Délmagyarország, 1967. március (57. évfolyam, 51-76. szám)

1967-03-10 / 59. szám

> V Megtalált élet Lapunk február 15-i szá­mában közölt Elveszett il­lúziók? című cikkünkre több levél érkezett a szerkesz­tőségbe. Például Boros Gyevi János, Szeged, Feltá­madás utca 17. szám alatti olvasónk egyebek között ezt írja: „Az ifjúság divathóbort­járól olykor eszembe jut, vajon ezt tanítják az isko­lában? Aligha. Határozatot kellene hozni arról is, hogy míg a tanuló le nem érett­ségizik, ne divatbaba le­gyen; a lányok karján, uj­ján és nyakában ékszer, a fiúk masniba köthető haj­jal. Ha nem is kötelező az egyenruha, legalább a divat­mentes öltözet használata le­gyen kötelező. Tudom, sok hiba van a szülőkben is, akik divatos, felnőtt lá­nyokat szeretnének látni még le nem érettségizett gyerekeikből. Pedig, hogy ki mennyit ér, azt tudása, s nem külleme jelenti..." Horváth Vass Károly Megtalált élet címmel fűz gondolatokat az illúziókhoz. „Hisszük és biztosak va­gyunk benne, a mai fiatal­ság többsége megállja helyét az életben. Jól tudják, hogy szüleik áldozatos munkáját nekik kell folytatni. De a kommunizmust felépíteni — s ezt nekik is tudniok kell — csak töltőtollal nem le­het. Lehet viszont kiművelt emberek sokaságával, akik képesek bonyolult gépek, technikai berendezések ke­zelésére, építésére. Mi, a negyedik és ötödik ikszen túl, a kommunizmust fel­építeni már nem tudjuk. Nincs időnk rá, ez a jövő nemzedék feladata. Rájuk vár a befejezés. S ha ezt megértik, akkor nem elve­szett illúziókat siratnak majd, hanem egy megta­lált életnek örülnek." Szép és igaz levelet ka­pott szerkesztőségünk Hor­váth J. és négy öreg diák­társa aláírással. „öten hajolnak a köny­vek fölé, érettségire ké­Több megértést! A Csongrád megyei Ven- foglalása, hogy az üzlet hír­déglátóipari Vallalat igaz- nevéért, végzett munkáju­gavó.ia. Szabó József, jut- kért személyes felelősséget tatta el szerkesztőségünk- éreznek. Ezért kérjük, hogy höz a következő levelet. a szórakozóhelyeken előfor­„Több panasz hangzott duló esetleges vitáknál a már el a vendéglátóipari vendégek is több megértést dolgozók ellen az ittas ven- tanúsítsanak dolgozóink dégek kiszolgálása miatt. Sokkal többen sérelmezik azonban azt, amikor a csa­pos, a felszolgáló, vagy az üzletvezető megtagadja az ittas vendégek kiszolgálását. Szinte nem múlik el hét. munkája iránt." Elveszett szülnek. Nem gyerekek már, a legfiatalabbik is a harma­dik iksszel kacérkodik. Ta­nulnak, de nem csábítja őket az Íróasztal simasága. Munkások voltak az iskola kezdésekor és maradnak az érettségi után is. Vagy ta­lán mégsem azok már, akik négy évvel ezelőtt voltak? Nem bizony! A tanulásban eltöltött esték, éjjelek, a vizsgák izgalma megtérül: minden munkában eltöltött nap meghozza a termést. Fejlődő iparunk, mező­gazdaságunk, az élet vala­mennyi munkaterülete szé­les látókörű, nagy szaktu­dású dolgozókat kíván. A jövőben ez hatványozottab­ban jut kifejezésre. Kell a tudás, szükséges az érettsé­gi mindenkinek, legyen az a legegyszerűbb munkát vég­ző dolgozó is. Magas szin­ten termelnek, kereskedni és élni csak megalapozott tudással lehet Minden érettségizettnek íróasztalt? Dehogyis: a vizs­gák után minden csalódás és megrázkódtatás nél­kül bele kell illeszkedni tár­sadalmunk életébe. A fizi­kai munka nem szégyen, mint ahogy már alig-alig fizikai! A gépek, termelő­eszközök jó barátok lesz­nek, segítenek elcsendesíte­ni a ma még vélt sérelme­ket." Hogy láWa lássanak.,. A villamosról Nagyon gyakran szóbe- be a végállomáshoz, ahogy széd tárgya a szegedi villa- az első megtelt, jött a ma­amikor egy-egy dolgozónkat moSj hiszen ezrek és ezrek sodik, a 602-es számú. En ne érné sértegetés, inzultus utaznak vele naponta. Az ^ erre szálltam fel, s arra ezért a magatartásért. Több egyik olvasóink írják össze- lettem figyelmes hogy a ve­megértest és támogatást állításban közöltük Kovács lettem, rigyeimes^nogy kérnek a vendéglátóipar dol- Mihály postás dolgozó leve- zetovel valakl vltatkozik, s gozói az ilyen esetekben! iét arról, hogy éjszaka is „mocskos disznónak" ne­Az italos vendég, ha nem járassanak kocsikat a mel- vezi. Vajon gondolkozott ez kapja meg a kért italt — a lékvonalakon. A napokban vendég jogán — sértő mó- válasz jött rá a közlekedési don lép fel, megfenyegeti a vállalattól Peták József kiszolgálót, hogy majd gond- igazgató a következőket ír­ja lesz rá. A vendég soha ja­nem ismeri el, hogy it- ; Egyel5re nem 411 az utas, mielőtt ilyen sza­vakat mondott volna? Va­lamenyien megbotránkozva hallgattuk, hiszen nem ér­demlik meg a villamosok levelezőlapot TT^Tz- dolgozói, hogy így beszélje­éjszakai, illetve hajnali já­ratokat közlekedtetni. Az esetenként felmerülő 3—4 fős igény nem gazdaságos, nem szabad tömegközleke­dési eszközzel kielégíteni. Saját dolgozóink is gyalog , , , ,„ kénytelenek az l-es vonalat Megerdemelte volna! megközelíteni vagy elhagy­ni szolgálatból. Ismeretes azonban, hogy néhány év óta az első járatokat koráb­ban indítjuk". letvezetőnél, vagy a vál­lalat központjában igazsá­got követel. Hangsúlyozni kell, hogy az üzletvezető és a felszolgáló joga annak el­bírálása, hogy a vendég it­tas-e vagy sem, mivel ők felelnek az üzlet rendjéért és kulturáltságáért. Tehát jogosultak a felmerült vi­ták megnyugtató intézésére. örvendetesen növekszik a vendéglátóipar dolgozói kö­zött azoknak a száma, akik még a személyes sértegetés ellenére is megtagadják az ital kiszolgálását. Magatar­tásukat támogatja az. hogy széről — az utóbbi időben a különbö- szemben, ző hatóságok megfelelő for- „Egyik este a 18.05-kor maban lépnek fel a maguk- Hódmezővásárhelyre érkező rol megfeledkezett ven- . . .. , dégek sértegető magatartá- vonat a szokottnál koráb­sa ellen. ban érkezett a rókusi ál­Egyre inkább kialakul lomásra. Éppen ezért két dolgozóink határozott állás- csuklós villamost állítottak nek velük. Tudomásom sze­rint van is rendelet, mely­nek értelmében, aki ilyen magatartást tanúsít, azt ki kell zárni az utazásból. Mondhatnánk szegedi be­mutató zajlott le a napok­ban a szolnoki Szigligeti Színházban. A darab szer­zője ugyanis nemcsak egy­kori szegedi diák, hanem első színpadi „szűzbeszédét" is Szegeden tarthatta meg. Az elmúlt színiévadban ke­rült nagy sikerrel színre a Szegedi Nemzeti Színház előadásában Bágyoni Attila A Botlár-ügy című drámája. Ezt követte újabb műve: Hogy látva lássanak címmel, amely a Művelődésügyi Mi­minisztérium drámapályáza­tán dijat nyert, s mo6t azon melegében közönség elé vitt a szolnoki színház. Ez a darab is mutatja, hogy Bágyoni Attila írói te­vékenységében központi he­lyet foglal el az emberek egymás iránt érzett felelős­ségének gondolata. Ez a té­ma izgatja, foglalkoztatja leginkább, s — eredeti hiva­tásához híven — orvosolni, sőt megelőzni igyekszik a társadalom testében pusztító bajokat. Ezúttal a közömbös­séget, a nemtörődömséget, a felelőtlenséget. Erre utal az Ady-versből kölcsönzött darabcím is. Szenvedélyesen szólít fel, hogy lássuk meg egymást, embertársaink érzéseit, gon­dolatait. De ne csak lássuk, hanem törődjünk is velük. Mint ahogyan törődniük kel­lett volna a darab központi alakjának, Mártának sorsá­val. Márta Budapesten tanuló vidéki egyetemista lány. Az ő alakja köré fonódik a cse­lekmény szálja. Enged egy nálánál jóval idősebb, szok­nyavadász férfi, az üzletkötő Szigeti csábításának. S ami a férfi számára csak kaland, az ő számára Igazi szerel­met jelent Talán még visz­szatorpanna, ha valaki ide­jében megfogná a kezét. Kis­sé naiv, gyámoltalan, vidé­ken tanárkodó vőlegénye azonban nem figyel fel a lány változására, panaszaira. Nem keresi az okokat. A környezet pedig, ahova Már­ta került, megszokta a léha életmódot: eszükbe sem jut, hogy másképpen is gondol­kodhat valaki. Legkevésbé gondol erre Szigeti, aki terv­szerűen tör célja felé, s csak akkor döbben meg ki­csit, amikor Márta közli, gye­Új magyar dráma bemutatójáról (Nagy Zsolt felvétele) Jelenet a* elfiadásbát. Balról JeSjbra: Szigeti (DBmsBdt János), Márta (Szekeres Ilona) és Juliette (Andaházy Margit) S most egy olyan levelet adunk közre, mely a villa­mosok dolgozóit védi egy utas, Szosznyák László ré­más utasokkal Szövetkezeti munkásőrök találkozója Egy kis türelem Nem Nagv József, Kecske- autókat! Ha nem itt, másutt, méti utca 20. szám alatt la- S akkor egy másik utca lakói kó olvasónk az első. aki ar- panaszkodnának. Türelemre ról panaszkodik, hogy a Teréz utcában parkolnak az AKÖV tehergépkocsijai, s emiatt felborult az utca rendje. Ismeretes, hogy már épül az autóközlekedés új telephelye, a belső ipari : R/EI_L7ÉSÉT CSAK 0H_ körzetben. Amíg ezt át nem ! cegJGlzeset csaK otl adják rendeltetésének, vala­hol csak kell parkíroztatni az kérjük tehát a Teréz utcaia­kat. A Május 1. Ruha­gyár levclezőlapnyi A Csongrád megyei KI­SZÖV vezetői tegnap elv­társi találkozóra hívták meg a szegedi ktsz-ekben dolgo­őrség megalakulásának tíz éves évfordulója alkalmából. A találkozón résztvett Ozvald Imre, a városi párt­munkásőröket. A KI- végrehajtó bizottság tagja, a SZÖV klubjában 83 munkás­őrt köszöntött Horváth Sán­dor, a KISZÖV megyei el­nöke. Közülük tizenegynek a Szövetkezet Kiváló Dolgo­zója jelvényt, kettőnek okle­velet, tíznek pedig jutalom­könyvet adott át a munkás­városi pártbizottság osztály vezetője, Mákos István, a megyei, Kelemen Sándor a Szeged városi munkásőrség parancsnoka és a helybeli szövetkezetek több vezetője. A KISZÖV énekkara és iro­dalmi színpadának tagjai műsort adtak a munkásőrök tiszteletére. Lakás vagy hírnév? Tavaly április óta jár az ingatlankezelőhöz Baráth Fe­renc, Cserzy Mihály utca 20. szám alatt lakó olvasónk, mivel lakása felújításra szo­rul. Mint levelében írja, a javítást júniusban kezdték el, de november óta feléje se néztek a félbehagyott mun­kának. Ha ez igaz. bizonv nem javítja az IKV hu ne vét! hon vettük le tiarn kitűnően szabott Já­va ballonjának ujjá­ról. S csupa vélét­Vállfával magam annak, hogy 200 fölé emelkedjen a vérnyomásom — haszon nélkül. S ha­zaballagtam. „Igaza­tok volt" — mond­tam —, legalább ők Hol van az az izé'" De a kereskedelmi - kérdeztem fiam, s felügyelőségen ne- . len, hogy az árjel- nejem, akik a bá- kem adtak igazat: megússzak izgalom zés, a szakmai szán , s kicsomagolásnál igenis kifizettem a nelkul. a MEO. s egyéb közreműködtek. Ki- vállfa árát is, meg szignók között sze- derült, hogy a bolt- is kellett volna kap­membe tunt a fel- ban elsumákoltak a nom s ha nem kap­irat: „Vállfái al". kelléket. „Hátha nem tam meg9 Már in­Gondoltam, ez azt is azt jelenti, hogy jár dúltam az üzletbe, jelenti, hogy a kába- hozzá, csupán azt,hogy hogy reklamálok, tért fizetett árban a ne szögre akasszuk. mjkor eszembe ju­vállfa értéke is szo- Lehet ez használati tott egy másik fel­repel, tehát az is jar utasítás is, mint irat. ott a pénztár hozzá. Ejnye, de kl- ahogy oda van írva: mellett olvastam: „A váló ötlet, hogy a gombbal együtt nem pénztártól való lávo­gyár termékének tisztítható!" — így zás után reklamáció­nincs!" előre * tárolásáról csitítottak családom nak helye gondoskodik, tagjai. Dehogyis teszem ki Ugyan miért csap­ják be tudatosan a vevőt azáltal, hogy a megvásárolt árut nem szolgálják ki neki? Ugyan hány vállfa gyűlt már ösz­sze így, s hány el­adó lett boldog az­zal a különböző üz­letekben? Például a Csöpi gyermekkon­fekciós boltban, ahol az én esetem törtónt K. J. reket vár tőle, s meg is akarja tartani. S hogy há­zasság mégsem lesz, az nem is elsősorban a férfin múlik, hanem Mártán, aki nem haj­landó olyanhoz férjhez men­ni, kiról közben megtudja, hogy már másfelé kacsint­gat S ha a csalódás keserű­ségével ls, de vállalja egye­dül gyermeke felnevelését A cselekmény talaja mint­ha túlságosan is láposnak tűnne. Az író nem talál „fe­lelős" embert is a nagyvá­rosban, csak Márta — erő­sen kontrasztosan — emel­kedik ki környezetéből. így viszont a figyelmeztetés is hangsúlyozottabb: mindany­nyian mindig felelősek va­gyunk egymásért. Ennek skáláját igen árnyaltan állít­ja fel a szerző: a szimpla közömbösségtől a gyámolta­lanság, a kényelmesség fe­lelőtlenségéig. Hasonlókép­pen életízűek, igazak a darab helyzetei, szituációi. Hiteles és intő a kép még akkor is, ha ezt ugyanolyan határo­zottsággal nem állíthatjuk a történet valamennyi résztve­vőjének mozgatásáról, csele­kedeteiről. Néha tetteik indí­tékának inkább az írói szán­dék látszik, mint a belső va­lóságkényszer. Bágyoni Attila színművé­nek erényei, írói mondani­valója és művészi megfor­málása messze túlmutat a fellelhető hibákon, gyenge­ségeken, amelyeket alapo­sabb dramaturgia még ez­után is lecsiszolhat. A szol­noki színház egyébként di­cséretes előadása — talán a gyors felkészülés miatt — nem tudta kellően áthidal­ni, elfedni ezeket a bukta­tókat Sőt a meglehetősen széttöredezett rendezés (Lo­vas Edit munkája) akaratla­nul is visszafogta a darab hatását. A jelenetek közötti összekötőszöveg (a keretjá­ték tagjainak visszaemléke­zései) túl sok és helyenként fölöslegesen magyarázó, bő­beszédű. A dráma megtörik, epikussá lesz, s éppen azt a pergőséget veszti el, amelyet pedig az író bizonyára szánt a sokszor villanásnyi, rövid jelenetek egymásutánjával. (Néhol hosszabb volt az összekötőszöveg, mint maga a jelenet, s úgy tűnt, mint­ha csak keresztmetszet-elő­adást látnánk.) Az együttes így ls megta­lálta megfelelő hangját. Fő­ként a két főszereplő, Szeke­res Ilona (Márta) és Dömsö­di János (az üzletkötő Szi­geti) alakítása emelkedett ki: figurateremtő készségük világosan körülhatárolt jel­lemeket állított elénk. Ez a furcsa, két pályán mozgó, fé­lig összehangolt szerelem szépen végiggondolt megfo­galmazást kapott játékukban. Érzékletes és színes a fővá­rosi szalontulajdonos, a Szi­geti cinkosát megelevenítő Andaházy Margit szerepfor­málása. Alapjában találóan mutatják be a Márta sorsá­ért felelős környezet alakja­it: Tóth Gabriella, Kránitz Lajos, Szabó Ildikó, Újlaki László, Tolnai Miklós. Szel­lemes ötletre épül Fehér Miklós díszletkompozíciója, s a színváltozások nehézkessé­gét leszámítva jó játéklehe­tőséget és keretet biztosít. Lőkös Zoltán Középiskolai tanulmányi verseny A közvélemény évről évre növekvő figyelemmel kíséri az országos középiskolai ta­nulmányi versenyek ered­ménylistáját. A tét jelentős, hiszen az országos verseny első tíz helyezettje felvételi vizsga nélkül kerülhet az egyetemek, illetve főiskolák azonos jellegű karaira. Az orosz nyelvi verseny első helyezettjeinek további ju­talma tíznapos utazás szak­tanáraik kíséretében a Szov­jetunióban. Szívesen emlé­kezünk arra, hogy két éve szegedi és vásárhelyi tanu­lók vehettek részt a juta­lomutazáson. Az idei versenysorozatot a technikumok és szakközép­iskolák tanulóinak a szegedi Radnóti Miklós Gimnázium­ban március 7-én megren­dezett orosz nyelvi beszéd­versenye nyitotta meg, me­lyet Tóth. Pál. a Déri Miksa Gépipari Technikum tanu­lója nyert meg. Második: Dobó Etelka, szegedi Köz­gazdasági technikum ipari tagozat, harmadik: Simics Zsuzsanna, Közgazdasági Technikum statisztikai tago­zat. Tegnap ugyanott került sor az orosz nyelvi OKTV megyei fordulójára. Az elő­zetes írásbeli forduló alap­ján meghívott tanulók csak­nem mindegyike alaposan felkészült az erőpróbára. A szoros küzdelem után végül is Bánkúti Mária, a Radnóti Miklós Gimnázium tanulója bizonyult a legkiválóbbnak. Kosahuba Erzsébet, a vá­sárhelyi Bethlen Gábor gim­názium és Huszár Lajos, Tö­mörkény István gimnázium előtt. Az orosz nyelvi tagozaton végző tanulók versenyeben Majoros Mária (vásárhelyi Bethlen Gábor gimnázium) állta legjobban a sarat, a második helyen pedig Né­meth László, a Ságvári End­re gimnázium tanulója vég­zett Az MSZBT megyei elnölo sége és a KISZ Csongrád megyei bizottsága jutalma­ként valamennyi helyezést elért tanuló értékes könyv­jutalmat kapott. Az orszá­gos döntők március végén lesznek Budapesten. Bálint István Péntek, 1967. március 10. UE.LMAGYARORS2AQ S 4.

Next

/
Thumbnails
Contents