Délmagyarország, 1967. április (57. évfolyam, 77-101. szám)

1967-04-16 / 89. szám

KISZ VII. kongresszusára való szervezeti felkészülés az alapszervezetek veze­tőségeinek újjáválasztásával kezdődik. Szegeden 469 alapszervezetben 17 709 KISZ-es \ álaszt új vezetőséget ezekben a hetekben. Eddig körülbelül 110 alapszervezet esett iul a választásokon. A tapasztalat szerint jó politikai munka előzte meg csaknem mindenütt ezt a fontos eseményt. A jelölő bizottságok — amelyek az ifjúsági szö­vetségben most alakulnak meg először — felkeresték a KISZ-tagokat, s megtuda­kolták tőlük, kiket látnának legszívesebben a vezetőségekben. A beszámolók a poli­tikai-gazdasági tevékenység mellett legtöbbet a szabad idő hasznos eltöltésének prob­lémáival foglalkoznak. S ez talán nem is véletlen. Sok tennivaló van még ebben. A Fiatalok Fórumának mai összeállítása két alapszervezeti vezetöségválasztásról számol be. Nemcsak olvasmányul — tanulságként is. Szerb gyerekek magyar nyelvleckéken M ár tovább kell nézni Jó taggyűlés volt Senkf sem jött elő egyéni sirá­mokkal, aki szót kért volt mondanivalója. A vita első felszólalója, Perjési József már ezzel kezdte: — Épitő kritikára van , szükség. — Majd így foly­tatta: — Nálunk a KISZ ••söpörtök eddig gyengén dolgoztak. Érdemes tanulni a Komszomoltól. A Szovjet­unióban azt tapasztaltam, hogy a sejtek igen aktív munkát, végeznek. Ha a KISZ-csoportok vezetői töb­bet törődnének feladataik­kal, nagyobb lenne az ifjú­sági szövetség tekintélye is a vállalatnál. A kábelgyár csütörtöki ve­zetőségválasztó taggyűlése a helyszín. Menetközben in­formálódom két mögöttem ülő kislánytól, ök súgják, hogy néhány évvel ezelőtt IvISZ-szervezet volt csak az üzemben, KISZ-élet nem. Alig ismerték egymást a fiatalok. A lelépő vezetőség­nek sok érdeme van. de már tovább kell nézni, hi­szen mind messzebb van­nak a gyáralapítás nehéz évei. Pedig eddig sém dolgoz­tak rosszal « kábelgyári fia­nrilvánvaló, hogy itt más­kent kapnak hangot és hangsúlyt ezek a kérdések. — Mint az alapszervezet új tagja mondom el véle­ményemet — szólalt fel Kálló Gábor. — A Radnóti Gimnáziumban végeztem, bizony — ott más a KISZ élet! Itt még kulturális jel­legű megmozdulással alig találk' m: vagy szeminá­rium . í vagy klubest. Pél­dául szellemi vetélkedő csak egyetlen egyszer volt. — Mi fiatalok nem sze­retjük, ha oktatnak bennün­ket — mondta Szilasi Lász­ló, s nagy derültség fogad­ta tréfás megállapítását. — Persze jól tudom, hogy szükség van a politikai is­meretek továbbfejlesztésére, de én az előadásoknál al­kalmasabbaknak látom a vitaesteket, ahol egy jól fel­készült vitavezető irányítá­sával szabadon elbeszélget­hetünk minden fontos kér­désről, akár a gazdasági irá­nyítási rendszer reformjáról, akár a vietnami helyzetről. A kábelgyári KlSZ-szer­vezet létszáma a közelmúlt­ban csaknem a korábbinak kétszeresére nőtt, s most meghaladja a 140 főt. Te­kintve a gyár további fej­lődését, mégis figyelmezte­tő Szilasi László megjegyzé­se: — Nincs propagandája a KISZ-nek. Én is szinte „ro­mantikus" körülmények kö­zött kerültem az alapszer­vezetbe. Senki sem szólt, senki sem hívott. Sok fia­tal dolgozik a gyárban, na­gyobb létszáma is lehetne szervezetünknek! így vetettek számot az ed­dig végzett munkával, így tűzték ki az újabb felada­tokat maguk elé a taggyű­lés résztvevői. S odafigyelt rájuk, elismeréssel, bírálat­tal, jótanáecsal látta el őket a pártszervezet is. Felszó­lalt Oskó Lajosné, a csúcs­vezetőség titkára, s Láng Kálmán, a II. pártalapszer­vezet titkára is. O különö­sen az új KISZ-titkárnak je­lölt Bükk József, s a ve­zetőségbe jelölt Bodrogi Borbála esztergályos tanuló jó munkájáról beszélt. Kar­not Györgvné, az szb-titkár a szakszervezet anyagi tá­mogatását ajánlotta fel a közeljövőben megnyíló ifjú­sági klubhoz. S írnám szí­vesen azt is, mit mondtak a gyár jelenlevő gazdasági vezetői, de sajnos nem te­hetem : senki sem jött el közülük. A beszámoló, a vita után (Somogylné f«lv.) Perjési József: „Építő kritikára van szükség" titkos választással megszü­letett a kábelgyár KISZ­alapszervezetének új veze­tősége. Ahogy Láng Kálmán mondta: „Nincsenek irigy­lésre mélió helyzetben." Sok a tennivaló, de azért fél­teni nem kell őket. Lelkes, jóakaratú, munkára kész fiatalok sorakoznak fel mö­göttük. s együttes erővel majdcsak legyűrik az aka­dályokat. Fehér Kálmán Folytatódik a beszámoló A zentai Petőfi Sándor elemi iskolában két fiatal magyar-szerb szakos tanár­nő, Varga Erzsébet és Eve­tovics Mária azt a megtisz­telő és egyúttal csöppet sem könnyű feladatot kapta, hogy nem kötelező órákon tanít­sa meg a kétnyelvű iskola diákjait Petőfi, Arany, József Attila és Kosztolányi nyelvé­re, azaz magyarul. Az igaz­gatói utasítás nem érte vá­ratlanul a pályakezdő tanár­nőket, hiszen tudták, iskolá­jukban (s a velük egyazon épületben működő Stevan Sremac elemiben) ezt a munkát nem elkezdeni, ha­nem tulajdonképpen folytat­ni kell. Lelkesen, ügyszere­lettel, leleményesen, mivel a vállalkozás sikere, az 1983­ban megkezdett kísérlet ered­ményessége rajtuk múlik. Hetente két óra A szülők odaadó támoga­tásának és megértésének, nem kevésbé pedig a gyere­kek érdeklődésének tulajdo­nítható, hogy a szerb felsős tagozatokon ebben a tanév­ben is nyolcvanötén jelent­keztek a magyar órákra, vagyis körülbelül annyian, mint az előző években. És a két tanárnő, egymás közt fel­osztva az órákat, hozzálátott a munkához. Kezdetben elég sok szorongással, bátortala­nul, később aztán mind na­gyobb fölszabadultsággal, kedvvel, ötletességgel. Ma már ott tartanak, hogy a he­ti két magyar órán sohasem szegik meg az aranyszabályt mely .szerint az órákat min­dig érdekessé, hangulatossá, színessé kell tenni. Közvetlenül, Játékosan — A hangulat, a kötetlen­ség, a játékosság érdekeben — mondja Evetovics Mária — mindent elkövetünk. Me­séket olvasunk, diafilmeket nézünk, a lábián rajzolunk, a flanellográlön megeleve­nítjük a történeteket, és igen gyakran hanglemezeket is hallgattunk. Főként a Ma­gyar líra gyöngyszemei cí­mű lemezeket kedvelik a gyerekek, valósággal csügg­nek a verseken . .. Az utób­bi időben sikeresen használ­juk fel a Jó Pajtást és a magyarul megjelent képregé­nyeket is. Érdekes, a Jó Paj­tásban megjelent meséket, el­beszéléseket, verseket és tudó­sításokat annyira szeretik a gyerekek, hogy már nem akarom őket költségbe ver­ni, egy-egy tagozaton tizen­Kálló Gábor: „Mini az alapszervezet új tagja mondom el véleményemet" talok. Filó Béláné a vezető­ség beszámolójában elmond­ta, hogy sikeres volt a rednökségvállalás a Schwits­kábelek gyártása felett, és eppen ezért újabban a szak­munkás képzésre terjesztet­ték ki a védnökséget. Részt­vettek a társadalmi munka­akciókban és a termelési versenyekben is. Különösen a Bánki Donát nevét viselő műszaki kollektíva végzett kiemelkedő munkát—a szo­cialista brigád cím váromá­nyosa —, de az üzemben dolgozó 21 munkacsapatban meg körülbelül 50 fiatal versenyez eredményesen. — A műanyagüzem fia­taljai vállalták — egészítet­te ki a beszámolót Kánitz Zoltán —, hogy hétfőn reg­gelenként egv órával koráb­ban bejönnek a gyárba s felfűtik a gépeket, hogy munkakezdéskor nyomban dolgozni lehessen velük. És a felajánlást teljesítjük is. Látszólag talán kevesebb szó esett a KISZ-szervezet. politikai jellegű munkájáról. De ez valóban csak latszat; Közgazdasági technikum, statisztikai ta­gozat, 1 a — olvasom a fehér ajtón. Bent ünnepélyes csend, 14-en éppen most kap­ták meg a KISZ-tagkönyveket. A napirend szerint az első osztály rövidesen megvá­lasztja új diákvezetőit. — Több mint 7 ezer forintunk van. a tavalyi konzervgyári keresetünkhöz még ezer forintot takarékoskodtunk össze lát­játok. jól állunk anyagilag, biztos sikerül összehozni a kirándulást.. — A lányaink gyorsabban futottak a mezei versenyen, másodikok lettek. Mi fiúk a kézilabdában! hoztuk helyre a csor­bát, jól sezrepelt a csapat, — Hangulatos volt a klubdélután azt hiszem érdemes volt eljönni. Kár. hogy a fiúk közül kevesen jöttek el a tárlatláto­gatásokra. szeretném, ha jövőre rájuk is számithatnánk. — Ügy érzem, kivételt teszünk a vagány srác meg a jópofa fiú javára. Szerintem alaposabban meg kell ismerni valakit, A .ló ianu'ás, a becsületesség előbbrevaló tu­lajdonság. Még valami: a kollégisták ba­rátkozzanak a szegediekkel, a spinetek­ben ne legyen külön csoportosulás a fo­lyosón. Az osztály tartson össze, mert így töobet érhetünk el a tanulásban meg az életben is. A 18 fiú és 115 lány ősszel ismerte meg egvmást, akkor kerültek az általánosból a középiskolába. Magukkal hozott jellem­zés — ahoe.v ők mondják — a poggyászuk alapján jelölték ki vezetőiket Most más a helyzet, egyeves tapasztalatok alapjan teszik mérlegre Mózes Fabiola KlSZ-tit­kár, Szeder Sarolta kultúrfelelös, Keresz­tes Péter gazdasági felelős és a többiek munkáját. A gondos beszámolókból az is kiderült, érdemes volt-e őket a bizalommal illetni? Az első szavak Rózsa Klárié és Kontár Iréné. Vitatkoznak a KISZ-titkárral: „Hogy a vidékiek ne barátkoznának a szegediekkel? Ez nem igaz!" Kónya Pi­roska hozzáteszi: „Lehet, hogy mindannyi­an túlérzékenyek vagyunk, de ha azt kí­vánjátok, én elmondhatom: mindenkit barátomnak érzek." , A feszültség közös helyeslésben oldódik fel. Mindenki körülbelül ugyanazt mond­ja: „Így a jó, így legyen." Nevek kerülnek a táblára, lassan két vezetőségre való is. Az elkészült listán — a hogv a demokrácia törvényei elörják — titkos szavazással újból megválasztják Mó­zes Fabio'.át KISZ-t.itkárnak és Keresztes Pétert az „osztály főkönyvelőjének", ök mindenki megelégedésére dolgoztak. Az újak fölött meg vitatkoznak. S végül az dönt, hogy ki a jobb tanuló, segítőkészebb tanulótárs. Rozsa Klári. Jeszenszky Dora, Rocskov János es Bubori Magdolna így győz a „kis" választáson. A hivatalos napirendnek vége van, de senki sem indul haza az osztályból. Foly­tatódik a ..beszámoló": hova menjünk ki­rándulni. dolgo/.zunk-e együtt a nyáron. Az új vezetőseg „hivatalba" lépett. Matkó István egynéhányan is megveszik • lapot. — Az órák mozgalmassá­gát, a beszédhelyzetek plasz­tikus érzékeltetését célozza az alkalmi babjáték és a kü­lönféle jelenetek begyakorlá­sa. kivitelezése is. Persze a* igazat megvallva nem köny» nyű dolog a játékosság ked­véért az embernek örökké produkálnia magát. Különös­képp azért, mert közben egy pillanatra sem téveszthetjük szem elől, hogy pedagógusok vagyunk. A mértékre. a módszerre, a fegy el mezesre folyton ügyelnünk kell. Rögtönzött műfordítások — A magyartanitást — ve­szi át a szót Varga Erzsébet — énekléssel, fordítással és természetjárással is egybe­kötjük. Legutóbb is a Ti*»»­parton és a Népkertben vet­tunk megfigyelésen, szógyűj­tésen. A tárgyragot például — a gyerekek tudta nélkül — úgy sajátíttattam el. hogy egymást kérdezgettük, ki mit lát És alig néhány helyea­bítéstól eltekintve ki-ki ao rolta: hidat, fát hajót dot, füvet. A VII. a-bae nemrég a fordítás anerzeü kellemes perceket. József Attila: De szeretnék gazdag lenni című fiatalkori zsen­géjét ültették át a gyerekek szerb-horvátra ém néhány egészen kiváló, szinte költői fordítás születelt.. Általában megfigyeltem, hogy a jele­sebb magyar írók, költők élete, munkássága leköti a figyelmüket Ezt szereti)*. Aki tud valamit, alig győai kivárni, hogy feleljen. — Hogy végeztünk-e már tudásfelmérést? Hivatalosan még nem — mondják mind­ketten —, de megállapítottuk, hogy kis híján mindegyik diákunk folyékonyan olvas, ír magyarul, noha nem ért minden szót. Az V. a-ban például harminc gyerek kö­zül huszonhét nagyon szé­pen halad. Ha az. is módúk­ban állna, hogy különböaő felkészültségű gyerekekkel külön-külön vagy pedig (az osztályoktól függetlenül) azo­nos képességűekkel egvszerre foglalkozhatnánk, akkor az eredmény még számottevőbb lenne. krűca Imre Magyar műemlékvédelem Az Országos Műemléki Felügyelőség kiadványai so­rozatában, az Akadémiai Kiadó rendkívül igényes gondozásában gyüjleményes tanulmánykötet jelent meg. Ebben az 1961—62-es eszten­dő műemlékvédelméről ka­punk érdekes jelentéseket, ezenkívül két elvi jellegű műemlékvédelmi tanul­mányt. A kötetben az fog meg leginkább, hogy arány­lag szerény összeggel — éves átlagban mintegy hu­szonöt millió forint — meny­nyi mindent tudtak és tudnak megmenteni és szak­szerűen felújítani régi épí­tészetünk remekeiből és az ország teljes területén. Az 1961. és 1962. év na­gyobb műemléki munkálatai közül csak néhány, találom­ra kiragadva: A ráckevei kastély, a ráckevei hajóma­lom, a sárospataki várkas­tély. a sátoraljaújhelyi kol­légium, a várgesztest vár, a soproni Fabriczius-ház, a pannonhalmi bencés kolostor részleges, vagy teljes rekon­strukciója és azt megelőző régészeti feltárása. Ezeken kívül még tucatnyi várrom. egyházi épület, kastély éf kúria falai között dolgoztak műemlékeseink es nemcsak a kőműves munkák folytai), de a kőszobrász-restauráto­rok és a falkép-helyreállítók is nagy iramban dolgoztak: így számos középkori és ba­rokk templomi freskót men­tettek meg a pusztulástól, valamint nagy művész.eti ét történeti értékű síremlékekét és faragott homlokzatot. Ezekben az években kea­dődött meg a népi műemlé­kek megmentésére irányuló rendszeresebb munka is ée ennek eredménye a szent­endrei sz.kanzen tervezete. Ebben a sajátos műemléki együttesben kapnak majd helyet az ország egész te­rületéről áttelepített nep« épületek. Nagy kár, hogy a könvv értékes beszámolói csak öt évnyi késéssel jelentok meg. Pedig, ami nálunk műem­lék helyreállításokban törté­nik, nemzetközi viszonylat­ban is kiemelkedően példa­mutató az állam és a szak­emberek mintaszerű együtt­működése folytán. !>. e. Vasárnap, 1967. áprili. I«. DÉL-MAGYARORSZÁG 0

Next

/
Thumbnails
Contents