Délmagyarország, 1967. április (57. évfolyam, 77-101. szám)

1967-04-30 / 101. szám

Első jugoszláv operabem utato a Szegedi Nemzeti Színházban He valaki olyan előítélettel vallja meg jegyét a pénztárnál, hogy az alig 'öbb mint három évtizede keletkezett operában ismét valamiféle modern stílusIrányzatot. a mii faj szerkezetének. zenei és színpadi konstrukciójának újabb útkereső darabját fogja megismerni — bizony alaposan téved. Persze megteheti, niszen előzetes tájékozódási lehetősége úgyszólván semmi: a magyar nyelven megjelent ismertebb zenetörténeti munkák óvatosan kikerülik az Ero-1. Akad azonban még meglepetés, amire a színlap ismerete azért némiképp felkészít: már az első percekben kiderül, n kábátokkal együtt ruhatárba kell adni a vtgopera eddig hitt köntöseit is. Igaz, csak részben. Ez a két ajándék ígérkezik eiső benyomásként a közönség számára mihelyt széttárni a függöny, s a színpadról színes népviseletbe öltözött hegyvidéki emberek derűje áramlik át a széksorokba. Nyoma sincs itt huszadik századinak nevezett muzsikának, az egymást hajszoló, hiányérzetet nyugtalanságra halmozó disszonanciának, vagy szeriális hangzasnak. Mintha nyomtalanul és érintetlenül múlt volna az idő, s kerülte ki Gotovac zenéje az utóbbi évszázadot. Behízelgő dallamok, egymással ölelkező harmóniák, üde. friss. kristálytiszta népi levegő. Ami pedig a vigoperát. illeti, bár ize nem ismeretlen, mégiscsak kóstolgatjuk még a Mitya-. Szima- és Markos/.erű figurákat operai miliőben. Itt valóban reálisnak tűnik az a bizonyos évszázad. ami éppen eltelt a Figaro-hősök színpadra lépése óta. Olyasfajta legény ez a Mitya, mint a cseh Jaromir lVeifl berger operájában Svanda, a dudás, aki szakmájához illően pokolban, kártyapartin nveri vissza fiatal arája hűségét. De ő máshonnan érkezik a színre. Kukoricagóré tetejéről potvtyan alá a Marko gazda szérűskertjében vidáman élcelődő, nevetgélő lányok közé. Pontosan Djula lábai elé. akit előre kinézett magónak, s akit társat éppen egy mesebeli, sose volt, égből pottyant vőlegénnyel ugratnak. Nosza, több se kell Mityának, hát ő lesz az a bizonyos mennybéli vőlegény, F.ro. aki azért jött. vissza a földre, mert úgymond: „tréfa, móka, csók és kacagás, vágyó nézés, méla susogás mindez tilos szigorúan ott. a mennyben fönn". Magyarán szólva: élettársat keres, s nem kell messzire mennie. Djula esodálkodó, rajta tévedt kíváncsi tekintetébői már tisztán kiolvashatja a biztatást. Igy indul az opera, mindjárt nagyszerű csattanóval, ízes népi humorral fűszerezett sztorival. S a játékos feszültség később sem szűnik. A közönség együtt kacag Eró-val a lóvá tett gazdasszonyom aki pénzeszacskót küld megboldogult, első ferjeurának. a rászedett gazdán, aki Eró-t üldözve éppen tőle. a lisztes képű molnárlegénynek öltözött Mityótól kér útbaigazítást, vagy az együgyű molnár remekbeszabott figuráján, aki majdnem Marko vétkes tévedésének áldozata lett. És mint. népmesékben szokás, a végén minden jóra fordul: az aranydukátok visszakerülnek Domához, Marko gazda megbékél a fiatalokkal, és most már ő ajándékozza nekik a pénzeszacskót. A mihaszna Ero pedig jól nevelt kérőhöz illően szépen bemutatkozik, elmondja édesanyja jótanácsát, egyszersmind rejtélyes mennybeli küldetésének megfejtését is: „Egy leánynak, ha nyújtod a kezed. tudd meg előbb: igaz-e, hogy szeret. ö ne sejtse, hogy mi sorból jöttél, s te. panaszkodj, hogy milyen régen ettél. De az is jó, ha csavargót játszol, sőt azt, hogy nem vagy, csak egy disznópásztor... Ha a szívét igy is neked adja. hát legyen ó a gyereked anyja". Ugyan kinek jut eszébe a hordón kinyilatkoztatást éneklő jó módú parasztlegényt hallgatva, hogv valahol Lohengrin ő, a titokzatos Grái-lovag. vagy a rejtélyes Bolygó hollandi, máshol szegényes padlásszobában bemutatkozó bohó költő. Rodolphe, vagy nevének titkával a császárlány kezét elnyert vakmerő idegen. Knlaf. Csak éppen más a környezet. más a meghatározottság. más az ihletés és természetesen más n muzsika. Csak egv. ami közös, az élmény. Mi értjük, nem kisebb prófétáktól tanultuk, mint Bartók Béla és Kodály Zoltán, hogv a népzene örök és tiszta forrásaiból miként nyílik út a színházba, koncertterembe, pódiumra. S az ö kezüket szorítjuk a finálé szédületes ámulatában, hátborzongató sodrásában, ahogy a felszakadó öröm vásárterén csodálatos táncot jár a nép. a plebejus reneszánszot, vígtavaszt. hútemető örömtáncot, édesen felejtő nászünnepet. A szláv kóló. ez ugyanaz a tüzesen gyönyörködtető. lenyűgözően fenséges tobzódás. mit Zárba fáttcu. a lengyel mazúrka, vagy a magyar csárdás. Az operának ilyen betetőzése biztosíték rá, jónéhánvunFgvfltt s ney fésrercpln Ooto gény című operájának IH. tel Bordal Valéria (Ptula), Stnká (Ero), Ivánka (Siflis József felv.) vac: Pro. a mennvetjárl völevonásában. — Balról Jobbra: Gyórgv (Marko), Réti Csaba Irén iDomt) kat visszacsalogat majd az Ero a színházba. Jakov Golovac ma ls élő jugoszláv zeneszerző tulajdonképpen ezzel a művével keltett feltűnést: az opera zárójelenetébe iktatott Szimfónikus-kólóval. Magát, az Ero-t is szerte a világon nagy sikerrel játsszák, s kiemelkedő jelentőségű a szegedi színház érdeme, hogy hazánkban először műsorra tűzött jugoszláv operát. Gotovac egyébként otthonos szerző a népies hangvételű színházban, az Ero-t megelőzően már két ilven darabot komponált: Gundulic pásztorjátékának, a Dubrnvkanak muzsikáját és Morana című romantikus népoperáját. A librettó író.ia, Milán Begovic nem ismeretlen a magyar közönség előtt. Ki n harmadik? cimű színmüvét a harmincas években Budapesten a Nemzeti Színházban játszották, mégis a felfedezés erejével hatott üde, fordulatos meseszövése, tiszta népies akcentusának poezise. Kitűnő a magyar fordítás is. Dalos László munkája. Az előadás dirigense, Vaszy Viktor őszinte bemutatót csinált. Kristálytiszta logikával. a népzene szuggeszciójába vetett mély hittel, meggyőződéssel bontotta ki a mű szépségeit, tüzes dinamikáját, ábrándos mclankóliá.iát, tiszta érzéseit. Versengi Ida rendezése ebből a szempontból bizonyult hálás partnernek. A szereposztás valóban telitalálat. Reti Csaba (Ero) eddig nem ismert erényeit felvonultatva szinte bejátszotta, beénckelte az egesz színpadot. Berdál Valéria Djulája a népmeséből valóságra ébredt, törékeny Juliska; Sinkó György (Marko) bár a tőle megszokott kiváló énekesi képességekkel, de — nyilván rendezői hibából is — túlságosan lágyra formálta ezt a mű szerint keményebb. kegyetlenebb egyéniségű alakot; Ivánka Irén hiszékeny falusi tenyeres-talpas gazdaasszony, Szabady István kiszolgált, szakmába vénült malomlakó. A kisebb szerepekben Füzessy Margit és Rosta Mihály teljesítménye is meggyőző. A kóló ötletes koreográfiája Imre Zoltánt dicséri (szólistaként tetszett Pálfi Lajos—Lászni Adrea lendületes, biztos mozgása), a szérűskert, malom és vásártér hangulatos látványát kitáró színpadkép pedig Székely László díszleteit. A harsány színeket ízléssel elegyítő jelmezek Radojevic Radmilla tervei. Az operában végig nagy szerepet kapott kórus kitűnően helytállt, ami nem utolsó sorban a karigazgató Szalay Miklós lelkiismeretes munkájának érdeme. NIKOLÉNYI ISTVÁN Átadták a SZOT művészeti díjait A SZOT székhazaban szombaton ünnepélyesen atadták a Szakszervezetek Országos Tanácsanak 1967. évi múveszeti dijait. Az ünnepségen megjelent Gáspár Sándor, a Politikai Bizottság tagja, a SZOT főtitkára. Aczél György, az MSZMP KB titkára és Orbán László, a művelődésügyi miniszter első helyettese. A jutalmakat Blaha Béla. a SZOT elnöke nyújtotta ét. A SZOT 1967. évi művészeti díját kaptak: Soós Zoltán költő. Moldova György író. az Irodalmi Színpad együttese, Szendrö Ferenc, az Irodalmi Színpad igazgatója. Berek Katalin színművésznő. Szatmári Antal, Pálinkás József és Révész László — a Fáklyavivők cimű hanglemezsorozat szerkesztői munkaközössége. Katona Ágnes zongoraművésznő, Antal Imre zongoraművész. Kollányi Ágoston fimrendező, Kocsis András szobrászművész és Balogh Jenő festőművész. Kongresszusi útlevéllel A KISZ Köxpon J'elh Az ifjúkommunisták legjobbjai a KISZ különvonatával utazhatnak a Szovjetunióba. A Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsága meghirdette a Kongresszusi útlevéllel a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójának ünnepségeire!, akcióját és felhívással fordult a fiatalokhoz. Ebben egyebek között hangsúlyozta: A KISZ VII. kongresszusának előkészületeit kapcsoljuk össze a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50, évfordulójának méltó előkészítésével. Tetteinkkel bizonyítsuk. hogy vállaljuk a lenini örökséget. Felhívunk minden KISZtagot. hogy tanulmányozza és ismertesse a Szovjetunió korszakalkotó politikai, gazdasagi, társadalmi, tudóméAnn Schein zongoraestje Ann Schein kimagasló művészegyéniség. Eleme a virtuozitás. amellyel könnyedén győzi Chopin és Liszt bravúrjait, de a XX. század formanyelvét is. Német származású, zenei képzését Amerikában nyerte, s ma Angliában él. Világot járó zongorista, akinek erényei közé tartozik az acélos ritmika, a hangárnyalatokban dúskáló billentés és a virtuóz muzsika minden ágában egyformán szuggesztív előadasmód tökélye. Beethoven Les Adieux szonátájával kezdte műsorát. Ez a stílus idegen számára, programzenét próbált, adni. s közben annyi szabadsággal kezelte a klasszikus motívumokat. hogy már előre megérezték a kővetkező Chooin I'relűriök rögtönzésszerű színességét és szenvedélyviharait. A 24 Prelűd egységbe foglalása és mintaszerű kidolgozása a hangverseny csúcstel jesítménye volt. Megérdemelt tapsvihar jutalmazta a remeklő művésznőt. A műsor másik felében megismertette a magyar közönséget az amerikai Petér Mennin öt zongoradarabjával. A neoklasszikus zenében egy alapjában romantikus zeneszerző bontakozik ki. mélyebb mondanivaló nélkül. Az előadás itt és a következő Rachmaninov- és Liszt-számokban még fokozni tudta a hatást a technikai megoldások tűzijátékos fényével. A szűnni nem akaró ünneplést a művésznő három számmal köszönte meg: Chopin Asz-dur keringőjével. Moszkovszki egyik etűdjével, s egy alig játszott Chopin-etűddel (a poszthumusz alkotások közül), amely zenei mélységével méltó befejezése volt a hangversenynek. Szatmári Géza ti Bisottnágának ívá*a nyos és technikai eredményeit: vegyen részt az 50. évforduló tiszteletére kibontakozott mun ka verseny ben, önként vállalt társadalmi munkával segítse szocialista céljaink megvalósítását: a P'-oletárszolidaritás jegyében ünnepelje meg május 1-ct, valamint, május 9-ét, a fasiszta Németország fölött aratott győzelem napját és szeptember 29-ét a fegyveres erők napját: a vádoljuk az imperializmust — akció keretében vállaljon részt az Egyesült Államok vietnami agressziója, a gyarmatosító és neofasiszta törekvések leleplezésében. a szolidaritás érzésenek e'mélyítésében: a KISZ VII. kongresszusával összefüggő politikai, kulturális és sporttevékenységével fejezze ki ifjúságunk hazafiságát és Internacionalista meggyőződését: ünnepelje meg méltóképpen a Nagv Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulóiát. A KISZ KB Intéző Bizottságának az akcióval kajiesolatos határozata arra szólította a KISZ-bizottságokat és alapszervezeteket, hogy színes. változatos programmal készítsék elő a KISZ VII. kongresszusát. Ismertessék, népszerűsítsék a KISZ szerepét. eredményeit. Június 2fián este R órakor, mindenütt az országban gyújtsanak kongresszust tábortüzeket. Ezek fényénél kommunista ifjúsági mozgalom történetének epizódjait elevenítsék fel. A KIK7 Központi Bizottsága 40 ezer kongresszusi útlevélül alványt bocsát ki, amelyet, azok a fiatalok nverhetnek el. akik a következő hetekben, hónapokban nemes tettekkel, segítőkészségükkel bizonyítják, hogy méltók az. ifjúkommunista címre. A kongresszusi útlevelek tulajdonosai közül sorsolással választiák maid ki azt „ aoo KISZ-istát aki a KISZ kúlönvontával utazhat a Szovjetunióba. Munkatársunk beszélgetése Manolisz Glezosszal Szívre emelt kézzel Négy évvel ezelőtt találkoztam és beszelgettem Manolisz Glezosszal. Amig vártunk, egy folyóirat képeit nézegettem: férj és feleség, a férfi vállán kisgyermek. Sok ilyen fotót láttam már felvonulásokról, családi kirándulásokról, de ezt sokáig néztem, jól magamba akartam vésni a férfi vonásait, hogy öszszehasonlitást tud.iak tenni, ha találkozunk ... Néhány pere múlva aztán szemben ültünk egymással, az Akropolisz, hósével, 6 a róla elnevezett brigád tagjaival beszélgetett mindennapi dolgokról: Soós Ferenctől éppen azt kérdezte, hogyan élnek odahaza, vannak-e gyermekei. Én összehasonlítást próbáltam tenni a képen látott arc és a jelen között. Glezosz egykor dús fekete haja és bajusza őszes volt már. A szeme ..., a szeme és a beszéde igen tiszta. Az én életem jó része börtönben telt el, igy történeteim is a börtönélettel kapcsolatosak — kezdte halkan. Öccsét a németek kivégezték, ö huszonnyolcszor állt bíróság előtt, tizenegy és fél eret ült börtönben és háromszor ítélték halálra. Most. negyedszerre? ... Az. asztalon cigarettásdobozok hevertek. Rágyújtottunk. — Ml, munkások, fegyelemmel éltünk és élünk. A nehéz helyzetekben is. s ez egyáltalán nem könnyű. De mondok egy történetet. A börtönben is volt szervezetünk. Egy csoportnak én voltam a vezetője. Ez. azt is jelentette, hogy a parancsnokságra nekem kellett bejárni az. elitéltek ügyében, én mondtam el követeléseinket és tolmácsoltam kívánságainkat ... De éppen ezért engem többet is vertek, mint társaimat. S hogy ne maradiak „fizetség" nélkül, úgy döntöttek társaim, hogv minden utamért kapok három cigarettát. A börtönben mindenki három cigarettát kapott egy napra. De, hogy elegendő legyen, azt darabonként három részre vágták és szipkával szívták, hogy minden darabját élvezzék. Később négy részre osztottak egy cigarettát. ... Így tizenkétszer gyújtottunk rá. Én. mivel útjaimért ugyancsak három cigarettát kaptam, néha huszonnégyszer. öntudatlanul mozdult a kezem a doboz felé, amelyben huszonöt egész cigaretta van. Az élelemre azonban nagyobb szükségünk volt, mint a cigarettára. Ezért a csoport vezetősége úgy döntött, hogv mindenki csökkentse a napi adagot, s a megtakarított összegen élelmet vásárolnák. Társai megértették a feladatot és ennek megfelelően gyújtottak rá. A számvetést egy hét múlva végezték el. A folyosón, ahol naponta meghatározott ideig együtt voltak. Sorra jelentették Glezosznak, hogy milyen eredményeket értek el. — Elém állt egyik társam és mondja. hogy 12-röl tízre sikerült a napi adagot mérsékelni. — Nekem kilencre — mondta a másik. — Nekem tizenegyre ... Nekem nyolcra ... Mindenki elmondta eredményét. De egv öreg harcostársuk, aki a legszenvedélyesebb dohányos volt. csak nem akart szólani. Félrehúzódott és töprengett. Glezosznak kellett megszólítani: Sikerült-e valamennyit...? — kezdte. de szavaiba vágott az öreg. — Én nem értek egyet azzal, amit csináltok. mert az szocialistaellenes. Kérdőn és mosolyogva figyelték az öreget. hiszen jól ismerték őt. s tudták, hng" valami új ..teóriát" talált ki védelmére. Ki is buggyant belőle: A szocializmus arra tanít, s a szocializmusban arra kell törekedni, hoiv növeljük a teljesítményeket, ne pedig csökkentsük. Ti a fordítottját tűztétek ki feladatul. Jól van ez így? Mosolyogtunk a történeten. Glezosz is mosolygott. Láttam az arcán, hogy azok a cigarettaszeletelések, és az öreg társuk „teóriája'' mentsvár is volt egyben valamennyiük számára, a ki nem mondott gondolatok ellen, a iebcső pallos elten. — Húsz napig tartott a tárgyalás a katonai bíróság előtt, és négy tarsammal együtt halálra ítéltek. Ez volt a harmadik halálos ítéletem — kezdte az újabb történetet Glezosz elvtárs. Görögországban azonban a halálos ftelet végrehajtásával — a törvényes időszakban — három napig várni kell. A három napba viszont nem számit bele a vasárnap és az ünnepnap. — Engem és társaim pénteken ítéltek el. Pontosan éjfélkor hirdették ki az ítéletet, majd a cellákba kísérték bennünket. Napközben találkoztunk a folyosón, s még mondtam is a többieknek, hogy négy napunk van vissza, mivel a vasárnap közbeesik. Amikor így beszélgettünk, egy őr jött a folyosóra, kezében papírlapot tartott. Megállt előttünk és a lapról a nevünket olvasta. Közölte, hogv a börtönparancsnokságra kell mennünk. Glezosz a homlokát ráncolta, a szeme keményen tekin+ett maga elé. — Tapasztalatból tudtuk, hogy mit jelent ez. — A szobában néma a csend. Glezosz szépen, nyugodtan, szinte ..érthetően" ejti a görög szavakat. — Levettem a gyűrűmet és odaadtam a társamnak hogv juttassa el a felesésemnek. Elbúcsúztam a többiektől, egy kis beszédet tartottam. Aztán ökölbe szorított és felemelt kézzel haladtam az ajtó felé. Ezt a jelenetet, ahogyan kifelé mentem, gyorsan felvázolta egy szobrászművész harcostársunk. aki velünk egv cellában lakott. Glezosz mélvet sóhajtott, körüljártatte tekinte'ét. kezét összekulcsolta. — Ahogvan sejtettük. Ú4y is történt, a titkárságról egyenesen a siralomhazba kerültünk. Ez sotétzarka, semmit sem látni 4 DÉL-MAGYARORSZÁG Vasanup, 1967. »prüü 39.