Délmagyarország, 1967. május (57. évfolyam, 102-126. szám)

1967-05-05 / 104. szám

Vitanap a szakszervezetek XXI. kongresszusán (Folytatás az 1. oldalról.) szervezett munkások forradalmi, internacionalista tradícióihoz méltóan — elítéli ezt. Az USA és a görög reakció texasi módszereket akar meghonosítani Európában. Ez azonban nem fog elkerülni, mert az összes haladó és demokratikus erők még nagyobb ellenállását és összefogott harcát váltják ki Európában és az egész világon. A népek előtt lelepleződnek a „demokráciáról" és az „igazi szabadságról" hangoztatott szólamaik. Népünk és kormányunk mindent megtesz, hogy az immár ötödször börtönbe vetett, nagy antifasiszta harcost: Manolisz Glezoszt és a többi görög hazafit — a haladó erőkkel összefogva — megmentse a puccsisták bosszújától. A szakszervezetek szerepe Biszku Béla ezután belső helyzetünkről, társadalmi fejlődésünk irányáról beszélt. — Ismeretes, hogy tái-sadalmi rendszerünk politikailag, gazdaságilag szilárd, a munkások, a parasztok, értelmiségiek nagy többsége következetesen támogatja a pártot, követi útmutatásait, tanácsait — mondta egyebek közt. — A Központi Bizottság nevében ismételten kijelenthetem: a jövőben még határozottabban, céltudatosabban képviseljük a dolgozók érdekeit, s a párt vezető szerepéhez híven dolgozunk a munkásosztály érdekeit kifejező politikánk légrehajtásán, állandó megújításán. Köztudott — és erről már a kongresszuson is szó esett —, hogy szocializmust építő társadalmunk jelenleg nagy, meghatározó jellegű feladatok előtt áll, amely csakis a szervezett munkásság aktív részvételével valósítható meg. A szakszervezetek munkáját és teendőit ezzel összefüggésben kell vizsgálnunk. Meggyőződéssel állíthatom, hogy a pártunk IX. kongresszusán meghatározott nagy jelentőségű célok megvalósítása egyúttal a magyar szakszervezeti mozgalom nagy erőpróbája is lesz. A szakszervezetek hatékony munkája nélkül nem növekedhet a munkásosztály hatalma és vezető szerepe, nem erősödhet a néptömegek társadalmi aktivitása a szocializmus építésében. Ügy gondolom: a párt joggal támasztja azt az igényt a szakszervezetekben dolgozó kommunistákkal szemben — hogy a számában állandóan növekvő munkásosztály tudatosságának fokát a valóságnak megfelelően értékelve — szüntelenül dolgozzanak a szakszervezetekbe tömörült munkások eszmei, politikai nevelésén. Közismert, hogy a proletárdiktatúra időszakában — s így jelenleg nálunk is — a munkásosztály nemcsak a hatalom birtokosa és a termelőeszközök tulajdonosa, hanem egyben munkavállaló is. Ennek megfelelően a szocializmus építésének időszakában különféle részkérdésekben lehetségesek ellentétek a munkásosztály egyes csoportjai, valamint egyes állami, gazdasági szervek, intézmények között. A párt vezetésével a proletárhatalom helyesen képviseli a munkásosztály egyetemes érdekeit. Ezért az egész társadalom szintjén nem vezet semmiféle ellentmondáshoz, hogy a munkásosztály a termelőeszközök tulajdonosa és egyben munkavállaló. Ellenkezőleg — ez a fejlődés biztosítéka. Ha mégis keletkeznének nézeteltérések a munkásosztály egyes rétegei, vagy egyes állami, gazdasági szervek és intézmények között, a szakszervezeteknek e kettősséget jól kell érteniük és helyesen kell felfogniuk. Az egész osztály érdekeit kell képviselniük és védeniük. Találkozni olyan jelenséggel is, hogy helyenként egyoldalúan értelmezik és leszűkítik az érdekképviselet fogalmát, s szociális vagy bérügyi intézkedéseket tekintenek csupán érdekvédelemnek. Természetesen nem helyes lebecsülni a szociális juttatások jelentőségét, de látni kell: a munkásosztály igazi érdeke nemcsak a szociális és bérügyi intézkedésekkel azonos. A munkásosztálynak össztársadalmi, állami, politikai, gazdasági, sőt nemzetközi vonatkozású érdekei is vannak. és mindezeket összefüggéseiben, kölcsönhatásában kell képviselni. A gazdasági reform révén gyorsul fejlődésünk A szakszervezetek növekvő feladatai között szót kívánok ejteni a szervezett munkásságnak a gazdaságirányítás új rendszerével kapcsolatos felelősségéről. A reform gazdaságpolitikánk szen es része, és a szocialista termelési viszonyok további erősítésére irányul. A magyar népgazdaságban a szocialista termelési viszonyok alapján megvannak a gyorsabb fejlődés lehetőségei. A reform szellemében a munka szerinti elosztás elvének jobb érvényesítésére törekszünk. Az előkészületek jó irányban és ütemben haladnak, a párt különböző vezető szerveiben nagy gonddal vizsgálják a szükséges intézkedéseket. Az a tervünk, hogy a kormányzati szervek az év harmadik negyedében a vállalatok rendelkezésére bocsátják a gazdálkodás új felteteleit. Az üzemekben addig is folyik a felkészülés az új mechanizmusra. A párt nagy munkát végez a reform politikai előkészítése érdekében. A reformot — alapjaiban — 1968-ban bevezetjük. Az új rendszer teljes kibontakozása azonban természetesen többéves folyamat. De már az elején azt várjuk, hogy a reform révén meggyorsul gazdasági fejlődésünk, s fontos tényező lesz a harmadik ötéves terv gazdaságfejlesztési és életszin vonal-növelési céljainak megvalósításában. Mint minden nagy társadalmi kérdés, a reform, a kidolgozott javaslatok bevezetése is nagy erőfeszítéseket kiván valamennyi vezetőtől, s csak a dolgozók széles rétegeinek támogatásával, túdása hasznosításával vezethet eredményre. Mint minden új jelenség születésénél, itt is találkozni szélsőséges nézetekkel. A szakszervezetek jövőbeli szerepére vonatkozóan két ilyen véleményről szeretnénk említést ' tenni. Az egyik így fogalmazható meg: a vállalati önállóság, az igazgatók, a gazdasági vezetők nagyobb hatásköre az új mechanizmusban lényegében formálissá teszi a szakszervezetek szerepét. Ez a nézet a szakszervezeti, s általában a dolgozók közötti politikai és szervező munka lebecsülését mutatja. A másik azt tartja. hogy a gazdaságirányítás reformjának végrehajtása során a szakszervezetek egyedüli kötelessége az esetleges negatív hatások elleni védekezés. Ez sem helyes. A reform a szó igazi értelmében a munkásosztály legközvetlenebb osztályérdeke, az egész társadalom érdekében. A pártnak, a szakszervezeteknek, az állami, a gazdasági szerveknek együttesen azon kell dolgozniuk. hogy a reform elérje célját: növekedjen a nemzeti jövedelem, javuljanak a dolgozók élet- és munkakörülményei. A szakszervezetek kötelessége és feladata hogy az üzem előtt álló célok megvalósítására mozgósítsák a dolgozókat és őrködjenek az ötéves tervben célul kitűzött életszínvonal-emelési program megvalósításán, a dolgozók munka- és életkörülményeinek állandó javításán. Már szóltam arról, hogy az üzemek és vállalatok hatásköre a jövőben növekedni fog. Elvileg és gyakorlatilag ugyanez vonatkozik a párt- és szakszervezeti szervekre is. Amilyen mértékben nő a vállalatok hatásköre és felelőssége, ugyanúgy — és hasonló mértékben — kell önállóbban és nagyobb felelősséggel dolgozniok a párt-, a szakszervezeti és más társadalmi szerveknek is. A dolgozók nézeteinek helyes tolmácsolása Az iizemi demokrácia fejlesztésével lehetővé kell tenni, hogy a dolgozók érdemben részt vegyenek a különböző tervek és javaslatok kidolgozásában, a bérezési rendszer fejlesztésében, a jövedelem egyes részeinek helyi felhasználásában. Természetesen szó sincs arról, hogy az üzemekben minden kérdést „népgyűlésen", vagy szavazás útján döntsünk el. De nélkülözhetetlen a reform végrehajtásában azoknak részvétele és meghallgatása a döntésre érett kérdésekben, akik ismerik a munkások többségének véleményét, s képesek a dolgozók nézeteinek helyes tolmácsolására. A szakszervezetekkel kapcsolatban eszmei, politikai jellegű a párt irányítása. A pártirányítás azt jelenti, hogy a szakszervezetek tevékenyen részt vállalnak a párt politikájának végrehajtásából és tapasztalataikkal segítik a párt politikájának kialakítását, gazdaságosítását. Természetesen az is fonti p s ő'áí József: tos, hogy a szakszervezetek munkája ne váljon külön a párt vezette többi társadalmi szervezet tevékenységétől. Azért is fontos a pártvezetés, hogy összekapcsolja, helyes irányba terelje a gazdasági kérdésekben jelentkező különböző irányzatokat és tendenciákat. Bízom abban, hogy a tanácskozás megerősíti a szakszervezetek tevékenységének eddig követett eredményes irányvonalát, növeli a munka hatékonyságát, s hozzájárul a szakszervezeti mozgalom forradalmi vonásainak erősítéséhez. A Központi Bizottság nevében kívánom, hogy a szakszervezetek XXI. kongreszszusa eredményes, hasznos munkát végezzen, segítse pártunk IX. kongresszusa határozatainak végrehajtását, a szocializmus felépítését, a munkásosztály, az egész dolgozó magyar nép boldogulását — fejezte be a résztvevők viharos tapsa közben felszólalását Biszku Béla. A szegedi mező termelésbe állítása nagy siker Mezősi József, az Alföldi Kőolajfúrási Üzem igazgatója felszólalásában szólt arról, hogy 1970-re az energiahordozókban a kőolaj és a földgáz részaránya együttesen eléri a 37—39 százalékot. — A földgáztermelésben is jelentős fellendülés várható az Alföldön: az idei kétmilliárd köbméterrel szemben 1970-ben mintegy hárommilliárd köbméter földgázt kap innen a népgazdaság. A szegedi mező termelésbe állítása kiemelkedő munkasikere volt az Alföldi Kőolajfúrási Üzemnek. A harmadik ötéves terv időszakára a kormányzat mintegy 3,2 milliárd forinttal biztosítja a kőolajiparban az eddigi kutatási eredmények hasznosítását, kamatoztatását a termelésben. Az előirányzott összeget Móri Sándorné: 1974-ig kívánják felhasználni az iparág fejlesztésére. — A Dél-Alföldön egy 2200 méter mélységű kút fúrása átlagosan ötmillió forintos költséggel jár. Jelentős Összeg ez, de a ráfordítás mindenképpen kifizetődő. Ugyanis egy ilyen kútnak a termelésbe való beállítása három-négy hónap alatt „visszahozza" a pénzl, nem is beszélve az olaj „kíséretében" felszínre kerülő földgáz értékéről. Konkrét példával illusztrálta a felszólaló a kutatás eredményességét. A hajdúszoboszlói földgázmezó termelésbe állítása 700 millió forintba került a népgazdaságnak — a beruházás öszszege másfél év alatt megtérült, és a jelenlegi termelési szint (a „földröntgenezésből" ítélve) legalább húsz évig biztosítható egyhuzamban. A ruhaipar nagyobb választékra Mári Sándornénak, a Ruházati Dolgozók Szakszervezetének küldötte, a Szegedi Ruhagyár szb titkárának fel szólalásában egyebek között megállapította: — Tanulmányozva a SZOT jelentését és meghallgatva Gáspár elvtárs szóbeli tájékoztatóját, felmérhettük azt a sokirányú, sokrétű munkát, amelyet szakszervezeti mozgalmunk a XX. kongresszus óta végzett. A gazdasági életünkben végbe menő változások új tartalmat adnak a szakszervezeti munkának. az egész szakszervezeti mozgalomnak. Az állami ruhaipar ls nagy körültekintéssel és felelősséggel készül aixa, hogy az új gazdaságirányítási rendszer keretei között a lakosság igényeit még jobban kielégítse, korszerű, praktikus, olcsó ruházati cikkek bőséges választékát bocsássa a vásárlók rendelkezésére. Az iparágnak az utóbbi tíz évben elért gyors ütemű fejlődése szilárd alapot nyújt ehhez. Az állami ruhaipar már ebben az évben is számottevően bővítette termékeinek választékát, új modelleket kísérletezett ki és most fejleszti kereskedelmi, piackutató tevékenységét is. A felszólaló a továbbiakban azokról a körülményekről beszélt, amelyek a ruhaipar jelenlegi munkáját és továbbfejlődését, hátráltatják. Ezek közül elsőként említette, hogy gyakran tapasztalhatók zavarok a textilellátásban. egyenetlen a textíliák minősége és nem áll az üzemek rendelkezésére kellő mennyiségű és választékú gomb. csat, cérna, tehát a konfekcióiparban használatos, úgynevezett kellék. Mári Sándorné. felszólalása további részében a bérezés kérdésével foglalkozott: — Lehetőségeinkhez mérten — mondotta — eddig is megbecsültük a szakmunkát — hangsúlyozta a felszólaló —, de a kiváló minőségű szakmunkát végző dolgozókat a jövőben anyagilag is, erkölcsileg is jobban el kell ismernünk, hogy ténylegesen egybeessék a jó munkás és a jól kereső munkás fogalma. A Hazafias Népfront Országos Tanácsa elnökségének ülése A Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöksége csütörtökön ülést tartott. Kállai Gyula, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke az időszerű bel- és külpolitikai kérdésekről tájékoztatta az elnökség tagjait. Ezt követően Bugár Jánosné főtitkárhelyettes előterjesztését a választások fő tapasztalatairól, majd Erdei Ferenc főtitkár javaslatát a választás utáni népfronttevékenység legfőbb tennivalóiról vitatta meg az elnökség. A vitában felszólalt: Bállá János, Bencsik István, Bognár Rezső, Harrer Ferenc, Mihályfi Ernő, Nánási László, Szabó Pál, Szatmári-Nagy Imre, Z. Nagy Ferenc. Az elnökség megállapította, hogy a Hazafias Népfront helyi bizottságai, valamint a népfrontmozgalom társadalmi munkásai, jelentősen hozzájárultak a választások sikeréhez. A Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöksége felhívta a népfrontbizottságokat, valamint a népfront társadalmi munkásainak figyelmét arra, hogy különösen időszerű feladatuknak tekintsék az újonnan megválasztott testületek alkotó tevékenységének előmozdítását, a képviselők és a tanácstagok, valamint a választók közötti kapcsolatok ápolását Az első negyedév számokban Emelkedett az ipar termelése Szeged lakossága 118 ezer felett van 6500 nyolcadik osztályos tanuló HatvanötmiÜió forint nyereségrészesedés A számok mindig érdekesek, de különösképpen akkor azok, ha közvetlen környezetünk társadalmi, gazdasági helyzetéről adnak áttekintést. A Központi Statisztikai Hivatal megyei igazgatóságának 1967 első negyedévéről kiadott jelentése sokoldalúan bemutatja Szeged és Csongrád megye fejlődését. Érdemes a számok között tallózni. A megye népessége 1967 elején meghaladta a 438 ezer főt. A városi lakosság aránya az ország valamennyi megyéje között a legmagasabb, több mint 57 százalék volt. A közigazgatási elhatárolás szerinti városi népesség jelentős hányada azonban nem városi körülmények között él, közülük mintegy 30 ezren tanyán laknak. Az elmúlt hat évben a megye városai közül csupán Szeged fejlődött jelentősebben, népessége közel 20 ezerrel szaporodott, s 1967 elején meghaladta a 118 ezer főt. A járási jogú városok közül — a nagyobb iparfejlesztés hatására — csak Szentesen növekedett némileg a lakosság száma. Ez évtől kezdve — a demográfiai hullám hatására — évente körülbelül 200 főve' többen hagyják el az általános iskoia nyolcadik osztályát, mint a megelőző esztendőkben. A folyó tanévben 6500 tanuló jár az általános iskolák nyolcadik osztályaiba, akiknek 42 százaléka szakmunkás-iskolákban. 40 százalékuk pedig középiskolában kíván továbbtanulni. A beiskolázási lehetőségek ennél nagyobbak, de eltérnek a jelentkezők szándékaitól. A gimnáziumokba és a szakképesítést nem nyújtó szakközépiskolákba az előirányzatnál 800zal kevesebben jelentkeztek, ugyanakkor 300 fős túljelentkezés van a technikumokba és 130 fős a szakmunkástanuló intézetekbe. A megyében 83 ezer fő dolgozik iparvállalatoknál, a kereskedelemben és a szolgáltatás valamely ágazatában. Legtöbben az iparban dolgoznak, 56 900 fő, a kereskedelemben 11 800-an. az építőiparban 8 ezren, a közlekedésben 2800-an, mig a szolgáltatásban 3500-an. A/ átlagkereset legmagasabb az építőiparban: 1806 forint havonta, 8 százalékkal magasabb a múlt évi átlagnál. Egyébként a foglalkoztatottak havi átlagos keresete 3 százalékkal emelkedett a tavalyihoz viszonyítva. A lakosság jövedelmeit növelték az új bérformák és az e'ső negyedévben kifizetett nyereségrészesedések. A megyei székhelyű ipari, építőipari, kereskedelmi, szolgáltató és közlekedési vállalatok, szövetkezetek az elmúlt évben 15 százalékkal növelték vállalati eredményüket, több mint 1 milliárd forint nyereséget értek el. A megnövekedett eredményalapján a felosztható nyereségrészesedés elérte a 65 millió forintot, ami 45 százalékkal magasabb az előző évinél. A takarékbetét-állomány 5 százalékkal emelkedett. Az ipari termelés az országos átlagot 5 százalékkal meghaladva, 11 százalékkal emelkedett. A termelés növekedésének 56 százalékában a magasabb termelékenység játszotta a főszerepet. Ugyancsak erőteljesen nőtt a megye iparának exportja. A megye szocialista ipara az első negyedévben 1 milliárd 829 millió forint értékű árut termelt, amelyből 34! millió értéket külföldön adott el. Legnagyobb mértekben a pozdorja lap-termelés emelkedett. Hagy jelentőségű tudomínyos kérdések az akadémia nagygyűlésén Csütörtökön osztályülésekkel és tudományos tanácskozásokkal folyt a Magyar Tudományos Akadémia nagygyűlése. Az agrár-, az orvosi és a biológiai tudományok osztályai egésznapos tanácskozást rendeztek a kemizáció egészségügyi problémáiról. Sós József professzor, az akadémia levelező tagja bevezető előadásában hangoztatta, hogy a különböző vegyianyagok felhasználása súlyos gondokat okoz egészségügyi téren. Délután Friss István akadémikus tartott előadást a gazdaság- és jogtudományok osztályának ülésén, A szocialista gazdaság törvényei és a gazdaság irányítás címmel. Hangoztatta többek között, hogy a gazdasági mechanizmusról folytatott viták lehetővé tették annak az elméleti megfogalmazását, hogy a szocialista gazdaság jelenlegi fejlettse gi fokán éppen az áru- és pénzviszonyok szabadabb funkcionálásának elősegítésével lehet biztosítani a termelőerők gyorsabb fejlesztését. Vaaárnítp, 1967. május 7. DÉL-MAGYARORSZÁG I]