Délmagyarország, 1967. április (57. évfolyam, 77-101. szám)

1967-04-27 / 98. szám

Az európai békéért és biztonságért! A Karlovy Vary-i értekezleten részt vett európai kommunista és munkáspártok nyilatkozata A Karlovy Vary-i értekezleten a fenti címmel elfoga­dott nyilatkozat a következőképpen hangzik: Mi, az európai kommunista és munkáspártok Karlovy Varyban összegyűlt képviselői, annak a felelősségnek a tu­datában. amellyel népeink jövőjéért és a nemzetközi mun­kásosztály ügyéért tartozunk, világrészünk valamennyi né­pe számára rendkívül fontos kérdésnek tartjuk a béke fenn­tartását. Azért ültünk össze, hogy együtt megvitassuk a je­lenlegi helyzetet, kicseréljük tapasztalatainkat és kidolgoz­zuk azokat az utakat-módokat, amelyek elősegítik, hogy a béke és a haladás összes erői egyesüljenek az európai biz­tonságért folyo harcban. i. Az utóbbi évek tapasztalatai bebizonyították a kom­munisták tételének helyességét, hogy a világháború nem el­kerülhetetlen. A világháborút el lehet hántani a szocialis­ta világközösség, a nemzetközi munkásosztály, a nemzeti felszabadító mozgalom, továbbá a háborút ellenző összes államok és az összes békeszerető erők közös összefogásával. Ezek az erők jelentősen megerősödtek. Ugyanakkor azonban erősödött az amerikai imperializmus agresszivitása is. Az Egyesült Államok — az agresszió és a reakció fő ereje — vissza akarja fordítani a történelem kerekét és semmissé tenni a népeknek azt a jogát, hogy önállóan dönt­sék el sorsukat. Az Egyesült Államok durván beavatkozik Latin-Amerika, Ázsia és Afrika államainak belügyeibe, ki­terjeszti a barbár agresziós háborút a vietnami nép ellen. Ez a háború ma komolyan fenyegeti a világbékét. Ebben a helyzetben még nagyobb jelentőségre tesz szert az imperialista erők elleni harc Európában. Egy-egy siker ebben a harcban nemcsak lépést jelent világrészünk tartós békéje felé, hanem újabb csapást is az erópolitikára és az egymással összefonódó agresszív katonai tömbök rendsze­rére, amellyel az imperializmus az egész földkerekséget be­hálózta. Európa, amely két világháborút ls megért, továbbra is nyugtalan térség, ahol az imperialista tábor és a szocia­lista közösség fő erői állnak szemben egymással. Egy fegy­veres konfliktus a szembenálló erők közötti totális nukle­áris háborúval fenyeget Ez a veszély függ az európai né­pek feje felett ez fékezi a társadalmi és gazdasági hala­dást ez mérgezi a nemzetközi kapcsolatokat és von maga után a fegyverkezési hajsza révén óriási anyagi áldozato­kat Egyes Európai államok olyan célú katonai interven­ciója, hogy elnyomják a nemzeti felszabadító mozgalmakat szintén feszültséget képez és a békét fenyegeti. A második világháború után az imperialista államok* élükön az Egyesült Államokkal, létrehozták a szocialista országok, valamint a tőkés országokban folyó demokratikus mozgalmak ellen irányuló észak-atlanti paktumot. Ez ah­hoz vezetett, hogy Európa két egymással szemenálló kato­nai tömbre oszlott. Az imperialisták a Német Szövetségi Köztársaság remilitarizólásával és annak a törvénytelen igényének a támogatásával, hogy az egesz Németországot képviselje, az előretolt antikommunista erők szerepét szán­ták az NSZK-nak, és ezzel megteremtették a feszültség tűz­fészkét, amely egész Európa békéjét és biztonságát fenye­geti. A bonni állam, amelynek élére revanslsta és milita­rista erők kerültek, az Egyesült Államok európai globális stratégiájának alapvető támaszpontja lett. A volt hitlerista tisztek parancsnoksága alatt alló Bun­deswehr erőinek növekedése tanúsítja a katonai készülődé­sek arányainak bővülését. A Német Szövetségi Köztársaság­ban tilos a Nemet Kommunista Párt tevékenysége, a többi demokratikus és békeszervezetet pedig üldözik. Ugyanakkor a szélsőséges reakciós és újfasiszta erők szabadon tevékeny­kedhetnek. Növekvő befolyásuk erősen nyugtalanítja az európai közvéleményt, amely súlyos tapasztalatok révén tanulta meg, hogy a íasizmus mindig együtt jár az agresz­sráv militarizmussal. A hidegháború az európai tőkés országok monopóliu­mai számára a demokrácia elleni offenzíva, a dolgozókra gyakorolt nyomás eszközévé vált azzal a céllal, hogy elfojt­sák a dolgozók harcát életviszonyaik megjavításáért, kor­látozzák szociális vívmányaikat, a néptömegekre hárítsák a fegyverkezés növekvő terheit A hidegháború koncepciója, a „kommunista agresszió" veszélyének meséje, amellyel az Egyesült Államok igazolni Igyekezett európai hegemóniáját, megbukott. Az imperializ­mus agresszív irányvonalát aláásta a szocialista országok aktív külpolitikája, a különböző társadalmi rendszerű ál­lamok békés együttélése elvének következetes megvalósí­tása, az a politika, amelyet a szocialista országok egyre na­gyobb lendülettel visznek, különösen az SZKP XX. kong­resszusa óta. Az imperializmus agresszív irányvonalát alá­ásta a kommunista és munkáspártok harca, a tömegek ak­ciói, a nyugatnémet közvélemény széles köreinek aktivitása is. A szocialista államok egyesített védelmi ereje, amely elsősorban a Szovjetunió technikai és tudományos vívmá­nyaira támaszkodik, akadályt gördít a háború útjába. Az atlanti tömb nyílt válság szakaszába került. Egyes nyugati országok kormánykörei vitatják az Egyesült Álla­mokkal való katonai szövetség, illetve a NATO egyesített fegyveres erőiben való részvétel politikájának értékességét és célszerűségét, mert az azzal veszélyeztet, hogy országuk nemzeti érdekeitói teljesen idegen háborúba sodródik. Az európai tőkés országokban erősödnek a tendenciák az Egye­sült Államok politikai és katonai gyámkodása alól való felszabadulásra. Ugyankkor növekszik a nyugtalanság az amerikai tőke fokozódó behatolása miatt. Kiéleződtek az ellentétek a nyugat-európai államok nemzeti érdekei és a Német Szövetségi Köztársaság terjesz­kedő céljai, valamint ama törekvese között, hogy uralkodó helyzetre jusson a NATO-ban, a Közös Piacban és az EURATOM-ban. A potsdami megállapodásokat végrehajtó Német De­mokratikus Köztársaság megerősítette állami szuverénitá­sát és nemzetközi helyzetét Növekvő ereje és konstruktív békepolitikája akadályt állit a nyugatnemet imperializmus tervei megvalósításának útjába. Az NDK elismerése és szu­verén jogainak védelme vált fiz európai biztonságért vívott harc egyik fő feladatává. A békeszerető álláspontra helyez­kedő szocialista német állam léte és fejlődése nagy jelen­tőségű nemcsak a német nép számara, hanem az európai beke szempontjából is. A hidegháború politikájának válsága új lehetőséget nyitott meg a nyugat-németországi demokratikus és ha­ladó erők előtt, amelyek őszintén követelik a jelenlegi politika gyökeres megváltoztatását, és sokoldalú támo­gatást érdemelnek. A bonni kormányváltozás ennek a válságnak a következménye. Ugyanakkor viszont semmi sem utal arra. hogy az úgynevezett nagy-koalíció új kor­mánya lemondott volna elődeinek imperialista céljairól. Ellenkezőleg, függetlenül a békés szándékok hangozta­tásától kitart amellett, hogy igényt tart egész Német­ország képviseletére. Továbbra is az NDK bekebelezé­2DÉL-A1AGyAaOft5Z/U Csütörtök, 1967. április 27, sére, az 1937-es német határok helyreállítására törek­szik, nem hajlandó elismerni a müncheni egyezmény jogtalan voltát, továbbra is provokatív igényeket támaszt Nyugat-Berlinre, megpróbál az atomfegyver közelébe fér­kőzni. Az európai közvéleményben manapság jelentős vál­tozások mennek végbe. Egyre inkább növekszik az a fel­ismerés, hogy meddő és veszélyes az Európa megosz­tására irányuló imperialista politika. A különböző tár­sadalmi rendszerű országok között kifejlődik az együtt­működés, különösen a gazdasági és a kulturális élet te­rületén. A szocialista és a kapitalista országok kormány­és társadalmi köreinek képviselői között kapcsolatok jön­nek létre, s ezek során hasznos eszmecserét folytatnak az európai biztonság kérdéseiről. Az európai béke és biztonság megszilárdításának reá­lis alapját képezik egyfelől azok a konstruktív javasla­tok. amelyeket az európai biztonság és a békés együtt­működés erősítésének kérdésében fejtettek ki a szocia­lista országok a Varsói Szerződés tagállamainak bukares­ti kiáltványában, másfelől azok a javaslatok, amelyeket a tőkés országok kommunista pártjai vetettek fel talál­kozóik során és határozataikban. Egyes nyugat-európai országokban a szocialista és szociáldemokrata mozgalmakban új és pozitív előjelű tendenciák mutatkoznak az enyhülés és a kommunisták­kal való együttműködés javára. Üj tendenciák jelentkez­nek a társadalmi haladás és a béke problémáinak vi­szonylatában keresztény körökben. Felmerültek a külön­böző szakmai és más demokratikus szervezetek közötti érintkezések és együttműködés új lehetőségei is. A kom­munisták és szocialisták együttműködése a hivőkkel az európai biztonság kérdésében előmozdíthatja kontinen­sünk békéjét Európa népei nem akarnak újabb háborút! Nem akarnak hidegháborút, nem akarják az „elrettentő erők egyensúlyát", amely az egyre intenzívebb fegyverke­zési hajszához és ahhoz vezet, hogy növekszik a szán­dékos vagy véletlen konfliktus kockázata. Ideje, hogy uj kapcsolatokat teremtsünk Euró­pában, amelyek a feszültség valódi enyhítésére és a köl­csönös bizalomra épülnének. Mi, kommunisták, akik különböző nemzeti viszonyok között tevékenykedünk, nem sajnáljuk erőnket a kollektív biztonsági rendszer felépítéséhez, az olyan államközi kap­csolatok megteremtéséhez, amelyek kizárják az agresszió bármilyen lehetőségét és biztosítják Európa, s az egész világ békéjét Ez nehéz, de reális feladat II. . Európa kommunista és munkáspártjai a közvélemény, es az összes érdekelt politikai és társadalmi erők ítélő széke elé terjesztik a különböző társadalmi rendszerű ál­lamok békés együttélésén alapuló kollektív biztonsági rendszer megteremtése érdekében kifejtendő tevékenység programját. Mindenekelőtt az szükséges, hogy valamennyi állam elfogadja a háború utáni időszakban kialakult reá­lis helyzetet. Ehhez a következők szükségesek: — A jelenlegi európai határok, főképpen az Odera— Neisse határ, valamint a két német állam közötti határ sérthetetlenségének eksmerése; — Két szuverén és egyenjogú német állam — a Német na menti országok területén, a Földközi-tenger térségében és Észak-Európában, valamint azok a javaslatok, amelyek a ritkított vagy korlátozott fegyverzetű övezetekre és ál­talában a béke és az együttműködés övezeteire vonatkoz­nak a kontinens különböző térségeiben. Ezek a lépések akárcsak a többiek, a fegyverkezési verseny erősítésére irányuló tendenciákat fékeznék. A húsz évre kötött atlanti szerződés érvénye i969-ben lejár. Ennélfogva felvetődik az a józan alternatíva, hogy teremtsük meg a katonai tömböktől mentes Európát. Igyekezzünk elérni, hogy kontinensünk béneszerető erői tiltakozzanak az atlanti szerződés határidejének meg­hossszabítása, vagy a szerződés bármilyen más módosítása ellen. Ezt előmozdítja a Varsói Szerződés tagállamainak az a több izben kifejtett és a bukaresti kiáltványban ün­nepélyesen megerősített állásfoglalásra, hogy készek a két katonai szövetség egyidejű felszámolására. Támogatjuk ezeknek az államoknak azt a javaslatát, hogy késedelem nélkül állapodjanak meg az atlanti paktum és a Varsói Szerződés katonai szervezetének felszámolásában. Teljes mértékben támogatjuk azt a javaslatot, hogy az európai biztonság és békés együttműködés kérdésében hívják össze valamennyi európai állam értekezletét Tá­mogatást érdeipel az a javaslat is, hogy hívják egybe va­lamennyi európai parlament tanácskozását Európa népei előtt fontos társadalmi, gazdasági és kulturális problémák állnak. Az óriási munkaerőt gazda­sági, és szellemi tartalékokat felszippantó fegyverkezési hajszától mentes Európa nemcsak lakossága életszínvo­nalának emelkedését biztosithatja, hanem az egész embe­riség fejlődését is elősegítheti. Az ilyen Európáért vívott harc szorosan összefügg a valódi nemzeti függetlenségért, a demokráciáért, az olyan rekaciós és fasiszta diktatúrák ellen folytatott harccal, mint amilyen Spanyolországban, Portugáliában és Görög­országban hatalmon van. III. seletének igényéről; — Annak a lehetőségnek kiküszöbölése, hogy a Né­met Szövetségi Köztársaság bármely formában, így pél­dául az úgynevezett európai, sokoldalú vagy atlanti atonv haderő keretében nukleáris fegyverhez jusson; — A müncheni szerződés érvénytelenségének elisme­rése a szerződés megkötésének pillanatától fogva. Az európai munkásmozgalom és minden békeszerető demokratikus erő feladata biztosítani a békés kapcsolatok es az együttműködés kifejlődését valamennyi európai ál­lam között a szuverenitás és az egyenjogúság tiszteletben tartása alapján. Ennek érdekében küzdeni kell az új hely­zetben elérhető egész sor cél megvalósításáért, mégpedig: — Szerződés megkötése valamennyi európai állam között, amelynek értelmében kölcsönös kapcsolataikban lemondanak az erőszak alkalmazásáról, vagy az ezzel való fenyegetőzésről, valamint a belügyekbe való beavatkozás­ról. A szerződés az ENS2 alapelveinek megfelelően szava­tolja, hogy minden vitás problémát kizárólag békés esz­közökkel oldanak meg; — Valamennyi állam és a Német Demokratikus Köz­társaság közötti kapcsolatok, a két német állam közötti kapcsolatok, továbbá az NDK és Nyugat-Berlin, mint kü­lön politikai egység, közötti kapcsolatok rendezése; — A demokrácia köveikezetes védelme és fejlesztése a Német Szövetségi Köztársaságban. Ennek követelésére a népeket feljogosítják. a történelmi tapasztalatok és a háború utáni nemzetközi egyezmények. Ez feltételezi an­nak a harcnak minden vonalon való támogatását, ame­lyet az NSZK haladó erői folytatnak az újnáci szerveze­tek és mindennemű revanspropaganda betiltásáért, meg­követeli a rendkívüli törvények hatálytalanítását, a de­mokratikus s békeszerető erők szabad tevékenységét, a Német Kommunista Párt betiltásának hatálytalanítását; — A nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályo­zásáról szóló szerződés megkötése, ami fontos lépés a fegyverkezési hajsza beszüntetésének útján. Az európai biztonság rendszerének tartalmaznia kell a semlegesség elvének elismerését, valamint annak az elv­nek az elismerését, amely szerint feltétel nélkül tisztelet­ben kell tartani a semleges országok integritását. Ezen országok egyre aktívabb békeszerető politikája és hozzá­járulásuk a leszerelés ügyéhez, előmozdíthatná egy ilyen rendszer megteremtését. Alapvető jelentőségű lenne minden állam számára, ha felszámolnák az európai szocialista és kapitalista or­szágok gazdasági kapcsolataiban mesterségesen emelt so­rompókat. ami kedvezően hatna arra, hogy létrejöjjön a széles körű termelési és tudományos kututu.si egyezmé­nyeket is magában foglaló, gyümölcsöző együttműködés. Arra törekedve, hogv megnyissuk az európai bizton­ság és együttműködés távlatait, határozottan állást fog­lalunk a részmegoldásokról szóló egyezmények megkötése mellett, elsősorban a leszerelés területén. Ezek a rész­egyezmények kedvező légkört fognak teremteni a sokkal messzebbre vezető megállapodások számára. Beható ta­nulmányozást érdemel e térén minden javaslat, amelyet kormányok, pártok, társadalmi szervezetek, politikusok és tudósok terjesztettek elő. E javaslatok közül különösen időszerűek azok, amelyek az európai allamolc területén állomásozó idegen csapatok kivonását, a külföldi katonai támaszpontok felszámolását, atomfegyvermentes övezetek létrehozását érintik Közép-Európában, a Balkánon, a Du­Az európai kommunista és munkáspártok készek minden erejüket a béke, a haladás és a demokrácia ügyét szolgáló feladatok megvalósításának szentelni. Mozgalmunk, amely idén ünnepli nagyszerű győzel­mének, a Nagy Októberi Szocialista Forradalomnak 50. évfordulóját, az egesz emberiség fejlődésére döntő be­folyást gyakorló hatalmas politikai erővé vált Minden egyes kommunista párt a sajátos körülmé­nyek között, amelyekben harcolnia kell, felelős politiká­jáért, országának munkásosztálya és dolgozói előtt, népe előtt Ugyanakkor minden egyes párt felismeri a nemzet­közi felelősséget a béke fenntartásáért, a népek között a korszakunk szükségleteinek megfelelő, új kapcsolatok ki­alakulásáért. Ez a felelősségérzet arra kötelez minket, hogy felhí­vással forduljunk mindenekelőtt a munkásosztályhoz, amely az anyagi értékek fő előállítója, a jelenkori társa­dalom legöntudatosabb és leghaladóbb osztálya. Felhívás­sal fordulunk a munkásosztály legközelebbi szövetségesé­hez, a parasztsághoz és azokhoz a középrétegekhez is, amelyeknek létérdeke a béke és a jólét Az európai mun­kások és dolgozók, a hazafiságot a nemzetközi testvéri szolidaritással összegyeztetve, képesek szerepet játszani a békéért es az európai biztonságért, kontinensünk demok­ráciájáért és társadalmi haladásért vívott harcban. A szocialista és szociáldemokrata pártokhoz fordulunk, amelyeknek nagy befolyásuk van az európai munkás­osztályban, és sok európai államban részt vesznek a kor­mányban is. Évtizedes tapasztalatok bizonyítják, hogy a kommunisták és a szocialisták együttes akciói révén a munkásosztály döntő befolyást tud gyakorolni a politikai életre és maga köré tudja tömöríteni azokat a társadal­mi rétegeket, amelyeknek érdeke a béke fenntartása é3 a demokratikus társadalmi reformok megvalósítása. Az európai szakszervezetekhez fordulunk, amelyek már száz éve a munkásosztály hatalmas tömegszervezetei, s a munkásosztály anyagi és szociális érdekeit védelme­zik. Felhívjuk a szakszervezeteket, hogy használják fel tekintélyüket és befolyásukat a békés Európáért folyó harc érdekében. Az európai tudósokhoz, írókhoz, művészekhez, az egész európai értelmiséghez fordulunk, amelynek legjobbjai mindig az emberi jogokat és szabadságjogokat a népek függetlenségét védelmezték, a nemzetközi együttműködés és a béke ügyét pártolták. A keresztényekhez fordulunk, katolikusokhoz és pro­testánsokhoz, a különbözö vallású hívőkhöz, akik vallásos meggyőződésükkel motiválják a békére és a társadalmi igazságra való törekvésüket Európa ifjú nemzedékéhez fordulunk, amelynek jö­vője elválaszthatatlanul összefügg a kollektív biztonság és a béke gondolatának győzelmével. Az ifjúságnak a háború politikája ellen, a reakció és a fasizmus ellen, a szabadságért és a haladásért, a népek barátságáért har­colók első soraiban van a helye. A nőkhöz fordulunk, akiknek szerepe a közéletben ál­landóan növekszik és részvételük a béke és a biztonság ügyének védelmében nagy jelentőségű. Azokhoz a burzsoá csoportokhoz fordulunk, amelyek reálista módon fogják fel a jelenlegi helyzetet tudatá­ban vannak a nukleáris háború veszélyének, szeretnék megszabadítani hazájukat az Egyesült Államokkal szem­ben fennálló függő helyzettől és hajlandók támogatni az európai biztonság politikáját Felszólítjuk az összes békeszerető erőket, fogjanak össze és szervezzenek országaikban és az egész kontinen­sen széleskörű kampányokat annak érdekében, hogy köz­vetlen akciók bontakozzanak ki a kollektív biztonságért Támogassák minden vonalon az európai államok értekez­letének összehívására vonatkozó javaslatot Az európai országok kommunistáinak mélységes meg­győződésük, hogy amikor Európában az agresszió és a háború erőivel szemben a békét és a biztonságot védel­mezik, akkor a demokrácia, a társadalmi haladás és a nemzeti felszabadulás érdekében, az egész világ népeinek érdekében cselekednek. A történelmi pillanat bátorságot és leleményességet követel. Felhívunk minden jóakaratú embert, hogy po­litikai meggyőződésre, pártra, nemzetiségre, vallásra való tekintet nélkül vessék latba befolyásukat és tegyenek meg mindent közös célunk eléréséért: a békéért. Ha túl­tesszük magunkat azon, ami elválaszt bennünket, akkor hatalmas erőt hozhatunk létre, amely diadalmaskodhat a háború fölött, a holnap bizonytalansága fölött, szabad­dá teheti az utat a tartós békéhez és a népek jólété­hez. Az európai népek képesek arra. hogy maguk oldják meg kontinensünk békéjének és biztonságának kérdéseit. Vegyék hát saját kezükbe Európa sorsát! (MTI) t

Next

/
Thumbnails
Contents