Délmagyarország, 1967. március (57. évfolyam, 51-76. szám)

1967-03-04 / 54. szám

Választási nagygyűlésekről jelentjük VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEKI Tegnap, pénteken országszerte újabb, népes választási nagygyűléseket tartottak. A Szomathelyen rendezett nagygyűlésen Komócsin Zoltán, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizott­ság titkára ás Kisházi ödön, az Elnöki Tanács helyettes elnöke, Vas megyei or­szággyűlési képviselőjelölt mondott beszé­det. Tiszaszederkényben Méhes Lajos, a KISZ Központi Bizottságának élső titkára, a város képviselőjelöltje tartott választá­si beszédet Az Óbudán rendezett válasz­tási nagygyűlésen Nagy Józsefné könnyű­ipari miniszter és dr. Berecztóczy Miklós, az országgyűlés alelnöke, a választóke­rület képviselőjelöltje szólt az egybegyűlt dolgozókhoz. Losonczi Pál, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, földműve­lésügyi miniszter Kaposvárott tartott vá­lasztási nagygyűlést. Pécsett ezer vasutas és postás előtt dr. Csanádi György közle­kedés- és postaügyi miniszter mondott vá­lasztási beszédet. Tatabányán, a nagygyűlésen dr. Ajtai Miklós, az Országos Tervhivatal elnöke mondott beszédet. Hódmezővásárhelyen, a Petőfi Művelő­dési Házban rendeztek választási nagy­gyűlést Az elnökségben foglalt helyet Apró Antal, az MSZMP Politikai Bizott­ságának tag.ia, a Minisztertanács elnökhe­lyettese, Győri Imre, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Csongrád megyei pártbizottság első titkára, a 9-es megyei országgyűlési választókerület jelöltje, dr. Törköly Ferenc, a városi pártbizottság el­ső titkára, Sajti Imre, a városi tanács vb­elnöke, dr. Dömötör János múzeumigaz­gató, a 10-es megyei országgyűlési válasz­tókerület jelöltje, dr. Nemes János igaz­gató főorvos. Nagy Lajos, a városi bíróság elnöke, Miskolczi Lajosné, a városi nőta­nács titkára, Búzás Sándor SZTK-alkal­mazott, Kárász József író, Németh József festőművész, Széli Jánosné, az OTP-fiók vezetője és Dégi Jánosné óvónő. A nagygyűlést Vörös Mihály, a városi tanács vb-elnökhelyettese, a Hazafias Nép­front városi bizottságának elnöke nyi­totta meg, majd dr. Dömötör János és Győri Imre mondtak beszédet. Szegeden, az EMERGÉ gumigyárban rendezett választási gyűlésen Bódi László, Szeged 4. számú országgyűlési választó­kerületének képviselőjelöltje mondott be­szédet. (Komócsin Zoltán és Győri Imre vá­lasztási beszédét ismertetjük.) Komócsin Zoltán beszéde időszerű nemzetközi kérdésekről Komócsin Zoltán beveze­tőben szólt a választások je­lentőségéről, méltatta azo­kat az eredményeket, ame­lyeket a gazdasági, társadal­mi és kulturális fejlődés­ben hazánk nemzetközi te­kintélyének növelésében el­értünk. Ezt követően idősze­rű külpolitikai kérdésekről beszélt N&vekvö segítség Vietnamnak — A Vietnamból érkező hírek — mondotta —, ame­lyek az amerikai agresszió fokozódásáról számolnak be, nyugtalansággal és felhá­borodással töltik el dolgo­zó népünket. Az amerikai agresszorok mint már any­nyiszor, most is elszámítják magukat. Katonai győzelem­re áhítoznak, de nap, nap után tapasztalniok kell, hogy a vietnami népet nem lehet legyőzni. Az Egyesült Államok uralkodó körei abban is elszámítják ma­gukat, hogy a szocialista országok majd a kínai bel­ső válság miatt nem tud­ják eljuttatni segítségüket a harcoló vietnami néphez. A szocialista országok — eb­ben mindenki bizonyos le­het — meg fogják találni a módját annak, hogy állan­dóan növekvő segítségük időben megérkezzen a Vi­etnami Demokratikus Köz­társaságba. A világ népei előtt az utóbbi időben ismételten le­lepleződtek az amerikai im­perialisták. A Vietnami De­mokratikus Köztársaság ve­zetőinek felhívását, hogy a támadók szüntessék be Észak-Vietnam bombázását és ezzel nyissanak utat a békés tárgyalások megkez­déséhez, nemcsak visszauta­sították, hanem fokozták a sok kárt és szenvedést oko­zó katonai cselekményeiket, Ezek a tények végképp el­oszlatják az Egyesült Ál­lamok uralkodó köreinek állítólagos békés szándékai­hoz kapcsolódó illúziókat. II kínai helyzetről Komócsin Zoltán ezután arról szólt, hogy a nem­zetközi közvéleményt — így hazánk lakosságát is — élénken foglalkoztatják a Kínából érkező hírek. Rá­mutatott: — A kínai vezetők a kap­csolatok tudatos megrontá­sán túl, láthatóan a szov­jctellenes hisztériakeltéssel akarják elterelni a figyel­met belső problémáikról. Miközben Mao Ce-tung és csoportja fokozza támadá­sait a Szovjetunió, a többi szocialista országok és kom­munista pártok ellen, a kí­nai külpolitikai tevékenység — leszámítva a szovjetelle­nes provokációkat — szin­te teljesen megbénult, anti­imperialista propagandájuk pedig egyre jelentékteleneb­bé válik. Az események ilyen alakulása joggal vált­ja ki az amerikai imperia­listák elégedettségét. — Amennyire a rendel­kezésre álló kevés és el­lentmondásos információból megállapítható, Kínában to­vább tombol a személyi ha­talomért folytatott harc és azoknak a marxista—le­ninista forradalmároknak a küzdelme, akik a Mao Ce­tung-i irányvonal megvál­toztatásáért harcolnak. Eköz­ben a gazdasági helyzet to­vább romlik, a dolgozó tö­megek mind nagyobb mér­tékben adnak hangot jo­gos elégedetlenségüknek. A „nagy proletár kulturális forradalom" és az ezzel kap­csolatos legfrissebb esemé­nyek arról tanúskodnak, hogy Kína mai vezetői el­határozták: minden lehetsé­ges eszközzel letörik az el­lenzéki hangulatot, kitarta­nak kalandor irányvonaluk mellett, még inkább szítják a szovjeteilenes hisztériát, s a marxizmus—leninizmust felcserélik „Mao Ce-tung eszméivel". Mao Ce-tung csoportjának mind ez ideig nem sikerült ellenfeleit le­járatnia és eltávolítani őket a politikai küzdőtérről. A magyar kommunisták, a nemzetközi kommunista mozgalom harca — a kínai néppel való barátságért, a kommunista világmozgalom egységének megerősödéséért — egyidejűleg segítség mindazoknak, akik Kína szocialista jövőjéért harcol­nak, akikkel szolidárisak vagyunk, s szívünk egész melegével együttérzünk. Kcnftne^siin'' békéje és biztonsága — Az Amerikai Egyesült Államok vietnami agresz­sziója, a kínai válság el­mélyülése idején még na­gyobb hangsúlyt kap az eu­rópai szocialista országok és kommunista pártok harca kontinensünk békéjéért és biztonságáért. A Varsói Szerződés tagországai kép­viselőinek múlt évi buka­resti nyilatkozatában az eu­rópai helyzetről megfogal­mazott elemzés helyessége az eltelt időszakban teljes mértékben beigazolódott. Té­nyek bizonyítják, hogy a nyugat-európai államok is nagy figyelemmel és érdek­lődéssel foglalkoznak, a bu­karesti nyilatkozattal, az A MAG YAR SZOL I A Ll SÍ 4 MUNKÁS PARI L4PJ4 57. évfolyam, 54. szám Győri Imre: Ara: 60 fillér Szombat, 1967. március 4. Tovább fejlesztjük a megye iparát és mezőgazdaságát abban felvetett javaslatok­kal. Az európai biztonsági konferencia gondolata egy­re szélesebb körben talál pozitív fogadtatásra. Közös törekvéseinket különösen jól szolgálják a Szovjetunió ál­lam- és kormányfőjének uta­zásai az európai tőkés or­szágokban. — A mi pártunkat és kor­mányunkat az a törekvés ve­zeti — hangsúlyozta a to­vábbiakban Komócsin Zol­tán —, hogy lehetőségeink­hez mérten hozzájáruljunk az európai béke és bizton­ság megszilárdításához, a bukaresti nyilatkozatban meghatározott célok eléré­séhez. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi­zottsága nagy jelentőségűnek tartja az európai testvér­pártok napirenden levő ér­tekezletét. Az elmúlt na­pokban ezért küldte el kép­viselőit a Varsóban meg­tartott szerkesztő bizottsági megbeszélésre és vesz részt az április 24-én kezdődő ta­nácskozásokon is. A többi testvérpárthoz hasonlóan a mi álláspontunk is az, hogy minden párt maga határoz­za el, milyen jellegű érte­kezleten kíván részt venni, vagy rész nem venni. A ta­nácskozásnak a napirendre tűzött kérdéssel kell foglal­koznia, olyan módon, hogy semmilyen mértékben se sértse a jelen nem levő test­vérpártok állásfoglalását. Olyan közös következteté­sekre kell jutnunk, amelyek erősítik akcióegységre való törekvéseinket a tanácsko­záson részt vevő és az eset­leg részt nem vevő testvér­pártokkal egyaránt. N német kérdés Komócsin Zoltán beszéde befejező részében az európai béke és biztonság szempont­jából különleges jelentőségű német kérdésről szólt, s aláhúzta, hogy az európai béke és biztonság elenged­hetetlen követelménye a kontinensünkön kialakult helyzet tudomásul vétele és elismerése minden állam ré­széről. — A Magyar Szocialista Munkáspárt és a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elvi alapokon nyugvó külpolitikája ered­ményes volt az elmúlt tíz esztendőben, s eredményes lesz az elkövetkezendő évek feladatainak megoldásában is. Az elmúlt időszak fon­tos tanulsága, hogy előbb­utóbb minden célunkat el­érjük, ha szilárdan kitar­tunk elveink, szövetsége­seink. a proletár interna­cionalizmussal összhangban álló nemzeti érdekeink mel­lett — fejezte be beszédét. Győri Imre bevezető­jében üdvözölte válasz­tóit, majd párhuzamot vont a kapitalista és a szocialista országokban lezajló választások kö­zött. Rámutatott arra, hogy a választások po­litikai jelentőségét Ma­gyarországon a válasz­tók már ismerik, és utalt arra, hogy nálunk a hatalom kérdését egyszer s mindenkorra eldöntöttük, eldöntötte a dolgozó nép azzal, hogy saját kezébe vet­te hazája sorsának irá­nyítását Szólt a jelö­lők és a jelöltek kap­csolatáról, majd me­gyénk gazdasági fejlő­désének néhány tanul­ságos kérdését elemez­te. Megyénkben meg­valósult pártunk és kormányunknak a vi­dék, az Alföld iparosí­tására irányuló politiká­ja. A második ötéves terv során a megye ipara több mint kétmilliárd forint be­ruházást kapott. Az ipari üzemek termelése 5 milli­árdról 9 milliárdra emelke­dett. A régi üzemek egy része modernizálódott, új üzemek születtek, s új iparágak is gyökeret vertek a korábbi könnyű- és élelmi­szeripar mellett; olyanok, mint a vegyipar, gépipar, olaj- és gázfeltárás stb. Az elmúlt 4—5 esztendőben 30 százalékkal nőtt az iparban foglalkoztatottak száma, érez­hetően csökkent a megyéből a fővárosba és más vidé­kekre eljáró dolgozók száma is. Az iparosítás következté­ben nemcsak megállt a me­gye lakosságának csökkené­se, hanem az utolsó egy-két esztendőben valamelyest nö­vekedést is mutat. Nagyobb beruházási összegek A következőkben Győri elvtárs a kedvező jelenségek mellett megemlítette a me­gye néhány gondját is, hang­súlyozva, hogy e gondok le­küzdése érdekében mi ma­gunknak is mindent megkell tennünk. Az ipari munkások átlag­keresete 200 forinttal elma­rad az országos szinttől. Ugyanakkor az utóbbi évek­re esett a szabadpiaci árak­nak a fővárosi árszinthez való igazodása, ami azt je­lenti, hogy a korábbi 30—40 százalékos különbségek — sajnos — megszűntek. Mind­járt hozzátette: ez nem a parasztság számlájára írható, hiszen olyan körülmények között történt mindez, ami­kor mezőgazdaságunk rend­kívül nagy fejlődést ért el. Ellenkezőleg: sokkal inkább összefügg a vásárlási erő megnövekedésével, az egész­séges igények gyarapodásá­val. Győri elvtárs ezután arról szólt, hogy pártunk IX. kong­resszusa meghatározta nép­gazdaságunk fejlesztésének irányait, és hangsúlyozta: ha­zánkban az egészséges fejlő­dés csak az ipar és a mező­gazdaság egyidejű fejleszté­sével valósítható meg. To­vábbi gyarapodásunk alapja ezután is az ipar fejlesztése, s ez kifejezésre jut a harma­dik ötéves tervben a me­gyének juttatott ipari eszkö­zök nagyságában is, hiszen (Envedi Z felv.) a beruházásra szánt összegek, anyagi eszközök mintegy 50 százaléka az iparban nyer felhasználást. Persze nem ke­vés a mezőgazdaságra háruló tennivaló sem az elkövetke­zendő években. Olyan ország­ban, mint a miénk, ahol nyersanyag nem áll kori a• • lanul rendelkezésünkre, de a mezőgazdasági termelés fel­tételei, éghajlati viszonyai kedvezőek, a mezőgazdaság szerepe jelentősebb, mint azokban az országokban, amelyek nyersanyagban gaz­dagok. De a mezőgazdaság­nak az életszínvonal további javulásában is rendkívül nagy a szerepe. Ezután az előadó elmondta választóinak, hogy tovább haladunk az iparosítás útján. Ezt jelzi az is, hogy az ipa­ri beruházások összege mint­egy 60 százalékkal lesz na­gyobb, mint az előző öt esz­tendőben volt. Az ipar évi teljesítménye az 1965. évi 9 milliárd forintról 15 milli­árdra emelkedik; építőipa­runk összességében 730 mil­lió forint értékű építő mun­kát realizált, s ez 1970-ben már egymilliárd forintnál nagyobb összépítési teljesít­ményt ad majd. lavu! az par területi e he yezkeúése Mindezzel összefügg expor­tunknak az 1965. évi másfél milliárd forintról 27 milliárd forintra való növekedése is. A foglalkoztatottak száma 55 ezerről 70 ezerre emelkedik, s jelentősen nő a termelé­kenység. A közlekedés fejlő­désére ós a kereskedelemre ebben az öt évben több mint 300 millió forintot fordítunk. Nem érdektelen a hagyomá­nyos iparágak fejlesztése mellett az, hogy a szénhidro­gén feltárása és kitermelése kedvező új helyzetet terem­tett. — 1970-ben már évi egymillió tonna olajat és 600 millió köbméter ipari gázt ad a mi medencénk hazánk­nak — jelentette ki Győri elvtárs. Tovább javul az ipar területi elhelyezkedése, Sze­ged és Hódmezővásárhely mellett Szentes is jelentősen fejlődik. Csongrád és Makó szintén tovább lép. Nő a munkások létszáma, több szakmunkásra, mérnökre, ter­vezőre és technikusra lesz szükség. Ezután Győri elvtárs a mezőgazdaság kérdéseit ele­mezte. Rámutatott arra, hogy megyénkben a me­zőgazdasági termelés korszerűsítése és bel­terjes irányú fejleszté­se tovább folytatódik. Ezek után is becsülete­sen eleget teszünk a megyére háruló kenyér­gabona-termelési köte­lezettségeinknek is, és szeretnénk elérni az öt év átlagában a búza­termelésben a 13,7 má­zsás átlagot. Ennek megvalósulásával lehe­tőség nyílik valamelyes vetésterületi csökken­tésre a kenyérgaboná­nál. Szükségünk van több takarmánynövény­re is. Kukoricából me­gyei átlagban 22 má­zsás, lucernából pedig 25—30 mázsás átla­got szeretnénk el­érni a harmadik öt­éves terv végén. Zöld­ségtermelő területünket is 20 százalékkal növeljük, s termelési értékét mintegy 50 százalékkal kívánjuk emel­ni, elsősorban a hagyomá­nyos zöldségtermő tájakon. Az előző öt évhez képest lassult ugyan a szőlő- és gyümölcstelepítés, de itt a járulékos létesítményeket kívánjuk gyorsabb ütemben fejleszteni. A meglevő ön­to2őtelepek és berendezések jobb kihasználására kell tö­rekednünk. Szükség van az öntözőtelepek rekonstruk­ciójára, s mintegy 7500 kat hold területet akarunk be­vonni az öntözésbe. Meg­van a feladat az állatte­nyésztésben is: a szaporulat és a hozamok növelésével a megyében annak a feltételét kell megteremteni, hogy 1970-re évi 3700 vagon húst adjunk a népgazdaságnak. Mindez nagymértékben összefügg életkörülménye­ink alakulásával, hiszen ipari dolgozóink mintegy 8 —9 százalékos reálbéremel­kedést, s 15—16 százalékos reáljövedelem-emelkedést várnak. Fiegyelembe veen­dő az is, hogy az ötéves tervben a bérből es fizetés­ből élők számára a 48 órás munkahét 44 órára csökken úgy, hogy a munkások, al­kalmazottak fizetése nem lesz alacsonyabb, sőt az elő­irányzott reáljövedelem emelkedésével arányosan nő. Az elkövetkezendő öt évben a termelőszövetkezeti pa­rasztság nyugdíj- és egész­ségügyi ellátásának feltéte­lei a városi dolgozókéval azonos színvonalra emel­kednek. — Nekünk meg kell talál­ni a módját annak, hogy megyénk öt városában a dolgozók nagy mennyiségű zöldséghez, gyümölcshöz, friss mezőgazdasági termé­kekhez jussanak — mondot­ta Győri elvtárs. — Hogy javuljon a húsellátás, sa­ját erőnkből adjunk többet városaink piacára. Olcsóbban és sorsabban építkezni! A lakásépítés célkitűzései­ről megállapította, hogy azok reálisak, kedvezőek. Á har­madik ötéves terv során 12 ezer 700 lakás épül a megyében, ebből 7 ézer 740 magánerőből. Ez nagy szám, azonban a lakásgondokat ez (Folytatás a 2. oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents