meg tőle, hogy a szóborzalom első fele az én becenevem, a hátsó része pedig közvetlen hangú üdvözlés akar lenni. Még alig látott 24 tavaszt, de már föbéx-leti „bungalovja" van a Lilla-soron. — A faterom bulizta ki — nyafogta, s rándított egyet a vállain, mintha ez a Amerikai élmények csekélység nem is érdekelné. „Állattan" szeret utazni. Járt már Kairóban, Párizsban, két hónappal ezelőtt pedig a New Yorkban élő grószmutterral meghívatta magát Amerikába. Alighogy hazaért, felkerestem. — Mesélj, mit láttál odaát? Felvonta saépívű vékony szemöldökét és úgy válaszolt, mintha ismerője lenne a világ lényegének. — Mit mondhatnék én hapsikám egy bringán közlekedő magyarnak? Van neked dunsztod egyáltalán, hogy mi az: Amerika? — Beszélj már, no. — Fogodzz meg — mondta és színes képeslap csomagot lökött elém hanyagul az asztalra. Kék, sárga, lila, meg bordó autók mosolyogtak rám. Az egyik kártyán premier-planban, a másikon meg olyan mennyiségben, hogy káprázott bele a szemem. — Frankók, mi? Pedig ezek régi tragacsok, a legújabb típusok... — A nagymamádék? — Nemrég vettek egy állati gyönyörű Fordot. Narancsszínű. Oltári klassz. — A munkásokról mit tudsz? Kerekre tágult a szeme, mintha nem értette volna. De aztán az ő modorával válaszolt erre is. — Autója van mindegyiknek. — Mit láttál az autókon kivül? —• Leruccantunk Floridába is. Annyi volt ott az autó... — Mit szólnak ott az emberek a vletrami agresszióhoz? Judit még nagyobb szemeket meresztett, de a tekintete most már némi sajnálkozást fejezett ki. Egy pillanatig hallgatott, s az alsó ajkát beharapva megkérdezte: — Akarsz egy kávét? Amerikai. Mint látható, igen sokat tanultam Judittól. Ez persze nem az ő érdeme. Jóság® rokonai mindent elkövettek, hogy a kedves kis rokonlány minél alaposabban megismerhesse az Egyesült Államokat ... F.N.I. Szombat, 1967. május 37, OtL MAGYARORSIA<s 5