Délmagyarország, 1967. április (57. évfolyam, 77-101. szám)

1967-04-23 / 95. szám

ÖZGflZDflSZ SZEMMtt Vállalati kapcsolatok a külkereskedelemben A termelés és a külső piac gazdasági egységét az új mechanizmusban elsősorban azáltal teremthetjük meg, hogy a termelő vállalat és a fogyasztó közvetlenül érzé­keli a külső piacok értékíté­letét. Indokolt esetekben a termelés és az értékesítés szervezeti egységét is meg kell teremteni. Amikor a termelés és az értékesítés kö­zött a szervezeti egység meg­valósul, akkor a külföldi piac hatása közvetlenül, át­tételektől mentesen hat a termelésre. Kereskedelempo­litikai és a piacon való ered­ményes szerepléshez fűződő érdekek azonban indokolttá teszik az áruforgalom meg­határozott körében a specia­lizált külkereskedelmi válla­latok fenntartását. Szervezeti megoldás A Gazdasagi Bizottság ha­tározata szerint a termelő vállalatok részére exportjog az esetben adható, ha a kül­földi partnerekkel való köz­vetlen kapcsolat műszaki okokból indokolt, a vállalat — a végterméket tekintve — az adott termékcsoport ter­melésében monopolhelyzetet élvez, a vállalat gazdasági eredménye jelentős mérték­ben az exporttól függ, és az export eléggé számottevő ah­hoz. hogy lehetővé tegye egy külkereskedelmi appará­tus fenntartását. Exportjog általában csak saját előállí­tású termékekre adható. Külföldi vállalatokkal létre­hozható szakosítás és egyéb együttműködési megállapo­dás alapján a vállalatoknak esetenkénti exportengedély adható. Importjogot a termelő vál­lalat általában abban az eset­ben kaphat, ha a vállalat az importált nyersanyagoknak, félkésztermékeknek, alkatré­szeknek egyedüli, illetve fő felhasználója, és a közvetlen importálás műszakilag indo­kolt. Egyes esetekben a ter­melő vállalatok nem kizáró­lagos jelleggel is kaphatnak importjogot, ha ezen termé­keket valamilyen speciális (például szakosítás) megálla­podás keretében importálják. Egyedi importlehetöséget kaphatnak a termelő és a szolgáltató vállalatok külön­leges alkatrészekre, csoma­golóanyagokra, esetleg gyárt­mányokra A Gazdasági Bizottság ha­tározata szerint egyes ese­tekben a kereskedelmi válla­latok is kaphatnak export­es importjogot A kereske­delmi vállalatok közül a ter­melőeszköz-kereskedelmi (TEK) vállalatok akkor kap­hatnak importjogot, ha a vállalat által forgalmazott importtermékek felhasználói kőre stabil és zárt egységet képez; vagy ha a felhaszná­lók köre ugyan szétaprózott de szakmailag homogén. Nagykereskedelmi vállalatok elsősorban akkor kaphatnak importjogot ha a fogyasztási cikkeket demigross formában forgalmazzák. (Olyan termé­keket, amelyeknek jelentós részét a specializált külkeres­kedelmi vállalatok importál­ják, nagykereskedelmi válla­lat általában nem hozhat be.) Esetenként, ha célszerű, a külkereskedelmi vállalat is elláthatja a belföldi nagyke­reskedelmi és TEK vállalati funkciókat. Az export- és az import­Jog megadásánál mérlegelni kell a kereskedelempolitikai érdekeket és szempontokat is, azaz a változtatásokat úgy kell végrehajtani, hogy a jövőben i.s realizálni tud­juk azokat a kereskedelem­politikai és piacpolitikai elő­nyöket, amelyeket expor­tunkban, illetve importunk­ban a külkereskedelmi vál­lalatok specializált működé­sével eddig is biztosítani •tudtunk. A szervezeti változtatások­nál ügyelni kell arra, hogy ez ne okozzon törést az üz­leti kapcsolatokban és hogy s jövőben is gyümölcsöztes­sük a külkereskedelmi szak­értők tapasztalatait, szaktu­dását, továbbá hasznosítsuk azt a „goodwill "-t amelyet a külföldi piacokon a ma­gyar termelői és külkereske­delmi vállalatok szereztek. Saját számlára A Gazdasági Bizottság hutározata szerint azokon a területeken, ahol az export­és importforgalmat speciali­zált külkereskedelmi válla­latok bonyolítják le, a vál­lalatok közös érdekeltségét különféle elszámolási kap­csolatokkal kell megterem­teni, mégpedig olyan kap­csolatokkal és formákkal, amelyek alkalmasak a pia­ci hatások közvetítésére és ezért jelentós szerepet tölt­hetnek be az ésszerű gaz­dasági döntésekben. Ezek­ben az új elszámolási for­mákban az önálló gazdasági egységek közötti vállalkozót kapcsolatok realizálódnak. Ezek tehát nem adminiszt­ratív kényszerkapcsolatok, hanem az egyenjogú part­nerek szabad elhatározásán alapuló ügyletek. A lehetséges elszámolási kapcsolatok közül az ún. sa­jm számlára történő ex­portot és importot célszerű más elszámolási formákkal hatékonyan és gazdaságosan meg nem oldható esetekre korlátozni. A saját szám­lára történő export (és ki­sebb mértékben import) esetében ugyanis a hazai termelés csak korlátozottan érzékelheti a külföldi piac értékítéletét. Ebben az eset­ben a külkereskedelmi vál­lalaté a külső piaci kocká­zat Ennél az elszámolási formánál a termelő számá­ra a realizálás befejeződik, ha a termelő vállalat a ki­alkudott árért termékeit a külkereskedelmi vállalatnak eladta és számára a külföl­di piac feltételei (árkondí­ciók, minőségi követelmé­nyek stb.) csak a külkeres­kedelmi vállalattal folyta­tott alkuban jelennek meg. Egyes esetekben e forma alkalmazására mégis sor kerülhet Ilyen például, ha a külkereskedelmi vállalat sok kis termelővel áll szem­ben, amelyekkel számviteli és pénzügyi szempontból előnyösebb ez az elszámo­lási forma. Sor kerülhet sa­ját számlás exportra, ami­kor a külkreskedelmi vál­lalatnak a megfelelő áru­választék összeállítása ér­dekében több — általában kisebb — termelőtől kell vásárolnia. Feltehetően sa­ját számlára kell vásárol­nia, a külkereskedelmi vál­lalatnak akkor is, ha a ter­melő exportérdekeltsége marginális és a kockázatos külföldi értékesítés helyett előnyben részesíti a biztos belföldi értékesítést. Az im­portban akkor célszerű al­kalmazni a saját számlás formát, amikor a külkeres­kedelmi vállalat sok kis megrendelővel áll szemben és belföldi kereskedelmi funkciókat is ellát. Míg a saját számlás konstrukciót a külkereskedelmi miniszter engedélyezi külkereskedelmi vállalatok, esetleg vállalati osztályok számára, addig a többi elszámolási formá­ban a termelő, a nagyke­reskedelmi és a külkereske­delmi vállalatok szabadon állapodhatnak meg. Bizományosi forma A bizomány olyan szerző­déses jogviszony, amelyben a bizományos (a külkeres­kedelmi vállalat) a megbí­zó (termelő vállalat, keres­kedelmi vállalat) javára értékesít, vagy vásárol. E formánál a megbízó — a külkereskedelmi forgalom központi irányítási rendsze­rének keretei között — ön­állóan diszponált értékesí­tési és beszerzési kérdések­ben és megjelöli azt a li­mitárat. amelyen alul a bi­zományos nem értékesíthet, illetve amelyen felül nem vásárolhat, kivéve ha ezt sa­ját kockázatára teszi és a megbízónak a különbséget megtéríti. A bizományosi rendszeren belül különféle formák le­hetségesek. Ezek közül — a vállalatok szabad megál­lapodása alapján — előtér­be helyezendők azok a vál­tozatok, amelyek a külke­reskedelmi vállalatot érde­keltté teszik a legmagasabb eladási ár elérésében: — a bizományi díj a li­mitárban való érdekeltség­gel kombinálva; ez esetben a bizományos a bizományi díj mellett exportnál a li­mitáron felüli többletből (importnál a limitárhoz ké­pest elért megtakarításból) is részesedik; — bizományi díj, a ter­melő vállalat tiszta nyeresé­géből való részesedésével kombinálva; ezt az elszámo­lási formát abban az eset­ben indokolt alkalmazni, amikor az exportból szár­mazó nyereség a termelő vállalat nyilvántartásában jól elkülöníthető; — egyes esetekben sor ke­rülhet az ún. sima bizomá­nyi ügylet alkalmazására, amikor ugyan a megbízó megjelölhet limitárat, de minden e fölött elért több­let a megbízót illeti. Erre a formára akkor kerül sor, amikor igen nehéz (példá­ul egyedi gépeknél) reális limitárat megállapítani, to­vábbá olyan vásárlási vagy eladási bizományriál, ami­kor az árat jó előre isme­rik (például bizonyos tőzs­decikkeknél) vagy több év­re rögzített (például a KGST-országokkal folyta­tott) kereskedelemben. Az egyesülés, a pool, az améta olyan elszámolási formák, amelyek a részt­vevők jogi önállósága mel­lett is biztosítják, hogy az azonos érdekeltség a terme­lésben részben, az értékesí­tésben teljésen megvalósul­jon. A pool Ennél az elszámolási for­mánál a külkereskedelmi vállalat részt vállalhat nem­csak az értékesítési, de a termelési kockázatban is és természetesen a termelés és az értékesítés közös eredmé­nyéből is részesülhet. A ter­melő és a külkereskedelmi vállalatok kiadásaikat közös számlán vezetik, s e közös számlán jelennek meg az áru realizálásának eredmé­nyei. a termelő és a kül­kereskedelmi vállalatok az eredményen előre meghatá­rozott kulcs szerint osztoz­nak, amely arányban van a termelő és a külkereskedel­mi vállalatnak a poolba be­fektetett eszközeivel, illetve munkájával. Ugyancsak elő­re megállapított kulcs sze­rint viselik az esetleges vesz­teségeket is. Erre az elszá­molási formára — előrelát­hatóan •— akkor kerül sor, amikor a termelő vállalat termelésében az export ará­nya nagy és a termelés koc­kázatának egy részét pél­dául a piaci igények (ízlés, divat, technika) gyors válto­zása miatt várható kockáza­tokat — tanácsos a külke­reskedelmi vállalatokra ter­helni! A pool megvalósulhat: — az össztermelésből szár­mazó eredményen való osz­tozás alapján (ha a belföldi termékek aránya, önköltsége és ára viszonylag stabil és a termelésben nem számot­tevő); — az exportcélú termelés­ből származó eredményen való osztozás alapján. Erre abban az es'etben kerülhet sor. ha az exportcélú ter­melés és a külkereskedelmi forgalmazás költségei jól el­különíthetők. Az améta E formánál a termelő (vagy a belkereskedelmi) és a külkereskedelmi vállalata közös értékesítésre szövet­kezik. Ez a forma számvite­lileg egyszerű; a termelő és a külkereskedelmi vállalat szerény nyereséget tartalma­zó elszámolási árban álla­podik meg, ehhez számolják az ugyancsak szerény nye­reséghányadot tartalmazó ár­rést és az így kialakított ár­hoz képest elért többleten a termelő és a kereskedelmi vállalat — előre megállapí­tott kulcs alapján — oszto­zik. Az améta formára export esetében valószínűleg akkor kerül sor, amikor sok mú­lik azon, hogy a külkeres­kedelmi vállalat a legkedve­zőbb piacon és a legmegfe­lelőbb időpontban értékesí­ti-e az árut, amikor az ér­dekek piacpolitikai és keres­kedelempolitikai érvényesí­tése az elérhető legkedve­zőbb árat érzékenyen befo­lyásolhatja. Importban az amétarend­szert elsősorban akkor cél­szerű alkalmazni, amikor a külkereskedelmi vállalat az importterméknél jelentós manipulációs, illetve szortí­rozás! tevékenységet végez és a partner egy belföldi nagy­kereskedelmi vállalat. A fenti elszámolási for­mában a termelő (nagyke­reskedelmi) és külkereske­delmi vállalatok szabadon megállapodhatnak. Választási lehetőség A Gazdasági Bizottság ha­tározata a termelő-, a nagy­kereskedelmi és a külkeres­kedelmi vállalatok közötti kapcsolatok üzleti rugalmas­ságát — a különféle elszámolási formák közötti választással, továbbá — indokolt eset­ben — — a külkereskedelmi te­vékenységet folytató vállala­tok közötti választással biz­tosítja. A jövőben lehetővé válik, hogy a külkereskedelmi jog­gal nem rendelkező termelő es kereskedelmi vállalatok, külső piaci érdekeink sérel­me nélkül választhassanak két vagy több külkereske­delmi vállalat között. A vá­lasztási lehetőség részletes szabályozásában, amelyet a külkereskedelmi miniszter­nek kell kidolgoznia, ki kell térni arra, hogy — milyen módon kérhető és teljesíthető — a ter­melő (kereskedelmi) vállalat részéről eddigi partner kül­kereskedelmi vállalata he­lyett másik vállalat kijelö­lése; — melyek azok a kereske­delempolitikai meggondolá­sok, amelyeket a választási lehetőség kidolgozásakor fi­gyelembe kell venni (pél- j dául el kell kerülni, hogy a j külföldi piacokon több ma­gyar vállalat versenyezzen egymással); — milyen szervezeti intéz­kedések szükségesek ahhoz, hogy a választási lehetőség­gel a termelő (kereskedelmi) vállalatok élni tudjanak (pél­dául párhuzamos, illetve egymással érintkező profilok kialakítása a külkereskedel­mi vállalatoknál annak ér­dekében, hogy a termelök olyan külkereskedelmi vál­lalattal léphessenek kapcso­latba, amelynek profilja azo­nos vagy hasonló). A Gazdasági Bizottság ha­tározata alapján a szervezeti változtatásokat, a termelő és a külkereskedelmi vállalatok közötti elszámolási kapcso­latokat úgy lehet kialakíta­ni, hogy a külkereskedelmi üzletkötések folyamatossága biztosítható legyen. Az el­következő hónapokban az irányító szervekre, minde­nekelőtt a Külkereskedelmi Minisztériumra az a feladat vár, hogy a vállalatok szá­mára a részletes szabályo­kat kidolgozzák, a szükséges tájékoztatást megadják. Dr. R£DE1 JENŐ Napjainkról szóljanak a dalok! A legújabb magyar—angol szó: pot-beal — A KISZ pály ázata Énekes és gitáros a Gerilla-együttesből Hangos, néha talán túl hangos zenét közvetít a magnetofon. Angol, spanyol és német nyelven éneklik a dalokat, melyeknek zenéje hasonlít a fiatalok körében ma annyira népszerű beat­stílushoz, az énekesek azon­ban most nem a szerelemről szólnak. Az egyik spanyol dal az mondja el, hogy a madridi munkások Franco tábornok uralmának végét kívánják. Érdekessége ennek a felvételnek, hogy egy ze­nekutató a madridi metrón rögzítette magnójára a dalt, melyhez az éneklő munká­sok csajkájuk fedelén dobol­ják az ütemet. Egy másik, gyors ritmusú dal a bonni hadügyminisz­térium épülete előtt szüle­tett. Hosszúhajú fiúk és lá­nyok vonultak a minisztéri­um elé, s gitárjaik kíséreté­vel arról énekeltek, hogy a mai katonáknak emlékez­niük kell arra, mit hoztak Németországnak a háborúk. Egyre népszerűbbek kül­földön ezek a dalok, melye­ket angol nyelvű kifejezés­sel protest-song-oknak, va­gyis tiltakozó daloknak ne­veznek. Jellemzője az őszin­te, talán néhol naiv meg­fogalmazás. A dalok napja­inkról szólnak, s a mai fi­atalok nyelvén beszélnek. Sikerük titka elsősorban ez. Fiatalokkal, csak a fiata­lok nyelvén lehet szót érte­ni — ez a gondolat vezette a KISZ Központi Bizottsá­gát, amikor nemregiben meghirdette pályázatát Olyan dalok szerzésére, melyek a most népszerű zenei stílus­ban hangzanak, szövegük azonban a mai magvar fia­talok életéről, örömeiről, gondjairól szól. A felhívás nyomán sokan készülnek a pályázatra. Legtöbbjük ma­ga énekli számait, s a szö­veget gitáron kíséri. Egy nyíregyházi fiú például ar­ról énekel, hogy mi lesz ab­ból a fiatalból, akinek élet/ útját a protekció határozza meg: kényelmes állást biz­tosíthatnak neki de — mond­ja az énekes —, aki nem tudja meg soha milyen a küzdelem, az sohasem érez­heti a friss kenyér ízét. Egy háromtagú együttes fülbe­mászó-dallamú zenekíséret­tel ad elő történeteket, a há­borúba kényszerített ameri­kai fiatalokról, budapesti egyetemista társuk pedig a karikatúra eszközeivel figu­rázza ki a mindenre igent mondó gerinctelen embere­ket. Miről szóljanak ezek a dalok? Erről heves vita fo­lyik a fiatalok között. Van, aki azt tartja, hogy kizáró­lag a háború ellen szót eme­lő dalokat kell bemutatni, mert szerinte ez most a fi­atalok legfontosabb problé­mája. Egy 1? éves kislány szenvedélyes szavakkal agi­tál azért, hogv a dalok a női egyenjogúságot hirdessék. Jellemző, hogy az új stí­lusnak olyan angol nyelvű megnevezése kering a fiata­lok között, —•' a pol-beat, — mely itt született Ma­gyarországon. Május 15-én lezárul a kisz pályázatok beküldést határideje. A legjobban si­került dalokat a televízió és a rádió közvetítéséből is­merheti meg majd a közön­ség. B. B. L Az alkoholizmus ellen Ülésezett a társadalmi bizottság Tegnap délelőtt Szegeden, a Vöröskereszt helyiségében ülésezett az alkoholizmus ellen küzdő Csongrád me­gyei bizottság. Részt vett a megbeszélésen Simon Ist­vánná, az Országos Alkoho­lizmus Ellen Küzdő Bizott­ság vezető munkatársa is. . A résztvevőknek dr. Áb­rahám István, az alkohol­ellenes társadalmi bizottság elnöke számolt be a Csong­rád megyében végzett tár­sadalmi munka eredményei­ről, problémáiról. Elmond­ta, hogy kibővítették az al­koholelvonó rendeléseket, s 1966 második félévében ösz­szesen 1857 alkoholistát ke­zeltek, s a helyszínen pedig csaknem '300 esetben keres­te fel a gondozónő az alko­holista betegeket. A beszámolót élénk vita követte. Valamennyi hozzá­szóló egyetértett abban, hogy országosan Csongrád megye viszonylag lemaradt az alkoholizmus elleni kős­delemben, s ennek megszün­tetésére sürgős intézkedések szükségesek. A bizottság több fontén határozatot hozott az alko­holellenes küzdelem meg­javítása érdekében. Rendezik a Dugonics tér környékét A Közúti Üzemi Vállalat az I. kerületi tanács meg­rendelése alapján megkezd­te a Dugonics tér és környé­ke útjainak korszerűsítését. Mintegy 3 millió forintos költséggel hozzák rendbe a Dugonics tér környékének útjait és a Somogyi ulca út­burkolatát i.s. A Közúti Üze­mi Vállalat felajánlotta, hogv a Szegedi Szabadtéri Játékok kezdetére befejezi a munkát Vasárnap, 1967. április 23. DÉL-MAGYARORSZA9 9 V

Next

/
Thumbnails
Contents