Délmagyarország, 1967. március (57. évfolyam, 51-76. szám)

1967-03-22 / 69. szám

A KISZ jubileumán r Kitüntetések az ifjúsági mozgalom legjobbjainak Az ifjúsági szervezet jubi­leumi ünnepségeinek sorá­ban tegnap délután a me­gyei pártbizottság vb-termé­Oen kitüntetések átadására ts sor került. A mozgalmi munkában élenjáró KISZ­vezetőkkel, úttörőcsapat ve­zetőkkel együtt részt vett az ünnepségen Rózsa István, az MSZMP Csongrád megyei bizottságának titkára, Ágos­ton József, a megyei párt­végrehajtóbizottság tagja, a pártbizottság osztályvezetője, Bíró Lajos, a megyei párt­bizottság munkatársa és dr. Koncz János, a KISZ Csong­rád megyei bizottságának tit­kára. Szögi Béla, a megyei KISZ­bizottság első titkára üdvö­zölte a megjelenteket, majd Ágoston József mondott me­leghangú beszédet. A megyei párt-végrehajtóbizottság ne­vében köszöntötte a tíz esz­tendős nagy munkából orosz­lánrészt vállalókat, s továb­bi sikereket kívánt a KISZ küldetésének valóra váltásá­ért folytatott tevékenységük­höz. Ezután Rózsa István nyúj­totta át az ifjúsági mozga­lom kitüntetéseit. KISZ ér­demérmet kapott Aranyko­vács Jánosné (Csongrád), Dallos Sz. József (Szentes), Kovács Sándor, a Szegedi Húsipari Vállalat KlSZ-tit­kára, Nagy László (Makó), Simon Imréné (Hódmezővá­sárhely), dr. Stenczki Miklós (Makó), Szögi Béla, a KISZ Csongrád megyei bizottsá­gának első titkára, Tóth Jó­zsef, a kiskundorozsmai ál­talános iskola úttörőcsapat­vezetője és Tóth Lajos (Székkutas). Aranykoszorús KISZ jel­vény kaptak: Bárányi Ist­vánné, a MÁV Szegedi Igaz­gatóság dolgozója, Csanádi Magdolna (Klárafalva), Cson­(Somogyiné felv.) Heten a KISZ érdeméremmel kitüntetettek közül Megemlékezések városszerte A szegedi textilművek kultúrtermében tegnap dél­után 3 órakor három évfor­dulóra emlékezett a gyár jmunkaközössége. A Magyar Tanácsköztársaság 48-ik, az tizemi munkásőrség és a KISZ 10. éves jubileumát ünnepelték. Reseterics Sándorné, az üzemi pártbizottság titkára köszöntötte az üzem dolgo­eóit. A Tanácsköztársaság történelmi jelentőségét. a munkásőrség és a KISZ 10 éves sikereit Lajkó Ferenc, a gyári KISZ-bizottság tit­kára méltatta. Reseterics Sándorné nyújtotta át a Ki­váló Dolgozó jelvényt és pénzjutalmat Balogh Jó­zsefnek, Farkas Józsefnek, és Rácz Józsefnek. Kiváló Dolgozó oklevelet és pénz­jutalmat kapott Kómár Ist­ván, Török Imre, P. Juhász János, Lukács Ferenc, He­gyes Dezső, Körmöczi Im­re és Domonkos István. Az említettek mind az üzemi munkában, mind a munkás­őrségben példamutatóan helytálltak. A városi KISZ-bizottság nevében Rózsa Gáborné nyújtotta át Lajkó Ferenc üzemi KISZ-titkárnak a 10 éves KISZ-tagságról szóló oklevelet és jelvényt. A tex­tilművek üzemi KlSZ-bi­zottsága külön jutalomban részesítette Lengyel József­nét az ifjúsági szervezetben végzett tevékenységéért Az ünnepséget szép mű­sor zárta. , * A Tanácsköztársaság év­fordulójáról emlékeztek meg a szegedi helyőrségnél is. Személyes élményeiről be­szélt a Tanácsköztársaság veterán harcosa, Krajkó András. A Tanácsköztársaság 48. évfordulójáról Horváth Fe­renc tiszt. KISZ vezetőségi tag beszélt.. Utána a KISZ­istákból alakított irodalmi színpad érdekes, gazdag műsora következett. * A József Attila Tudo­mányegyetem bölcsészeti karán tegnap délben az Au­ditórium Maximumban em­lékeztek meg a Tanácsköz­társaság kikiáltásának év­fordulójáról és a KISZ meg­alakulásának 10 éves jubi­leumáról. A két történelmi évfordulót Szilágyi Károly, a bölcsészeti kar KlSZ-ve­zetőségének titkárhelyette­se méltatta. A műsorban énekkari számokat és sza­valatokat hallhattak a részt­vevők. Este az egyetemi KISZ­klubban látta vendégül az utóbbi 10 év legtevékenyebb KISZ-istáit, valamint az egyetemi KISZ-szervezet alapító tagjait a Tudomány­egyetem KISZ végrehajtó bizottsága. A találkozó részt­vevőit dr. Serfőző Lajos do­cens, az egyetemi pártbi­zottság titkára üdvözölte, majd dr. Földi Gábor, a Szeged városi KISZ-bizott­ság titkára emléklapokat adott át egyetemistáknak, akik 10 éve tagjai az ifjú­sági szervezetnek. • Az Orvostudományi Egye­tem is ünnepélyes ifjúsági gyűlést rendezett a Dugo­nics téri aulában. Az ün­nepségen megjelent dr. Koncz János, a KISZ Csong­rád megyei bizottságának titkára, dr. Földes József docens, az egyetemi pártbi­zottság titkára, dr. Kedvessy György rektorhelyettes és dr. Sávay Gyula docens, or­voskari dékánheiyettes. Dr. Földi Gábor tartott ünnepi beszédet, majd dr. Virágos Kis Erzsébet a „10 ves" KISZ-tagok nevében szólt a fiatalokhoz. Az ünnepélyes gyűlés után a KISZ-bizottság a Sem­melveis-kollégiumban talál­kozót rendezett a „veterán" KISZ-tagok tiszteletére. ka István, a KISZ Szeged városi bizottságának munka­társa, Dömötör István (Apát­falva), Farkas Ferenc, a mó­rahalmi Vörös Október Tsz dolgozója, Hevér László, a József Attila Tudomány­egyetem KISZ-titkára, Kts­pál Antal (Makó), Mácsai Katalin (Szentes), Molnár Béla, a baksi Uj Élet Tsz dolgozója, Monostori Ernő (Makó), Mucsi Margit (Hód­mezővásárhely), Nagy G. An­tal (Makó), Rózsa Vince, a MÁV Szeged állomás KISZ titkára. Simon Jenőné (Már­tély), Sipos Jánosné (Csong­rád), Takács Máté, az ÉM. Szegedi Tervező Vállalat KISZ-titkára és Sz. Török Éva, (Árpádhalom). Borsodi Ferenené szentesi, Fodor Antal maroslelei, Kis­pál Antalné makói, Mónus Ernő hódmezővásárhelyi és Vas Zoltánné szegedi neve­lőket „Kiváló úttörővezető" jelvénnyel tüntették ki. Kedves, nagy tetszéssel kí­sért epizódja volt az ün­nepségnek, amikor Szögi Béla az ifjúsági mozgalom­ban eltöltött többesztendős tevékenységük emlékéül Ró­zsa István, Ágoston József és Bíró Lajos elvtársaknak átadta a KISZ jubileumi em­lékplakettjét és emléklapját. Emléklapok az alapitóknak Tegnap délelőtt az Ifjúsá­gi Házban a KISZ Szeged járási bizottsága fogadást adott a Tanácsköztársaság kikiálátásának 48. és az ifjúsági szövetség újjászer­vezésének 10. évfordulója al­kalmából. A bensőséges ün­nepségre a szegedi járás legjobb ifjúsági vezetői vol­tak hivatalosak. Megjelent a fogadáson dr. Koncz Já­nos, a KISZ Csongrád me­gyei bizottságának titkára és Szabó Lajos, az MSZMP Szeged járási bizottságának munkatársa is. Szetei József, a járási KISZ-bizottság titkára elöl­járóban azokhoz a KISZ-ta­gokhoz szólt, akik 1957 ta­vaszán elsőként bontották ki a párt ifjúsági szervezeté­nek zászlaját. Ezután Atlasz Henrik, Becsei Attila, Ger­ber Ágnes, Herpai Mihály. Kálmán Ferenc, Kocsis Má­ria, Márton Nándor, Mol­nár Béla, Nacsa Józsefné, Szabó Lajos, Tari József, és Tóth József, az ifjúsági szervezet alapító tagjai em­léklapot és emlékplakettet vettek át a járási KISZ-bi­zottság titkárától. Két pi­ros nyakkendős úttörő pe­dig virággal — vörös szeg­fűvel — köszöntötte a jubi­láns ifjúkommunistákat. Szetei József átnyújtotta a KISZ Központi Bizottsága dicsérő oklevelét Dézsi Csa­ba, Farkas Franciska, Fö­vényét András, Horváth Gizella, Krisztin András, Nagy Kálmán, Ocskó Klá­ra, Simon Júlia, Sötét Piros­ka és Szemes Ferenc KISZ­vezetőknek. a népfrontban Tegnap délután a KISZ Szeged városi bizottságán Hofgesang Péter, a Hazafias Népfront Szeged városi bi­zottságának titkára, a nép­front, a nőtanács és a Ma­gyar—Szovjet Baráti Társa­ság nevében, köszöntötte a fennállásának tízéves jubile­umát ünneplő Kommunista Ifjúsági Szövetséget. A kö­szöntésre dr. Földi Gábor, a KISZ Szeged városi bi­zottságának titkára válaszolt. Ajtépgazdaság érdekeinek megfelelően Ú| gyárak, lakóházak, iskolák, kollé­giumok jelentei meg az elmúlt évben is megyénk térképén, fiatalodott üzemeink gépparkja. Megkezdte működését a szege­di gumigyár, a nagylaki pozdorja-bútor­lap üzem, a hódmezővásárhelyi Divat Kö­töttárugyár konfekció üzeme, a szegedi gázmű vízgözös gázbontója. Elkészült a szegedi új seprűgyár. Üzembe helyezték a Baja—Szeged 120 kV-os távvezetéket, az algyői napi 700 köbméter kapacitású kőolajtöltő állomást, a hódmezővásárhelyi gépkocsijavító telepet Befejeződött a Ba­romfifeldolgozó Országos Vállalat szente­si gyára és a Szegedi Nyomda Vállalat re­konstrukciója, illetve bővítése. Megépült a Szegedi Konzervgyár ezervagonos raktára, stb. A dolgozók szociális ellátottságát ja­vítja többek között a szegedi öntöde 206, a Kontakta szentesi üzemének 136 férő­helyes új öltöző- és mosdóhelyisége, az olajbányászok 150 férőhelyes munkásszál­lása. Bővült a kereskedelmi hálózat, s kö­zel kétezer új lakás épült egy év alatt. Erőfeszítéseink eredményeként az álló­eszközök állománya 1966-ban — az or­szágos ütemet meghaladó mértékben — több mint 10 százalékkal emelkedett. A növekedés a legnagyobb mértékű a ne­héz- és gépiparban volt, de számottevő az előrehaladás a • többi népgazdasági ágaza­tokban is. Ez a tendencia megfelel gaz­daságpolitikai célkitűzéseinknek. A beru­házások eredményeként számos új munka­hely létesült megyénkben. Ez nagymér­tékben javította a családok kereseti vi­szonyát. Ma már elhelyezkedési gondok gyakorlatilag nincsenek. Beruházási poli­tikánk kedvezően hatott a munkásosztály kulturáltságára, műveltségi színvonalá­ra. A beruházási tervek teljesítése jó­val kedvezőbb az előző évinél. A javulás különösen az olyan beruházásoknál figyel­hető meg, amelyeket a központilag bizto­sított hitelkeretek mellett jól készítettek elő, s a beruházó, a tervező és kivitelező között jó együttműködés volt, és évközben jelentősebb módosításokra nem került sor. Az ilyen építkezések kivitelezése is gazda­ságos, megtakarításokat értek el. A sze­gedi Tisza Állami Áruház építésénél egy-, a Baja—Szeged 120 kV-os távvezetéknél négymillió forint volt a megtakarítás. A beruházási tervelőirányzaton belül vi­szonylag nagyobb volt az elmaradás a vállalati saját alapok felhasználásában. Ez összefügg a beruházási eszközökkel való gazdálkodás új irányelveivel. Vállalataink ma már nem érdekeltek az anyagi esz­közök „minden áron való elköltésében". A rendelkezésükre álló-eszközöket tartalé­kolják, és akkor használhatják fel, amikor az ténylegesen indokolt. Előrehaladás tapasztalható az építési munkákban is. A megyei pártbizottság 1967. január 1-i állásfoglalása ezzel kapcso­latban megállapítja: „Az országos átla­got meghaladó mértékben fejlődött a me­gye építőipara. A szocialista építőipar ter­melése mintegy 12 százalékkal emelkedett egy év alatt... A kiemelt beruházásokat és a lakásépítési tervét túlteljesítette". Az építőipar éves termelési és termelékeny­ségi tervét is teljesítette. Viszont egyes fontos ipari létesítmények előirányzott programjának végrehajtásában lemaradás tapasztalható. A megye tizenhat megvizs­gált beruházása közül a határidőt csak ki­lenc esetben sikerült betartani. A tex­tilműveknél és a Divat Kötöttárugyár­ban pedig részleges üzembe helyezés tör­tént. Építkezéseink kivitelezési időtartama romlott. A kezdéstől befejezésig eltelt idő az elmúlt évhez viszonyítva emelkedétt. Ez károsan hatott a nemzeti jövedelem­re, mert feleslegesen és a szükségesnél hosszabb ideig kötöttünk le anyagi esz­közöket. A termelés ezekben az üzemek­ben később kezdődhetett meg. Ez fékezte előrehaladásunkat, és az életszínvonal nö­velését szolgáló anyagi javakból keveseb­bet tudtunk előállítani. Több fontos ob­jektum, például a gázmű rekonstrukciója, a seprűgyár üzembe helyezése a program szerint valósult meg. Jelentősen csökken­tek az átfutási idők a saját kivitelezés­ben végzett beruházásoknál. Ezekhez a munkákhoz a vállalatok 1966-ban már csak 3—6 százalékos kamat mellett és leg­feljebb 10 hónapi időtartamra kaphattak hitelt, s ez a határidők lerövidítésére ösz­tönözte őket. Még mindig sok a megyében a megkez­dett és a folyamatban levő építkezés. Szaporodott a munkahelyek száma. Szét­forgácsolódtak anyagi eszközeink, egy-egy építkezésen kevés ember dolgozott. Ez is hozzájárult a késedelmes átadásokhoz és fékezte a műszaki fejlődést. A beruhá­zók és kivitelezők általában a korszerű technika, a jövedelmezőbb módszerek al­kalmazására törekedtek. Állóeszköz-fej­lesztési rendszerünkben sok a merev, bü­rokratikus szabály, amelyek jórészt meg 1966-ban is károsan hatottak a gazdasá­gosságra. A beruházások „ingyenessége" miatti helytelen szemlélet nem tette érde­keltté a felhasználó vállalatokat a takaré­kosságban. Az előirányzott költségeket több beruházásnál túllépték. így például a nagylaki rostüzem gépesítésénél, a Ma* kói Kenyérgyárnál. Ennek ellenére új be* ruházásaink jövedelrríezőek, a befekteté­sek az elért nyereségből zömében 2—5 év alatt megtérülnek és elősegítik a nem­zeti jövedelem emelkedését Az idón a népgazdasági tervnek megfe­lelően tovább növeljük megyénk gazda­sági erejét. Jelentős összegeket fordítunk fejlesztésére. Az előző évhez mérten 6—7 százalékkal emelkedik az állóeszközök ér­téke. A rendelkezésre álló hitelkeretek felhasználásában arra törekszünk, hogy a megkezdett építkezések minél gyorsabban befejeződjenek. Üj beruházást csak akkor szabad indítanunk, ha annak gyors — a tervben rögzített keretek közötti — befe­jezéséhez a szükséges feltételek biztosítva vannak. Az Országos Tervhivatal 1967. évi be­ruházási tervjegyzéke szerint Csongrád megyében mindössze 8 új létesítmény ki­vitelezése kezdődik meg ebben az évben. Ezek között a legfontosabbak: a Szeged környéki olaj- és földgázkutatás és -ki­termelés, a rostkikészítő vállalatnál az áztatás gépesítése, a Kenderfonó- és Szö­vőipari Vállalat fonodájának korszerűsíté­se stb. Tovább folytatjuk a már régeb­ben megkezdett építkezéseket, korszerűsí­téseket: Kontakta Alkatrészgyár, Alföldi Porcelángyár, Szegedi Tejüzem, az AKÖV műszaki telepe, a makói, szentesi, hódme­zővásárhelyi vízellátás javítása, a szegedi Vas- és Fémipari és Szerszámkovács Kis­ipari termelőszövetkezetek üzemházai stb. Beruházási politikánk megvalósításánál arra kell törekednünk, hogy a rendelke­zésre álló pénzügyi kereteket úgy hasz­náljuk fel, hogy minél kevesebb beruhá­zással minél több termelést tudjunk el­érni. Vállalataink egy részében szükséges a gépek és termelőberendezések korsze­rűsítése. A modern, új üzemek létesítése mellett szorgalmaznunk kell az elavult gépek cseréjét így tudjuk elérni, hogy az egyre jobban jelentkező létszámhiány el­lenére is töretlenül fejlődjön megyénk ipara és dolgozóink anyagi jóléte. A* előző évek megyei tapasztalatai azt bizonyítják, hogy jobban kell töre­kedni az üzembe helyezési határidők be­tartására, az átfutási idők csökkentésére. Ez elsősorban a tervezők, beruházók és ki­vitelezők érdeke. Erre serkentik őket az új rendszabályok az anyagi érdekeltség is. A hatékonyság, a jövedelmezőség fokozot­tabb érvényesítése a gazdasági élet min­den területén, a beruházásoknál is fontos feladat. A takarékosságnak különösen nagy tartalékai vannak a tervezésnél és a kivitelezésnél. Ennek eléréséhez minden beruházásnál szükség van a gazdaságos­sági számítások alkalmazására és a költ­ségek csökkentésére. A takarékosság ér­vényesítésének eszköze lehet — többek között — a típustervek, a típusszerkezetek szélesebb körben való alkalmazása, a be­ruházási költségnormák rendszerének ki­terjesztése és következetes alkalmazása, a használt anyagok újbóli felhasználása, a túlzott biztonsági igények csökkentése stb. Az 1967-es esztendő az új gazdasági mechanizmusra való felkészülés szem­pontjából is jelentős. Mélyreható válto­zások következnek be a beruházási ja­vak gazdálkodásában. Nagymértékben nő a vállalatok önállósága, a hitelek és a saját alapok szerepe. Az állóeszköz­gazdálkodás új módszere állandó jellegű, előre felmérhető, saját eszközöket biztosít a vállalatok számára. A döntési jog mel­lett megnő a felelősség is. Ez természe­tesen megfontolásra, körültekintő és ész­szerű elhatározásokra késztet. A beveze­tésre kerülő új gazdálkodási rendszer mi­att sajnos egyes területeken bizonyos fokú bizonytalanság, sőt félelem is tapasztal­ható, várakozó álláspontra helyezkedtek, és emiatt értékes idő veszhet kárba. Pe­dig vállalatainknak jó előre fel kell ké­szülniük az újra, hogy a fejlődésben meg­torpanás, visszaesés ne következzen be. A saját eszközök és az igénybe vehető hite­lek gazdaságos felhasználása érdekében számításokat, elemzéseket kell végezniök, mert a jövőben ezt helyettük senki sem fogja elvégezni. A feladatok nem könnyűek, de meg­oldhatók. Ebben segítenek az életbe lépő intézkedések, az egyszerűsítések is. Közöt­tük említésre érdemes az állóeszköz­fejlesztési terv kötelező mutatószámai­nak csökkentése, a nem célcsoportba so­rolt értékhatár feletti fejlesztések éves ütemezésének megszüntetése. A kiadott új rendszabályok növelik a vállalatok érde­keltségét, egyszerűbbé, gyorsabbá teszik az előkészítő munkát, nagyobb szerephez juttatják a közgazdasági módszerek al­kalmazását. Mindez azonban csak keret, lehetőség, az előrehaladás érdekében a vállalatok vezetőinek, dolgozóinak jó munkájlra is szükség van. HORVÁTH JÁNOS Szerda, 1967. március 22. DÉL-MAGYARORSZÁG 3 *

Next

/
Thumbnails
Contents