Délmagyarország, 1967. március (57. évfolyam, 51-76. szám)

1967-03-15 / 63. szám

Kállai Gyula üdvözlete Kátlai Gyula, a Minisztertanács elnöke táviratban üdvözölte Indira Gandhi aszszor.yt, az Indiai Köztársaság miniszterelnökévé történt újraválasztása alkalmából. (MTI) ,, Habarcsgyár" Szegeden A Csongrád megyei Építőipari Vállalat vezetői elhatározták. hogy a szegedi építkezések anyagellátásának hiz.tonságosabbá tétele érdekében létrehoznak egy központi mészoltó és habarcskeverő üzemet. Az új üzem helye a Dorozsmai úton levő központi telephelyen lesz. de ideiglenesen a Tarján-telepi építkezések színhelyén alakítják ki kísérleti jelleggel a „habarcsgyárat". A habarcskeverő üzemben két darab lengyel betonkeverőt állítanak munkába, s vagy speciális kocsikkal, vagy teherautóra helyezett tartályokkal szállítják az előregyártott habarcsot az építkezések színhelyére. A Tarján-telepi habarcsgyár ez év első felében megkezdi üzemelését. fl KISZ Csongrád megyei bizottságának ülése Személyi változások n bizottság vezetésében Tegnap, kedden ülést tartott Szegeden a KISZ Csongrád megyei bizottsága. Az ülésen a megyei pártbizottság képviseletében Siklós János, az MSZMP Csongrád megyei bizottságának titkára, a KISZ Központi Bizottságának képviseletében Szabó János, a KISZ KB titkára vett részt. Bíró Lajosnak, a KISZ Csongrád megyei bizottsága első titkárának megnyitója után Szögi Béla, a KISZ megyei bizottságának titkára tájékoztatta a résztvevőket az ifjúsági szövetség 1967. évi megyei és szegedi akcióprogramjáról és a KISZ VII. kongresszusának helyi előkészületeiről. A beszámolót követő vitában felszólalt — többek között — Ágoston József, az MSZMP Csongrád megyei végrehajtó bizottságának tagja, a pártbizottság osztályvezetője. A szegedi KISZ-vezetők közül Lajkó Ferenc, a textilművek KISZ-bizottságának titkára, Palotai Jenőné. a Kenderfonó- és Szövőipari Vállalat KISZ-bizottságának titkára és Hevér László, a József Attila Tudományegyetem KISZ-bizottságának titkára. Ezt követően Szabó János, a KISZ Központi Bizottsága intéző bizottsága, az MSZMP Csongrád megyei végrehajtó bizottsága és a KISZ Csongrád megyei végrehajtó bizottsága javaslatára kérte a megyei KISZ-bizottságot, hogy Bíró Lajost — érdemei elismerése mellett — mentse fel első titkári tisztjéből, majd szívből jövő szavak kíséretében átnyújtotta neki a KISZ Érdemérem kitüntetést. Bíró Lajos a továbbiakban a megyei pártbizottságon dolgozik felelős beosztásban. Szabó János ugyancsak javasolta. hogy a KISZ Csongrád megyei bizottsága első titkárának Szögi Bélát, titkárának dr. Koncz Jánost válasszák meg. Ezután Siklós János szólalt fel, s tájékoztatta az ülés résztvevőit az időszerű politikai feladatokról, majd méltatta Bíró Lajos és Szögi Béla érdemeit. A KISZ Csongrád megyei bizottsága ezután megadta a felmentést Bíró Lajosnak és Szögi Bélát első titkárnak és dr. Koncz Jánost titkárnak egyhangúlag megválasztotta. Összefogással a belvíz ellen Belvízvédelmi készültség a megye több helységében Csongrád megye geodéziai helyzetét tekintve igen alacsony fekvésű, Szeged és környéke az ország legmélyebben fekvő része, a Tisza és a Maros által bezárt terület mindössze 78 méterrel magasabb a tengerszintnél. A legutóbbi években ráadásul még a csapadékmennyiség is 20—25 százalékkal több volt a sok évi átlagnál. E körülmények következtében, valamint a városok és a községek elégtelen belterületi csapadékvíz-csatornahálózata miatt érek óta visszatérő belvízproblémákkal kell megküzdeni. Az elmúlt időszakban a tanácsi szervek nem tudták biztosítani a helyi vízkármegelőzési. illetve vízrendezési munkák elvégzését. Nincs meg a csapadékvízcsatornák műszaki nyilvántartása, ami nélkül nem is lehet a meglevő csatornákat korszerűsíteni, rendben tartani. Igv ezeket a munkákat, amelyek a megelőzést szolgálnák, a legtöbb helyen csak alkalomszerűen, másutt egyáltalán nem végezték. A várcsok és községek lakott területeinek védelmét ellátó helyi tanácsok feladatait megyei tanácsi szabályrendelet írja elő, amit .iOus-Ker adtak ki A megyei építési, közlekedési és vízügyi osztály, valamint, az Alsó-tiszavidéki Vízügyi Igazgatóság megállapítása szerint azonban ennek a szabályrendeletnek a következetes, tervszerű végrehajtása vontatottan halad, a helyi tanácsok nem ismerik összefüggéseiben a rájuk háruló konkrét feladatokat. Az 1965. évi belvizek és az okozott károk tapasztalatai után tavaly már jobban felkészültek a védekezésre, főleg a megye városaiban. tgy is közel 65 millió forintra becsülhető az a kár, ami a megyében az épületek megrongálásából keletkezett. Idén, éppen ezekben a hetekben újabb károkkal fenyegetnek a belvizek, bár a belvízvédelmi munkák előkészítésére jelentős intézkedéseket tettek a járások és városok illetékes szakigazgatási szervei. A megyei építési, közlekedési és vízügyi osztály pedig szerződést kötött a gépállomásokkal a védekezési ' munkákhoz szükséges gépek igénybevételére. Ugyancsak felhívták a területileg érintett vízgazdálkodási társulatokat, hogy a belvizeket befogadó csatornákat tegyék használhatóvá. A megye egész területére kiterjedő jelentő szolgálatot szerveztek. 1967-ben, mostanáig Csongrádon, Mindszenten, Kisteleken és Csanyteleken volt, illetve van I. és II. fokú belvízvédelmi készültség. Ezeken a településeken vízátemelő munkát végeznek, s belvíztelenítő csatornákat építenek jelentős emberi és gépi erő felhasználásával. Az előzetes becslések szerint a belvízkárok miatt 3— 490 épület összedőlésével és 1800—2000 épület megrongálódásával számolnak a megyében. Az épületkárok bejelentését már megkezdték, s az államigazgatási szervek lépéseket tettek a szükséges építőanyagok biztosítására. A Csongrád megyei tanács végrehajtó bizottsága is megtárgyalta a belvízhelyzetet, s határozatokat hozott a védekezés azonnali és távolabbi munkáinak megszervezésére. A belvíz elleni védekezés magánérdek és közérdek egyaránt, ezért a károk megelőzésében, elhárításában részt venni állampolgári kötelesség. Vatikáni vendég az Egyházügyi Hivatal elnökénél Prantner József, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke udvariassági látogatáson fogadta Monsignore Ix>uigi Bongianino pápai tanácsost, aki a vatikáni államtitkárság megbízásából a magyar katolikus püspöki kar vendégeként néhány személyi jellegű kérdésekről megbeszélést folytatott — a magyar katolikus egyház több vezetőjével és papjával. A szívélyes légkörű találkozón jelen volt Miklós Imre, az Állami Egyházügyi Hivatal elnökhelyettese, dr. Brezanóczy Pál c. püspök, a püspöki kar titkára és dr. Zemplén György professzor, a Római Magyar Egyházi Intézet Igazgatója. (MTI) Két március 15 „Ezernyolcszáznegyvennyolc, te csillag, te a népek hajnalcsillaga!" —Petőfi Sándor lelkesedett így, az a Petőfi, aki maga is nagyszerű, gvujtó lobogást adott a hajnalcsillag fényéhez. A népek tavaszán, Európa forradalmainak évadán egymás után virágoztak ki a jobb jövőt igérő csillagok; s a Szent Szövetség zord és sötét tele után kápráztatóan támadt fel, a szabadság szupernova-lobogásával töltötte be az égboltot a magyar március felejthetetlen sugárzása. Erre a sugárzásra emlékezünk ma. Március idusán hazánkban is beleverték a repesztő-hasító éket az osztrák abszolutizmus avatag, korhadt épületének homlokzatába. A nép erejét-hatalmát lehetett érezni ezekből az Európán végigvisszhangzó ütésekből. Az ék hegye: a márciusi ifjak, a Táncsicsot kiszabadító, a Petőfi-vers kemény refrénjével együtt esküvő pestiek csapata történelmi hivatást teljesítve bontotta a nemzet fizikaiszellemi elnyomatásának börtönét Harsogó soraikban a nemzeti önérzet, a hazaszeretet, a Habsburg-elnyomás, a földesúri önkény ellen kardot emelő szabadságvágy vonult az utcákra. Pilvax kávéház. Nemzeti dal, Tizenkéli pont, a kiszabadított Táncsics kocsiját vontató ifjak; s még mennyi jelkép! A márciusiak azt tették, amit tenniük kellett a történelem színpadán. Azóta mindez jelképpé nőtt, nemesedett, tanító történelemmé fényesedett, s ezernyi összefüggéssel kiegészülve mutatja most monumentális tablóját a visszatekintőnek. Magyarországon ma már a szabadság a rend, méltóképp őrizhetjük a hősök hagyatékát; büszkén tetteikre s büszkén arra a szocialista hazára, amely megvalósította az ő nagy álmaikat is. Mi, mai magyarok, szabad jelenünk, gazdag jövőnk munkálói emlékező katharzissal nézünk vissza nemzeti múltunknak erre a sugárzó csúcsára, amelynek hősei a szabadság honfoglalóiként indultak harcba- Simái Mihály 4 ,,</. Ae oiijnciiLo 0tévi munkával parányi flulu cs dlliwlshd autó[ készített dr. Munka István mosonmagyaróvári orvos, melyet 48 köbcentis Benw-motor hajt. s Mét gyermek közlekedhet vele, óránként 18—20 kilométeres sebességgel. Képünk: Egy igazi teherautó, mellette az aulócska. A

kkor, 1942 márciusában már majd egy éve, a német hadvezetőség alárendeltségében, fasiszta területhódító célokért háborút folytatott a hivatalos Magyarország a Szovjetunió ellen. Mi mást tehettek volna, mint valamilyen költői megemlékezéssé, szokványos ünnepséggé szelídíteni e harcos népmozgalom ünnepét? De vajon megfakult-e a nemzeti függetlenség és demokratikus átalakulás követelését tartalmazó márciusi „12 pont" mozgósító ereje? Nem csengett-e nagyon is időszerű en a hatóságok önkényével szembeforduló és a hiábavaló előszobázást megunva az utca népéhez forduló 48-as márciusi ifjak példája? Eszményképpé magasodott a ..szélsőbal" magatartása azáltal, hogy mert és tudott szakítani a külsőre hatalmas, de korhadó Monarchia rendszerével! S a XX. századbeli ..szélsőbal", a kommunisták és az akkori „márciusi fiatalok", az Országos Ifjúsági Bizottság tagjai 1942 márciusában megértették a „Talpra magyar" sürgetését. Bárdossv miniszterelnököt, aki hadat üzent, a Szovjetuniónak, aki felelős volt az újvidéki vérengzésekért, március R-án Horthy kénytelen volt meneszteni. A moszkvai csatában elszenvedett nagy veszteségek pótlására 1942 januárjában Ribbentrop német birodalmi külügyminiszter, majd Keitel vezérkari főnök újabb erőfeszítéseket követelt. És január 22-én a már fronton levő 5 hadosztály mellé 3 hadtestet, egy erős gyors egységet és egy könnyű divíziót mozgósítottak. A háború szükségleteit kielégítendő, a kormány leszállította az élelmiszer-fejadagokat, szaporította a hústalan napokat, bevezette a mezőgazdasági kényszermunkát. Kállay Miklós március 9-1 kinevezése nem hozott fordulatot, legfeljebb leplezte a fenntartás nélküli háborús politika folytatását. A baloldalnak semmi oka sem volt várakozásra Kállay deklarálta német barátságát, megerősítette elődje ígéretét további katonai egységek frontra küldéséről. újabb zsidóellenes intézkedéseket helyezett kilátásba és — hogy lehetséges ellenfeleit megfélemlítse — előkészületeket tett a baloldaliak sorozatos letartóztatására. L

assan azonban hallatta szavát a másik Magyarország is; 1942 januárjában tartották első konferenciájukat a szovjet hadifogságba került magyar katonák, akik saját tapasztalatuk alapján szóltak az igazságtalan háborúról. Üzenetek a hadköteleseknek: tagadják meg a katonai szolgálatot; felszólították a fronton levőket: a németellenes tisztekkel összefogva készítsék elő az elszakadást Németországtól. Február 1-én — hosszas előkészületek után. a terrorral és tiltó rendeletekkel dacolva — megjelent a kommunista párt illegális lapja, a „Szabad Nép". „Nép és szabadság" cfmen sokatmondó freskópályázat műveinek kiállítása nyílt meg. A fellendülő szakszervezeti mozgalom 15 százalékos béremelést csikart ki. A Történelmi Emlékbizottság tagjai fáradhatatlanul folytatják felvilágosító munkájukat. Megjelenik a „Petőfi útján". Sikerül előállitani és terjeszteni a március 15-i tüntetés jelvényét, a Petőfi-emblémát. De Horthy-Magyarországon, ahol a kokárda előírásos volt, Petőfi neve és képe már lázadás jele. a jelvény viselése üldözendő cselekmény! Országszerte terjedt a függetlenségi mozgalom, a szociáldemokrata párt lapja, a Népszava március 1-én felhívást tett közzé országos ünnepségek szervezésére. Amint 1848 ifjúsága ls magára vállalta a szervezés gondját, 1942 ifjúsága is tudta, „a nemzeti függetlenség, szabadság és a dolgozók szociális jogainak hármas parancsát át kell vinni a gyakorlatba", hogy „ne maradjanak ezek elvont jelszavak". Ez az ifjúság nem a kormányhatóságoktól kért audenciát, hanem arra szólított fel, hogy „tisztázni kell, mit jelentett március 15-e 1848-ban és mit... tanít a mának?" „Azt —hogy rendezzen a szabadságszerető magyar ifjúság — pártállásra és társadalmi rétegeződésre való tekintet nélkül — közös március 15-ét, szerte az országban", •R^ragy volt a készülődés. A szociáldemokrata pártszervezetekben és a szakszervezeti csoportokban gyűjtés folyt koszorúk vásárlására. Rajzhoz értő fiatalok transzparenseket, képeket készítettek. Az SZDP vezetősége viszont — mint évek óta már annyiszor — a belügyminiszter felszólítására visszakozott. A rendőrséggel várható összecsapástól visszariadt Tulajdonképpen a mozgalom nagy sikerétől Ijedt meg, mivel abban — joggal — a kormánypártoló tárgyalásos politikájától való gyökeres eltérést népi akciók kezdetét fedezte fel. Hátba támadta az egész mozgalmat, cserbenhagyta a résztvevőket. A Népszava március 14-én és 15-én a „várható rendőrségi közbelépésre" hivatkozva a Szakszervezeti Tanács és az SZDP vezetőségének közös álláspontját ismételte: a szakszervezetek nem vesznek részt a tüntetésen, sőt megtiltják a szervezett munkásoknak az egyéni bekapcsolódást is. a tüntetést mégis megtartották. Délelőtt a Vasasszékházban rendezték a szociáldemokraták hivatalos ünnepségét. Az érkezőket a kapuban ifjúmunkások fogadták, súgva közölték: ..délutón 3-kor a Petőfi-szobornál". a párt.vezetőség tilalma ellenére az „ifik" továbbszervezték a tüntetést. Délután háromra munkásoktól, diákoktól feketéllett a Petőfi-szobor környéke. Megkezdődött a koszorúzás, sorra helyezték el a Történelmi Emlékbizottság, a szakszervezetek, üzemek, diákszervezetek, ifjúmunkás-csoportok koszorúit Petőfi a „hivatalos Magyarországtól" még soha ennyi koszorút nem kapott! A tér közelében rendőrszakasz állt beavatkozásra készen. Aztán valaki elkiáltotta magát: „Menjünk a Kossuth-szoborhoz!" S a tömeg elindult az akkori Mária Valéria utcán (ma; Apáczai Csere n.) a Kossuth Lajos tér felé. S a hömpölygő emberáradat felett — becslések szerint tízezren lehettek — kibontott transzparensek követelték a „Békét!", a „Független, demokratikus Magyarországot", s azt, hogy „Hozzák haza katonáinkat!" a szűk utcában felerősödve szállt a kiáltás: „Le a háborúval!", „Békét, kenyeret", „Egy katonát se Hitlernek!" A hangvihar megrázta a Duna-parti szállodasor ablakalt, s az ablakok mögül az előkelő szállodák magas rangú német vendégei félve tekintettek az utcára. A Lánehídná! a közben odaérkező rendőri erősítés várta a menetet és elzárta a továbbvezető utat A tömeg a Himnuszt énekelte. A rendőrök egy pillanatig tanácstalanul álltak. Még sohasem kellett olyanokat szétverniük, akik a Himnuszt énekelték. A rendőrtisztek parancsára aztán gyorsan működésbe lépett a gumibot és a kardlap, a tömeget feloszlatták. Sokakat a téren álló rendőr-főkapitánysági épület őrizetes celláiba tereltek. Kis csoportoknak, kerülő utakon mégis sikerült eljutniok a Kossuth-szoborhoz. Ott azonban már a rendőrök körülzárták a 48-as szabadságharc vezérének szobrát, és senkit nem engedtek a közelébe A rendőrkordonnal körülvett Kossuth-szobor szimbolizálta: milyen volt a helyzet Magyarországon 1942 március idusán. S

ha csak néhány órára is sikerült a magyar népnek igazi hangját hallatnia, ezen a délutánon ez a kiáltás erősebbnek bizonyult az elnyomók minden handabandázásánál. Amikor hazafias lelkesedéssel emlékezünk ezen a napon 1848 márciusának ifjúságáról, hasonló büszkeséggel emlékezhetünk késői utódaikra is, akár huszonöt esztendeje, az 1942-es március 15-én. nemzeti történelmünk sötét napjaiban bátran képviselték a jövő Magyarországát. Dr. Ságvári Ágnes történész Megemlékezések 1848 márciusára emlékeztek az általános és középiskolákban kedden országszerte. Megemlékeztek az. 1848-as forradalom és szabadságharc évfordulójáró! a pedagógusok méltatták a korabeli események történelmi jelentőségét. Szerda, 1967. március 15. DÉL-MAGYARORSZÁG 3