Délmagyarország, 1967. május (57. évfolyam, 102-126. szám)

1967-05-23 / 119. szám

A hétvégi kulturális ese­mények Szeged és jugoszláv testvérvárosa, Szabadka ba­rátságának, együttműködésé­nek jegyében zajlottak le. Szombaton este tartotta a Szegedi Nemzeti Színházban — mint már hírül adtuk — az idei szezon második ven­dégjátékát a Szabadkai Nép­színház magyar tagozata. Brendan Behan ír drámaíró A túsz című darabjának emlékezetes sikerű novem­beri előadása után most két­ezer éves komédiát, Arisz­tophanész Lüszisztraté (Nő­uralom) című darabját lát­hatta az együttes színvona­las bemutatásában a szín­ház közönsége. A két testvérváros barát­ságának további elmélyíté­sét segítő kulturális esemé­nyek vasárnap tovább foly­tatódtak. Délben nyílt meg a Móra Ferene múzeum Horváth Mihály utcai kép­tárában — a szegedi művé­szek kiállításának viszonzá­saként — a szabadkai kép­zőművészek első szegedi tár­lata. A nagy érdeklődéssel várt kiállítás ünnepélyes megnyitóján megjelent Papp Gyula, a szegedi városi ta­nács vb elnökhelyettese, Ru­zsics Vitomir, a szabadkai népszkupstina művelődés­ügyi osztályónak vezetője, Urbán János, a szabadkai népszkupstina művelődés­ügyi tanácsának elnöke, a Magyar Szó szabadkai szer­kesztője. Részt vett e meg­nyitón több szabadkai mű­vész, közöttük Balázs G. Ár­pád, Szilágyi Gábor és Vink­ler Imre. A megjelenteket Bálint Alajos, a Csongrád megyei múzeumok igazgatója kö­szöntötte, majd Bela Durán­ci művészettörténész, a sza­badkai múzeum Igazgatója megnyitotta a kiállítást. Be­szédében a többi között hangoztatta, hogy „a két vá­ros együttműködése e kiál­lítással kiszélesedik", majd rámutatott, hogy bár Sza­badka képzőművészeti ha­gyományai nem gazdagok, a lakosság igen élénken ér­deklődik a múlt és a jelen művészete iránt. Az 1919-es Tanácsköztársaság leverése után például Szabadka ott­hont adott a Magyarország­ról odamenekült kommunis­ta művészeknek, akik Oláh Sándorral. Balázs G. Árpád­dal, Csouicscsal. Kopilovity­tval együtt elindították a vá­rosban a két háború közötti Szabadkai művészek első szegedi tárlata—A népszínház vendig játéka Képernyő A Morrison-ügy művészeti életet. 1962-ben kezdődött Szabadkán a Ju­goszláviában működő összes művésztelepek országos se­regszemléje, a Képzőművé­szeti Találkozó. Ennek kere­Lüszisztraté Arisztophanész kétezer éves komédiáját modern tében évente bemutatják Pa- szellemű előadásban vitték licson a művésztelepeken színre a szabadkai színház dolgozó képzőművészek alko- magyar művészei. Ezt a mo­tásait. Szabadka ma már a dernségct nemcsak és nem jugoszláv művészeti élet je- is elsősorban Petrovics Emil lemos központja. kísérőzenéje és dalai jelen­- Képzőművészeinktől el- tették, tehát nem a műfaj várjuk - hangoztatta befe- blz?nyo* £cku "Itavolodasa jezésül Bela Duránci a tomedmtól a zenes vig­hogy tömören fejezzék ki a Jatek 11rany^bat haneum, mi"­valóságot, hogy műveikkel denekelőtt Virág Mtaaly sti­fontos kérdéseket vessenek lizált hatásokra és dekora­föl, figyelmeztessenek és ki- tiv megoldásokra törekvő séreljék meg a válaszadást rendezése. A produkció ilyen korunk nagy problémáira, szempontból gondosan ki­vetődjenek bele az élet for- dolgozott és minden részle­gatagába és képességük, tu- tében kiszámított, jó érte­dósuk, fantáziájuk latbave- lemben mondva körzővel, tésével olyan nyelven nyi- vonalzóval megtervezett, latkozzanak meg, mely min- szinte matematikailag elgon­den ember számára érthető, dolt. Mondanunk sem kell. Az ünnepélyes megnyitó hogy ez a stilizáció nem­után a megjelent vendégek csak egyszerűen modern, nagy érdeklődéssel nézték hanem megfelel a Lüsziszt­végig a tárlatot, amelyet a raté szellemének: a görö­közeljövőben Csongrád me- gök sem naturalista színhá­gye többi múzeumaiban is zat csináltak. Mindenkép­bemutatnak. pen dicsérhetjük tehát a A szabadkai képzőművé- rendező elképzeléseit és szek első szegedi kiállítása- Petrik Pálnak szinte a vég­hoz kapcsolódva délután az letekig leegyszerűsített dísz­újszegedi November 7. mű- leteit. Radmila Radojevics velődési otthonban levetítet- sikerült jelmezeit, ték a vajdasági művésztele- A szabadkai művészek ven­pek életét, munkásságát be- dégjátékában, az előadást a mutató rövidfilmet. A Bran- komédia szelleme, Ariszto­ko Milosevics rendezte szí- phanész harsány pajzánko­nes film hangulatos képek- dása uralta, az az aiapötlet, ben ismerteti a művészeit és hogy Lüszisztraté — ez a a táj, valamint a művészek szilárd akaratú, remekül és a nép szoros, ihlető kap- szervező, saját vágyaival is csolatát. dacoló asszony — a házas­1 if§8 § % |gg , v o - SMfHSf v : Szilágyi Gábor: Bácskai lány Kiállítás a képtárban A fejlődő, bővülő magyar—jugo­szláv kulturális kapcsolatokban egyre jelentősebb helyet foglal el a képző­művészet. Először csak országok közti kiállítás-cserék váltották egymást Bu­dapesten és Belgrádban. (Jugoszláv naiv festők, jugoszláv grafika, magyar plasztikai kiállítás stb.). Az utóbbi né­hány évben a szomszédság vonzereje helyi kezdeményezéseket is bátorított és megvalósított e területen. Gondo­lunk itt a Vásárhely—Zenta közötti úttörő kiállítás és művésztelepi csere mellett a Pécs—Eszék közötti együtt­működésre is. És most örömmel üd­vözölhetjük a két határmenti város, Szabadka és Szeged ezirányú közele­désének eredményeit is. A tárlat első benyomásaként vilá­gos, hogy bár az alkotók egy város la­kói, művészeti törekvéseik, látásmód­juk és kifejezési eszközeik nagyon is különbözőek. A századvégi, kissé édes­kés életkép felfogástól a valóság rea­lista újjáteremtésén vagy stilizáló ösz­szefogottságán át egészen a nonfigu­ratív dekorativitásig ivei az áramla­tok egymás mellett élése, változatos­sága a kiáll ítoü 34 műben. Ebből következik, ho© a művek e© részében a mi realizmus felfogásunk­tól távol álló, eddig kevésbé ismert vi­lág és fogalmazás lép elibénk a fa­lakról. Az ezek bemutatását illető kér­dőjel és aggodalom néhány évvel ez­előtt még indokolt lett volna. Ma azonban már a magyar képzőművé­szeti élet utóbbi néhány évében be­következett változás eredményeként a művészek — elsősorban a fiatalok — nálunk i» egyként hasznosítják az iz­musok eredményeit és járják tévút­jalt (lásd: a Stúdió 67 című kiállí­tást). Így a kérdés felvetésének kül­földi csere kiállítással kapcsolatosan gyakorlati jelentősége ma már nincs. A tárlat anyaga műfajilag megkö­zelítően azonos számú festményt — ezek közül több kevert technikájú — és grafikát foglal magában. Ezeket szerencsésen egészíti ki két kerámia­pannó és e©' plasztikai mű. A festményanyagban három mű­vészegyéniség tűnik nyomban szembe és képezi a mai szabadkai piktúra ge­rincét: Szilágyi Gábor, Faragó Endre és Petrik Pál. Szilágyi Gábor kedvelt napraforgói szikár-szárazon, tépetten, kemény rajzosságukkal és kifejező barnában szuggesztív erejű sors-jelké­pek. (Napraforgok alkonya. Bácskai lány.) Tőmondatosan egyszerű, de ki­fejező vonalak, finom dekoratív szí­nek jellemzik tiszai At/cony-át. Faragó Endre korábbi, gondosan megmunkált részletekből egybeálló barna tájai he­lyett most erőteljes, mozgalmas, a vö­rös és fekete drámai e©üttesére épített nonfiguratív kompozíciókkal jelentkezett.. (Tűzmadár I., II.). A ke­vert technikában rejlő új lehetőségek feltárását, jelesül a divatos homok­hatás érvényre juttatását keresi Pet­rik Pál. (Lirai kompozíció figurával, Figurális lirai kompozíció.) Benes Jó­zsef ez alkalommal az atomháború rettenetének kifejezésére vállakozott A magas fokú tartalmi etikusság azon­ban nem találta meg a kitűnő szakmai felkészültségét félretéve, Benes által tudatosan vállalt „antifestészetben" a megfelelő kifejezési formát. Balázs Ái-pád legsikerültebb alkotá­sa a Vonaton. Család című karcaiban a század elejei életkép szemlélet szen­ti mentalizmusán túl, rajzi problémai­val is találkozunk. Vinkler Imre víz­festményeiben a klasszikus akvarell technika tovább fejlesztését oldott folthatások kellemes harmóniájában éri el. Makó Vukovic tájképe sajnos sem síkban, sem térben nincs meg­oldva. M. Dejanovic monotypiáiban nehéz (Siflis felvétele) Mfirrhiné (Romhányi Ibi) és Lüszisztraté (Tóth £va) társi ölelés megtagadására veszi rá asszonytársait, mindaddig, amíg a férfiak meg nem kötik a békét. Akárcsak a műben, az elő­adásban is a háború és bé­ke élethalál fontosságú kér­dése keveredett a nyers ero­tikával és a szellemes, köny­nyed kétértelműséggel. A címszerepet játszó Tóth Éva a kemény akaratú, nagy elhatározások megvaló­sítására is képes nőt állítot­ta szerepformálása közép­pontjába, és meg©őző alakí­tása nemcsak a görög nők, hanem az egész előadás ve­zetőjévé tette. Rögtön utá­na a Mürrhiné szerepében fellépő Romhányi Ibit em­líthetjük. Szellemes, a re­mek humorú na©jelenete férjével, Kinésziasz-szal — Albert János mulatságosan játszotta ezt a szerepet — rendezői szempontból is vi­tathatatlan telitalálat. A pajzán Kaloniké-t vaskos hu­morral R. Fazekas Piri, a Tanácsost Vérségi József méltóságteljesen mutatta be. Hek Paula, Majoros Kati színvonalas játékkal segí­tette a produkció sikerét. A női kárt Dóró Emma, a férfiakét Szabó István ve­zette, mindketten jellemfor­málásra törekedve. A kar szövegmondása azonban nem volt minden tekintetben szerencsés. Kitűnő volt vi­szont mindenekelőtt Milán Asics határozott zenei ve­zetésének köszönhetően — a dalok karakterisztikus elő­adása, ökrös laszlo elválasztanunk a kompozíció tudatos elemeit a monotypia technika általa alkalmazott módjából fakadó esetle­gességektől. A művek címe szerint konkrét valóságélmény tolmácsolására vállalkozott, de éppen az esetlegesség na©mérvű jelenléte miatt a művek el­szakadnak ettől a konkrét valóságtól. R. Poznovija-Vila akvatintái a dolgok külső burka mögötti lényeget keresik. Ez a lényeg számára a kissé romanti­kus címek ellenére is szigorúan szer­kesztett geometrikus vonalak rendjét jelentik. (Szentimentális arabeszk, A képzelet külvárosa, Formák virágzása.) Sáfrány Imre expresszív rajzossága és élénk sárgái (Október, Sárga csokor) és Boros György képzeletgazdag és térkitöltőén szerkesztett linója (Ágak) tovább színesítik a tárlat anyagát. Kalmár Ferenc Kígyófej-e kitűnően alkalmazza a modem, konstruktív, hegesztés technikát konkrét monda­nivaló kifejezésére. A hüllőfej világos és szellemes szerkezetében az egyes részletek önálló, elvont életet is él­nek, A kishegyesi kerámlkus művészte­lep üzemi kötöttségtől mentes munka­lehetőségének hatása érzik a két ar­tisztikus kerámia-pannón. Kalmár Magdolna szellemes stilizáltságát ki­tűnően emeli ki, fokozza a repesztett alapfelület mértéktartó gazdagsága, mélysége. összetettebb képépitéssel találkozunk Togyerás József Az ellen­tétek egysége cimű kerámia-pannó­ján. A kiállítás rendezői teljességre tö­rekedve őszinte képet adtak Szabad­ka mai képzőművészetéről. Dicséret érte. A teljességre való törekvés miatt azonban a kiállítás színvonalának egyenletességét érthetően nem tudták biztosítani. A tárlat azonban így is ér­dekes, és emellett hasznos is. A mos­tani első tárlat igazi jelentőségűvé ak­kor válik, ha az elkövetkező években a cserekiállítások rendszeresen ismét­lődve szolgálják a két nép barátságá­nak ügyét. DÖMÖTÖR JÁNOS A tv műsorpolitikájának helyességét igazolja, ho© miközben az amerikai eszka­lációt kiterjesztik Vietnam­ban, s a világ minden ré­szén a demokrácia kibonta­kozását akadályozó tevé­kenységet folytatnak az E©esült Államok katonái és politikusai a „szabadság" és a „demokrácia" védelmében, a magyar televízió olyan mű­vet mutat be, amelyben a sokat emlegetett szabad vé­leménynyilvánítás és az Ame­rika-ellenes tevékenységet vizsgáló bizottság ütközik össze u©ancsak a „demok­rácia" és a „szabadság" vé­delmében. Albert Maltz, a tv-játék írója e© Morrison nevű munkást mutat be, akit kü­lönösebben nem érdekel sem a szakszervezet, sem a mun­kásmozgalom, legna©Tobb öröme a horgászás. Csupán munkatársai kisegítése cél­jából kapcsolódik be átme­netileg a szakszervezet irá­nyításába, s puszta humani­tásból gyűjt pénzt halott ba­rátja özve©e részére. Mű­velődési céllal különböző új­ságokat és könyveket vásá­rol, amelyek között néhány kommunista kiadvány is sze­repel. S mert az in©enes egészségü©l ellátás kérdésé­ben azonos véleménye van a kommunistákkal, s mert „ha­ladó" elveket vall, a fent ne­vezett szerv elé idézik, ahol különböző kérdésekre kell válaszolnia. Morrison a kedélyesen in­duló beszélgetés közben rá­döbben; csak olyan áron tudja tisztára mosni magát, ha társait beárulja. A gond­talan horgászból percről percre érdeklődőbb, aktí­vabb, de csak humánusan gondolkodó ember válik, s inkább vállalja a munkahe­lyéről, a haditengerészettől való elbocsátását, mint a ge­rinctelenséget. Esztergályos Károly ren­dező kitűnően ismerte fel a darabban rejlő lehetősége­ket, bár az első néhány perc hangulata indokolatlanul de­rűsre sikerült. Nem a ren­dezőn múlott, ho© a feszült­ségek kulminálása nem a dia­lógusokban, hanem Morrison végső monológjában követke­zett be. Sik Igor premier planjai a szerepét jól alakító Nagy Attila arcának válto­zásain keresztül megmutat­ják Morrison belső világát is A puritán díszletek is a gon­dolatok minél tökéletesebb kifejlését segítették elő. Cs. Farkas István Diákok hangversenye Na© sikert aratott va­sárnap délelőtt a Ságvári Endre ©akorló általános is­kola növendékeinek és volt tanulóinak kettős han©er­senye az egyetem aulájá­ban. Az úttörők kulturális összejövetelének műsora három részből állt: az alsó­tagozatosok táncos-énekes produkciójukat mutatták bc, a hatodikosok francia nyel­ven szavaltak verseket, vé­gül Takács Tamás, Bartha Miklós, Bartha Katalin, Föl­des Márta, Alföldi Edit és Sebestyén István tolmácso­lásában hegedű- és zongo­radarabok hangzottak el. A műsor végén Kodály Zol­tánra emlékeztek az iskola tanulói: a mester több da­rabját mutatták be. Az is­kola egykori növendékeinek koncertjén Szomora Ágnes énekelt, Nagy Klára zongo­rázott. Vámossy Éva Schu­bert- és Mozart-dalt énekelt, Lajos István Kramár F-dúr oboaversenyét adta elő. Növendékhangverseny a zeneiskolában Na© sikerrel rendezte meg a Liszt Ferenc Zeneiskola szülői munkaközössége a hét végén az iskola dísztermé­ben a ha©-ományos növen­dékhan©ersenyt. A koncert bizonyította, ho© a növen­dékek tudása szépen fejlő­dik, s e©re inkább meg­szokják a közönség előtti sze­replést. Az est programjában 23 zenemű előadása szere­pelt, a klasszikus szerzőktől egészen a modern alkotókig. Előadásukban zongoristák, hegedűsök, énekesek működ­tek közre és fellépett az is­kola kis zenekara is. A hegedűsök közül fi©e­lemre méltó előrehaladásról és fejlődő tudásról tett tanú­bizonyságot Erdei Klára, Mi­hály András, Barta Miklós. A zongoristák közül a leg­több elismerést Madarász Klára, Földes Márta, Lena Korolkova, Szendrel Mária, Szendrei Ágnes és Somo©i László kapta. Sikerrel mű­ködött közre a h árverse­nyen három szólóénekes: Jobba Éva, Szelei Márta és Szomora Ágnes. Az iskola növendékei kö­vetkező hangversenyüket pénteken, május 26-án este 8 órai kezdettel tartják iskolá­juk dísztermében. JUBILEUMI SZŰR Vasárnap a Népstadionban 80 ezres közönség előtt ren­dezték meg a színészek és újságírók hagyományos rang­adóját, a 25. jubileumi SZŰR-t. Az újságírók csapata Pong­rácz (2) és Bokodi góljával 3:l-re győzött — a színészcsa­pat góllövője Mendelényi volt. A műsorban egymást váltották a legnépszerűbb mű­vészek. Képünkön: a két csapat egész évben népszerű játékosai: Szepesi György és Pethes Sándor. Megn^ilntlnk Öreg Körössi Haláazcsárdánkai Bográcsban főtt halászlé, rántott hal, túrós csusza. Nyitva: naponta 12-től 22 óráig, szombaton 12­től 23 óráig. Várjuk kedves vendégeinket! S. 134 074. Csm. Vendéglátó Vállalat Kedd, 196X május 2S. ^ DÉL-MAGYARORSZÁG 5

Next

/
Thumbnails
Contents