Délmagyarország, 1967. május (57. évfolyam, 102-126. szám)

1967-05-23 / 119. szám

Közéletünk hírei ELUTAZOTT AZ FKP KÜLDÖTTSÉGE Elutazott hazánkból a Francia Kommunista Párt öttagú pártmunkás-küldött­sége, amely René Piquet elvtársnak, a Francia Kom­munista Párt Politikai Bi­zottsága tagjának, a Köz­ponti Bizottság titkárának vezetésével május 10-től 22­ig tartózkodott Magyarorszá­gon. AZ NSZEP DELEGÁCIÓJA HAZÁNKBAN A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi­zottságának meghívására hétfőn Christoph Ostman­nak, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bi­zottsága mezőgazdasági osz­tálya helyettes vezetőjének vezetésével pártmunkáskül­döttség érkezett hazánkba. ELUTAZOTT A MONGOL MINISZTERELNÖK­HELYETTES Damdingijn Gombozsav, a Mongol Népköztársaság mi­nisztertanácsának elnökhe­lyettese — aki a BNV meg­nyitása alkalmából érkezett hazánkba — vasárnap dél­ben elutazott OTTO WINZER MAGYARORSZÁGON Ottó Winzer, az NDK kül­ügyminisztere, öt arab or­szágban tett látogatásáról hazatérőben Magyarorszá­gon megszakította útját és a vasárnapot hazánkban töl­tötte. AZ MSZMP KÜLDÖTTSÉGE INDIÁBAN Delhibe érkezett az MSZMP küldöttsége, amely a Japán Kommunista Párt meghívására Tokióban tett látogatása után az Indiai Kommunista Párttal folytat tárgyalásokat. ILKU PÁL FINNORSZÁGBAN Ilka Pál művelődésügyi miniszter — Reino Oittinen finn közoktatásügyi minisz­ter meghívására — rövid lá­togatásra vasárnap délben Finnországba utazott. FAGGYEJEV A BNV-N Apró Antalnak, a Magyar Népköztársaság Miniszterta­nácsa elnökhelyettesének meghívására a Budapesti Nemzetközi Vásár megtekin­tésére hétfőn délben Ma­gyarországra érkezett Nyi­kolaj Faggyejev, a Kölcsö­nös Gazdasági Segítség Ta­nácsának titkára. NÉPFRONT­KÜLDÖTTSÉGÜNK VARSÓBAN Erdei Ferenc, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa fótitkárának vezetésével hétfőn Varsóba utazott a Hazafias Népfront küldött­sége, amely a Lengyel Nem­zeti Egységfront meghívásá­ra tíz napot tölt a Lengyel Népköztársaságban. A BNV-ről jelentjük Szegedi élelmiszerek a BNV-n (Somogyiné felv.) (Folytatás az T. oldalról.) Nagy üzletkötés A Budapesti Nemzetközi Vásár szovjet pavilonjában hétfőn este aláírták a vá­sár eddigi legnagyobb üz­letkötését. A szerződés ér­telmében a Magyar Hajó­és Darugyár 1970-ig 52,5 millió rubel értékű hajót, úszódarut készít a Szovjet­unió részére. Fogadás a szovjet pavilonban J. Tyitov, a Szovjetunió magyarországi nagykövete, B. K. Puskin, a Szovjet­unió magyarországi keres­kedelmi képviselője és F. T. Szaharov pavilonigazgató hétfőn este a BNV szovjet pavilonjában fogadást adott Részt vett a fogadáson Ap­ró Antal, a Minisztertanács elnökhelyettese, Szirmai Ist­ván, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, Né­meth Károly, a budapesti pártbizottság első titkára, a Politikai Bizottság póttagja, dr. Bíró József külkereske­delmi, Horgos Gyula ko­hó- és gépipari. Nagy Jó­zsefné könnyűipari minisz­ter, valamint a politikai, a gazdasági élet számos kép­viselője. Szakmai napok Hétfőn megkezdődött a BNV szakmai napjainak sorozata. Az üzemek, tervezőintézetek, kül- és belkereskedelmi vál­lalatok s egyéb gazdasági in­tézmények szakemberei már hétfőn kora délelőtt az esős idő ellenére is na© szám­ban keresték fel a pavilono­kat, hogy megismerkedjenek a hazai és külföldi ipar leg­újabb termékeivel, szakmai tapasztalatokat szerezzenek, s így felkészüljenek a fo©asz>­tók igényeinek ©ors kielé­gítésére a piac legújabb cik­keivel. Csongrád megyei termékek a vásárban A hazai kiállítók között ott A mérleg elektromechanikus találjuk a szeged; és a vezérléssel működik, adagoló Csongrád me©ei iparválla- berendezése vibrációs megol­latokát is. A bemutatott ter- dású. Előnye: kézi erő he­mékek jól reprezentálják lyett gépi úton na© teljesít­szűkebb hazánk iparának ménnyel lehet csomagolásra eredményeit adagolni a megfelelő árut A Hódmezővásárhelyi Mér- Az élelmiszeripar pavilon­leggyár a „Petőfi-csarnok- jában minden látható, ami ban" mutatja be legújabb szemnek és szájnak ingere, termékeit. Az ízléses elren- ott találjuk a szegedi szalá­migyár híres csemegeszalá­dezésű kiállítási területen a laboratóriumi mérlegektől a •,, „ n ;1.„, • körszámlapos és billentyűs ™ f> a Paprikafeldolgozo mérlegekig szinte minden mérőberendezés megtalál­ható. Vállalat édes-nemes papri­káit, levesporait gulyásleve­seit és a Szegedi Konzerv­A szakemberek körében ér- ©ár sokféle termékét Az deklődésre tart számot a élelmiszeripar u©an „öm­PORTIOMAT kiszerelő ada- lesztve" állítja ki a ma©ar goló mérleg. Alkalmazható ipar ínycsiklandozó készít­minden olyan helyen, ahol menyeit, de a sok áruféleség nem tapadó, aprószemcsés között könnyen felismerhe­va© poranyagot azonos súly- tőek a híres szegedi élelmi­mennyiségben kell adagolni, szeripar termékei. Párfnapok Szegeden Május 23-án, kedden: a ben (Pulcz utca 2) 15 óra­A parkok védelmében Az emberek többsége szereti és megbecsüli Szeged gon­dozott és nagyhírű parkjait A tanácsok költségvetésükön belül mindent megtesznek annak érdekében, hogy a parkok egész évben gondozottak legyenek. Munkások serege dol­gozik rendbentartásukon. Egy négyszögöl park kezelése évente 80—100 forintba kerül. A játszóterek felszerelve várják a gyermekeket. De sajnos, még ma is akadnak, akik ellenségei a szép­nek A parkok villanybúráit leparittyázzák, az élő bokrokat letördelik, a virágá©akat letiporják, a hintákat, csúzdákat megrongálják. Egyesek felmasznak a múzeum szobraira, sza­ladgálnak a szökőkút párkányán, sőt a vármúzeum keríté­sén bemászva a lapidárium értékes köveit pattintgatják, a parkokban kerékpároznak, veszélyeztetik a sétálók testi ép­ségét. Nem kímélik a Dóm tér árkádjait sem. Az értékes ablakokat kövei beütik, parittyázzák a kovácsoltvas keretű lámpákat. Sokszor mindez a járókelők szemeláttára törté­nik, s ahelyett, hogy megvédenék mindannyiunk értékelt, szó nélkül tovább mennek. Sokkal határozottab fellépésre van szükség, hogy a van­dál rombolókat megfékezzük és megkapják méltó bünteté­süket. A társadalom összefogására van itt szükség. Éppen ezért a KISZ városi bizottsága is bekapcsolódik a védelmező akcióba. Ifjúsági őrjáratokat szervez, amelyek a nap min­den szakában tevékenykednek, ho© megakadályozzák a további rombolást L F. paprikafeldolgozó vállalat­nál 14.30 órakor, előadó Kis­pál Jenő; a városgazdál­kodási vállalatnál 16 óra­kor, előadó Toldi István; a Szegedi Ecset- és Seprú­gyárban 15.30 órakor, elő­adó: dr. Varga János. Május 24-én, szerdán: a Szegedi Konzervgyárban 14.30 órakor, előadó Péteri István; a Tömörkény Gim­náziumban (az Építőipari Technikum és a Közgazda­sági Technikum statisztikai tagozata részére is) 16 óra­kor, előadó: dr. Lőkös Zol­tán; a Belváros II. párt­szervezet helyiségében (a fémfeldolgozó és finomme­chanikai vállalat dolgozói­nak) 15 órakor, előadó: Andrássy Lajos. kor, előadó Szőllősi Sándor. Május 26-án, pénteken: Újszegeden, az Állami Vé­dőnőképző Intézetben (a vé­dőnőképző intézet a Rózsa Ferenc Gimnázium, a Rózsa Ferenc sugárúti általános is­kola, a Mező Imre Általá­nos Iskola és a Bérkert ut­cai általános iskola dolgozói részére) 15 órakor, előadó dr. Márta Ferenc; a Vas­Műszaki Nagykereskedelmi Vállalatnál 15.30 órakor, előadó dr. Dudás Béla; a MÁV fűtőház oktatótermé­ben (a fűtőház dolgozói ré­szére) 16 órakor, előadó dr. Komáromi László; a Belvá­ros I. pártszervezetben 17 órakor, előadó Dani János; a kéziszerszámgyár szegedi gyáregységében 14.30 órakor, Május 25-én, csütörtökön: előadó Balassy Sándor; a ju­taárugyárban 14.30 órakor, előadó dr. Lökös Zoltánné. József Attila Tudomány­egyetem Dugonics téri aulá­jában (az orvostudományi egyetem dolgozóinak) 15 órakor, előadó Szabó G. László; a NÍVÖ Faipari Ktsz-ben 14.15 órakor, elő­adó dr. Lőkös Zoltánné; a Szegedi Rendelő Intézet­ben (a társadalombiztosítá­si igazgatóságnak) 15 óra­kor, előadó Ördögh Piros­ka; az Alsó-tiszavidéki Víz­ügyi Igazgatóság központ­jában 16 órakor, előadó Nagy István; a szegedi nagy­állomáson (az állomás .dol­gozóinak) 16 órakor, előadó dr. Bödó István; a Madách utcai Általános Iskolában (a Szegedi Vas- és Fém­ipari Ktsz dolgozóinak) 14.30 órakor, előadó Hofge­sang Péter; a Hungária Szálló rózsaszín termében (az Országos Szálloda és Étterem Vállalat, valamint a Csongrád megyei Vendég­látó Vállalat dolgozóinak) 16 órakor, előadó Bakos László; a Belváros II. párt­szervezetben 17 órakor, elő­adó dr. Csikós Ferenc; az újszegedi pártszervezetben 18 órakor, előadó dr. Korek Józsefné: a Szegedi Közle­kedési Vállalat oktatóterme­Hibakereső F elszisszenek, mintha parázsra léptem volna. Hogyisne. Fesztelenül indul a beszélgetés, szó esik zöldpapri­káról, tisztességről, kapálásról, gázvezetékről, s e©'szercsak rövid hallgatás után ezt hallom: „tudom jól, hogy maga kicsoda, de nem bánom, akkor is kimondom ..." És mint elfordított csapból a víz, ömlik a panasszal elegyí­tett kritika, hogy magas a munkanorma, „pofára" osztják el a lakást, csak az juthat pénzes álláshoz, akinek fejes a barátja ésatöbbi... Tulajdonképpen örülnöm kellene, e vaskos szókimondás — bárhogy is vesszük — bizalomra vall. Ez a malteros em­ber kifordítja nekem a bensőjét, nem himez-hámoz, hanem e©enesen beszél, tudom, hányadán állok vele. Miért keseredik meg mégis a szám íze? „De én nem bánom ..." — ssak ne ezzel kezdte vol­na! S mielőtt kibökte, amit akart, nyelte a nyálát egy ideig, közben nyilván azt latolgatva, hogy érdemes volt-e kényes témákhoz nyúlnia. Igen, kétségkívül bizonytalankodott, óvatoskodott és tudom, ho© az ilyenfajta magatartást féle­lemnek is szokták nevezni. Dehát ugyan miért félne tőlem? Vagy ha nem fél, miért tartotta szükségesnek előrebocsáta­ni, hogy ö nem bánja ...? Mintha csak kísérletképpen cseppentett volna el egy kevéske bizalmat, ho© lássa a hatást. Öt hibáztassam ezért a gyanakvásért? Esetleg én va­©ok az oka e furcsa félbátorságnak? Magamba pillantok, de nem lelek magyarázatra. Érthe­tetlen. Mindig nagyrabecsültem a nyílt sisakkal közeledőket, a szemtől szembe mondott önálló véleményt, ez imponálóbb számomra, mint a sunyisághoz húzó, mindenben egyetértés. A sommás elmarasztalás azonban — hiába áltatom magam — rosszul esik. Nem mutatom ezt, sőt igyekszem hozzá ter­mészetes képet vágni, de már azzal lelepleződöm, hogy nem mondok rá se á-t se b-t Az emberem egykedvűen húzza-tolja kavargató szer­számját a szürke masszában és alighanem arra gondol: kár volt beszélnie. Nekem meg az jár a fejemben, hogy miért nem disztingvál legalább? Mintha személyemben bántott volna meg azzal, ho© „pofára osztogatják a lakást" Igaz­talannak érzem, hiszen akár kapásból száz és száz tényt nevet tudnék felsorolni cáfolatul, va© azt is felhozhatnám, hogy amikor tízszer annyi az igénylő, mint a felépült új la­kásmennyiség, akkor nagyon bajos mindenki megelégedésé­re cselekedni. Túlzásnak tartom azt is, hogy csak protek­cióval lehet megfelelő munkához jutni. Tagadhatatlan: ma is van még alapja annak a közmondásnak, hogy aki közel ül a tűzhöz, az jobban melegszik, de egyes kirívó esetekből miért kell rögtön általános konzekvenciát levonni? Persze, erre is van ma©arázat. Olvastam valahol, ho© e© rothadt ka©ló bűze miatt hajlamosak va©unk az egész tengert hibáztatni. Az nem rossz dolog, ha a fonákságok, va© a nyilvánvaló részlehajlás miatt felháborodunk, mert akkor több reményünk lehet a kommunista erkölcs átfogó érvényesülésére. Igenis csapjunk lármát, ha valaki jogtalan előnyöket szerez magának, ha tisztességtelenül él a közös­ség rovására, ho© az illető lássa: az ü©eskedés, a csalás, a huncutság milliók ellenállásába ütközik és törvényeink is elítélik. Mihelyt azonban az e©es emberek bűneit — tu­datlanságból, va© kényelmességből eredően — úgy tesszük szóvá, mintha az a társadalom egészére volna jellemző, töb­bet ártunk vele, mint használunk. Ho© miért? Azért, mert abban a pillanatban eltereljük a figyelmet a konkrét eset­ről, vagyis az értelmetlen kozmikus locsogás közepette még kedvezőbb lehetőséget teremtünk a zavarosban halászóknaTc Ilyen nagyon komoly dolgok rendeződnek na©jából ben­nem, s csak másodpercek múlva válaszolok. S lám a malte­ros ember — ez is meglepetés — nem veszi zokon, amit mondok. Sőt mintha e© kissé felélénkítenék az ellenérvek. Elneveti magát. Azt mondja, szerinte nem is lenne szép dolog, ha én rábólintottam volna mindenre, ő ugyanis szán­dékosan túlozta el a problémát, ho© jobban látható le©en. Arra volt kíváncsi, miképpen reagálok rá, mert abból le tudja szűrni, milyen viszonyban va©ok én mindennapi éle­tünk bosszantó jelenségeivel. Bevallja, ho© ő afféle hiba­kereső természetű ember, szeret vitatkozni, kiugrasztani a nyulat a bokorból. Több más személyes tapasztalata sze­rint sincs azonban békés egymás mellett élés a kommunis­ták és a hibák között, s ez megnyugtatja. Fortélyos ember. Sokáig hányjuk-vetjük a köznapi dol­gokat, jóllehet korántsem vagyunk mindenben azonos néze­ten. Mégis jól megértjük e©mást. A búcsúzónál azonban hamiskásan hunyoro©a megje©zi: „A hibák, azok hibák. Azokat nem ma©arázni kell, hanem megszüntetni". Ezen kár lenne vitatkozni... F. Nagy István Vérvörös csütörtök 55 évvel ezelőtt, 1912. május W­án „a vérvörös rsütörtök"-ön a sztrájkoló, tüntető munkásoké lett a pesti utca. Jelentős történelmi eseményre emlékezni annyi, mint tanulságaik alapján célrave­zetőbben építeni a jelent. Nincs nemzeti önismeret az előharcosok tetteinek érté­kelése nélkül, ahol pedig hiányzik a nem­zeti önismeret, ott mindig fennáll a poli­tikai eltévedések veszélye. 1912 vérvörös csütörtökje arra tanít bennünket, ho© már akkor érett forradalmi osztály­ként jelen volt az 1919-es Ma©ar Tanács­köztársaság vezető ereje. Miféle kor volt az? Európa égboltozatának peremén már gyülekeztek a világháború viharfelhői. A magyar ég alatt pedig, a kormányzó ha­talomban a gőgös arisztokrácia és a levi­tézlett dzsentri pöffeszkedett. A ©árak­ban a kielégíthetetlen étvágyú tőke nyúzta a munkást, a födeken pedig csaknem job­bá©sorban a paraszt nyögte a na©birto­kosok igáját. Drágaság, rossz bánásmód, pusztító népbetegségek, teljes jogfosztott­sóg; ez volt a magyar munkás és paraszt sorsa, az intelligencia haladó részét pedig parlagon ha©ott tudása és alkotóvá©á­nak elfojtása sorvasztotta. Valaminek tör­ténnie kellett. A szociáldemokrata vezetők meghirdet­ték a na© demonstrációt, a békés felvo­nulást a választójogért. És 1912. május 23-án a tömegek ellepték a pesti utcákat Már 21-én sok nép©űlés zajlott le a fő­város munkásne©edeiben és a vidék na­gyobb városaiban. Másnap Tisza Istvánt választották meg a parlament elnökének. Ez is elkeserítette a munkásokat. De lel­kesítették az orosz proletariátus újabb mozgalmai. És 23-án, csütörtökön általános sztrájkkal e©bekötött utcai demonstráció kezdődött. A „békés" menet hamarosan felöltötte igazi arculatát: „Vesszen a Tisza banda! Jogot! Le az osztályparlamenttel!" És kirobbant az igazi jelszó: „Éljen a for­radalom!" Pest utcái és a vidéki városok utcái is a dolgozó nép birtokába kerültek. Katona­ságot, csendőrséget, rendőrséget vonultat­tak fel ellenük. Sortüzek dördültek, folyt a vér, a nép ellenállt. A „rendet" még másnap sem tudta teljesen biztosítani a terror. F. M. Péntek, 1967. május 3. DÉL-MAGYARORSZÁG 3

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents