Délmagyarország, 1967. március (57. évfolyam, 51-76. szám)

1967-03-26 / 73. szám

VINCZE ANDRÁS -1 A MI OSZTÁLYUNK LBdi Ferenci Hatvannégyen kezdtük es tizenkilencen fejeztük be ezerkilencszázharmincháromban. Csodálatos osztály volt. Akkoriban kupamérkőzéshez volt hasonlatos egy-egy év. es a ba.inoki táblázaton állva maradók szeptember negyedikén bevonultak az újabb küzdelemkre. Tizenkilencen aztán félholtan elvonultunk valamerre, sebeinket nvaiogatva. Ki a falujába, községi írnoknak, ki a MÁV-hoz díjtalan gyakornoknak, némelyik verset írt és elment Pestre, mások lődörögtek és esténkent a sarkon vitatkoztak Gideről fllvés Gyuláról. egrikük a Gondolatra is előfizetett miután résztvett a városi népszámlálásban es kézhezvette évek óta első keresménvét. negyven pengőt. Mások csónakba ültek, eveztek fel a Duna mellékágaiba, fent Kattyasnál fenék-horgokat raktak le. Ismét mások ásítoztak, hevertek, egeszen kiment belőlük a kraft. Már elbutultak, de aztán kitört apránként a nagv háború — és elmentünk katonának. Közben néhányan már meghaltak, tüdővészben, Borbás beállt cserepezónek és Ippsett a fűszer-üzletről. Aztán elmúlt a lidércnyomás és valakinek eszébe jutott, hogy összehívja a válogatott tizenkilencet. Nyomozása során kiderült, hogy hatan haltak meg. egy útban van haza Dániából. ísrr tehát nincs akadálya az érettségi találkozónak. A Dánnal együtt, tizenhármán ültünk a fehér asztalnál, kicsit, megdöbbenve mustrálgattuk egymást.. Bajszok, i»kompartok. ócska kabátok, hakanesek. megvénült ábrázatok fürödtek a híg halászié szagában. Akkor volt köztünk egy százados, de kijelentette, hogy rövidesen üzemgazdász lesz. egy másik kalauz volt. egv harmadik borbély. Ezek az alakok valahogy eltévedtek. hiszen ők voltak az. oeztálv díszei. A többi tíz imigyen oszlott meg: három könyvelő, egy mezőőr, egy lévita Zolában, egy kocsikísérő, egy tanár, két kulák, egy költő. Közismert dolog, hogy az Idő múlásával rendeződnek a dolgok, vagy igy, vagy úgy, de rendeződnek. Soraink nem apadtak a dániai újra jegyet váltott otthagyta önálló kis tejgazdaságát s újra leültünk a fehér asztal mellé, és szemügyre vettük egymást. Volt némi változás. Ittott kopaszodó fejek voltak láthatók, tőmöttebb bukszák, jobb ruhák, és két százados. A borbély is felemelte fejét egy szövetkezet vezetője lett. A kocsikísérő te a mezőőr rendőrszázados lett ez. volt a szenzáció. Akadt egy főkönyvelő H. szóval a csapat tovább szerepelt az élet első ligájában. De a költő kiesésre állt valahol eltévesztette eszmei alapját, átmenetileg kolbászgépet kezelt a kecskeméti vágóhídon. Nem panaszkodott. Mindenki a lévitát nézte, ez izgalmas volt, hiszen mindannyian tudtuk, hogy manapság lé vitákban "nincs kereslet. A lévita megígérte, hogy több gólt fog rúgni az elkövetkező öt. év alatt. A kalauz vasúti tiszt lett. a vol százados valóban üzemgazdász, autóval érkezett. Kicsit elhízott a koma. Figyelmeztettük. Aztán újra elítéltünk, lelkes hangulatban, és megfogadtuk. hogy most tíz évet várunk, legközelebb újra itt találkozunk és mindenki vigyázzon az egészségére. A meccs tovább fcárik. az ifi csapatok erősen rúgják a dugókat. Fehér Kálmán rajz* Haj, haj, már ötvenévesek voltunk, és alig Ismertük meg egymást. A régi asztalhoz ültünk, a halászlevet kevesen bírták, sokat dohányoztak, elnéztek messzire, a távolba, szóval alaposan kikészült a csapat. A dán nyugodtan ült, páünkázott A rendőrökből egy maradt, a másik, Kulin Feri. borzasztóan meghalt ötvenhatban. Mindenki vitte valamire, a volt két kulák is. fóagronómusok lettek, csak a költő nem volt képes megtalálni eszmei alapját. Nem tudott kigabalyodni életének megénekléséből. Epigon volt. szegény, sajnáltuk, bár lapszerkesztő lett, és csak esténként írta verseit, maga magának. Mind a tizenhármán éltünk, és nagyot lélegeztünk. Lent a Duna hömpölygött. Juli* néni túróscsuszát hozott. Iám, de szép lány volt, akkor, régen, most kövér asszony, csak a ragvogó fekete huncut szeme a régi. Ogv látszik belül cseppet se fogott rajta az idő. A levegőn se fogott, a jó ősz napon se, a mi szivünkön se. Elhatároztuk. hogy az idők változása miatt benevezünk az élet ifjúsági ligájába. az első osztályba. Volt még néhány berúgandó dugónk, elhatároztuk, hogy tíz év múlva pont itt találkozunk. Mindenki vigyázzon az egészségére, a dánt külön figyelmeztettük. azt felelte, hogy hazajön, meghalt a felesége. Nincs mi otttartsa. A borbélrigazgatónak meghagytuk, hogy a koszvakarók ne ácsingózzanak olyan szemérmetlenül a borravaló után. intézkedjen. A főkönwelőknek sikeres cselezéseket kívántunk őket senki se irigyelte. A vasutas főintéző megígérte, hogvha az ő vonalán bliccelünk, maid összetépi a jegyzőkönyvet. Aztán énekeltünk, majd .Tulis néni kitette a szűrünket Lelkes hangulatban távoztunk, hogv újabb tíz fordulón át rúgjuk a dugókat az élet kapujába. Nem lesz semmi baj, a mi osztályunk remek csapat. RÖrnye-virág Rongyos az égbolt, rügyfakadásra langyos esi hull, tisztul a fény. Csőrt köszörül sok fecske-dalárda vén kapualjak mennyezetén. Szinte, hogy fölkap kedvem, a hangoí, JA fütyörészni szürke kövön. Gondolatom már messzi, kalandoz, s rrttttt n kamaszt vár szép örömöm. Ott... az a lányka, tarka ruhában, szőke hajával játszik a szél. Hány tavaszt késve nőtt meg utánam' Hallgat a lélek, hallgat a mély. Szemben a fákkal állok a téren • bölcs öregember mind a platán. Nézik a megtört vágy-repülésem s összesusognak: trallala, lám... Szalma füzemben láng lobogásom föl nem ér már a csillagokig. Tűnt nyarak árnya pörnye-virágon derried a csöndhen, halni szokik. K öznapf Lajos utókalkulátor a Felhögomolyitó Ktsznél, többszörös villamosutas és példás családapa. Ez utóbbi minőségében két serdülőkori! leán-ka papája. A lakása a Külső-Lótáp utca 823 c TII. emeletén húzódik, közvetlenül a lépcsőház mellett déli ablakokkal. Húsvét második napján reggel háromnegyed hat órakoir vészes csengetésre ébredt barátunk és családja. A szomszédos ház segénházfelügyelóiének két ifjú fia állt az ajtóban holmi locso1 óal kai matossá ggal. Illedelmesen beléptek, előbb megtörölték a lábukat, majd az orrukat és elkezdték a verset a kis kertészlegényről, meg a hervadó rózsáról. Közben a kislánykák is előbújtak és megadóan tartották fejüket a locsol ó-ü'-egek alá. A gyerekeknek a kupica még korai lett volna, feketekávéra nem is tartottak igényt, legkézenfekvőbb megoldásnak a készpénz kínálkozott, mert a kevés-számú hímes tojást tartalékolni kellett. A tízforintost az egyik gyerek zsebrevágta és utána a másik tartotta a markát. Húsz forint. Igy kezdődött a nap. Aztán a csengő szólt megállás nélkül. A fiatal fiúcskák hamar neszét vették a környéken, hogv itt érdemes locsolkodni. más gyerekek meg holmi réRgesedésért adták tovább a. .j:> címet. TeMntetíei .arra, hogy a környéken igen -ok » fiatal fiú, a forgalom minden A másik hősünk nreciz, alapos ember, Főfejes János, föizé a főliivatalban. Máihetekkel korábban haditervet készített: különböző listákat íri össze a meglocsolandó asszonytársakról n férigk. ritkább esetekben az asszonvok társadalmi állása szerint csoporHúsvéti esetek várakozást felülmúlt. Még fé1 tizet sem mutatott az Ara, a családfő kénytelen volt előszedni a kis eldugott pénzét is. tíz órakor pedig már a hónap hátralevő napjaira szánt háztartási pénzecskét osztogatták. Tiz óra tízkor már nem nyitottak ajtót, féltizenegykor pedig a bolondító csengetés elől elmenekült az egész család. Az a'kony leszálltakor lopakodtak haza Másnap a szövetkezet, elnöke előadást tartott Köznapi Lajosnak a szocialista együttélésről, amelyhez az is hozzátartozik, hogy az utókalkulátor ne szökjön el családostól, ha az elnöknek a szomszéd hazban van locsolkodnivalója. és hozzájuk is becsenget. tosítva. Piros Untával húzta alá a feltétlenül felkeresendőket, zölddel azokat, akiket crak akkor. ha jut rá idő és kékkel azokat jelölte meg. akiket csak akkor fog felkeresni, ha Nagyfejű kartárs, aki csúcsizé a csúcshivatalban, szintén locsolásra érdemesnek tartja. Jó mindig egy kicsit körültekintőnek lenni. Végül az asszonytársaknak az a csoportja következett, akikre csak sbban az esetben kerülhet sor. ha az. ő férjeik is megtisztelik Főfejesnét. Jó. ha az ember nem hamarkodik el semmit. Nagvtából tervszerűen ment minden Főfejes kartárs rohant egyik helyről a másikra. Még a torkán volt az egyik ház, sonkája, amikor már a másik lakásban koccintott Közben többszőr hazatelefonált, egyeztette a locsolkodókat a névjegyzékkel. Már délutánba hajlott az idő. amikor összetalálkozott. Nagyfejű kartárssal, aki mint már mondtam, csűcsizé volt a csúcshivatalban és így Főfeies kartársnak főnöke is egyben. Nagyfejű éppen hozzájuk tartott. Hazakísérte és a továbbiakban jó házigazdához illően lábatlankodott körülötte. Nagyfejű már fáradt volt, meg túl szíves is volt a vendéglátás, s némi mámor is körüllengedezte, sokáig elidőzőtt Főfe.ieséknél. Csaknem késő estig A házigazda addig nem mozdulhatott otthonról. Másnap kiderült, hogv Nagvfejű neheztel Föfeiesre. mert az nem öntözte meg a feleségét Nem tudott jönni, meri éppen 6 volt náluk. Köznapi Lajos is, Főfejes kartárs ls azon töprengett most miként engesztelhetné ki a főnöket — különös tekintettel a várható jutalmazasokra. Benedek Miklós szerint értendő — egy bizonyos kor utón, csak a munka. S ezt annyira fölfokozni, hogv gyorsan ellobbanjanak a rokkant évek. Másként is fogalmazható ez: minden gond, baj. személyes kínlódás elől menekülni a munka nyugalmába! A ceruza meg a papír biztonságérzetet szülő oltóima alá bújni. Csak így tudom valahogyan megérteni Móra Ferenc újságírót A régi és a mai újságírás között akkora különbség van. mint a múlt és a mai társadalom között. Móra korának progresszív újságírói a legjobb esetben megírták a nyomorúsággal terhes valóságot, de megváltoztatni nem volt hatalmukban. A ma újságírója nemcsak leírja, de egyben változtatja is az életet. Az. uralkodó társadalmi eszme szolgálatában írni, amely változtatni képes a nemzeti sorson, magában hordozza az írás változtatására képes erejét is. Azonos pólusok más-más eszközeiről, formáiról van szó. Míg Bálint, György. Móra Ferenc és mások meggyőződéses ellenzékiek voltak, addig a ma újságírója meggyőződéses „kormánypárti". Őket célba vehették a tómadott hatalom góliátjai es parittyaháborút robbanthattak ki ellenük, addig a ma újságírója mögött egy erős eletképes nephatalom áll. A régi rilag újságíróját bértollnoknak nevezték a nép melletti, a progressziót, képviselő sz.ellemi erők. Igazuk volt, egy nemzet elnyomorítását célzó politika mellett szólni — meggvózódés nélkül, csak bérért. írni — valóban bertollnokság. Ezzel a könnyű fajsúlyú ármádiával hazákban szembenálltak a Bálintok és a Mórák. A rosszindulatú és gonosz lelkű ember a ma újságíróit is suttyomban bértollnoknak tartja. Pedig az újságesinálók zöme eszmei meggyőződésből eredően forgatja tollát. Sa.iát népének, nemzetének érdekeit, vagyait írja le: nem a nemzeti sorssal szemben — mint a kevesbé „dicsőséges'' elődök — hanem a nép. a nemzet jövőjét egyengetik. A ma újságírója nem hatalmi klikkek, személyek házitollnoka. hanem egy jól megformált pártpolitika, szocialista politika meggyőződéses szolgálója. S büszke lehet, aki e politikát tollával is szolgálja: igényt tarthat ő is az olvasó emberek becsülésére. Mégsem ilyen sima ügy ez. A mi elődeink egy meglevő hatalom gonoszságai, ostobaságai ellen szóltak. Mi meg. egy általunk is épített néphatalom mellett szólunk. De hogvan szólunk? A jó szem é.s a in toll ma is kevés Felelősséggel hordozott személyes bálorság nélkül ma sincs alkotó újságírás. A ..fenti" elhatározások szajközása mar kikopott a mi ólomszerunkből. Viszont a fenti elhatározáshoz, a „lenti'' érvenyesité6 érdekeben, eredeti gondolatokat adni: ez már újságírás! S eközben a gondolati összeütközés gyakran elkerülhetetlen. Aki ezzel nem mer szembenézni — nehezen válik alkotó újságíróvá. Szerkesztőségi ember igen hasznos, sőt nélkülözhetetlen is lehet, de teremtő erejű ceruzakoptató aligha válik belőle. Nehéz lenne összeszámlálni, hányszor irta le Móra Ferenc, hogy ő két napig sem vállalná rangos közügyek intézését, mert nem arra termett emberfajta. Figyelmet érdemel ez az akkor nagyon megokolt álláspont, és magatartás. mert ennek rosszul értelmezett, utórezgései ma is hatnak az újságírásban. Lehet-e hatalmi közszolgálatot teljesíteni és írni? Lehet-e valaki közfunkeionárius és újságíró égyidőben? A mi viszonyaink között ez öszszeegyeztethető. A közéleti működés ..anyagot" é.s információt szolgáltat az íráshoz, ezáltal táplálója és serkentője is. Móra Ferenc újságíró nem szolgálhatta azt a hatalmat, amellyel legjobb meggyőződése álapján szemben állt. Nem azért nem leit kultuszminiszter, mert erre alkalmatlan fajta, hanem azért, mert nem egyeztethette össze progresszív elveivel az analfabétizmust és a mesterségesen lefojtott szellemi viszonyokat, a konzervált butaságot, amelyet a társadalom kultúrkormányzata teremtett. A mi viszonyaink között ilyen meghatározó ereiű ellentmondás azonos eszméből táplálkozó hatalmi funkció és újságírás között nem lehet. A közpályán dolgozónak és az újságírónak is jól kell érzékelni, hogy mit tegyünk „fent", s ez majd. hogyan hat „lent". E két pólus jó érzékelése nélkül nem lehet jó közfunkcionárius, jó újságíró az ember. Közfunkció és újságírás egy gvökérböl táplálkozik. A A Mementó írásai országosan is előkelő rangot, adó publicisztikából, vezércikkekből áll. Erre nemcsak a hatalom képviselői figyeltek oda. hanem az újságolvasó értelmiség. a középrétegek és a közélet iránt erdeklődő munkások is. A pontosan kiszámított politikai aktualitás, a gnndolatgazdagság és a kitűnő stílus avatta országos rangúvá a Dél magyar-ország vezércikkeit. S e hármas igény ma is érvényes, s országos hatású is. Móra újságírói stílusától a mai újságírónak van tanulnivalója. hogy végképpen megszabaduljon a nyelvi nehézségekben szenvedő, szürke, elkoptatott úgynevezett közéleti zsargontól, amely értékes gondolatokat is uniformizál. Országos rangú és igényű újságíráshoz nemcsak a fővárosi lapnak van lehetősége. Az új sznobizmus megnyilatkozása éppen az. hogy a fővárosi lapban három sor. egy pillanat a tv előtt. — többet jelent, mint vidéken ttz vezerakk. Persze, hogy kell sa országos publicitás is. Sőt, az országos és „helyi" publicitás együttesen ad megfelelő rangot sz újságírónak is. De nem attól \ álik valaki elismertté. hogy hátatfordít — ha csak teheti — a \ idéknek. esetleg annak a vidéki lapnak, ahol kezdte, s besorol egy huszadrendű fővárosi lap közkatonái közé. Móra Ferenc élete utolsó hónapjáig irta vezércikkeit a Délmagyarország számara. Tanú a megjelent kötet. Miért? Azért, mert aki minden idegszálával újságíró — tehát közéleti ember, politikus —, s jó erzessel áldotta meg születése, az jobban szereti induló lapját, mint a saját, gyerekét. Ucv ragaszkodik hozzá. mint alkotó korban az életéhez. Hányszor de hányszor vágta a sorkba Móra Ferenc a vidéki lapíras ceruzáját! Aki ismeri a Móra irodalmat — tanúskodhat itt. is De újra előkotorta a plajbászt es irta a vezércikket, mert aki ebben a mesterségben a-t mondott egyszer, végigjárja ezt az utat. Többé nem tudja elhagyni soha! S milyen nagy erény, önbecsülés és következetesség kifejezője ez . . . (Kár, hogy ezt a jellemet nem jegyzik megfelelő árfolyamon ma sem.) A Szép tempósan végére értem a kötetnek Elolvastam a jegyzeteket is. s ezek Móra újságírói, tanúim' v-i. műveltségbeli és érdeklődési vilagaba nyitnak ktt k-pukat. Ez bizony a régi klasszikus műveltség legjavából mutatja a jeles osztályzatokat Sajgó szívvel nezegettem a sok okos magyarázatot, s fájlaltam saját sorsom elejét, hogy én nem érkeztem időben ehhez a tanteremhez. Tudom, hogy most fönnhé.iázó ellenvetések érnek: „mas a mai műveltség kritériuma." Igaz, de az újságírás meRkivánja mindkettőt, a klasszikusat is — s amivel bővült — a mait, a kor műveltségét is. na aztán a grammatika szobájába nyitva, az idegen nyelvismereteket is. A munkáshatalom sem igénytelenebb. s nem is annyira szemérmes léte negvedszazadán. hogy ezt a természetes kívánságát sajat. erdekében ki ne mondja. Rosszul esik nekünk ez a kimondás? Biztosan. Hiszen messziről indultunk, nagy pályát futottunk meg a gvöpös árokpart szélétől a politika irányításáig. Szédületes pálya szédületesen eredményes pálya. Na. de a követelőző élet ettől nem hatódik meg. Ezért érzem én alázatos szolgának magam: munkára, tanulásra, írásra itéltnek, mert van pótolni valóm mindenben. Móra Ferenc újságíró hagyatékán eltűnődni nem haszontalan. s számunkra, jó sorsot szolgáló utódoknak meg szinte kötelességünk. Vadvirágot teszünk csöndben Móra Ferenc újságíró sirjara. Nem kötelességből, őszinte tiszteletből. Yaaaraa*. 1967. március 2* OEL-MAGt ARORSZAífi 7